Baglyos ornament

Ebben az esetben függő. Végre ezzel is elkészültem. Fogalmam sincs, az idegennyelvű világháló mely pólusán találtam a képet, de ha valami megtetszik, lementem, elteszem, jó lesz valamikor, vagy csak inspirációnak összegyűjtöm. Melléklet nem volt hozzá, de annyira egyszerű, hogy fogtam magam, lerajzoltam, és megalkottam így a saját verziómat. Lehet, ezzel némileg plagizáltam. Mózi mostanában annyira szereti a blogon az ágon ülő baglyot, hogy eszembe ugrott, megvarrom majd a szülinapjára. Annyi aranyos hasonszőrűt találtam, hogy arra jutottam, a kétéves szülinapja ezen a vonalon fog mozogni. Most ezekben az esős napokban végre össze is őcköltem három darabot. Azt hittem, haladósabb állat, de varrtam a részeket, nem ragasztottam. Ezek pusztán az ünnepi dekoráció prototípusai, viszont Mózi már lecsapott rá. Összefordít belőle kettőt, és  lelkesen cuppog ... :D.

Vizuális típus vagyok

De ez kb köztudott. Ha meg nem, akkor egy újabb falat belőlem :). Lehet, nem rettenetesen vizuális típus, de akkor is meglehetősen. Mindenről színek és képek ugranak be elsőként. Ha könyvet olvasok, és húsz oldalon keresztül tart egy tájleírás vagy jellemábrázolás, én már a második sor után megalkottam magamban a saját tájamat és alakomat függetlenül attól, hogy a rózsalugast bal kéz felől írja, a karszthegységet meg jobb kéz felől a szerző. Max utána elhelyezem még ezeket az 'extrákat' valahol, de egyből kerek-egészek jelennek meg bennem, nem összekötésre, kiszínezésre várakozó részletek. Hasonlóan képekben gondolkozom magamat és a bennem lakozó gyereket illetően is. Este azon morfondírozám, hogy miben másabb ez a második állapot, mint az első, és hogy miért bírom kicsit nehezebben, kevésbé fitten eltekintve a 100/40-es vérnyomásomtól. Aztán hirtelen beugrott egy TV Shop reklámba tökéletesen elhelyezhető gyárilag összecsomagolt kis kabin bőrönd, ami nagyon ügyesen, helytakarékosan be van készítve, kiszipkázva a résekből minden levegő, gyönyörűen vasalva, hajtogatva, rendszerezve állnak benne a ruhák, felszerelések. Majd ezt a rendet megbontja valami, valaki..., és a legnagyobb igyekezet ellenére sincs olyan láthatatlan kéz, ami ilyen kompakt módon vissza tudná pakolni a motyót. Hiába van kivasalva, kikeményítve, csak nem olyan passzentos, csak nem olyan tökéletes. Kicsit gyűrött, kicsit kifakult, kicsit szöszmöszös, nem beszélve arról, hogy rá kell ülni, hogy a cipzárt be lehessen húzni.  Na pont ilyennek érzem magam :)

Könyvajánló

"Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,
hogy szállj,
erőseket,
mint a karvalyé, hogy a szabadság
magasságában
könnyű szárnyalással
lebegni tudj,
és siklani
az élet színein át,
a csendben
meghallani a szelet,
és minden szót, melyből mesék születnek.
Emlékezz erre,
és élvezd a repülést
a tenger felett,
a fűszálakon át,
sőt - miért is ne?!-,
akár széttépett álmok között,
mert mindennek, még a zúzmara
jegének is értelme van.
Erős szárnyakat szeretnék adni neked,
hogy leküzd a távolságot,
a port, mely a szívedet szorítja,
és mindazt, mi aranynak látszik,
de amely valójában nem az.
Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,
sűrű pelyheset,
hogy megóvjon, ha elvétenéd a repted,
és ha le is zuhansz,
ne essen bajod.
Íme hát a szárnyak, melyeket adni szeretnék neked,
de nem lehet,
mert csak te vagy, ki magadnak őket megteremtheted."

/Ornella Fiorini: Lányomnak/

Kádár Annamária MESEPSZICHOLÓGIÁját ajándékba kaptam azzal a kérdéssel, sőt némi félelemmel az ajándékozó hangjában, hogy van-e egyáltalán időm, energiám, türelmem olvasni. Hogyne lenne. Esténként mindenképpen. Ez a könyv pedig telitalálat a számomra. Függetlenül attól, hogy van-e gyerek a családban mindenkinek csak ajánlani tudom.

"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat" - állította Einstein, akit az "évszázad emberének" választottak...

kezdi az előszóban a pszichológus szerző. 

Töretlen optimizmussal és mesékbe vetett hittel folytatja, ami nem egyenlő persze a tátott szájjal sült galambra várással. Tetszenek benne az idézetek, a hivatkozások legjava pedig elfogyasztásra buzdít. Hajrá!

Sün Vilmos

Némileg rugalmatlan vagyok még mindig. Előre úgy érzem, el van a napom kaszálva, ha Mózi korábban kel, nem hajlandó visszafeküdni, és én meg még annyira nagyon aludnék. Lassan csak belerázódok, hogy a program, amit 2 perccel korábban eltervezek az elkövetkező fél órára simán lehet teljesen máshogy, így jó ha van a tarsolyomban egy a), b) és ha nagyon kreatív vagyok egy c) verzió is. Ma reggel nem így volt. Semmi kedvem nem volt még elkezdeni a napot, de nincs kegyelem. Mózi kordában tart. Aztán ahogy kitörlöm a csipát a szememből, és 8 órára kimos a gép, eldobozolom a kinőtt ruhákat, átselejtezem az én fiókjaimat, leápoltam egy-két tűzoltásra váró kapcsolatomat a hálón, illetve 2 képes könyvön túl vagyunk, utána úrrá lesz rajtam a f@sza gyerek érzés, van kedvem főzni, piacra menni stb. És hogy valami kedvesen kreatív finomság is kerekedjen a kezem alatt körte sünit csináltunk ebéd utánra vilmoskörtéből és szőlőből: 

"Itt van az ősz, itt van újra, ...

... és itt van az Országboltja Szavazás is újra: http://www.orszagboltja.hu/szavazas/1232

A kérés ugyanaz, mint tavaly volt. Szavazzatok a lehető összes gépről, okos telefonról a Reflexshopra!!!

Köszönjük!

Debütált a család

Apraja-nagyja. A hétvége volt az első alkalom, hogy Mózi két éjszakára is távol volt anyjától-apjától, és a köztes időben sem látott bennünket. Már augusztus elején tudtuk, hogy elmegyünk szeptemberben proccoskodni kicsit a gyerek nélkül, de nem gondoltam volna, hogy amint közeledik a lefoglalt hétvége annál több kétely és bizonytalanság merül fel bennem, hogy jó ötlet volt-e ez. Azt hiszem, kár volt izgulni. A nagymamák remekül állták a sarat, megmutathatták, hogy nem csak egy-egy estére, éjszakára, délelőttre "képesek" felidézni a gyermektartás művészetét, hanem egy teljes hétvégére is. Biztató :). 

Mi is nagyon jót lazultunk, wellnesskedtünk, minden nap úsztam 2* is, Attila méregtelenített a szaunában, pinyóztunk, bicajoztunk-futottunk, és nekünk extra szolgáltatás TV-csatornát váltogatni az ágyból :). Reggeli után szombaton délig aludtam, sőt. Akkor már Attila keltett. A születésnapomra kapott egyik könyvet is sikerült átpörgetni az ujjaim között. Azért sokszor mondogattuk, hogy "mennyire élvezné ezt Mózi" vagy pl reggelinél elnézegetve egy 2gyerekes családot kicsit megkönnyebbülve szusszantam magamban, hogy jó ez így most, még akkor is ha hiányzik a csemete. Kívülről egyébként sokkal könnyebbnek tűnik gyerekkel az élet. Olyan lazán kezelte az anyuka is a helyzetet, nekem meg az tűnt fel, hogy a gyerekek már megreggeliztek, apuka is félig, de anyuka mint egy fecske mama még mindig röpködött az asztal és a svédasztal között, hozott, darabolt, etetett, kicserélt, mert nem jó a mustár, majonézre gondolt a kisfiú a virsli mellé, kakaót szeretne másik szívószállal, pisilni kell a kislánynak, nem éri fel elég jól az asztalt és különben meg mi az a plafonon, mi az a szellőző és mire való, miért nem lehet hangosan beszélni, miért mondja mindig apa, hogy pssszt, halkabban stb-stb :D. Aztán eljött a pont, amikor belül már gondolom elég volt, és megkapták a gyerekek az anyuka iPhone-ját, rajta valami izgi mesével. Egy csapásra csend lett, elcsitult a nyüzsi. Én ettem még egy croissant-t.

És mindeközben Mózi? Élvezte az életet, látszólag különösebb megrázkódtatás nélkül. Nem emlegetett, csak a rózsaszín papucsom láttán. Játszott a nagyszülőkkel, piacon volt, virágot hozott, evett-aludt. Vasárnap úgy értünk haza, hogy a délutáni szunyát húzta. Alig vártuk, hogy felkeljen, és lássuk, hogy reagál. Leginkább sehogy. Mintha zavarban lett volna, a kiságyból ránk sem akart nézni, csak mutogatott jobbra-balra meg magyarázott. Aztán Attila kinyalábolta, és egyből indult a délutáni menet. Semmi extra Nyanyázás, bújás stb :(. Délután kimentünk a Békás-tóhoz bicajjal, de elég hirtelenjében kellett távoznunk, mert erőszakos hisztibe kezdett, ütögetéssel, csipkedéssel. Csak kibújt a szög a zsákból... A héten nincs francia. Jót fog tenni nagyon hogy kicsit kettesben lehetünk. Gyűjtöttünk egy bukósisaknyi makkot, de még kell gesztenye is. Délelőtt azt kevergette Mózi a BILIBOban. De erről majd legközelebb.

Most csak linkekben szólok hozzátok :)

Büszkeségünk Attilapa:

http://debrecenbar.com/2012/09/13/a-kreativitas-meno-uzlet-debreceni-sikersztori/

Olvassátok!

Ezt mindenkinek látnia és olvasnia kell...

.... nemre, nyelvre, vallásra vagy politikai meggyőződésre való tekintet nélkül :D

http://haztartasigep.vatera.hu/konyhai_eszkoz/mikrohullamu_suto/whirlpool_gyartmanyu_mikrohullamu_suto_1633625807.html

A kommentekkel együtt a vicces. Mózi megdöbbenve néz, min kacagok hangosan sokadjára és folyamatosan :)

Megint olyan szerelmetes szép szeptember van, hogy csuda. Vasárnap gyanútlanul próbáltunk autóval átkelni az Oktogonnál, mikor is leállítottak minket, és elhömpölygött a NIKE félmaratoni tömeg az Andrássyn. Jaaaaaaj, úgy akartam én is egy tarka pontja lenni az áradatnak, de ez most annyira kiesett egyébként is a fejemből, hogy totálisan tudatában sem voltam, hogy ez ezen a szeptemberi hétvégén lesz. Valószínű az agyturkász okosok azt mondanák, hogy én nem is tudom élvezni a várandósságot, mert már most azon gondolkozom, és fejben azt logisztikázom, hogy két gyerek mellett hogyan oldható meg majd a futás télen, amikor későn világosodik, és hajnalban még a mutogatósok is alszanak a Nagyerdőn. Az meg hogy este a fürdetés (inkább esti etetés) után hova megyek futni a setétségben, passz. Marad a spinning a szomszédos teremben (már az órarendet is megnéztem), sőt Attilát is felkészítettem/készítem, hogy én már pedig el szeretnék járni spinningre vagy padon futni télen is. Pedig ez hülyeség. Mármint hogy ne élvezzem ezt az állapotot. Az örökös nyavalygás magamban, és olykor kihallatszódva bálnásodó testemből, hogy csak híííízok, és JAJJJ!!, ez sem annak szól, hogy ne élvezném. Ez csak műhiszti, mert mellette nem teszek komoly erőfeszítést, hogy ne így legyen. Majd viszi rólam a szoptatás. Ebbe kapaszkodok most, hogy valszeg ezért tartalékol ennyire a szervezetem, hogy a fenekem jó kis zsírjából finom CSUPA TEJ legyen a gyerek számára. Akkor meg nem megéri :)? Ráadásul most nem a testemből élek ;-). A francia nyelvvizsgára gyúrok, az a fontos. Utána lesz megint más.

Megmutatom, hogyan szoktunk 13 óra körül haza érni Mózival. Nekem délig tart az óra, ők addig játszótereznek vagy mikor mi, utána megyek érte anyáékhoz. Ebéd, majd iparkodunk haza, mert addigra álmos a fél 7-es kelés miatt (amit magának állított be, én nem keltem, sőt).

 A lufit próbálta felfújni az úton (úgy, hogy már fel volt, és be is volt kötve :)), majd szopogatta a végét. Aztán a kapuban vettem észre, hogy a Batthyány utcán beszunyált. Így jártunk a múltkor is, csak nem ugrik be, akkor mi lógott így a szájából.... Ezért a sok olvadozó mosolygó tekintet szemben az utcán. Azt már feldolgoztam, hogy nem nekem szól :).

Ezek csak telefonos, pizsamás pipi képek, idővel lesz jobb minőségű is.

Félidő

Tegnap voltunk UH-on, csak nem akartam róla a tegnapi posztban beszámolni, csak úgy mellékesen. Most már az én számomra is biztos, hogy nagyon fiú Mózi testvére, így bátran beleveszhetünk a fiú nevek tárházába. Magzat és anyuka is jól vannak - köszönik szépen. Megnyugodtam, hogy a hasam nem azért extra nagy, mert óriás fogja kirúgni a ház oldalát. Azt kell, hogy mondjam, formás egy emberke, mindig megnyugszom ilyenkor. Gyorsabban telik az idő sokkal, mint anno. A fáradság nem múlik. Nem adom fel továbbra sem a délutáni durmolásokat. Az is lehet, hogy a fél 12-es fekvés nem fér össze igazán a fél 6 körüli keléssel, és ezért vagyok dög, de akkor is nagyon szokatlan a számomra. Nincs mese, kevésbé bírom a strapát, olyan jó vízszintben lenni. Az emelgetésekkel óvatos vagyok, ha csak megoldható, akkor nem én veszem-teszem ki-be, fel-le, hanem Attila. Ez is olyan furcsa, hogy szólnom kell vagy csak állni tehetetlenül és nézni, hogy Attila pakolja jobbra-balra. A hasamban viszont olykor-olykor áramütés szerű rándulást érzek, ami nem annyira ismerős, így muszáj vagyok takaréklángon égni és inni a magnéziumot.

Ezek a külsőségek. És hogy belül mi van? Úgy érzem, hogy már sokkal ismerősebbek az anyai érzések, reakciók bennem, ezért természetesebbnek, néha közelibbnek, valódibbnak érzem az eseményt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a nap 24 órájából 20-at ezen legel az agyam, mint korábban, mégis úgy érzem jobban megy a kommunikáció fejben. Orvosilag szólva koponyavégű fekvésben helyezkedik el a bébi, és mint Mózit már most győzködöm őt is, hogy maradjon is ebben a pozícióban. Jobb és biztosabb mindenkinek :). Hiába mondják, hogy az utolsó félórában is megfordulhat még... én nem szeretném ezt ennyire a végére hagyni. Próbálom azt is szuggerálni, hogy itthon, normál módon (értsd: fájásokkal) indul a szülés, és nem úgy, mint Mózinál képzelegtem amerikai filmes in medias res becsapódással, Attila riasztással valahonnan, hogy ELFOLYT A MAGZATVÍZ!!!! Amit elképzel az agyam, azt elég jól bevonzza - úgy tűnik. Egyelőre ennyit tehetek magunkért a többi várandós formaságon túl. 

Mózi most a legjobb jó barátom :). Annyira cuki az utóbbi időben, annyira yofej és kezelhető és vicces, persze az is bejátszhat, hogy én kerültem át valami ZEN állapotba, és nagyon jól kijövünk egymással. Van türelmem hozzá, sok. Meg se kottyan bő 2 óra a játszótéren még fekete riasztású parlagfű invázió okozta folyamatos orrfújás mellett sem. Olyan jó látni, ahogy kezd játszani a gyerekekkel, és már nem csak mellettük szöszmötöl. Eddig max a sokkal kisebb dedek érdekelték vagy az érettebb korosztály, az idén iskolába vonuló 6-7 évesek. Valamelyik nyár-végi, legalább 2 hetet átugró találkozáson Kendével olyan aranyosak voltak, hogy az egymás mellett guruló sportkocsiból fogták egymás kezét.... Anyával (mármint az enyémmel) rendszeresen járnak délelőttönként a játszótérre, amíg én a francia tudásnak tágítom a teret a fejemben, hogy most délután jól esett hallani, hogy anyukák-gyerekek ismerik és imádják Mózit, és emlegetik, hogy pl. Mózi ne enne meg valamit :) ? Vagy amint megláttak engem, elkezdik keresni és kérdezni, hogy Mózi hol van? Nekem meg persze jó esetben ismerős a szokásos "homokos" társaság. Nem lehet úgy elvinni, még akkor sem, ha megtömöm indulás előtt, hogy ott ne nézné ki boci szemekkel valakinek a szájából, kezéből a kekszet, pogácsát, akármit. Én nem szeretek vinni semmit. Pontosabban szoktunk, mert ciki, ha felzabáljuk a többiek csemegéjét, de akkor sem értem, hogy miért kell egy gyereknek a játszótéren a csúszdán keksszel a kezében egyensúlyozni, vagy homokos pogácsával félkézzel libikókázni. Miért érzi mindenki kényszernek, hogy a játszótéren (is) etesse állandóan a gyereket valamivel? Mindegy mivel, de legyen a kezében valami. Úúúúútálom. Itthon is. Ha eszik, üljön az etetőszékben. És egyen reggelit, ebédet, vacsit és max ezek között valami szolidabbat. Na mindegy, erre most nem térek ki. 

Tegnap viszont borítékba került az első levágott tincs. Ledózeroltuk a haját. Most még inkább olyanok Attilával, mint 2 tojás. És mintha érezné ezt Mózi is. Napról-napra apásabb, puszilgatós, bújós, felkapaszkodós. Rettentő cuki. Nem tudom, lehet-e ezt még tovább fokozni :).

Hogy mire nem jó a youtube...?

Mózi bimm-bamm lázban ég :). Előbb-utóbb felmegyünk a Nagytemplom tornyába is megvizsgálni a harangot. Addig pedig egész délután hallgatjuk különféle városok, különböző templomainak harangjátékát, harangkavalkádját, itt-ott káoszát. Szerencsére vannak hosszabb videók is, így elindítjuk, és mintha itthon harangoznának a szobában közben játszani is tudunk. Ha kikapcsolom, az nyilván nem tetszik. Csak az a járható út, ha elfelejti... A háttérben most is ez szól, amíg pakolom a fel a fényképeket... Itt csak ízelítőül, a Picasán bőségesebb voltam.

Tegnap úgy éreztem magam, mint érettségi vagy államvizsga után. Olyan felszabadult elégedetten :). Megírtuk a francia szintfelmérőt, ami jól sikerült, és nem kellett se ma reggel, se este tanulnom. Negatív lett az AFP vérvétel eredménye, sőt meglepő módon a vasam is oké, ami sosem szokott. Rend volt körülöttem, így amíg Mózi aludt, csak cirkáltam a neten, élveztem, hogy lehet :). Ez az érzés még ma is folytatódik, így már szedem is elő a varrógépet. Az eredményt majd látni fogjátok. Előbb vagy utóbb biztosan...

És természetesen boldog névnapot Nagybetónak!!!

Itt lebeg körülöttem az akarás, hogy írjak, csak általában vannak fontosabb, tűzoltásra váró tevékenységek. Most kicsit utolértem magam vagy legalábbis közelítek. Hatalmas része van ebben Katika néninek, aki eljött, és szinkronban vasaltunk, így végre az a nyomasztó 10 m3 ruha, és kis millió ing eltűnt a fotelből, és környékéről. Ilyenkor megfogadom, hogy nem hagyom elszabadulni a poklot, és azon nyomban, ahogy megszáradtak a dolgok, teszem a vasaló alá, és mennek rendben a szekrényben. Simán én vagyok a hülye, aki az atlétának való fehér pólókat is vasalja, meg a pamut pizsama nadrágot... Úgy tűnik kezdek megzuhanni, "elkorcsulni", és nem lesz időm/erőm/kedvem/kapacitásom ezt majd így is folytatni. Vagy csak segítséggel, mint most. Sikerült kiganézni a nappalit is, átpakolni a polcokat, felszabadítani újabb részeket a gyerek keze alól/elől, átrendszerezni és elsimítani. Ma talán a francia elmaradásom végét is elcsípem, és marad kedvem sütni valamit a héten.

Pénzt felvenni robogtunk Mózival délután az eső lógó lába elől, és a Liszt Ferenc utcán összeakadtunk egykori kedves szülésznőnkkel. El volt olvadva, hogy Mózi egyből teli vigyorral fogadta. Nem akartam lelombozni, hogy többnyire így áll az emberekhez :). Annak ellenére, hogy jóformán nem is ismerjük egymást életem olyan fontos pillanatában volt jelen, és segített, hogy ilyenkor a nyakába borulnék, és úgy érzem, még szülnék 10-et, ha Ő is ott lenne Attilával. Lestipi-stopiztam a januárt már most nála, de természetesen majd konkretizáljuk a dátumot és a részleteket, ha közelebb leszünk. Neki is elnyafogtam, hogy tök nagynak érzem a hasam, meg ezáltal magam, és kb 22 hetesnek sacccolta a mostani 18-19-emet.... Még akkor is ha ez második. Mindegy. Jövő hét elején talán okosabbak leszünk, és hallunk majd egy 4. variációt méretre, korra, tervezett születésnapra.

Se vasalás, se ablakpucolás egyelőre. Gyöngécskén nyomjuk az ágyat itthon.... Olyan jól benyalta Mózi csütörtökön azt a nyavalyát, hogy sikeresen tovább ajándékoztuk sunyiban másnak is. Komoly felnőtt emberek hevernek a lába előtt, pl én is, Attila is, Nagymama, nagynénink, barátok is. Nem kímélve kicsiket nagyokat, mindenki tisztítókúrán van. Tegnap a biztonság kedvéért megnéztük, milyen a gyeremekorvosi ügyelet, és azóta semmi vész. Én is kezdek erőre kapni, nem is feküdtem vissza Mózi negyed 7-es ébresztője óta. Elővarázsoltam a kis listámat, amit mindig írok és frissítek, és aminek első helyén áll mindig a lakás rendbetétele. Éééés természetesen általában a lakáson nincs nyoma két kis kacsóm munkájának, most mással próbálkozom. Biztos, ami zicher ma még csak alma, keksz, banán, rizs, krumpli lesz terítéken, mert a holnapi első karneválra Mózinak rendbe kell jönnie. Olyan nincs, hogy mi ne vigyük ki valahova a tömegbe a 3 lábú kis horgászszéket (vagy tavaly még jobbat láttam: alumínium  3 fokos létra) és ne nézzünk bele a tiri-tarka áradatba. A képeket azért nem sikerült feltennem, mert az irodában maradt a pendrive. Csak hogy magyarázzam kicsit a bizonyítványomat :). Lesz majd, mert régen teregettem ki magunkról. 

Illetve egyszer régen nagyon régen, ígértem képet a fakanál bábokról is. Az elefánt sokáig nem készült el, csak részleteiben hevert a konyha asztal sarkán vagy hánykolódtak a pulton poháralátétként, de most célba ért ő is. Ezek felnőtt kézbe készültek. Gyerek csak nézheti belőle a produkciót :). Egyszer talán lesz báb paraván is....

Tegnap annyira aranyos volt Mózi meg a kutya. Olyan kitartóan tűri szegény pára, sőt lehet még élvezi is. Elkezdett lovacskázni rajta úgy, hogy a kutya fekszik a földön, és szemből a nyakára ráül, és csetteg. Utána pedig teljes hosszában ráfeküdt, és átölelte. Mire a gépet lövésre állítottam, elszállt a pillanat. Talán legközelebb.

Durva, hogy ma már péntek

És mindig csak azt érzem, hogy mennyi mindent szeretnék még csinálni. Mózi megfigyelés alatt áll, miután tegnap a délutáni alvásból felébredve fél 5-kor kihányta az ebédet, majd este is művelt egy hasonlót... Azóta semmi, remélem, csak valami gyorsan múló vírus talált ránk, és már további is állt. 

Hután sikeresen összerakta első komoly mondatát, ami teljesen érthető, de teljesen az ő kis konyhanyelvén szólt. Valahogy így: Dabda, va-vaú, hamm-hamm!. Kétségbeesve esett be a konyhába ezzel a felkiáltással nyomában a kutyával, aki a szájában hozta a labdát :). Fordítanom nyilván nem kell, mert ti is megértitek. Elég sokat kotyog, változnak a hangok és a szótagok, néha azt hiszem, titokban valami japán kurzusra jár, és ott tanulja ezeket. Elég jól ki tudom hámozni a lényeget belőle, mert a magánhangzók már sokszor stimmelnek, de távol állunk még nagyon a valóságos magyar nyelvtől. Ami fel sem tűnt, hogy mikor történt, hogy szépen iszik pohárból. Nem ömlik már a nyakába orrába, ruhára, földre. Június vége óta kint van mind a 16 foga, és a hutai hét óta különösen partner mindenben. Volt időm, időnk és türelmem, mert a fél napban, ami júliusban a francia után maradt, csak a zabolázás jutott, meg mellette a nyomás, hogy ezt is, meg ezt is, meg még azt is meg kellene csinálnom/tanulnom stb. Most ez oldódott, és nem volt nyüszörgés minden felett, nem kellett könyörögni, nem akartam kifutni a világból. 

Este megpróbálok még pár képet is feltenni, illetve a hétvégén végre itthon leszünk, és frissítem a picassát is. Meg jó lenne ablakot pucolni és vasalni is.

Különben meg menjetek ki a Békás-tóhoz, mert most van az első hazai és cseh kézműves sörök fesztiválja, ami tényleg jó. Én csak sóvárogva dugdostam a nyelvem a csokoládés barna sörbe és a gyömbéres mézesbe, de vigasztalásként fogyasztottam sajt poharat.

Azt sem tudom, hol csapjak a lecsóba, mit és mennyire osszak meg a közzel.

Egyik elmaradásom, amit már többször pótolni szándékoztam, hogy a különféle csatornákon érkezett gratulációkat majdani baba érkezésével kapcsolatban megköszönjem. Azóta is jól vagyunk, szépen gömbölyödünk, simán leöthónaposterheseztek a fodrásznál a minap, ami lehet, nem áll távol a két évvel ezelőtti valóságtól. Múlt hétvégén már mozogni véltem magamban, ami persze simán lehet még más egyéb is, de azóta is vannak ilyen jellegű sejtéseim, hogy egyik-másik rezdülés már nem szimpla hasmotyorgás. A hetek számolásával néha megvagyok csúszva. Nehéz ez így, hogy nincs konkrét dátum, amihez vissza tudom számolni, csak egy - orvos által kijelölt - pont, hogy na ekkor lehetett. Az sem segít, hogy ehhez képest az UH-on hozzácsaptak még laza 6 napot, így általában 2 számot jegyzek meg, és olvasok utána, hogy mi történhet most bennem, hogyan festhet a kis kölyök. Mózit is szoktatom a témához, még akkor is, ha valószínűleg felesleges, mert nem sokat ért a dologból, és nem sok viszonyítási alapja van azzal kapcsolatban, hogy testvére érkezik majd januárban. Több sebből vérzik a mondat, mert nem tudja mi az, hogy testvér (a babát még csak-csak érti), nem tudja mi az, hogy MAJD, sem azt, hogy január vagy tél vagy hó vagy hideg. Sebaj, rendíthetetlen vagyok. Ha kérdezzük, hol a baba, akkor mutat a hasamra, elkezd vetkőztetni, mert ő a babát és a köldököt összeköti. Ma már ott tartunk, hogy a kérdésre azzal válaszol, hogy a saját hasát mutatja, hogy ott a baba :D. A "Baba Bibliát" alig lehet eltenni előle, mert szereti nézegetni, mutatni kell benne a képeket, én meg keresem azokat a részeket, amik ismerősek már a számára. Sokszor emlegetjük kíváncsian, hogy vajon hogyan fogja lereagálni, mennyire zakkan meg a féltékenységtől, mekkora gyamálásnak lesz kitéve az öcskös. Mert egyelőre a kutyába is kapaszkodik, piszkálja a szemét, fülét, száját, de Tolsztoj hűségesen tűri a megpróbáltatásokat. Mozgást illetően nagyon a szülés utáni időre készülök, hogy na majd akkor úgy sem nyugszom. A lelkem simogatása végett Hután 1 hét alatt elmentem 5* futni meg 2* lebicikliztünk Kőkapura és vissza. Ezek nem nagy távok, de 35-40-50 perc kocogások, ameddig bírom, és ameddig jól esik. Továbbra is álomkóros vagyok. A délutáni alvásokat már csak azért sem adom, mert felburjánzik bennem a kép, hogy mi lesz velem 5-6 hónap múlva. K.O :)! Attilát is szoktatom a gondolathoz, hogy lehet megbolondulok, és idegbeteg leszek őrült, zavaros tekintettel, kitépkedett szemöldökkel, örökké összebüfizett trenyában. Ő megvan róla győződve, hogy dehoooogy.... 

Nem vesztem el! Leszek hamarosan.

(majd ha beugrik vmi találó...)

A nyelviskolával szemben van egy antikvárium. A szünetben, hogy kicsit megsétáltassam magam, átruccantam felmérni a kínálatot, illetve nagyon antik Andersen meséskönyvet nézni, amilyet anno elhagytam egy prózamondó versenyen az általános iskolában. Azóta sem találtam olyan jó fordítást és olyan bőséges gyűjteményt, főleg nem olyat, amiben apa kicsi kori írásával, kajla betűkkel, grafittal benne lenne a neve. Most sem lettem gazdagabb :(. Viszont rá kellett jönnöm sokadszorra, hogy mennyire szeretem a könyvtár - és antikvárium-szagot. Hasonló ez a nagyiék könyvespolc környékének illatával. Ki is válogattam egy-két említésre méltó példányt Mózinak. Annyival sokkal jobban tetszenek, mint a mai csiri-csáré gyerekkönyvek rózsaszín vágtázó pónikkal. Ebben kevesebb a rajz, azok is főleg ceruza rajzok fekete-fehérben egy-egy mese közé csempészve. Színes kép pedig alig jut 3 mesénkként. Tudom, hogy még korai. Hogy most még a képek az érdekesek, a csiri-csáré részek, viszont később ezeket fogom előnyben részesíteni. Hadd gondolkozzon, képzelje el, táguljon a fantáziája, színezze ki fejben, találjon ki hozzá új arcokat, helyszíneket stb. Az én egyik kedvenc könyvem (persze az Andersen után) Az ezüst hegedű volt. Ezeket is hamarosan elő kell ásni. Ja, és nem szeretem a kifestőket sem. Az is korlátozza a gyerek fantáziáját. Sőőőőt! Akkor dicsérik meg, ha vonalon belül marad. Értem én, hogy az lenne a célja, hogy a kézügyessége is fejlődjön, ráhangolódjon a finom részletekre, de ne innen csipegessük fel ezt a tudást/érzéket. Szóval a kifestőktől kíméljetek (majd) :))!!

És ha már illatok és emlékek, a múltkor, mikor Sarudon voltunk, és elvittem babakocsizni Mózit, hátha beszunyál, akkor csapott meg az a nagyon jó nedves, vízparti erdőszag, mellé a kerti bográcsozás illatával. Nem mindegyikről villan be a gyermekkori vadkempingezés a Tiszánál, de akkor totálisan. Úgy gyűjtöm és préselem ezeket, hogy hasonlót tudjak tovább örökíteni majdan a gyerkőcöknek.

Előbb-utóbb rakodok fel sok-sok képet is villás targoncával, de addig is valszeg picit ritkábban jövök majd a jövő héten.

Nagggyon jók vagytok!

Újabb rekordot generáltatok itt az Olimpiai Játékok hevében, és a versenyszellemnek köszönhetően az olvasottságotokért/tájékozottságotokért aranyéremmel jutalmazlak Benneteket. Magamat pedig egy jó nagy kád paradicsomos káposztával!!! 

KÁKÁ

Lehet, kicsit naturalisztikus vagyok, de csak megírom már Nektek is, hogy ma Mózi, amíg francián voltam és anyáék vigyáztak rá, szólt, hogy ká-ká (~ kaka), anya már vitte is a WC-be, és odacselekedett!!!! Nem rossz!

Kezdem aktivizálni magam. Jól esik a heti 3*-i laza 7,7 km futás, a biciklizés, de csak lassan. Nem alszom el úton-útfélen, sőt vágyom egy kis leterhelt pezsgésre. Nem a tipikus lazzer kismama létre, sétára, piacra, játszótérre, képeskönyvre, főzőcskére. Agytágítóra vágyom, és gyermekmentes hétvégére Attilával. Ez most megint az utolsó lehetőségünk az elkövetkező 2 évben kb. Mózit már itt merem hagyni 1-1 éjszakára, nekem meg hatalmas felüdülés lenne. Nyár végére hátha bevállalunk egy teljes hétvégét kettesben valahol. - 2012. július 3. (aztaaa, Nagyapám tegnap volt 97 éves!!! Isten éltesse!).

Júli 18-ra kaptunk időpontot a 12 hetes UH-ra, amit nagyon vártunk. Én legfőképp azért, hogy megnyugodjak, hogy minden a lehető legjobban alakul odabent, valamint lecsapoljanak pár fiola vért stb labor. Meg is nyugodtunk, gyönyörűen látszott mindene a kis "tökösnek", mert ez is kiderült!!! bár én még óvatos vagyok ezzel. Hajnika már borítékolta nekünk. A 12 hétnél előrébb járunk a mérések alapján, már akkor majdnem betöltöttem a 13-at. Szóval mozognak még a dátumok, egyre közelebb van a kiírt is a Mózi szülinapjához (2 nap eltéréssel :)). Minden része ragyogóan látszott, még a szíve négy kis kamrája is. Ilyenkor úgy megnyugszom a következő vizsgálatig. Kaparászást nem érzek még, pedig nagyon aktív kis ember volt már korán reggel. Kilókról nem beszélek...., köhömmmm.... Majd lekopik utólag. REMÉLEM :).

A futás persze csak egyszer valósult meg ebben a tetszetős heti 3* felállásban eddig. Lejjebb tettem a mércét, és elég 2 alkalom is, amíg bírom.

Szusszanásnyi szünet

Mesivel a minap jól kiveséztük a stilisztikát, mint olyat, így félve kezdek bármit írni, hogy vaj' nálam mi és mennyi keveredik, kihoz-e bármilyen olvasható elegyet, vagy jobb ha mostantól inkább csak felsorolok szépen vesszővel elválasztva. Abban nem nagyon van mit elrontani :). Nagyon megjött a kedvem újra az íráshoz, mert kezd az agyam kopni (még aztán hamar :)) az esti francia tanulásban. Olyannak érzem ezt, mint a vizsgaidőszakot, hogy kijelölöm, hogy eddig kell még elolvasni/megtanulni/felfogni stb, és csak utána mehetek el pisilni/kvt főzni/ vagy ehetem meg a következő adag Kinder csoki rudat. Csak most kisebb adagok is leterhelnek, de azért 1-2 tételt, témakört át tudok rágni még most is. Pl már olyat is tudok, hogy kötőhártya-gyulladás (la conjonctivite). Ilyenkor gyűlik, és írom fejben, meg papíron a bakancs listát, hogy ha újra lesz szusszanásnyi idő, akkor mit akarok megcsinálni. Pl már tudom, milyen lesz Mózi adventi kalendáriuma :D és kb a 2 éves szülinapi meghívója. Mert előre kell gondolkoznom. Ki tudja lesz-e közös családi szülinapozás vagy én akkor már itthon leszek 2 gyermekes anyukaként vagy éppen élvezem a még könnyű helyzetet a klinikán. Közben főzöm a holnapi zöldbab levest is, és most éppen letelt a kiporciózott időm, visszarágom magam a L'état de santé szivacsos témakörébe.
Ho-hóóó, és holnap CAMPUS!!! 22:00-tól Quimby, de ott a helyünk minden nap, ha esik, ha fúj. Legyek megint koszos talpú fesztiválozó! Sörözni most csak csaló módjára valami szerény alkohol tartalmút vagy tartalmatlant fogok. Erről jut eszembe, Sarudon a kis 5-6 éves gyerekek alkoholmenetes ízesített dobozos sörökkel flangáltak. Hova lesz a világ?! Mózi max a kamrából halássza ki az üres sörös üveget - ha éppen van - és jól meghúzza a végét, majd fintorog, de újból megpróbálja :). Mondtam is, hogy ez nem Ádám, hanem Seres.

Pótlás

Tegnap megint eljutottam thai masszázsra. Mondanom sem kell, most maga a kis ördög masszírozott. Most nem volt olyan nagy szerencsém, mint a múltkor. Próbáltam lazítani, de csak fura volt egy idegen férfival a lábam között. Orvossal konzultáltam, minden további nélkül lejárhatom még ezt a pár alkalmat (meg akár többet is), illetve futni is enged már most. Mennék is, ha lenne bennem erő. De olyanokat alszunk Mózival délután :). 2-2 és fél órákat. Hiába használhatnám hasznosan ezt az időt, alig várom, hogy letegyem én is a fejem. - 2012. június 14.

Ma kellett visszamennünk kontrollra, hogy megerősítsék a tutit, meg mérjenek egy újabbat, és betájoljuk a születés dátumát. Csak elfoglalt egy kismama, addigra szabaddá kell tennem magam. A helyzet felettébb vicces, de 2 év eltéréssel minden dátum megegyezik eddig. 2013. január 29-30-ra vagyunk kiírva, aztán a többit majd meglátjuk. Most nem képzelgek a terhességről, egy fix gyerek mellett ez már nehezebb. Max este működik az igazán befelé figyelés, vagy futás közben. Egyébként meg a januáron és az utána következőkön gondolkozok. Hogy pl amíg én kórházban leszek, Attila hogyan oldja meg a helyzetet Mózival. Nem azon, hogy hogyan boldogulnak. Az nem kérdés. Csak fura lesz, hogy én nem vagyok otthon. Szokatlan még a gondolat, hogy tovább kell osztani a figyelmet és a mindent.  Egyelőre elképzelhetetlen, hogy két gyereket is fogok tudni ugyanúgy imádni, még akkor is ha erőssen bízom benne, hogy ez létezik, hiszen én is 2. vagyok a sorban :). Mellékesen 2 kg-ot már híztam is. Nem csoda. Nem kívánok se zöldséget, se gyümölcsöt. Helyette sajtos croissant-t kakaóval, subway szenyát, pizzát, pogácsát, sajtos-tejfölös tésztát, rakott krumplit egy kis kerekítéssel bárhol-bármikor..... - 2012. június 19.

Ökocentrum

2012 májusában megnyílt Poroszlón a Tisza-tavi Ökocentrum. Most, hogy arra jártunk a hétvégén, vasárnapra beiktattuk ezt a programot is. Elsősorban a földalatti édesvizű akváriumrendszer érdekelt, ami tényleg pofás egy építmény. Pont jókor váltottunk jegyet, mert "Ember a vízben" produkció volt, ami annyit tesz, hogy egy búvár lemerül, és úgy eteti, puszilgatja a halakat. Ezen kívül persze van kilátója, egyéb kétéltű terrárium-kiállítás, mozi, kinti kalandpálya a gyerekeknek, játszótér stb. Mózi is nagyon gerjedt a témára, értékelte a hatalmas halakat, őzet, de talán legjobban az ismerős billentős szemetest és konnektor rendszert üdvözülte az alagútban :).

Szerintem ha a környékre vetődtök, ne hagyjátok ki: http://tiszataviokocentrum.hu/hu/.

Ezen túl pedig Sarudon voltunk és Tiszaszentimrén. Jól lefárasztott Mózi szombaton, de nagyon jó fej volt  azt a - fáradtságból eredő - minimális hisztit leszámítva. Meg sem állt, hanem mint egy felhúzhatós játék, vagy inkább egy friss elemes, mert a felhúzható néha lassít. Jön-megy, mászik, most kitalálta hogy ráharap a kavicsokra, ismerkedik, tökön-paszulyon közlekedik, nem számít ha Tisza, nem számít ha gát, ha kerítés. Átmászna, átesne mindenen, de utána feláll, és megy tovább, darálja a kilométereket, és ha meg akarom állítani, eltéríteni, megfékezni, akkor jajj!!! Néha muszáj :(. Csak akkor ül le, ha homokozik. Akkor legalább 2-3 percre vagy ha eszik. Ezzel szerencsére nincs gondunk továbbra sem. Nagy kedvenc most a dinnye (egymás elől faljuk :)) és a kukorica csövestől, nem ám szépen levagdosva a csőről. Itthon, lakásban erőteljesen unatkozik, úgy veszem észre. Nem abban a korban van, hogy egyedül szöszmötöljön, a játékok nem érdekesek. Csak a pakolás, de szerencsére az oda-vissza működik. Továbbra is reggel azzal kezdünk, hogy Mózi pisilsz WC-be? És már csattog is be pucér seggel a fürdőszobába vagy a kis budiba, és úgy örül neki :). Aztán vagy sikerül vagy nem. De nagyobb arányban jön a siker. Ezt napközben is csináljuk, sőt ha nem merül bele nyakig a pakolásba, akkor jelez is, és mancsikázza a szerszámot. Olyan sokat volt mostanában mezítláb a szabadban is (kertben, fűben, kavicson), hogy olyan lett mint Maugli. A szandál alig marad meg a lábán. És hogy én hogy bírom ezt az iramot....:)? Attila néha rám néz... Úúúú Sári, eléggé kivagy! 

És ja. Pusztán a tempótól. De nyugtatom magam, hogy ez csak egyetlen fiúcska még. Mi lesz kettővel egyszerre :)? Alig várom, hogy kiderüljön, aztán a többit majd elolvassátok, vagy megírják az újságok, amíg muszájdzsekiben hűvösre tesznek valamelyik szanatóriumba.

Óóó jajj, parlagon hagyom heverni és elszáradni az olvasóimat. De ne menjetek el! Amint franciának vége, és lesz 1 hét kikapcs, jövök gyakrabban. Addig bírjátok ki még egy picit. Most is épp csak kidolgozok 2 tételt, elmosogatok, kiteregetek, lemosom a körmöm, elsimítom a napi tajtékokat, és Ti jöttök. Íííígérem!

És ha lesz időm, akkor bebarkácsolok még egy menüpontot az oldalra. Ezt viszont nem ma. Bocsi

Addig is, amíg fedésben nem hozom a két idősíkot, a korábbi bejegyzésekkel etetlek benneteket :). Hamar utolérem magam, és akkor kaptok az aktualitásokból is. Meg majd másból is, ne csak már baba legyen mindenhol.

A szolid hányinger, émelygés, mint kitűző pár napja nem mozdul a testemből. De így addig is biztos a tuti, amíg el nem jutok végre orvoshoz. Mózi manóval nem voltam émelygős, ezért ez fura. Főleg azért, mert elvileg nem kívánok enni. De amikor elkezdem, akkor észre veszem, hogy ho-hóóóó, nincsen itt semmi baj, csúsznak le szépen a dolgok. Miután befejeztem, hányinger ugyanúgy megvan. De evés közben nyoma vész. Elnyomom :). Csak a lendület kell, hogy elkezdjem. Pedig jó lenne nem elvetni a sulykot már az elején. Rubint Réka remek, szuper mami DVD-je is előkerült, mindjárt nyomok is egyet a 3 palacsinta után. Ami valljuk be, max a lelkemen segít :). - 2012. június 3.

Tegnap meglátogattuk az orvost családostól, olyan izgatott volt már mindenki. Különösen Mózi :).

Így kiderült a tuti. 6 hét 5 naposra saccolják a méretek alapján, így nagyon nagy az esély, hogy mi a januárt zsúfoljuk teli név- és szülinapokkal :). Ha végre elmúlna a fáradékonyságom, mehetnék ki kocogni a pályára. Alig várom, hogy gömbölyödjön a hasam, és ne csak úgy nézzen ki, mintha egy hete nem tojtam volna. Most viszont megyek feküdni. Mózi már szunyálja a délutáni porciót, szinkronba nyomjuk mostanában. - 2012. június 6.

Egy fecske nem csinál nyarat

Egy sas pedig verebet ;-)

Tyíííí, ezt még nem szabad ilyenkor elmondani, de leírni, igen. Újból dupla csíkosban utazunk :)))!!!!

Újból belém költözött a titok. Egy fake-karácsonyi érzés. Egy olyan mindent ellepő és kiszorító gondolat. Immár némi izgalommal, aggódással jövőt illetően. De most is alig fér el bennem. Azt sem tudom, kit hívjak, kinek mondjam, ki az aki tud titkot tartani. Aki kevésbé 'ereszt', mint én :). - 2012. május 29.

Nem volt most madárvarrás, aki a hírt hozza, nem volt most egyetlen darab teszt. Kvundor volt, nagyon mísz állapot, és levertség. Alig vártam, hogy Mózi aludjon, mindegy mikor, csak dőljön ki kicsit, hadd hunyjak a lövészárokban én is. A kvundor volt gyanús. Én, aki víz helyett is azt iszok, egyszer csak mitől nem állhatom a gondolatát? Persze a por Jacobs cappuccino-val semmi gond. Csak a főzött, kotyogós, Nespresso stb borzaszt. Magamat kb egy hete méregetem már a tükörben, hogy valami nem jó. Valami olyan borzasztó fura. Mérleg szerint nincs számottevő hízás, de mégis olyan... nem így szoktam kinézni. Olyan asszonyos a csípőm, hasam. Oda a bakfis alkat ;-). Durva, hogy a második gyereknél ennyire hamar előre esik a hasfal. Nekem legalábbis. Aztán a családi összejövetelen is azt kérdezte egyből a váci nagybácsi, hogy csak nem jön a második baba. Mondom, jó lenne, de nem. Na, a sok jelzés után elbattyogtunk Mózival a DM-be, neki kellett amúgy is ez-az, meg akkor már ez a kis indikátor is haza jött velünk. Dél tájban gyereket ledugtam aludni, én meg már rutinosan céloztam. Figyeltem, ahogy felszívja magát a lapocska. Aztán ott az első csík. Ok, ilyet már láttam. Na de.... mintha halványan valami ott lenne felette.... Kezd dobogni a szívem. Ott a vigyor az arcomon, ami lemoshatatlan. És-és, hát, ottttt a második csík is. Újra dupla!!!! Tök jó. Lehet izgulni a többiért :). Most nem bliccelem el a babanaplót, de ígérem, nem teszek fel magamról meztelen, teli pocakos képeket. Csak úgy mint eddig, szemezgetek magamból, családból, Móziból és a kis Bébi Pontból. Aki mellesleg Attila szerint fiú lesz :), és nem engedek már az elején holmi vicces Salamonnak, Ézsaiásnak. Ami már most átalakult: AttilApából DUPLApa lett (Ő hívja így magát:)). Én meg néha éjszaka arra ébredek, hogy nem tudok aludni. Pisilni kell. Utána meg egy óráig agyalok, képzelgek, hogy hogyan is fog ez muzsikálni. Leporoltam a baba bibliát, ha kiderülne végre, hogy mikor került oda, és mennyi idős, lehetne nézegetni a könyvet hetente, mint anno. Hangosan felolvasni Attilának is, hogy kb képben legyen. A legnagyobb kihívás mégis az lesz, hogy ne méregessem össze az első állapottal. Azt annyira nagyon élveztem, annyira nagyon jól sikerült, de pont olyan nem lehet a második . Néha csapjatok tarkón, hogy észhez térjek. - 2012. június 1.

Ígérem, holnap jelentkezem.

Cserpes Tejivó

Ez itt megint a reklám helye, pedig semmi érdekünk nem fűződik hozzá :).

Most, hogy Sanyikámmal találkoztunk, és eper turmixozott, bevillant, hogy a legutóbbi pesti kiruccanásunkkor feltétlenül nyomott akartam hagyni itt az oldalon a kipróbált és bátran ajánlható Tejivóról. Majd feltétlenül el is felejtettem. Itt olvastunk róla először, és egyértelmű volt, hogy leteszteljük. Nem csalódtunk. Itthon is előszeretettel vesszük és fogynak Nagyné és Fiai joghurtjai, tejföl, kefír, tej, vaj, jöhet bármi. A Cserpes Sajtműhely, mint olyan, ismerős volt már, a Lipóti pékség is forgalmazza a cuccokat. Jóóóó sok reklám elfér egy posztban. De miért ne ajánlanám, ha több, mint vállalható? 

Kétszer is felavattuk, Mózi is betolt egy 250 grammos réteges joghurtot mindenféle erölködés, öklendezés nélkül. Ha arra jártok, muszáj kipróbálnotok. 

Itt megtaláljátok a Tejivó saját honlapját is: http://www.cserpestejivo.hu/

Most csak pár kép

Ennyire futja a kapacitásomból, hogy képekben beszéljek. Az intenzív francia, meglehetősen intenzív. Nekem 3/4 6-os keléssel, hogy a reggeli, esetleges ebéd, piac, lakás és jómagam normalizálása megtörténjen a 8-as START előtt. Így is arany életem van, mert Mózi addig nagymamázik, mikor hol, játszóterezik, játszik egész délelőtt, majd fél 1-re hazaesünk, rendszerint éppen bealvó gyerekkel. Ezek után majdnem 3 órát is szunyókál, így legalább én is pocolok, ebédelek vagy főzök és tanulok. Ha ez az idő nem lenne, kipurcannék gyorsan. Aztán este gyerek letevés után ugyanez. Egyelőre lelkes vagyok nagyon :). Ezért is állom a sarat. Meglátjuk a többit. Csak olyan jó lenne már ha legalább 10 fokkal kevesebb lenne. Nekem ez most nem jön be.

A két kis kucsmagomba Tiszaszentimrén :)

Isten éltesse dédi mamát 87. születésnapján!

Folyó ügyeink

Túl vagyunk az első tudatos WC használaton. Mármint az én részemről tudatos. Nem akarok erőltetni semmit, de olyan régóta jelzi Mózi, ha kakás vagy pisil, és sokat van mostanában egy szál pelenkában, meg nélküle, mert leveszi, hogy ügyesen elkapom, amikor látom a beállásán, hogy pisilni fog. A bilin fél. Olyat nem látott még, mi sem használunk hasonlót, viszont a WC csésze izgalmas dolog, főként, ha a vizet kell lehúzni. Hát ma elkaptam, ráültettem, és szépen pisilt. Büszke volt magára Ő is. Utána gyorsan le kellett szállni, és mélyen nézni a porcelán fenekére, hogy hol van a pisi. Tudom, hogy ez semmit nem jelent és a nagy könyv szerint még korai is, de miért ne használnánk ki már most, ha egyelőre fogékony a témára?

Bővülő Mózi-szótár

Mózi eddig azt a csoportot erősítette, aki nem hajlandó nagyon kommunikálni verbálisan. Gyönyörűen megért mindent, és megérteti magát, de nem beszél. Mutogat, hümmög, dünnyög, bököd, nyekeg, ezeket viszont különféle hangerővel és hangnemben. Egy ideje már szépen felismerhető egy-két állathang. Hogy csinál a cica, kutya, boci? Ügyesen megmutogat mindent a könyvekben, ő is folyamatosan hadonászik az úton, én meg folyamatosan mondom, hogy ablak. Ablak. Ablak. Másik ablak. Pince ablak. Ajtó. Ablak. Autó. Fa. Igen, autó. Levél. Felhő. Ablak. Másik ablak. Motor. Stb. Volt már, hogy úgy indultam hazafele, hogy ki sem nyitom a szám, mert nem akarom megint elsorolni az összes pince ablakot és üzlet kirakatot a Piac utcán, Kossuth utcán. Remekül utánozza az autót. Jó bő nyállal fröcsög :). Cirka egy hete felfedezhető az apa. Pa-pa-paaaa-Apaaa-pa szerkezetben, illetve hasonó az anya: Nyanyaaa-anyaaa-nya. Tegnapelőtt viszont kristálytisztán nekikezdett a Dodó-nak. Dórit szoktunk családi berkekben így hívni, és most 2 napig anyáéknál volt, amíg én franciáztam. Ezt azóta is szépen és következetesen használja, áll a szobája ajtaja előtt, és mutogat. A másik az AUTÓ. Ez is szépen érthető, és nagyon örül magának, hogy sikerül kibökni. Hátha meglódul kicsit. Annyira imádnivaló, amikor látom rajta, hogy utánozni akar, megismételni, amit én mondok, de amint kinyitja a száját totál nem azok a hangok kúsznak ki, és ez őt is meglepi. Utána egyből olyannal próbálkozik, ami ismerős és sikerélmény. Annyit énekeltem, verseltem Petőfitől, Aranyig, mondókáztunk, lapozgattunk, nézegettünk, meneteltünk, hogy meghálálhatná már egy-két értelmes szóval. Igaz, így is annyira kifejező az egész testével. Soha senki nem örült nekem még annyira, amennyire Ő tud pl, mikor megjövök. Egész mindene röpköd az örömtől, és vigyorog, és botladozva szalad. Ha másért nem is, ezekért megéri elmenni, és előkerülni.

The Shadow

Néha úgy érzem, árnyéka vagyok egykori önmagamnak. Issszonyatosan leszívja az embert másfél évnyi itthon tartozkodás, babázás, háztartás. Sokszor érzem magam olyan elviselhetetlennek, hogy én rég faképnél hagytam volna magam. A gond csupán annyi, hogy hiába tudom, eléggé meg van kötve a kezem. Ez persze kifogás szagú, de olyan jó, amikor szakvéleményt olvasok az átlagos anyukákról, akik megvannak zakkanva 1 év után, és nem én vagyok a gyenge láncszem :). Tudom is, mi hiányzik. A fejtágítás. Ezt orvosolandó belekezdtem egy intenzív francia nyelvtanfolyamba. Olyan nagyon jó lenne eljutni valameddig. Most minden esetre nagyon élvezem. Simán népszerűsíthetnék és gyakorolhatnák a munkaadók a kismamák részmunkaidős foglalkoztatását, mert a magam fajta alig várja, hogy újra felnőttek között legyen és újra tevékenyen részt vegyen a GDP termelésben. Tuti fix, hogy egy-egy megfáradt, lelassult 8 órás 'elemnél' sokkalta hatékonyabb és frissebb vért jelentenénk :). Hát ennyit a mai bölcsességről, francia előtt még megyünk a piacra is. Remélem, Ti is jól vagytok.

És hát hogy Huta milyen volt?

Magnum nyalakodás után :)

Kivételesen nem maga alól issza a vizet

Vezettem. Már ez jó. Aránylag hamar odaértünk, így használható volt a péntek is. Még jobb. Nagyon jó idő volt, ami a hegyekben kellemesen elviselhető, este pulcsis is. Ezen túl pedig paradicsomi. Szombaton falunap volt, a falusiak 4 csillagos vendégszeretetével, lecsóval, dinnyével, süteményekkel, pogácsával, szalonnasütéssel, zenekarral, este nagyon retro DJ-party-val, táncosok, asszonykórus stb. Minden úgy, ahogy kell. Bicajoztunk Kőkapura. Attila nyerte meg magának a single speed city bike-ot (valszeg lyukas hátsóval :)) gyerekkel, én meg lazáztam a 21 sebességgel. Pancsikoltunk, amíg Mózi bele nem kakált a vízbe, napoztunk, aludtunk délután is, főzőcskéztem, olvastam!!!, sétáltunk, Mózi legelte a zöld szöllőt, homokozott, és nagyon-nagyon élvezte a medencét. Főleg hogy deci szám itta maga alól. Kirándulni nem voltunk, mert nincs fémvázas hordozó, meg nem is biztos, hogy benne maradna a gyerek, lábon meg esélytelen egyelőre. Hétfőn is én vezettem Nyíregyig, onnan nem szeretek. Most meg olvadunk itthon, ami a 25 fokban egészen elviselhető. 

"Harminckét évem elszelelt

... Az ám, / Hazám!..."

Attila újfent kitett magáért. Péntek reggel negyed 7-kor hazatérvén a virágpiacról azzal ébresztett többek között, hogy 3/4 9-kor indul a helyközi járat Debrecen és Nagyhuta között. Szaladjak ki Mózival a piacra, ő addig vesz Mózinak medencét, utána felvesszük a biciklimet, és majd csak hétfőn este keveredünk haza. OKÉÉÉÉ!!! A 3/4 9-es indulás nem jött össze. Nem csak azért, mert sok mindent kellett összegórálni addig, hanem pl a piacon voltunk, amikor észrevettem a tojásos stand előtt, hogy Mózi gyerek úgy összefosta magát, hogy nocsak. Szó szerint kibújt a fos a combjánál, és ült a kis halmon, meg a kezével megvizsgálta, hogy mi rejlik ott..... Na basszus. Ennyit a sárgabarackról. Vacilláltam, hogy befejezzem-e a vásárlást vagy majd visszajövünk újból. Futottunk haza, babakocsit és gyereket csutakoltam. A maradék cuccot végül Pálházán vettük meg. Miután a medence is meglett, átmentünk anyáékhoz, mert az én biciklim (ami nem gyereküléssel felszerelt) az ott parkol árván a pincében. Aztán még fel is szaladtunk, és lett meglepetésnek hatalmas Mózi festmény, ami az ő kis testének lenyomata, és anyaék vitelezték ki hármasban (anya, apa, Dóri) Attila megbízásában. Egy életnagyságú zöld angyal :). Elmesélték létrejöttének a történetét, és csodálkoztak, hogy nem vettem észre, hogy itt-ott a körme alatt zöld a gyerek. Valamit láttam én, de azt hittem megfogta a lábát a sötétkék mamusz :). Kaptam csodálatos lila gömböket a fülembe, nyakamba, amire már úúúúúgy vágytam. Nem is bánom, hogy harminckét éves lettem én, mert az ékszer csecse, becse ;-). Purr-purrr.

Csak, hogy Nektek is jól induljon a nap

Ha illik az oldalra, ha nem

Dóri évzáró táncgáláján a bébik tánca alatt ez a zene ment, ami annyira tetszett, hogy elő kellett ásnom. Most az esős, szürke délutánban sokadjára hallgatjuk. Nekem csak ez a feldolgozás tetszik, az eredeti Katona Klári nem.

A héten bemutatom nektek a fakanál bábokat, amiket összebarkácsoltam technika óra gyanánt :)

A hétvége tanulsága és bölcsessége

Aki látta 2008-ban a BODIES kiállítást, az most bátran kihagyhatja ezt a második eresztést. 4 év távlatából ugyanannak mondható. Azért megkérdeztem a jegyszedő nénit, hogy miben különbözött, és azt mondta, múltkor több volt a TEST, most inkább a betegség részre mentek rá. Köhömm.... Betegség sem sok volt, és ezek szerint kevesebb test. Szóval ez kicsit csalódás volt, illetve Mózit nem lehet már puttonyba kötni. Ő méltatlankodott, de lábon sem tetszett igazán neki, babakocsival meg nem szabad bemenni.

A bölcsességet pedig a Károly-kerti játszótéren eresztette útjára egy nagymama. Egy 5 éves forma ikerpárt legeltetett a falu végen, volt náluk vízipisztoly, üdítős flakonok és egy doboz SUZY szintű és minőségű, legalább 12%-os szőlőlé. A kislányok futkorásztak a homokban úgy ahogy kell, és a 40 fokban kitikkadva a csap felé vették az irányt. A nagymama rájuk szólt, hogy:

Ne vizet igyatok, mert azt csak kipisilitek, a szőlőlétől viszont erősek lesztek!!!!

Na ezt eddig én sem tudtam, majd mélyet szippantott a cigarettájából. Nem mondom, hogy fagadjátok meg a jótanácsát. A Margitszigeten viszont Mozdulj Mama! sport rendezvény volt, ahol öröm volt látni a sok virgonc időset. Olyan lelkesen masíroztak át a hídon heherészve, hogy én is ilyen szeretnék majd lenni :).

Végre kibírtam, hogy ne aludjak délután, Mózi viszont húzza a lóbőrt a strandolás után. Adrinak támadt egy jó ötletet, hogy nézzük meg milyen lett a SZUSZ Strand. Úgy is korán kelnek a gyerekek, szedjük össze hamar magunkat, és nosza. 9-re kint is voltunk. Kellemes a hely. Úszóvíz nincs, de nem is tudtunk volna mit kezdeni vele, viszont a többi medence teljesen használható. A gyerekek is nagyon élvezték. Mózi úgy közlekedett a vízben eleinte, mint egy asztronauta, képtelenség volt elengedni, mert annyira örömködött, hogy egyébként belefulladt volna. Nem is volt elég 1 medence. Ki kellett próbálni mindet. Most lódult be a mozgásfejlődése, és mászik fel mindenhova, ami egy kicsit is nem függőleges. Könyvespolc, kanapé, onnan kapaszkodik tovább a másik polcra, széktámla, etetőszék... fárasztó, mit ne mondjak. Itt is folyamatosan kordában kellett tartani, mert csúszkált a kövön, mászott át a medence peremén, huhhhh :). A kocsiban próbáltuk tartani bennük a lelket, de nagyon elpilledtek. Azóta én meg rendbe vágtam a lakást. Jó is az, ha jön néha a védőnő ;-). A kutyát ma haza hozni szigorúan tilos!!! Sajnos nem készült sok kép, de ez cuki lett :)

Szimplán a statisztika miatt :)

Olyan sokan kattintottatok ma az oldalra, én meg semmi frisset nem produkáltam hétfő alkalmából... Ezt bepótolandó, megajándékozlak benneteket a hétvége élményével. Pesten jártunk újból, hogy gyerekestől is kipróbáljuk a Gyerek Szigetet, illetve Bettiéket meglátogassuk Maglódon. Az idő durván nyárira sikerült. Nem panaszkodásként mondom, sőt. Hát ilyenkor nagyon megkívánom a kertes házat. Természetesen csak úgy, ha van mellé egy kertész is, aki rendben tartja, és nekem csak élveznem kell, meg olykor kilovagolni megnézni a hacienda határait :). Ilyenkor különösen csorog a nyálam a kerti paradicsomért, a kinti reggelikért, ebédekért, fűért, árnyékért. Marci baba még nem sétafikál, de Mózi nagyon élvezte. Mi közben jeges kávéztunk, locsogtunk (néha Mózit pályára állítottam) és ültünk a bébi elkülönítőben a kicsikkel. Betti még ebéddel is várt minket, és bár én teli hassal jöttem, Mózi bepótolta helyettem is. Annyit eszik mostanában, hogy csuda. Ha kinyitja reggel a szemét, egyből cuppog. Hatalmas mennyiségű húst tüntet el körettel vagy magában. Jöhet banán, alma, meggy, cseresznye, savanyú uborka, joghurt, túró, lencse bárminemű pékáru (ezzel óvatos vagyok). Még kolbásszal nem próbálkoztam, de fagyizni már csak úgy lehet vele, hogy az egyikünk tolja a kocsit, a másikunk lemaradva nyalakodik. Ha észreveszi, akkor nem sok marad nekünk. Mivel a délutáni alvást lekurtított a kocsiban, így nyüszögős lett a végére. Sebaj, csinálunk még hasonlót a nyáron.

Vasárnap mentünk ki a Szigetre. Hoppá. Az éjszaka nem volt ilyen zökkenőmentes, mint ahogy én átugrottam témában, de ne is firtassuk :). Mózi amint meglátta a gyerek paradicsom bejáratát, járt keze-lába, teljes extázisba került. Már az első helyen elkezdett pancsolni, így a szandál bokáig sáros lett, ő meg csupa víz. Igazi sziget style. Kipróbált mindent: felült, megtapogatott, megkóstolt. Egyedül a gyerek koncerttől tartott kicsit. Nem táncikolt, csak kellő távolból figyelte a színpadot és a hangzavart. Attila vért is adott, utána ebédeltünk, fagyiztunk a városban, sétafikáltunk, és én vezettem haza!!!! Meg persze volt szombaton este egy kis IKEA is. Na nehogy már pont az elmaradjon :)

a kutyában a nyelve a legizgalmasabb

Csak mert annyira cuki volt

A héten összeraktam neki az ELSŐ GARÁZS nevű játékot, amihez tartozik egy kis csúszda. Azon lehet a csomaghoz tartozó autót és a helikoptert is (akár) legurítani. Először nem értettem, hogy miért akar az egész kis építményre ráülni. Lehámoztam róla, de utána egyből kúszott vissza, és próbált visszaülni. Mire aztán rájöttem, hogy a csúszdán akar lecsúszni :D. Hiába magyaráztam neki, hogy ez pici, nem neki való, csak nem akart leszállni róla. Az lett a vége, hogy lepattintottam róla a csúszda részt.

Ma pedig délelőtt, amíg főztem addig egy hungarocell lappal karistolt a konyhában. Utána csend lett. Hátra néztem, és ott feküdt büdös bogár pózban a kutya szőnyegén a kis asztal alatt. Ezt le sem tudtam volna fényképezni, pedig nagyon-nagyon jó lett volna.

Megint híresek vagyunk

Lám-lám...., a Nap szépe alatt a jobb felső sarokban :). Megérte a zuháréban áttocsogni a Romkertbe.

Csak mert ez is annyira aranyos kép....

na ez is felkerült

ide

Jó reggelt mindenkinek

... mindenkinek, aki 7-kor vagy utánam kelt. Aki pedig már a kukát is kihúzta, piacot is megjárta, annak szép jó napot. 

Elkezdek beszámolni a hétvégéről, aztán vagy sikerül egyben, vagy nem. Leginkább a nem felé hajlok, mert párhuzamosan jár a kezem lábam. Nem is tudom, mi volt a legjobb a hétvégéből. Talán a biciklizés. Még ha nem is volt hosszú, de olyan jó volt nem városban tekerni, hanem mező mellett falvakat összekötő országúton. Mögöttem egy kajla alvó gyermek, hiába dönthető a bicikliülés, az ő feje fittyent jobbra-balra-előre-(hátra nem tudott).

Ok, már meg is szakítjuk adásunkat. A tiszta törölközőt most gyűrte bele Mózi a kutya vizébe.....


Most hétvégére esett az idei e-World tábor, ami tavalyhoz hasonlóan Tiszaszőlősön a Szőlőszem Farmon került megrendezésre. Gyerekes szemmel ideális a terep még akkor is, ha nem mindenhol bababiztos. Vannak állatok, lehet simogatni: ló, boci, nyúl, ormányos medve, emu, láma, kutya, macska, póni, bárány (én ezeket ismertem fel :)), majd ezeken túl medence és játszótér, kóricáló kacsák, etethető halak.  

Én persze előre féltem az éjszakától, hogy Mózi mit fog produkálni, de azt leszámítva, hogy 4-kor felkelt, és 3/4 5-kor kénytelen voltam egy órára elvinni babakocsikázni a faluba pizsiben, nem volt veszedelmes. Ezt követően 3/4 6-tól még egy órát tudtunk szunyni. Szombaton ragyogó szép idő volt, lett halvány színem, a gyerekek pancsikoltak a hideg vízben meg a lábmosóban.
Meglátogattuk a nagyszülőket is a szomszéd faluban, ez is tetszett Mózinak. Ázott a lavorban, fürdött a homokban, én két pofára legeltem az epret, aludtunk délután (mert anya is ott volt, és tudott addig unokázni), illetve éjszakára áthoztuk a dedet ágyastól, így volt egy szabad éjszakánk is.
A csapat egyetemi társaság és kapcsolt részek, illetve a növekvő számú pulyák. Mindig vannak kismamák, egy-kettő-három. Mikor mennyi. A csoportkép már nem teljes, de azért még elég kerek. Mózi csinálta a képet, ő azért hiányzik róla :).

e-world 2012

Majd elfelejtettem a fogas kérdést

Legalább 3 napja van szemfoga is a kis ragadozónak. Így aztán cincálhat kedvére mindent és mindenkit. Egyébként harapni nem szokott - hál' Istennek, de a rágcsálása tart még most is. Talán kevésbé durván, de  fölöttébb hagyományőrző. A 10-es papír zsepiket most is szétrágja miszlikbe, ha nem avatkozunk közbe időben. Egyre ügyesebben használja a cipzárt is a táskámon, így ott sem nyugszik békében a papírkendő. Most ennyi csupán, mert be van dugva a vasaló.

Amíg ülepszik a 3 palacsinta

Bepótolok még egy-két elmaradt eseményt. 

 

Májusban pocolni mentünk a Velencei tóhoz, Gárdonyba. Nos..... Meg még inkább köhömm.... Ez volt az az időszak, hogy vége lett a fosós-hányós vírusnak, és éppen induláskor derült ki, hogy lázas a gyerek, de az csak a 15 hónapos oltás elhúzódó árnyéka volt, nem tartott sokáig. Úgy reméltem, jót fogunk wellnesskedni, reggelizni (számomra ez a legjobb a szállodákban :)), vacsorázni, játszóterezni. Végre lesz valami színem, és nem egy felengedő félben lévő, enyhén állott mirelit csirkének fogok kinézni; elszabadulok majd futni, és közben jól szublimál belőlem minden negatív. Háááát. Volt, ami úgy lett, de Mózi merő nyűg volt. Nem alszik idegenben sehogy sem. Se délben, se éjszaka. Ettől pedig én voltam már olyan fáradt és frusztrált, hogy ordítani tudtam volna vele. Ilyenkor aztán semmi nem jó sehogy. De még az sem. Nekem szívja a türelmem az, hogy valami sokkal nem úgy van, ahogy elképzelem, ha csak lóg rajtam, és ordít, ha jobbra kell menni, nem balra. A medencében jó volt :). A víz és a szökőkút az nagy kedvenc. Meg a vízben lévő színüket változtató lámpák. Itt is csak annyi volt a baj, hogy ki kellett szállni. Mikor minden a nagy könyv szerint halad, akkor utólag nagyon tudom magam utálni, hogy türelmetlen vagyok, és még mindig nem fogtam fel, hogy 24 órás szolgálatban vagyok, mint anya.

És nekem nem az a dolgom már, hogy úgy és akkor áztassam magam, úgy és akkor aludjak, ahogy nekem jól esik. Bármennyire is szeretném megőrizni egy szeletét a korábbi életemnek, ez képtelenség már. Amikor ezt  elfogadom, akkor nem harcolunk. Akkor kieresztem a gőzt, elbőgöm magam Attilának a képzettől, hogy nem is vagyok jó anya, hogy alkalmatlan vagyok a gyereknevelésre. Akkor naphosszat csak ülök a szőnyegen, és toszigatunk, építünk és rombolunk, lovagolunk, viháncolunk. Attila elvitte babakocsival, és én meg csak voltam. Utána elmentem futni Dinnyésre, ilyenkor tisztul legjobban a fejem. Persze Attila mellett nem vonyít annyit. Mert én túlságosan le akarom szabályozni. Én egyből kikapom a kezéből a könyvespolcról legórált könyvet, amit az első lapjánál lógat, és libegtet, holott 2 perc múlva már nem érdekes neki, lecsapom a buditetejét, mikor a gyümölcs centrifuga szűrőjét tisztító kis ecsetet áztatja a WC vizébe és szívogatja utána. Nem tudok minden szemetest elzárni és magasba tenni, így a fürdőszobait is előszeretettel borítja, tapogatja....

És ha már ilyen posztot írok, ami csak a nehézséget ecseteli, a 15. hónap óta átalakultak a reggeleink is. Az, hogy nem alszik 9-ig, nem baj. De kelni is egyből úgy kel, hogy kiveszem, és nem jó, ha leülök vele bent az ágyra. Nem jó, ha kiviszem a kinti ágyra, és ott lefekszem vele. Ha engedem, hogy másszon amerre akar, akkor az a baj, hogy letettem, és nem ölben van. Ha mellé fekszek, cicizne, ezért mellé már nem is fekszem. Negyed óra múlva kb helyre rázódik. Ha mutatja, hogy kakás, és kérdezem, hogy kivegyük-e, akkor nagyon megörül, vigyorog. De mikor elkezdem kicsomagolni, akkor megint méltatlankodik. Utána jó. Viszont, amikor elkezdem visszacsomagolni, akkor az a baj, hogy nem akar pelenkát, hanem cuppog, hogy enni akar. Ha evett, és már dobálja el a dolgokat, és kiveszem a székből az a nem jó. Szóval kőkeményen felütötte a fejét valami korai dackorszak. Legközelebb elmesélem, milyen okos-ügyes, illetve képekben is bővebb leszek.