Tudtuk, hogy a mai nap megint egy mérföldkő lesz a család életében. Holnap pont négy éve, hogy kiköltöztünk a (bel)városból, de szerintem én voltam legjobban meglepődve magamon, hogy egy percig nem hiányzik a nyüzsgés. Ok. Amikor bent vagyok Debrecen sűrűjében, akkor szoktam élvezni, és érzem a kontrasztot, de ennyi.
Ma is varrtam. Igaz csonka napom volt, reggel ráadásul Attila nélkül elalszunk, és későn mentünk oviba. 9-re értünk be, és amíg én bementem Mózi leállt Zsolti bácsival lombfújózni :). Ma magamnak fejeztem be a megkezedett felsőt/blúzt, és 2-re vittem Mózit a BagolykaLandba. Ott hirtelen úgy döntöttem, letszem az autót, és a Rákócziról gyalog mentem az oviba, majd a kicsikkel gyalog sétáltunk vissza. Na ez pl hiányzik. Hogy annyira kocsihoz vagyunk kötve, hogy alig sétálok. Anno csak azért sétáltam 50 percet ki a Főnix parkolóba babakocsival, hogy ott átadjam a tolókart mamának, és fussak egy órát, majd 50 perc séta haza hetente 3*. Vagy anno munkába napi szinten gyalog jártam, és 25 perc volt oda. Amikor ezekbe belegondolok, akkor tök egyértelmű, hogy a heti 3-4 fél órás futás nem fog megmenteni. Attól függetlenül gyűrjük.
Attilaval délután forróndróton üzengettünk/telefonáltunk, hogy mikor indul, hol jár, mikor ér haza, a ház/kert melyik részén legyünk és mikor. Mutatom gyorsan, hogy miért, a többit mesélem holnap :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése