Recept sorozatunk ünnepi különkiadása, avagy Szülinap Extended version 2.1

Ezt még megosztom, utána jegelem a témát egy évig, megígérem.. Lassan a csapból is ez folyik :). Na jó, nem. Szerény kossuth utcai hajlékunk adott otthont a 18 fős családi zsúrnak. Jól vizsgázott. Mi is, Mózi is. 10 óra volt a kapunyitás, de addigra én már sok konyhai remeket megénekeltem. Mózi is felkelt már fél 8-8 körül, érezte a készülődést a levegőben. Gyanús volt, hogy miként fogja bírni, mert 11-12 körül kidől, ha fél 9-kor kel. Lesz, ami lesz. Segített Attilának porszívózni, pakolni (ki-be), az én váram a konyha volt. Sikerült rálelnem a megfelelő 1 éves babatortára, így bátran ajánlom, akinek most még nem a guszti, emeletes, cukrászokat megszégyenítő tortacsoda a csábító, hanem az alapanyag, és azok összhangja :). Így döntöttem az egészséges és természetes, kornak megfelelő (a hozzátáplálási táblázat is büszke lenne rám), ám Quasimodo kinézetű süLemény mellett. Mielőtt Schmitt Páloznék, elárulom, hogy nem saját kútfőből fakad a receptúra, hanem előttem több bátor anyuka is kipróbálta, javasolta, csiszolta. Íme:

Hozzávalók:

- 7 dkg grahamliszt
- 7 dkg finomliszt  (én azt figyeltem, hogy 14 dkg liszt legyen, és megosztottam bio teljeskiörlésű búzaliszt és rozsliszt között, nem fele-fele arányban) 
- 1 tk. borkő sütőpor
- 25 dkg mazsola (cirka 20-at tettem bele, mert sok)
- 2 alma (lehet 1 alma és 1 répa is), én 2 kis almát és egy fél banánt túrtam bele
- kevés fahéj
- 2 tojássárgája
- 1 dl. olaj

Az almákat lereszelem, a mazsolát meleg vízbe áztatom, leszűröm, majd leturmixolom. A liszteket a sütőporral és a fahéjjal összekeverem. A tojások sárgáját egy másik tálban az olajjal felhabosítom, majd hozzáadom a mazsolát, a lisztet és az almát. Kivajazott, kilisztezett formába öntöm a masszát és 180 fokon 30-40 percig (tűpróba!) sütöm.

a gyertya helyét illetően nem volt egyértelmű álláspontom. leszögezném, hogy nem az én ötletem volt, hogy a mackót bökjük hasba. viszont belátom, hogy csak ez volt az egyetlen járható, szalonképes út

No jó, torta kész, mit adok még a 17 többi embernek enni. Nyilván nem főzök leülős meleg kaját. Lett így tonhalkrémes szenya halacska alakú sajttal, sima, egyéb szendvics piros arany és csemege uborka nélkül, valamint sütöttem egy quiche-t brokkolis-répás belsővel a vega vonalnak: 

Hozzávalók:

A töltelékhez
- 150 dkg brokkoli 

- 50 dkg répa
- 1 tojás
- 250-300 ml tejszín
- 10 dkg reszelt ementáli (vagy egyéb) sajt
- szerecsendió, őrölt bors, só
+ egy adag leveles tészta

Elkészítés:

A brokkolit rózsáira szedjük, és lobogó sós (ételízesítős) vízben 2 percig főzzük a répával (blansírozzuk). Lecsöpögtetjük, majd a leveles tésztával bélelt sütőformába halmozzuk. A főzőtejszínt feltesszük forrni, ízlés szerint fűszerezzük (só, bors, szerecsendió). Kicsi lángon forralva kissé besűrítjük az előzőleg felvert tojással, melyet óvatosan, lassan adagolva, folyamatos keverés közben adunk a tejszínhez. Nyakon öntjük vele a zöldséget, megszórjuk sajttal jó gazdagon, és kb. 30 perc sütést igényel még (a képen félkész állapotban).

Édes-jó anyám bevállalta a felnőttek tortáját, így én csokis majmos muffint farigcsáltam még. Na ez nem lett olyan, mint akartam, de elsőre elmegy. Lehet még csiszolni jócskán: 

És volt még friss-meleg sajtos vendégváró pogácsa is (saját sütés, Doni-pogi recept), hogy szívja a mézes izés belépő páleszt :).

A köszöntést próbáltuk minél előbb lezavarni, hogy Mózi ne szunnyadjon be, bár eléggé fel volt dobva az ember seregtől, és az unokatestvérektől. Attila kedvenc szülinapi történése, hogy a köszöntés (értsd éneklés) alatt Mózi egy keksz darabot mancsikázott éppen, amit megelégelt, amint meglátta a tortát elérhető közelségben. Ahogy a kezét kilógatta az etetőszékből, a kettes számú unokatesó (3 éves), mint egy kis piranha...... hammmmm, leszopta a kezéről :D. Ezt az ünneplő közönség nem észlelte, csak apa (mármint az enyém), aki felhívta rá az Attila figyelmét. Ő azóta is ezen nevet. Készségesek voltak az ajándékok bontogatásakor is, illetve a tortát is el kellett húzni, meg az uncsi tesót is, hogy ne ő fújja el a gyertyát (hanem anya....:)). Részt vett minden debreceni dédi is, ami külön öröm volt.

Negyed 1 körül bebólintott az ünnepelt, de nélküle is kitartottunk :). 

Lássuk számokban!

75,5 cm, 8,72 kg (csinos, karcsú, mint anyja-apja), 7 fog, 5-6 lépés kapaszkodás nélkül, duma ezerrel (de még se anya-se apa), kuyta-macska, baba=kum-kum-kum (de ezt csukott szájjal mondja). Ez azt is jelenti, hogy vaú-vaú, azt is, hogy kutya, baba, miáú-miáú. Egyre ügyesebben lapozgat, ügyesen pakol, tapsol, integet, mutatja, hogy vegyük ki az etetőszékből, rendíthetetlenebbül rág, mint ahogy állt a féllábú ólomkatona, furulyázik, szilveszteri trombitázik, egyre szebben eszi a darabos dolgokat is. Kedvenc az alma egészben.

Persze mindezek mellett, felett, túl, által egy roppantmód szeretnivaló figura, aki csupa vigyor (nem, nem az éjszakáról beszélek :)), jószándék és bizalom.

Ott tartottunk, hogy egyéves szülinap...

Némi vacillálás után Prágában ért utol minket az esemény. Először kicsit tartottam az ötlettől, hogy nem a szokásos otthon a család, torta, ajándék, babazsúr módon ünneplünk a pontos dátum napján, de nagyon nem bántuk meg. Azt sem venném zokon, ha így zajlana minden éveben. A családi kicsi-kocsit felavatandó megtoldottuk az Attila szükségszerű vasárnapi kötelezőjét még 3 nap lébecolással. Különben is szeretem a szállodákban, hotelekben stb-kben a reggelit, így könnyen táncba vihető voltam. Mózi még nem tud tiltakozni. És oka sem lett volna rá. Szombaton reggel indultunk 11-kor (nálunk ez a reggel), és egyszer álltunk meg hosszabban Csehországban valahol, amikor feltűnt, hogy az üzemanyag árak már nem euróban vannak kiírva. Gyorsan vettünk autópálya matricát, mert távcsővel sasolnak a sztrádán csoportosan a sünök. Egy kis busz árnyékában csorogtunk le a legközelebbi kútig, ott megetettem a Mózi gyereket, Attila hunyt 5 percet, ittunk kvt, ezek után már csak Prága belvárosában álltunk meg. Szombaton szoktuk a környezetet, késő délután felmértük, hogy hova is esik a szállásunk, este Mózi altatás és suttogás, hogy a felszínen lebegő közel egyéves nehogy felébredjen. 3 ágyas szoba hármónknak kevés, még akkor is ha Mózinak van utazóágya. Ezt szűrtük le egyedüli következményként a 4 éjszakából. Legközelebb 2 szobás apartmant kell bérelni, hogy ne legyünk egy légtérben, mert akkor este megvagyunk lőve :). Csak nyugdíjasok módjára suttogunk a konyhában a földön és iszunk, mert mást nem lehet. Felénk ünnepszámba megy a TV, de szlovákul, csehül nem élvezhető. Különben is 16 csatornából tizenhármon lőnek és fojtogatnak, a maradék 3-on TV shop van, romatikus brazil kultúrsokk vagy helyi vetélkedő (a többi nemzetközi csanelt pedig indulás előtti nap találtuk meg :)). Vasárnap az én térképértelmező képességemre hagyatkozva kiadós reggelit követően!!! megindultunk megtalálni az EYYC 2012 helyszínét. Utólag visszapörgetve a bóklászást olyan volt, mintha én a térkép aljáról néztem volna által, és mindennek az ellenkezője fele indultunk el :D. Csak a start előtt próbáltam bebiflázni nagyobb kereszteződéseket, utakat, meg jegyzeteltem a telefonomba... A fő hogy megtaláltuk, a reggelit meg lesétáltuk. Okulva térérzékenységemből legközelebb GPS-sel meneteltünk. Meg kell jegyeznem, ő sem volt profibb nálam. Itt lepasszoltuk Attilát, utána Mózival haza karistoltunk nézelődve, ettünk, aludtunk, olvastunk. Az éjszakát nem vagyok hajlandó részletezni, mennyire sikerültek, nem sikerültek. Tény és való, hogy a reggeli asztaloknál nem sok mosolygós ábrázat fogadott minket. Kb úgy közelítettük meg az ebédlőt, mint Tom&Jerry, mikor hason kúsznak-másznak felvéve a felszín és a lépcső alakját. Menet közben oldódott a légkör, Mózi vigyorgott mindenkire, így kicsit javult az ázsiónk. A következő reggelt megint a béka segge alól indítottunk, de innen szép nyerni... Csuda egy erőszakos kis lény lett. Ráadásul, ha nem az van, amit ő akar, akkor könnyek nélkül acsarkodik. Nem tudom, kitől tanulta ezt vagy hogy mennyire átmeneti. Mélységesen nem szeretném letörni a szarvait, de ha így haladunk össze fog akadni az enyémmel :). Ahogy közelítettünk a szülinaphoz, annál többször emlékeztünk meg a tavalyi ámokfutásunkról Pest és Debrecen között, majd a 24 órás klinikai születésről és az azóta eltelt időről. Nem akarok olyat írni, hogy úgy repül az idő, még akkor sem ha így van. Mózi egy tünemény. Egy igazi Kisherceg. Ezért is varrtam neki még itthon egy koronát meg alkottam girlandot, hogy legalább ennyi hazaival ünnepeljünk. A nagycsaládi köszöntés meg majd most következik hétvégén.

Mózi Cica 1 éves!!!

Este átsétafikáltunk a Károly hídon, ahonnan pont elkaptunk egy tűzijátékot is. Attila azt mondta, hogy választhatott, hogy 2 ágyas szobát kérünk károly hidi tüzijátékkal vagy 2 szobás apartmant 'füst' nélkül, így inkább lett az első variáció :D.
Nagyon pikk-pakk tova surrant a vakáció, ma már itthon is vagyunk, sajna. Újra kolbászolnak körülöttem a szennyesek és vasalnivalók, de jó strucc tanítványként ma még homokba dugom kicsit a fejem, és csak a legszükségesebbeket intézem.

Nem szeretnék elfelejtkezni arról sem, hogy Mosonmagyaróvártól én vezettem egy pötit. Életemben először autópályán, életemben először kombit. Szerettek is a sofőrök.... Az első jó húsz km-ben előzni sem mertem. Örültem, hogy gurulunk jó irányba, jó sávban. Aztán próbálkoztam. Előztem is!!!! Meg nem is. Kezdett oldódni a görcs a hátamban, csuklómban. A fő, hogy lassan leomoljon a vezetni nem merésem.

Maradjunk most ennyiben

a többit majd ha otthon leszünk. Isten éltesse az egyéves Mózit!!!

Nekem mondjátok?

Mózi mindjárt egy éves lesz. Tavaly ilyenkor már javában bohóckodtunk a szülőszobán :-).

Recept sorozatunk 3. próbálkozása - Baba keksz 8 hónapos kortól

Kipróbáltam ezt is, ízletesebb, mint amit anno sütöttem. Összeveszünk rajta Mózival :-)

Hozzávalók:

- 6 ek. 7 gabonás pép (én Milumillel)

- 6 ek. zabpehely

- 1/2 db közepes alma reszelve vagy pürésítva (én majd' egy egészet beletevékenykedtem)

- 1/2 db közepes banán pürésítve

- 1 ek. olvasztott margarin (én egyelőre olívaolajjal dolgoztam)

- 1 db tojás sárgája

- késhegnyi szódabikarbóna (én borkő sütőpor)

- szükség esetén víz

A hozzávalókat összegyurmázom, és a kiskezemmel szétlapogatott pogácsákat formáztam. A recept 6 db-ról szól, nekem lett 9, mert kicsi a markom. 180-200 fokon előmelegített sütőben 20-30 percet sütjük. Én tovább, mert nyákos maradt a közepe. Így finom ropogosra sültek a külső zabpelyhek. Túl vagyunk a félórán, és élünk. Egyétek bátran Ti is!

Ha a fényképezőgép feltöltődött, csatolok képet is. Addig érjétek be ennyivel.

Megtörtéééént!!!!

Életében először Mózi egyhuzamban aludt 10 órát, és vele együtt én is-én is!!!! Még akkor is, ha holnap nem így lesz, a remény újra a régi, hogy képes rá :).

Huta jó hely

Olyannyira, hogy megtaláltam a tükörképemet is. És ami még ennél is csodálatosabb, sikerült minden nap összefüggő több, mint 100 oldalt olvasnom!!!! Nem kis teljesítmény :). Mellékesen, amúgy nem vagyok egy gyors olvasó, hiába voltam aranyszalagos Eta néninél. Magamban is hangsúlyozom, kiejtem a szavakat, mintha hangosan olvasnék, de valahogyan régen én így tanulhattam meg. Máshogy nem megy. Próbáltam már szaporázni a tempót, de akkor elúszik a lényeg. Általánosban is, mikor Annával kikölcsönöztük Zsóka nénitől a Riki-Tiki-Tévit, és elkezdtük olvasni a könyvtárban, ő legalább kettőt lapozott, mire én a végére értem egy-egy oldalnak. Ezért nem volt sikerélmény a Tüskevárnál sem - szerintem. Hogy haladjak, néha fogtam, és lapoztam 15-20 oldalnyit, csak akkor meg nem értettem a történetet. Nem volt világos, honnan keveredett elő Nancsi néni, de örültem, hogy már az x. oldalnál tartok. Utoljára valamikor március-április magasságában olvastam könyvet. Szerintem a Viskó volt az utolsó, ami nem újság és oltási kiskönyv. Hiányzik is rendesen. Fel sem öltöztem normálisan, alig dugtam ki az orrom a paplan alól. Csak amennyire szükséges volt. Mózi is nagyon jól elvolt, csipegette a döglött pókokat a sarokból, eszegette a földön talált maszatokat, és nagyon jól aludt. Meglepően jól. Oké, kelt éjszaka, de a délutáni alvásokból majdnem minden nap fel kellett ébresztenünk, hogy maradjon benne 'kialudnivaló' éjszakára is. Délután is el-elbólintottunk, és 11 körül kászálódtunk ki az ágyból. Nagy lusta pelyhekben havazott, de a szánkót nem tudtuk felavatni, viszont láttunk este 3 őzet az autó reflektorfényében a pelyhek között. Előttünk akartak átsurranni Kishuta és Nagyhuta között, de a fénytől megriadtak, és csak álltak a patak mellett, hogy jól megnézhessük magunknak, utána beugrándoztak az erdőbe.

Egyszóval nagyon-nagyon üdítő 4 napot ajándékoztunk egymásnak. Hutának is jót tettünk, hogy valaki fűti, és nem csak 10 fokon rostokol a házikó.
Ho-hóóóó, és nem elenyésző információ az sem, hogy Mózi tesz egy-kettő-három... (mikor mennyi) lépést, azután ha úgy ítéli meg, hogy saját testhosszának távolságán belül esek, akkor fogja magát, nem lépeget, hanem dőőőől és kacag :)

Recept sorozatunk 2. eresztése - fűszeres túróval töltött cukkinicsónak

Közben a nagy puffogásban, hogy a háztartás mindig csak lim. tart a végtelenbe, elmaradtam a kipróbált receptek publikálásával. Íme a következő. Emberi fogyasztásra is alkalmas, nem csak csócsáló pelenkásoknak. Sőt. Én neki eresztettem kicsit a mixert, mert lassan haladtunk az elpusztítással. Mózi minden egyes falatot, ami nem püré kivesz a szájából csippentős technikával, felülvizsgálja, majd újra bekapja. Forgat rajta egyet-kettőt, megtekeri a nyelvével, utána megint kipiszkálja, meglesi, hogy most hogy néz ki, aztán vissza. Mire annyira morzsányira kopott, hogy véletlenül leslikkan a torkán vagy a lehulló darabok miatt atomjaira zuhan, jöhet a következő :).

Hozzávalók:

4 közepes cukkini

50 dkg félzsíros túró - á la Nagyné és Fiai

1 kk kakukkfű

1 kk oregánó

1kk bazsalikom

4 tojás (recept szerint)

15 dkg sajt (cheddar, scamorza, mozzarella - recept szerint)

A túrót villával alaposan összetöröm, sózom (recept szerint), fűszerezem, majd a tojásokkal elkeverem. A cukkinit félbevágom, a kikapart belsejüket a túróhoz keverem, és az egészet visszatöltöm a kis csónakokba. Sütőpapíros tepsire ültetem, sajttal megszórom és 180 fokon addig sütöm, amíg a sajt szépen megpirtyan.

Kezdek megzakkanni - Lucky, there's a Family Guy... (ez csak úgy eszembe jutott utólag)

... és Mózi sem segít, hogy kisimuljanak a ráncaim. Úgy érzem elindultam lefele a lejtőn. Elegem van a háztartásból, és az egyforma napokból. De nagyon-nagyon (az előbb kicsit csúnyábban fogalmaztam). Holnapra talán megint összekapom magam, és sikerül kilépni a komfort zónából, és feltalálom a spanyolviaszt vagy a langyos vizet, de addig is ma csak aludni fogok. Éjszaka Mózi fellépése remekül sikerült. Megint csomót vonyított éjszaka. Kivettem, megnyugodott, elpislákolt a mellkasomon cici nélkül, visszatettem, 5 perc csend, és újbóóóól. 2 órán keresztül bírtam cérnával, utána elkábítottam kanca tejjel. Ennek köszönhetően ma még nem sok pozitív energiát adott a naphoz, csak bőgőzik. Ilyenkor suhannak át az agyamon galád gondolatok, mint olyan, hogy ha tovább folytatja kidobom a hóra :). Annak, akinek nem jár a Hajdú-Bihari Napló:

Ott alul, a jobb sarokban művelődik a sarjunk Dóri ölében. Ajánlom mindenkinek Apa kiállítását a Benedek Elek könyvtárban február 4-ig. http://www.haon.hu/az-isten-betuje-seres-geza-szepmivu-fotografiai-debrecenben/1879708

Most pedig végre csend van, belefojtom a maradék energiám Béres Alexandrába, hátha legalább a köbre emeli.

Szolgálati közlemény :)

Az IKEA arról értesült, hogy az etetőszék biztonsági öve használat közben kioldódhat, és akár a gyermek kiesését is okozhatja.

Az IKEA arra kér minden vásárlót, aki #17389-es sorszámú, 0607-0911 (ÉÉHH) gyártási dátummal rendelkező ANTILOP etetőszéket vásárolt, hogy haladéktalanul lépjen kapcsolatba az IKEA áruházak Vevőszolgálatával.

Az IKEA arról értesült, hogy az etetőszék biztonsági öve használat közben kioldódhat, és akár a gyermek kiesését is okozhatja.

Az IKEA arra kéri az ANTILOP etetőszék tulajdonosokat, hogy ellenőrizzék az etetőszékük sorszámát és gyártási dátumát, melyek az ülés alján találhatók.

Amennyiben a sorszám #17389 és a gyártás dátuma 0607-0911 (ÉÉHH), keressék fel a legközelebbi IKEA áruház Vevőszolgálatát, vagy hívják a Központi információt a (06)-1-460 31 60-as telefonszámon, és az IKEA ingyen kicseréli a biztonsági övet.

Forrás: http://www.babaszoba.hu/

Én csekkoltam, és mi nem ebbe a szériába tartozunk. Fő a biztonság!!

Tűpettyes hétköznapok 2012-ben is

Eddig is volt egy sanda gyanúm, de mára száztíz százalék feletti a bizonyosságom, hogy egy kis Pavarottit  melengetek a keblemen. Úgy örültem magunknak, hogy Mózinál jele sincs a szeparációs szorongásnak, boldogan ücsöröghetek a meleg wc deszkán, mert nem akar utánam nyomakodni, nem kell trükközve kiszivárogni, mert tökéletesen eljátszik egyedül is. Hogy a búbánatba hihettem, hogy ránk nem vonatkoznak ezek az elcsépelt fejlődési lépcsőfokok, és mi csak átszublimálhatunk egyikből a másikba? Ezzel az erővel azt is képzelhetném, hogy nálunk nincs energiamegmaradás  vagy gravitáció. A 8-9 hónapos korától várt levakarhatatlanság ajtóstól rontott a házba karácsony után. Még az a szerencse, hogy nem volt kitéve semmi extrának, ami miatt most aggódhatnék, hogy egy életre elpancsoltam a gyereket :). Igényli a foglalkozást, így tegnap újra megtanultunk tapsikolni (remélem, nem felejti el többet), gyakoroljuk az eddig elsajátított dolgokat is, mint integetés, hol a lámpa, hol a cica stb.
Barbiékkal kipróbáltuk a hajdúszoboszlói Aqua Palace babaúszást, és bejött. Hét közben 11-től a kutya nem jár ide. Kismamák csatlakozzatok :)!
A babakocsikat ott kaptuk, hogy tudjunk a szintek között kényelmesen közlekedni. Hasznos darab volt.

Zöldséges-húsos muffin

Hozzávalók 6 db-hoz

• 7 gabonás pép, 4-5 evőkanál (DM Alnatura vagy Milumil)
• teljes kiőrlésű búzaliszt, 1 evőkanál
• darált csirke vagy pulyamell filé, 3 evőkanál
• 3 evőkanál főtt vagy párolt aprított brokkoli
• 2 csipet petrezselyem
• 1 db sárgarépa reszelve
• 2 evőkanál natúr joghurt
• 1 késhegnyi szódabikarbóna

A hozzávalókat összekeverjük, és papírral bélelt muffin formába öntjük. Előmelegített sütőben 180-200 fokon kb fél óra alatt megsütjük. A formában hagyjuk kihűlni.

Én annyiban tértem le a sárga tégláról, hogy a húst hagymán sütöttem meg, hogy legyen egy kis íze, valamint nem brokkolival, hanem karfiollal és cukkinivel dolgoztam. Kicsit puhább is lett, mint kellene, de jóóóó. A szódab.bóna helyett pedig borkő sütőport tettem bele (DM Alnatura), joghurt helyett pedig kefírt. Más minden stimmel :D.

Receptsorozatunk első része

Emelje fel a kezét az az anyuka, apuka, törvényes képviselő, aki cirka féléves hozzátáplálás után egyszer sem jutott el oda, hogy rendesen unja a répa-krumpli-cukkini-karfiol-csirkehús stb párolását és pürésítését. És itt most nem a tevékenységsorozatra gondolok, hanem arra, hogy mindig új és kevésbé unalmas ízeket agyaljon ki és vonultasson fel a téli idény kínálatból. Ha felemelted a kezed, akkor mára meg is köszönöm az eddigi részvételt, ne folytasd tovább :)! Aki viszont nem, sőt fel is sóhajtott magában, hogy ja-ja, dettó... annak ígérem, hogy felteszek egy-két, a napokban kipróbált receptet. Az első a zöldséges muffin lesz. Én sem vagyok mindig kreatív és vállalkozó szellem, sőt!!! de valahogy most sem aludt még ki bennem az a fajta tini-képzet a sok hasznos magazinból, hogy létezhet olyan nő, aki majdnem tökéletes minden fronton :). Pislákol bennem a remény, hogy egyszer biztosan sikerül nekem is megvalósítani, csak még gyakorolnom kell, illetve megtanulni az idősíkokat egymásra húzni, mert egyébként valahol mindig kilóg a lóláb. Még szerencse, hogy egyelőre munka fronton nem várnak el tőlem semmit, mert így elég CSAK az anya-háziasszony-asszony/szerető=nő triumvirátussal zsonglőrködnöm. A háromból valamelyik labda mindig elgurul, de nem vagyok rest újra próbálkozni.

Tulajdonképpen arról akartam írni

...., hogy ma mennyire szétvetett az energia, biztosan a jó idő miatt, de aztán elmentem futni Poszikóval, és hát mit ne mondjak... nehezebben bírtam, mint ahogy abba hagytam októberben. Persze én gondoltam hülyeséget. Azt képzeltem a nagy arcommal, hogy ha egyszer már lefutottam 42 km-t, akkor bármikor felébreszthetnek álmomból, hogy "hé figyelj, Sári! Rajthoz kellene állnod...!" akkor én minden különösebb megrázkódtatás nélkül letolom csipás szemmel. 3 hónapja nem futottam. Ok, egyszer voltam még októberben, utána egyet novemberben is, decemberben teli voltam kifogással, volt fontosabb, maradt az itthoni torna elenyésző mennyiségben. Pórul is jártam. Poszika megtáltosodva röpült előttem, nekem meg picit sípolt a tüdőm. El sem akartam hinni. Nem is tudom, min csodálkozom, Ő a Garda futás után toszított egy maratont novemberben Firenzében, utána levezetésként egy erdei futást Brüsszelben. Nem hiába volt a toppon. Végül is jók voltunk 12,5 km 58 perc alatt, csak én elfáradtam tőle és fáj a derekam :). Hátha holnap is dúskálok majd az energiában.

Malacod van

E. ö-ö-m, e. bódottá...!!!
Legalább ilyen 2012-t, mint az idei :)

Mózinak jobb alsó metszőfogat hozott a Jézuska

... többek között. Végre valahára. Így most összesen 7 foggal büszkélkedik, és durván vissza is él vele. Mindent és mindenkit elevenen megnyúzna, ha hagynánk. Ez még mindig jobb, mint a fogcsikorgatás, amit gyakorolt és tökélyre fejlesztett 3-4 nap alatt októberben. Vááááá, már a gondolatától kiráz a hideg.

A láz 3 nap alatt elmúlt, most már csak kiütéses levezetésképpen, illetve elnyalt a kádban, hiába a csúszásgátló, hiába fogtam, olyan mint egy sikamlós angolna. A csaptelepet csókolta meg a szemöldökcsontjával. De ezt leszámítva is hót nyűglődés, megy mindennek neki, esik el, csak ölben vagy rajtam jó. vagy úgy se. 

Saturday Night Fever

Kezdem a Szent estével. Vagy a szent délelőttel/reggellel. 23-án még eltettek nekem a piacon fél-egy kg túrót, hogy reggel 7-re jövök érte a 3 in 1 palacsintás rétesbe. Egészen hajnal 3ig úgy voltam vele, hogy menni fog, és ott tülekszek majd a sorban... Viszont a hagyományőrző 23-ai belga sörözés nálunk túl jóra sikerült. Én pusztán Hoegaarden Rosée-t ittam,mert gyerek is van, szoptatás is van,
holnap meg karácsony is van, de a többiek jobban belehasítottak :D. 3 körül keveredtünk ágyba, egyeseknek ma is rejtély a hazajutás módja ;-), naívan felhúztam az órát fél 7-re, de már akkor sejtettem, hogy nem akarok én felkelni annyira korán, jó lesz a SPARban vásárolt túró is kivételesen, de nem fingatom ki magam ennyire.

Fél 10 körül tápászkodtunk ki  (Hálás is vagyok Mózinak), így is volt minimális fejfájás, elszoktam én már az ivástól, ilyen jellegű éjszakázástól. Amit még be kellett szereztem a menühöz elintéztem, és fél 12-kor már harcra készen álltam a konyhában. Narancsos őzcombot szemeltem ki a hálón vörös borban lila káposztás rétessel és "lakodalmas" sajtos krumplival, valamint a fent említett rétest desszertnek (ami nem volt újdonság, de olyan régen csináltam, hogy annak hatott). Szeretek főzni, ha nem virsli robbantásról van szó, hanem efféle alkotásról. Megadtam a módját, a spanyol mártást is szabályosan csináltam majdnem (kivéve a liter húslevest, amit kockából követtem el :S), de így is hosszúra nyúlt az esemény. Mellettem Mózi etetőszékben türelmesen figyelt, majszolt, dobolt vagy letettem aludni, játszani. Amíg rotyogott, a rotyognivaló, addig sütöttem a palacsintát (természetesen vanília cukorral, mert úgy az igazi), csomagoltam még egy-két ajándékot, de egyre kevesebb idő volt a tervezettig és egyre több minden maradt hátra. Letettem arról, hogy a szárítóról egyenesen vasalva teszem el a dolgokat, megint kénytelen voltam egy adag Mózi ruhát elsinkófálni a szekrény aljába nyugalmasabb 2012-re. Tarajosodtak a hullámok körülöttem, Attila Jézuska díszítette a fát úgy, hogy Mózi Cicc ne lássa, én meg egyre zizisebben terítettem,
anyáékhoz robogtam az ajándékokkal/ajándékokért, takarítottam a maradékot, egyszóval úgy éreztem, hogy ha polip volnék, akkor sem lenne elég kezem, és elég nagy fejem. Otthon azt láttam, hogy mire csenget a Jézuska, elvan simítva a megháborodott tenger, nincsen mosatlan, nincsen a szárítón sem edény, nem lóg kiteregetett ruha, nincs vasalnivaló (vagy legalábbis rendesen el van ásva), minden fel van készítve a tűzhelyen, sütőbe (ami persze le van szépen takarítva), kisült a pogácsa, ami az ajándék bontogatáshoz kell, hogy ne haljunk éhen, mire vagy 8an egyessével, mindenkire figyelve kibontogatunk mindent. Ezt szerettem volna én is. És majdnem úgy tűnt meg is leszek, csak sajna a délutáni alvást Mózi megkurtította, nyüszögős lett, és forró. Akkor kb már csak nekem volt híjam, hogy kicsinosítsam magam (általában erre nem jut idő, mire mindennel végzek :( ), de előbb őt akartam tisztába vágni, kinyalni karácsonyira. Piros pozsgás volt, és lelassult. Kihasználtam, és beleböktem a lázmérőt.... 39,4-ig meg sem állt csippanás nélkül. Baszi-fütyi! Még akkor is, ha fél fokot le kell vonnom ebből. Addigra már az én fejem is fájt a feszített menettől, és látszott, hogy semmi nem úgy lesz idén karácsonykor, ahogy elterveztem, elterveztük. Muszáj volt lázat csillapítani, és ölelgetni. Olyan csillogó szemű elesett kisfiunk lett karácsonyra, hogy nyugodtam mondhatjuk, ő készült leglázasabban az első karácsonyára.

Sok minden nem úgy lett, ahogy megálmodoztam, de már annyiszor jártam így, hogy rá kellene jönnöm, kicsi vagyok én ahhoz, hogy ilyen mélységekig tudjak hatni az eseményekre. És a végén mégis minden úgy lesz a legjobb, ahogy a maga módján, a következő mozzanatot nem sejtve, hollywoodi forgatókönyvmentesen (erről jut eszembe: meg ne nézze valaki a Friends with benefits-et. Oltári ratyi. Kiskatám! ez még a te gyomrodat is megfeküdné :)) kikerekedik a világ. 

Önnek 1 képeslapja érkezett....

Ho-ho-hoooo, 11. hóóó

Nincs menekvés, 11 hónapos vagyok! A legnagyobb újdonság, hogy menthetetlenül huncut vagyok. Rájöttem, hogy ha megfelelő hangszínnel sírok, anya egyből igyekszik. Tökéletesre fejlesztettem, hogy hogyan kell az ágy végében állva finoman a falba koccantani a fejem, utána ránézni anyára, és sírást imitálni, majd elvigyorodni.... Már a második után kiismerték a taktikámat. Bősz erővel gyakorlom a többit. Fogaim száma változatlanul 6 db.

Valaki tanítson meg húst szeletelni

Az egyik hűtőben Attila talált húst. Az egyből kiderült, hogy állat, de a kérdés nyitva maradt, hogy milyen. Nem vagyunk nagy húsfogyasztók, de én azért meg tudom különböztetni a csirkemellet a csirkenyaktól kb. Viszont azt, hogy a darab vöröses cafat őz vagy szarvas aligha. Attila úgy sejtette bambi comb. Felőlem... Miután 3 napig olvadt, és lefejtettem a zacskók halmát róla, előtűnt egy jó nagy cubák. Tényleg comb. Jó nagy. Az estém azzal telt, hogy konyhakész állapotba hozzam. Részcélom volt a csontról lefejteni. Sikerült. Ha látta volna egy pár (vagy akár egy) szakavatott szem is, sírva fakadt volna. Annyi baj legyen, csont eltávolítva ->pipa.

Jöhet a hártyátlanítás... Köhömmm. Próbáltam a biológiai határoknál maradni. Ott eresztettem a kést, ahol lehetett, onnan húztam a pólyát ahonnan lehetett, és amerre hentesnél felismerhető darabokat tapogattam. 

Csirkét sem tudok bontani isten igazából, sőt. Nem hogy vadat. Ha az olvasók között akad hozzáértő, írjon bátran :). Addig is várják a darabok, szeletek, moszatok sorsuk jobbra fordulását a páclében.

Tyűűű, mindjárt csenget a Jézuska

Csinálom pörgősen a dolgokat, pipálgatom a listát - ahogy tanultam - amivel kész vagyok, de egy röpke helyzetjelentésre futja. A kocsonya hidegre téve, töltött káposzta meghengergetve, zserbó, lúdláb, mézes kisütve, kitakarítva... NOT! Ennyire nem rózsás a helyzet, meg különben sem szeretjük a kocsonyát, anya töltött káposztájánál senki sem tud jobbat, mindenkinél csak enni fogunk, így itthon nem viszem túlzásba főzést. Szent estére tervezek csak. Az ajándékok csomagolásával megvagyok csúszva, nincs még mind szétszortírozva, de arcmasszásra már bejelentkeztem. Tavaly is voltam kb 22-én, nem lesz nehéz hagyományt teremtenem ezzel :).

A hétvégén adventi kószáltunk Pesten, kivételesen egyetlen bevásárló központban sem voltunk, csak a Bazilika előtti vásáron, a Vörösmarty téren, siklóval a várban, az Andrássyn, és mindenhol forraltboroztam. Idén már jó sokat. És még fogok is. Mózi éjszakái, és ezzel az enyémek is, egyre jobbak. Még aztán hamar. Egyelőre egyszer kel, egyszer eszik éjjel kettő magasságában. Egy csoda ez a gyermek. "Olyan jó ránézni, mint az MX5-re :)" (by Attila).
További jó készülődést, sütkérezést miegymást Nektek is! Én visszakúszok a vasalódeszkához.

Félálomban

Tegnap este nem tudtam egyből elaludni, és azon kaptam magam, hogy az agyam olyan életbevágó témák közt  keresgél, hogy meddig hívhatom Mózit Cicának, Gyönyőrűmnek stb házihasználatú nyunyóságnak :). Mert pl amikor bemegyek a szobába, és ott áll a kiságyban vigyorogva, kicsattanóan kialudva, megmámorosodva attól, hogy felé lépek, akkor nem bírom megállni, hogy ne úgy vegyem ki, hogy "Gyere Gyönyörűűűm!!" :D. Aztán arra jutottam, oviban még nem ciki. Sőt még kisiskolában sem. Negyedik eleminél aludhattam be, de nem is baj. Mert kb ott az igazság - szerintem. 

Hál'Istennek, hogy csupán ilyen komoly dolgokon agyalok éjszaka.

Gyűrődik a karácsony

Épségben vagyunk. Nem taposott még el az ünnepi áradat, nem ragadtunk bele a mézes puszedlikba és nem kaptunk hőgutát sem ettől a kellemes tavaszi decembertől. Néha kicsit ingerültebb vagyok Mózival, mert egyre jobban pakol, egyre jobban jön-megy, egyre jobban igényel legalább látótávolságban, én meg haladnék a dolgokkal, hogy huszadikára meg legyek mindennel, és utána már csak gumikesztyűben maradna takarítás, vasalnivaló elégetése, sütés-főzés és magam kényeztetése (gumikesztyű nélkül).
Tegnap a szőnyegen felejtettem a krémet, amíg kidobtam a pelenkát, utána meg kiesett a szitán.... Már csak arra figyeltem fel, hogy Mózi szája széle vastagon gyógyszertári popsikrémes, az egyik kis mancsa szintén csirizes, meg a barna szőnyeg.... Na ez volt az egyik, amin felkiáltottam, még akkor is, ha én voltam a balga. A másik eset is hasonlóan alakult, csak az almás trutyit érte el, verte le, és nagy ívben szétpancsolta.


De persze olyan okos. Újabban nem csak szét, hanem össze is pakol. Ha mondom neki, hogy Mózi tedd bele, akkor elkezdi beledobálni a ládába (vagy mikor mibe) dolgokat. A legnagyobb ajándék, amit kértem Tőle a Jézuskán keresztül, hogy aludjon normálisan. Próbálom megkeményíteni anya szívemet, és mostantól nem veszem ki éjszaka, mikor 2 óránként kel, és nem kap cicit sem... Ez az uccsó, amit kipróbálunk (valószínű ezzel fogunk sikert aratni, de ettől ódzkodtam a leginkább). Tizenegy hónaposan ez már nem normális. Én sem bánnám ha ez rendeződne. Azt mondanom sem kell, hogy az esti és a nap közbeni alvásokkal semmi probléma. Letesszük, alszik. Max gagyarászik még kicsit. Ez az állandó kelés meg egy berögzült rossz szokás. Majd meglátjuk hogyan bírjuk.
Elkészültem múlt héten az utolsó ajándékkal gyereknek. Vágattam szivacs kockákat, és azokra varrtam színes anyagokból huzatot, illetve van olyan, amelyikbe verettem riglit, és be lehet rajta fűzni a szalagot. Már most nem piszmogok a tépőzárral, de utólag még kerülhet ilyen felülépítmény is rá, és akkor még kreatívabb (voltam).

Ezt muszáj vagyok feltenni :D

... még akkor is, ha nem Mózes lett hivatalosan Móziból.

Óóóó de nagyon kellett már ez!

Ez az alvilági füst a szemembe könnyezésig mennyiségben. Ez a hangos, dübörgő, beszélgetést akadályozó zene. A homályos fények és két sör meg asztaltársaság. Éljen Dormi! Boldog születésnapot Neki!!!

Kiskatánál 5 csaj és egy Mózi fiú

Múlt hétvégén voltunk Kiskatánál, mert kb szeptember óta rajzoljuk a köröket a naptárba, hogy találjunk egyetlen közös metszéspontot még 2011-ben egy lányos hétvége erejéig. Én voltam a kakukk tojás, aki bevezetett egy hímet is a zárt csapatba. Remélem elég kicsi még ahhoz, hogy életre szóló lelki torzulást okozzak neki egy ilyen élménnyel :). A bagázs madártávlatból homogén, de ahogy közelítünk kirajzolódik szépen a társadalom női sokaságának mintázata. Magyarázom. 1 db újdonsült menyasszony, 1 db házas kismama, 1 db párkapcsolatban élő, 1 db szingli és 1 db hajadon anyuka utánfutóval. Nagyon vártuk ezt a december eleji találkozót, én különös lelkesedéssel, hogy végre részt tudok venni ilyenben, még akkor is ha viszem a kis koloncot magammal. Kata is készült. Le sem tagadhatná. Ha jól számoltam össze, akkor legalább 6 félét sütött!!! muffin, nutellás ostya, gesztenyés linzer, lekváros-marcipános linzer, sütőtökös süti, fehér csokis brownies... csak ennyi? Ez most leírva elenyészőbbnek tűnik, mint képzeletben végig enni ;-) Mindenkinek készült mikulás csomaggal, még Mózinak is. Nyitva állt a Kata Szalon ajtaja is arc, kéz és talp masszásra. Kreatívkodtunk este, IKEAztunk, bevásárlóközpontoztunk mindent-mindent Mózival, aki gyöngycukor volt. Éjszaka - ahogy az lenni szokott idegenben - anya oldalára fordított koca volt, Mózi meg csüngött a csecsen. Még szerencse, hogy csak 2 mellem van. Meg persze az is, hogy csak egy kis malacom egyszerre :). 

A Kata találkozók mindig szerencsések. Tavaly, amíg mi a Margitszigeten rugdostuk a leveleket, Mesinek megvásárlásra került a jegygyűrűje (utólag tudtunk róla), és rá egy héttel menyasszony lett. Egy szűk hete pedig Sanyikám kezét kérte meg a vitéz, amit most osztott meg. Yuppíííí.

Mesi talpán egy hatalmas kozmikus porcica :D (Mózi vadászta valamelyik bútor alól)

Marikával reggel

Kiskata elcsábított egy cicás nyaklánccal.

Anyának a vállát is szopogatom/harapdálom

Vadászaton

Mesinek pont eltakarom a csinos kis pocakját

Sanyikával bolondozunk

Pipi néni most ébredt

Miklós napján Mikulás

Lehet, megérte nyáron rendbe tetetni a kéményeket, mert így átfért rajta egy - akarom mondani.... - mit egy? A Mikulás. Csupa jó ember lakhat itt, mert nem csak 18 év alatt hozott ajándékot. Viszont én csak azt örökítettem meg. A képről nem igen derül ki, mit kapott Mózi, de az hátha feltűnik, hogy a kis cipőjéből kilóg :) És segítek azoknak, akiknek esetleg nincs pici kölke otthon, hogy ez a karácsonyi ajándéknak a tartozéka. A szánkóra egy karfás, polifoamos kis ülés. Majd felszerelve jobban látszik. Illetve nem hiányozhat a gyümölcs (a mandarinokat idén még én eszem ki). A kollázson látszanak a tavaly varrt szárnyas hóemberek is és a nagy csoki miku nem a Mózié, csak neki esett egy pillanat alatt, amíg beültettem a székbe. 

Sűrű éjszakája lehetett a pocakos szentnek, mert Sanyikáméknál is járt, és Dió büszkén feszít a cipőcskéje mellett. A virgácsot pedig azért kapta, mert a cipős szekrényt bővítette egy high-tech szellőztető rendszerrel ;-)

Felnőtt program Mózival

Úgy, de úgy kivagyok már éhezve valami felnőtt programra. Úgy szeretném kiengedni a hajam nem csak egy-egy séta alkalmával, mert különben csimbókokban lóg a Mózi kezében-szájában. Úgy szeretném  ha a kezem mindig olyan lenne, mintha most léptem volna ki a manikűröstől, és nem gondolok semmi extrára, csak ápolt, nem száraz kacsókra, diszkrét lakkozásra. Olyan jó lenne magas sarkút felvenni, de lássuk be, nem a legalkalmasabb babakocsi toszigatáshoz. Nem bánnám, ha nem találnék magamon véletlenszerűen szétkenve kerti zöldséget csirkehússal 8 hónapos kortól és úúúúgy szeretnék már becsiccsenteni. Most elég lenne annyi, mint az első TÁG buli előtt, amikor Eszterrel befutottunk a Pincébe, felhörpintettünk egy pohár VBK-t, és szépen elvihorászgattunk vele egész este :). És az sem fájna már annyira, ha a szoptatós melltartókat eláshatnám a szekrény aljába. (szoptatni szeretek nagyon, lecsatolhatós melltartót NEM, hiába praktikus) És ezeket a dolgokat nem cserélném el hosszú távra, csak egy kicsit. Picurkát. Na de most itt vagyunk Kiskatánál Pesten, hátha találok pesztrát Mózinak. Én meg pl futhatok egyet a Margitszigeten.

Mikulás vagy Télapó?

Tök mindegy most. Ebből az apropóból baba-mama találkozót rittyentettem tegnap a kis lakba. Szerintem jó ötlet volt, jól sikerült. Nem fényképeztem le a konyhát (ez is csak utólag jut eszembe), pedig megérte volna. Összesen 4 babakocsi parkolt benne, plusz a miénk összecsukva meg két bicikli... :)

10-től álltak nyitva a kapuink, csorogtak is a kocsik. Mindenki hozzájárult valamivel Szent Miklós asztalához. Pl. Barbi sütött finom muffint, én márvány kuglófot, Petra mézest és varrt kis karácsonyfa díszeket, egyszóval kerek egy alkalom lett. A gyerekek ivararánya is egész jó. 3 fiú és 2 kislány. Ebből 2 baba még friss karonülő, 3 pedig kb fél hónapon belül született tíz hónapja. Mózi volt a sereghajtó, biztos, ismert tereppel a háta mögött, amit ki is használt. Mind a 2 leányzót megríkatta nem egyszer. Ennek nem csak most estek áldozatul a lányok, máshol és máskor is így csajozik. Csiszolnunk kell még a technikáján. Attila nagyon büszke volt rá - mondanom sem kell :D. Rikoltozik. Pusztán jó szándékból, örömét kifejezve. Beszélgetésre felhívás ez, de a végére úgy vettem észre, hogy átfordult, és rájátszott a helyzeti előnyére. Kendével viszont nagyon egy húron pendültek. Nem tudtuk megállapítani, hogy azért, mert kb hetente 3-4* találkoznak (igaz csak babakocsiban), de ismerték már egymás hangját, arcát. Öröm volt nézni, ahogy bandáznak. Mózi mutatta a példát, Kende meg folytatta. Az ajtóról leesett egy mézes dísz, és egyszerre raboltak rá :)

Az egy szem etetőszék előtt "kígyózó" sorban álltak az éhes kis pulyák. A két nagy szájú fiú szundított is egyet, addig biztonságban volt Zsófi.

Folytatódik...

Remélem, számotokra is egyértelmű, így fölösleges volt mondanom, plááááne írnom, hogy mivel két férfi ember van a családban, két adventi naptár készült. Egy kicsiknek, egy nagyoknak. Attilának majd' minden évben ügyeskedtem valamit, nem lehetett ez most sem másként. Kb így néz ki az idei. Minden napra egy kis borítékkal, benne meglepetéssel ;-)