Ez még 2 éves szülinap

Segítek én Nektek. Kimondom helyettetek, hogy ne legyen bennetek rossz érzés. Túlzásba viszem és fanatikus vagyok. Lehet. De az is lehet, hogy szimplán otthonülő anyuka, akinek most ilyen feladatok és/vagy szórakozás jut. Ezzel szeretek szöszmögni, odafigyelni az apró részletekre (is). Sokszor elveszni benne, de ott rejtőzik számomra a lényeg. Az a mélysége, az mutatja legjobban a befektetett energiát.

Tegnap megtartottuk a nagy családi szülinapozást, jól is sikerült. Ugye nem baj, ha most nem írok, csak képeket pakolok?

készül a szülinapi kisasztal

Bagoly-járás - kétéves születésnap

Megígértem, hogy idén baglyokban utazunk :). És még nincs is vége...

Egyelőre ezt feltolom, és napközben majd megpróbálom frissíteni a posztot. Mózi magának fedezte fel ezt a remek csúszdát, nekem fáj, Ő kacagja :)

Visszatértem. A fiúk áznak a kádban, én pedig szabad vagyok, mint a madár. Szóval akkor születésnap.

Isten éltesse a 2 éves Mózit!!!

Én is kaptam ajándékot :). Attila este elszólta magát, bár csak reggel akarta meglepetésként mondani, hogy nem megy be dolgozni, itthon leszünk, születésnapozunk. Délelőtt Mózi már kért magának ünnepi frizurát, így ledúrták a haját közös erővel, utána meg csaptak egy nagy pancsit, pancsot. Mivel én még meglehetősen röghöz kötött vagyok, a játszóházba is csak közösen mentek át. Bár ez egyébként is Apás program szokott lenni. Én meg felsallangoztam az ajtókat baglyos girlandokkal, meg befejeztem, amit még be kellett. Nagyon szoknom kell az új időbeosztást, mert a tortával megcsúsztam kicsit időben. Még most nem kellett se a plüss mackót eltávolítani a sütőből, se öcsit lehozatni a tűzoltókkal a szomszéd tetőről..., de menet közben szoptattam, Mózit próbáltam a konyhában, illetve a konyhából távvezérelni, meg egy picit megőrülni. Bele fogok én edződni, csak még szokatlan, hogy ha valamelyik (vagy éppen mind a kettő) visít, még nem világos egyből, mit dobjak el, melyik gyereket csitítgassam. Azért megtudtuk gyújtani a gyertyákat a tortán és fogyasztani is sikerült belőle vacsorára.

Lehet, kicsit olybá tűnik, hogy káosz van itthon, mert ez a legnagyobb újdonság, de nem szeretnék arról sem megfeledkezni, hogy ezek mellett Mózi mekkora nagy fiú már. A beszéde is egyre jobban nyílik, visszamond, ismétel dolgokat, sőt olyanokat is előhúz a cilinderből, amiről x ideje nem beszéltünk, nem is volt róla szó, de pl egy mese kapcsán előkerül, és most már kimondja, összeköti a részeket. Már egy ideje főzőcskézünk itthon, de a kórházban ügyesen meggyógyította a zsiráfot is, kapott szurit, megnézte spatulával a torkát, ami már komoly szerepjátékokra utal. Olyan észrevétlenül lett az ösztönlényből értelmes gyerek, hogy lehet fel sem tűnt volna ennyire, ha nem lenne most egy tehetetlen kis élet a lakásban velünk. Aki - mit ne mondjak - egyre nagyobb veszélynek van kitéve. Most már kapja az ívet a puszik, és hejteeee mellett. Tegnap is megrugdosta kicsit, meg belekapott a homlokába, éppen csak annyira, hogy mindenki tudja, ki az úr a házban kettőjük közül. Nem is kell ennek másként lennie. Ez annyit tesz, hogy kiválóan "visszamondja" a pszichológia és gyermeknevelési tankönyveket. 

Szombaton folyt. köv. Lefényképeztem a meghívókból is párat.

Holnaptól én alszom a bölcsőben

Gondoltam, délután én is hunyok a fiúkkal, miután Mózi hatkor kitrombitált az ágyból bennünket, most viszont ő a belső szobában cincog, zümmög - egyelőre nem úgy fest, mint aki hamarosan alszik. A másik fiúcska meg cuppog, szuszog, mekeg a kanapé (és természetesen a szoba) egyetlen szabadon hagyott fél négyzetméterén :). Addig, amíg Mózi nem szunyál be, nyertem egy kis 'semmittevős' időt Nektek.

Tegnap délben már itthon ebédelt, saját ágyikóban aludt. Még egy picit úgy veszem észre, nem százas, de ezek már csak árnyalatnyi eltérések. 

Lóci egészen jól követi a napszakokat. Segít ebben neki a Nagy Testvér, mert én hajlamos lennék vele végig aludni a napot. Tudja mitől döglik a légy. A mi ágyunkban összekucorodva a nagy paplan alatt a nagy cici árnyékában, amire vagy felkapaszkodik vagy lecsatlakozik, de közel az anyaszag, közel a szívdobogás. Viszont ezt az áldásos környezeti elegyet nem tartalmazza a bölcső. Attila mondta is, hogy aludjak én a bölcsőben, hogy ott is legyen anyaszag :). Nap közben sem kedveli mostanában a kuckót. Éjszaka viszont elég szépen alszik, nap közben meg abrakol állandóan. Gyakran keveset. De olyan jó ízűen, hogy félek, Mózi is megirigyli tőle. Egyre gyakrabban nézi, és nem csak odabújik, hanem figyeli az elejétől az összes mozdulatot .... 

Holnap pedig itt a kétéves SZÜLETÉSNAP. Ki sem lehet ejteni előtte. Lehet, a korára érzékeny (csak öregszik ő is), de fancsali, fintorgó képpel, a kezével is hadonászva mondja, hogy NEM, ha szóba hozzuk, hogy szülinap lesz, és hány éves lesz. Addig még van dolog. A nagy családi szülinap pedig majd hétvégén lesz.  Beszámolok majd feltétlenül. Addig pedig élvezem a bontakozó őskáoszt, ami még mindig smafu - tisztában vagyok  vele :).

"Enyém a mellem és a lábom,

magam azomban  nem találom

sehol.

Szeretném végre tudni mégis

enyém vagyok  esetleg én is?

De hol?" 

Egy kis vírus úgy tűnik nekem és Lócinak is segít, hogy gyorsabban olvadjon rólam az a 3 kg felesleg szülés után. Nem is bánom, nincs  étvágyam megint. Mozognék már valamit. Erre előkészülve letöltöttem sok Béres Alexandra és Péntek Enikő tornát (nem mintha ne lett volna eddig is belőlük). Ha úgy érzem, hogy be akar szippantani az anyaföld, ha nagyon aláásom magam az Anyának, akkor előszedem a FUTOK menüpontot, és megnézegetem a képeket, meg elolvasom magam :). Annyira szeretek futni, annyira magamra találok közben, még olyankor is, ha különösebben nem erőlködök, hogy ezt valahogyan be kell szorítanom a napjaimba a két pulya mellett is. Ez termel bennem energiát, ez növeszti a sugaraimat és a térerőmet. 

Mózicsek nem jöhetett még haza :(. És valószínűleg utána sem haza jön, hanem Mamáékhoz, mert még fertőzhet egy darabig. Nekem pedig ez így nem jó :(((.

Éjszaka még egyedül voltam ezzel a kis Tücsök fejűvel :), Mózival meg Attila aludt a klinikán. Ha minden igaz, ma már haza engedik őket. Nem bánnám.

Öröm a köbön :(

Kaki éjszakám volt. Nincs is kedvem részletezni, csak annyit, hogy Mózi a gyermekinfektológián van infúzión. Én meg itthon, mert szoptatni kell. Kell-kell, persze. De ezt most hirtelen kötelességnek érzem, mikor a másik gyerek, aki magánál van, és felméri a helyzetet kórházban rostokol leragasztott, merevített alkarral, és csöpög bele az infúzió. Álmában is teát-vizet emleget, de nem ihat :(. Bízom benne, hogy nem tart sokáig, és hogy nem lesz következménnyel Lócira. Jövök majd, ha süt Nap.

Beteg Pityi

Találtam

„Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet, hogy nem is kéri a lányod, vagy fiad. Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé, előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz. Ők ma gyerekek, s nem pótolhatod be az önfeledt legózást, babázást úgy öt év múlva, amikor már kevésbé szorítanak a megélhetési gondok, amikor már nem kell új szőnyeg, vagy függöny az ablakra. Ha most kihagyod az együttlét meghitt perceit, évek múltán talán már a meghitt beszélgetéseket sem igénylik. Ha most nem sétálsz velük kézen fogva, akkor pár év múlva végleg elengedik a kezed, és a kapaszkodó nélkül elsodródhatnak. Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai. Téglák ezek, amelyből és amelyre a felnőtt élet felépül.

Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény."

1998-ban, az Írásbeliség Világnapja (szeptember 8-a) alkalmából a Magyar Olvasástársaság ünnepségein "elterjesztett", ismeretlen szerzőtől származó, a felnőtt társadalom felelősségére figyelmeztető gondolatsor.

Én pedig A népmese szerepe a korai olvasásfejlesztése című internetes oldalon találtam. És sokszor eszembe fog jutni.

Pelyhesnyakú Lóci virág

Többnyire csak a felső harmadában ágas, érdesen szőrös növény. Levelei oválisak, lándzsásak, ép szélűek vagy fogazottak. Az alsók nyelesek. Fehér 3-5 mm átmérőjű virágai megnyúló tengelyű fürtben nyílnak...

Kezdhetném így is. De Lóci nem érdesen szőrös kis cserepes növény, hanem kistermetű, pelyhesen pihe-puha hajtású tőrózsás. Most még abban a kegyes fázisban tartunk, ami a legkönnyebb, hogy összeszokjunk a feladatokkal. Csak locsolni kell és fényre tenni. Pont. Az étvágya derék, a reflexei élesek. Szépen pofásodik, tokásodik, és a két kis kezét - biztos, ami biztos - mindig ott tartja a szájához közel. Nem bízik bennem még eléggé, és sokszor azt gyömöszköli a szájába :). Mind a hason fekvést, mind a szorosan pólyába csomagolást jobban élvezi, mint ilyenkor Mózi. 

Mózi pedig továbbra is nagyon elfogadó. Mélyebb szintű érzelmekbe nem merek belemenni, mert ki tudja. De szól, ha sír, felhúzza neki az ő kis zenélő szerkezetét, minden játékot mutogat neki. Ha valami ügyes és dicséretes dolgot csinál, akkor mondja (jelzi) nekem, hogy mutassuk meg a Babának is. Ha WC-be kakál, akkor utána szalad Lóci bölcsőjéhez (vagy éppen hol fekszik), és kiáltozik a fülébe, hogy BA-BA! KAKA, KAKA!! És persze elhalmozza puszikkal, és simogatással. Látom azért rajta, hogy a simogatásban van némi levezetetlen indulat. Ennek a maradék ki nem élt érzésnek én vagyok a céltáblája. Belém csíp, belém harap, de tudja, hogy nem szabad, és a következő pillanatban már bújik is, és ölelget, hogy Anyaaa, anyaaaaa. Igyekszem nem mindenre NEM-et mondani, inkább a pozitív irányból közelíteni, de nem jön még össze mindig zsigerből. Pl amikor inni kér az én bögrémből, és lehajolok vele hozzá, majd az egész öklét belepancsolja hirtelen az edénybe, és a fele a szőnyegen köt ki, akkor azért durranok.

Egy ideje leszoktam a napközbeni pakolásról. Nem fogom győzni. Így max csak a nap végén, fürdés előtt pakolunk közösen. Úgy néz ki a lakás, már ébredés után 10 perccel, mint egy robbantási övezet. Nagyon úgy veszem észre, hogy a gépet sem tudom elővenni, csak a nagyon muszáj dolgokért, mert akkor elkezdi valamivel felhívni magára a figyelmet, ami az én szememben nem pont üdítő jellegű tevékenység. 

Most így áll a helyzet itthon. Az angyalok elvitték a karácsonyfát tegnap este, még szerencse, hogy egy utolsót tudtunk csillagszórózni. Én pedig térképezem a debreceni óvoda helyzetet, mert februárban be kell jelentkeznünk. Én vagyok az elsődleges szűrő, utána majd Attilával összedugjuk az orrunkat, és választunk. Most pedig futok olvasni, majd belealudni nyálcsorgatósat az olvasásba, mert Mózi unokatesózik.

Könyvtár

Hónapok óta nézegetek egy könyvet, hogy olyan jó féle, de nem vettem meg, mert úgy sem lesz rá időm.... Hát pénteken végül megrendeltem, mert üsse kő, majd beosztom a rávaló perceket, de ezeket meg szeretném varrni. 12 vidám és szeretnivaló, varrott figuráról van szó - mi másról :). Ő lenne az: 

Éééés, ha már könyv, akkor ott tornyosul az éjjeliszekrényen egy pár elfogyasztásra csábító gyöngyszem (ha éppen Mózi nem olvassa az ágy alá őket). 

Karácsonyra hozta a Jézuska a Bölcsek a bölcsőben című Alison Gopnik könyvet, amit egyből el is kezdtem, de nem jutottam még túl messzire vele. Tetszik nagyon a megközelítése, szeretem a hasonló jellegű olvasnivalót. "Nyissuk ki hát a gyermekszoba ajtaját, és lessünk be a bölcsőbe! Amit látunk, az nem más, mint maga az ártatlanság, tehetetlenség és gondolattalanság. De valójában a bölcsőben a legnagyszerűbb elme fekszik, a leghatékonyabb tanulógép, mely csak létezik az univerzumban..."

Valamint itt még nem ér véget az ajánlanivalók lajstroma, mert ha már könyv, és kedvenc, akkor ejtsek szót A Bölcs Babáról is, ami annyira megegyezett az én bébi nevelési elképzeléseimmel, hogy totál magamévá tudtam tenni, és majd' hogy nem hintem az igét ez alapján :). Lehet nem ártana újból elolvasnom, hogy frissüljenek az elképzeléseim. Mert amennyire biztosan tudtam, hogy Mózit miként szeretném az elején sínre tenni, most annyira nem kiforrott, hogy ez miként fog megvalósulni a másodiknál. Nem mertem merev elképzelésekhez ragaszkodni, mert sejtelmem sincs, mennyire leszek/leszünk képesek ragaszkodni hozzá. "A csecsemők káprázatos tudása, amit e könyv ünnepel, korszakalkotó jelentőségű és felvillanyozó hatású. Ez a könyv - ami empirikus kutatások eredményeire és a józan észre épül - egyaránt áldás a szülők és a kivételesen szerencsés kisbabáik számára."

Dr. David B. Chamberlain pszichológus, a "The Mind of Your Newborn Baby" (Újszülötted elméje) című könyv szerzője

Ezek alatt pedig lapul még egy karácsonyi puhakötésű, erről egyelőre nem tudok nyilatkozni, mert nem olvastam még el, de a gondos kézzel kiválasztott ajándékozó jó úton járt. Úgy érzem, nem nyúlt mellé A babák filozófiája, szintén Alison Gopnik című könyvvel sem.

„Sokunk számára a gyermeki áldás a legmélyebb, legerősebb és legelbűvölőbb élmény az életben. Ma már a tudósok és filozófusok is nagy becsben tartják a kisbabákat. A legutóbbi évtized tanúja lehetett annak a forradalmi szemléletváltásnak, mely a csecsemők és gyermekek megértésére irányult. A kutatók korábban azt hitték, hogy a kisdedek irracionálisak, gondolati és tapasztalati világuk korlátozott. Az utóbbi időben fény derült arra, hogy a csecsemők mennyivel többet tanulnak, alkotnak, törődnek a dolgokkal, s mennyivel többet tapasztalnak, mint azt valaha is gondoltuk volna róluk. Alapos okunk lehet azt feltételezni, hogy a csecsemők voltaképpen szellemesebbek, talpraesettebbek és tudatosabbak a felnőtteknél.”

Mára egyelőre ennyit. Pont elég ez egy kellemes vasárnapi délutánra. Ja, és jelentem. Péntek este óta stabil a talaj a talpam alatt :)!

Taps-taps, kezeket a magasba!!!

Zalatnay Cini újból a porondon. De Pamela is elbújhatna mögöttem, úgy elvagyunk látva Csupa tejjel. Szerencsére nem volt ezzel gond korábban sem, most sem lesz.

A hormonok még most is rendesen játszanak velem, remélem, nem maradok így. Be vagyok kicsit szarva, hogyan fogom tudni egyedül bonyolítani a napokat, közben azt is sejtem (vagy inkább erősen remélem), hogy cirka egy hónap múlva már csak mosolyogni fogok ezeken az aggályokon. A védőnő jól célozta. Mózinak egy hét kellett, hogy egy picit a baba-varázsból rádöbbenjen, hogy az addig rendben van, hogy jön egy kis nyekergő fenevad, de hogy itt is marad, és ezáltal a rászánt idő és türelem is változik már nem kóser. Most is állandóan emlegeti, be kell menni a szobába, oda fekszik vagy ül szoptatáskor, de a simogatás és óvatos érintés kezd olykor átváltani kisfiús marcangolásba. Meg kell szoknom ezt is, meg kell tanulnom kezelni ezeket is. Változik. Hogy ez most a testvérnek köszönhető vagy egyébként is elért volna minket, már nem derül ki. Pár napja alig lehet normálisan kezébe adni poharat, kulacsot, mert mindent egyből fúj ki a szájából prüszkölve. Bármilyen ízű és színű folyadék, bármilyen háttéren jól fest. Még a fehér fürdőköpenyemen is - szerinte. Köpköd, tépked és mindent gyűr a szájába és közben csöpög a nyála :). De ezek mellett egyre jobban lehet vele beszélni, egyre jobban reagál le dolgokat, és nem vinnyog feleslegesen. Ennek a másik vége, amikor minden válasz és kérdés NEM-mel kezdődik. Még akkor is, ha szeretne valamit. Ma este is úgy aludt el, hogy közben azt mondogatta különféle hangmagasságban, hogy: nem-nem...
Igyekszünk csak Mózis rutint beépíteni a napokba. Ilyen pl az esti családi diafilm vetítés. Apa a mozigépész, anya a narrátor.
Az is pikk-pakk kiderült a számomra, hogy kár volt azon aggódni, hogy a második gyereket lehet ugyanúgy szeretni. Simááán. Most inkább azon aggódok, hogy Mózira lesz kevesebb időm, energiám, mint szeretném vagy mint megérdemelné. De szerintem ezzel mindenki megküzd, nem egyéni probléma :).
Kicsit hálátlan természetem van - úgy fest. Az utolsó időszakban már vártam, hogy levessem magamról a kemence jelmezt, és előkerüljenek rég nem látott testrészeim, utána meg áhítozom a pocak után. Ez csak átmeneti állapot, már érzem, hogy kezd bennem sütni a nap, fogy a sírhatnék, hatalmasodik az étvágy. Nincs is miért pityerkőzni - tudom. Arany életem van. Olyan vagyok, mint egy meg nem értett írónő/művésznő, akit körbe takarítanak, körbe főznek, segítenek, én meg írogatok, fényképeket válogatok és közben butaságokat beszélek :). Nincs is jobb a gyermekágyas időszaknál. Ajánlom mindenki figyelmébe.

Anya mosdik, apa főz, együtt lenni jó...

Tegnap elkezdtem már beszámolni, csak kb. mindenen mindig elsírom magam, így félre toltam a dolgot egyelőre. Az, hogy cikáznak bennem az érzések, nem fedi a valóság felét sem. Egyszerűen túlcsordulok, agyonnyom a sok kavargó érzés, amit nem tanítottak meg a könyvek, hogyan kell kezelni. Főleg egy riadt apukának, aki nem érti, hogy miért pityereg gyakran egy kétgyermekes anyuka. Tömören (még ha furán is hangzik). Hiányzik a klinikán Lóci Babával töltött 3 nap. Hiányzik a pocakos állapot, a várakozás, de nagyon. Hiányzik a Mózival töltött szimbiózis. Eszembe jut mindenről az Ő érkezése, és közben hiányzik annak a lehetősége, hogy Lócival is olyan tökéletes nyugalomban száz százalékosan éljem meg az anyává és családdá válás folyamatát, mint két évvel ezelőtt. Hiányzik a teljes "kettecskén" állapot, amikor még nem Apa és Anya voltunk. Hiányzik az OTI-ba járás, de még azon is meghatódok, hogy 1 hete sem volt, hogy sebtében összepakoltam a bőröndöt, amit vinni kell. Száműztem is a kamrába, hogy eggyel kevesebb ok legyen az elérzékenyülésre. Így volt ez a Mózi születésekor is, sőt. Akkor egy hetet töltöttünk a klinikán, és legalább annyinak itthon is el kellett, hogy felfogjam az új helyzetet. Most még több érzelmi szálon rángatják marionett bábu testem, így egyelőre türelmes vagyok.

Hajnalban keltettem Attilát. Pont, mint két éve. A különbség, hogy éppen itthon voltunk, és nem máshol :). Összerámolás, Anya riasztás, hogy jöjjön őrizni Mózi álmát, mi pedig kényelmesen begurultunk. Nyilván nem számolok be részletekről, csupán arról a picit vicces tényről, hogy egy anyuka ugyanolyan stádiumban előttünk nem sokkal érkezett, és mint kiderült, ugyanazzal a szülésznővel terveztek, ő is január végére volt kiírva, és végül a finish-ben megelőzve kb 5-6 perccel második kislányának adott életet, míg én második kisfiamnak. Egy szobába is kerültünk kettecskén (akarom mondani, négyecskén). Itt vagyok hálás Juditnak (a szülésznőnek), aki ilyen profin levezényelt párhuzamban két szülést!!! A harmadikat is csak vele.

Mózi mikor felébredt reggel elkezdett anyázni :) ahogy szokott, majd apázni. Nagyanya újságolta el neki, hogy anya és apa elment most, mert érkezik Lóci Baba. Hihetetlen, hogy mennyire képben van, még akkor is ha nem tudja magát mindenki számára érthetően kifejezni. Csak ennyit mondott: BABA, tü-tü-tü-tü...
Ami annyit tesz, hogy valamelyik utolsó szívhanghallgatáson a doktor úr a lábamra ültette Mózit, és együtt fogták a műszert, úgy hallgattuk a Lóci kis szivét. Azóta  így emlegeti, hogy a baba, akinek dobog a szíve a hasamban... Ezt egy párszor még elismételte a 3 nap alatt, és azóta egy hangom nem lehet, annyira aranyos és elfogadó. Próbálom beleképzelni magam az ő helyzetébe felnőtt fejjel, hogy pl én mennyire zizzennék meg, ha egy nap Attila haza állítana egy plusz nővel (legyen Katinka), hogy mostantól Katinka is velünk fog élni, de téged továbbra is ugyanúgy szeretlek, csak hát Katinkát is....
Ígérem, hogy jelentkezni fogok. Hogy mesélek, hogyan alakul a csapat élete itthon, hogyan boldogulok, boldogulunk majd élesben, ha elfogy a sok segítség.

Köszönöm a sok-sok ránkgondolást, látogatást, figyelmességet, telefont, sms-t, levelet, jó érzés kicsit a Világ közepén olvadozni.
Attilkó pedig tudja, hogy Ő a legjobbjóbarátom....

Dórinak pedig üzenem, hogy büszke lehet rám, mert még vajúdás közben is bekentem a sarkam, hogy ne legyen száraz :D.

Itt vagyoook!

Rögtön jövök

Illetve szülni.... :)

NST (Non-Stress Test)

NST-re járni ki a Klinikára mindig öröm. Még télen is :). Ámbráscetként áramvonalas diszkoszhalnak festek a méretes kismamik között. De durván. És meglepetésből is kijár. Hután végig azon aggódtam, meg ne szüljek Sátoraljaújhelyen a kisebbség között, illetve folyton azon aggódok/aggódtam, hogy Lóci tanyázgat a kis seggén. A 32 hetes UH óta ezen agyalok és figyelem, hogy mikor bukfencezik, honnan lüktet ha csuklik stb. Az NST után kérdezte az orvos, hogy van-e panasz stb. Mondtam, hogy szeretném tudni biztosra, hogy jól fekszik-e. Ezen az UH segíthet a legmeggyőzőbben. Hiába van beutalónk a jövőhétre, belementem, hogy még plusz 2 órát ott rostokoljak kényelmetlenül lefolyva a székről, hogy meggyőződjek róla, hogy megfelelő pózba vágta magát. Ééééés  igen! Fejjel lefele motoszkál. Aztán jött a meglepetés....

 - Hány hetes a kismama? Kérdik. 

Mondom, betöltött 36. 

 - Hát ez érdekes. Mert itt van több szám és dátum, de a méretek alapján 39 hét!!!! 

Így akár jövő héten szülhetek is. Vááááá, még nincsen kimosva sem. Meg is van a mai nap hátralevő programja, ha felkeltem a délutáni szunyából.
Délután még megpróbálok feltenni egy képet magunkról, hogy teljes legyen az összkép, miként is festek.

Piros Kemence

Gondolkoztam azon, Mózi legyen-e rajta(m), de azon én és Lóci nem is látszunk :)

B.Ú.É.K

Köszönöm Nektek az ez évben nyújtott olvasói, látogatói teljesítményeteket az oldalon, decemberben, novemberben különös rekordokat generáltunk. Jövőre talán ritkábban, kevésbé kreatívan, biztos hogy fáradtabban/nyűgösebben és ingerültebben, de visszavárlak Benneteket, mert rajtatok keresztül kilátok és kiálltok kicsit anyai mivoltomból :).

Boldog (jöjjön, aminek jönnie kell :)) Új Esztendőt kívánok Mindenkinek!

Karácsonyi tűpárna IX.

Ide még felsorakoztatok három szöszmötölésemet, hogy egyben legyenek az idei kreálmányok is, utána szusszanok, és olvasok, mert sok ígéretes könyvet kaptam karácsonyra, illetve el kell kezdenem hangolódnom a szülésre. Amitől így szilveszter tájékán már két évvel ezelőtt is tartottam. Nem magától az eseménytől, hanem, hogy minden flottul meglegyen addigra. Vizsgadrukkom van :). Jó lenne tudni biztosra, hogy még van 2 vagy három hetem hátra. Két évvel ezelőtt Hután szilveszterkor már javában "szültem", folyamatosan erről álmodtam és olvastam. Lehet, most sem lesz ez másként. Addig viszont mutatom a kekszes üvegre hímzett rénszarvas sorozatot, illetve Attilának a kávés dobozára varrtam egy téli hangulatú filc hóembert. A harmadik munka még nincsen lefényképezve azt majd utólag pótolom.

Képek, tanácsok bátor vállalkozóknak - mézeskalács ház

ez egy korábban elkezdett poszt, csak most végre utolérem magam

Összeillesztetem a házikót, szalonképes, publikálom :). Ha kedvet kapnátok, merítsetek. Mesélem a részleteket.

A házacska méretei a következők:

2 db előlap - 10 cm * 13 cm + 8,3 cm befogójú, 13 cm átfogójú egyenlő szárú háromszög (egyben kiszabva)

2 db oldala - 10 cm * 16 cm

2 db tető - 9 cm * 19 cm

Illetve, ami szerintem fontos, hogy egy nyújtásból legyenek a részek kivágva, hogy tökéletesen egy vastagságú legyen sülés után is. Érdemes a tepsiben körbevágni a sablont, nem a deszkán, és úgy betenni sülni, mert eldeformálódik átportálás közben. Még olyan is előfordulhat, hogy miután megsült, és kivesszük a sütőből hűlés közben kicsit hullámosodik. Kell rá egy másik tepsi nehezék gyanánt (közé legalább egy sütőpapír, nehogy rátapadjon a tészta teteje a tepsi aljára).

Ragaszthatjuk tojásfehérjés cukor masszával vagy olvasztott cukorral. Én az utóbbira esküszöm. A házacskának volt olyan része, amit még sülés előtt díszítettem (lsd a tökmagok és a mézes inda), a többit pedig illesztés előtt.
Sajnos képet nem készítettem frissen, és a kamrában másnap egy picit a karamell izzadni kezdett. Nem volt vészes, de már nem 100 %-os.

Elég jó 'kaka-hullámot' kaptunk el egy ideje, egy hónapja formán. Nem azt mondom, hogy 100 százalék a siker, de a legjobb úton járunk. És ami még ennél is szebb, hogy senki nem erőltette, hanem Mózi akarta. Ha fürdik akkor is szól, hogy kaka, kikapjuk, és pisil-kakál. Aztán érzékeny búcsút vesz, integet. Van, hogy délután négy órakor még a reggeli pelenkában nyomja, mert a többi a csatornában végzi. Én biztosan nem bánnám, ha nem két gyereket kellene pelenkázni majd :).

Kellemes Karácsonyi Ünnepet

kívánok Minden Tűkkelütött olvasónak :). Elnézést, hogy most csak így. Ilyen szimplán, ilyen póriasan. Idén elmaradt a karácsonyi photo stoppolás. December 23 és 24 mindig kemény menet, akár hogyan tervezek, akár hogyan készülök előre. Nem volt ez most sem másképp, de megérte.

Tátott szájjal, ledöbbenve, ragyogó szemmel látva a gyereket a fa alatt/előtt csak megerősít, hogy jó úton járunk, érdemes ennyi energiát beletenni az ünnepekbe. Én is olvastam cikket az Indexen, hogy a karácsony előtti megőrülés, és a mindent tökéletesnek akaró ember a saját évközbeni tökéletlenségét próbálja kompenzálni. Vitára szállnék ezzel kicsit. Mert vannak a hétköznapok, és vannak az ÜNNEPNAPOK. Amire készül az ember. Ami mindenben más. Főleg ha olyan jó élmények élnek benne a gyerekkoráról, amit feltétlenül szeretne legalább olyan sértetlen formában tovább adni, mint ahogy megélte. Jönnek hozzá saját szokások, saját vérmérséklet, de szülőként megtapasztalva hatalmas tisztelettel és köszönettel adózom Anyának és Apának, hogy ilyen mértékben tették élvezhetővé a csodát, és hogy a sok munka és fáradság mennyire nem jött át. Mostanában látom csak igazán, hogy mekkora feszített menet egy ilyennek a levezénylése. Jövőre sem szeretném csorbábbra. Most csak ennyi. De ne hagyjatok magamra, mert lesz még miről feltenni képet, van még bennem felesleg. 2013 pedig új év, új élet.

Karácsonyi tűpárna VIII. - mézeskalács házikó

Egyik délután, amíg aludt Mózi begyúrtam a mézeskalács tésztát, majd hidegre tettem, és tegnapelőtt este kisütöttem a darabjait. Egyelőre hevernek a részletek a tepsiben két dimenzióban, és eddig sikerélményem is van. Hátha nem itt ér véget. Kettőből 3D-be váltani lesz nagyobb falat, mert a ragasztáson sok múlik. Réges-régen, kapcsolatunk hajnalán Attilának sütöttem egy impozáns darabot, legalábbis az én emlékeimben úgy él, hogy tök cuki lett... :), és akkor nem kínlódtam az illesztéssel. Még szeretnék némi díszítést is varázsolni rá színes cukor, hópehely stb Dr Oetker varázs szirom segítségét hívva, amit úgy ahogy van beszórnék egyébként a számba. Ma este ezt is be kell fejeznem, és publikálnom, ha szalonképes...

Azt hiszem, itt az ideje felsorjázni az I-re a pontokat karácsonyi kreatívkodás terén, mert kezdek megzuhanni, és már odáig fajult a dolog, hogy rásóztam a gyerek pelenkás seggére... :(. Bevallom itt és most, ha elvisz a gyámügy, ha nem. De nekem is vannak határaim, még akkor is, ha utána bűntudatom van, és elzokognám magam, miután én szidok, és ő bújik, simogat, hogy ANYAAA. De olyan hangon, hogy majd elolvad. Ő is....

Ma délelőtt posta és egyéb után csak elvonultunk zenebölcsibe, hogy legyen vele is foglalkozva itt a nagy nyüzsgésben, ami jól is sikerült, élvezte is, volt mostanában gyerek társaság, több is, többféle is, volt játszóház apával, volt mamás, nagyanyás program stb. Viszont az alvások műszerébe szösz szorult. A cirka 7-es fürdetés-etetés stb fél 10-ig elhúzódik. Egyszerűen nem alszik el se nyolckor, se kilenckor, se egyedül, se énekelve, csak ha a nagyágyon mellé fekszem. Egyre szaporodnak az ilyen alkalmak, már délután is. Az ágyba betéve indul sírva az ANYA-ANYA, és nem használ más, csak ha kinyalábolom az ágyikóból vagy én fekszem a kuckó mellé, és fogom a kezét. Lehet van az ilyen gyermekeknek valami olyan finom receptoruk, amivel érzik, még ha nem is értik, hogy testvér érkezik vagy szimplán hogy feszült az anyja. 

Most pedig betűben kérek elnézést azoktól, akinek karácsonyra csak 'bóti', bazári ajándék jut, és nincs már energia, kitartás fabrikálni. Nem tettem fel mindent, mert... nyilván nem, de majd utólag színesítem az oldalt.

Karácsonyi tűpárna VII. - A bárányok hallgatnak

És végre ma érte mehettünk a bekeretezett barikért, ami nem titok, kinek készült :). A legkisebb Ádámnak. Szöszmögök ezzel is egy ideje, hiába írta az újság, hogy egy betű kivarrása 3 óra... Ahhhha, valószínű!!!  Tudtam én ezt már akkor is. Megnézném az olyan profi kezű keresztszemest, hogyan képes ezt kivitelezni ennyi idő alatt. Még akkor is, ha nem ül az ölében egy kétéves vagy nem kell közben száz mással  foglalkozni. A fő hogy a kis bölcső fölé készített barik sorban állva és készen várják a gazdájukat.

És annyit segítek, hogy nem Lóránt, nem Lóránd, hanem ÁDÁM LŐRINC (Lóci).

Karácsonyi tűpárna VI. - Home made gyurma

Voltam olyan ügyes és leleményes, hogy akkora adag nyúlpástétomot csináltam vacsorára, hogy napokig kitart, így ma a főzés csak gyurmára korlátozódott. Keresgéltem a neten több helyen, több nyelven, és többnyire ez a recept kering boszorkány-konyha körökben, hogy... végy egy nagy üstöt, békanyálat, kígyólábat (nekem a borkősav kb. ilyen titokzatos volt :)). Részletesebben pedig:

Hozzávalók:
- 1 bögre liszt
- 1 bögre melegvíz
- 1/3 bögre só
- 1 zacsi sütőpor
- 1 ek olaj

- 1/3 tk borkősav (egy kis lexikális tudás: Az élelmiszeriparban használják savként, sav-szabályozóként, antioxidánsként, ízesítőként, a pektin szélesítését elősegítő, szekvesztráló adalékként borokban, kakaóban, csokoládétermékekben, lekvárban, üdítőkben, konzerv gyümölcsökben, - zöldségekben és - levesekben. Én a CBA-ban vettem. Képet pedig azért mellékeltem, mert nekem halvány lilám sem volt, hogy ez cseppfolyós, por, tasakos vagy mit keressek a polcokon.

Élelmiszeradalékként kódja E 334.)

- ételszínezék, ha nem fehéren szeretnénk. És hát én nem. Sőőőt! A három alapszínt beszerezve, kuytukáltam őket, még akkor is, ha utána összetrancsírozza a gazdája se perc alatt.

Egy ideje agyalok a gyurma témán, csak mivel Mózi elég orális beállítottságú nem mertem bevállalni korábban. Szerintem ez most korban kb jó, biztosan bele fog kóstolni, de legalább tudom, hogy semmi veszedelmeset nem tettem bele. Cirka két hétig puha marad, de ha gondosan le van zárva, el van csomagolva, akkor tovább is. Meglátjuk. Lehet, december 24-én kap egy adag színes féltéglát.
Most viszont végre megint lefekszem délután, mert nagyon jól fog esni :).

Majd ha szépen be is csomagoltam, feldobok ide belőle egy képet.

Adventi hangulat Ádáméknál

Felteszem ezt is, ha már lecsattintottam, milyen az adventi hangulat nálunk :). Keressétek a képen a kakukktojást! Ennyi férfi mellett csak elkél egy ilyen öngyújtó, miegymás....

Aranygaluska muffin

Attilának valamelyik nap az adventi kalendárium azt dobta, hogy:  Mára ARANYGALUSKA MUFFIN dukál. Az ötlet és én úgy találkoztunk, hogy Barbi egyszer hozott a játszótérre a Kiscipó pékségből ilyet, és meglehetősen fincsi volt. Pikk-pakk leltem is ilyen recepteket a neten, aztán neki gyürkőztem ennek. Szerintem yammííí lett, leteszteltem. Azt hogy miért jobb, mint a hagyományos? Max könnyebben szállítható, szedhető, ehető. Nekem 11 darabot sikerült ez alapján rittyentenem férfias muffin papírba :). Fénykép is lesz majd, próbáljátok ki Ti is!

Ezt a megdöbbenésemet

frissiben le kell írni. Az egy dolog, hogy a gyereket ne hagyjuk felügyelet nélkül a fürdőkádban, mert csak, még rendben is van. De hogy a fürdőszoba közelébe se? Ez eddig nem volt probléma. Megnyitottam a fürdővizet reggel magamnak, és amíg folyt a víz Mózi egy játék konyhai kis lapáttal hadonászta a vízsugarat. Mi baj lehet ebből? Max annyi, hogy vizes lesz a body ujja. Kimentem a törölközőmért, és mire visszaértem a gyerek ruhástól (harisnya, nadrág, benticipő, atléta, body és pulcsi - meg van fázva) állt a félig teli kádban, és továbbra is a kanállal pancsolta a csapból kifolyó vizet. Halvány sejtésem sincs, hogy jutott be a kádba. Valószínűleg a WC tetejéről mászott be, de akkor nagyon jól sikerült, mert nem esett fejre, nem csúszott el és egy pillanat alatt levezényelte ezt. Basszus Móóóóózi!!! - ennyi volt az első reakcióm, amin megdöbbent, hogy miért ilyen nagy szó ez. Lehet Pumukli is hallotta a hegyi beszédet, hogy ilyet miért nem csinálunk. Azt elérte vele, hogy együtt fürödjünk megint, amit nem szeretek mostanság a nagy hasam miatt. Ilyenkor kis traktort találok a fenekem alatt is, meg lepke fogó hálót a lábamon, és különféle színes tároló elemeket, amit behord a fürdőszobába. Sajnos a döbbenet nagyobb volt, meg az igyekezet, hogy lefejtsem róla a vizes ruhát, így az ázott verébről nem készült kép. Az általános, fürdés utáni kádhelyzetről még anno lőttem egyet ,azt most megmutatom:

Gondolom, tűkön ültök, hogy mi lesz a következő nyilvánosságra hozott kis "tűpárna", de el kell keserítselek benneteket, hogy egy picit várnotok kell, amíg elkészül. Addig is adok még jó tippet, csak Mózi Cica lebetegedett szombat estére, és olyan kis bágyadt, lelassult, hogy ülünk egymás ölében könyveket nézegetve, autókat toszigatva, vagy ő éppen gesztenyét főz, nekem meg kóstolnom kell. Hátha ezzel le is tudjuk a nagy karácsonyi lázat, és idén nem ez lesz szent estén a fő attrakció.

Megragadva a szerencsés alkalmat kívánunk Dodónak Boldog Szülinapot, amíg haza nem jutunk élőben megcsókolgatni.

"Az ünnep azé, aki várja"

Akkor az enyém biztosan :). Itt a nagy karácsonyi készülésben azért sikerült analizálni magam, hogy nyilván azért tobzódik bennem ennyire az alkotási vágy, mert tudom, hogy egy jó időre félre kell tolnom hamarosan ezeket. Vagy ha nem is kell, nem lesz rá kapacitásom. Ezen túl kényeztetem magam programokkal, mint például a szokásos lányos összejövetellel Pesten Kiskatánál Thália színházas kihágással, idén Mózi nélkül nagy pocakkal, Mesi viszont Eszti babával (tavaly én avattam be a dedet a társaságba, és Mesi jött 2 in 1 felállásban, jövőre ő hagyja ott Esztert, és én viszem az erszényben a kis kengurut :) - ügyesen ki van ez találva. már második alkalommal alszunk francia ágyban kettesben, mert vagy ágynyugalomra szoruló kismamák vagyunk éppen, vagy szopós kis malacunk van). Aztán volt olyan, hogy Mikulás ürügyén Kossuth lakba szervezett baba-mama találka, ami szintén komoly hagyományokra nyúlik vissza..., valamint Sanyikámnál aludtam a minap, Attilapa pedig megnyerte magának Mózit. A lelki feltöltődés mellett bejelentkeztem a karácsonykor aktuális arcmasszázsra is, valamint Bettivel becsüccsenve a Bakelitbe bezúztunk két-két forralt bort fektetés után. Ma a Szívemhez Közelállókkal reggeliztünk, mert két évvel ezelőtt szintén csaptunk egy ilyen, még matrjoska babaként vajas kalácsozó szeánszot nálunk. Attila is kényeztet. Megpucolta az összes ablakot advent 1. napja alkalmából, nekem csak a függöny mosás és vasalás maradt belőle. Apránként haladok a nagy takarítással is, egyszóval Every day, happy day ;-) (ugye Bélus?).

A Mikulás muriról még csatolok majd képeket, mert annyira jó fej volt a 7 gyerek egy rakáson :D.

Mikulás előszele 2012. december 5.

Jön a karácsony

Adok én Nektek jó ötletet :).

Karácsonyi tűpárna V. - Filc bébi cipőcske

Valamelyik reggel a héten negyed 5-kor kivetett az ágy magából, így volt időm befejezni a legcsöppebb fiú egyik karácsonyi ajándékát. Hatalmas köszönet érte Marikának, a Hímzés Nagyasszonyának, akitől elleshettem egy-egy praktikát, és biztosított extra kelléket, mintát. Habár karácsony alkalmából készült a kis cipő, nem akartam piros-zöld felállásban karácsonyi motívummal készíteni, még akkor sem ha nagy volt a kísértés. Az ihlet itt kapott el, ez adta az alapot. És így fest az én verzióm.

Ami felmerült a munkafolyamat kapcsán, hogy milyen vékony-vastag filcből kell elkövetnem, a vízben oldódó  segédanyagot meddig kell a végén áztatnom és milyen hőfokon, hogy a filc se nyúljon ki stb. Most már kérdezhettek bátran ezzel kapcsolatban is, van némi tapasztalásom :).

Adventi Manó

Közben ezzel is elkészültem, csak nem volt kapacitásom ide is felpakolni. Most megosztom végre a zsebes emberkét, akinek a zsebeiben különféle sütiformák vannak. Továbbra sem vagyok oda az édesség ötletéért, viszont gyurmát fog hozni a Jézuska, azt tudom. Ehhez rejtettünk el benne szaggatót, meg egy pici deszkát. Nem volt kapacitásom 24 zsebre, vagy 2 manóra, majd 2 naponta jut egy-egy, vagy menet közben újra töltöm :). Ezt egy 2006-os Praktika magazin adventi különszámából csináltam, de jelezném, hogy a leírás hagy némi kívánnivalót maga után. Tényleg nem bonyolult, csak hát..., na. A fő, hogy elkészült.

Néha úgy érzem, elmérem a farkam

Kb ez a szitu Mózi adventi kalendáriumával is. Tegnapelőtt is hiába vitte el Attila játszóházba estig, hogy befejezzem az utolsó simításokat, a sírás és a csapkodás kerülgetett, így félre tettem. És egyre az motozott bennem, hogy minek ugrok én ilyen kalendárokba fejest, mikor vannak erre termett, tanított és programozott emberek/gépek, akik megfabrikálják, nekem pedig csak leemelve a polcról fizetnem kell érte. Viszont nekem az úgy nem vicces, nem kihívás. Meg különben sem azért szerettek. Jól mondom :)? Max nem 1-étől, hanem harmadikától nyúlkálhat a zsebek mélyére Mózi. Mert nem bonyolult  amit akarok, csak szar a leírás :). Azt írja, varrjuk fel a gallért.. Köszi, de milyen gallérokat, amikor a szabásmintán nincsen ilyen. VAGY. Szabjuk ki a nadrág elemeit. És bár a rajzon van egy ilyen jelzésű, meg szerencsére láttam is már nadrág szabásmintát, csak annak nincsen nyakkivágása meg válla, és az is ábrázolva van, hogy hány darabot vágjak ki belőle. Gondoltam, nem fognak ki rajtam, a jól ismert módon neki láttam a nadrág varrásnak, de mikor az jött, hogy hajtsuk fel a karöltőt, akkor sok nem szép gondolat suhant át a fejemen. Mert nekem ott nem volt rés. De még varrás sem. Így most a kép alapján valamit megpróbálok kiügyeskedni. Lehet pucér marad a karácsonyi manó, és a bőrére aggatom az apróságokat, nem a ruhája zsebébe... Hamarosan publikálom. Remélem...

És egy fotó Mózi Manóról, mert olyan jól tűri, amíg anya alkot. Kivéve, amikor nem.... :). Akkor meg nyilván nem alkotok.

Papír madáretető

Holnap advent, átlapozhatjuk a novembert is. Ez pedig bónusz alkotás, nem feltétlenül karácsonyi témájú, de simán lehet belőle az is, ha olyan színvilágban készül. Tavaly varrtam az ünnepi asztalra három kis piros csíkos madarat, most pedig gyártottam madáretetőt nekik. Le kellett vásárolnom a hobby boltban a ratyi ollók árát, mert visszavittem, hogy én már pedig ezért egy fillért nem fizetek, és vettem helyette papírokat. Na ez sem volt nagy cucc, csak minden apróság idő, idő. Most viszont fekszem hamar, mert húz az ágy, a képeket majd holnap becsatolom. Természetesen 4 házikó készült, de az egyikben nem lakozik még madár... Majd ha meghozta a gólya. Az arányok direkt ilyen fordítottak, így diktálta a design számomra. Egyik madár sem fér bele a valóságban az etetőbe. A képen csak a házacskák látszanak, bár ez gondolom, fel is tűnik :). Az ötlet innen származik. Hajrá!

Csokorba szedem Mózi szókincsét - gyerekszáj

Nem leszek hosszú. Egyelőre. A napokban tanult szavak, nem tudom merre járt :): kankó és nuna....

Ezen túl szép és tiszta az anya, apa, ajtó, autó, hoppá, duda, mama, fa, kő, tű, tök, bab (ez menetközben csak ba lett), baba, kaka, hama, állj, Dodó. Hirtelen ezek ugrottak be. Activity-ben viszont verhetetlenek vagyunk. Bővítem majd, ha újabbakról hullik le a lepel. És persze vannak az állathangok: vaú-vaú, cin-cin, iá-iá, nyááá, háp-háp.
Nemzetközi vonalon is elég fejlett, de nem ismeretes, hol csipegette magára. Pl profi krákogó akcentussal kántálta az autóban, hogy Allah, Allah, Allah, valamint ma itthon úton útfélen, hogy I do - I do..., I do... Az utóbbi szerintem az ajtóból ered, mert nem annyira {ájdú}, mint inkább {ájdo}. Az igen helyett pedig lazán annyit mond, hogy jaaa (kicsit sóhajtva). Kutattuk a családon belül, de senki nem használja így :).

32 hetes Uh-ról jöttünk...

... híres mesterségem címere: van ez 33 hét is, január 20-ára szerintem 4-en leszünk :). Igazándiból a héten töltöttem be a 31-et, de azt rég nem veszem kiindulási alapnak. Nem véletlen, hogy én is nagyobb vagyok, Mózit ilyenkorra már megszültem (saját kiló alapján). A kicsi fiú már most több, mint két kg, és tanyázgat a fenekén :(. Kedden fejjel lefele mocorgott, a szívhang is onnan jött felénk. Már most gyönyörű pofikája van, a szája stipp-stopp az enyém ;-).

A hasam többet keményedik, mint szeretném. Néha az utcán, babakocsit tolva, sietve meg kell állnom, aláfognom a hasamnak, és egy jó nagyot szusszanni, hogy mindenki azt higgye körülöttem, SZÜLÜNK :).

Több pihenőre, több folyadékra és több magnéziumra vagyok ítélve. Ezt leszámítva jól vagyunk. Hétvégén megpróbálom még gyorsan az ablakot megpucolni. Ameddig bírom. Majd max a létrás részeket Attila befejezi. Aztán a karácsonyi nagytakarítás egyben Gyermekváró takarítás is lesz. Az apróbb vasalás, pakolászás meg menni fog itthon lazán. Megyek is gyorsan átrendezem a könyvespolcokat újfent. 

Adventi házikó

Muszáj vagyok pucolni, és rendszerezni kicsit a gépem, és mivel közeledik Advent eszembe jutott, hogy anno Attilának csináltam egy festett fiókos fa házat. Nagy nehezen megleltem a képekeket róla, ami még akkor készült, így most kibiggyesztem azt is ide, illetve a tavalyi madárijesztőt, amit Sanyikának varrtam. Szeretném, ha legalább az oldalon egyben gyűlnének az alkotások, már így sem teljes, mert a Mózi születésére varrt kis izék hiányoznak pl. Lehet azt is felvadítom ide majd. 

Adventi ház 2008

Madárijesztő - Tilda design, 2011

NYUSSSZ

Basszus... :)! Mózinak kerestem tegnap a guglin nyúlról képet, és akkor találtam meg ezt a szép állatot. Az ő arca is nagyon felragyogott :D. Nyúl ez egyáltalán?

Védőnő

Egy anyának másfajta/féle sikerélmények jutnak, és azok gyakorisága, mélysége és hossza már nem pusztán csak rajta áll vagy bukik. Épp ezért terpeszkedik most bennem a büszkeség, mert itt járt délben (félig-meddig váratlanul) a védőnőnk, aki Mózit jött most csekkolni. Éppen ebédelt, és el volt hűlve. Először attól, hogy milyen szépen eszik villával és kanállal felváltva :), majd attól, hogy mekkora hatalmas adagot pusztít el, mert 2 gyerekre valót megevett simán, és hogy milyen gyönyörűen ért mindent, milyen jól bekapcsolódik, és kifejezi magát - még akkor is ha nem mondatokban kommunikál. Azt mondja, hihetetlen milyen nagy változáson ment keresztül csak az elmúlt egy-két hónap alatt. Ez kinézetben, szellemileg és úgy egyáltalán. Én meg jó büszke voltam Gyermekre, és azért picit magamra is, aki próbál belőle civilizált lényt szocializálni, önállósítani, de közben a kijáró érzelmi hátteret is mögé tolni. Talán csak nem csinálom/csináljuk olyan szarul.

Karácsonyi tűpárna IV.

Ezt azoknak ajánlom, akik mindig azzal takaróznak, hogy nem ügyesek, nincs idejük, tök sokba kerül a megvalósítása stb... Ez olyannyira buzi egyszerű és olcsó mulatság, hogy na. Hungarocell kúpba (pár száz forintos tétel) kell gombostűvel böködni mézest. Vagy ha nagyon nincs idő mézest sütni, vagy nincs megfelelő forma a szaggatáshoz, akkor bolti apró sütivel is kivitelezhető. Sőőőt. Ha vannak jó fajta gombok, akkor azzal is jól mutat. Alulra pedig kötöttem egy jó öreg, jól bevált piros kockás szalagot, ami Kiskata szerint már a védjegyem lehetne :). Ezek szintén az asztalt fogják díszíteni. Tavaly kismadarakat varrtam, azon állt a névtábla. Most ennek a csúcsába fogom szúrni. Mielőtt eltűnök hétvégére, ezt még felpakolászom, hogy legyen időtök megcsinálni. Hétfőn kikérdezem.
Nem elhanyagolható momentum, hogy az ünnepek után/előtt/alatt a mézesek leeszegethetőek a helyükről ;-). Ne mondja nekem senki, hogy kidobná csak azért, mert egy gombostű átjárta. Annyi kell a vashiány ellen.

Mondok én Nektek jó helyet

Debreceniek kivételesen előnyben. Lehet ismeritek is, de nincsen túlreklámozva egyelőre Debrecenben, mi sem tudtunk eddig Róluk. Az utolsó pillanatig azt hittem, a Pizza Via-ba megyünk vacsorázni :). Attila nem akarta elárulni, azt mondta meglepetés. Marketing szempontból még van mit fejlődniük, de a konyha remek. Bio alapanyagokból készül, stílusos, családias: Oliva Gastro House. 2 havonta változik az étlap, mi nagyon jót választottunk most. Inni házi bodza szörpöt kértem csatos üvegből retro szódával :). Próbáljátok ki valamilyen alkalomból vagy csak úgy! Nem fogtok csalódni.

Karácsonyi tűpárna III.

Akkor hát ezekkel is elkészültem. Merje valaki azt mondani, hogy tiszta hülye vagyok, hogy novemberben a karácsonyi szalvétagyűrűket csinálom :)!. Azt is. Meg mikor mit. Minden helységben van megkezdett alkotás, attól függően, hogy Mózi mit enged, mi fér bele két mesekönyv és három várépítés-rombolás között. A délutáni szunyákból továbbra sem adok. Annyi, hogy vannak napok, amikor bírom nélküle, vagy letörpítettem órácska hosszúságúra. Muszáj vagyok most aludni, amíg lehet. A többi idővel kell takarékoskodnom. Rövidke projektek ezek, de több részletben készül így.

Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata

ellenem van megint, úgy érzem. Vagy legalábbis a jelzőlámparendszert ellenem hangolja. Ez már feltűnt két évvel ezelőtt is, hogy a jól bevált útszakaszon történő folyamatos közlekedés piros lámpák sorába torkollik. Nem úgy lesznek zöldek, ahogy megszoktam, ahogy kiszámítottam, amerre kanyarodtam stb. Szomorúan jöttem rá, hogy senki nem programozott át semmit, csak düledező hassal botorkálva, szuszogva lassult a tempóm. Nem javított a helyzetemen nagyon a babakocsi sem, de megszoktam. Most viszont arra észlelek, hogy megint nem úgy működik a városi jelzőrendszer, mint szokott. A sebesség megint az én oldalamon hibádzik. Lesztek még Ti is kismamák, majd meglátjátok, milyen ez :)! Csak nevessetek!

Minimum nyolc kis kutyakölyök

Mózinál anno azt mondtam december körül, mikor kérdezték, mocorog-e, hogy kb ilyen lehet, amikor hét kutyakölyök kaparászik az anyjában. Tévedtem. Erre mindig akkor döbben rá az ember, mikor van mivel összehasonlítani. Ha akkor hét volt, most legalább 9-10. Durván mozog, hullámzik a hasam kívülről is :). És míg Mózi napközben max egy-egy sorozattal jelezte, hogy velem van az irodában, addig Másik folyamatosan dorbézol nagyvilági belsőben. Fél tizenkettőkor különösen aktív. Annyira, mint egy-egy youtube-os pohártáncoltató videón. Alig találok három összefüggő órát, amikor csend van bent, sőt néha éjszaka is arra kelek, hogy BUMMM!! Mózi is szokta nézni, sőt mutatja, hogy a baba, hogy rugdos odabent. Ilyenkor ő kívülről, Baba belülről :). Jó lesz ez :))!

Jajjj, megint ég a pofázmányom, hogy hétfő van, ilyenkor különösen többen vagytok kíváncsiak az oldalra, és én ezeket a szerencsenapokat elbliccelem. Most el kell robognom a TESCO-ba, mert nincsen a mézeshez hozzávaló minden, és ez mára fel van írva feladatnak, hogy be kell gyúrni... Utána ha lesz még bennem szusz, akkor felrakom a családi falitáblát, amit már frissítettem is. 2 éve nyáron csináltam meg az első változatot, amikor Mózi Cicával elkezdtünk osztozni a testemen, és már jele volt, és már a MÓZI név kitalált volt. Egy sima IKEÁs rajztábla, amin egy derűlátó Napocska vigyorog bele a világba - mostanra egyre porosabban - de sok-sok éve került föl rá, oka is volt, nincs szívem letörölni. Erre kerültek a mágneses betűk és képek. Kicsit még foghíjas, hamarosan teljes lesz a csapat. Egy időre legalábbis.... Ja, boccs! Képeket csak jó esetben holnap tudok produkálni, mert nincs gép :(. Akkor ez ma egy sikersztori volt blog szempontjából. Maradjunk most egy szimpla Szép álmokat-ban.

Annamari forradalmasította a főzést

Nálunk biztosan :). Hatalmas köszönet az egyszerű, de annál frappánsabb ötletért. Megosztom Veletek, hátha segítségetekre lesz. Csak magát az elvet. Remélem, nem haragszik meg érte, de az én dolgomat megkönnyítette veszettül. A következőről van szó. Excel tábla, mi más :)? Első oszlop sorszám, második oszlop az étel típusa (leves, főétel, édesség, saláta stb), harmadik oszlop az étel neve, negyedik, D oszlop a főbb komponensek. Ilyen hogy só, bors stb alap, ami általában mindig fellelhető, az nincsen benne, csak a fő hozzávalók. Aztán szépen lehet szűrni benne, ha ráeresztetek egy szűrőt. Így a heti menüt megalkotva, kiválogatva, egy mozdulattal megvan a bevásárló lista is :). ÓRIÁSI!!! Ha van időtök energiátok lehet képekkel szebbé tenni, és folyamatosan bővíteni. Köszönjük Annamari!

Olyan régóta próbálunk összehozni egy gyermektelen, volt kolléganős lazulós estét, de valaki mindig kilóg a sorból, valahol éppen mindig beteg valaki, vagy nincs itthon, vagy csak nem alszik este a gyerek. Tegnap végre viszont véletlenül összetolta a sok babakocsi az orrát a téren (Barbi, Betti, Mesi, Nati és szerény jómagam), és Barbi remek javaslatára becsődültünk a Mandula cukrászda bethlen utcai különítményébe, ahol nagyszerű gyerek sarok van, kreatív nénivel, aki segít rajzolni, ragasztani, gyurmázni, amíg anyukáék nagyasszony módjára kávéznak. Tökéletes ötlet. Keressük ennek éttermi megfelelőjét Debrecenben. Aki ismer ilyet, ne késlekedjen megosztani velünk.

Egy nagy pacsi a Mandula cukinak!

A képen feltüntetett gyereksaroknál picit bőségesebb a hely, és picit bőségesebb kupit hagytunk magunk után, pedig igazán igyekeztünk rekonstruálni az eredeti állapotot... :)

Karácsonyi tűpárna II.

Ha ma lesz érkezésem, akkor feltöltöm a kis karácsonyfa függőket, amit tegnap fél 11-kor be is fejeztem. Ezeket szépen felfűzöm két sorban egy madzagra, és jól mutatnak majd az ajtón. Valamint a hétvégén hátha sikerül befejeznem a Mózi adventi kalendáriumát is, amit szintén megosztok Veletek. A következő hetet tanulásra és egyébre kell fordítanom, túl nagy luxus ez a szintű fabrikálás.

és hát lett érkezésem. íme :)

Karácsonyi tűpárna I.

Most majd gyakrabban teszek fel apró ünnepi ötleteket, dekorációt, mint az elmúlt fél évben ;-), ezt megígérhetem. Ahogy én is haladok vele, felpakolom, Ti pedig merítsetek belőle ihletet, kedvet, bátorságot. 

Ezek pofonegyszerű darabok, de én nagyon szeretek pepecselni velük. Lelassít (még jobban :)), megnyugtat. 

Tegnap pl csúnya módon alig vártam, hogy a fiúk elmenjenek itthonról, csináltam magamnak hangulatot minimális forralt borral, kerestem hozzá hátérzajt (Michael Buble), és őcköltem három kis piros rénszarvast. Még nem tudom a helyét, de nem is vagyok elkésve vele.

Ezt is csöppet átalakítottam, mert eredetileg hímes lovacska volt. Akárhogy is, a piros karácsonyi ló kevésbé közismert télen, mint a rénszarvas, nem? Még az is lehet, hogy varrok hozzájuk vagy hatot, és lesz belőle girland. Vagy felkötöm őket egy üveg köcsög oldalára, nyakára.

Kézműves, bio kecsketejes csodaszappan van ELADÓ!!

Nem vagy egy kreatív, ötletgazda Miku, sőt mi több: Jézuska?! Nem győzöd követni, hogy idén zokni, nyakkendő, textil zsebkendő, netán öv, bőrkesztyű a soros? Nincs elég időd, de fontos a család... :D Ezért vagyok én itt ;-)! NA, milyen vagyok bugyuta reklámszöveg írásban? Házalós porszívóügynök dumát félretoszítva tényleg közeleg a karácsony, a szeretet ünnepe, és a fogyasztói társadalom költekezésének legcsúcsosabb, legésznélkülibb időszaka. Segítek időben dönteni, megrántom az ötletelés zsinórját, piacra dobom immár Debrecenben is nővérem házi főzésű, saját kis kecskék tejéből készített szépségeit. Önmagában is remek figyelmesség a "porosodó" rokonságnak vagy egy-egy nagyobb lélegzetvételű ajándék mellé még egy csöpp kis finomság ;-). Készülnek szezonális jellegű gyümölcsösök, kávés, mézes, mákos, levendulás...

Natúr-kecsketejes:olívaolaj ,kókuszolaj,pálmaolaj.méhviasz,kecsketej,Nátrium-hidroxid

Natúr-kecsketejes:olívaolaj ,kókuszolaj,pálmaolaj.méhviasz,kecsketej,Nátrium-hidroxid

Kakaós-kecsketejes márvány:

olívaolaj ,kókuszolaj,pálmaolaj,napraforgóolaj,méhviasz,kecsketej,Nátrium-hidroxid,kakópor

Rózsaszín-kecsketejes:olívaolaj ,kókuszolaj,pálmaolaj.méhviasz,kecsketej,Natrium-hidroxid,természetes rózsaszín szappan színező,természet azonos eper illat

Zsíros,pattanásos bőrre: cédrussal és kamillával

Összetevők:olívaolaj,napraforgóolaj,kókuszolaj,Nátrium-hidroxid,cédrusolaj,kamillatea, kamillavirág,sáfrányos szeklice

Kérlek Benneteket, hogy amennyiben érdekel, írjatok időben a navbar utolsó, de nem elhanyagolható menüpontjaként felelhető felhívásban, hogy a három fiú gyermek mellett időben el is készülhessen.