Megint sok idő eltelt, hogy írtam volna, de olvasni visszajárok ide :). Most épp le vagyok kicsit gatyásodva, hót takony vagyok, lomhán csordogál a hétvége, van kedvem kitapasztani pár hétköznapi mozzanatot a napjainkból, hogy emlékké legyenek. Annyira örültem, sőt büszke voltam magamra, hogy mindenki lebetegedett körülöttem többször is, én pedig álltam a sarat, semmi bajom nem volt, viszont két hete, amikor olyan szép idő volt, elmentünk kerózni egyet a BMW köré (44 km), majd másnap a Tisza-tó köré Attilával (65 km), illetve futni is voltam. A Tiszán már éreztem, hogy nagyon elfárdtam, első bicajozásnak sok volt, hiába zone 2 Attilának a tempó, nekem sok volt ahhoz, hogy kipurcanjak, és rés keletkezett a páncélomon, majd szép fokozatosan bele csúsztam a takonyba, és két hete nem tudok kikászálódni belőle. Néha felmegy a hőmérsékletem is 37.5-ig, de nagyobb baj az, hogy az energiaszintem a talpam alatt csordogál. Ezzel megszakadt a január óta tartó kaja naplózásom és mozgási szériám. Hiába nem éreztem a fejlődést, abban biztos voltam, hogy ha kihagynék pár hetet, nagyon megérezném, tehát csak kell, haszna legyen. Takony ide-oda a héten csüti-péntek elmentem már edzeni, de olyan izomlázam lett, hogy szombatra megint felmentem a hőm és még taknyosabb lettem :(.
 |
| Első tavaszi tekerés |
 |
| Első idei Tisza-tó |
 |
| Március 1 - első 21 km edzésként egyben |
 |
| Cannes-i tekerés (csak Attila ment idén) |
 |
| Mózi is elmegy már egyedül tekerni - Annyira nagyfiú |
Visszanézem a képeket, és hogy hol hagytam abba, de addig is haladok hátrafelé:
- Attila és Lóci ma Pesten vannak, mert karácsonyra azt is kapta Lócika, hogy kimenjenek egy válogatott meccsre. Sikerült hosszas sorbanállás után jegyet venni a mai török-magyar meccsre, kíváncsi vagyok, milyen élményekkel jönnek haza, mert Lóci iszonyatosan tud magyarázni, dühöngeni meccs közben. Amikor itthon nézte a héten, teljesen maga alatt volt, hogy elcseszték a hangulatát, mert milyen bénák voltak, pedig más dolguk sincs, csak hogy gyakoroljanak :D. Terveztek még állatkertet, bár az idő fos, meg outletet előtte.
Lócival egyébként mostanában nehéz, ki van fordulva a régi kis önmagából, valami nem oké nála, csak két perc alatt összeugrunk, nem nagyon lehet vele beszélni, beszélgetni. Néha úgy érzem segítség lenne egy szakember, de hallani sem akar róla. Csúsznak szét a dolgai, trehány, kaotikus minden körülötte (szekrénye, fiókja, táskája, az autó, amikor kiszáll, foci cucc, iskolai motyó, úszás cucc... Van hogy egy hétig rohad bent az úszó cucca, kaja maradék a táskában, szétszakadt, gyűrött füzetek, lapok. A füzeteket több irányból vezeti, mert elfelejti elvinni, valamelyik valahol középen van megkezdve, külön angolra a kocsiban írja meg a házit, mert elfelejti, közben ha emlékeztetem, kérem, akkor seperc alatt kiveri a magas cét, vagdalkózik, mindig más a hibás. De látom, hogy rágja valami, a múltkor elpityeredett itthon, hogy a suliban van egy nyolcadikos, aki mindig azt mondja rá, hogy cigány, de nem tudja, miért :(. Szóval látom, hogy vannak dolgok, amiket hordoz, cipel, és nem könnyít magán azzal, hogy beszél. Vmelyik nap egy osztálytárs anyukája írt rám, és fotózta be a gyereke kék-zöld lábát azzal, hogy Lőrinc megrugdosta, és tudja, hogy az ő gyereke sem egy minta, de már nem akar iskolába menni... :( Máskor persze, pont fordítva hallom, illetve tavaly pont ez a kisfiú cibálta meg a kabátját annyira Lócinak, hogy kiszakadt a cipzárja. Sok tanárt nem szeret, érzem néha, hogy nem mond igazat, ha szembesítjük, akkor egyből görbül le a szája.
- Tegnap ünnepeltük Mózi névnapját, ami péntekre esett, de tényleg bevezetjük a szülinapok esetén is, hogy csak hétvégén köszöntünk, mert egyszerűen annyra zsufi, sűrű a hétköznap, hogy tiszta feszkó. Ilyenkor élményt próbálunk adni. Nem mindig jön össze ennyire vegytisztán, de most először mentünk el családilag szabaduló szobába. Jól sikerült, egyből beneveztünk a következő körre a Dzsungel szobára is, de Pesten is fogunk majd, mert tök jól belenőttek az ilyen programokba is. Utána vacsiztunk egyet, meg filmeztünk itthon családilag. Elég későre nyúlt, az 5 főből 2 a végére bebólintott :D.
 |
| kiszabadultunk!! |
 |
| Exit the Room |
 |
| bankkártya megújítás, MILF-ek rettegjetek :D |
Szombatonként szokott Lola teniszezni, és van egy hasonló korú kislány, akivel a múltkor már játszottak kettesben, de az még elég kontrolálatlan volt, így most megint ketten voltak, de Máté is ott volt, és mint anno nekem meg Sanyikámnak, közös edzést tartott. Annyira szeretem, hogy Lola így ráharapott, imádom nézni ahogy fejlődik. Én ilyenkor általában futni szoktam, most a takony miatt ez kiesett. Közben Lóci gekkójának mentünk el tücsköt venni, meg Mózit vittem egy füst alatt MCC-re. Nagyon örülök, hogy jár, eddig nem nyomta rá a tematikára, előadásra, táborra egyáltalán a politika a bélyegét, ő mégis sokszor szokott mostanában ellenkezni, pont a politikai irányultság miatt. Mondtuk neki, hogy ennyi jó témát, ilyen projekt-szemléletű játékos 'oktatás' nem kap egyelőre Debrecenben sehol. Ok, a pallagi suliban max, de ahhoz meg csilliót kell fizetni :(. Ahogy haladunk előre majd észnél kell lenni, de nem egy elveszett gyerek, nem féltem. Tényleg júniusban megyünk majd Somogyi András estre is, mert Mózinak ő a kedvenc humoristája Potyondi Edina mellett, Lolával meg Rumini színházba.
Vannak olyan napok, amikor teljesen ki vagyunk lúgozva, hogy semmire nem jut idő, iszonyatos mennyiséget vesz el a munka az életünkből. Meg egyébként szerintem nem csak a miénkből, csak 3 gyerek mellett annyi egyéb szerepünk is van, lenne, hogy lehetetlenség mindent egyensúlyban tartani :(. Én ettől sokszor szenvedek, utána éppen jön egy lazább időszak, amikor beéri az elmaradás a többi vonalat, és akkor megint minden derűs egy pár napra.
- Volt márciusban egy szülinapos Attilánk, aki épp beteg volt, így az egy napos szabi, amit ilynekor mindig ki szokott venni nem jött össze, nem jutott el bicajozni sem, nekem még lett egy nem várt meetingem du, ami fél óra helyett több, mint 1 lett, később tudtam a tortát összehozni, nem tudtam a kaját időben megrendelni, így mire vége lett a napnak, csak azt éreztük, hogy ez az egész (függetlenül szülinaptól), így nem oké. Dolgozunk, és a lényegre, amiért dolgozunk nincs időnk :(. KÉtszer futottunk neki gyerekmentes hétvégének, mert az elsőre Attila lázasodott be.
 |
| Attila 46 (Lola készítette a képet) |
 |
| Tour de France torta - what else? |
- Március 4-én Fitymás (egykori Ötyés) pesti kiruccanásunk volt (szintén karácsányi ajándék Sanyikámtól mindannyiónknak), érdekes modern balett (?) előadást néztünk meg a Millenárisban. Hihetetlen mire képes az emberi test, és ehhez képest a nagy átlag mennyire nem használja ki. Olyan akrobatikus elemekkel tarkított performansz volt, hogy sokszor stresszeltem, hogy ki ne törje a nyakát valaki. De Kata is azt mondta, fellélegzett a végén, hogy mindenki megúszta ép bőrrel :D. Előtte vacsiztunk/uzsonnáztunk, mindig töltenek ezek az alkalmak, ráadásul csak egy fél nap volt az egész, de tartalmas.
- Tényleg, Februárban végre összehoztunk egy látogatást Sanyikáméknál az új házban, mert kiköltöztek, felépült az új kecó! Le a kalappal előttük, h ez kifért belőlük, nagyon szép lett.
