Folytatom, ahol abbahagytam

Az ékszerüzlettel jelentkeztem bő hetes kihagyás után. Pedig ez idő alatt sem állt meg az élet. Például Eszter menyasszonyi ruhája kiválasztásra került Pesten. Mózi is jelen volt, csipegette a gyöngyöket a ruhák aljáról, szedegette elő a szekrény mélyéből a csomagoló anyagot, és kieszegette a felpróbált cipők parlagon heverő papírsodralékát. Cuki volt. Amíg Sanyikám állt a szoba közepén a pódiumon éppen ruhában vagy éppen ruha nélkül :), addig Mózi körbe nyalta és tapicskolta a tükröket. A ruha jófajta, de hát a hurka is. Ha bárkinek információja van róla, hallgasson felőle a Nagy Napig. 

Még a múlt hétvégén felszerelte Attilapa a bicajra a gyerekülést, de felavatni csak tegnapelőtt sikerült. Hál' Istennek élvezte a névnapos (meg is kellett örökíteni, mint mindent, ami első - szegény második, meg harmadik :)), én viszont eléggé be voltam sz@rva. Bizonytalanul ültem a nyeregben, még a járókelőket is nehezen kerülgettem. Ha lendületben vagyok úgy oké, de nagyon meg kell szoknom. Emlékszem én a hetes biciklitúrákra sátorral, nagy, 14 kilós pakkal a fenekünkben. Azzal is úgy indultam elsőnek, mint gólyafos a levegőben. Aztán észre sem vettem. Majdnem :).

Így fogunk járni futni. Kicsit gyorsabb lesz, mint gyalog babakocsival. És végre Mózi is tud homokozni nagymamáéknál a zsebkendőnyi kis kertben.

Aztán történt olyan is, hogy Attilát elérte a krisztusi kor. Megünneplőztük úgy ahogy kell. Boldog születésnapot sokadszorra is!!!

A hosszú hétvégét Huta helyett Pesten töltöttük, csak még előtte kinagytakarítottunk, Mózi szinte egész nap nagymamázott. Azt leszámítva, hogy mindenki, akivel találkozni akartam fent szerdától vasárnapig síelt vagy beteg volt, jól sikerült. A hétfő és a kedd még sűrűre főtt. Reggel 3* is a Margit szigeten kezdtünk majd' 3 órával. Aludt és játszóterezett Mózi, én meg 1* futottam egy tiszteletkört. Első nap csak cirkáltunk a parton meg beljebb, moziztuk a sportolókat, szopogattuk a padokat. Amíg csak sasoltam a futókat/kocogókat akaratlanul is megállapítottam, mennyi fajta, féle futó és technika létezik. A nőknél tarkább a paletta. Ott több kategória létezik a lábmozgást és a felső testet illetően. A férfiak mindig ruganyosabban haladnak. A mi nemünk úgy is képes futást imitálni, hogy 45 fokos szögben előre hajlik a felsőtest vagy hátra fittyen a fej. Jól elszórakoztam rajta :D. A BODIES 2. kiállítást nem tudtuk megnézni, mert babakocsival indultunk neki és hordozókendő nem volt nálunk. Egy jó tanács, ha meg akarjátok nézni gyerekkel: b.kocsi helyén marad, hordozókendő jöhet.

Ó, jaaaj, és majdnem kihagytam, hogy én vezettem fel ótópályán szembe nappal 120-130-cal előzgetve, nagyon nagyon szorítva a kormányt és Pest alatt a bevezetőn szigorúan átadva a volánt Attilának. Mivel az autó úgy volt megpakolva, hogy az ülés rám volt igazítva, és egy fél mm-t nem lehetett hátrébb tolni, Attila nagyon jól festett a szélvédőnek lapulva :D. 

Ok. most azt hiszem, megint csak ennyi fért bele. Picasa ma frissül végre. Megyek kicsit napozni Mózival, mert szép idő van.

És hogy a FUTOK menüpontnak is legyen értelme

... és ne fakuljon ki a színe, ott leszek a Rotary Maratonon. Felhívott Laci, hogy akkor benevezne a váltóba. Beszéltünk róla korábban, de valahogy letettem róla. Csak nyúlfarknyi rész jut rám, öten osztozunk a 42 km-en. Az enyém a 7,7 km-es szakasz. Felhívtam a figyelmét, hogy én jóindulattal 2012-ben 5* voltam futni kb, rontani fogom az időt, ha nem nagy gebasz. Nem. Mert ez most nem arról szól. Akkor jó. Én is így gondoltam :). Debreceniként kötelességem  részt vállalni, belófrálok majd a célba. 

Haladok visszafele, mint a jó rák

Tegnap délután, mielőtt visszaindultunk Pestről nekem még bokros elintéznivalóm akadt a Dalszínház utcában.

Karácsonykor a 100 tagú Cigányzenekar ünnepi turnéjának debreceni állomásán a műsorfüzet hátoldalán egy kérdőív volt, és egy felhívás a ROYAL ékszerüzlet részéről, hogy amennyiben helyesen válaszoljuk meg a feltett kérdéseket, és személyes bevisszük március 31-ig a szalonba, úgy nyertesei lehetünk egy 350 ezres kis nyakbavalónak. Én, amilyen lelkes és naiv idióta vagyok, mindig hiszek abban, hogy én leszek valahol aznap a 60.000. vásárló, és nyerek egy utazást vagy kazal pénzt vagy valami hátbaveregetést :). Attila nem győz cikizni ezért, de majd megörül, ha tényleg így lesz ;-). Ebben a hiszemben tettem el akkor a műsorfüzetet, hogy hol van még március 31, majd jól beviszem, és senki más, és nem lesz bunda meg susmus a játékkiírásban, és én nyerem meg az ékszert, amiben majd remekül mutatok a homokozóban vagy a konyhában a lábast kevergetve.... Sokáig kallódott az akvárium tetején, tettem jobbról, balra, de nem dobtam ki, hanem hát bebattyogtam vele az Opera mellé. Nyilvánvaló volt, hogy nem a zaciba kell mennem, ha az opera mellett van az üzlet, éppen ezért gondosan ügyeltem rá, hogy a zoknim sarokban ne hártyában végződjön, nehogy azt mondják, hogy csak az adhatja le a válaszokat, aki lehúzza a cipőjét, és nem lyukas, nem kopott a zoknija. Mert persze néha ilyen is átfut az agyamon reggel mikor öltözök, hogy nem mindegy mi van a nagykabát alatt, mert ha véletlenül ledózerolnak az utcán, és kórházba kerülök, és vetkőztetésre kerül a sor, akkor ne érje szó a ház elejét :). Szóval most is ügyeltem rá, még a babakekszet is kikeféltem a kabátom mandzsetta részéről és a mellkasomról, hogy na, csak ne már.

A szalont hamar megleltem. Picinek tűnt, két lépcső is vezetett az utcafrontról, ami az én babakocsiban végződő karjaimnak nem volt könnyebbség, de már nagyon rutinosan közlekedek a pesti aluljárókból fel-le és mozgólépcső sem riasztott vissza soha. Most viszont jobbnak láttam, ha csak belépek, és leadom a lapot. Nagy dizájnos betűk ringtak az ajtón, hogy OPEN, én mégsem tudtam benyitni. Ahogy lenyomtam a kilincset át is osont a gyanú az agyamon, hogy ezt bizony biztonsági okokból zárva tartják, személyesen jönnek ki, vagy bentről búgatnak. Jött is a néni kirittyentve, én meg jelbeszéddel mutogattam, hogy mi a pálya. Nagyon-nagyon kedves volt, hiába mondtam neki, hogy csak beadom, nem evickélek be a szekérrel, hajthatatlan volt, hogy majd ő segít. Nosza akkor segítsen, mert dupla ajtó volt biztonsági kapuval. Mielőtt kinyitották a belső ajtót ránk csukódott a külső, hogy ne tudjak menekülni. Tényleg segített, behúzott hassal álltunk a fél négyzetméteren babakocsistól, hogy kinyíljon a belső ajtó :). Megérte. Guszti kis bolt volt, én sem ríttam ki nagyon piros softshell kabátommal négynapos szemöldökömmel ;-) és Mózi csupa kekszes-banános-nyálas babakocsijával. Kérdezték, hogy hol kaptuk a szórólapot, én meg egyből megragadtam az alkalmat, hogy megkérdezzem, hogy sokan besétáltak-e már a csapdába. Debrecenből senki, inkább Pécsről, de nem sokan. Szóval nem áll rosszul nagyon a szénám. VISZONT cserébe meg kell(ene) hallgatnom az üzletről és az ékszerekről egy rövidke (amennyi időm van: 1 óra, fél óra stb) bemutatót. Mennyi időm is? Kb semmi, mert Attilának azt mondtam, jövök-megyek, max 20 perc, de inkább fél órát dobjon be a parkolóba. Aztán csak megteszett az ötlet, mondtam, hogy valami rövid összefoglalót rögtönözzön, amíg bírja a gyerek ölben, mert lerakni nem merem ebben a sterill környezetben. A szalon tulajdonosa egy 26!!! éves lány. Ő álmodozta meg a berendezést, az egész gazdálkodj okosan-nak a koncepcióját. Valószínűleg jó családba született, talán ő is Capulet, mert az én álmodozásaimmal sincs gond, viszont a kivitelezés apróbb akadályokba fut. Volt egy alagsor, ami bemutatóknak ad otthont zongorával kortárs festményekkel (enyhe Picasso beütéssel), de tényleg szép. Felvezetett minket egy galériára is, hogy itt vannak a hétköznapibb darabok kiállítva, amelyek már 300 ezer forintól elérhetőek bárkinek, és nem a milliós nagyságrend. Halljátok-é?! BÁRKINEK. Ha szülinapi, esküvői, házassági évfordulós ajándékötlet kell vagy valentin napi nyunyóság, esetleg szimplán a "csaképprádgondoltam" érzést kell manifesztálni itt a remek alkalom és lehetőség. A galéria feljárójánál volt egy bárpult, kínáltak is, hogy iszom-e valamit, egy kávét esetleg vagy valami mást? Szabadkoztam, hogy neeeem, dehogy, köszönöm. Meglepődött volna, hogy miután mondtam, hogy sietek nagyon, kikértem volna valami jófajta whisky-t, és Mózival az ölemben elöblögetek vele. Még szintén a galérián jártunk, ahol van egy kis sarok nagyon előnyös világítással, és lehet ékszereket próbálni. Mindenáron javasolták, hogy egyszer gyerek nélkül a férjemmel menjünk vissza, mikor több időnk lesz, és próbálgassak. Tudom, hogy ezek kötelező körök a részükről, és hálás is voltam érte, hogy a negyed órára elfeledhettem, hogy ez a hely nem pont az én súlycsoportom, és nem éreztette a néni, hogy totálisan, mélységesen megvet, hogy egyáltalán vettem a bátorságot, és betoppantam. Indulás előtt, amíg Mózit öltöztettem egy bordűrös kereveten addig elkérték a telefonszámomat, és kaptam meglepetést. Egy 100.000 Forint értékű vásárlási utalványt júli 31-ig. Juhéjjj! Valamelyik milliós darabból jól fog ez jönni. Mert pl ha leszalad egy szem a láncról vagy elpattan az egyik drágakő, akkor annak pótlására ez az utalvány már részben felhasználható. Próbáltam nem nagyon fancsali képet vágni, de azért ott

így képzeltem el a kopogtató gondolatot :)

kopogott a fejemből a gondolat kifele, hogy Hékáááás, nem veszitek észre, hogy egy GYEDen lévő anyuka vagyok, akinek számlájára havonta nem érkezik akkora összeg, mint amekkora kedvezményt kaptam. Mellé csaptak még 2 db 30%-os kupont valamelyik üzletükbe, és segítettek kievickélni. Mózi megtette most is a magáét. Nem nagyon van olyan hely, ahol ne olvadnának el tőle, ne vennék ki a kezemből, ne kezdenék el molesztálni :). Most is, amíg az ölemben volt,  az egyik asszony simogatta a hátát, Mózi meg mint egy kis gép elkezdett kacagni. Annyira tetszett nekik, hogy ilyen jó kedélyű, és habár valóban az, mondtam, hogy a kacagás annak tudható be, hogy nagyon csikis a háta. Ez még inkább bejött nekik, és mint valami kis majmot elkezdték vakargatni, simogatni a hátát, ő meg hangosan gurgulázott.
Hát ennyi. Ha nyerek, majd megüzenem :). Addig pedig lottózok bőszen. Vaaagy, írjatok nekem, és kisorsolom 50 ezerért a 100 ezres kedvezményt, ha kell valakinek.

ennek nincs címe

Mózival megszellőztettük a pállott bundánkat, fotoszintetizáltunk egy kicsit a szabadban, és tagadhatatlanul nyakunkon a tavasz. VÉGRE. Napelemeink töltés alatt, gyerekre is ráfér egy kis langyos levegő. Alig várom, hogy a kofák piacra dobják a tavaszi-nyári kollekciójukat, és más színt is lássunk a csarnokban, mint (narancs)sárga, zöld és barna. Epret kívánok eperrel, mellé egy kis epret. De amíg arra várni kell, jól csúszna egy kis tiszta csokoládé pisztáciával :). Robogok tovább. 

Sok a dolog, kevés a kezem

Jó az, amikor levélben érdeklődtök, hogy 'mi van már?, nincs új bejegyzés!, ugye, minden rendben?'. Rendben hát. De ez felhívás keringőre, aminek eleget kell tennem :). 

Az egyik fontos momentum, amiről még itt nem emlékeztem meg, ESZTER! És most nem Sanyikám, hanem Mesi és Tamás bő 2 hetes Esztije. A múlt hét vége fele gondoltunk Barbival egy nemes jólesőt, és keddre (tegnap) komatálat aranyoztunk (ha nem rémlik az ovis nóta, segítek: Komatálat hoztam,/ Meg is aranyoztam./ Ha nem tetszik komának,/ Küldje vissza komának.... - nagyon leleményes). Vittünk a lábadozó friss anyukának tárkonyos csirkeragu levest Sára-módra és csokoládés-narancsos tejfakasztó csoda muffint á la Barbi. Mivel a két kis örökmozgót nem tudtuk és nem is akartuk elsütni, jöttek ők is. Egy két-három hetes gyerek mellett senki nem gondol még arra, hogy mit kell elpakolászni 1 méter magasságban, így Kende és Mózi kicsit átrendezte a terepet, amíg mi élménymegosztottunk. Kellett már nagyon egy lány a csapatba :). Isten hozta a kis családot a túlparton.

Hétvégén nagy családi haccacáré volt nálunk (= a szüleimnél, a szerk.) Géza napok és egyéb sok névnapi-szülinapi köszöntés, házassági évfordulók stb. Voltunk jó sokan, jó sok nemzetiség képviseletében, a 12 dédunoka közül is jelen volt 8. Firi Fóka itt is maradt, és hétfőn belenyalhattunk milyen 2 áldott jó gyerekkel az élet. Könnyű :). 1 napra. Firtos 3 éves, Mózi 1 elmúlt. De olyan cukik voltak, főleg a fürdőkádban, hogy Attilával fél órát olvadoztunk velük/rajtuk a fürdőszobában.

Ezeken túl pedig másik nagymamáékat is meglátogattuk, sétafikáltunk és dideregtünk a csalóka tavaszi napsütésben, én hódoltam kocafutó tevékenységemnek, illetve Sanyikámmal esküvői ruha-túrán járunk. 2 etapot már letudtunk, de még nincs meg a tökéletes falat.

Egyelőre ennyi betekintést engedek tűpettyes hétköznapjainkba, mert az idő egyre nagyobb úr, fogja a kezem. Felveszem újra a fonalat, és szövöm a feladatok árját. Csók belétek!

Jön a tavasz!

Egyelőre beszüntetem a receptek pakolását. Ezt csak azért kezdtem el, hogy szerény személyem és egy-két - magát hasonlóan nehezen rászánó - anyuka is kedvet kapjon a konyhai maszatoláshoz, és ne mindig üveges kaját pukkantson, hanem legyen kreatívabb :). Az én kedvemet meghozta, és ez már félsiker. A nyúl is jól sikerült, nagy Gumi Maci Kódexből készült a recept, meg is örökítettem, de kértem Attilát, hogy most egy ideig ne hozzon haza ilyen dolgokat, mert minden nap csak nincs kedvem ekkora alkotáshoz, ennyi féléhez, ennyi mosogatnivalóhoz.

Mózi tegnap kinövesztette a negyedik kis cápafogát alul, de továbbra is rágcsáló életmódot folytat, immár 9 foggal. Nem tudom, mikor növi ki, kinövi-e, vagy egyszerűen ennyire orális beállítottságú lesz. Hiába nyugtat a védőnő, hogy a kisgyerekek  ilyenek, így ismerkednek a világgal... Én azért ezt picit többre értékelem. Neki a játékok legfőbb és elsődleges funkciója a rághatóság. De az egyéb használati tárgyak esetén is. Folyamatosan lóg valami a szájából, és ez még a szerencsésebb eset, ha legalább látom a végét, és nem kapja be keresztbe. Fakocka, gumi majom, műanyag duplo darab és figura, telefontöltő, konnektor vakdugó, szösz, cérna, alma, küszöb, kanapé huzat, újság tök mindegy. A szakácskönyv utolsó 2 lapjának a negyedét is elfogyasztotta, amíg zuhanyoztam. Más gyereken - nemtől függetlenül - a közelünkben nem tapasztalok ilyen csócsálást. Lehet, azért, mert soha nem volt cumija? Viszont az ujját sem szopta soha. Passz. Majd csak kinövi. Érettségin elég hülyén nézne ki gumi majommal a szájában.

Megvan az első kis szandál is. Eddig puha talpú tutyiban nyomta itthon, de miután ilyen szépen jár megérdemli itthonra a szandált. Kis torkos lába van, gömbölyű 19-es talppal :). Hogy lesz ebből büdös 42-es? 

Szép futható idő van végre. Tessék menni kifele D vitamint szívni! 

Recept sorozatunk 7. része - vega hullám

Ígértem a fasírtot. Most megint a vegásoknak kedvezek mert brokkolis, krumplis, és nincs benne hús. Vasárnap reggelire tojás puffancsot csináltam, az is csúszott.

Ma pedig ebédre kelkáposztás lepcsánkát ütöttem össze, Mózinak darált almával köretként. Rakom szépen fel a recepteket képpel. A képet csak azért mellékelem, mert nekem személy szerint sokkal jobban bejönnek így a menük. Vizuális típus vagyok :)

Hát most ennyire futotta, Mózi már ébren is. Folyt.köv - ha lesz időm.

Brokkolis gombóckák tejfölös retekkel - 1 éves kortól

Hozzávalók: egy gyerek és 2 felnőtt adagjához
- 30 dkg brokkoli
- 2 ek zabpehely
- 1 db cirka 20 dkg héjában főtt burgonya
- 1 tojás (én még mindig csak a sárgáját teszem bele a Mózi adagjába
- 1 kis fej hagyma
- késhegynyi szerecsendió
- 1 csokor petrezselyem
- só, 1 ek sörélesztőpehely (én a pelyhet kihagytam)
- 6-7 szem retek
- 1,5 dl 12%-os tejföl (én kefírrel dolgozom)
- 1 ek olívaolaj
- 1 kiskanál mustár

Párold meg a brokkolit, főzd meg a krumplit, és villával törd össze. Hagyd kihűlni.

Vágj össze egy csokor petrezselymet és a hagymát.

Keverd össze a brokkolit, a krumplit, hagymát, petrezselymet, zabpelyhet és a tojást, majd sózd meg picit, illetve reszelj bele szerecsendiót (ha egészben van :)). Formázz belőle golyókat, és sütőpapíros tepsiben 200 fokon előmelegített sütőbe süsd meg. 

Addig a retkeket aprítsd, keverd össze a tejföllel, olajjal, mustárral. KÉSZ is!

Tojás puffancsok reggelire

Hozzávalók: egy gyerek és 2 felnőtt adagjához

- 2 tojás

- 2 ek liszt (én többet tettem picit bele, és a fele 7 gabonás pép volt ,nem liszt)

- 4 ek reszelt sajt (én ezt sem sajnáltam belőle)

- 1 gerezd fokhagyma (ebből elég egy pici gerezd is, bár én szeretem jóóó fokhagymásan, Attila nem)

- só, vaj a muffin forma kikenéséhez. Én papírba öntöttem, és nem is válik el a papírtól szépen, így jobb csak a formába önteni közvetlenül)

Sütőt melegítsük elő 200 fokra. A tojásokat verjük fel jó habosra, majd kanalazzuk hozzá a hozzávalókat, kevergessük meg, és mehet a formába (csak félig kell megtölteni a recept szerint), majd a sütőbe. Ja, én tettem bele egy kis borkő sütőport is.

Kelkáposztás lepénykék (szerintem kb lepcsánka)

Hozzávalók: egy gyerek és 2 felnőtt adagjához

Mózi ezt kompletten magáévá is tette
pikk-pakk

- 50 dkg kelkáposzta

- 50 dkg burgonya (mellékesen szerintem ez a recept elvan írva, mert ez hatalmas mennyiség, én nem is foglalkoztam vele, csak a hozzávalókkal)

-  4 ek finomliszt (teljeskiörlésű bio búzaliszt)

- só, őrölt kömény, fokhagyma, olaj a sütéshez

A hozzávalókat aprítsuk géppel jó pépesre, reszelhetjük is, úgy több leve lesz, és akkor nem kell víz bele.

Keverjük bele a lisztet, fűszereket, nyomjuk bele a fokhagymát. Ha nagyon szétesős, akkor kell bele pici víz. A lényeg, hogy olyan lepcsánka állagú legyen. Pici olajjal kikent nagy teflon serpenyőbe kanalazzunk kis halmokat, majd lapogassuk el, és süssük ki mind a 2 oldalát.

Ezek mellett sikerült tegnap felbontanom egy nyulat!!! Szerencsére a nagyon piszkos munka nem az enyém volt, de így sem volt szép látvány... Egyre jobban belejövök, vigyáztam a vesepecsenye részére is, remélem, nem vágtam bele. Majd ha ebből is sikerült ehetőt sütni, akkor megosztom.

50/50 Sanyikámmal

Valamikor rendszeres(ebb)en jártunk hétfőnként az Apolló Moziba Eszterrel. Ezt a hagyományt élesztjük újjá, remélem, sikeresen. Mózi addig a szomszédban van a nagyszülőknél, Attila megy érte munka után, film végeztél haza röppenünk Eszterrel karöltve, én etetek minden irányból, fektetek, majd meglépünk megint beücsörögni forraltborozni, forró csokizni, csacsorászni, esküvői előkészületeket megvitatni, Eszternek meghozni a kedvét és bátorságát a gyerekhez :), megbeszélni, hogy k***va sok a kutyaszőr mind2nknél, de akkor sem adnánk az okos négylábút senkinek (valószínűleg, én nem is adhatnám, max a saját testemen keresztül :)). Megemlékezünk mindig a közös együtt lakásunkról, arról, hogy röpül az idő, de mi akkor is f@szán álljuk a sarat, még ha fel is üti a fejét néha némi nyavalygás. Jó ez nagyon. Kitartunk addig, amíg a pincér kisasszony 2* meg nem kérdezi nyomatékosan, hogy kérünk-e még valamit, és el nem kezdi behordani a teraszról a szákpárnákat és a takarókat, és látványosan el nem kezdik zárni a kasszát. Hiába van késő, hiába lenne ratyi a mozi, akkor sem adnám és adom ezt a randit semmiért. Folyt. köv. márciusban!!!

Mindenki racionalizál

Hát én is. 32 éves fejjel jutok oda, hogy igazat adjak édes jó apámnak abban, hogy az étkezés nem feltétlenül az éhségérzet csökkentésére való, hanem a nap strukturálására :). Már ami a főétkezéseket illeti. Legalább. Sajnos, nem sajnos, nálam az evés téma mindig terítéken van/volt valamilyen szinten. Vagy azért mert attól féltem, hogy meghízok, vagy azért mert már - saját megítélésem szerint - meg is vagyok. Hiába tudtam épp ésszel, hogy a max 44,5 kg (és itt most nem a Mózival konszolidált súlyomról van szó) nem éppen egy nehézsúlyú kategória. Én mindig magamhoz szerettem viszonyítani magamat, a saját komfort érzetemhez. Mióta itthon vagyok, a helyzet eléggé eldurvult. Az egy dolog, hogy más ritmusban kelünk és fekszünk, mint a  jó munkásember, de az hogy reggelire egy tábla csokit egyek meg a kv mellé tudom, hogy nem annyira kóser. Előfordul az is, hogy kora délutánig még csak tejeskv-t, cappuccinot és csokit ettem kefírrel, de utána este bepótoltam zacskó kölesgolyóval és vajkrémes Abonettel. A reggeltől estig csipegetés ismeretes fogalom a számomra, de a normális hús-krumplival/rizzsel/salátával idegenül cseng. Úúútálom a multivitamin készítményeket a terhesvitaminnal együtt. Azt vallom, hogy ha valaki normálisan eszik (még akkor is, ha tudom, hogy a mostanság levadászott zöldség és gyümölcs csak kinézetében hasonlít a nevére), akkor nincsen szükség ilyen mesterségesen összetákolt pótlásra. Mondom ezt úgy, és nem szedem úgy, hogy olyan mértékben eszem nem normálisan, hogy már nekem is fájdalmas. A sikeres szoptatáshoz elengedhetetlen mennyiségű napi folyadékot én jóindulattal 3-4 nap alatt teljesítem. Az, hogy még ma is van mit adnom a gyereknek, számomra is a csoda kategória. Az meg végképp, hogy ennyi nassolás után miért nem vagyok egy kucu. Így már csak azért is vagyok kénytelen jobb belátásra térni, mert mintát kell mutatnom. Nem majszolgathatok majd a kamrában, csak azért, hogy Mózi ne lássa :D. Tegnap aztán megvásároltam egy doboz, 30 napra elegendő szoptatás mellett is bekapkodható bogyót. Vasat iszogattam, eszegettem, mert az muszáj voltam, de az egyéb tartalékaim végére értem. A körmöm soha nem volt ilyen miniatűr, mivel képtelen megnőni, rétegekben hullik és törik, ha valamihez hozzáérek. Jó, soha nem takarítottam, mostam, áztattam és pancsoltam annyit, mint most.

Így várom a kikeletet nagyon. Hatalmasabb kihívás ez, mint a 42 km volt. Ezt komolyan így is gondolom. Arra volt 5 hónapom, hogy felkészüljek, teljesítettem (elpuhultam). Itt meg több éves rosszul berögzült szokást és parát kell félre dobnom. Na szép szombati témát kerekítettem, amíg a gyermek alszik. Ráadásul ez kíméli a kezemet/körmömet is ;-)

Okos-ügyes ugrifüles

Tudom, hogy már elmúlt 1, és hogy ilyenkor már eszeveszett tempóban nyílik az értelmük, mégis meglepődök, amikor kérdezek valami újat, vagy kérem, hogy ezt és ezt hozza ide, és látom, érti. Tovább biztatom, de nem kell mutogatnom, és elindul érte. Azt is mutatja, hogy hol a kuki, hol a kaka, sőt jelzi, ha betojt. Kezd tisztában lenni a testrészeivel. A nyelvét jó ideje mutogatja, de tudja a fülét, sőt az én fülemet is. Aktuális kedvenc a szoba sarkában villogó riasztó. Mindenhol elkezdi keresgélni. A lámpákat imádja kapcsolgatni. Azt még nem tudja mondani, hogy katt, csak annyit belőle, hogy KA. Ilyenkor pár percre ölbe kéredzkedik, és kapcsolgatja a lámpát :). 

Tegnap pelenkázás közben addig hadonászott, mutogatott jelbeszéddel, míg rá nem jöttem, hogy a nedves törlőkendőt kéri. Odaadtam hát neki, és elkezdte törölgetni vele az altáját. Azt hittem, megeszem.

Lekopogom, de az éjszakáink is kezdenek kisimulni. Este 8 vagy fél 9-től húzza a lóbőrt kb 6-ig, fél 7-ig. Akkor cicizik egyet, és alszik majd' 9-ig velem az élen. Én aludnék tovább is, ha hagyna :). 

Ádáz ellensége viszont a laptop. Amint közelítek felé, és fel akarom ütni, már jön is nyüszítve, és kérné fel magát ölbe. Elég TV ellenesek vagyunk. Főként, ami a gyereket illeti. Egyedül a Magyar népeséket nézi pár hetente, amikor a körmét vágom :). Abból is a trillázó madár érdekli az elején. Annyira fel tud ragyogni az arca, ha eldalolom neki vagy elfurulyázom.

Mózi tegnap óta kanyarodni is tud

Tegnap estére olyan jól belejött a gyaloglásba, hogy már a szőnyeg "magassága" sem akadály, sőt a szétszórt játék is egyre kevésbé zavar be. Olyan kitartóan gyakorol, hogy le a kalappal. Hova tűnik sokszor ez a kitartás? Vagy ki töri le? Minden esetre most már nem csak egyenesen halad, hanem menet közben irányt is változtat. Az éles jobbos és balos még nem tökéletes, de az élvédőt az akvárium sarkáról pont most szedte le.... (ez sem akadály többet). A karjait könyökben behajlítva előre tartja, kézfejét petyhüdten lógatva vitorlázik előre. A múltkor is csak azért ereszkedett le gyorsan térdre, mert ahogy a szemem sarkából figyeltem, és megláttam, hogy már ilyen biztosan és hosszan sétafikál, idióta lelkes anyuka fejhangon elkezdtem neki örülni, Ő meg megijedt :). Szerintem mondhatjuk, hogy jár a gyerek!!!

Bírjátok még a telet és a szürkeséget? Én már nem kívánom sehova. Ez a pár nap napsütés teljesen kicsalogatott a gödör aljából. Szívem szerint már tavaszi nagytakarítottam volna, és csak azért nem, mert így is túlvállaltam magam, és nincs időm semmire normálisan. Hogy ne zizisedjek el teljesen mind a 2 nagymama bevállal egy héten egy-egy napot, hogy Mózit lekapcsolják pár órácskára, és csak a magam dolgának legyek (meg az Attiláénak :)).

És Sanyikám jól mondja. Már csak egy hét, és március. Még akkor is, ha nem lesz tavaszi kikelet. Ma pedig Mózi 13 hónapos, és linzert ígértem a hét elején, amit hátha ma sikerül is megsütnöm. Holnap pedig felakasztok az oldalra egy újabb fasírtot. Attila és Mózi is lelkesen falatozik ezekből az én legnagyobb meglepetésemre.

Rekviem Whitney Houstonért

Na ezt még kihagytam anno, amikor aktuális lett volna. A hétvégén Hután néztem meg a The Bodyguard-ot. Attila nem volt hajlandó, de én ált. isiben nagyon szerettem Kevin Koszmót is és Whitney-t is. Ennyivel adóztam munkássága előtt, meg azzal, hogy lekalózkodtam a film zenéjét is, és Mózival is ezt hallgattatom :). Nem végkimerülésig, de másszon a fülébe kicsit a Run to You.
R.I.P 

A gyerek idegörlő - Jöjjön walaki...

... fogy az energia, jöjjön walaki, szökitapé (én így értettem régen a reklámban :D)!

Vagy csak az én elemeim merültek le, nem szoktam meg az egész napos hisztit. Csak ölből jó minden, csak úgy ahogy ő akarja. Pfűűűű, ez így mára sok(k) volt már. A pelenkázás közben vettem észre, hogy egy fehér gümő leledzik a felső ínyén hátul. Jesszus szájpenéééész :D???! Én várom a 4. alsó metsző fogat, közben sunyiban kibújt bal felül az első őrlő. De már van akkora, hogy ez nem mai dolog. Legalább 2-3 napos :). Ezért talán a sok vinnyogás, csetlés-botlás és a sebesülések sora. Itt egy karcolás, ott egy orrbeverés némi vérzéssel, egy púp, két zöld plecsni.... Kapcsolja le valaki a gyereket rólam 2-3 órácskára!!!


A szökitapé megfejtése - annak, aki nem emlékszik rá: SZÖKIK A PÉNZ 

Babaszoba.hu

Gyermekeim az Űrben. Vagy az Úrban. Vagy a Zűrben? Mózi hajnalban azzal fogadott, hogy éjszaka sokat hánykolódott az ötleten, de csak kiteregeti a lapjait előttem: szeretné megnézni magát, hogyan fest kiretusálva, kisminkelve, belőtt séróval a címlapon :D. Meglepett a gondolat, de engedtem efemer fellángolásának, és reggel aztán szétnéztem a világhálón. Felgöngyölítettem számára is a tutit. Csak úgy szerepelhet, ha anya is rajta van. És utána semmi Miss Little Sunshine....

Kerek 2 hónap áll a rendelkezésünkre, hogy lélekben is ráhangolódjunk az esetleges fotózásra. Ehhez viszont Ti kelletek. Szavazzatok orrba-szájba ránk itt valahol.

A képet Ti már ismerhetitek az oldalról, de szóljatok a szomszédnak is, aki köménymagot és tojást szokott kölcsönkérni, hogy adja le a voksát Sárira és Benedekre. Aztán hátha visszamosolygunk Rátok cserébe. Ez lenne az utolsó bőr, amit lehúznánk a magazinról, ha.... :).

Recept sorozatunk 6. része - Krumplipüré bolognai raguval

8 hónapos kortól adható,


Hozzávalók 2 felnőtt és egy gyerek adagjához

- 2 nagyobb krumpli (köhömm, ez csupán az én adagom, vagy nagyon nagy krumplinak kell lennie...)
- 35 dkg darált pulykacomb

- 1-1 sárga- és fehérrépa
- néhány zellerlevél
- 1 kisebb cukkini
- 1 hámozott paradicsom-konzerv (télen jobb híján)
- 1 tk oregánó
- 1 kis fej hagyma, 4 gerezd fokhagyma
- só, 2 ek olívaolaj, 1 ek vaj

A krumplipürét nem írom le, azt mindenki tud csinálni. A lényeg, hogy ne menzás törtkrumpli legyen :). Mózinak még nem vajazok, margarinozok, így az övét kefirrel kevertem össze, és tökéletes lett.

Leírom a hozzávalókat mindig, de ezek csak támpontok. Én elég szabadon értelmezem az összes receptet, inkább szemre, marokra, ízlésre, ránézésre dolgozom. Valamikor meg is szívom :). Ebbe is tettem gombát.
Pirítsd meg az olajon a hagymákat, szórd bele a darált húst és az apróra darált/reszelt zöldségeket. Sűrű kevergetés közben pirulásig, ~ 10 percig 'szinezd', majd a paradicsomot cuppogtasd át kézi mixerrel (pl.), és mehet a ragura. Fűszerezd ízlés szerint, és főzd puhára. A ki nem nőtt pürésítés ne maradjon el. Mózi kezdi kinőni, nagy örömömre szépen fogy a darabos motyó is, nem tolja ki a krumpli kockákat sem.

forrás: Kismama magazin 2012 február-március

Karácsonyi tűkkelütött

Ezek csak szemezgetések, de nem hagyom annyiban. Bővítem majd a repertoárt folyamatosan, főleg mert varrógépet hozott a Jézuska. Vannak közte Tildás design-ok, meg némi kombinálás saját részről. A rénszarvas trófea nyilván Attilának készült, most vadász karácsonya volt :).

Recept sorozatunk (már vissza kellett keresnem, hányadik része, olyan hagyományokra nyúlik vissza) 5. része - Karalábés fasírt

Egér a Marson éttermünkben ebédre hajdinás karalábés fasírt (Hát nekem meg ki a fas-írt? ... :)) készült joghurtos mártogatóval.

Hozzávalók: 2 felnőtt és egy gyerek adagjához (10-12 hónapos kortól adható)

- 1 nagyobb karalábé
- 5 ek. hajdina
- 1 kis fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma
- fél kk só és 1 kk őrölt kömény
- 2 ek reszelt sajt (ezt nem sajnáltam belőle)
- zsemlemorzsa + olajspray és sütőpapír a sütéshez

Mártogatóhoz:
- 1,5-2 dl natúr joghurt
- 1 csokor petrezselyem
- pár csepp citromlé

Puhára főzzük a hajdinát 4*es vízben (szerintem sok, én kicsit kevesebben szoktam), majd 10 percet áll fedő alatt. Addig a karalábét a nagy lyukú reszelőn lereszeljük, hagymát picire vágjuk/daráljuk. A langyos hajdinához keverjük a sajtot, hagymát, fűszereket, sót, utána összeeresztjük a karalábéval. 

Fasírtokat hengergetünk, gömbölyítünk, lapogatunk - ki mihez szokott - zsemlemorzsában megfürdetjük, és mehet a papíros sütőlapra. Kevés olajjal befújhatjuk, és 200 fokon előmelegített sütőben fél óra alatt megsül (nekem mindig több idő kell hozzá, mert nagyon puhányos marad belül). A mártogatóhoz összekavarjuk a hozzávalókat, és kész. 

A fűszerezést mindenki a családja ízlelőbimbójához alakíthatja. Én pl a Mózi részét kevésbé sóztam meg, és picit tovább fűszereztem a miénket. Aki nem szereti a hajdinát, az szeresse meg :), mert a B vitamin csoport majdnem minden versenyzője benne van vagy csinálhatja rizsből, de az nem poén úgy.

A héten még egy receptet felteszek, mert az is jóféle gyermekes szemmel.

Illetve a fényképezőgépemről végre letöltöttem régi képeket, így kicsit a kreatív oldalamat is fényezem.
Futni sajna nem futok :(. Lusta disznó vagyok. Sőt még annál is nagyobb. Az áfonyás After Eight viszont szépen fogy...

És a kedvencem

Habár már nem friss

Itthon rostokolunk

Máskor is meggondolom keresztbe-kasul 2*-3*, hogy kimenjünk-e, merre menjünk, mit kell venni és intézni, mert nem olyan mint nyáron, hogy egy szál pelenkában és flip-flop papucsban napjában 4* is nekilódulunk.  Remélem, nem lesz hidegebb, mert most tartunk a 2 sapka-2 kesztyű rétegnél, téglatesten rövid ujjú body - hosszú ujjú body - póló pulcsi - vastag pulcsi - overál - pléd. Vasárnap végre felavattuk a szánkót. Tetszett Mózinak, Attila egyszer el is szórta az úton :). Na nem szó szerint, mert be van kötve, de olyan könnyű, hogy nem nyomja le a havat, és a nagy buckákon keresztül sávváltásnál felbillen.

 A múlt héten társas kapcsolataink ápolásában jeleskedtünk. Vendégségben voltunk Adriéknál. A 2 gyerekőc még nem unja egymást és egymás játékát, de már Mózi sem rikoltja le Zsófi haját. Olyan jól látszódik kettőjük fejlődési érése, eltérése. Zsófi finom kecses mozdulatokkal épít, táncolás címén ring, míg Mózi rombol, és táncolást imitálva pogózik ütemes fej billegtetéssel, beleadva az egész testét. Zsófi simogat, Mózi finoman és kevésbé, de ütöget. Pedig mennyit gyakoroljuk, hogy HEJTEEEE :). Nálunk nincsenek elemes zenélő játékok, így a kölcsönkapott nyomkodós zenélő csigára csak másnap érzett rá. Azóta ha zenél, mint egy karmester lengedezik a karjával, és egyből sasol engem, hogy begyűjtse az elismerő pillantásokat. Mert még most az van. Nem villámokat szóró, elemet kicibáló, csiga belét kitaposó neki rohanás. Olyan cukin elzörömböltek a konyhai lábasokkal, tésztaszűrőkkel is, amíg mi túró-gombócoztunk :)

Csütörötkön nálunk járt Kende Barbival és pocakos Mesi. Ekkor már kezdett durván hideg lenni, nem is nagyon mozdultunk semerre. A két kis krapek már jól ismeri egymást, nagyon jól elvannak egymás mellett. Azért résen kell lenni, mert a simogatás, mutogatás, szurkálás kettőjük közt sem megy zökkenőmenetesen. Nem mellékesen Kendének pont aznap volt a születésnapja. Isten éltesse!!!!

A nagy hó miatt hétfőn csak szánkóval tudtunk menni Barbiékhoz. Kicsit csaltam. Kocsival mentünk és csak szánkóval jöttünk. Mózi majdnem el is bólintott rajta. Nagyon ritka számba ment, ha én nem fáztam télen. Akár kori pályáról, akár síelésről, akár csak sétálásról lévén szó. Vagy a lábujjaim fagynak el, vagy a combom, arcom. Úgy tűnik, szánkót kell húznom magammal mindig, és akkor biztosan csorog a hátamon a víz. Barbiéknál Kende szülinapos héliummal töltött lufija volt a kedvenc. Majd, ha Barbitól becserkésztem a képet, feltűzöm az oldalra.  

Ezeket a napokat leszámítva kb ki sem mozdultunk. Egyszer muszáj volt, az angyalok fogták is a fejüket-fülüket, annyi nem szépet mondtam út közben. Nagy kereke van a babakocsinak, de a gyalogátkelő helyek körül feltolt hóbuckákat ez sem szereti annyira.  Én meg főőőleg. Itthon a jó meleg szobában a szárnyaim alatt ebben a pár napban annyit fejlődött Mózi. Olyan nagyon cuki, hogy nem győzöm felkapdosni, kiszorítani a szuszt belőle, és össze-vissza csókolgatni. Lehet kapni olyan zenélő játékokat, aminek a gomjain állatok vannak, és ha megnyomjuk béget, ugat, nyuszog stb. Nekünk nincs ilyen, de van sok Duplo állatka. Ezeket állítottuk csatasorba, és amelyiket kikapja a sorból Mózi, olyan nyelven bégetek, nyuszogok :D. Ez annyira tetszett neki elsőre, hogy szabályosan kinevetett. 

Ráérzett a karácsonyra varrt paripára is. Közösen ülünk a nyeregben, úgy nyargalászunk a lakásban. De nem elég ám egyszer-kétszer. Elért bennünket a végtelen fogalma. Unáson túl lovagolunk vagy duplo elemeket szed szét, én meg rakok össze. Viszont ezeket meghálálva megtanult tegnap puszit adni. Felnyalja az arcomra, mint a bélyeget. Cuppantani nem mindig sikerül. Inkább csak a nyelvével cüccögtet szárazon. Felfedezi az elrejtett ruhaszárítót a szekrény oldalában minden nap. Azt is perceken keresztül kukucskálja, majd perceken keresztül próbálja kiráncigálni. Új játék, hogy a fejére pakol dolgokat. Szalagot, pufi fóliát, kis autó utánfutót, amiről leszedi a kereket, és olyan mint egy műanyag tál. beszélni nem beszél, csak ü-ü-ü, és mutogat, ha akar valamit. Visszakérdezek, és ha eltalálom, akkor vigyorog egy 100 dollárost.

Nem csak móka és kacagás az élet. A homlokára rántotta a forró vasalót, amíg a következő darabért nyúltam, hiába van a konnektor környéke és a zsinór jó része elbarikádozva... Rá két nappal a trombita síp részével a szájában járt-kelt, és mellé célozta a kanapét. Mondanom sem kell, mennyire kivert a hideg, amikor csak azt láttam, hogy a szájából folyik a nyálas vér. A nyelve alatt bökte meg, és rosszabbul festett, mint amennyire komoly volt. Nem kell emlékeztetni, hogy ne hagyjam a szájában semmivel mászkálni. Erre nem sok esély van. Miután mindent a szájába vesz, ami mozdítható, ami meg nem, azt helyben farigcsálja (megrágta a könyvespolcot is példának okáért). A járás meg nagy újdonság a számára, számunkra. 

Ha feltöltődött a videó, akkor azt is csatolom.

A háttérben Csillaglepte - álomba ringató bölcsődalok CD szól :)

Fura segélyakció: Kötőtűre fel!

A felhívást innen csempésztem az oldalra.

SEGÍTSÉG AZ I.GYERMEKKLINIKÁNAK

Kedves ismerőseim, 

sógornőmmel, Baginé Timkó Judittal egy felhívást indítunk a SOTE I.Gyermekklinika segítésére.... nem kérünk pénzt, csak szakmai segítséget... 

KÉRLEK Titeket, ti is osszátok meg és rakjátok fel az üzenőfalatokra, hogy minél több emberhez eljuthasson.... Kedves Anyukák, Nagymamák és vállalkozószellemű Hölgyek! Koraszülött osztályunknak keresünk olyan vállalkozó szellemű segítőkész Anyukákat, Nagymamákat és Hölgyeket, akik jó szándékból vagy jutányos áron (100-200ft) varrnának az osztályon tartózkodó koraszülött kisbabáinknak rugdalózókat és bodykat (kb 10-10 darabot különböző méretekben).

Illetve kötnének pár kissapkát (22cm-es fejkörfogattól 32cm-ig). Sajnos a mai világban egyre több kisbaba látja meg korábban a napvilágot. A mi osztályunkon 400 grammtól (nem, nem hiányzik egy nulla) 6 kilóig fekszenek a kisbabák, akik valamilyen oknál fogva intenzív ellátást igényelnek. A már jól lévő babákat mi is szeretjük felöltöztetni, hogy komfortosabban érezzék magukat, illetve hogy szokják a szobahőmérsékletet. A tőlünk távozott gyermekek szülei a nagyobb babáknak sokszor hoznak ruhákat amiket az Ő gyermekük már kinőtt, de sajnos a 2 kiló alatti kisbabáinkra nagyon nehéz ruhát találni, és ha az ember rálel 1-2 darabra, akkor az ára a vásárlás akadályozó tényezője (2000-5000ft). 

Minden ruhára nagyon vigyázunk, pontosan azért mert nagyon nehéz beszerezni , ebben sokat segít az hogy osztályunknak saját mosodája van, így nem kell központi mosodába küldenünk a ruhákat. A legelső 1500grammos babára való ruhát egy anyuka hozta és elmesélte hogy azt a ruhát bizony az ő játék babája viselte. Ebből a darabból indultak el az első bodyk és rugik. Sajnos sapkákat ekkora méretben nem lehet kapni, már jó pár helyen keresgéltünk, de hiába. A sapkákra azért lenne nagy szükségünk mert ezek a pici babák a fejükön keresztül nagyon sok hőt veszítenek, és a sapkákat ennek megakadályozására használnánk. 

Az anyagot mi beszereznénk, pesti viszonylatban személyesen, vidéki viszonylatban postán eljuttatnánk a méretekkel együtt. Minden segítséget nagyon köszönünk az osztályon fekvő és növekvő kisbabák nevében. 

Ui.: A segítőkész varrónőknek az elkészült ruhákról viselés közben fényképet tudunk készíteni a babák arcának kitakarásával (sajnos személyiségi jogok miatt arcukat nem mutathatjuk). Kapcsolat tartó: Baginé Timkó Judit (I.Gyermekklinika) Bagi Gabriella (facebookon mindkettőnk leinformálható)

Buzdítom elsősorban a varrógép tulajdonos rokonságomat, közeli hozzátartozóimat; valamint varrni tudó és tanuló barátnőimet a Jézuskától kapott varrógép szentcélra való beizzítására; Petrát, hogy igyekezzen a varrógép vásárlással, ha még nem tette meg, és természetesen minden olvasót aki direktbe itt járt vagy csak kószált. Uccu neki, zakatoljanak a masinák!!!

Attila szabadnapos/hetes :)

A postás mindig kétszer csenget

A GLS futár meg egyszer sem, hanem beadja a csomagot a szomszédba....

Januárban megkeresett egy hölgy a Kismama magazintól, hogy küldjem el a pontos címemet, mert szeretnének küldeni egy ajándékcsomagot, a cikkért cserébe, ami megjelent. Ez jó. Még ők küldenek csomagot is. Meg is mondom nekik, hogy szívesen írogatok, és szívesen átveszem a csomagokat is érte cserébe :).

A számok tükrében

Nem mellékesen januárban rekordot döntöttünk megint blogolvasottságot tekintve :). Csak így tovább!

Olvasónapló

Valamelyik Murakami könyv töredéke egyszer arról mesélt, hogy egy élmény hatására mennyire megváltozik az ember. Megtörténik bennünk valami. Mint egy kémiai folyamat. Az élmény után vizsgálva a szívünket kiderül, hogy a bennünk lévő mérték megugrik néhány beosztást. A bennünk lévő univerzum egy fordulatnyit tágul. Annyira az én szájízem szerint írta ezt le a szerző, hogy belémragadt. Azóta sokadjára rendszerezgetem magamban ezt/ezeket a valamiket visszamenőleg is. Mert tudom, hogy történt már ilyen több is.
Igazán megoszthatnátok velem legalább az egyik legjobban elsült könyvélményeteket. A szabadidőmben és a kevésbé szabadban is ezt művelem most. Adjatok néhány felavatott ötletet.

Recept sorozatunk ünnepi különkiadása, avagy Szülinap Extended version 2.1

Ezt még megosztom, utána jegelem a témát egy évig, megígérem.. Lassan a csapból is ez folyik :). Na jó, nem. Szerény kossuth utcai hajlékunk adott otthont a 18 fős családi zsúrnak. Jól vizsgázott. Mi is, Mózi is. 10 óra volt a kapunyitás, de addigra én már sok konyhai remeket megénekeltem. Mózi is felkelt már fél 8-8 körül, érezte a készülődést a levegőben. Gyanús volt, hogy miként fogja bírni, mert 11-12 körül kidől, ha fél 9-kor kel. Lesz, ami lesz. Segített Attilának porszívózni, pakolni (ki-be), az én váram a konyha volt. Sikerült rálelnem a megfelelő 1 éves babatortára, így bátran ajánlom, akinek most még nem a guszti, emeletes, cukrászokat megszégyenítő tortacsoda a csábító, hanem az alapanyag, és azok összhangja :). Így döntöttem az egészséges és természetes, kornak megfelelő (a hozzátáplálási táblázat is büszke lenne rám), ám Quasimodo kinézetű süLemény mellett. Mielőtt Schmitt Páloznék, elárulom, hogy nem saját kútfőből fakad a receptúra, hanem előttem több bátor anyuka is kipróbálta, javasolta, csiszolta. Íme:

Hozzávalók:

- 7 dkg grahamliszt
- 7 dkg finomliszt  (én azt figyeltem, hogy 14 dkg liszt legyen, és megosztottam bio teljeskiörlésű búzaliszt és rozsliszt között, nem fele-fele arányban) 
- 1 tk. borkő sütőpor
- 25 dkg mazsola (cirka 20-at tettem bele, mert sok)
- 2 alma (lehet 1 alma és 1 répa is), én 2 kis almát és egy fél banánt túrtam bele
- kevés fahéj
- 2 tojássárgája
- 1 dl. olaj

Az almákat lereszelem, a mazsolát meleg vízbe áztatom, leszűröm, majd leturmixolom. A liszteket a sütőporral és a fahéjjal összekeverem. A tojások sárgáját egy másik tálban az olajjal felhabosítom, majd hozzáadom a mazsolát, a lisztet és az almát. Kivajazott, kilisztezett formába öntöm a masszát és 180 fokon 30-40 percig (tűpróba!) sütöm.

a gyertya helyét illetően nem volt egyértelmű álláspontom. leszögezném, hogy nem az én ötletem volt, hogy a mackót bökjük hasba. viszont belátom, hogy csak ez volt az egyetlen járható, szalonképes út

No jó, torta kész, mit adok még a 17 többi embernek enni. Nyilván nem főzök leülős meleg kaját. Lett így tonhalkrémes szenya halacska alakú sajttal, sima, egyéb szendvics piros arany és csemege uborka nélkül, valamint sütöttem egy quiche-t brokkolis-répás belsővel a vega vonalnak: 

Hozzávalók:

A töltelékhez
- 150 dkg brokkoli 

- 50 dkg répa
- 1 tojás
- 250-300 ml tejszín
- 10 dkg reszelt ementáli (vagy egyéb) sajt
- szerecsendió, őrölt bors, só
+ egy adag leveles tészta

Elkészítés:

A brokkolit rózsáira szedjük, és lobogó sós (ételízesítős) vízben 2 percig főzzük a répával (blansírozzuk). Lecsöpögtetjük, majd a leveles tésztával bélelt sütőformába halmozzuk. A főzőtejszínt feltesszük forrni, ízlés szerint fűszerezzük (só, bors, szerecsendió). Kicsi lángon forralva kissé besűrítjük az előzőleg felvert tojással, melyet óvatosan, lassan adagolva, folyamatos keverés közben adunk a tejszínhez. Nyakon öntjük vele a zöldséget, megszórjuk sajttal jó gazdagon, és kb. 30 perc sütést igényel még (a képen félkész állapotban).

Édes-jó anyám bevállalta a felnőttek tortáját, így én csokis majmos muffint farigcsáltam még. Na ez nem lett olyan, mint akartam, de elsőre elmegy. Lehet még csiszolni jócskán: 

És volt még friss-meleg sajtos vendégváró pogácsa is (saját sütés, Doni-pogi recept), hogy szívja a mézes izés belépő páleszt :).

A köszöntést próbáltuk minél előbb lezavarni, hogy Mózi ne szunnyadjon be, bár eléggé fel volt dobva az ember seregtől, és az unokatestvérektől. Attila kedvenc szülinapi történése, hogy a köszöntés (értsd éneklés) alatt Mózi egy keksz darabot mancsikázott éppen, amit megelégelt, amint meglátta a tortát elérhető közelségben. Ahogy a kezét kilógatta az etetőszékből, a kettes számú unokatesó (3 éves), mint egy kis piranha...... hammmmm, leszopta a kezéről :D. Ezt az ünneplő közönség nem észlelte, csak apa (mármint az enyém), aki felhívta rá az Attila figyelmét. Ő azóta is ezen nevet. Készségesek voltak az ajándékok bontogatásakor is, illetve a tortát is el kellett húzni, meg az uncsi tesót is, hogy ne ő fújja el a gyertyát (hanem anya....:)). Részt vett minden debreceni dédi is, ami külön öröm volt.

Negyed 1 körül bebólintott az ünnepelt, de nélküle is kitartottunk :). 

Lássuk számokban!

75,5 cm, 8,72 kg (csinos, karcsú, mint anyja-apja), 7 fog, 5-6 lépés kapaszkodás nélkül, duma ezerrel (de még se anya-se apa), kuyta-macska, baba=kum-kum-kum (de ezt csukott szájjal mondja). Ez azt is jelenti, hogy vaú-vaú, azt is, hogy kutya, baba, miáú-miáú. Egyre ügyesebben lapozgat, ügyesen pakol, tapsol, integet, mutatja, hogy vegyük ki az etetőszékből, rendíthetetlenebbül rág, mint ahogy állt a féllábú ólomkatona, furulyázik, szilveszteri trombitázik, egyre szebben eszi a darabos dolgokat is. Kedvenc az alma egészben.

Persze mindezek mellett, felett, túl, által egy roppantmód szeretnivaló figura, aki csupa vigyor (nem, nem az éjszakáról beszélek :)), jószándék és bizalom.

Ott tartottunk, hogy egyéves szülinap...

Némi vacillálás után Prágában ért utol minket az esemény. Először kicsit tartottam az ötlettől, hogy nem a szokásos otthon a család, torta, ajándék, babazsúr módon ünneplünk a pontos dátum napján, de nagyon nem bántuk meg. Azt sem venném zokon, ha így zajlana minden éveben. A családi kicsi-kocsit felavatandó megtoldottuk az Attila szükségszerű vasárnapi kötelezőjét még 3 nap lébecolással. Különben is szeretem a szállodákban, hotelekben stb-kben a reggelit, így könnyen táncba vihető voltam. Mózi még nem tud tiltakozni. És oka sem lett volna rá. Szombaton reggel indultunk 11-kor (nálunk ez a reggel), és egyszer álltunk meg hosszabban Csehországban valahol, amikor feltűnt, hogy az üzemanyag árak már nem euróban vannak kiírva. Gyorsan vettünk autópálya matricát, mert távcsővel sasolnak a sztrádán csoportosan a sünök. Egy kis busz árnyékában csorogtunk le a legközelebbi kútig, ott megetettem a Mózi gyereket, Attila hunyt 5 percet, ittunk kvt, ezek után már csak Prága belvárosában álltunk meg. Szombaton szoktuk a környezetet, késő délután felmértük, hogy hova is esik a szállásunk, este Mózi altatás és suttogás, hogy a felszínen lebegő közel egyéves nehogy felébredjen. 3 ágyas szoba hármónknak kevés, még akkor is ha Mózinak van utazóágya. Ezt szűrtük le egyedüli következményként a 4 éjszakából. Legközelebb 2 szobás apartmant kell bérelni, hogy ne legyünk egy légtérben, mert akkor este megvagyunk lőve :). Csak nyugdíjasok módjára suttogunk a konyhában a földön és iszunk, mert mást nem lehet. Felénk ünnepszámba megy a TV, de szlovákul, csehül nem élvezhető. Különben is 16 csatornából tizenhármon lőnek és fojtogatnak, a maradék 3-on TV shop van, romatikus brazil kultúrsokk vagy helyi vetélkedő (a többi nemzetközi csanelt pedig indulás előtti nap találtuk meg :)). Vasárnap az én térképértelmező képességemre hagyatkozva kiadós reggelit követően!!! megindultunk megtalálni az EYYC 2012 helyszínét. Utólag visszapörgetve a bóklászást olyan volt, mintha én a térkép aljáról néztem volna által, és mindennek az ellenkezője fele indultunk el :D. Csak a start előtt próbáltam bebiflázni nagyobb kereszteződéseket, utakat, meg jegyzeteltem a telefonomba... A fő hogy megtaláltuk, a reggelit meg lesétáltuk. Okulva térérzékenységemből legközelebb GPS-sel meneteltünk. Meg kell jegyeznem, ő sem volt profibb nálam. Itt lepasszoltuk Attilát, utána Mózival haza karistoltunk nézelődve, ettünk, aludtunk, olvastunk. Az éjszakát nem vagyok hajlandó részletezni, mennyire sikerültek, nem sikerültek. Tény és való, hogy a reggeli asztaloknál nem sok mosolygós ábrázat fogadott minket. Kb úgy közelítettük meg az ebédlőt, mint Tom&Jerry, mikor hason kúsznak-másznak felvéve a felszín és a lépcső alakját. Menet közben oldódott a légkör, Mózi vigyorgott mindenkire, így kicsit javult az ázsiónk. A következő reggelt megint a béka segge alól indítottunk, de innen szép nyerni... Csuda egy erőszakos kis lény lett. Ráadásul, ha nem az van, amit ő akar, akkor könnyek nélkül acsarkodik. Nem tudom, kitől tanulta ezt vagy hogy mennyire átmeneti. Mélységesen nem szeretném letörni a szarvait, de ha így haladunk össze fog akadni az enyémmel :). Ahogy közelítettünk a szülinaphoz, annál többször emlékeztünk meg a tavalyi ámokfutásunkról Pest és Debrecen között, majd a 24 órás klinikai születésről és az azóta eltelt időről. Nem akarok olyat írni, hogy úgy repül az idő, még akkor sem ha így van. Mózi egy tünemény. Egy igazi Kisherceg. Ezért is varrtam neki még itthon egy koronát meg alkottam girlandot, hogy legalább ennyi hazaival ünnepeljünk. A nagycsaládi köszöntés meg majd most következik hétvégén.

Mózi Cica 1 éves!!!

Este átsétafikáltunk a Károly hídon, ahonnan pont elkaptunk egy tűzijátékot is. Attila azt mondta, hogy választhatott, hogy 2 ágyas szobát kérünk károly hidi tüzijátékkal vagy 2 szobás apartmant 'füst' nélkül, így inkább lett az első variáció :D.
Nagyon pikk-pakk tova surrant a vakáció, ma már itthon is vagyunk, sajna. Újra kolbászolnak körülöttem a szennyesek és vasalnivalók, de jó strucc tanítványként ma még homokba dugom kicsit a fejem, és csak a legszükségesebbeket intézem.

Nem szeretnék elfelejtkezni arról sem, hogy Mosonmagyaróvártól én vezettem egy pötit. Életemben először autópályán, életemben először kombit. Szerettek is a sofőrök.... Az első jó húsz km-ben előzni sem mertem. Örültem, hogy gurulunk jó irányba, jó sávban. Aztán próbálkoztam. Előztem is!!!! Meg nem is. Kezdett oldódni a görcs a hátamban, csuklómban. A fő, hogy lassan leomoljon a vezetni nem merésem.

Maradjunk most ennyiben

a többit majd ha otthon leszünk. Isten éltesse az egyéves Mózit!!!

Nekem mondjátok?

Mózi mindjárt egy éves lesz. Tavaly ilyenkor már javában bohóckodtunk a szülőszobán :-).

Recept sorozatunk 3. próbálkozása - Baba keksz 8 hónapos kortól

Kipróbáltam ezt is, ízletesebb, mint amit anno sütöttem. Összeveszünk rajta Mózival :-)

Hozzávalók:

- 6 ek. 7 gabonás pép (én Milumillel)

- 6 ek. zabpehely

- 1/2 db közepes alma reszelve vagy pürésítva (én majd' egy egészet beletevékenykedtem)

- 1/2 db közepes banán pürésítve

- 1 ek. olvasztott margarin (én egyelőre olívaolajjal dolgoztam)

- 1 db tojás sárgája

- késhegnyi szódabikarbóna (én borkő sütőpor)

- szükség esetén víz

A hozzávalókat összegyurmázom, és a kiskezemmel szétlapogatott pogácsákat formáztam. A recept 6 db-ról szól, nekem lett 9, mert kicsi a markom. 180-200 fokon előmelegített sütőben 20-30 percet sütjük. Én tovább, mert nyákos maradt a közepe. Így finom ropogosra sültek a külső zabpelyhek. Túl vagyunk a félórán, és élünk. Egyétek bátran Ti is!

Ha a fényképezőgép feltöltődött, csatolok képet is. Addig érjétek be ennyivel.

Megtörtéééént!!!!

Életében először Mózi egyhuzamban aludt 10 órát, és vele együtt én is-én is!!!! Még akkor is, ha holnap nem így lesz, a remény újra a régi, hogy képes rá :).

Huta jó hely

Olyannyira, hogy megtaláltam a tükörképemet is. És ami még ennél is csodálatosabb, sikerült minden nap összefüggő több, mint 100 oldalt olvasnom!!!! Nem kis teljesítmény :). Mellékesen, amúgy nem vagyok egy gyors olvasó, hiába voltam aranyszalagos Eta néninél. Magamban is hangsúlyozom, kiejtem a szavakat, mintha hangosan olvasnék, de valahogyan régen én így tanulhattam meg. Máshogy nem megy. Próbáltam már szaporázni a tempót, de akkor elúszik a lényeg. Általánosban is, mikor Annával kikölcsönöztük Zsóka nénitől a Riki-Tiki-Tévit, és elkezdtük olvasni a könyvtárban, ő legalább kettőt lapozott, mire én a végére értem egy-egy oldalnak. Ezért nem volt sikerélmény a Tüskevárnál sem - szerintem. Hogy haladjak, néha fogtam, és lapoztam 15-20 oldalnyit, csak akkor meg nem értettem a történetet. Nem volt világos, honnan keveredett elő Nancsi néni, de örültem, hogy már az x. oldalnál tartok. Utoljára valamikor március-április magasságában olvastam könyvet. Szerintem a Viskó volt az utolsó, ami nem újság és oltási kiskönyv. Hiányzik is rendesen. Fel sem öltöztem normálisan, alig dugtam ki az orrom a paplan alól. Csak amennyire szükséges volt. Mózi is nagyon jól elvolt, csipegette a döglött pókokat a sarokból, eszegette a földön talált maszatokat, és nagyon jól aludt. Meglepően jól. Oké, kelt éjszaka, de a délutáni alvásokból majdnem minden nap fel kellett ébresztenünk, hogy maradjon benne 'kialudnivaló' éjszakára is. Délután is el-elbólintottunk, és 11 körül kászálódtunk ki az ágyból. Nagy lusta pelyhekben havazott, de a szánkót nem tudtuk felavatni, viszont láttunk este 3 őzet az autó reflektorfényében a pelyhek között. Előttünk akartak átsurranni Kishuta és Nagyhuta között, de a fénytől megriadtak, és csak álltak a patak mellett, hogy jól megnézhessük magunknak, utána beugrándoztak az erdőbe.

Egyszóval nagyon-nagyon üdítő 4 napot ajándékoztunk egymásnak. Hutának is jót tettünk, hogy valaki fűti, és nem csak 10 fokon rostokol a házikó.
Ho-hóóóó, és nem elenyésző információ az sem, hogy Mózi tesz egy-kettő-három... (mikor mennyi) lépést, azután ha úgy ítéli meg, hogy saját testhosszának távolságán belül esek, akkor fogja magát, nem lépeget, hanem dőőőől és kacag :)

Recept sorozatunk 2. eresztése - fűszeres túróval töltött cukkinicsónak

Közben a nagy puffogásban, hogy a háztartás mindig csak lim. tart a végtelenbe, elmaradtam a kipróbált receptek publikálásával. Íme a következő. Emberi fogyasztásra is alkalmas, nem csak csócsáló pelenkásoknak. Sőt. Én neki eresztettem kicsit a mixert, mert lassan haladtunk az elpusztítással. Mózi minden egyes falatot, ami nem püré kivesz a szájából csippentős technikával, felülvizsgálja, majd újra bekapja. Forgat rajta egyet-kettőt, megtekeri a nyelvével, utána megint kipiszkálja, meglesi, hogy most hogy néz ki, aztán vissza. Mire annyira morzsányira kopott, hogy véletlenül leslikkan a torkán vagy a lehulló darabok miatt atomjaira zuhan, jöhet a következő :).

Hozzávalók:

4 közepes cukkini

50 dkg félzsíros túró - á la Nagyné és Fiai

1 kk kakukkfű

1 kk oregánó

1kk bazsalikom

4 tojás (recept szerint)

15 dkg sajt (cheddar, scamorza, mozzarella - recept szerint)

A túrót villával alaposan összetöröm, sózom (recept szerint), fűszerezem, majd a tojásokkal elkeverem. A cukkinit félbevágom, a kikapart belsejüket a túróhoz keverem, és az egészet visszatöltöm a kis csónakokba. Sütőpapíros tepsire ültetem, sajttal megszórom és 180 fokon addig sütöm, amíg a sajt szépen megpirtyan.

Kezdek megzakkanni - Lucky, there's a Family Guy... (ez csak úgy eszembe jutott utólag)

... és Mózi sem segít, hogy kisimuljanak a ráncaim. Úgy érzem elindultam lefele a lejtőn. Elegem van a háztartásból, és az egyforma napokból. De nagyon-nagyon (az előbb kicsit csúnyábban fogalmaztam). Holnapra talán megint összekapom magam, és sikerül kilépni a komfort zónából, és feltalálom a spanyolviaszt vagy a langyos vizet, de addig is ma csak aludni fogok. Éjszaka Mózi fellépése remekül sikerült. Megint csomót vonyított éjszaka. Kivettem, megnyugodott, elpislákolt a mellkasomon cici nélkül, visszatettem, 5 perc csend, és újbóóóól. 2 órán keresztül bírtam cérnával, utána elkábítottam kanca tejjel. Ennek köszönhetően ma még nem sok pozitív energiát adott a naphoz, csak bőgőzik. Ilyenkor suhannak át az agyamon galád gondolatok, mint olyan, hogy ha tovább folytatja kidobom a hóra :). Annak, akinek nem jár a Hajdú-Bihari Napló:

Ott alul, a jobb sarokban művelődik a sarjunk Dóri ölében. Ajánlom mindenkinek Apa kiállítását a Benedek Elek könyvtárban február 4-ig. http://www.haon.hu/az-isten-betuje-seres-geza-szepmivu-fotografiai-debrecenben/1879708

Most pedig végre csend van, belefojtom a maradék energiám Béres Alexandrába, hátha legalább a köbre emeli.

Szolgálati közlemény :)

Az IKEA arról értesült, hogy az etetőszék biztonsági öve használat közben kioldódhat, és akár a gyermek kiesését is okozhatja.

Az IKEA arra kér minden vásárlót, aki #17389-es sorszámú, 0607-0911 (ÉÉHH) gyártási dátummal rendelkező ANTILOP etetőszéket vásárolt, hogy haladéktalanul lépjen kapcsolatba az IKEA áruházak Vevőszolgálatával.

Az IKEA arról értesült, hogy az etetőszék biztonsági öve használat közben kioldódhat, és akár a gyermek kiesését is okozhatja.

Az IKEA arra kéri az ANTILOP etetőszék tulajdonosokat, hogy ellenőrizzék az etetőszékük sorszámát és gyártási dátumát, melyek az ülés alján találhatók.

Amennyiben a sorszám #17389 és a gyártás dátuma 0607-0911 (ÉÉHH), keressék fel a legközelebbi IKEA áruház Vevőszolgálatát, vagy hívják a Központi információt a (06)-1-460 31 60-as telefonszámon, és az IKEA ingyen kicseréli a biztonsági övet.

Forrás: http://www.babaszoba.hu/

Én csekkoltam, és mi nem ebbe a szériába tartozunk. Fő a biztonság!!

Tűpettyes hétköznapok 2012-ben is

Eddig is volt egy sanda gyanúm, de mára száztíz százalék feletti a bizonyosságom, hogy egy kis Pavarottit  melengetek a keblemen. Úgy örültem magunknak, hogy Mózinál jele sincs a szeparációs szorongásnak, boldogan ücsöröghetek a meleg wc deszkán, mert nem akar utánam nyomakodni, nem kell trükközve kiszivárogni, mert tökéletesen eljátszik egyedül is. Hogy a búbánatba hihettem, hogy ránk nem vonatkoznak ezek az elcsépelt fejlődési lépcsőfokok, és mi csak átszublimálhatunk egyikből a másikba? Ezzel az erővel azt is képzelhetném, hogy nálunk nincs energiamegmaradás  vagy gravitáció. A 8-9 hónapos korától várt levakarhatatlanság ajtóstól rontott a házba karácsony után. Még az a szerencse, hogy nem volt kitéve semmi extrának, ami miatt most aggódhatnék, hogy egy életre elpancsoltam a gyereket :). Igényli a foglalkozást, így tegnap újra megtanultunk tapsikolni (remélem, nem felejti el többet), gyakoroljuk az eddig elsajátított dolgokat is, mint integetés, hol a lámpa, hol a cica stb.
Barbiékkal kipróbáltuk a hajdúszoboszlói Aqua Palace babaúszást, és bejött. Hét közben 11-től a kutya nem jár ide. Kismamák csatlakozzatok :)!
A babakocsikat ott kaptuk, hogy tudjunk a szintek között kényelmesen közlekedni. Hasznos darab volt.

Zöldséges-húsos muffin

Hozzávalók 6 db-hoz

• 7 gabonás pép, 4-5 evőkanál (DM Alnatura vagy Milumil)
• teljes kiőrlésű búzaliszt, 1 evőkanál
• darált csirke vagy pulyamell filé, 3 evőkanál
• 3 evőkanál főtt vagy párolt aprított brokkoli
• 2 csipet petrezselyem
• 1 db sárgarépa reszelve
• 2 evőkanál natúr joghurt
• 1 késhegnyi szódabikarbóna

A hozzávalókat összekeverjük, és papírral bélelt muffin formába öntjük. Előmelegített sütőben 180-200 fokon kb fél óra alatt megsütjük. A formában hagyjuk kihűlni.

Én annyiban tértem le a sárga tégláról, hogy a húst hagymán sütöttem meg, hogy legyen egy kis íze, valamint nem brokkolival, hanem karfiollal és cukkinivel dolgoztam. Kicsit puhább is lett, mint kellene, de jóóóó. A szódab.bóna helyett pedig borkő sütőport tettem bele (DM Alnatura), joghurt helyett pedig kefírt. Más minden stimmel :D.

Receptsorozatunk első része

Emelje fel a kezét az az anyuka, apuka, törvényes képviselő, aki cirka féléves hozzátáplálás után egyszer sem jutott el oda, hogy rendesen unja a répa-krumpli-cukkini-karfiol-csirkehús stb párolását és pürésítését. És itt most nem a tevékenységsorozatra gondolok, hanem arra, hogy mindig új és kevésbé unalmas ízeket agyaljon ki és vonultasson fel a téli idény kínálatból. Ha felemelted a kezed, akkor mára meg is köszönöm az eddigi részvételt, ne folytasd tovább :)! Aki viszont nem, sőt fel is sóhajtott magában, hogy ja-ja, dettó... annak ígérem, hogy felteszek egy-két, a napokban kipróbált receptet. Az első a zöldséges muffin lesz. Én sem vagyok mindig kreatív és vállalkozó szellem, sőt!!! de valahogy most sem aludt még ki bennem az a fajta tini-képzet a sok hasznos magazinból, hogy létezhet olyan nő, aki majdnem tökéletes minden fronton :). Pislákol bennem a remény, hogy egyszer biztosan sikerül nekem is megvalósítani, csak még gyakorolnom kell, illetve megtanulni az idősíkokat egymásra húzni, mert egyébként valahol mindig kilóg a lóláb. Még szerencse, hogy egyelőre munka fronton nem várnak el tőlem semmit, mert így elég CSAK az anya-háziasszony-asszony/szerető=nő triumvirátussal zsonglőrködnöm. A háromból valamelyik labda mindig elgurul, de nem vagyok rest újra próbálkozni.

Tulajdonképpen arról akartam írni

...., hogy ma mennyire szétvetett az energia, biztosan a jó idő miatt, de aztán elmentem futni Poszikóval, és hát mit ne mondjak... nehezebben bírtam, mint ahogy abba hagytam októberben. Persze én gondoltam hülyeséget. Azt képzeltem a nagy arcommal, hogy ha egyszer már lefutottam 42 km-t, akkor bármikor felébreszthetnek álmomból, hogy "hé figyelj, Sári! Rajthoz kellene állnod...!" akkor én minden különösebb megrázkódtatás nélkül letolom csipás szemmel. 3 hónapja nem futottam. Ok, egyszer voltam még októberben, utána egyet novemberben is, decemberben teli voltam kifogással, volt fontosabb, maradt az itthoni torna elenyésző mennyiségben. Pórul is jártam. Poszika megtáltosodva röpült előttem, nekem meg picit sípolt a tüdőm. El sem akartam hinni. Nem is tudom, min csodálkozom, Ő a Garda futás után toszított egy maratont novemberben Firenzében, utána levezetésként egy erdei futást Brüsszelben. Nem hiába volt a toppon. Végül is jók voltunk 12,5 km 58 perc alatt, csak én elfáradtam tőle és fáj a derekam :). Hátha holnap is dúskálok majd az energiában.

Malacod van

E. ö-ö-m, e. bódottá...!!!
Legalább ilyen 2012-t, mint az idei :)