Vásártér

Na de nem ezért jelentkezem, hanem hogy a FB menetes övezet is lássa, amit kell. Idézem a FB-ról:

"Eljött az ideje, hogy áruba bocsássam az ujjgyakorlataimat, hogy Nálatok is tetőzze a 'bélelt fészek' hangulatot. Első körben a süti angyalokat és a dundus asszonyt, hogy meghozza a kedveteket a sütéshez-főzéshez. És persze rég nem divat az anorexia, ezek mellé az angyalkák mellé egy kis kóstoló "Tűkkelütött Kalória" is dukál. A figurák ~ 18 cm magasak és flízzel béleltek, féltve felhalmozott szalagokból díszítve, némi gyönggyel (síppal-dobbal) 2.890 HUF-ért. 

Írjatok FB-on, vagy a tukkelutott@gmail.com címre. Ne okozzatok csalódást , és ne tévesszen meg a felpakolt mennyiség. Ha úgy kívánja gyors vagyok és szapora, készülnek a többiek is."

A fényképeket készítette: Édesjóapám

Pucér

Így jár az, akinek nincsen saját blogfejlesztője, és kiolvasztott, mirelit háttérrel dolgozik.... A szolgáltató oldala reggel óta nem elérhető, így ilyen félpucér vagyok - bízván nem sokáig. Valami átmeneti pongyolát felkapok majd a vizslató szemek elöl.

A hőemelkedés vajon mi?

Körítem a körítést először. Hónapok óta nem beteg egyik gyerek sem (kopp-kopp), ebből a megfontolásból halogattam az 1 és 3 éves státuszokat is januárban, mert amint ellátogatunk a gyerekorvoshoz, védőnőhöz bármi célból, valamelyik legény tuti benyal valamit. Csütörtökön összefutottam a védőnőnkkel véletlenül a városban, és mondtam, hogy akkor pénteken reggel nála kezdünk, ha bent lesz. Ovi előtt el is készült a két státusz, ma pedig egész nap olyan kis nyominger volt Mózi. Olyan nyüszögős, lelassult, unatkozós, semmi sem jó. Este Lóci fél 8-kor már aludt, Attila vadászott, mi pedig előszedtük a vetítőt. Akkor kezdtem érezni, mintha melegebb lenne a kelleténél. Miután elpakolásztunk, mondtam, hogy mérjük már meg a lázát lefekvés előtt a jó öreg higanyossal (csak abban bízom, viszont azt ki kell várni). Szorította Mózi a hóna alatt a mérőt közben ott fészkelt az én hónom alatt. Elég gyorsan ki akarta venni, illetve várta volna a csipogást. Mondtam, hogy még nem lesz jó, de nézzük meg, majd visszadugjuk. 37,5. Mondom ez még csak hőemelkedés, de szorítsa vissza. 

 - Anya, mi az a hőemelkedés?

 - Amikor melegebb vagy a megszokottnál, de még nem vagy lázas

 - Olyan langyos, mint a diavetítő?

 - Olyasmi

:)))

Amíg én pakoltam a lázmérés előtt a diafilmeket, ő levette a masinát. Kérdeztem, hogy nem meleg? Nem, csak langyos - mondta.

Innen jött :). És persze lett belőle 38 is... :(

Akkor ovi

Egy kicsit jobb most ebbe a témába fogni, mint 3-4 nappal ezelőtt, mert tegnap Vekerdy előadáson voltunk a Nyitott Akadémia keretében. Jól jön néha a megerősítés :).

Február 3-án kezdtük az ovit Mózival, és már a második naptól ott eszik, alszik nélkülem. Zökkenőmentes volt a beszoktatás, nagyon-nagyon szereti. VISZONT erősen keresi a határokat, számomra már kicsit ijesztő módon, még akkor is, ha tudom, sejtem, miért van ez, sőt meg is értem. Kicsit olyannak érzem a helyzetet, mint mikor a gyeplő kirándul a kezemből, és az addig jól szuperáló gyerek most kicsit hűbelebalázs. Pici szorongással tölt el (vagy lehet, nem is ez a legmegfelelőbb szó rá), mert úgy érzem, én vizsgázom, és úgy érzem, nem jól. Kibontogatom a hagymahéjakat mindjárt, de előtte körítésnek ide toldom, hogy valószínűleg az én viszonyítási alapom sánta. Mert az óvoda már nem bölcsőde. A gyerek pedig már nem annyira kis gyerek, hanem kezd gyerek lenni. Elvárják az önállósodást - nyilván, de nekem erős a váltás, szokatlan még. Mert az öltözés például nem megy, max alulról. A vetkőzéssel is ez a helyzet. Felülről, csak a laza, nyúlós pamut pólókból tud kibújni, amivel Houdini is pikk-pakk boldogul. Azon viszont ledöbbentem, mikor egyszer este mondja Mózi, hogy ne csak Lócinak krémezzem be a popsiját, hanem neki is, mert csíp. Csíííp?? Hát mitől?? Mondja, hogy lehet nem tudta jól kitörölni kakilás után!!! Mert itt már nem nagyon törölgetik a gyerekek sejhaját... :) A csoportszobákból is jönnek-mennek, pisilés után esznek egy kis fogkrémet, ha éppen eléri vmelyik (én a szappant nyaltam, ezzel bűvöltem el óvodában a gyerekeket, pedig tudom, hogy nem ízlett, csak vicces volt). 

Lenyűgöz viszont az, hogy már reggel fonnak, szőnek a lányok, csomó mindenbe be tudnak kapcsolódni, ragasztanak, sütnek igazából, termésekből díszítenek stb. Nyilván semmi nem kötelező, de ott van a lehetőség. Tetszik a természet- és hagyomány-közeli hozzáállás, tetszik a hatalmas udvar a fajátékokkal és a heti 2*-i tornaóra is. Az étvágyával semmi baj, továbbra is mindent megeszik, alszik, barátkozik, és beszél-beszél. Zsolti bácsi a kertész és udvar rendfenntartó az Isten. Mert van talicskája, szerszámai, Mózi is segít gallyakat szedni, és elhordani az udvar végébe. Reggel állunk, és beszélgetünk vele egy sort, mert addig nem tudjuk bevonszolni az udvarról. Mikor érte megyek/megyünk alig lehet haza csábítani. Még a kerítésen kívülről is befelé vágyakozik, sőt hétvégén is úgy nyitja ki a szemét, hogy megyünk oviba? Ez hatalmas öröm és könnyebbség, de fülem-farkam behúzva megyek érte, mert többször fogadtak már úgy, hogy Hááát anyuka, nem sok jót tudok ma mondani azon kívül, hogy aludt... :( (Itt azért megjegyzem, hogy picit hibásnak érzem a kommunikációt is, hiszen tudják, hogy 3 hónapig a beszokás fázisa van, és inkább azt szeretném hallani, hogy nem volt semmi gond, vagy ha volt is, az természetes, és megoldódik stb, illetve hogy a többi gyerekkel is van hol ez-hol az). Próbálom azokat a szavakat használni, amivel ők dolgoznak, hogy érezzétek, miért vagyok megszeppenve. 1.) Förtelmesen eszik!!! Már lassan egyik gyerek sem akar mellé ülni, mert a pogácsát a fejére teszi, kézzel kavargat a vízbe, öntögeti egyik pohárból a másikba, a főzelékes kanállal kavargat a vízben, és utána kanalazva iszik, kézzel bányássza ki a húst, a süteményt kifújja a többiekre, feláll és szaladgál... :(( Na ilyenkor megyek össze, és a 156 cm még kevesebb lesz. Folytatják: 2.) A galériáról dobálja a játékokat, a lányok építményét ledózerolja, karmol és harap! (ezt tuti Lóci mintájára teszi a gyengébbekkel), sőt a fegyelmezés hatására belerúgott Ági nénibe!! :( (Ez volt számomra a legmegdöbbentőbb, mert ilyet soha nem csinált). Az udvaron kedvenc a homokozó. Pl szedi a sapkájába a homokot, aztán a fejébe húzza... Tényleg olyan a nap végére, mint egy építőmunkás, ömlik belőle a homok. De ezt nem bánom. Csússzon-másszon, legyen koszos, és tudjon beállni a népség katonaság sorába. Elég látszólag megfelelnie, utána felőlem bontakoztassa ki az erejét, csak tudja a határokat. A vegyes csoportnak örülök, szokom a gondolatot, hogy milyen lesz, amikor már nem az én véleményem lesz a fontos, nem az én kegyeimet akarja keresni. Van egy rosszcsont csikó a csoportban, aki szeptembertől iskolába megy, és erőteljesen hat rá a viselkedése. Pénteken pont Mózi mesélte döbbenten, hogy J. megrúgta az óvó nénit... J. azt mondta, rám, hogy csúnya vagyok, J. elrombolta, amit csináltam, J. azt mondta, rossz vagyok, J. bántja a lányokat stb-stb. A múltkor Attila mondta, hogy egy nagyobbacska gyereket is kint vígasztalt az anyja vagy apja, mert J. elagyabugyálta... 

Ezek mellett azért van dicséret is. Csak én eddig nagyon nem voltam hozzáedződve, hogy bármi negatívat halljak a gyerekemről, és ezt zokon veszem. Közben tisztában vagyok ezekkel a "hiányosságokkal", mert itthon is küzdünk most az evéssel, és oda kell figyelni, hogy ne szaladjon el vele nagyon a ló. 

Látom viszont, hogy milyen büszke magára (én is rá), hogy egyre önállóbb, csillogó szemmel meséli, ha valami sikerült, tanulja a dalokat, mondókákat, és újabban szeret sugdosni a fülembe. DE úgy, hogy odahajol, és belebeszél :). ezt a héten már legalább 3*-4* láttam bent gyerekektől, hogy ezt csinálják neki (is). Az utcán is ránk köszönnek, hogy SZIA ÁDÁMBENEDEK. Így használják bent is. 

Hamarosan hozzáidomulok, hogy óvodás gyerekem van, aki azért rettenetesen bújós itthon (Anya ölébe!!!, Anya anya maradjon! - ezt arra mondta kétségbeesve, mikor egyik reggel Attilának azt válaszolta, hogy ő is lesz Apa, Attila meg mondta, hogy akkor Anyából Nagymama lesz...), és igényli a játékot, puszilgat stb. Nem kell attól félnem még, hogy ideje korán leválik ;-). Borzasztó lesz ezt megélnem már most sejtem. Akkor is ha tudom, hogy mi a rendje, módja, és ha nem is állok ennek az útjába.

Ígértem, de fáradt vagyok. Ovi téma marad holnapra. Hunyjatok szemet fölötte.

Lóci okos, Anya elfogult...

Már kész kis mutatványos Lóci. Olyan jó látni, hogy mennyi mindent ért (többet sokkal, mint hittem), nagyon jól utánoz, és továbbra is úthenger módjára véghez viszi azt, amit szeretne. Visít, mint egy vércse, ha valami nem úgy van, ahogy. Nem lehet mellette enni, mert tökéletes mindegy, hogy ő épp most túrt be egy elefántot, ami nem tudom már hova fér el benne, de azért csak leöblítené még egy orrszarvúval. Olyanról szó sem lehet, hogy akkor kezdek el neki ennivalóval bíbelődni, amikor ő már a székben van, mert akkor hangos méltatlankodás, dobálózás a vége. Iszonyat hisztis vagy akaratos, egész testtel megfeszül C betűbe, teátrálisan tudja magát a földre vetni, hason rajzfilmbe illő módon verni a szőnyeget vagy a fejét kocogtatni a parkettába. Utána huncutul sandít ki, hogy látom-e, reagálok-e, mit lépek, mit nem. Ha ez nem annyira hatásos akkor meg pillogtatja hatalmas manga szemeit, és ártatlanul hüppög. Megzabálom, még akkor is, ha néha nehéz eset. Mózin úgy átmegy, hogy csak a körme és foga nyoma alapján látjuk, merre járt. Kezd a dolog úgy festeni, hogy Mózit kell kiszabadítani, őt pedig fegyelmezni, hogy óóóóvatosabban.

A produkció, amire reagál: 

 - Lócika, hol a lámpa? Erre olyan szépen kerekített szájjal mondja, mutatja, hogy OOOttt :)

 - Lócika, mekkora óriás leszel? Milyen nagy az óriás? Szépen emeli a kezét fejét fel a magasba, de a keze még nem ér a fején túl :))

 - Zenére táncol vagy ha mondjuk hogy tánci-tánci, eddig inkább ülve bólogatott.

 - Lócika, hogy fújod el a gyertyát? Erre szabályosan fúj :). Mózi sokáig csak az orrával fújt vagy lehelt. Le is videóztuk (majd megkeresem), mert annyira cuki az is.

 - Lóci, hogy csinál az oroszlán? Váááááá - mondja, és erre hörög egyből. Az is elegendő, ha meghallja az oroszlán szót. Ha éppen szopik, akkor is inkább félre nyeli a tejet, minthogy kihagyjon egy oroszlánhörgést.
Szépen pakol dobozba, de borogatni jobb azért; ijesztget, hogy HÚ; a kukucs játék az továbbra is nagy szám, reggel is bebújt a paplan alá; fürdés után két kis fenék ugrál háttal az ágyvégében ütemesen, közben kapaszkodnak a támlába. Ma (03.19.) pedig azon lepődtem meg, hogy milyen tökéletesen pakolja a műanyag színes karikákat a gúlára :).

Holnap ovi-beszámoló. Ne menjetek messzire!

Üzenem: A tétlenség az ördög workshop-ja :))

Előre szólok, hogy megint nagyon mélyenszántó leszek ;-). Ha nem füllik a fogatok ilyesmihez, akkor lapozzatok. Aki régóta ismer vagy akár szemezget az oldalon belőlem, az kb sejti/tudja, hogy szeretem a HVG Pszichológia magazint, és a hasonló cikkeket, ami nem a szakmának szól, pusztán a lelkes kontárságnak, érdeklődő hétköznapiaknak. A Nők Lapja Psziché máshova pozicionál, annál jobban kedvelem ezt a lapot, mert kicsit szakmaibb, kevésbé bulvár. Vasárnap azért rám ijesztett. Vagy szombaton... Tök mindegy is. Divatos téma a reziliencia (lelki ellenálló képesség) és a reziliens személy. A fogalom olyan reaktív megújító képességet takar, amelynek köszönhetően egy sokkhatás, trauma után vagy stresszhelyzetet követően a psziché hamvaiból feltámad, és kvázi károsodás nélkül a személyiség megmarad, tovább működik, alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez (ez csak az én konyanyelvezetem, és csak azért foglaltam össze, hogy képben legyetek a mondandóm alapjaival.). Amikor kaki passzban vagyok (olykor velem is előfordul :)), akkor mindig elkezdek magamba túrni. Hogy tulajdonképpen mi fáj, min kínlódok, mi okoz fennakadást, mi dugaszolja el a jókedvem és mitől nem repkednek a cukor rózsaszín my little pónik bennem, mi áll a szivárvány útjában. Mindig meg is állapítom, hogy ez. A rugalmatlanságom. Pedig azt hittem, én egy gumipertli vagyok. Ilyenkor soknak érzek mindent, és minden segítséget fölöslegesnek. Ilyenkor rettentően hiányzik a régi személyiségem, aki háttérbe van szorítva, kicsit gúzsba van kötve. Kedd óta különösen hiányoznak az egyhetes biciklitúrák (ugye, Sanyikám... Kellett neked ennyire előhozakodni vele??!), a kevésbé leamortizálódott küllemem stb. Következő lépésként felötlik bennem, hogy sokat vállalok, hogy én ennyivel nem tudok mit kezdeni, mert ha valamelyik része az életemnek nem maximális, de legalábbis épp csak elegendő, akkor meg frusztrál a kupi, a mindennek csak a felszínét elérő kapirgálás. Ilyenkor annyira jó más anyukákkal csevegni, mert rájövök, hogy más legalább ennyire küzd belül, legalább ennyire szar értékelést kapna egy Kiégési Gyorsteszten :).  Legjobb ellenszerem a futás, de mostanában ez is kimaradt, mert bár mondhatnátok, hogy reggel fél 6-tól tolhatnék egy órát Pallagon, időben hazaérnék a reggeli készülődésre is. És igen. Ezt céloztam be, de amíg Lóci 3* kel, addig negyed 8-kor sem tudom kinyitni a csipáimat.
Vannak idióta mondatok, kifejezések, amikkel annyira tudok azonosulni, hogy utána ha megfeszülök, akkor is tartani szeretném, csak ez még több feszültséget generálhat. Az egyik ilyen, amit általános iskolából hordozok, és meglepően sokat jut eszembe, az a nővérem asztalára volt kiragasztva, és annyira felszívtam (de csak később csapódott le), és nem feltétlenül világmegváltásról beszélek:

TEREMTÉL-E?

Azért vagy itt, hogy hivatásod töltsd be.
Isten sokáig vár a jó gyümölcsre.
Míg napjaid a semmibe peregnek,
hány gondja, kínja vár az embereknek,
hány könny, kiáltás, fájdalom a testben!
Maradt-e szív, kéz miattad üresen?
Van-e magány, mi ellenedre szólhat?
Teremtél-e az Örökkévalónak?

Kell-e az Ige akkor is, ha vádol?
Tanultál-e a meddő fügefától,
vagy ürességed látszatokkal födted?
A „Még egy év’’ is lassan már mögötted,
maholnap véget ér a földi élet…
Felmérted-e, hogy mennyi év mivé lett,
s mi lesz, ha ez már az utolsó hónap?
Teremtél-e az Örökkévalónak?

/Füle Lajos/

Egyelőre ennyit :). Lóci alszik, hét ágra süt a nap, IMÁDOM! Pucoljam meg az ablakot? A héten talán...

Ciki vagyok :)

Ezt csak azért merem megosztani, mert annyira kínos voltam és vicces (ebben az értelemben ekvivalens a szerencsétlennel :)), hogy kiteregetem. 

Bő három éve vagyok itthon a gyerekekkel hol jóban, hol kevésbé barátságos viszonyban a háztartással, de biztos, hogy  ruházatban elsődleges szempont a kényelem és a moshatóság... Ezért élvezem, amikor van valami alkalom, esemény, megjelenési lehetőség, és sutba dobhatom hamupipőke szerelésemet. Ilyen most ez a végéhez közelítő tanfolyam is. Tegnap felöltöztem szépen, kiszíneztem az arcom, gyereket elvittem Dóriékhoz, a nagyért Mama ment, én meg elkocsikáztam a a DAB székházba. Utána vissza, haza. Ezért nem tűnt fel, hogy nem éppen kompatibilis a cucc gyalogláshoz. Ez csak akkor tűnt fel, amikor leparkoltam a ház előtt, és gyalog, üres babakocsival elindultam Lóciért Dodóékhoz. Éreztem a rendőrség épületének a sarkánál, hogy a harisnya valahogy nem az igazi a combomon. Próbáltam húzni egyet rajta, de nem mertem igazán, mert volt forgalom, meg eddig nem volt semmi probléma, soha nem pöndörödött le rólam, nem fogytam, nem híztam, tehát ennek jónak kellene lennie. Toltam tovább a "szekeret", de csak nem volt jó. Akkor már picit pánik szerűen próbáltam felfogni a szoknya alatt, hogy ne bucskázzon ki alóla. Nem tudtam, hova pattanjak be, ráadásul az Ady gimi előtt is volt sok fiatal, én meg olyan idétlen öregasszonynak éreztem magam :). Nem volt más választás bepattantam egy fotocellás irodaépület ajtaján üres babakocsival, és a portás bácsit (persze, hogy bácsi) megkérdeztem, hogy hol a mosdó. Elég furán méregetett, muszáj voltam kibökni, hogy elhagyom a harisnyámat, de akkor már kicsit húztam a jobb lábamat, hogy nagyon ne kelljen mozgatni. A mosdóban felrántottam, és úgy éreztem, ki is bírom a Csapó utca sarkáig benne. Elköszöntem vigyorogva, de természetesen a Liszt Ferenc utca sarkát sem értem el, már megint kezdett csúszni. Rángattam, nyúlkáltam a kabát alá, próbáltam a szoknyával együtt felcsippenteni, és felhúzni, de nem lett jó. Mit volt, mit tennem, bevetődtem a CSÓRA használt cipőshöz, mert nem értem volna el a következő házszámig sem. A gyerek cipők méregetése közben szépen feligazítottam. Viszont Dórihoz már úgy értem fel, hogy mondtam nagyon ciki vagyok egész út közben, nyomjon a tenyerembe gyorsan egy marék testápolót, hogy bekenekedjek vele, és a combomra tapadjon az a sz@r harisnya :)). Hazafelé problémamentes volt az út, itthon lecibáltam gyorsan, és belebújtam a kényelmes, de annál vállalhatatlan otthonkámba. 

Vegyes bazár

BaristAttila kv lázban ég jó ideje, de én ezt egy csöppet sem bánom. Rajtam is kísérletezik, gyakorol, van itthon jóóó sok eszköz, amivel kezdek megbarátkozni, mert végre nem csak miattam van teli a lakás, nem csak az én alkotós motyómtól nem férünk. Mit ne mondjak sznobizmus a javából, ami itthon zajlik ezen a fronton, de tudom, hogy így megy ez, ha valaki komolyan lelkesedik valamiért, vagy komolyan érdeklődik valami iránt. Bő két hónap alatt a szemem is megszokta a konyhabútorba olyan diszkréten belesimuló kávéházi monstrumokat (köhömmm...., persze ;-)), vannak ecsetes és egyéb piszkáló eszközök, ami a tejhab öntéshez szükségeltetik. Kaptam már barba papát, amőbát, gúnárt és dupla szívet, de egyelőre ott tart a dolog, ahol anno napozás közben a felhőket bámultuk, és a nagy habpamacsokba beleképzeltünk formákat :D. Ez csak azért jutott most eszembe Lócika 14 hónapos hónapfordulója napján, mert olyan rég voltam beteg, de most rajtam rostokol valami taknyolós, torok kapirgálós, éjszaka-paplan-alatt-reszketős nyavalya, hogy abszolút nem volt kapacitásom ennek tudatában cselekedni, főleg mert holnap éjfélig kell leadni a tanfolyam záró "dolgozatát", amiért valszeg egy darabig még a gépet csépelem itt iccaka csendes magányomban, ezért lettem leitatva flat white-tal ;-). Ez a mondat jó sok tartalmi kapcsolódást tartalmaz, de se füle-se farka. Szeretem az ilyet :))

A hétvégén Pesten voltunk. Kiskata szervezett a Rahó utcába farsangi murit, ahol kötelező volt a kosztümös megjelenés. Első nekifutásra Csengetett, Mylord? szereplőnek, vagy tök mindegy, de sorozat hősnek kellett öltözni. Vaaagy tényleg lényegtelen, minek, de valaminek muszáj :)).  Egy szuszra le is csaptam Ivy Teasdale karakterére, hiszen ez most különösen passzol a frizkómhoz és a mosószappan szagú háziasszonyi főszereplésemhez. A gyerekek az ovis farsangról levetett göncökben parádéztak: Lócika Csigaként, Mózi félelmetes Oroszlánként. Attila kacsavadász volt, vagy Pampalini. Volt egy ellenlábas Ivy Marikával bélelve, Béla pedig Tuskó Lady volt a Twin Peaksből. A Kerekes família maskarában is egy család volt: Gyula Teddy volt, Sanyikám Rose, és Bori kettejük törvénytelen gyermeke :). A házigazda pedig bátran bevállalta Betty a csúnya lány szerepét. A szüleink is űztek anno ilyen farsangi szórakozást, de ott lakótelepen adott volt egy szomszédos lakás, ahová elsinkófálták a gyerekeket, ők pedig mulathattak kedvükre. Minden órában ránk nézett valaki, de tény, hogy a mi gyerekeinknél kicsit már nagyobbak voltunk. Így viszont kinőttük a lakást! Jelentem Kiskatának. Mi nem is aludtunk ott, hanem Éééééén átfuvaroztam a családot Dunán innen, Tiszán túlra (na jó, nem olyan távolságba :)) az albiba, a VII. kerbe. Ez volt életem első pesti vezetése. Fosok tőle, nem nekem való egyelőre. Annak örülök, hogy a debreceni flaszteren egyre bátrabban nyomom. A farsangi mulatozók egyébként már hamarabb felköltöztek Katához, csak mi voltunk sztár-vendégek, de így is dűlt-borult hideg-meleg, puhára-keményre. 

Vasárnap még bónusz színházi előadásra is mehettem születésnapos Anyukámmal (aki saját bevallása szerint IS 61 éves diáklány, nem 61 éves öregasszony :). Jó lenne nekem is ilyen pozitív hangulatban, lendülettel becsapódnom a 61-be. A példa előttem, a többi rajtam múlik), mert Lolka lebetegedett. Így meglepetésként még jobban örültem neki, és sajnálom, hogy nem szánunk több időt kultúrfoglalkozásokra. A vágy villamosát néztük Eszenyi Enikővel, és meg kell hagyni, érti a dolgát. Most kénytelen leszek megnézni Vivien Leight szereplésével is, mert nem láttam még.

Ezt csak most úgy mellékesen írom, pihentetve magam a kötelező dolgozatíró feladatom oroszlánrésze előtt, illetve morfondírozás közben, hogy feltegyem-e párhuzamosan a gomba pörit főni holnapra. 

Ez Hír 24

Attilának éppen tegnap este éjfélkor ecseteltem hazafelé kolbászolva egy baráti, dupla-páros, esti, lazulós vacsorából, hogy olyan jó lenne egy hétre lelépni, egyedül lenni, és hogy mind emellett ne érezzem a bűntudatot, hogy erre vágyom. Aztán természetesen már jött is a bűntudat hogy kimondtam, és kezdtem köszörülni a csorbát, hogy csak pár napra, meg nem úgy, meg nem adnám ezt az állapotom semmiért stb. Ma különösen alva jártam. A zebra túl oldaláról is integethettek, kalimpálhattak nekem, nem látok és nem hallok. Belül dolgozik az agyam vagy takaréklángon ég, és alszom.

Ez a cikk most jót tett kicsit, lazul bennem a megfelelési kényszer magammal szemben is. Mert sajnos mindig ez a legerősebb és legveszélyesebb :)

Olvassatok kicsit Ti is! Legfőképpen férfiak ;-)

Én pedig elcsomagolom magamat holnapra. Bisous Dodo

Véresen komoly

Lóci délelőtt 10-kor nyöszörögve kelt. Picit vártam, hogy ez csak álmában van-e vagy tényleg ébred. Utána csend, de csak bementem... És milyen jól tettem. Ez már a sebtében megtörölgetett verzió :(

 Szegényre rájár a rúd. Tegnap a tenyere, ma meg az orra. Nagyon ijesztő tud lenni számomra, hogy nincs magyarázat, de minden fiú orrvérzős a családban, ráadásul ez 90 %-ban éjszaka vagy délutáni alvásidőben történik. A fő, hogy arra keljek, menjek be, hogy csupa vér a gyerek és az ágynemű, nyeli, köpi és sííír. Engem nem elégít ki, hogy ez ilyen, és kapjon szőlőmag olajat meg fekete berkenye levet vagy rutascorbint és kenjem az orrát belül vazelinnel, mert száraz a levegő. Ideje rendesen utána járnom ennek.

Fogós kérdés

... hogy mikor csíráztak ki pontosan az őrlők Lócika szájában. A múlt héten 3-at már lenyomoztam
kézrátéttel, de ez most hosszú folyamat volt nagyon, mert régóta észlelem, hogy veszettül meg van dagadva az ínye, rágja a kézfejét, játékokat, harap, marcangol :(. 

Ma pedig a forró konvektornak tenyerelt neki. Most sikerült pont akkor nekitámasztania, amikor jól bedurrantottunk, és még a melegítés fázisában tartott :(( (Akinek van konvektora az ismeri, milyen szakaszos módon működik...). Szegénynek hólyagos a tenyere, próbálnám markolásztatni vele a mirelit zöldborsót, de akkor még jobban visít. Ahogy eszébe jut, illetve átmegyünk vele a másik szobába keservesen sír a felbugyogó emlék miatt. Rászundított nagy nehezen a bajra. Talán jobb kedvre derül ébredés után.

Tudod, nyár van. Utána reggel...., utána csütörtök.

Unokatestvérem kislánya mondta ezt egyszer, de annyira tetszik. Legalább annyira megfoghatatlan, mint az euklideszi-vektortér ;-)

Ma délután csárdást jár a habverő, bokázik a máktörő

Ma lesz az óvodai farsangi muri délután, ahova mehet anyuka-apuka, testvér is. Kíváncsi vagyok, hogy debütál Mózi a költségkímélő ;-) oroszlán jelmezében. Igyekeztem csak meglévő kellékeket felhasználni, mert simán benne van, hogy fel sem veszi... Itthon, amikor felpróbálta a ruhát, elkezdtem kacagni annyira cuki volt benne. Ő meg csak állt értetlenül, hogy Ez nem vicces. Aztán összeeszkábáltam egy sörénynek való izét, és amikor azt feltettük, és felállt egy székre, hogy lássa magát teljes harci díszben, megint csak kipukkant belőlem a nevetés. Azt mondta, a ruha nem vicces, de a sörény az igen :))). Semmi extra egyébként, de a kis cinege testén olyan jól feszült, közben kezébe adtam a farkincáját, hogy laza csukló mozdulatokkal majd így tekergesse, legyezgesse, a másikkal meg mintha csapna egyet a praclijával bőgjön :).

Lócit is jó lenne még betolni valami minimál artos jelmezbe. Este vagy holnap beszámolok, illetve igyekszünk csattintani egy jó képet is.

KwikSurvey

KwikSurveys: Free online survey & questionnaire tool

Valószínűleg (legalább is remélem, hogy nagyon alapos voltam) találkozhattok majd több csatornán is azzal a felkéréssel, hogy töltsétek ki a következő kérdőívet, amely 3 percre rabol el benneteket az éppen aktuálisból. Elég egyszer kitöltenetek, de az legyen pontos, perecíz :). Köszönöm.

A leggyorsabbak már el is kezdhetik a fenti linkre kattintva.

A legügyesebbek pedig osszák meg minél több anyukával, nagymamával, bárkivel, ahol gyerekek vannak, lesznek.

Fürdetés, és két Lagzi Lajcsi évadra elegendő népdal csokor elnótázása után (Mózi kérte esti mese helyett) - sőt már közben is - kezdtem úgy érezni, hogy lelassulok, és visszazökkenek a gyerekszobába. Kicsit csúcsrajáratott napokat élek a korábbihoz képest, és az ellustult kismami agyam meg-megrottyan estére. Tegnap negyed kilenckor befeküdtem az ágyba, hogy majd még kelek, de nem... 

Csinálok egy tanfolyamot, amit egyszer már említettem, és ez heti 3* délután kettőtől hatig elfoglaltság pár héten keresztül. Egyszerre kezdődött az ovival, és eddig zökkenőmentesen zajlik. Annyi hátulütője van, hogy egyrészről rettenetesen élvezem, hogy reszocializálódok, hogy értelmes és többségében érdekes dolgokat hallok, másrészről meg annyira elszontyolít, hogyha vissza kell majdan állni (már ha vissza kell) a munkapad mellé, akkor alig fogok látni valamit a gyerekekből. Az egyiket Mama hordja haza az oviból 4-kor, a másik gyermek Anyánál van háromnegyed kettőtől. Mire én haza csobbanok már turbó vacsi, turbó fektetés, és az itthoni romok simogatása... Semmire nem elég, épp csak a kosz nem esz meg bennünket. Igyekszem szinten tartani emberi kapcsolataimat, ha az ápolásra nem is jut minőségi idő, de kérek mindenkit legyen türelemmel :). Amikor van feles percem, akkor kattog az agyam, sok minden fut benne egyszerre, aminek következménye, hogy valami félbemarad, és két hét is kell hozzá, hogy gondolatban újra hozzáférjek. 

Igyekszem alkotni is valamit. Vár a mosatlan és a pakolás.

Lássuk a macskát!

Elkészültem a Cirmivel a nap folyamán, mint ahogy ígértem tegnap a FB-on, csak a pulyáktól nem fértem a géphez. Annyira jó ezekből az anyagokból  varrni, hogy nem tudom létezik-e anyag- és szalagbetegség vagy még rosszabb: FÜGGŐSÉG. Ha beszabadulok egy ilyen virtuális anyagboltba, khmm... a félreértések elkerülése végett nevezzük inkább textilboltnak, akkor szó szerint szaporábban ver a szívem :), és úgy érzem be kell takaróznom vele, megtapogatni, szagolgatni vagy kitapétáznám vele a lakást (nem akartam túl patetikusan az életemet írni :D).

MTI riválisok

Attilával itthon olyanok vagyunk, mint két versengő hírportál :). Kétségtelenül Ő a gyorsabb, nekem még lenne mit tanulnom. Az ő keze ügyében folyamatosan ott a telefon, így pakolja fel kapásból a fürdőkádban vagy a szőnyeg közepén elhangzó frappáns mondatokat, alkudozásokat, csipkelődéseket. Nálam az írás inkább terápiás célú, de ha nem tudok új hírmorzsákkal szolgálni, akkor be is csukhatom a bazárt. 

Aki nem olvas nagyon FB-ot vagy nem tartozik az ismerősök közé, azoknak mondom el Mózi tegnapi megdöbbentő mondatát. Csak pislogtunk egymásra, hogy Te mondtál neki ilyesmit? Aztán megkérdeztem az óvónőket is, hogy használnak-e ilyen kifejezést, mert nem tudom hol csipegette fel. De ott sem.

Tegnap reggel ébredés után pizsamában fetrengtek még a gyerekek a szőnyegen, és Lóci rástartolt Mózi álmos búrájára. Megcsípte, mire Mózi: Ááááá, Lócika! Több emberséget! :))) Azért ez egy félálomban lévő 3 évestől élesben hallva elég erős volt. De tegnap a DUPLÓ építések közben is folyamatosan rombolta Lóci, amit ő felrakott. Végül elfordult a toronnyal Mózi, és dünnyögte az orra alá, hogy Iparkodok nagyon... :D. 

Képekben is próbálok majd aktívabb lenni, mert alig csattintgatok :(.

Szieszta

Lóci szundít, ilyenkor jön el az én  időm. 

Ma reggel kiderítettem, hogy február 25-én lesz az ovis farsang, ahova mehetnek a szülők is, mert délután lesz. Agyalok a jelmezen, mert szeretném, ha nem vásárolt 100% polyester lenne a kosztüm, hanem egy hangyányit kreatívabb. Az is biztos, hogy Mózi pikk-pakk kibújik a bőréből, és lehet totál fölösleges lesz, de nem bánnám, ha adnátok egy kis ötletet, hogy a Ti fejetekben mi fordult meg, csak idő vagy technika vagy affinitás híján nem valósulhatott meg. Még az is lehet, hogy bevisszük a porszívót, és lesz tűzoltó (vagy szellemírtó), mert itthon azzal tankol, illetve porlasztja a tüzet. Ha éppen nem 'povizózik' :). Ami még divat itthon, pedig szerettem volna ezt minél később elérni, hogy (saját szavaival élve) PUzik. Ez a lövöldözést jelenti, ami inkább bökdösés nála, és közben adja a hangokat. Előtte azért megkérdezi, hogy Anya, púzhatok? Tőlem ;-). Lehet, Attilapa nyomdokain lépkedve kisvadász lesz. 

Innen ugrott be még egy aranyos témába vágó. Tudom, hogy tapasztaljátok ti is, mennyire nem érzik még a gyerekek, mikor kell csendbe maradni vagy nem olyan hangosan kérdezni... Egyik karácsony körüli nap cirkáltunk a FÓRUMban, és természetesen pisilni kellett Mózinak. Sőt. KAKÁLNI KELLLL!! Pfűűű. Még szerencse, hogy volt Sanyikám is, így leparkíroztuk Lócikát melléjük, mi pedig elmentünk lehántolni azt sok réteg téli motyót a női mosdó egyik cellájában. Jellemzően majdnem teli. Mózi fél a kézszárítótól, mert egyszer nagyon megijedt, és azóta mindig mondja, hogy nem akar kezet mosni. Most is értésemre adta jó hangosan, hogy kakálás után nem akar kezet mosni. Mondtam, hogy rendben. Bent trónolunk, közben koncentrálunk, hogy minél kisebb felületen érintkezzen a toilettel,  majd jó hangosan bemondja, hogy Anya, én nem kakilok, majd csak púzok a boltban, jóóó? Jó, ám legyen :)))

Küldjetek jelmezötletet S.O.S!! Én is nekifogok a keresgélésnek. 

Anya, Lócika kiébredte magát!!

:)))

A legjobb sales-es a családban

Mózival kapcsolatban nagyon észnél kell lenni, mert egyre erősebb érzelmi ráhatást gyakorol az alkudozások terén. Eddig is töretlen volt a kitartása és a lelkesedése, nem ismert nemet, bár én elég jól állom a sarat, igyekszünk a keretek között maradni némi kilengéssel, de ez nem vonatkozik mindenkire :). A legújabb gyakorlat. Az ALDIban kérdezte. 

- Apa, veszel nekem nyalókát?

- Nem.

- Pedig megígérted....

:)) 

És ezt műveli itthon is. Anya, odaadod ezt vagy azt, Anya, kapok ilyet vagy olyat? ... De megígérted...

És ez persze azért került ide, mert nyilván nem ígér neki senki semmi ilyet :).

Így működik a tested

Ez nem tudom, kinek mennyire van meg, de a mi példányunk alaposan meg van ragasztgatva több irányból, mert szerettük lapozgatni anno mi is. Most Mózi hozta el a szülői házból (az enyémből), és azóta ezt kéri esti mesének. Kedvenc az Evőgép és a Mi a vér? fejezet, de ma alaposan kiveséztük a fület és a Hogyan születik a kisbaba? részt. A baba-pocak téma egyébként is piszkálja az agyát, rendszeresen kéri este még az ágyban záró akkordként, hogy Elmeséled, mikor pocakodban voltál? (mindig ilyen furcsán ragozva, amiből egyértelmű, hogy csak nem egyértelmű a számára, hogy ki kiben volt matrjoska baba). Nem szoktam nagyon részletesen belemenni, de azért ma csak beszúrta, hogy: a magzatvízben ficánkoltam, forgolódtam? Olyan furcsa ilyen szakszavakat hallani a szájából, de mindent annyira megjegyez, elég 1* említeni. Max rá kell jönni, hogy mire gondol, mert nem pontosan jegyzi meg elsőre.

Ilyen volt tegnap a szempilla tükör.... Hogy miért figyelem az autóban vezetés közben. Nyilván rájöttem, hogy a VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR a megoldás :))

Tűkkelütött a FB-on is immár!!!

Ne kérdezzétek, hogy miért csak most! De kövessetek ott is, megpróbálok nagyon aktív lenni, ahha... A sok sok szabad percem mind ott fogom elkölteni/eltölteni.

Apró - Mini Micro svájci gyerekroller

Elsőként Nektek kínálok fel eladásra, egy alig használt, újszerű (mondhatni hölgy tulajdonostól, garázsban tartott, nem dohányzó, kisállatmentes kategóriájú ;-)) kék mini micro rollert. Ez nem Mózi levetett gönce, azt nem adjuk :). Csatolok fényképet és némi leírást, hátha akad köztetek olyan előrelátó, aki a húsvéti nyuszi nevében már most a hó alól előránt egy ilyet 12.000 HUF-ért ;-).

Természetesen gyorsasági alapon működik, pár napig fenntartom az oldalon, utána kidobom a nagy közösbe valamelyik "aprós" oldalra. HAJRÁ! Írjatok, ha érdekel.

Némi leírás A rollerről:

A Mini Mico, ez az egyedi kialakítású, svájci tervezésű roller, a hatalmas Nyugat- Európai siker után hazánkba is megérkezett. A siker titka a minőségi kivitelezés mellett a teljesen egyedülálló irányítási mód. A Mini Micro ugyanis nem a hagyományos módon kormányozható, így egészen kis kortól (2+) is biztonságosan használható. A kormány ugyanis nem torziós módon működik, mint a hagyományos rollereknél, hanem a rollerező gyermek a testsúlya áthelyezésével tudja irányítani azt. Ennek köszönhető, hogy igen jótékony hatással van a gyerekek testtudat fejlődésére, és tökéletesen készíti elő a biciklizéshez szükséges készségeket. 2 éves kortól használható!

Körbefényképeztem Nektek, de ha valamelyik részéről még szeretnétek, akkor csattintok egyet-kettőt, illetve kérdezzetek a fogadóórámban :).

Már óvodás vagyok

Mármint Mózi. Kb egyébként én is beillek a sorba akkora nagyok a mai gyerekek (mint amekkora szép nagyra én nőttem :)). Fölösleges lesz pár év múlva a törpe szék és kisasztal.

Túl vagyunk az első napon. Ügyesebben vizsgáztunk, mint hittem. Befigyel erősen a bölcsődei múlt. Rutinosan mozog a gyerekek közt, leveszi a lábáról a felnőtteket, 5 gyerekre valót ebédelt (én csak kopogó szemmel figyeltem :)), aztán pedig a legtermészetesebb módon kijelentette, hogy ő itt alszik, és melyik ágy az övé. Egyelőre semelyik, mert ágyneműt nem vittünk. Úgy dobtam be Lócit is reggel 9-kor anyáékhoz, hogy nem lesz ez több másfél óránál... Holnap pedig bepróbálkozunk a szunyával is. Azt mérlegeltem, hogy talán jobb lenne nem húzni ezt a beszoktatást, mert Mózi tudja már, mi a dörgés, meglehetősen nyitott személyiség, és talán rosszabbat teszek vele, ha 1 hétig ott ülök a kispadon mögötte vagy egyáltalán alku tárgyává minősítjük át a délutáni alvást. Ez egyelőre nem opcionális (bár az elmúlt 1 hétben 2* sem aludt, csak fetrengett másfél órát és alaposan összegyűrte a lepedőt, de már korábban is becsúszott egy-egy ilyen eset). Tetszett a tornaóra, nyilván sikert aratott a bordásfal, a trambulin, a zsámoly, a padon szökdécselés, és körbe futkosás, tapsolás. Játékból meg van komoly apró legó, nem csak DUPLO, rengeteg egyéb társas, és fejlesztő, építő cuccos. Asztalonként vannak naposok (amiket én már el is felejtettem, hogy az oviban van ilyen), minden nap mások, veszekedés megy, hogy ebédnél ki legyen a kenyér kínáló, ki miben segítsen. Mivel vegyes csoportok vannak, a lányok különösen anyáskodóak. Ilyenkor érzem rettentően, hogy mi különbség van kisfiú és kislány között. Mert egy fiú is lehet bújóóós, sőt. De a lányoknak annyira a mozdulatában, tekintetében van az etetés és "kiszolgálás". Én pedig a lehető legtipikusabb anya vagyok, aki hiába nem mondja, nem javasolja, de ki is néztem egy Mózihoz annyira passzoló kislányt. Ez a kislány végig pásztázott engem olyan rajongó tekintettel miközben Mózival foglalatoskodtam nap közben, hogy már én éreztem kicsit kínosnak. Hatalmas kék szemei vannak, és szőke veréb fejű/rövid fiús frizkóval, aprócska (és nem csak szép, de okos tekintettel :D). Természetesen csak a szüleimnek ecseteltem, hogy mennyire hülye vagyok, Mózit nem fárasztom még ezzel. Durva, hogy milyen hamar kiütközik ez a szurkolás, hogy valami "használható" nővel térjen egyszer haza, és max azon kelljen aggódnom,  hogy az egómat legyűrjem, és azt mondjam. A mérce: nálam Fiam, csak jobb lehet ;-).

27-en vannak a csoportban. Ami elég állatkert jellegű volt egy kb akkora csoport szobában, mint anno a bölcsiben 14 főnek. De ez a mai óvodai helyzetkép, nem is panaszkodom, mert jó helyre kerültünk. Mivel Attila most esett még be az ajtón, holnapra tuti nem viszünk zsinórral összekötött fogkefét és poharat, mert az én mai tanfolyásom is hatkor ért véget, utána felcsipegettem a gyerekeket, és semmi affinitásom nem maradt szétbarmolni egy készletnyi IKEÁs műanyag poharat. Még akkor se, ha ez egyébként nem nagy cucc. Tegnap negyed 12-ig varrtam az ovis zsákot, mert... CSAK. Elhatároztam, hogy veszünk, de olyan silány anyagokat láttam, hogy úgy voltam, van itthon sok maradék majd abból csinálok. A terv nem volt tökéletes, nem lett százas szegény, de a dadus Moncsi néni így is kiszúrta, hogy ez a mi szép zsákunk? Nooos..., igen. Amíg bírja.

Összegezve a sok betűt, jó benyomással zártuk az első napot, nem engedte Mózi hogy segítsek levetkőzni, mert azt mondta, tudja egyedül, és a nagyoktól majd azt is megtanulja, hogy kell a többit levenni vagy felöltözni :D. Imádnivaló, hogy ilyen lelkes és bizakodó. Pont, mint az anyja.

Ez pedig még egy kis hétvégi szánkózás. Köszönjük, Sanyikám!

Dundus Angyal

Egyre fogékonyabb vagyok a gömbölyded formák iránt... Valószínűleg ezért lett olyan kedves a szívemnek ez a felfúvódott kis szárnyas jószág, ami itt röpköd körülöttem még most is.

Szép álmokat, kellemes hétvégét :)

Ígérjétek meg...,

hogy nem fogtok csámcsogni akkor sem, ha köszönős fogsorotok lesz!! Ez a cuppogás, cüccögés, szipiszkálás annyira tud bosszantani (Attila ismeri ezt :)), hogy a buszon is el morogtam magam hallhatóan, mire észbe kapott az illető :D. Egy darabig csak ráncolom a homlokom, és próbálom nem meghallani, leküzdeni a morgást, de aztán csak kibújik a dünnyögés belőlem. Hamar kiközösítenek a tömegközlekedési eszközökről ha így folytatom, hiszen még csak második alkalommal utaztam rajta mostanság, de egy taknyát szívó bácsinak is felajánlottam, hogy megkínálom a zsebkendőmből. Azt mondta, van neki. Akkor tessék használni (de ezt már csak magamban tettem hozzá, így is látta rajtam, mit kell tennie)!!

Részese vagyok egy 100 órás intenzív tanfolyamnak, ami nem nyelvi, hanem egyéb, és ami már önmagában derűre ad okot. Hát még az, hogy rég nem ültem tömeg közepén tömegközlekedési eszközön, most mégis ez tűnt kézenfekvőnek. Kívülről elég kifejezéstelen az ábrázatom a konstans fáradtság miatt, ami úgy tűnik két gyerek mellett egy állandó bekapcsolt filter rajtam, néha már fel sem tűnik, inkább csak tudom :(. Ettől függetlenül belül tarka-barka érzések megélésére vagyok képes így is. Most ez a buszozás is feldob gyermektelenül. Nem kell nekem már sok a vidámsághoz :D.

A tanfolyásról pedig majd beszámolok (vagy nem) ...

Szülinap 3:1 bontásban

Itt is vagyok. Gyermekek még hunynak, hátha be is tudom fejezni. Vasárnap tartottuk a nagy családot (is) kielégítő szülinapot, és azt kell mondjam, NAGYON jól sikerült. Remekül érezte magát mindenki, ebben biztos vagyok ;-). Lerepült a poros kis Debrecenbe Poszikó Brüsszelből ezért az alkalomért, mint keresztmami, és képviselte magát a pesti rokonság is Dózsa Peti és Lola képében. 10-től vártuk a csapatot, és nem kellett reggel már űzötten megőrülni, mert előző este éjjel 1-ig a nyomasztóan (ez a szó csak olyan értelemben hat negatívan, hogy szeretném mindig a lehető legjobban, legpontosabban kikerekíteni a végét, ezért a sok feszültség és tevékenység bennem) szükséges mozzanatokat elintéztem/elintéztük. 

Reggel már csak porszívózni, pakolni kellett, illetve a vasalást befejezni és a kis halkrémes kiflikarikákat megkenni, teríteni. Mindenki bevállalt valamit a készülésben, így lett nagy terülj-terülj asztalkám fácán levessel, zöldséges májraguval, sajtos-szezámmagos rudacskával, kukorica és tormás céklasalátával, zabpelyhes fasírttal és répás-hajdinás lepénykével, valami jó fajta csokis koszorúval, szülinapi tortával, mandula golyócskával... :))). Szép mennyiségű alkesz is lecsöpögött, illetve BaristAttila főzte a kávékat, cappuccinokat habosított, és leitatta a családot. Mózi is nagyon élvezte. Reggel fél 9-től kérdezgette, hogy mikor jönnek a vendégek?? Miután pedig becsuktuk az ajtót az utolsó vendég után is 3/4 6-kor, legörbült szájjal mondta, hogy ne menjetek el, Vendégek!!! Lócika aludt is egyet közben, de Mózi bírta a gyűrődést. Nyilván ilyenkor nem készül kép, max ímmel-ámmal. Este pedig még be volt ígérve a fiúknak (inkább Mózinak, de Lóci elvonszolhatatlan lenne) egy projektoros mesenézés. 

 

Ne kérdezzétek, hogy honnan jött az ötlet, hogy ebben a vonulatban fog megvalósulni idén a a party. Egymás után jöttek az ötletek, főleg, mert nem is akartam most extra kihágást. Végül csak sikerült :). A tortaötletet bátran ajánlom mindenkinek, aki kezdő háziasszony és/vagy nem tud sütni... Annak ellenére, hogy már az elején tudtam, hogy valami robbantott kinézetű tortát kell összehoznom, rendesen aggódtam, hogy nem fog sikerülni. Nem ÚGY fog sikerülni, mint szeretném. Végül, amikor rápakoltam a kis munkagépeket, és beleszúrtam a táblákat úúúgy örültem, hogy ilyen jól sikerült. A vakondtúrás torta adta az alapot kinézetben, de belül a krém nem olyan. Tejbegrízes, barackos tejszínes krémet toltam bele csoki darabokkal és habfixálóval valamint kicsi zselatinnal igyekeztem tartást kölcsönözni neki. Jó lett ízre is szerintem.

A fiúk kaptak egy nagy John Deere trakit, ami közös!!! még akkor is, ha egyelőre Lócika csak tolni próbálja vagy a lehető legjobb fekvőrendőr statiszta. Vigyázni kell, hogy Mózi ne dózerolja le... Ezenfelül is volt sok-sok rengeteg ajándék, teli a lakás így karácsony, mikulás és 2 szülinap után. Legközelebb jövőre kapnak valamit ;-).

Köszönöm a családnak is a sok segítséget és részvételt, hogy ilyen emlékezetes murit rittyenthettünk.

Ezt csak, mert szívemnek kedves...

Az előző posztban, ahol Beni búcsúzik, említettem, hogy olyan jó lett volna lefényképezni a bögrés szekrényt, de nem akartam magam előtt sem cikinek érezni magam... 

Délután azzal jött haza Attila, hogy van egy meglepetése, és tologatta a telefonját az orrom alá. Azt mondta, nagyon tud a fejemmel gondolkozni :))... Hál' Istennek ez is megvan! Pussz

Holnaptól indul a kemény menet itthon, de megpróbálok beszámolni a mai szülinapozásról.

Búcsúzik Beni!

Ezt is bevégeztük. 

Reggelente Attila vitte bölcsibe, és a nénik felváltva vannak délelőtt, délután, ezért tudtam, hogy Márti nénit csak akkor fogom tudni levadászni egy utolsó KÖSZÖNÖM-re, ha alvás időben Lócival arra somfordálunk. Akkor viszont letudtunk mindenkit. Tegnap este még vásároltunk némi elemózsiát a benti szülinapozásra és búcsú party-ra, délelőtt meg is történt a köszöntés. Azt mesélte Márti néni telefonon, amikor beszéltünk, hogy nagyon élvezte, tetszett neki :). Erzsike néni meg mintha csak fel lett volna bérelve fél 1-kor már úgy mentem be, hogy mondta, a telefonjával lőtt egy utolsó, összegömbölyödött alvós képet Beniről. Én is beosontam megnézni, és úgy örültem, amikor mondta, hogy már lecsattintotta, mert nem akartam annyira túlérzelgős lenni, hogy én kérjem meg rá. Vittünk egy pendrive-ot a héten, és ígéretett tett nekünk Erzsike, hogy az összes képet összegyűjti róla. Szülinapokat, Mikulást, diótörést, gyereknapot, bábszínházat stb-stb :)). 

Az fogalmazódott még meg bennem, amikor délben gurultunk be Lócikával a ragyogó napsütésben, hogy le a kalappal minden anyuka előtt, aki száraz szemmel kibírja a fia/lánya esküvőjét, és nem kap sírógörcsöt a köszönöm-virágok átadásakor :D. Nyugtassatok már meg, hogy nem én vagyok érzelmekben túltengő anya, aki csak azért nem fényképezte le a bölcsis kis szekrényt a piros pöttyös bögrével, mert rettentő cikinek éreztem, és valószínűleg ha nem ebben a ballagó cipőben jártam volna, csak olvasom valahol, azt gondolnám, hogy de gáááz... :)

Több érzelmi hullámmal nem is terhellek Benneteket, megköszöntem mind a 2 gondozó néninek a kitartását, a dadusnak, a vezető nőnek és a helyettesnek. Kis apróságokkal de ez kikívánkozott. Pl

Mózit is utolérte az idei születésnap

Lám-lám, öregszik a család. Mózi éveinek száma is hármassal kezdődik. Egyelőre neki csak kezdődik :).

Későn értünk haza. Jutott játszóház is, bár majdnem én is elsírtam magam :(. Nyílt novemberben egy Manóvár játszóház a Mester utcán, ami nagyon kedvünkre való. Ide indultunk el négyesben, de nem tudta Mózi, mi a végső cél. A kocsiban is csak fűtöttük, hogy magától gurul az autó, mi sem tudjuk, merre megyünk stb. Aztán, amikor befordultunk a parkolóba, kézzel-lábbal hadonászott a boldogságtól, hogy Apa, ez az! Gyere be, és lecsúszunk..., és jó? Jó lesz? Annyira imádom látni, amikor ilyen önfeledten minden sejtjével örül és boldog.

Sokan voltak, rengetegen. Már láttuk az ablakból. Utána az ajtón kiírva: CSÜTÖRTÖKÖN ZÁRVA! ZÁRTKÖRŰ RENDEZVÉNY!!

Addigra Mózi már be is nyitott, de elénk siettek, és jelezték, hogy teltház van. Mondtuk, hogy ő is szülinapos, de sajnos nem jutottunk be. Elkezdett zokogni. Olyan szívszorító volt, ahogy a boldogságból egyszerre ekkora szomorúság lett és mélyről jövő zokogás, nem hiszti :((. Még az autóban is mondta, hogy ez nagyon szomorú dolog... nagyon sajnálja... (Attila közben lektorálta az emlékeimet. Kicsit már nagyi vagyok :)) Mondtuk, hogy keresünk másik játszóházat. Így jutottunk át a domb utcai Hangyabolyba, ami ez után nagyon lelakott volt, de megnyugodott. Volt fagyizás, este finom túrórudi tortázás őszibarackkal dúsítva (nem kakaóporral hintettem meg, hanem reszelt csokival), de a nagy-nagy összevont családi szülinapi banzáj vasárnap esedékes. Én már éjszaka, amikor felkeltem három körül Lócihoz, észleltem, hogy ilyenkorra 3 éve már 25 perce megszületett az első kisfiam.... (Sóóóóhaj.... - jó nagy) Tovább nem is részletezem. Holnap köszöntik fel a bölcsődében, illetve búcsúzunk el a csapattól. Másik sóóóóhaj ... Jól van ez így, próbálok nem visszafelé vágyakozni RÁK módjára, az oviba is nagy-nagy bizodalmunk van. Nem szeretek évértékelő összegzést írni. Még akkor sem, ha utólag jó egyben látni, hogy mi is történt, mit is tud, mit csinál, mit szeret stb. Tűkkelütöttnek pont ez az apropója. Hogy ebben benne vagyunk mindenestől. Így csak szimplán:

Isten éltessen Mózi Cicám!!

Nagyon koncentrál - alig tudtuk visszafogni, hogy addig
ne fújja el, amíg nem fényképezzük le :)

Hajnal 5 előtt óta fent kurjantgatok. Na, nem önszántamból, hanem Lóci pocsék alvási szokása és szopási hulláma miatt. Bevallom, nem igazán vele van bajom. Mert kelek, kiveszem, etetem, visszateszem. De költözik Mózi is. 1 körül rendszeresen jön, áll a fejemnél az ágy mellett, hogy Anyaaaa, nem tudok átmászni, be akarok bújni!! Ok. Simán. Nincs erőm sem ellenkezni, magamról sem veszek tudomást, hogy ott fekszem, ahol éppen. Viszont innentől kezdve nem férek. Vagy Mózi fekszik keresztbe-kasul vagy melege van középen, és a nagy közös paplant elkezdi lerúgkapálni. Attila is kapaszkodik az ő végébe, én az enyémbe... Aztán kel Lóci, és 4 db emberi test hever "Noé bárkájában". Még szerencse, hogy nagy a bárka, így lapjára elférünk. Ha meg nem, a szélsők lepotyognak. Ez egy ilyen játék :). Kapaszkodni kell a túlélésért. Ha nagyon elég, hogy azt a picike alvási idő sem alvással töltöm, akkor nekikezdek szortírozni. Lóci is észnél van már, Mózi is féltékeny. Most már konkrétan megkérdezi, hogy de Lóci miért alszik velünk, miért kel  fel éjszaka sokat. Lóci nem szól, de egyből méltatlankodik, ha látja, hogy őt kiteszem a sutba, és Big Brother fészket rak középen. Na erről tudnék Mózinak sokat mesélni, hogy ő hányszor kelt, és hányszor abrakolt az éj leple alatt... 

Mivel hajnal négykor evett a tits addict Lóci, ötkor már nem akartam. Sikerült is visszacsendesíteni, de addigra belőlem kicuccolt az álommanó. Hatkor aztán csak sírt újból, és feltápászkodott a család többi része is. 

És hogy most akkor miért nem fekszem? Mert megfogadtam ugyan, hogy Mózi szülinapjára csak tortával és kajával készülök idén, jövőre pedig összevonjuk a 2 szülinapot, a lelkem csak háborog, hogy akkor idén Mózinak ne készüljek?? Most ezzel bíbelődtem, de nem fogom tudni túlzásba vinni, mert pénteken a bölcsitől is el kell köszönni, és Márti néninek, Erzsike néninek is szeretnék valami aprócska köszönömöt sóhajtani magamból.

Egyéb iránt ma kint jártunk a klinikán, a szülészeten Sanyikámmal. Megszületett január 18-án, Piroska napján (Kevin Costner születésnapján... ;-) - Én ne tudnám? Nagy fan voltam...) Boros Iván. Egy újabb gyönyörű Boros gyerek. Mesi pedig tárgyalóképes kinézettel bír. Durva :)! Nosztalgiáztunk hármasban a klinika falai között, ahol mindenkinek olyan kitéphetetlenül pozitív élményei vannak.

Isten hozta a kis Ivánt a Földre!!

Nézzétek el, ha végig kusza és értelmetlen voltam. Ma ennyit telt belőlem.

Vasárnap névnap

Köszönöm a koránkelő névnapi köszöntőknek viberen, chat boxban, smsben, emailben, szóban, telefonon a megemlékezést. Még korán van, várom a többiek jelentkezését is :-)).

Tegnap elvitte a Jézuska a fát. Mama kapcsolta le Mózit, Lóci maradt, és remélem, nem raktározott túl sok élményt a koppasztásról, ablakon kigórálásról (akkor betettem az ágyába), tűlevél szedegetésről négykézláb a szőnyeg bolyhai közül... Szépen el is pakolásztam, Attila meg délelőtt polcokat fúrt a falra, még fog is, így nyertünk megint plusz teret. A mellkasomból múlik a feszítő hiszti, hogy NEM FÉÉREK!!! Pakoljon már mindenki maga után egyből!!! Nem akartam felhívni a Mózi figyelmét a fára, kíváncsi voltam, észreveszi-e egyből. Nem :). Fürdés után (ahol sajnos megint jól le kellett teremtenem, mert örökösen vödörrel önti Lóci nyakába a vizet. Egy még nem annyira baj. Kettő is csak akkor, ha nem vagyok bent. Viszont ha ordítás van, akkor már az első is sok. Szokta kérdezni tőlem, hogy ráfeküdhet a hátára, lebírkózhatja stb. Én meg megengedem, de mindig mondom neki, hogy a visítás a mérce. Amikor elkezd nyöszörögni, méltatlankodni Lóci, akkor hagyja abba. Mert onnan már nem játék. És ez az a pont, ahol be szoktam avatkozni. Nem tudom - vagy nem is lehet - ügyesen csinálni, mert nyilván nekem kell a kicsi védelmére kelnem a nagy rovására, így meg csak azért is azt érem el, hogy nő a féltékenység, nő a piszkálódási haditér. Nem ennyire komor a helyzet, mert a sok puszi, és saját játékok önszántából való felajánlása azért bőséges így is. Ha szemet vet a Lóci kezében lévő játékra, főleg ha az övé, akkor is cserelehetőséget javaslok. Hogy adjon akkor a kezébe mást Lócinak, ami legalább olyan vonzó, mint amitől megfosztotta. Még most szerencsés a helyzet, sokszor lekenyerezhető Lóci. Próbálok nem hülyeséget mondani. Nem azt mondom, hogy haragszom Rád, hanem, hogy Ezért, amit csináltál haragszom. Nem azt mondom, hogy buta VAGY, hanem hogy butaságot CSINÁLTÁL. Mégis attól esik leginkább kétségbe, ha szomorú vagyok. Ha Lócit bántja vagy kikelek magamból, akkor is ijedten kérdezgeti, hogy szomorú vagy Anya? Mikor vagy haragos, Anya? Akkor ha nem fogadsz szót! Ha sokszor kell elmondani valamit, és akkor sem azt csinálod.) Pont egy ilyen eseményt követően reméltem, hogy ma már nem veszi észre este, hogy szublimált a karácsonyfa. Nem szerettem volna, ha összeköti a rosszcsontkodását, a fa hiányával. Miután kiszállt, és pizsiben ténfergett a nappaliban, egyszer csak mondja, hogy

Jééé, de szép rend van. El vannak pakolva a játékok a polcra (a fa takarásában volt az egyik könyves polc, aminek az alsó polcain játékok vannak). Jövök ki, és csodálkozva mondom, hogy jéééé, a fát pedig elvitték az Angyalok. Legörbült szájjal mondja, hogy Csúnya vagyok (mármint ő maga). ??? Miért lennél csúnya, dehogy vagy. - De, csúnya vagyok, mert bántottam Lócikát, és azért vitte el a fát a Jézuska.... :(
Bummm. Győzködtem, hogy ez abszolút nem így van. Sőőőt. Azért, mert ilyen jó fiúk voltak, azért maradhatott ilyen sokáig itt. Ha megnézi, már szinte mindenhonnan elvitték az Angyalok.

Hamar túlléptünk rajta, annak örült utána, hogy milyen szép rend van, nagy hely, és hogy a Jézuska vasalt-e ki? (mert közben ezt is sikerült befejeznem, de a kivasalt, összehajtogatott ruha még ott maradt a vasalódeszkával együtt :)). Végül is majdnem.... Az Angyalok vasaltak ki :)).

Holnap is próbálkozom némi írással, most a fiúk piacoznak, tankolnak.

Bízván remélem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki mélységesen szerencsétlennek tudja érezni magát, ha valami nem sikerül. Legyen az bármilyen petit dolog, kivetítem mindenre. Olyankor, akarom mondani ilyenkor, amit már elkészítettem, azt is megkérdőjelezem, hogy jó-e. Nem mindig hozza magával ezt az önbizalom hiányos állapotot egy-egy kudarc, de ma igen :(. Igyekszem nem túlfújni és nem elmerülni a saját mocskomban, hanem felülkerekedni, és újból neki futni. Néha elég egy szenesebb fasírt, egy helytelen anyagválasztásból fakadó sikertelen varrás élmény, és úgy érzem a világ is ellenem van. Ráadásul éjszaka Ádám gyerekek potyogtak az ágyról.... :(. Kettőből kettő. Ez legalább 100%-os arány. 

Tűkkelütött

Megkérlek Benneteket, Mindenkit, - kivéve aki nem kapott személyre szóló felkérést levélben (mert az válaszolja meg haladéktalanul abban a formában:)) - hogy a párbeszédablakba (nevezzük chat box-nak) név nélkül írjon egy-két gondolatot, képet, stílust bármit, ami az eszébe jut, ha Tűkkelütöttről van szó. De tényleg. Bármennyire is idegen, vegye a bátorságot most. Azt sem bánom ha negatív (max lemoderálom, ha nagyon csúnyán terít meg hozzá ;-)). Aki már levélben reagált, annak nagyon köszönöm. A többiek pedig ragadják meg az egér farkát, és cincogjanak nekem valamit a napokban. Csók érte!

Csak mint enyhe cirrusz,...

...de távol a kumulusz felhőtől, a fejem felett lebegett a Kenézy kontroll Lóci mozgása miatt. Régóta nem aggódok rajta, de januárban, pont ma reggel még vissza kellett mennünk. Többet viszont nem szeretnének minket ott látni, mert hál' Istennek ennek a gyermeknek az ég egy adta világon semmi baja. Nyilván ezt akartam hallani elbocsátó szép üzenet gyanánt, így napsütéses szép napot mindenkinek. A jó dolgú, sorsú perpignaniaknak is ;-)

Ha nem fértek a lomtól otthon

Csak egy aprócska ötlet. Ganézzuk a lakást, dobozolok, pakolászok (bár ez nem látszik), és van egy zsák ruha, amiben van gyerek holmi, játék, de nem találtam a helyét. Pontosabban még nem másztam el vele a Batthyány utcai adományboltba. Ha nektek is van ilyen, ami már nem hordható, nem eladható, de kidobni sajnáljátok, adjátok be ide. Vagy az H&M-ben a pénztárok mellett is ki van helyezve egy nagy zöld kuka, hogy a használt (nem feltétlenül H&M-es) ruhát itt kuponra váltják. 500 HUF értékű kupont adnak egy darabért, ami minimum 2500 HUF értékű, nem akciós H&M cuccra levásárolható.

És természetesen a TESCO Pesti utcai oldalában is van vagy 5 használt ruha konténer kipakolva, oda is szortírozhattok.

Én vagyok én, Te vagy te

Ki a hülye: Én vagy Te? Én! Gondolhatjátok sokan, hogy minek kínlódok egy szimpla itthoni szülinapozás miatt ennyi sallanggal, amikor belépek a boltba, és megvásárolhatok egy csomó kelléket. Vagy meg se kell vásárolni, csak sütni egy tortát. Azt hiszem itt a válasz: Áldozathozatal. Még akkor is, ha nem tudja egyelőre értékelni az illető. Én viszont így érzem felköszöntve a gyerekeimet. Sajnos nem fogom bírni szusszal és feladattal karácsony után a januári menetet, így muszáj lesz egyszerűsíteni a jövőben, és összevontan ünnepelni. Csak nem fogja csorbának érezni Senki. Viszont az is fix, hogy több januári ivadékkal nem sokkoljuk a családot és a büdzsét ;-).

Morfondírozok már egy ideje, hogy mi lenne a legtalálóbb szülinapi ajándék Lócinak. Nehéz eset, mert nem szeretem a játék-dömpinget, és nem a rumli miatt, hanem mert fölöslegesnek érzem. Igyekszem a klasszikus darabokat beszerezni, zenélős-elemesek kíméljenek!! Inkább legyen logikai vagy kreatív (olló, filctoll, ragasztó, pötyi, gyurma stb) Mózi idején is így sakkoztam, ezért törni kell a fejem, hogy mi az, ami még nincsen, mert fölöslegesnek érzem a duplikációt is. Ez a kiindulási alap, de világos, hogy ennyire letisztítva nem megvalósítható. Ami eddig elmaradt az a FA hintaló!!! Tökéletes választás, tökéletes ötlet. A Voilá fajátékok már karácsonykor és adventkor is sikert arattak, különben is megtudnám vásárolni az egész boltot, főleg, ha töredéke lenne az ára... :) Ajándék eztán pipa. Én a neten  levadászom, Attila beszerzi :D. Remek munkamegosztás.

Karácsonyra kaptam egy könyvet Marikától. Mintha csak magamnak választottam volna annyira telitalálat volt. Ez adta az ötletet, hogy Lócinak erdei állatok legyenek a szülinapi vendégei. Annyi az ötlet benne és a neten, hogy belefulladok. Mindent szeretnék mindig megvalósítani, de lehetetlen egyedül. Meg persze vérzik kicsit a szívem, amikor 2 perc alatt rombolás áldozata lesz. Pedig tudom, hogy erre van szánva. Ebből a kis könyvből követtem el a szalvéta gyűrűket pici módosítással, illetve varrtam 3 kis erdei állatot filcből (mosómedve, róka, mókus), ilyen vonulatban készült a meghívó (vagy inkább emlékkártya), az ital feliratok, müzliszelet borítók és a girland is. Utóbbihoz 4 levélsablont rajzoltam, azokat másoltam át piros nátronpapírra, majd ragasztottam rá az előre szerkesztett, előhívott és kivágott L-Ó-C-I 1 É-V-E-S betűket. Készült a családban mindenkinek fejdísz (nyuszi fül, róka, medve és farkas fül). A torta a jól bevált extra gyerekbarát (főleg, mert Lócika le van maradva a hozzátáplálási táblázatban) maci forma volt, ami mazsolás, banános, sütőtökös, csak tojássárgája van benne, olívaolaj és liszt (fehér és rozs).
Attila segített a bevásárlásban, piacozásban, kaptam szép virágot, amit Mózi választott, de a Lóci 'spórolt pici pénzén' vettek Apával Nekem :). Délutáni kelést követően ünnepeltük meg a kettes számú nagyfiút, Mózi eléggé meg volt a háttérben csendesedve, estére meg kiakadva. Olyan fura ez, hogy nem beszél, nem tudja elmondani, hogy féltékeny-e, mit érez ilyenkor, csak következtetni lehet. Nem tudom, mennyit szűr le a készülődésből, hogy ez most nem neki szól, de neki is fog majd hamarosan. Könyörgés, alkudozás, és nyivákolás tarkítja a minden napjainkat, mintha csak most ért volna el minket igazán a dackorszak. Attila szerint egyre jobban látja Lóciban a vetélytársat, ami nagyon valószínű. Annyira aranyos, amikor látszik, hogy a helyzetét erősítve, az én kedvemben akar járni, és mondja meleg, mély hangon,  hogy Én szeretem Lócikát, nem bántom. Téged is szeretlek Anya, Téged sem bántalak... Úgy vágytam volna rá, hogy nosztalgiázva képzeletben végig lebegjem a tavalyi  pár napot, de erre nem volt módom. Az órát figyeltem nagyon délelőtt 11 óra tájban, de fektetésig a gondolataimat nem hallottam, este meg hamar rászundítottam fél 12-kor. Majd a héten kicsit lesz módom feltöltődni. Pl ma fel sem öltöztünk Mózival, és délután is sikerült aludnom majdnem 2 és fél órát. Valahogy így morzsolgatjuk napjainkat, ami legkevésbé sem unalmas :)).

Boldog születésnapot, LÓCIKA!!!

Első születésnap

Jó lenne beszámolni az első születésnapról frissen, melegen, de annyira K.O vagyok, hogy feladom. Addig pácolom a fényképeket, és a jövő héten csak magammal akarok foglalkozni, illetve az Emberrel.

Holnapután Lóci 1!!!!

Gondolom, már nagyon kíváncsiak vagytok, hogy Lócikának gyártok-e a szülinapjára valami aprócska dekorációt ;-).

Nem, nem katicabogaras lesz :)