Muszáj még este/éjszaka picit dolgoznom, de addig is rápihenésként pár jó kép és program a májusunkból. Anyák napjával kezdtünk, már rossz hónap nem lehet :).
Nagyon nehéz összehoznunk mostanában négyes Fitymákat, mert
—> Sanyikám is pozíciót/szintet lépett januártól, illetve gondolták, Gyula decemberi térdműtéte és bő két hónap ágyban/otthon fekvése mellette még mindig nem elég combosak a hétköznapok, hiába van 2 kisiskolás is plusz a rendes heti különórák, ezek még mindig nem elegendőek egy idegösszeomláshoz. Mi mást adhattak volna a képlethez, mint egy építkezést… Szóval Sanyikámat kb a viber platformról is elvesztettük egy időre :(.
—> Kata januártól komoly HR direktor lett, ő sem kispályázik, állandóan csak megugorja magát és az elődeit, de közben nem felejti a hedonista lazaságot, ha kell utazik, fest, szakképesítést szerez koktél készítésben, szárnybontogató gitár és tenisz tanonc.
—> Marika teljes metamorfózison megy át, széltében hosszában hasonul meg, rágja meg és köpi ki az élet. Mindig éppen újratervezésben van/vannak. Pikk-pakk meglépték a Kispadli költözést, felújítást és átalakítást, újrabootolták az egészet, mégis maradt minden az eredeti. A Lényeg! A Padli lelkülete nem változik.
Túl vannak egy nagyon komoly és hosszan elnyúló covid+tüdőgyulladás+intenzív+vese dialízis és ‘nem is tudom milyen keresztreakciós’ 1millióból 2 esetnél előforduló betegségen, ami Lizit támadta meg. Nagyon-nagyon izgultunk és imádkoztunk érte ❤️.
Mindezek között/alatt/mellett/után beköltöztek a saját lakásukba, amit tégláig vertek vissza, és nagyon szépen felépítették apránként mm-ről mm-re…
Hát ezért jön nagyon nehezen össze a közös metszéspont. Ha mégis, akkor az tuti, h nagyon rövid idő. Belőttünk egy hétköznapi kedd délutánt, h akár az a nap is szóba jöhet mind a 4őnknek, és egy közös Marikáék lakásavató uzsit csapunk, de végül csak nem :(. Én Lolával elmentem azért játszani, és annyira cukik voltak 😍. Kevés gyereknél szoktam annyira azt érezni, hogy anyja-apja helyén van a gyereknek és akkora harmóniában, békében él, olyan kiegyensúlyozott ennyi külső körülmény ellenére is, hogy ilyen már csak a mesében van. Meg Marikáéknál 😁. Tényleg egy tünemény Lizi. Olyan kis finom pihe-puha gyermeki, teli energiával és kíváncsisággal. Csak imádni lehet. Lola is mindig kéri, hogy nézzünk Lizis videót, és napokig emlegeti, h mikor megyünk megint, mikor találkozunk újból. Most egy teadélutánt csaptunk. Kis fém edényekből ittuk a vasízű ‘teát’, amit főztek nekünk a gyerekek. Meg tömtük magunkba az epret, nasit.
Mondtam, hogy szigorúan eltartott kisujjal teázunk. Lizi… 😁 |
❤️❤️ |
Pünkösdkor voltunk eW táborban. Még mindig így hivatkozunk az egyetemi társaságra, a gyerekes keménymagra, akikkel éves szinten ilyen-olyan formában összejönnek a találkozások. Most Mikóházán voltunk, miénk volt az egész birtok, 29 fő, a többsége gyerek :)). Első este még hasítottunk éjjel fél 2-ig, 2-ig, második este én már kidőltem hamar, de éjfélig gyűrte a csapat, majd harmadik este már szolidabban fél 10 körül kb lőtték a pizsit a felnőtteknek 😂. Voltunk kirándulni, ez különösen jól esett, voltunk kisvonatozni, ebédelni Kőkapun, radványi kastélyban és kalandparkozni is. Mindezek mellett a birtokon van egy nagy tó és vizibicaj, ez volt a ‘bébiszitter’, a gyerekek le sem szálltak, vagy ringatóztak vagy a szigeten társasoztak. Vagy Mózi a telefonját a tóba ejtette, és Attila gatyára vetkőzbe 20 percig kereste lemerülve az iszapban 😁😁😁🙈. De meglett. és ki is bírta a vizet, csak azt nem, hogy Mózi türelmetlen volt, nem hagyta kiszáradni, túl hamar bedugta, és másnap már nem volt fullos. Némi szerviz új éltetet lehelt bele, de azóta is emlegeti Attila, h nem esett jól :). A fiúk, akik rácuppantak az országútira, elmentek tekerni most is, mi jógáztunk, csacsorásztunk. Ez is pöpec hosszú hétvége volt. Szeretem az ilyen visszatérő, erőlködésmentesen szerveződő programokat, amik a folytonosság érzését adják. Nincs egyetlen kép, amin teljes a létszám. Vannak videók is, megkeresem majd azt is, amin Mózi és Attila csúsznak át a zipline-on.
Lola baromi ügyesen végig szaladt az eggyel nagyobb pályán, bár itt-ott alig érte el a becsatolásokat a magasban. |
Bob. Anya legnagyobb ellensége a sebesség és a magasság, de mindent a gyerekért 😂. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése