Tejfakasztunk

A Campus Fesztiválon Bori egészségére!!!

Isten hozott Bori Baba :). Brékó-brékó, itt sokadik Keresztanyád.

Úton van Kerekes Boríííííííííííííííí!!!

Vele együtt hamarosan születik Kerekes Apuka és Sándor Mama!

Kell valami elfoglaltság

A bölcsi szünet előtt, az utolsó napon kiadták az üzenőfüzetet, amibe havi rendszerességgel biztos kerül információ. Most írtak egy összegzést Móziról, hogy milyen jól beszokott a csoportba, milyen hatalmasat ugrott a kommunikációs készsége (ez a legszembeötlőbb), milyen jól eljátszik, és hogy mekkora nagy mozgásigénye van. Miután beszalad a csoportba, meg sem áll, csak enni, majd ebéd után egyből elalszik, de utána megint meg sem áll. Ezt veszem észre én is.... Lelőhetetlen :). Aminek örülök, sőt. Csak picit fárasztó. A héten egyszer kisétáltunk a Lovardához (amiről megemlékeztem), illetve másnap a 'Nagy Egyetem' előtti szökőkúthoz. Ez a színház mellől nem kis távolság egy 2 és fél évesnek - szerintem, de ő jött motorral, lábon, egyszer sem kellett felvenni. Kint aztán megint futott, ugrándozott, lépcsőzött, csúszdázott a lépcső oldalában, kavicsozott, majd másfél óra hancúr után haza sétáltunk, motoroztunk.... Ez egy felnőttől is szép teljesítmény. Tegnap aztán nem mentünk ilyen nagyot. Helyette beizzítottuk a pókhálós játékot, ma pedig reggel krumplinyomdáztunk.

 

A pókhálós játék lényege az lenne, hogy ragasztószalagból az ajtófélfák közé ki kell feszíteni a hálót, és abba papírgalacsinokat dobálni, célozni. A mi ragasztónk nem volt elég jó ragadós, így nem tapad bele a papír. Helyette ping pong labdákkal céloztunk át rajta.

http://lifewithleslie.net/spider-web-shooting-game/
ötlet innen

Lóci még csak csendes szemlélője a dolgoknak

Tartogatok mára is egy kis unaloműzőt a számotokra - Sándorság

Már olyan sokszor be akartam számolni róla, hogy Sanyikám és én miért lettünk Sándorok, hogy most nyélbe is ütöm a tájékoztatást. Biztos idiótaságnak tűnik olvasva (meg félre is érthető), hogy egy nőnemű lény, miért Sándor, főleg miért Sándor kölcsönösen. Még ebben a csavarodott világban is furcsa, ahol két lábon szaladgáló Kazetták is vannak anyakönyvezve, bődületesebb baromságokról nem is beszélve.

Próbáltam a neten ráguglizni, hogy megtaláljam az eredeti kiindulási pontot, azt a bizonyos továbbküldős történetet a maga bölcsességével, és amiket rendszerint csuklóból törlök, ha így kezdődik a tárgy, hogy : Fwd:...

Ezt valami miatt anno mégis elolvastam, sőt tovább is küldtem az akkori Kató Eszternek azzal a kérdéssel, hogy ugye mi is Sándorok vagyunk? És ja. Azok lettünk. Keményen összenőttünk a névvel egymás számára.

Próbálom felidézni a történetet.
Egy építkezésről szólt, ahol volt egy nagyon pozitívan gondolkozó, minden szar ellenére szépet kikerekítő (lehet kicsit az a balf*** kategória?) kőmíves, - mondanom sem kell - Sándor, aki egy napon lezuhant munka közben arról az épületről, amelyen dolgozott, és összetörte magát. Arra nem emlékszem pontosan, hogy milyen testi vagy szellemi/érzelmi fogyatékosságot szerzett, minden esetre ebből is csak a jót igyekezett kihozni, nem elmerülni saját bánatában.
Egyértelmű, miért voltunk annyira fogékonyak a továbbküldős, gejl történetekre, hiszen mélyebb bugyrokat kóstolgattunk akkor, de pozitív bőrünkből nem tudtunk és/vagy akartunk kibújni akkor sem. Így ragadt ránk a sándorság :). Most már Ti is tudjátok.

ééés a jó öreg Ország Boltja....

.... Tessék szavazni. Idén az első hely a cél.

Lassú, minőségi élet

A Slow Life* jegyében, illetve a bölcsődei szünetre való tekintettel elhatároztam, hogy felkerekedünk a fiúkkal délután, és veszünk egyszerű ping pong labdákat és gyűjtünk kavicsokat. Ehhez egészen a Lovarda előtti nagy placcra sétáltunk, és megfogadtam magamban, hogy út közben nem ejtem ki a számon, hogy Mózi, menjünk már, gyere, siessünk (vagy hasonló). Nagy baj nem lehet, ha találunk kavicsot, botot, van víz (bármilyen formában, csöpögve, folyva, lavórban, tálban, flakonban, spirccniben, permetezőben) és homok, föld. Hagytam, sőt leguggoltam útközben én is közelről megszemlélni a járda repedéseiben a poros hangyákat, megvártam, míg a Csapó utca végén a felhólyagosodott aszfalton oda-vissza 10* átmotorozott a bukkanókon, körbe tapogatta őket, amíg botot kerestünk, és a Campus előtti téren "csapozott". Vödör szám horda a zöld kisvödörrel a vizet a szökőkútból a díszburkolatra és a homokba. Boldogan válogatta a kavicsokat, amiket majd megfestünk a héten. 

Meg is lett az eredménye :) Már az Árpád térnél megkérdezte, hogy Holnap is eljövünk? 75 perc alatt értünk haza, kereken 8-ra, útközben pogácsázva.  Közben agyaltam, hogy holnap mit főzzünk, mi az amiben tudna segíteni maszatolni, milyen itthoni mókát találjunk ki. Az egyik délelőtt krumpli-nyomdázni fogunk, de csak ételszínezékkel, mert tartok tőle, hogy benyalja a festéket!! 

*A Slow Life mozgalom civil kezdeményezésként a nyolcvanas években jelent meg Olaszországban a gyorsétteremláncok elleni tiltakozásként, a helyi, hagyományos ízeket hirdetve. A Slow Life, Slow Food mozgalom nyitányaként az olaszok az általuk igen kedvelt pennét dobták a magasba Rómában, a Piazza di Spagnán, felhívva a figyelmet a nagyvárosiasodás negatív hatásaira . Ezt követően megjelent a Slow Travel (Utazz lassan!) mozgalom is, amely arra buzdít, hogy hagyjunk időt a barangolásra, az országgal való ismerkedésre, arra, hogy elvegyüljünk a helyiek között. Ne kipipálni akarjuk az élményeket, gyorsan és sokat kattintgatva a fő látványosságok előtt, hanem merüljünk el a részletekben - az sem baj, ha  el is tévedünk városnézés közben. (...)

A mozgalom szlogenje: Fékezz, élj tartalmasabb életet! Ez nem lustaságot jelent, hanem, hogy kevesebb dolgot csináljunk, és lassabban. Ennek a filozófiának a lényegét egyetlen szóban foglalhatjuk össze: egyensúly.

A Slow City (Élhető város) kezdeményezéshez eddig 16 ország 150 városa csatlakozott. Címerükön egy csiga van, a lassan járj, tovább érsz filozófiáját hirdetve, elutasítva a rohanást, a taposómalmot. Ezeben a városokban van idő a helyi hagyományok ápolására, a találkozásokra, a zöld övezetek karbantartására, arra, hogy egy padon ülve könyvet olvassunk. 

Míg az Élhető város mozgalom arra törekszik, hogy nyitott szemmel járjunk ott, ahol élünk, hogy megismerjük a sarki boltban a nénit, hogy kijárjunk a piacra, hogy támogassuk a helyi értékeket és a turizmust, a Slow Parenting (Nevelj lassan!) mozgalom a minőségi szülő-gyermek kapcsolatra helyezi a hangsúlyt. Arra, hogy legyen időnk meghallgatni a gyermek élménybeszámolóit, mesélni neki, és törődni a szorongásaival, félelmeivel. A játék elsőbbségét hirdeti a balettóra helyett. A mozgalom a szülők körében is megjelenő túlhajszoltságot szeretné csökkenteni, és alapgondolata a korai versenyeztetés, siettetés elleni tiltakozás. /Kádár Annamária - Mesepszichológia/

ZORÁN - Üres bölcsőt ringat a hold fénye

Hétfő volt, mikor született
Én kivártam volna, de nem lehetett
Tudod, a számla nagy, a munka se vár
S jött a hír, hogy a fiam már jár
Aztán láttam, ahogy nevet és fut elém
Hogy ő pont olyan lesz, mint én
Majd ugyanolyan lesz, mint én

Üres bölcsőt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége
Apa, mikor jössz? Fiam, mennem kell
Az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még

Neked hoztam, nézd, egy kis ajándék
Apa, pont ilyen lasztira vágyom rég
Gyere, taníts meg rá, hogyan dobjam el
Fiam, játszunk majd, de most mennem kell
Viszi lehajtott fejjel, egy könnycsepp se jön elő
Úgy dobom majd, mint ő
Mondja, olyan leszek pont, mint ő

(...)

Tiszakécske

Csak a saját gépemen lelt képekből garázdálkodok, mert este már lusta voltam, hogy az Attila videó-arzenálját is magamévá tegyem. Legyen elég most ennyi. FB frissül Attila keze nyoma által állandóan :).

Idén az e-World tábornak a tiszakécskei Tisza-parti Termálfürdő és Kemping adott otthont, ami nagyon jól sikerült. Nekem különösen. Talán az az egy délutáni másfél órás szunya, illetve hogy este is 11 előtt mentem el aluszni. Apartman házban laktunk, nem osztozkodtunk senkivel, világos volt, tágas volt, szépen felszerelt, modern, teraszos, légkondis stb. Szabad bejárásunk volt a fürdőbe, amit Mózi fenemód élvezett. Az elején kicsit óvatosabban, mondta is,  hogy félek a víztől...., (egyáltalán nem látszott persze :D) de azért belecsobbant párszor. Aztán különösen felszabadult. Alig lehetett magára hagyni szárazon, mert pólóstól, karúszó nélkül rombolt a víz felé. Attila meg sört elhajítva, átszökellve a padokon, mint a parti mentők, zúgott utána. Volt, hogy nem érte utol.... Én amennyire vízibolha voltam, mostanában annyira nem hoz lázba a strand. Valszeg azért, mert neki kell vetkőzni. Én meg azt nem szeretek már nagy közönség előtt :(. Mégsem éreztem azt, hogy de jóó lenne csak ázni a habokban vagy napozni. Az esti mulatságból sem vettem ki a részem 100 %-osan, de ki is aludtam magam :). Volt lángos, jégkrém, fagyi, kv, pont mint a strandon :). Jövőre ha ide jövünk, beizzítjuk a leendő sátrunkat is. Juppppííí! Lóci Tündérbögyörő most is hozta a formáját. Nézegette a leveleket, és a közte átszűrődő napot, hentergett, vigyorgott, aludt végig az autóban, éjszaka fogyasztott az anyjából. Jobb gyermeket kívánni sem lehetne :)

Sanyikám nem szült meg a hétvégén, pedig biztosra vettem, és mint a véres kardot hurcibáltam a telefont magammal. Hamarosan fújom a riadót itt is ;-)

Szerintetek jó napom van ma? :) Hógyispersze Boborján. 

Mózi, karján a pici fonott kosárral én meg Lócival babakocsistól kigrasszáltunk a piacra délelőtt, és volt nagy meglepetés. Volt EPER! Most július idusán. Nem érdekelt, hogy fóliasátras. Vettünk a barackok mellé ezt is. Apró szemű édes szamóca.... 

Amint sikerült átcserkésznem az Attila telefonjáról a videókat, és én is feltöltöttem a képeket, akkor megmutatom, Mózi mennyire élvezte az idei eW-tábort. Nagyon :). Mi is

senki nem szól, hogy a kurkuma az itt KUKUMA? holnap javítom, észre sem vettem, hogy lespóroltam az r-et. Szép álmokat!

Fűszer- és konyhai köcsögcímkék :)

Gyártottam magamnak itthonra az üvegekre, tárolókra címkéket. Aztán úgy vélekedtem, hogy felteszem eredeti méretben, és ha van kedvetek, nyomtassátok ki Ti is. Sőt, vannak még hiányzók, de Ti is írhattok, hogy a konyhátokból mi hiányzik még, és akkor gyártok olyat. Egyébként ezeket lementettem régebben valahonnan, csak az angol feliratokat leszedtem, és másik betűtípussal magyarul rögzítettem. Hagytam üresen is, ha esetleg kell a háztartásba :).

Csak hogy ne tűnjön lopott cuccnak.

Mára ennyi voltam.

Testvéremtől féltékenység nélkül...

.... kaptam a könyvet, ami pont időszerű is volt. Nem keresgéltem nagy pocakkal (és azóta sem) a könyvesboltban ilyesmit, csak bíztam benne, hogy majd belebotlok vagy valaki ajánlani fog legalább egy, testvérek neveléséről szóló irományt, amit vagy magaménak vallhatok, vagy mostohán kiebrudalhatom és elfelejthetem a benne foglaltakat. Akartam, hogy legalább alakuljon ki bennem egy út, egy cél, hogy kb mit szeretnék elérni, mi várható el tőlük és mikor. Én hogyan kezeljem és reagáljam le az itthoni vérszívást (mert biztosan lesz ilyen is :)). Több pszichológiával foglalkozó magazin, babás újság, link, könyv említi A beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyvet, amely ennek a szerzőpárosnak az első könyve. Még nem olvastam. De ez tetszik. Ugyanolyan fenntartással kezdtem el olvasni, amivel a szerző kezdi, hogy olyan nincs, hogy féltékenység nélkül, meg hogy ez még tőlünk távol van, sőt, lehet nem is ölt durva méreteket itthon, én majd nem fogom összehasonlítani a két gyereket (ahha, próbálom, mert tudom, hogy nincs alapja, de már a terhesség idején azt figyeltem, miben másabb, mikor és mennyire. és most is. nem is annyira a gyereket, vagy a gyerek személyiségét, hanem az értelmetlen tényeket. ezt fogom levetkőzni hamarosan. kibújok a saját bőrömből :)), és úrrá leszek a káoszon. Ha mással nem, annyival, hogy bevágom magam mögött az ajtót, és elmegyek harapni 10 gömb fagyit. Tényleg nem arról szól, hogy féltékenység nélkül megúszható. Nem is. Az én fejemen is tört szét bögre. Engem is rúgott hasba fapapuccsal nővérem, és olvasva a könyvet csak egyre több ilyen marakodás jutott eszembe. Amit most nem érzek égbekiáltónak. Szülőként sokkal sz@rabb lehet ezeket megélni. Azt is, hogy minél többet olvasok, minél inkább kitanulom a szülői szakmát, annál több sebből vérzik a tudat. Nem lehet már bűntudat nélkül kiborulni, elszökni, csapkodni, mert mindig eszembe jut valamelyik jó könyv, hogy na most akkor örökérvényű tátongó sebet ejtettem az anya-gyermek kapcsolaton vagy a gyereken, hiába nem ez lenne a cél. Ezért nem viszem túlzásba ez irányú eszmei bővülésemet. Nem tájékozódok fölöslegesen minden irányba. Nagyjából látom a sárga téglát. Nekem csak árnyalat kell, vagy ahol az utat benőtte a gyom átsegíteni valami jó ötlettel, elvvel. Hamar kiderül, mi igazodik az elképzeléseimhez. Mellesleg minden könyv és elhibázott zsigeri reakcióm után megnyugtatom magam, hogy én is ember vagyok. Abból is a tüzes menyecske fajta (Attila szerint :)). Elég jól bírom, elég sokáig, aztán lobbanok, majd újra csend. Nem petri-csészében neveljük a fiúkat, hanem kutyaszőrben. Na jó. BAZINGA!

Mikor neki kezdtem a könyvnek persze, hogy tetszett. Engedjük szabadon a rossz érzéseket című 2. fejezetben felméri a szülő reakcióját, ő mit és hogyan érezne, ha a párja hazavadítana egy másik ellenkező neművel, hogy itt fog élni velük, mert alapból imádja az első perctől fogva és ez csak mélyülni fog az idő során, de attól iránta nem változnak az érzelmei, sőt. Hát én ugyanezt képzeltem el, mikor hazakeveredtünk a klinikáról. És azóta is sokat segít Mózi kezelésében, megértésében. Középső gyerekként már a pocakban úgy viszonyultam Lócihoz, mintha ezzel a saját pozíciómat védeném. Azóta is megvan bennem ez az érzés. Hogy nehogy már róla kevesebb kép készüljön. Nehogy már neki ne varrjak ezt vagy azt csak úgy vagy a névnapjára. Nehogy már vele ne úgy legyen valami, mint korábban Mózival. Az egyik nagy mérlegelésemben is sikerült döntenem :). Mózi babanaplóját karácsonyra kaptuk még a születése előtt. Lócinak mind máig nincs, mert nem tudtam, hogy milyet vegyek. Többször neki futottam, hogy felmérjem a terepet, de úgy éreztem, nem vehetek olyat, ami az első 5 évét öleli fel, mert a Mózié csak az első hármat. Nem vehetek kisebbet, vékonyabbat, mert csak. Hülyének nézhettek ezt olvasva, de elhihetitek kutya nehéz érzés ez belül, hogy már most úgy lépkedek a porcelánok között, hogy évek múltán mit dörgölnek majd az orrom alá, miért szerettem kevésbé az egyiket vagy jobban a másikat. A gyerekek ilyenek. Ki is mondják, könyörtelenül rákérdeznek. A lehető legrosszabbat követem el, ha ugyanazt kapják. Mert a két gyerek nem egyforma, és nem feltétlenül ugyanarra van szüksége. Kicsit segített feloldani bennem az ijedelmet, hogy tudok-e elefántként is lepke módjára lavírozni a porcelánok között, de egyre biztosabban tudom, hogy a következő gyermek születési értesítőjében annak is szerepelnie kell, hogy nem csupán baba született, hanem újabb adag - most még konzervált - bűntudat és aggodalom.
Köszönöm.

Óóóó, tudom, hogy vártok, de régen volt és ritkán van olyan, hogy hiába íródik a fejemben jegyzet, nincs kedvem a gép elé ülni, és bepötyögni. Pató Pál Úr fele belém költözött. Vannak megint nem-szeretem, tolom, nyomom, elbújok előle feladatok (pitiáner itthoni tevékenység), amiről mindig úgy vélekedek este, hogy na majd az új nap hajnalán megcsinálom, kiselejtezem, szétszortírozom, bedobozolom, felcímkézem, kitakarítom, letörlöm, felszívom, elásom, megsütöm, beáztatom, eléneklem, megvarrom, lefutom, behomokozom, elviszem stb. És másnap estére még mindig marad belőle, és inkább csinálok egy kávét és egy müzliszelettel (most ez a favorit, de legalább nem ropi kilószámra) az ölemben olvasok valamit. Most pedig inkább átmegyek Lócival Cicanézőbe Dóriékhoz :). Utána meg várom a telefont (mert Sanyikám újra elérhető nő lettem!!!), hogy mikor indul a szülés, vagy legalább mikor van túl rajta az egyetlen Sándor. Holnap is azt fogom várni, és nem szortírozok, áztatok. Max jól szétnézek a Campus programok között, és azt az egy még ismerős arcot meg is hallgatom legalább. A többihez meg öreg lettem, nem ismerem.

Éljen Lóci!

Ezt még muszáj vagyok gyorsan kiakasztani a féléves almalé szürcsölő Kis Buddháról:

Lóci Manó holnap féléves

Attól, hogy itt nem számolok vissza hangosan, itthon megteszem. Lóci Baba holnap lesz féléves. Máááár??!!

Alkaron fekvőtámaszozik, de még mindig könnyű dolgom van vele, mert nem rámol, nem jön-megy, dűt-borít. Csak forog, és azt is inkább csak hátról hasra. Nem is lehet egyszerű bő 8 kg-ot mozgatnia. Nem tudom hirtelen, merjem-e elkezdeni hozzátáplálni. Mózinál egyértelmű volt, mert olyan sok időnek éreztem a fél évet. De most olyan hamar eltelt, hogy még mindig nem eszméltem rá, hogy Lóci már nem 2-3 hónapos. Néha még úgy kezelném. Nagyon jó hangulatú, visongó, mindenkire vigyorgó és hatalmas szemeket meresztő imádnivaló kis gömböc. Mózi hangjától, és gyamálásától el van olvadva. Élvezi ha nyüstöli, ha fogja a lábát a nagyágyon, és közben ugrál vele, vagy ráfekszik a hasára. Reggel alig várja Mózi, hogy felébreszthesse a következővel: Jóóóó reggelt Hóci Kapitány!!! És ezt a fülébe fújja meg puszilgatja. Most egy ideje fogyni vélem a csipkedést, szorongatást, karmolást. Csak megszokja, hogy ez a gyerek nem csak jön, de itt is marad :).

Jelenleg Mózi is a simább kategória. Nem nyalja le a krémeket, nem kapja be a szappanbuborék fújó végét, nem szopogatja meg a szappant és a fürdetőkrémet. Nem rámol le, inkább odaadja az elöl hagyott 'nem szabad' dolgokat, és tartja érte az arcát, hogy pusziljuk meg, amiért ilyen rendes. Békés, jó hullámon lovagolunk most. Mindannyian. 

Szülinapi piknik

Kiskata június elején egy huszárvágással lefejezte a szülinapi ötletelést, és minden ambíciót kirántott alólunk, hogy szerethető számként tüntethessük fel előtte a gömbölyű harmincas számot. Ő kerek-perec kijelentette, hogy nem ünnepli idén a szülinapját, és mi se tegyük, ne akarjuk meglepni semmi meglepetéssel. Király :(. Már januárban!!! körvonalazódott előttem a majd nyáron elkövetkezendő nagy esemény fő vonala, aztán mikor áprilisban fent jártunk nála a lányokkal Húsvét után még több részlet jelentkezett feltett kézzel ünnepi statisztának. A szűk barátnői kör  (akiket Kata csak LEGeknek emlegett.... Mondanom sem kell, nem véletlenül ;-)) mégis volt olyan vakmerő, hogy a tiltakozás ellenére rászervezzen a nagy napra. Egyedül ez a szombat jöhetett szóba, mert az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat 207. évfordulóján született Kiskata júliusban már nem jön haza Debrecenbe.

Annyira adta magát a nyár, a jó idő, a könnyed, laza meglepetés vizionált képe, hogy nem is dönthettünk volna jobban, mikor piknikben kezdtünk el gondolkozni. Összesen hat főre terveztünk, és Lóci Kapitányra, mert bár elég sok időt képes eltölteni már cici nélkül, én csak nyugodtabb vagyok, ha nem kell annyira néznem az órát, hogy mikor szaladjak haza. Ő most dúskál a női programokban, de így volt ezzel anno Mózi is. Öt felé szórtuk a feladatokat. Készülhetett így rettentő finom szendvics (Mesi), művészeti remekmű kategóriába sorolandó torta (Petra), bejáratott, nagyon finom tökmagvas sajtos muffin, és scrapbook emléklap (Eszter) szülinapi banner, gyümölcs saláta (Marika), üvegbe zárt süti valamint némi party kellék (Én), amit annyira szeretek csinálni. Mesi feladata volt, hogy kicsalja a Vekeri tóhoz délelőtt, mi pedig reggel már előkészítettük a terepet. Nyilván hamarabb készen lettünk, mert Kata most is hozta a formáját, akkor kelt fel, amikorra meg volt beszélve, hogy Mesi felszedi.... :). Így születtek (szó szerint ;-)) tök jó képek, amiket itt nem feltétlenül publikálok, de vannak szalonképesek is.

Kiskatám!

Ez pedig nem születésnap volt, és nem 30, csak egy könnyed piknik és 29 + 359 nap!!!

Lássuk képekben:

Előkészületek és sunnyogás a fűben
(Sanyikám picit oldalasan a 9. hónapos pocakján )

A Torta

A Muffin

A Szendvics és A Doboza

Az Üvegbe zárt süti és A többi Sallang

Jönnek...!

Az Ünnepelt (Kiskata)

Az egy szem Áruló Férfi

Mi

Miért???

Délután továbbképzésre megyek Jenő papához, aki képben van mezőgazdasági masinák tekintetében. Én ehhez nagyon málé vagyok. Nekem van a traktor és a teherautó. Illetve kamion. Az autó, hogy milyen? Piros, kék, szürke. Viszont ott ismerem az árnyalatokat. Olajzöld, türkizkék stb. Még mondjuk lehet kombi és személyautó. Viszont a John Deere videó kifogott rajtam :). Kukkantsatok bele, ti jobbak vagytok-e nálam?

Egyébként is elkezdődött az egyértelmű és kikerülhetetlen MIÉRT-korszak a héten. Eddig a kérdés arról szólt, hogy EZ VALAMI???? Ez valami autó? Ez valami lábas? Ez valami nadrág? Stb. Most viszont habzik a szám a magyarázástól. Közben igyekszem higgadtnak mutatkozni és maradni. Meg felzárkózni tudásban. Fogalmam sincs, mi történik a mezőn. A különböző színű traktorok különféle színű vontatmányokat húznak és tolnak. Láncosat, tárcsásat, széleset, keskenyet, hosszút. Bármennyire is buta dolognak tűnik leírva - így van. Mondom, hogy gép. MILYEN?? HOVA MEGY? MIÉRT? Az hogy dolgozik a mezőn, meg betakarít, meg báláz, valljuk be átlátszó még egy gyerek számára is, mert látszik, hogy sokkal több funkciós már csak ez a videó is. Unokatestvérek durván kivannak képezve ilyen témában. Ők mesélik a rendsodrót, és kisegítenek a kínos hallgatások közepette, amíg gyúrom formálom a mondatot, hogy megállja a helyét a számon kívül is. Fel kell kötnöm a gatyát több témában is. Sőt :)!

WC papír gurigából

Olyan régen csináltam Mózinak valami egyszerű, de frappáns játék eszközt, hogy tegnap nyélbe ütöttem egy WC papír gurigából készült 15 perces távcsövet. Két napig viselkedik kb háromdimenziósan, utána átgyalogol rajta vagy bedobja a fürdőkádba... :). Edina szerint dinamit :), és van is benne valami. 

A Minta Mókus adta az ötletet. Most még tervben van egy-két apróság (pl egy 'hangulatórát' igyekszem gyártani), illetve egy nagy lélegzetvételű varrás is, tálalom, ha ott tartok.

Ez már óvoda

Hihetetlen, hogy már itt tartunk, hogy szülőértekezlet. Azt már lassan megszokom, hogy Anyja neve: Seres Sára ... (és nem az én anyám, mert eddig az ilyen rubrikákba azt kellett írnom), de  hogy én menjek szülőire, már durva :). Óvodás értekezletre vártak a múlt héten, hogy megbeszéljük a részleteket, a szokásokat, válasszunk jelet, elmondják a házirendet stb-stb. Attila legalább 10 éve dédelgetett álma valóra válhat. Mózi jele YO-YO lesz ;-). Itt még ez az út is járható. Hatalmas reményeket táplálunk a választott ovi iránt, és eddig sem csalódtam. Kezdhetek gondolkozni, hogy milyen ovis zsákot varrok. Nyilván semmi extrát (korlátozottak a képességeim is), de azt sem szeretném, ha én lennék a buzgó-mócsing anyuka, akit kinéznek a csapatból, mert túl lelkes. Azt már elemiben eldöntöttem, hogy nem veszek részt a gyermekeim osztálykirándulásán, mint Bálint anyukája és szülői munkaközösség tagja sem leszek (max titokban :)). Nem csíptük az ilyen "elesett" gyerekeket, akiknek az mamája úgy gondolta, jobb, ha ott van két lépéssel pici fia-lánykája mögött vagy éppen a delikvens szájában. Majd meglátjuk... :)

A hétvégén Murakami Harukival futottam

Felbugyogott bennünk ugyanis Attilával a vakmerő buzgalom, hogy szeptemberben elinduljunk a NIKE félmaratonon.  Két évvel ezelőtt ilyenkor már javában róttam a köröket az erdőben vagy a pályán, most meg ímmel-ámmal lötyögök néha-néha. Elszállt belőlem a bizonyítási kényszer magam előtt, hogy már pedig én szülés után egy gyerekkel is tudok futni, és tudok majdnem úgy kinézni, mintha nem szültem volna (ezt viszont ne kérdezze senki tőlem, hogy miért akarok úgy kinézni, mintha nem szültem volna, mikor de). Valakinek egyből megy az átszokás, elfogadás, majdhogynem megváltás, hogy sosem lesz olyan, mint volt, sosem tud úgy bármibe belefogni, mint egykor. Nekem ehhez is idő kellett. Egy kicsit azt hiszem, én is elkezdtem ezzel takarózni, nem csak elfogadni a megváltozott tényeket, hogy két gyerek után ennyire vagyok képes. Valamikor zavar. És akkor szeretném megint a csillagokat is lehozni, de hamar lehűtöm magam azzal, hogy én még mindig inkább az aktív kétgyermekes anyukák táborát szaporítom, és legyek már nyugton.

A hétvége viszont olyan szerencsés lehetőséget hozott, hogy kb soha ilyen jó dolgunk nem volt. A Margitsziget ugyan még nem futható, de futópad akad a közelemben. Kiadós reggeli után (IGEN, IGEN, ez a legeslegjobb része ….:)) fürdőkádazás, olvasás, pocolás után én megcéloztam a padot félórára. Aztán vagy az időszámláló vagy a kalória vagy a kilométer számláló akadályozott meg abban, hogy 55 percig ne álljak meg. Nem is álmodok most két órán belüli 21 km-ről. Csak annyiról, hogy a második gyermek után is legyen egy kicsi erőlködést igénylő futóélmény (vagy egyéb sportteljesítmény).

A szállodai gym-ben a drabál, masszív gépek között csupán két meglett férfi kocogott mellettem. Először csak egy, majd csatlakozott egy kopaszodó mosolygós is. Az első japán. Úgy képzeltem, mintha Murakami maga futna mellettem, és gondolatban írná a Miről beszélek, amikor futásról beszélek című kis gyűjteményét. Egyszer nekiveselkedtem angolul (What I talk about when I talk about running), hogy na de jó olvasmányt találtam, aztán élvezhetetlen volt idegenben. Kiskatától kaptam meg magyarul karácsonyra, és decemberben olvastam Hután. 

Írhattam volna ezt én is. Vagy Te is. Vagy Bárki más. Nekem most jól esett estére kutyasétáltatás előtt.

Korábban úgy rémlik, jobban bírtam a meleget. Minden elismerésem a sok-sok pocakkal szaladgáló, pihegő és dolgozó kismama barátnőm és nővérem előtt. Hiába nagyon jó jegy a RÁK ;-), azt hiszem, én megmaradnék - papírlapú tervezés fázisában biztosan - a téli gyermekek mellett. Különben is számtalan előnye van.

1.) nem kell megdögleni a melegben pocakostól

2.) tök szép a klinika, mikor havazik és beragyog a nap a csecsemős osztályokon. Hmmmm....

3.) van valami nagy jó és nagy dolog karácsony és a többi év végi ünnep után a szürke januárban

4.) amikor farkasordító hideg van, pont otthon kell rostokolni a hathetes gyermekágy miatt

5.) mire tavaszodik, lehet kimenni kocsit tologatni

6.) tavasz jöttével újra nyílunk mi is

7.) ahogy egyre erősödünk, egyre jobb futható idő van

8.) a hozzátáplálás pont akkorra esik, amikor minden földi jónak szezonja van

és ami esetleg negatív

1.) ha nem volt elég bő télikabát, akkor egyet be kell szerezni

2.) kész anyagi csőd a január :D (minden névnap, szülinap, egyéb rokon nagynap decemberre és januárra esik)

(ez sehogy nem kapcsolódik most a 40 fokos júniushoz, csak eszembe jutott :) - ma extrán jó passzban vagyok. voltam futni hasonló konstrukcióban, mint anno Mózival, vettem és faltam epret. talán most a legfinomabbat idén. ez a legjobb gyümööööölcs)

Esküvő

És mert megígértem Nektek.

Erősen úgy fest, hogy a blogolás mostanában utólagos élménybeszámolókra, történés megosztásra szolgál, az aktualitások pedig háttérbe vonulnak. Pedig szeretnék én írni, sokszor körmölök is fejben, főleg futás közben, vagy ha olyan történik. Csak a kirakatrendezés nem rendszeres. Nézzétek ezt el nekem, és örüljetek annak a pár szem fonnyadt mazsolának, amit sikerül feltennem :).

Marikáék esküvőjéről pl még egy szót sem szóltam, pedig szívemhez nagyon közelálló volt a házasulandó pár (köhömmm...) a helyszín, a stílus (Marika ruhája és benne a menyasszony különösen), az élelmiszer kínálat ;-), a családias hangulat és a társaság is....

Zempléni útikalauzunk következik: 

Tállya község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Szerencsi kistérségben, a híres tokaj-hegyaljai  borvidéken fekszik, Miskolctól 45 km-re keletre. Nagyhutától pedig jó messzire ahhoz, hogy a polgári szertartásra is odaérjünk időben ;-).

A középkorban vára is volt, de a 16. században már csak romjai álltak. A Rákóczi-szabadságharc idején - a Rákóczi család birtokaként - a kurucok fő bázisa volt. Lakosságának 99% magyar, 1%-a roma.

A családias hangulatú esküvőnek (szertartásnak, vacsorának, táncnak és éjszaknak) pedig az Oroszlános Borvendéglő adott otthont. Le a kalappal előttük (ebben Marikáék is benne foglaltatnak, hogy ráleltek, és ide álmodták). Számunkra hatalmas meglepetés volt, hogy ilyen színvonalú hotel működik a kis falvak, községek között. Nagyon ínyemre való volt, hogy a 35 fős násznépnek saját készítésű meghívók, köszönőajándékok, díszítések készülhettek, hogy a menü lehetett új hullámos, de nagyon finom és bőséges, és nem kellett attól tartani, hogy csak a legbiztosabb a töltött káposzta és sültes tál. Az pedig, hogy együtt ébredhettünk és reggelizhettünk a szabadban még gyerekestől is, felülmúlt minden várakozást.

Attila is volt olyan yofej, hogy gardírozta a porontyokat, és táncolni is tudtam, illetve belelazulhattam az eseményekbe, nem kellett mindig vigyázzban állnom. Főleg az esti fürdetés, fektetés után. 

Nem kaptam még képeket, csak egy-két házilag lődözött hazait, abból teszek fel ízelítőt, és kívánok Marikáéknak inkább kacskaringós, de mindenféle statisztikát felülmúló és meghazudtoló vidám elkövetkezendőt.

Hűséges és hűségtelen Cyber-Barátaim!

Ma felizzadok egy posztot, ha megolvadok útközben valahol, ha meg :). Tartsatok ki!

Álló utasok kapaszkodjanak!

Valami. Az valamiii. Odaadom kezembe :-)! Zummogo bogartol felek.

Marmint a legytol Mozi. En nem felek, csak undorironak tartom lakasban, hazban, zart ajtok, ablakok mogott. A hutai sziesztahoz pedig javaban hozzatartozik ez is. Nem is tudok elaludni. Kint suttetem magam a napon. Fent "ragadtunk" a hegyek kozott Marikaek zempleni, nagyon hangulatos eskuvoje utan. Ugy voltunk vele, keddig biztosan maradunk, de meg lehet, a szerda is belefer. Aztan felnapos osszepakolas utan ut kozben mar ott tartottunk, lehet, egy het lesz belole. Kb tarthato is. A csalad pumazik :-) mivel 3 napra goraltuk ossze a motyot. A legszuksegesebbeket kezzel kilogybolom, de gep hijjan inkabb letojom a tobbit. Az a legjobb a nyari Hutaban (eltekintve a finom, mindenhol erzodo kakukkfu illattol es attol a tenytol, hogy itt a netto futoido = a brutto futoidovel), hogy senki nem hokken meg azon ha pizsiben megyek le a buszforduloba telefonalni, mert ott van nomalis terero vagy szimplan melltartoban napozok furdoruha helyett, mert a kutya nem jar hetkozben Hutara. Sehol nincs turista, csak 50!!! helyi lakos. A tegnapi kisvonatozast is ugy elvezhettuk Palhaza es Kokapu kozott, hogy rajtunk kivul meg egy csalad zotyogott.

A 'kaller bácsi' fényképezett le minket :)

Marika Lánybúcsúra készülünk

Én lehet izgatottabban, mint a menyasszony :). Megcsapott a party szele. A felső gombot nem is gomboltam be magamon ;-)... Milyen jó, hogy van okostelefonja a mai okosembernek, mert minden hasznos gondolatot és eseményt egyből meg tud osztani veletek vagy fel tud skiccelni a vázlatok közé későbbi részletezés végett...

A későn "érkezőknek" kicsit light-osabb lánybúcsú jut már. De legalább nem csak én voltam a vasmacska, aki visszahúzta az estét, és akivel közösen kell járni szoptatni két feladat között.

Marikát, aki mint ismeritek, a Hímzés Nagy Asszonya, mi mással invitálhattuk volna meg saját lánybúcsújára, mint egy keresztszemes meghívóval. A szövegezést Kiskatára bíztuk, mi meg a kivitelezésért voltunk felelősek megosztva Sanyikámmal. Szerintem tök jó lett :).

1 582 hét     11 101 nap 266 424 óra

Állt rendelkezésedre, hogy kihasználd lányságod mind a 15 985 440 percét.

Mi, akik osztozkodtak veled ezekben a számokban, szeretnénk méltó módon elbúcsúztatni őket, hogy elindíthassuk az:

Új Időszámítást

Így hát, kérjük légy a SZTÁRVENDÉGÜNK 2013.06.01-jén 16:00 órától.

Lányságod búcsújára készülj fel:

  - zsebkendővel – a könnyes röhögés miatt

  - bátorsággal – a kihívásokkal szemben

  - leleményességgel – a megoldandó feladatok véget

  - öltözéked legyen laza, táncolásban ne feszélyezzen magas cipőd sarka

  - készítsd be egyrészes fürdőruhád, talán még szükséged lesz rá

  - az ivással ne fukarkodj, kismamák helyett is öblítsd torkod

  - ételre nem sok idődet raboljuk, 5-10 könnyű fogás elkészítésére azért engedélyt adunk

  - barátok várnak majd rád különböző helyeken, neked mást nem kell tenned csak őket megkeresned

Nem kapsz más instrukciót, már csak egyet:

  - Szombaton 16:00 órakor légy otthon (Piac utcán) útra készen!

Felejthetetlen estéd szervezői uralják a többi részletet, te csak engedd el magad és ereszd el a Lányos Éveket.

Kinőttünk már a rózsaszín cowboy kalapból és részegen visítva viháncolásból kocsmáról kocsmára járva (nem mintha ne tűnne jó ötletnek néha :)), ezért picit józanabb mókát terveztünk. Összetartozásunk jeleként varrtam mindenkinek kis madaras kitűzőt, ha már elkezdtünk szárnyasban gondolkozni. Kapott egy atlétát, amit csináltattunk a bekezdésben közzétett kis napocska logóval, de ezt akár később is tudja majd hordani. Miután megtalálta a barátnőket a városban feladványok útján, és beültünk bodza borozni.... (nyamííí), elmentünk Hint Hunt-olni. Ezt nagyon-nagyon ajánlom mindenkinek. Kódfejtős csapatjáték, ahonnan ki kell jutni 60 perc alatt. Azt sajnáltam csak, hogy csupán 60 perc, és nem több. Utána mentünk szoptatni egyet, majd Sanyikámnál folytatódott a móka játékkal, feladattal, ottalvással, négy utáni fekvéssel, croissant-os reggelivel. Egyéb részletekbe nem bocsátkozom, elég legyen itt még ennyi :D

Marika kiállta a próbát, bátran eresztjük az új időszámítás közé.

Olyan meghatódós lettem. Pedig nem akarok ennyire. A héten toltam a nagy kombájnt Lóci alatt a téren, és az egyik ablakpárkányon szemmagasságban (ami nektek egyébként kb. derékmagasság...) megláttam egy megpusztult kis verebet felemelt fejjel puha-pihés tollal az álla alatt :(. Annyira ember bébi jellege volt. Olyan kis elesett, törékeny. Még ez is meg tud hatni. Ennyire, hogy posztot szül. Egyébként mióta gyerek van a háznál sokkal aggódósabb vagyok. Kimondatlanul. Egy része normális. De egy része mélyről fakadó szorongás lehet. Főleg Mózinál éreztem ezt a kórházban, amikor született, de Lócinál is, és azóta is fel-felüti a fejét. Képtelen marhaságok, amik nem valósulhatnak meg szerencsére, de átlibbennek a fejemen. Gyorsan el is hajtom, és csodálkozom, hogy miért vagyok ilyen hülye.

Csomagolom a maradék pipát is

Ott fejeztem be, hogy alvás-nem alvás. Biztos, hogy az a baj, hogy túl sokat alszik Lóci nap közben, túl nyugis, túl érdeklődő, módfelett tündérbögyörő. Valamikor ki kell a zsákból bújni a szögnek.

Alap esetben, ha nincs semmi különleges, akkor 7 körül elkezdődik az esti szeánsz. Fürdés, előtte általában vacsora, mese, szoptatás, összebújás, 1-2 éneklés, néha vetítés. Mózi adja az esti menet csontvázát, és Lóci körülrágja. Mivel nem vagyok görcsösen órához igazított szoptatógép, ezért lehet, hogy nyugisabban, lehet hogy feszültebben kezdjük a fürdést. Az biztos, hogy a vízben minden megoldódik, ott ellazul, élvezi a meleget, a csobogást, ha Mózi locsolgatja locsolóval a hasát. Az öltözés már nem mindig sima ügy, de inkább itt borul fel az egyensúly. Mózit Attila intézi (ha nem nyűgi pók, mert akkor csak anya, és nem pizsama, és nem kiszáll, és nem fürcsi-pancsi, és nem pelenka, csak bili pisi, 100* is cseppenként). A mese az ágyban esti babakakaóval és Lóci etetéssel indul. Legszerencsésebb esetben Kicsi bealszik, vagy megnyugszik annyira, hogy letehető. Akkor van kényelmes idő, hogy Mózival összekucorodjunk, beszélgessünk. Ha nem alszik be, és sír, akkor nekem kevésbé kényelmes, de Attila tartja kint a frontot. A bölcsi beszokás alatt nagyon igényelte Mózi, hogy anya nem kimegy, anya bebúj picit, és fogja a kezem. Ha távozni készülök, akkor mint egy kis pióca rám veti magát és sír. Ezt sikerült elég jól visszaredukálni, hogy még egy utolsó vers vagy ének, utána puszi és anya ki fog menni. Működik. Ha eddig csendben is volt Lóci, akkor kb mostanra elkezd sírni.... És innentől kezdve sír tizenegy-fél tizenkettőig. Ölben is biztosan. Nem akarom cicire tenni, hogy  később ne legyen nagyobb harc anélkül elaludni (meg mert most evett), viszont arra sem szeretnék rászokni, hogy Attila a lakásban babakocsiztassa. Ha nagyon kész vagyok, akkor belemegyek. És 10 perc múlva biztosan alszik a kocsiban. Ha az ölemben alszik el, akkor viszont nem tudom becsempészni az ágyba, mert tuti felébred az első rezdülésre. Akkor is ha 40 percet várok, amíg igazán elszenderül a karomban. Fél tizenkettő körül aztán nagyon elég szokott már lenni, így csak az a vége, hogy a hónom alá kapom, cici a szájába, és szunya van. Ha elég éber vagyok, akkor be-becsempészem az ágyába, ha nem akkor marad köztünk, mellettünk. Mózi is így volt sokáig, de amikor elkezdett forogni rutinosan, akkor már féltem, hogy legördül, és akkor visszatettem az ágyba. Ez is el fog következni. Addig viszont este inkább sírjon az ölemben, amíg meg nem nyugszik, inkább lógjon a szeren éjszaka, amikor igényli, inkább legyek fél őrült :) este, mint hogy cumit dugjak a szájába. Mondom ezt most, amíg nem értem el a végemet. Ez nem azt jelenti, hogy a harmadiknál ne legyek már annyira kimerült és kiégett, hogy beadjam a derekam, de egyelőre van bennem szufla.
Cumi és/vagy ujjszopás megosztja a világot. Mindenkinek van véleménye, elképzelése és tapasztalata valamelyik mellett/ellen. Én ha kell, az ujja mellett döntök. Azt akkor kapja be, amikor kell, amikor legnagyobb szüksége van rá bármi miatt. Az az ő döntése. A cumibevetést legfőképp a külvilág akarja/nem akarja. Egyszer azért, hogy csendben legyen, és ne mondjon semmit (ezt is meg tudom érteni... - szó se róla), utána meg pont ő akarja elvenni, amikor úgy ítéli meg, hogy már "nagy" fiú/lány, ha már "nem való", ha már "nem tetszik", mert nem lehet érteni, mit beszél alatta. Akkor erőszakkal eltesszük, és valami más vigaszt, feszültséglevezetést talál a gyerek. Pl körömrágást, kis párnába bújást, egyebet. Ez csak az én személyes véleményem. És nem jelenti azt, hogy nálunk esetleg nem így lesz később. Lóci nagyon szájába tömködős gyerek. Illetve olyan rettentő erős benne a kismajom reflex. Úgy kapaszkodik mindenbe, ami elsuhan a keze vagy a szája előtt, hogy csoda. Akkor mára már nagyon okos voltam :), levezetem majd a feles energiám a vasalnivalóban.

Csicseriborsókrém. És ebben az esetben nem humusz. Próbálok minél kevesebb tejterméket enni, de ez nem azt jelenti, hogy semmit. Csak azt kerülöm ki, amit nagyon megbírok állni, meg amit nem, azt is csökkentettem. Pl a sajtot, joghurtot, kefírt. Utóbbi kettőt Húsvét óta nem ettem 1 kefír kivételével, de a Pannónia sajtról nem tudom teljes mértékben levenni a szemem, ha benyúlok a hűtőbe.

Olyan változatát kerestem a csicseriborsónak, ami nem joghurt alapú. Legalább 12 óra áztatás után megfőzöm enyhén sós/"vegetás" vízben, majd nem öntöm le az összes főző vizet, hanem összeturmixolom. Belekeverem a felaprított zöldpetrezselymet és újhagymát, olivaolajat és mustárt. Kész!! Nagyon szeretem pufi búzával. Mózi is. Mennyiségeket nem írok. Nálam is szemre megy a játék. Ha álmos vagyok, és szűk a szemem, akkor mindenből kevesebb kerül bele.

Mózi szépen kommunikál: És ez így igaz :). Olyan aranyosan beszél, ragoz. Olyan jókat kezd mondani. Pl. Amikor itt volt a gyereksereg megcsapta az orromat a kakaszag... Kérdezem Mózit, hogy van kaka? Azt mondta nincs, és már feküdt is a határa, emelte fel a lábát, hogy nézzem meg. Mondtam, hogy tényleg nem, csak megcsapta az anya orrát. Csendben volt. Láttam, hogy feldolgozza a hallottakat. Mikor felöltöztettem, és felállt, orrba vágott. Mondtam, hogy ezt nem szabad, mert fáj anyának. Erre mondja, hogy Megcsap anya orrát kakaszag... :D. Ezeken túl is olyan jó szavakat és kifejezések használ, leaglább is olyan furán hangzik még a szájából. Na még ezt leírom, aztán nem osztok meg egyelőre többet, elkezdtem írni füzetbe őket. Fürdésnél a szappanbuborék fújó kis hengeres dobozát ráhúzta a fütyijére. Attila kérdezete mosolyogva, hogy mi ez? Mit csinálsz, Mózi? 

- Zsebet.

Lóci tündérbogyó: Kétség nem fér hozzá. Anya is mondta (mármint az enyém), hogy már megható, mennyire cuki. Eldünnyög az ágyban egyedül, nézegeti a kezét vagy mikor mit, döngicsél, visongat, ha valaki megjelenik a látóterében, akkor kezével lábával röpköd és mosolyog nagyon. Úúúúúgy, de úgy örül, ha foglalkozunk vele. A halakat különösen szereti nézni az akváriumban. Főleg a nagy narancssárga papagáj sügéreket. Követi a szemével oda-vissza, néha bólint a fejével, mint fékezéskor, elinduláskor a bólogató kutya a kocsi ablakban. Én pedig nem győzöm neki hangosan mondani, és szorongatni a puha testét, szagolgatni a pofiját, hozzányomni az én arcomhoz, hogy mennyire imádom :)!!! Ő meg kacagja. 

Egyelőre

Megpróbálom a pipákat kicsomagolni, részletezni. Jutok, amíg jutok, de mára már hasznos tevékenységre alkalmatlan vagyok, elszállt minden affinitás. Max kivasalok még három inget, és megnézünk két Big Bang-et :D. 

Bölcsőde: Kijelenthetem, hogy megszoktuk. Húsvét után indult a beavatás, és 4 nap után ötöt itthon töltöttünk, majd két hét bölcsi, és reggeli zokogás után öt napot megint itthon betegeskedtünk, de aztán újult erővel három hetet legyűrtünk. Most fogyasztjuk a negyedik hetet, és eddig nincs baj. Elfogyott a reggeli sírás is, ha nem ácsingózok sokat a bejáratnál, és nem búcsúzkodunk, és nem akkor kezdjük megbeszélni Márti nénivel a gyereknapi programot, illetve, hogy elfogyott a pelenka vagy hasonló. Mert ha látja Mózi, hogy nem távozom egyből, akkor rázendít. Egyébként szépen eszik, alszik, játszik (hol egyedül, hol csoportosan) sokat rámol, borít, de pakol is utána :). Lilla is nagy kedvenc lett. Valamelyik este az ágyban összebújva megeresztette, hogy Sze(re)tem Anyát. Majd: Sze(re)tem Lillát is. Köhömmm... 

Alig vártam, hogy elsőként elhangozzék a szájából délután, hogy Bőcsi Yo! Látom, hogy feldobva jön el, ugrabugrál, tapsikol, itthon felismerhetően "énekel". Nem dallamot, csak szaval. Na, nem mint Petőfi, de a kis sorok végét befejezi, meg ha lassan éneklek, akkor fázis késéssel mondja utánam. Most a Körben áll egy kislányka a favorit, illetve a Zöld erdőn, ibolya virág...

Tudom, hogy imádják a gondozó nénik. Ami nem csoda. Az ölemből hetykén most is odavetette Erzsike néninek, hogy Elmentem! és dobta a puszit :D. Márti nénit is emlegeti itthon, hogy szereti, mesél itthon ha kérdezgetem.

Az még nem tisztázott, hogy mit jelent az, hogy nagyon jól evett. Vagy hogy pontosan mekkora adagokról van szó. Mert itthon is ha teljesen egyedül eszik, és nem segítek be, akkor sokkal kevesebb csúszik le sokkal hosszabb idő alatt, mert a vége maszatolásba torkollik, elkalandozik, megunja. Úgy jövünk haza uzsonna után, hogy a sarki pékségnél mondja, hogy kifli vagy pogácsa. Azt megeszi itthon, meg egy banánt vagy eszeget almából, ebéd maradékból.

Állatkert: Nem voltunk még korábban, mert úgy ítéltük meg, felesleges, nem értékelné még különösebben. Nem tévedtünk. Pünkösdkor is még izgalmasabb volt a játszótér és a pénzbedobós helikopter. A kis pápaszemes maki tetszett, ott ácsingóztunk egy darabig, de inkább mászókázott az elkerítő rudazaton vagy motorozott a díszburkolaton. Attila szórta a Zoo Csemegét, mert nyilván azt sem merte még ő odaadni vagy normálisan beszórni :). Javában a kerítés elé sikerült. Ettől függetlenül jól éreztük magunkat, csak még mindig korai. Ahhoz biztosan, hogy kijelentse, biológus szeretne lenni, mint Attilapa egykor ;-).

Gyereknap alkalmából Nagyanya meghívta az összes unokát a Hangyaboly Játszóházba. Ez telitalálat volt. Nekünk, felnőtteknek az tetszett legjobban, hogy a tenger játékot nem nekünk kell szétválogatni, és elgórálni, hanem angolosan távozhatunk. Mózi annyira cukin tud örülni. Felváltott lábbal magsastérdemelésben topog, a kezét összekulcsolja vagy tördeli, és közben erőltetetten nevet, kurjongat. Csúszdázott itt nagymama, anyuka mindenki. Lóci baba csak ringatózott a függő székben. Jött Dodó, Barna, Juditka, mind az összes unokatestvér is.

Vasárnap a 2 nagy unokatestvér jött át délelőtt dorbézolni, majd a négy fiút közösen sétáltattuk át anyáékhoz ebédre. 4 fiú! Durván festettünk :D. Ráadásul korban is úgy tűnhetett, mintha mind a mi fészekaljunk lenne. Egy lassan 8 éves, egy bő 4 éves, egy bő 2 és egy egy bő 0. A zebrán átérve utánunk is iszkolt egy nő, hogy: Jézus szereti Önöket!! :D Magyarázkodni idő sem lett volna, hogy a fele nem a miénk, már futott is át a villogó zöldön. Így csak jól összekuncogtunk Attilával, és bízom benne, hogy legalább fele annyira szeret Jézus, mintha mind a miénk lenne.
Szombaton délben a Refiben volt kiállítás, ahol Juditka cuccai is fel voltak sorakoztatva, és mi mind elmentünk a megnyitóra. Majdnem mindannyian. Volt szerencsém kb fél órára együtt maradni egy zsák bolhával. Amíg a felőttek hallgatták bent a szót, én kint maradtam a "lovakkal" (5 fiú, de ebből egy Lóci, aki cserepesnövény). Fél óra után bementem kihívni anyát, hogy most jöjjön, mert a 4 100 fele szalad, és hiába van a Református Kollégiumnak szépen ápolt belső kertje, és első nekifutásra gyerek legeltetésre megfelelő terepe, közelről nézve fele se tréfa. 2 csap is átellenben, az egyiken slag, a másik meg spriccel 45 fokban. Nem én fedeztem fel, hanem Ők. Mózi ebben extrán veszélyes, mert az sem számít, ha bunda van rajta vagy mínusz 50 fok, akkor is pancsolna. Szaladgáltam a 2 kút között, másztak a fára, közben elkezdett esni, igyekeztem összeterelni őket az árkádok alá, a szél felborította a 2 lábon álló kukákat, ez is jó játéknak tűnt, és közben jöttek ki pisszegni nekem, hogy halkabban. AHHHA!! Majdem mondtam nekik, hogy cseréljünk :). Eleven egy társaság, meg délre fáradt is. Alá feküdtek a pénztárt és bejáratot jelző felállított fa táblának, hogy az a kisház, a portán megkaparintottak valami régi cipős dobozt, és a nem használt szárnyat lezáró vaskerítésen kezdtek el felmászni. Mondtam is a végén, hogy ha ma már nem találkozunk, akkor is elég volt ez az egy óra....

Pipa

Történt sok minden. Sok kétgyermekes családban zajló. Bölcsi beszokás, pipa. Állatkert, pipa. Hangyaboly játszóház, pipa. Gyereknap, pipa. Unokatestvérekkel találka. pipa. Esti altatás-nem alvás héttől - fél tizenkettőig, pipa. Tengerentúlra nyúló vasalnivaló, pipa. Erőfeszítések ellenére általában szaladó lakás, pipa. Csicseriborsókrém recept próbálgatása, pipa. Mózi szépen kommunikál, pipa. Lóci tündérbogyó, pipa. Egyéb, pipa. Később folytatom a beszámolót, pipa....

Tűpróba

Amíg fő a spenót, beélesítem ezt a posztot is. Úgy határoztam, hogy van annyi feles kapacitásom, hogy beépítek a blogba még egy menüpontot, aminek a nevét szavazás útján Te is befolyásolhatod. Szerintem sejthető, mi lesz belőle :). Mielőtt a MESKÁ-ra is feltornázok pár kis összeőckölt puhaságot, itt teszem próbára őket. Varrok megrendelésre is, illetve, amikkel elkészültem töltöm majd fel az oldalra árral, információval, Ti pedig vásárolni fogtok tőlem ;-). Ámen.

Hétfő

"Hétfő" van. Legalábbis új munkahét első napja. Ilyenkor aztán klikkelgettek az oldalra, hogy vajon pakoltam-e fel valami csemegét. De nem. Mert azon dolgozom, hogy megszavaztassalak benneteket hamarosan. Csak ezt meg kell bütykölnöm picit. Be kell építenem annak lehetőségét, hogy egy poszton belül voksolni tudjatok ;-). Mindezek előtt nyomok egy tornát, mert hamarosan fürdőruhás megjelenésem lesz. Jáájj :))! Nyakunkon a nyár.

Nyitott Akadémia - Dr. Kádár Annamária

Lányok, Asszonyok!

Ma 19:00-tól a Lovardában a Nyitott Akadémia roadshow keretében Kádár Annamária (Mesepszichológia) "fellépő" teszi tiszteletét Debrecenben. Tessék jönni!

Mózi-mozi

Tegnap bevezettem Mózit a mozi világába. Véletlenül fedeztem fel csütörtökön az Apolló Mozi oldalán kiplakátolva, hogy mozi ünnep lesz a gyerekeknek, és a kínálatban ott áll Bartos Erika Bogyó és Babócája. Én a falra mászok tőle, pontosabban a mesélő hangjától, de nyilván tud valamit, ha a gyerekek ennyire oda vannak érte. Mózi is ismeri, de nem mondanám fanatikusnak. Inkább mintha csak a biztonságérzetéhez tartozna hozzá, hogy ha azt mondja "Kopp-kopp" (így emlegeti régről a mézeskalács sütős fejezetet a szarkával), akkor a laptopon megjelenik/megjelenhet a mese. Hát erre vettem jegyet. 13 mese egyben, orrvérzésig. Jajj :)! Lényegtelen is, ha látom az átszellemült, vidám ábrázatát. Mondogattam neki már szombaton, hogy moziba megyünk holnap. Jó lesz? Lesz benne naaaagy TV. Az előadások előtt, lehetett rajzolni, ragasztgatni, fújták nekünk a lufikat. Rágcsálnivalót direkt nem akartam vinni, de pár szem aszalt áfonyát és mazsolát beszórtam a táskámba (nem egy az egybe...). Biztosra vettem, hogy 6 mesét sem fog egyben kibírni, csak kicsi még. Meg olyan, mintha férge lenne ;-) izeg-mozog, nem áll meg 2 percre sem. Nagyon cuki volt. Fogta a kezem szépen, és mint mindig, mikor elsőnek jár valahol meglepett, szemlélődő, raktározza a látottakat. Aztán feloldódik, és indul a pörgés. Ahogy lekapcsolódott a nagy lámpa, és a vászon megelevenedett, jobban fókuszált a lépcsősor végéin égő kékes fényre, valamint az ajtó fölött világító EXIT feliratra... 

Még csak a 3. mesénél tartottunk, amikor lerúgta a papucsát az előttünk húzódó árokba, majd  csápjaival tapogatásnak indult a széksor alján és a lépcső körül. Még vissza tudtam fogni egy darabig, aztán hallatszott a sötétben, hogy valaki pisilést emleget, 1-1 gyerek ki is ment, majd vissza. A 10-11. mese körül összeszedtük magunkat, indulásra készen ki is vonultunk, de a pénztártól vissza kellett fordulni. Akkor már le sem ültünk, csak a lépcsőre. Ő csak 1 percre, majd megindult fel-le, mint zsidóban a fájdalom, mutogatta a vetítő kalyibát, ahonnan a fény indult. Végül a vászon előtti téren kötött ki lufival rohangálva. Több se kellett. Csatlakozott Zsófi is hozzá, illetve még egy jó adag gyerek :D. Hát így esett, hogy először mentünk a moziba be.

Lóci csak itthon mozizott

A név kötelez

A kicsi fiú nagyon komolyan veszi a Lóci nevet. Hivatásszerűen űzi a táplálkozást. Nem eszik gyakrabban, mint igény szerint (ami 3-4 órákat jelent, ritkán kevesebbet, éjszaka 1* kel), de azt olyan élvezettel, szörcsögéssel, cuppogással, röfögéssel, hogy elérte 4 hónaposan a 7 kg-ot és a 63 cm-t. Nektek ezek a számok nem mondanak semmit - nyilván, számomra akkor is a meghökkentő kategória, hogy Ő így gyarapszik, én bezzeg egy dekát nem tudok lefaragni a kerületemből :). Még a végén tényleg óriás lesz. Mózi Manó félévesen volt majdnem 7 kg.