Ígértem pár négykézlábazós képet

Oldal Jancsi ringatja magát

fél másodperc pihenőt kérek

hajrá megint

jó lesz?

Hétvégi mérleg

- Sarudon Mózi négykézlábazni tanult. Jól is megy neki. Ringatja magát előre-hátra, és a lábával már kicsit lépeget. Arra még nem jött rá, hogy a kezével is haladni kell, így ha közel kerül a térde a kézfejéhez, előre billen, és állon ügyesen landol    (képek később)

- vasárnapra kibújt a jobb alsó kis metszőfog taraja

- Sári mama megint vezetett egy hosszabbat anélkül, hogy komolyabb károkat okozott volna magában és a környezetében

Tente baba, tente

Nagyhuta, 2011 július

Csak, hogy ne tűnjön olybá, mintha körülöttem mindig sütne a nap, beszámolok az árnyasabb oldalról is. Az igazság az, hogy elég jól tudom az árnyas oldalt is naposnak vélni, vagy pont élvezni és megtalálni a hűsben is a kellemest. Na, ezt ha Attila olvassa, biztos köszörüli a torkát, mert egy-két hete sikerült olyan éjszakát produkálnia Mózinak, hogy éjjel fél 3-kor már közösen sírtunk. Attila vigasztalt engem, én meg próbáltam a bubát.... Ezek után osztom azt a véleményt/tapasztalatot, hogy vannak jól alvó babák és vannak a - hogy is mondjam... - nem annyira sikeresek. Mi telibe kaptuk ezt témát. Amíg a klinikán sütkéreztünk a 2 ágyas szobában, és egy darab hangja nem volt a gyermeknek, addig nem igazán értettem, miért siránkozik pár szülő, hogy fáradt, és miért növesztenek méretes táskákat a szemük alá. Büszkén lapítottam az ágyban, és hallgattam a szobatársnő anyuka exotikus paradicsom madárhoz hasonló hangokat hallató csecsszopóját, hogy bezzzzzeg a mi fiunk.... Sejtettem ugyan, hogy jön még kutyára teherautó, de hogy ekkora, azt nem. Egész nap egy áldomás Mózi. Csodájára jár mindenki, hogy milyen vidám, kiegyensúlyozott, jó fej, vicces, mosolygós stb. Hát valszeg így. Hogy kisírja este a felesleget. Hagyom is. Nem tömködtem cumit a szájába, bár megkíméltem volna magunkat sok óra sírástól. Kitartok még most is a fogzási dömpingben, amikor kelek hozzá egykor, kettőkor, háromkor, ötkor, hétkor, kilenckor. Mégis annak örülök, hogy este már nincs fél 11-től fél 1-ig égbe kiáltó zokogás, múlni nem akaró hasfájás. Talán ezt már kipipáltuk. Lassacskán tovatűnnek a kialvatlan napok is.

Kengurus Feri és Dió

Állítólag több bulvár sajtó is megszellőztette, illetve a TV-ben is műsoridőt nyert Dió, az árván hagyott kis kenguru, mamájával Ferivel. TV és "szakirodalom" híján ez a hír kimaradt majdnem az életünkből. Hála Porcsalmy dédi papának, aki egykori tanítványával, a debreceni állatkert aktuális igazgatójával még ma is friss-ropogós kapcsolatot ápol, így nem csak értesültünk a hírről, hanem meg is fogdoshattuk Diókát, megnéztük, hogyan pelenkázza, és hordozza Feri mama az 5 hónapos kicsinyét. Miután Dió kipottyant (szegénynek nem merik elmondani, hogy lehet nem kipottyant, hanem kitúrta az anyja) az erszényből, és meg is taposták a kis babszemnyi állatot, a gondozója befogadta, és anyja helyett, anyja lett. Egy női táskában lakik, kibélelve Feri pólójával, mert most már csak akkor marad benne, ha érzi a biztonságot adó anya-szagot. Pipettából eszik kecske tejet, és a legkisebb bébi pelenka is hónaljban végződik. A gondos mama minden egyes darabra kis lyukat vág, hogy hosszú vékony farkincáját kidughassa rajta. Munka közben is viseli a tarisznyát, csak kivételes esetekben akasztja szögre. Éjszaka ugyanúgy kel hozzá, mint egy csecsemőhöz, és otthon is igényli a közelséget, foglalkozásokat. Lássuk képekben:

Debrecen Zoo 2011. augusztus
háttérben Feri mama hasa és lába

Csak a méretek miatt
ekkorka egy 5 hónapos kenguru

Regő markát nyalogatja Dió

Egy bicikli kerék mellett

Dió

Egér a Marson

nem sírok, csak fintorgok minden porcikámmal

Valamikor réges régen, sűrű erdő közepében éttermet szerettem volna nyitni. Nem hatalmas, exclusive példányt, csak egy kis sarki vendéglőt kockás terítővel, házias ízekkel. Aztán kevésbé régen a nevét is megszülte az élet: Egér a Marson. A létesítmény mégsem jött létre mostanáig. Itthon nyitottam meg a kis kantint egy lelkes kosztosnak, aki néha tényleg úgy fest, mint Egér a Marson :).

Az első falat alma viccesre sikerült. Meglepően szépen eszik Mózi kanállal, ezt annak is betudtam, hogy rég a kezébe adtam, hadd szopogassa. Tátogott is ügyesen, mint egy kis fecske. Viszont, ha lenyelt egy-egy falatot, egész testében megremegett, grimaszolt, fintorgott egy sort, utána kész volt újra a kóstolásra. Az alma után bevált a sárgarépa is (magában és almával tarkítva), de úgy veszem észre, a nyerő eddig mégis az őszibarack. Jó ízlése van. És nagyon bízom benne, hogy nem lesz válogatós. Azt mondja, megeszi a spenótot is, ha én meg ráveszem magam, hogy magamévá tegyem a céklát és a sütőtököt. Grrrr.... A gondolata is borzaszt, de nem akarom, hogy az ő étrendjéből ez kimaradjon, mint anno az enyémből.

Eltűnt emberek nyomában

(Háttérzeneként dúdoljátok Soul Asylum - Runaway Train című számát...)

Miután ilyen szép számú audienciát szelídítettem meg, nem tehetem meg, hogy elnyel a föld. Történjen bármi.

Így hát itt is vagyok teljes széltemben, hosszamban. Holnaptól Síva istennővé (némi zavar figyelhető meg a képi ábrázolásban, hiszen Síva személye pont a lemondást és a pusztítást jelképezi, én csupán a lengedező karjaira utalok, ami lehet kettő, három, nyolc, tíz az ikonográfus ábrázolások szerint) kell válnom, hogy az elmaradásaimat pótoljam tevékenységben, leütésben, gyermek nevelésben. Nem ismerek lehetetlent, bepróbálkozom ezzel is.

Ó b@sszus!!

Minden nap küzdelem, hogy csak negyed kg ropit egyek meg, és ne felet, hogy a ... hogy az a jó néger Mari néni! Erre találok egy ilyet: Sztárok, akik nem rejtegetik a narancsbőrüket. Nagy bőszen rákattintok, hátha megnyugvást nyújtanak mások fodrocskái is. De nem :(

„Narancsbőröm van és szeretem” – jelentette ki Jessica Alba egy interjújában. A színésznő saját bevallása szerint nem csupán elfogadta a szülés után megváltozott alakját, de büszke is azokra a „nyomokra”, melyeket az anyaság hagyott a testén.

Ennyit a "nyomokról"... 

Gólyahír

Olyan fos idő van napok óta, hogy a lehető legjobbkor időzített Petráék kislánya. Így legalább volt értelme felcihelődni, és útba ejteni egy nagyerdei séta során a Klinikát is. Ha már Klinika, és szülészet, akkor mutassuk meg magunkat a szülésznőnek is. Érzem én, hogy telnek, pörögnek a napok, de ott kint durvábban realizálódott. Megszületett a szülészet új épülete is, amit fél éve még csak simogattak. Nem tudom, más is így van-e ezzel, vagy csak én őrzök már-már félelmetesen kellemes érzéseket a szülészet és gyermekágyas szobák láttán. Mérhetetlen nosztalgia és honvágy kapott el, főleg mikor ismerős csecsemős nővérekkel is találkoztam. Ők nyilván nem győzik követni azt a kazal anyukát és gyereket, akit fürdetnek és mellre tesznek, de én majdnem a nyakukba borultam. Még a reggeli cukros tejeskávé (aminek szerintem nem sok köze van igazi kávéhoz) és tea íze is hiányzik. Bent a szobában pedig Petra ölében meglátva a 48 centiméternyi kis ösztönlényt az én féléves nagyfiam a karomban még nagyobbnak hatott. Tévedés ne essék. A nosztalgia nem azért van, mert a mostani helyzet kevésbé élvezetes, de kíváncsi vagyok, hogy második, harmadik gyerek kapcsán is érzi-e ezt a mennyiségű és minőségű eufóriát az ember lánya (vagy anyja :)?). Majd beszámolok erről is.

Addig viszont Isten hozta Zselykét, két arcába habzsolja anyját! A következő pár sort pedig a szülőknek ajánlom:

Varró Dániel - Fürdetgető

Tudod, mire van a kád?

Abban fürdet apukád.

Tudod, mire van a krém?

Hogy jól bekenjelek én.

Tudod, mire van a haj?

Úgy megmossuk, hogy ihaj.

Mire van a pofazacskó?

Apu vizet odapacskol.

Tudod, mire van a víz?

Sárga legyen, ha pisilsz.

Tudod, mire van az öklöd?

Arra, hogy a szádba tömködd.

Tudod, mire van a száj?

Hogy vidáman kajabálj.

Miért van szükség babahasra?

Hogy a fater mosogassa.

Miért van két kis lábujj közt köz?

Ott lakik a lábujjközszösz. 

Hat hónapos státusz riport

Adósotok vagyok legalább egy posttal, hiszen Mózi fiunk a hétvégén betöltötte a 6. hónapját is. Nem fogok közhelyekbe, hogy mennyire repül az idő, inkább beszéljenek a tények, amik - mint tudjuk ;-) - makacs dolgok. Gyorsan felkészítem a frankfurti levest, és szántom is a sorokat.

Valamiféle helyzetjelentést kellene írnom, el is kezdtem, ki is töröltem. Fölösleges a felsorolás, hogy mit tud, mekkora és merre jár, mert egyszerűen tökéletes. Elfogult anyaszívem csak szuperlatívuszokban tudna áradozni, és a laptopom nem bírja ha dagály van Nyál-tengeren.

Ééééés.....

Playskool Frizu verte ki a biztosítékot

Megpróbálom megőrizni a nyugalmamat a bevásárló központok játékboltjainak rengetegében. Hál' Istennek szabad országban élünk, és nem szükséges azt a tengernyi fos, giccses játékot megvenni, amitől a polcok roskadoznak. Igyekszem nem hangosan visítani egy-egy "kreatívnak, készségfejlesztőnek" címkézett - mondjuk ki - haszontalan szar láttán. Világos, hogy még most könnyen beszélek, mert nincs a kezemben egy gyerek mancs, akinek a végén rángatózik a hisztitől egy gazdátlan gyerek test, és most abba nem megyek bele, hogy szerintem nem kötelezően determinált egy ilyen csemete sem. És e sok bölcsesség után mégis én érzem kakin magam, hogy még egyetlen konkrétan készségfejlesztőnek nevezett játékot sem vettünk Mózinak. Győzködtem magam, hogy minek? Amikor jobban eljátszik egy ásványvizes flakonnal amiben vörös lencse csörgedezik, vagy éppen egy kis lötyögő víz, rezgő rizs. A DM (direct marketing, nem drogerie markt) minket is megtalált... Ha most veszünk X ezer forint felett bizonyos KÉSZSÉG FEJLESZTŐ játékot, ajándékba kapunk egy másikat, zöldalma illattal. Ámen. Mondja Attila, csak nyugodjon békében megháborodott lelkiismeretem. Így legalább kettőt ütünk egy csapásra, és folytathatom a saját "fejlesztésű" játékaimat. Tegnap meg is érkezett a pakk, ügyesen birtokba is vettük.

Azért itt csak muszáj vagyok feltüntetni, hogy mi volt az a termék, aminek köszönhetően ölembe kaptam a laptopot:

Playskool Frizu - beszélő hajszárító

Az, hogy rAnda, csak egy dolog, de milyen hasznos.... (és ígérem, befejezem :))

- fejleszti a kreativitást, a koordinációs készséget és az IZOMMŰKÖDÉST!!!

- aranyos, magyar mondatokat mond (15 mondat), és egy kedves dalt is énekel (könyörgöm, miért kell énekelnie egy hajszárítónak...)

- levegőt fúj és valódi hajszárítóhoz hasonló hangeffektusokat ad

- anyag műanyag
- cikkszáma: 38003426 (ez az egyetlen hasznos dolog benne. hogy cikkszáma is van)

Elnézést kérek, ha túl szarkasztikus voltam, meg attól is, akinek már van ilyene.

Peek-a-boo Mózi módra

Amíg ebédre bekaptam egy-két falatot, Mózit bent hagytam a szobában a szőnyegen. Kúszni-mászni még nem tud, csak forogni, de úgy piszok gyorsan közlekedik. Elég jól elpakolásztam az útjából, de egyszer csak azt veszem észre, hogy síri csend van. Megyek be, merre járhat, és itt leltem meg mozdulatlanul:

Mert esze az van. Nem fordult hasra, és nem emelgette a fejét. Tudta, hogy szűkös a hely, lehet a levegőjével is takarékoskodnia kell.

Final countdown

Nem jellemző rám, hogy túl rigid legyek, Mózi féléves szülinapját mégis úgy várom, hogy nem ismerek magamra. Eddig ugyanis még nem kapott semmi mást enni-inni, csak igény szerint az anyját, és úgy voltunk vele, hogy kb 6hónapos koráig nem is fog. Ezt követően viszont elkezdjük a kanalazást, poharazást. Na már most nálam ez a körülbelül azt jelenti, hogy számolom a napokat vissza :). Készülök rá, mint a karácsonyra. Na jó, majdnem... El is mentünk ma csőrös poharat venni és étkészlet szettet, nem mintha nem lenne tökéletes a Blahánés ebédek műanyag tálkája vagy egyéb Tupperware csoda tál. Mivel én vagyok Cici néni, a hozzátáplálást Attilapa kezdi. Az én dolgom csupán annyi lesz, hogy japán turista módjára fotózzak.

Annamama style

Annamamaként emlegetjük legrégebbi, legjobb jóbarátnőm anyukáját, akit tavaly meglepetés római vakációra várt Gregory Peck ;-). A repülőtéren a kofferek mázsálásakor derült, ki, hogy a csomag némileg túlsúlyos. Kapitalista rabló Wizzair mielőtt csomagfelárat szabott volna, nekikezdtek átcsoportosítani az uti batyut..... Még szerencse! Ekkor látott napvilágot a 2 dl-es SIÓ őszibaracklevek, a kék Balaton szeletek és PICK szalámik garmada (ami mellékesen nem ajándékba készült, hanem ha Rómában nem lenne mit enni... J). Annyira, hogy a kézi csomag füle is bemondta az unalmast. Mehet a kukába úgy, ahogy van az egész. Az élelemért nem kár. De benne volt a legjobb recés kés is.....!!!

Ezt ahogy Anna előadta meglehetősen vicces volt. Azóta is, ha Attila külföldre veszi az irányt, ezt az osztálykirándulós hangulatot nem hagyhatja itthon. Kis szatyorban odacsomagolom neki én is J

Fröccsöntött fröccs

Tudtátok-e, hogy idén van a fröccs éve? (Na pill, be kell dugnom a gépet, mert lemerülök)

Én csak a múltkori Bakelit záróbulin hallottam róla Andortól. Nyár elején ugyan találtam egy pár receptet (?)  valamelyik Coop vagy Reál reklám újság hátoldalán, rá is kellett döbbennem, hogy mennyire nem vagyok képben fröccsöt illetően. Ez viszont kapóra jött, utána néztem, hogy is keverik és nevezik itthol mamámék ezt a nyári nedüt. Összeütök róla mindjárt egy chart-ot :) és képbe hozlak bennetek is. Bocs, már akit.

fröccsfajták	bor (dl)	szóda(dl)	össz.(dl)	művésznév
kisházmester	1	4	5
hosszúlépés	1	2	3
viceházmester	2	3	5
kisfröccs	1	1	2	fütty (József Attila.)
házmester	3	2	5
nagyfröccs	2	1	3	hajtás, húzás (Móra Ferenc)
háziúr	4	1	5
nagyobb kiszerelések:
sóher	1	9	10
mafla	5	5	10
polgármester	6	4	10
csattos	10	5	15
lámpás	15	5	20	(Babay J.)
Krúdy fröccs	9	1	10	(Krúdy Gy.)
kőműves fröccs	250	5	255

Július végén tesztet írunk belőle!

Én még kiegészítem saját ízlésemre az alma fröccsel: 1 liter almalé másfél liter szóda (szénsavas ásványvíz)

Fazekas Mártonnak

Ezzel a csekélységgel kívánunk nagyon boldog születésnapot az 1 éves Makk Marcinak!!

..... és persze nem hiányozhat ez a fülbemászó sláger sem

Egy ágyban a TIGÁZzal

A hétfői nagy égi háború után kedden megkeresett papíron minket egy ismeretlen arc, hogy vigyázzunk, mert bedőlt a kéményünk, ne használjuk a fürdőszobát. Oké. Tudomásul vettük, de csak muszáj volt használni, meg van szénmonoxid érzékelő, így kb. szerdára el is felejtettük az üzenetet. Csütörtökön felmerült bennem a kérdés, hogy történt-e valami, kinek a kéménye ez, csak a miénk vagy a házé, de aztán olybá' vettem, hogy a közös képviselő csak megragadta az alkalmat, hogy a középpontba játsza magát egy ilyen izgalmas küldetéssel.
Miután Mózi cica bealudt, én is hasonlót terveztem végre a szokásos éjfél, fél1-es fekvések után. Fél 11-kor már bekucorodtam, Tolsztoj meg megsétáltatta Attilát. Alig futottak be, már kopogtat is valaki az ajtón... Mindösszesen négyen akartak a TIGÁZtól bejönni, mert kaptak egy felhívást, hogy a kéményünk be van dőlve. Végül egyetlen strandpapucsos, beach gatyás srác jött be, hogy kiderítse, pontosan hányan is vagyunk erre a kéményre kötve. De addig is, amíg az utcát lezárták, és kivonult 2 tűzoltó, az egész házban elzárták a gázt. Ennyit a korai fekvésemről... Attila olyan lázba jött, mint a kíváncsiskodó gyerekek, és csak azért ment ki egyedül nézni, hogyan fűrészelik le másfél óra alatt közel tízen a kéményt, mert a kisded már szunyált.
Én menet közben beájultam, pedig kiderült, hogy nem csupán mi füstölünk ebbe a kéménybe, hanem a felettünk lakó üres lakás is, valamint hogy nálunk még jó darabig nem lesz gáz, mert kell új kémény, új bejelentés, új jóváhagyás, biztosító stb huncutság. Nem baj. Addig is spórolunk a gázzal ;-), zuhanyzunk hidegben és eszünk kínait (példának okáért).

Akarsz róla beszélni...?

Ma a pszichiátrián kötöttem ki J. Mózi olyan csúfondáros alvási sorozatot követ, hogy iccaka egy-másfél óránként egymás mellett kötünk ki. Becsúszik az is, hogy hárman párban ébredünk kicsit átrendeződve. Nincs egyértelmű oka. Miért is lenne, hiszen kész találós kérdés egy csecsemő/kisgyerek. Vagy a foga, vagy a meleg, vagy a hasa, vagy azért mert forogna és a kiságy rácsai határt szabnak vágyainak, vagy nem tudom. Ma végre sikerült 10-kor kelnem, pontosabban ez volt az utolsó ébredésem időpontja. Az éjszakai murit kompenzálva különösen jófej volt a nagy fiú. Ezt ki is használtam, elnyúltam a pamlagon, és befejeztem az új Csernus könyvet, valamint mazsolázgattam a HVG Pszichológia különszámból. Csernus egy csapásra kedvenc lett a NŐ című könyv kapcsán, azóta is szeretem a stílusát és a módszerét. A legutóbbi debreceni előadást kihagytam, de nem is nagyon tesz újabbat hozzá, inkább csak ismétlés a tudás atyja.

Ha már a lelkemet így megcsinosítgattam, hátha a testem is belefér a mai napba. Uccu neki fussunk, este pedig Jazzszerda van (ha már elmosta a Blueshétfőt a zivatar)!

Keró túra

Minden - idén nyáron kerékpár túrára készülő - hazafi egyperces néma csenddel tisztelegjen a drót szamarukat kényszerből parlagon legeltető (a napokban különösen jól megy a magyar műveltető és passzív szerkezet J) anyukák előtt!

Ma kutyamód önző akartam - és még akarok is - lenni. Azt terveztem, hogy a hétvégi "pihenés" után, ami az én esetemben legalább 18 órás vigyázzba állást jelent, ma nem csinálok semmi értelmeset, csak Mózival végig aludtattom (ej, be szép nyelv a magyar... :)) a napot, én meg majd a leárnyékolt hűvös lakásban csak olvasok, netezek, öltögetek. Ahha... A selyemhasú kis majom nem akar aludni. Még annyit sem, mint máskor. Kizökkentette a hétvégi kiruccanás. Miután Béci azt hiszi, hogy azért megyünk mini szünidőkre, hogy kazal blog téma kerekedjen belőle, ezért nem is írok a hétvégi Szőlőszem Farm e-World táborról sem. Elég legyen annyi, hogy Mózi összetojta az utazóágyba terített takarót, utána a nagyágy lepedőjét, ami átpecsételt az ágyra, valamint belefosot az úszógatyóba is. 

Már másodjára csináltam capuccinot magamnak (nyugalom. koffein free), hogy végre beszunyált a gyermek, és sikerül letelepednem. Közben próbálom elnyomni a kajabáló középkori asszonyságot magamban, aki ma is úgy gondolja (szerintem jogtalanul), hogy csupán az én dolgom az örökös mosás-teregetés-vasalás-pakolás-mosogatás-főzés-gyerek szórakoztatás. Mindegy. Továbbra is szalad a lakás körülöttem, kergetjük egymást az elmaradt hétvégi teendőkkel, de én most végre olvasni fogok.

Sokan jeleztétek, és rengeteg levelet kaptunk a szerkesztőségbe (köhömm, mi számít soknak meg rengetegnek, pláne szerkesztőségnek ;-)? Az én inerciarendszeremben ez már az), hogy írjak-írjak, mert gyakorta velünk indul a reggel. Ez nagyon melengető dolog. Még olyan üdítő bölcsesség is felszínre került, hogy inspiráló vagyok. Ez viszont már felelősséggel jár. Nem maszatolhatok csak úgy a vásznon.
Inkább szóljon hangosan a nóta a koránkelő dolgos munkásembereknek, akik termelik helyettem is a GDP-t.

E.on Félmaraton

Sanyikám!

Mindent beleeee! Büszke vagyok Rád!

Filléres emlékeim

A szüleimnél még voltak elfekvő holmijaim, dobozok, újságok, nem sejtett apróságok. Jó ezeket újra felfedezni, kicsit átselejtezni, hadd kopjon a férgese. Na egy ilyen rakodás során került elő a rég nem látott fa furulyám. Régen, amikor még X-lábam volt, tanultam furulyázni. A f@sza kis Yamaha csont hangszert elhagytam általános iskolában, de ez kibírt már sok mindent. Még azt is, hogy az eredeti barnás lakkfestéktől megnyúztam. Borotva pengével meghámoztam. Ugyanis a síp részénél a fogammal felkaristoltam a sok-sok fújkálás során (azóta nem fogazok ;-)), és úgy éreztem, szebb lesz, ha lekaparom róla a festéket. Nem nyilatkozom....

Ha már az új design-nál tartunk, felsejlett bennem a lakberendező hajlam is. Hogy a fenébe ne csábított volna a foltos zöld íróasztal? Apa lefestette szép zöldre, hogy ne legyen tömeg cucc, aztán valahogy ráfolyt a technokol (már akkor is állandóan alkottam), és felkapta a színét. Miután több hasonló baleset is érte az évek során, úgy reméltem, szebb lesz, ha direktbe csinálom. Elkezdtem felcsüszkölni technokollal és ujjal....

Vissza a zenéhez. Szóval ha már megtaláltam a sokat megélt furulyát, elkezdtem feleleveníteni a tudást. Délelőttönként zenebölcsit tartok magamnak és Mózinak. Élvezzük. Azt különösen, hogy egész jól megy a kottaolvasás. Lényegesen jobban, mint a cirill betű. A módosító hangok fogását ugyan már elfelejtettem, így ennek még utána járok, de úgy is lesz dolgom a Simonffy Emil zeneiskolában.

Mi dolgom lenne nekem ott? Csak nem zenetanár leszek? Vagy Ringatóra fogunk járni? Nem, dehogy. 

Ahogy nőtt ez a kicsilány úgy lett piccolo a furulyából, majd mire elérte 12-13 évesen kb a végső hosszát, lett neki szééép fuvolája. Nem is emlékszem, mikor hagytam abba, de jó régen. Szerintem már gimnázium alatt sem fújtam. Valamelyik idei régiségvásáron találtunk egyet. Soha nem volt sajátom, kölcsönözte mindenki szinte ezeket a hangszereket. Valószínű innen és akkor merítette Attila az ötletet ahhoz, hogy születésnapomra igazi SAJÁT fuvolát kapjak!!! Így most felkeresem Balogh Józsit a régi-régi tanáromat, aki egyszer a húsvéti szünet előtt beírta a lecke könyvembe, hogy NEWSEE meg rajzolt mellé egy tapsifülest, és nekem ez baromira tetszett, hogy hangolja be a fuvoláMat és tegyen a tarisznyámba pár jó ötletet, tudást és bátorságot, hogy újra neki lássak.

Lombhullató lettem

Pedig azt reméltem, engem nem ér el a szoptatás alatti hajhullás réme. Tévedtem. Szösz hajú vagyok (szösz= vékonyszálú), nem kér fel továbbra sem a Procter, hogy legyek a Pantene Pro V reklámarca. Max arra, hogy én legyek az "ELŐTTE" modell. Azért meg nem viszem vásárra a bőrömet. A hajvesztés ütemébe mazsola is besegít. Alig tudom az ujjacskák közül kihámozni a barna tincseket. Ha így haladunk hamarosan újra a rövid hajú nők táborát szaporítom.
Cserébe viszont a fehérnemű osztályon olyan polcokon garázdálkodhatok, amit álmomban sem reméltem ;-)

Süteményrecept

Ma sütit sütöttem. Úgy ahogy kell. Még meggyet is magoztam bele. Közben eszembe jutott ez az aranyos recept:

Távolítsuk el a plüssmacit a sütőből, és melegítsük a sütőt 160 °C-ra. Gőz felett olvasszunk meg 10 dkg margarint. Ismét távolítsuk el a plüssmacit a sütőből, és erélyesen szóljunk rá Öcsire: "Nem szabad, Öcsi!" A margarint keverjük össze 20 dkg cukorral. A többi margarint szedjük ki Öcsi kezéből, és mossuk le a falat. Merjünk ki 3 evőkanál kakaót. Ismét vegyük el a margarint Öcsitől. Fürdessük meg a macskát. Tegyünk hintőport és ragtapaszt a karmolásokra. Keverjünk a margarinhoz 4 egész tojást, 2 vaníliáscukrot és 30 dkg lisztet. Vegyük ki a füstölgő plüssmacit a sütőből, és nyissunk ki minden ajtót és ablakot, szellőztetés végett. Vegyük el a mobiltelefont Andikától, és biztosítsuk a férjünk főnökét, hogy nem, nem a férjünkkel beszélt az előbb. Hívjuk fel a férjünket, és készítsük fel a legrosszabbra. Adjunk a tésztához 1 teáskanál sót és 10 dkg durvára vágott diót (közben álljunk ellen a kísértésnek, hogy mind Andikát, mind Öcsit durvára vágjuk). Engedjük ki a macskát a sütőből. A tésztát öntsük alaposan kivajazott tepsibe. 25 percig közepes lángon süssük. Vegyük el a borotvát és a macskát Öcsitől. Magyarázzuk el a gyerekeknek, hogy fogalmunk sincs, hogy a borotvált macska lebarnul-e a napon. Dobjuk ki a macskát az udvarra, amíg még képes elfutni. 

Bevonó máz:

Keverjük össze a következő hozzávalókat: 10 dkg cukor, 5 dkg olvasztott csokoládé, 5 dkg olvasztott margarin. Vegyük ki azt a kurva plüssmacit a grillsütőből, és dobjuk el. Jó messzire. Magyarázzuk el kedvesen a rendőrnek, hogy fogalmunk sem volt róla, hogy ott fogjuk fejbe találni, miközben éppen Öcsit próbálja megmenteni a szomszéd ház tetejéről. Tegyük Öcsit a járókába. Adjunk a mázhoz 1/2 dl tejet, egy kevés sót, és lassú tűzön forraljuk 2 percig. Nyissunk ajtót a csengetésre, és magyarázzuk el a szomszédnak, mennyire sajnáljuk, hogy Andika bedugta a kerti slagot a spájzablakán. Ajánljuk fel, hogy megtérítjük a befőttek és a takarítószemélyzet költségét. Kössük ki Andikát az asztallábhoz. Távolítsuk el a szénné égett sütiket a sütőből. Dobjuk ki. Kapjunk idegösszeomlást.



Nekem még most jóval könnyebb dolgom volt. Csak a kutyaszőr felszínén úszó gyermeket kellett néha visszairányítani a játszószőnyegre.

Logitech M305 egér

Ígéretet tettem figyelmes barátnőimnek, hogy az ajándékba kapott vezetéknélküli egeret nyilvánosságra hozom az oldalon, mint elengedhetetlen segítőtársamat a blogolásban. Íme:

Hasznos kis jószág. Hely hiányában a combomon is tudok görgőzni vele. Köszönöm szépen még1*!

Zene - Tánc - Hangulat

Sokadjára lebüfizett otthonkámat parti szerelésre 1 cserélem. Mert muszáj. Mert BAKELIT záróbuli van. Mekkora szerencse, hogy a közelben lakunk, és hogy van egy 10 évvel fiatalabb húgom, aki a könnyelműen tett ígéretet behajtja rajtam. Valahogy így esett a nagy esett, hogy a szombat éjfél a bárpultnál talált meg egy üveg sörrel a kezembe. Hiába fogadkoztam magamban valamikor, hogy én majd fiatalos anyuka maradok, aki nem lesz rest két éjjeli ébredés között is hadba vonulni, ennek ellenére vacilláltam. Végül nem bántam meg. Jó volt kimozdulni és megmártózni a cigaretta füstben. Az ébredező boogie-t elaltattam mocorgó lábaimban, hátha kibírja augusztus végéig. Én ott leszek.

1 - hát nem éppen parti, mert megteszi egy flip-flop papucs tűsarok helyett. túsarkat és pántnélkülit egyelőre meghagyom a gyermektelen fiatalságnak, én meg majd felveszem max nyitóbulira vagy szoptatás és mellplasztika után

Öregszem. Fogy belőlem az, ami felesleges

És ez csak egy dolog. Az már komolyabb, hogy sváb csípős kolbászt eszek. Ráadásul - eklektikussá téve a kulináris élvezeteket -  puffasztott búzával.

Kreatív Blogger díj

Létezik ilyen is, és megajánlom magamnak a tegnapi fűrészelésért. Hatalmas kitartást követel tőlem, hogy a nulláról már idáig juttattam az oldalt. Nagy valószínűséggel ez ugyanolyan, mint mikor Pestre költöztem, és büszke voltam magamra, hogy eljutok A-ból B-be tömegközlekedve hatszori átszállással, mire aztán realizálódott, hogy kb a szomszédban vagyok, és 2 perc lenne sétálva...
Van még mit csiszolnom, fogom is, csak közben kinőtt a semmiből 2 m3 vasalnivaló. Nem elég ha a virtuális valóságban kreatív vagyok, teljesítenem kell a való világban is.
Hamarosan visszatérek!

Mózi halad

Még nem jöttem rá, hogy milyen minta szerint. Az egy sima - egy fordított túl egyszerűnek bizonyul. 

Ott kezdődik a művelet, hogy leteszem a szőnyeg közepére a hátára. Még fel sem egyenesedek, már hasra is vágja magát. Ebből az állásból kipécéz magának valamit, amit szeretne megkaparintani, és akkor beindul....

Vesz egy nagy levegőt, arccal lefelé néz, de tartja a fejét. Közben a keze, lába a magasban kalimpál. Eztán megállnak a végtagok, és felnéz, körbe kémlel, hogy változott-e valami. Semmi. Megismétli még ezt egyszer-kétszer, majd begerjed. Elkezd kurjongatni, és megpróbál háton tovább evickélni. Valamelyest sikerrel jár. Megtesz egy fél fordulatot két dimenzióban, majd háromra vált, újra hasra gördül, csak most a másik irányba. A kiszemelt tárgy távolodni látszik. Már elég gőzös a hangulata, ezért forogva indul hasról hátra, majd megint hasra. A fenekét feltolja a magasba, de elbillen. Továbbra is távolodik a célpont. Nem látom benne a taktikát, annyira trükkös. Mivel a keltésztának sem mondhatom meg, hogy merre dagadjon, ráhagyom. Majd rájön, hogy sokkal egyszerűbben is megközelíthetné a dolgokat.