Próbálom priorizálni, de nem egyszerű, melyik mozzanat állná meg legjobban a helyét az első sorban. A kocsma-túra, a sokkhatás társaságot illetően, a koncert vagy az egyéb?
Még most ezt az esti eseményt megosztom, aztán picit jegelem a blog témát. Nem végleg, csak egy picit.
Attila azt mondta: "Sári, de tudod, hogy nagyon 'igénytelen' társaság lesz". Tudom. És pont ez kell most nekem :). Mivel Attila nem táncol, neki a táncolható zene igénytelen. Főleg a magyar 90-es évek. UFÓ és társai :). Na de erre mi sem voltunk felkészülve. MAX fm-et nem is hallgatok, mert itthonra az valóban nem fekszik, de ilyenkor, amikor a boogie csörgedezik az ereimben, akkor tökéletes. Mi voltunk a fiatalok. Hiába kapkodtuk a fejünket Barbival, hogy aztaaa, ott egy Woody Allen, ott az 'apukánk', csak jó volt, hogy vakok között a fél szemünkkel mi voltunk a királyok. Nem kellett hasat behúzni, mert mindenkinek volt gyűrött kis fodra, a legtöbb nőn látszott, hogy egész nap erre az estére gyúrt bebodorított hajjal stb. A toalett sem volt körbe hányva, tapickolva gyanús nedvességgel, volt wécce pappír, kéztörlő és folyékony szappan. Ez már a kulturáltabb generáció. Általában nem hiszik el rólam, rólunk, hány évesek vagyunk, azt meg végképp nem, hogy otthon szuszókázik egy-egy darab 15 hónapos fiúka. A pult mellett kezdtük el támasztani a korlátot, ahol két fél kemence lány is iszogatott, de simán volt hely. Azért a biztonság okáért, amikor kimentek rápippantani, megkértek minket, akik ketten nem teszünk ki 300 cm-t, és 90 kg-ot (na jóóó talán...), hogy vigyázzunk már a helyükre. Kérdeztük is nevetve, hogy mégis, hogy gondolják :) ? De vigyáztunk. Aztán mikor visszajöttek szóba kerültek a kínos évek, hogy mi pl 32 évesek leszünk (fúúúúj, én is ledöbbentem ezen). A nyulat később akartam előrántani a cilinderből, hogy gyerek is van. Erre mondja a kemence, ő 29 éves. Döbbenet. Legalább 36-nak hittem :D. Na erre kontráztam, hogy ráadásul 15 hónapja főállású anyaszagúak vagyunk. Ezzel sem nyertem. A fél kemencének 9 éves gyerek van. Na bumm. Épp ideje lenne, ha kezdene a csapat.
Ja, és a kocsma-túrán nem mi vettünk részt, hanem a külfi egyetemistáknak volt szervezve, ezért a Bakelitbe még épp időben gyűrődtünk be. Nyilvánvaló volt, hogy playback-ről nyomják majd a fiúk, mert semmi zenei instrumentum nem volt a színpadon, se kábel rengeteg. A színpadon korongozó DJ (max fm tulajdonos) konferálta be a fiúkat, mi meg gyűrődtünk előre, mert én szemüveg nélkül 4 méter távolságból sem hiszem el, hogy az egykori tini fétis leutazik a poros kis keletre ennyi-ennyi év után. Persze ez rájuk nézve szán-alom, de ez most mellékes. Brian már rap-kedett is elő a függöny mögül, és az előre rögzített sorrendben felfűzött dalokból belecsapott az elsőbe. Azért pléhpofával feltette a kérdést, akarunk-e Thunder-t? Mi van, ha inkább a Steam-et akartuk volna. Ott lett volna bajban :). Ő kezdett el egyedül bohóckodni, de azt reméltem végig, hogy majd fokozatosan csorognak elő a többiek, hogy fokozzák a hangulatot. Addigra sikerült előre masírozni az első sorba a szekrény méretű fiúk között. Kérdeztük is Barbival égnek emelve a szemünket, hogy mi a jó eget keres is itt ennyi férfi. Biztos szolidarít a nőjével, no de akkor is az első sorban??? Úgy, hogy mi nagy fanok nem férünk oda. Leltünk ismerőst is, de Tony csak nem akart előkerülni. Jött John is 2 szám múlva, de senki több. Ez volt az EAST 17 feat. Brian H. A refrének remekül mentek, a többit meg akkor sem értettem :). Most legalább jelentést nyert egy-két foszlány. Nem sok. Brian meg sem izzadt a tátogásban, de egyébként tök jó fej volt. Megtisztelte Debrecent egy vadonás új NIKE magas szárú cipővel is, amit le akartunk varázsolni a lábáról. Nem vagyok egy telefonnal fényképezős típus, most is majdnem elfelejtettem, hogy van nálam ilyen apropó. Egyet sikerült is lőnöm vele :).
Szorgosan letoltak jó pár slágert, utána ráadásként szintén a Thundert. Hadd tegyem fel ide én is, és ezzel elbúcsúzom egy pár hétre :).
Még most ezt az esti eseményt megosztom, aztán picit jegelem a blog témát. Nem végleg, csak egy picit.
Attila azt mondta: "Sári, de tudod, hogy nagyon 'igénytelen' társaság lesz". Tudom. És pont ez kell most nekem :). Mivel Attila nem táncol, neki a táncolható zene igénytelen. Főleg a magyar 90-es évek. UFÓ és társai :). Na de erre mi sem voltunk felkészülve. MAX fm-et nem is hallgatok, mert itthonra az valóban nem fekszik, de ilyenkor, amikor a boogie csörgedezik az ereimben, akkor tökéletes. Mi voltunk a fiatalok. Hiába kapkodtuk a fejünket Barbival, hogy aztaaa, ott egy Woody Allen, ott az 'apukánk', csak jó volt, hogy vakok között a fél szemünkkel mi voltunk a királyok. Nem kellett hasat behúzni, mert mindenkinek volt gyűrött kis fodra, a legtöbb nőn látszott, hogy egész nap erre az estére gyúrt bebodorított hajjal stb. A toalett sem volt körbe hányva, tapickolva gyanús nedvességgel, volt wécce pappír, kéztörlő és folyékony szappan. Ez már a kulturáltabb generáció. Általában nem hiszik el rólam, rólunk, hány évesek vagyunk, azt meg végképp nem, hogy otthon szuszókázik egy-egy darab 15 hónapos fiúka. A pult mellett kezdtük el támasztani a korlátot, ahol két fél kemence lány is iszogatott, de simán volt hely. Azért a biztonság okáért, amikor kimentek rápippantani, megkértek minket, akik ketten nem teszünk ki 300 cm-t, és 90 kg-ot (na jóóó talán...), hogy vigyázzunk már a helyükre. Kérdeztük is nevetve, hogy mégis, hogy gondolják :) ? De vigyáztunk. Aztán mikor visszajöttek szóba kerültek a kínos évek, hogy mi pl 32 évesek leszünk (fúúúúj, én is ledöbbentem ezen). A nyulat később akartam előrántani a cilinderből, hogy gyerek is van. Erre mondja a kemence, ő 29 éves. Döbbenet. Legalább 36-nak hittem :D. Na erre kontráztam, hogy ráadásul 15 hónapja főállású anyaszagúak vagyunk. Ezzel sem nyertem. A fél kemencének 9 éves gyerek van. Na bumm. Épp ideje lenne, ha kezdene a csapat.
Ja, és a kocsma-túrán nem mi vettünk részt, hanem a külfi egyetemistáknak volt szervezve, ezért a Bakelitbe még épp időben gyűrődtünk be. Nyilvánvaló volt, hogy playback-ről nyomják majd a fiúk, mert semmi zenei instrumentum nem volt a színpadon, se kábel rengeteg. A színpadon korongozó DJ (max fm tulajdonos) konferálta be a fiúkat, mi meg gyűrődtünk előre, mert én szemüveg nélkül 4 méter távolságból sem hiszem el, hogy az egykori tini fétis leutazik a poros kis keletre ennyi-ennyi év után. Persze ez rájuk nézve szán-alom, de ez most mellékes. Brian már rap-kedett is elő a függöny mögül, és az előre rögzített sorrendben felfűzött dalokból belecsapott az elsőbe. Azért pléhpofával feltette a kérdést, akarunk-e Thunder-t? Mi van, ha inkább a Steam-et akartuk volna. Ott lett volna bajban :). Ő kezdett el egyedül bohóckodni, de azt reméltem végig, hogy majd fokozatosan csorognak elő a többiek, hogy fokozzák a hangulatot. Addigra sikerült előre masírozni az első sorba a szekrény méretű fiúk között. Kérdeztük is Barbival égnek emelve a szemünket, hogy mi a jó eget keres is itt ennyi férfi. Biztos szolidarít a nőjével, no de akkor is az első sorban??? Úgy, hogy mi nagy fanok nem férünk oda. Leltünk ismerőst is, de Tony csak nem akart előkerülni. Jött John is 2 szám múlva, de senki több. Ez volt az EAST 17 feat. Brian H. A refrének remekül mentek, a többit meg akkor sem értettem :). Most legalább jelentést nyert egy-két foszlány. Nem sok. Brian meg sem izzadt a tátogásban, de egyébként tök jó fej volt. Megtisztelte Debrecent egy vadonás új NIKE magas szárú cipővel is, amit le akartunk varázsolni a lábáról. Nem vagyok egy telefonnal fényképezős típus, most is majdnem elfelejtettem, hogy van nálam ilyen apropó. Egyet sikerült is lőnöm vele :).Szorgosan letoltak jó pár slágert, utána ráadásként szintén a Thundert. Hadd tegyem fel ide én is, és ezzel elbúcsúzom egy pár hétre :).
.JPG)
