Háziállat vol 1 (?) - Ádám Nózi

 Mára is hozok pár sort és pár képet. Bár az órám pont jelez, hogy ideje mozognom valamit, egyelőre csak az ujjaim pötyögnek. 

A gyerekek részéről hullámokban érkezik/érkezett a nyomás, hogy szeretnének ilyen-olyan háziállatot, és mi is úgy voltunk vele, nekünk is volt több, hogy jó dolgok ezek. A kötődés, gondozás, felelősségvállalás és az elengedés is tanulandó, természetes része az életnek. Nyilván kell egy közös nevező, mert pl a macska az egyetlen, amit nagyon-nagyon nem akartam, nem akarom, kb a testemen át se. Nem tudom, mikor fordult át bennem ennyire az érzés, de kifejezetten macskaellenes lettem. Ezek után egy hüllő vagy nyúl gondolata sima liba. Csak azt kell(ett) mérlegelnem, hogy van-e annyi fölös kapacitásom, ami az élelembeszerzéshez, kötelező orvosi vizsgálathoz, kezdeti takarításhoz kell (később ez a gyerekek dolga, ha kitanulták). Mert azért azt tudnotok kell rólam (ha eddig esetleg nem volt kiolvasható a sorok közül 😁), hogy nagyon túl vagyok töltve, örülök, ha nem kell extra feladatokat és felelősséget bevállalnom. A kisgyerekes léttel pedig annyira végeztem, hogy nehezen tolerálom az ezzel járó kötelező köröket magam körül (néha egy kicsi gyerek közelsége is fáraszt, és sokszor hangosan megfogalmazódik bennem, sőt kb egyből ha pici babát/gyereket látok, hogy de jó, hogy ezt nem nekem kell gardírozni…). Iszonyatosan fáraszt a gondolata is. Olyan unszimpatikus fazon lettem, mint azok a gyermektelen emberek, akik borzadt fejjel fintorognak a maszatoló, mocsingoló, trutymákoló gyerekeken, akit lehangol az a kurva kutya sok motyó, amit sokszor annyira igénytelenül lehet összepakolni, bili, etetőszék minden is összevissza szatyorkában, kis batyuban… Jájjj 😂. Szerintem bátran kijelenthetem, hogy nem maradt lekötetlen szabad gyököm egy gyerekre. 

Na, de hát Lola egyelőre csak nyuszit szeretne 😁. Voltunk lent párszor az állatkereskedésben nyuszikat nézni, simogatni, tanulmányoztunk tenyésztős videókat, de mindig sikerült elodázni a dolgot, hogy jó majd lesz, de még nem most. Most ebből a Pató Pál úrból lett elegem, hogy magam sem tudom, mire várunk, mikor gondolom majd éppen jónak, így belevágtunk. Megérkezett Ádám Nózi a lógófülű kis törpe nyuszó május 13-án (febr 23-án született kis pihe csomag) Lola nevezte el, ő választotta ki. 

Végül nem az állatkereskedéses nyuszit hoztuk el, mert nem tudtak származási lapot adni, és Attila azt mondta, ne kockáztassuk, hogy megnő 8-10 kg-osra. Így tenyésztőtől vettük közvetlenül, láttuk anyját-apját. A szürke tesója nagyobb volt, azt mondták ez valszeg még picibb marad. De azért remélem, megmarad, mert olyan kis törékenynek érzem, és állandóan enne, 6* annyit, mint amit javasoltak. Látszólag teljesen jól van, virgonc, eszik-iszik, bogyózik, de picit rámhozták a frászt az orvosnál, ahol úgy ítélték meg, nem adják még be neki az oltást, hogy ha esetleg legyöngítené, belazasítaná akkor se legyen baja. 3 hét múlva ha hízik, akkor újra megyünk. Most csak a féreghajtót kapta meg. Szeretem, amikor a gondolataimba is kezd helyet kapni valami, eszembe jut, jó érzéseket generál, indít bennem. Maradj velünk Nózi sokáig 🥰.