Kell egy kis áramszünet…

 Ma megint csak rájöttem, hogy nekem szükségem van olyan külső érzésekre, ami a kikapcsolódás és szórakozás érzését adják, de nem feltétlenült kell nekem is benne lennem. Már az pihentet és kikapcsol, hogy más szórakozik. Annyira vártam a foci EB-t, mint eddig soha. Semmi közöm a focihoz, csak Lóci által került pár tyúklépéssel közelebb hozzám. De várom az olimpiát, várom a Tour de France-t, minden olyan sportközvetítést, ami tömegesen mozdít meg embereket, és iszogatós, chillezős, barátkozós, fesztelen-könnyed nyári órákat, napokat ígér. Én 15-20 percnél többet nem tudok megnézni ezekből, nem köt le, de valahogy legalizálja számomra a pihenés fogalmát. Igeeen, tudom. Hallom magam kívülről :(. 

Ki is használtuk ma a magyar-német meccset, és amíg Lóci azt nézte edzés után a csapattal a Teniszke előtti placcon, én addig teniszeztem Lolával. Utána kidobtam magam a kondiparkba nyújtani és nézni az eget. Nagyon jó volt ❤️. 

Lola is elkezdett teniszezni, rettenet lelkes, de egyelőre kioltjuk egymás tehetségét 😁, nem voltak még élvezetes labdamenetek. Nem adjuk fel. Bár lehet, nekem ideje lenne 😂. Kicsit úgy érzem magam, mint akin kívülről már rég mosolyognak, h jajjj, ezt nagyon nem kellene erőltetni, de én csak makacs vagyok és égetem a pénzem. Már Eszter is lemorzsolódott, pontosabban pár kategóriával feljebb lépett, de neki tényleg van hozzá érzéke, nagyon szépen játszik. Én még bohóckodok egy kicsit, aztán keresek egy másik lehetetlen sportot magam számára, pl gördeszka 😂. Lolában nagyobb fantázia van, de akkor sem vagyok biztos, hogy ez lesz az ő sportja. Mindenestre elolvadok mindig, amikor nézem a csöpp kis csini testét és energiáját, amikor gyakorol.

Első óra

* Pénteken Vácon/Berkenyén voltunk Juditkáéknál, mert Firtos most ballagott, én furikáztam a csapatot Debrecenből, aki nem dolgozott. Kicsit nehezen indult be a ballagás, olyan se füle-se farka waldorfos lazasággal bootolt, aztán csak kikerekedett. Voltak különösen szívmelengető részei. Búcsúztatták a maradó diákok, a tanárok, a szülők, volt hangszer, ének, vers, felolvasás. Engem már maga a búcsú, elválás, lezárás meghat 😁.

Néztünk kecskefejést, mert Juditkáék elég jól felfejlesztették a gazdaságot, 20+ kecskéjük van, aminek a tejéből díjnyertes sajtokat készít. Én és Mózi a családból nagy fogyasztói vagyunk.

* Vasárnap Mónival és Sanyikámmal játszótereztünk. Mónival még egyetemről transzferáltuk át a barátságot, de 10 éve kb kiköltözött Amerikába, ‘kiházasodott’, és über cuki és gyönyörű hatéves hármas ikreik vannak. Amíg itthon vannak, még rittyentünk közös találkát.

* Szombaton beköltözött hozzánk Lócika rég áhított leopárdgekkója, Leon. Azóta is minden nap találok ugráló tücsköket a kis wc-ben, mert vhogy kiszabadulnak az eleségtartó dobozból 😂. Így most már mindenkinek van állatkája. Mózinak még él és virul Bart, a kis teknős, amit pár éve karácsonyra kapott (a Lócikájé sajnos nem élt sokáig, de nem az ő hibája volt, olyan gondosan ápolgatta :( ). Nagy a boldogság tényleg. Rendezgeti a terráriumot, eteti, nézegeti, a kézhez szokatással még várunk, h megszokja a helyét, környezetét.

Vasárnap apáknapja is volt ❤️. AttilApa kapott egy szett edző cuccot, hogy ne farmerben és ingben járjon apa-fia edzésre/meccsre 😂.

😍

Két céges ‘summer event’ esemény is jutott júniusra, egy Pesten, egy Db. Nekem ez volt az első, mióta itt dolgozom, mert vagy a covid vitte el, vagy nem tudtam menni. Jót pinyóztunk, csocsóztunk, most se főzést, se versenyt nem vállaltunk be.

Tegnap pedig, hogy az idő  múlása még szembetűnőbb legyen, Coldplay koncerten voltunk. Visszakerestem, és júliusban vettem tavaly a jegyet 😯, úgy éreztem akkor, hogy jajj, hol van az még… És már vége is :(. Brutál jó volt, nem voltam még soha ilyen show jellegű koncerten, se a Puskás Arénában. Azért az a 60 ezer ember együtt ezzel a frenetikus látványos, színes koncerttel elég jól odatolt. Emlékezetes marad. Folyamatosan eszemben van, és villannak be a képek, mozdulatok, az egésznek a gömbölyű vitalitása. 

Na majd keresek profi képeket is, mert ezek abszolút nem adnak vissza belőle semmit :).

Fú, jó késő van. Mostanában nagyon rosszul alszom. Pedig nekem ezzel soha nem volt kb gondom. Mindig felkelek többször (és melegem van, fázom… - korai még a klimax…), vagy nehezen alszom el, vagy beájulok idő előtt film közben. Ki is kapcsolom a telót, holnap még szépítem, amit lehet.

Tudom, hogy nem ér…

 Tudom, hogy nem ér más kínján felkapaszkodni, más kínját felhasználni, hogy jobban érezzem magam, nem is szándékos. De olvasom a tenger hozzászólást egy poszt alatt, hogy mennyi energiát küldenek, bennem meg csak szétfolyik a fő történet, érzem, hogy ezt képtelen vagyok átérezni, le vagyok sokkolva, zokogok belül. És nem tudok energiát küldeni, mert mind elhagy. És félek. Egyik nagyon erős tulajdonságom (ami nem feltétlenül szerencsés mindig), hogy egyből fel tudom venni a másik érzéseit. Nagyon mélyen át tudom érezni és nagyon gyorsan. Vmikor meg vagyok győződve, hogy azokat is maximálisan érzem, amivel a saját életem/helyzetem során nem is találkoztam. Van olyan, ami annyira ijesztőnek tűnik, hogy nem merem beleengedni magam. És tényleg olyan érzés, mintha csúsznék bele, de kapaszkodnék hogy ne merüljek el. Vannak olyanok is, amiből már kint tudok maradni, és a parton állva tudok segítő kezet nyújtani - ha kell, mert nem kapaszkodásra használom. De sokszor elárasztanak egyik pillanatról a másikra.

Kizökkentenek a korombéli ismert fiatal nők rövid életútjai is 😭. Anno Fábián Juli, most Kátya… És közben rég követem Szentesit. Két regényét olvastam covid előtt ismeretlenül, amikor rákerestem, és azóta élete ‘nyilvános’ felébe betekintést nyerhetek. És letaglóz megint a hír, hogy hogyan juthat egy embernek ennyi fájdalom és küzdelem :(. 

Ilyenkor fel tudnám magam képelni. Amiért néha soknak érzem a szálakat/történéseket egy átlag hétköznap a kezeim között, amikor este olyan kilúgozottnak érzem magam, hogy egy óráig tekerem a semmit a telefonomon haszontalanul… Közben vannak emberek, akik az életben maradásért küzdenek ❤️.

Jó hangulatban indítom a mai céges Summer Event-et… bocs. Pedig a munka tényleg nem számít. Nem olyan súllyal, mint amivel én súlyozok sokszor. Ha az egót letenném, talán lazábban kezelném az egészet én is.

Ma este is olvasni fogok. Szentesi új könyvét, meg régebbit is.

Megkezdtük a júniust - ez már nyár illatú

 Itt ma csend van és nyugalom, osztálykirándulnak a gyerekek, Lola ugyan még nem szunyál ott, de egy gyerekkel 3 után, gyerekjáték az élet. A felszabaduló energiában viháncoltunk délután Lolával, babáztunk, meséltem, nyusziztunk, és utána volt még kedvem feszes test kihívást csinálni és rövid kis súlyzós karedzést is összepattintottam. 

El vagyok tűnve, mert a mallorcai kiruccanás után, Attila megjárta Londont, valszeg onnan hozott haza egy csipetnyi covidot, ami elkaszálta a júniusi Divide indulását, el van tanácsolva egy hónapra a kerózástól, mert a múltkori covid után is begyűjtött egy szívizom gyulladást :(. Meglepően összeszedetten viseli a helyzetet, én szerintem baromira zokon vettem volna, még akkor is ha minden észérv emellett szól. Így ő lemaradt szombaton a focis családi napról is, csak négyesben voltunk. Szombaton délelőtt még Lóci U11-es kiválasztó Tehetségközpont Tornán is részt vett (mi addig Lolával teniszeztünk picit), elsők lettek ✌🏻.

évadzáró Bozsik (?) U11 Tehetségközpont Torna

Franciska reggeli (Mózi MCC-n)

U11 DASE évzáró

Bendi Nózival 😍

Lizi 3 éves ❤️

Hasonlít?
(ez csak itthon készült kép a hatosztályosba elköszönő osztálytársaknak 'tablóhoz')

Hasonlít - Heath Ledger

fut...

2 gólt is beszórt Lóci

... beakaszt