2020. június 20., szombat

Visszaszámlálás indul... - #maholnapnegyven, 9 nap

Szülinapi kotkodáló behívó az ÖTYÉtől

Na jó, itt vagyok megint. Kezemben egy rozé fröccsel. Azt hiszem, Attila szereti ha iszom :D. De most már nem csak ő pattintja lego kezembe a könnyű nyári alkoholos lötyiket, hanem Mózi is jön a "Hölgyem...!" fejbiccentéssel, és egyből van mit szürcsölni. Persze én lassú élvezkedő vagyok ebben is. Vmikor visszakerül a hűtőbe másnapra, mert nem iszom meg egyben. Nem is győzném/akarnám győzni a "diktált" ritmust :).


Úgy képzeltem, ma baromi felszabadultan fogok ide telepedni, hogy elindítsam a szülinapi visszaszámlálót az oldalon, de nem érzem pont azt a megkönnyebbülést vizsga után, mint akartam. Mindegy. A szülinapi visszaszámláló lényege, hogy válogatás nélkül dobáljak fel momentumokat, gondolatokat a harmincas éveim utolsó napjairól, ami körülöttem van, és ezáltal belém lóg vagy pont ki belőlem ;-). Mindenféle előtervezés, és túlkomponálás nélkül szórni fogom - általában nap végén összegzésként - kereken 10 napig. A 10. nap már egy új X kapuja lesz.

Igyekszem őszintén, nem csak a kirakatba valót kiszűrni, hanem úgy a mindent. Viszont 40 év alatt kristályosodott már ki bennem annyi bölcsesség és önismeret, hogy akár vállalhatnám nárcisztikus jellememet. Szerintem nem titok, ti is tudjátok, hogy mindig szeretnék a magam által épített keretrendszerben tökéletes lenni. Ebbe a házilag épített, bélelt rendszerbe beletartozik az összes tökéletlenség is, ami javában lehet általam tökéletesnek ítélt. Azt hiszem, még ahhoz is hiú vagyok, hogy magamat cimkézzem csupán 'elég jónak' bármiben, inkább a rendszeremet tartó oszlopokba engedek kurvaságot :D. Mivel elég kritikus vagyok, így is van bőven hova nyújtózkodni, illetve kifejlődött, elterpeszkedett bennem egy szigorú lazaság, ami mentén észrevétlen prorizálom, hogy mi fontos, mi nem. 

Apránként világosultam meg, hogy én a LASSÚ emberek táborát szaporítom, mind gondolkodásban, mind működésben, döntésben. Bár még ezt a döntést nem döntöttem el teljesen, mert a döntés általában megszületik egyből bennem, és a döntés hiánya nem vacillálásból, mérlegelésből fakad, hanem a döntés várható hatásának felmérésével, azonosulásával, előre megszokásával telik nálam az idő, mert nem szeretek megbánni dolgokat. És amíg előre nincs megszokás, magamévá tevés, addig a döntés nincs KIMONDVA. Szóval kicsit visszafelé vagyok drótozva. Ez sajnos, nem a lustaság könnyen megmentő palástja, amit magamra kanyaríthatok, ha az a kényelmesebb. Szeretnék én gyorsabb/hatékonyabb lenni, tudok is tudatosan egy bizonyos szintig.

Most hogy ilyen jól bemutattattam, milyen algoritmus szerint működök, jövök egy adag "villámlással" a mai napra, és nem vágom tovább magam alatt a fát azzal, hogy miben nem vagyok olyan, mint szeretném. Most, legalább ebben a 10 napban arra fogok koncentrálni belül is, hogy miben vagyok olyan.

  • Gondolkoztam, hogy 40 évesen írhat-e ilyet az ember, de... Szeretem ha kényeztetve vagyok. Én nagyon :D. Nem is tudom, mikor váltott át bennem a szigorú önkontroll, amikor is úgy éreztem mindent meg tudok csinálni, nem kell segítség, ha megszakadok sem. A gyerekek közben jött el valamikor. Túrtam már ennek az aljára máskor is. És kb Lóci-Lola között.
  • Tegnap 11 órára mindent előkészítettem ahhoz, hogy a számvitelszervezés vizsgát megcsináljam. Végighallgattam az anyagokat, jegyzeteltem, feladatokat oldottam meg, itt-ott oktatóval konzultáltam stb. Bőven lehetett volna ezt még mélyíteni, de 11-re harcra készen álltam. Kiszellőztettem a szobát, de időben becsuktam (hogy ne kelljen darazsat vagy poloskát csapkodnom közben), bekészítettem vizet, kávét szigorúan másik asztalra, hogy bele ne boruljon a gépbe ezáltal megölve a lehetőségét a viszgázásnak. Újraindítottam a gépet, hogy jól muzsikáljon, és 11 előtt már oda huppantam, hogy egyből tudjam kezdeni. Belépek, látom, hogy vizsga június 20, SZOMBAT.... Igen. A június 20, péntekkel tisztában voltam, mióta kiírták a vizsgát. De hogy június 20, péntek most valahogy szombatra esik... okozott pár tikkelést a szememben. :D :D Lesandíottam a gép sarkára, és június 19, pénteket mutatott.... Ennyire vagyok beszámítható így a 40 árnyékában. Nagyisodom. Amin eddig jókat viccelődtünk, de most azért éreztem egy nyomást belül is tőle. Hogy tényleg ennyire szétesett vagyok? Valahol mindig kilóg a lóláb.
  • Ma ezzel a tegnapi kis handicap-pel kezdtem neki a vizsgának ezennel házi öltözékben. Bízom a teljesítés sikerében, azt pedig megemésztem, hogy nem lesz 80%-os. Sőt, remélem, azért meglesz....
  • Lócikával Karácsonyi Manónak varrtunk du sebtében. Megígértem, hogy a vizsga után varrunk egy váltás ruhát neki. Amikor kiejtem a számon, hogy 'lehet...', onnantól kezdve naponként, félnaponként kérdezik, hogy készen van-e, mikor lesz kész, mikor csináljuk azt a 'lehet-tevékenységet'. Presszió hatására gyorsabban tudok dolgozni ;-). Lóci nyomta a pedált, és nagyon büszke volt magára. Azt mondta, ha nagy lesz, együtt fogunk varrni. Olyan hálásak tudnak lenni mindenért.
  • Ma megint mamáéknál alszanak. A múlt héten péntektól hétfőig ott aludtak mind a 3an, most csak egy napot, de ez is kikapcsolódás nekünk. Ettől függetlenül állandóan kb rájuk gondolok, mégis olyan lassúnak és kétszer olyan hosszúnak tűntek a napok nélkülük. Annyi mindenre jutott idő feszültség nélkül. És valahogy még azt is pihentetőnek éreztem, ami alapból nem az. Az pedig hogy mondatokat tudtunk Attilával váltani és élveztük egymás csendjét is, anélkül, hogy valaki(k) bele kurjantott volna, vasaló volt.
  • Ma még futni is akarok. Fél órákat csosszanok ki csupán, de valamire csak jók. Sajnos látszani semmi nem látszik belőle, néha értetlenül állok a mérlegen és a szekrény előtt reggel, illetve reménykedve heverek háton az ágyban, és lapgatom a hasam, amíg lentebb nem csusszan az alja függőleges állásban. Mindegy. Lassan majd ehhez is hozzászokom. Biztos elértem a hízékony korhatárt. 40 évesen 46 kg elviselhető :).
  • Videót szerkesztek, vágok hol magamnak, hol nem csak. Rájöttem, hogy szeretem másnak adni azt a varrásbeli tudást, amit már összecsipegettem, így tutoriálokat faragok. (Ha szerettek varrni, vagy ha szeretnétek majd megtanulni, akkor - Jer ide: https://www.youtube.com/channel/UCdwNf-RpFNkeBra9CocmFxQ?view_as=subscriber.) Közben persze annyira érdekel(ne) maga a videóvágás, trükkök, effektek. Néha este is azon agyalok, hogy jelen tudásom szerint hogyan lehetne kivitelezni komolyabb programban. Vagy ha látok egy-egy jó ötletet, annyira szeretném kideríteni, hogyan készült. Tudatosan próbálok 2-t hátralépni. Hogy nincs szükségem rá, hogy megtanuljak videót szerkeszteni. Mármint annál komolyabban, mint hogy összeillesztem, feliratozom és zenét csúsztatok alá.
  • A poszt képéről szeretnék szólni. Az ÖTYÉtől kaptam a kotkodáló behívót, ami jövő hétre libbentett fel lányos meglepit, és már alig várom. Kb minden nap akasztok egy díszt a lelkemre ahogy közeleg a napja, és még többször önt nyakon a hála úgy a körülöttem lévő emberekért és körülményekért. A meghívó a leveses ládámba csobbant, és persze, hogy a promó mappába, nem vettem észre egyből, kellett noszogtatni, hogy tapogassam át az összes zsebemet, mert látszott a feladónál, hogy bontatlan :). Sőt a tegnapi napból kiindulva, Sanyikám külön felhívta a figyelmemet, hogy a meghívóban szereplő dátum: június 27 ezennel SZOMBATra esik ;-).

Fenntartom a poszt változtatásának jogát. Vagyis bővülhet ;-).

2 megjegyzés :

  1. Örülök, hogy meglett a meghívó :))) Pussz, már csak egy nap!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valamiert nem kapok mail uzenetet a kommentekrol... Ezt is csak most vettem eszre... Meglett szerencsere a meghivo, kar lett volna ha elkallodik ez a szep negyvenes szulinap. Pusszantas erte nagyon!!!

      Törlés