Megeszegettem a Mózi zsírkrétáját...

... baj (Shrek macska nézés)? A fülembe is jutott belőle.

:))

Egyébként szegény merő himlő. Amennyire Mózi nem volt, ő annyira az :(. A vakarózás technikájára még nem jött rá, csak simogatja a fejét, mint egy mosakodó kiscica.

Olyan jó lezárása a vasárnapnak....

A kulcsmásolónál hallottam elsőnek, és belém mászott.

Tyííí, soha ilyen közel nem volt....

Eddig is lubickoltam az életben, na de a mai után. Majdnem elcsapott egy autó gyalogosként/futóként a Zákány-Hadházi kereszteződésnél a zebrán. Hétvégi kocafutó vagyok, de muszáj néha kijutnom, mert a család is jobban jár vele(m), ha nem vagyok űzött, hisztis π ;-). Szemerkélt az eső, és én balga a zákány utcáról érkező tanuló vezető árnyékában nem gondoltam át hirtelen, hogy esetleg a balról a Hadházin egyenesen haladó gépkocsi nem lát rám igazán. Pedig szabályosan megálltam a zebra szélén, és leléptem. Ő pedig cseppet sem lassított, ott volt már benne a kereszteződésben. Most vagy tényleg létezik olyan, hogy egy pillanat alatt lepereg az életünk vagy csak kitalált reklámfogás, de akkor ott, ebben a hirtelen - egy-két szívdobbanást nélkülöző - állapotban valami tényleg nagyon felgyorsult. Én nem az elmúlt éveket pergettem le, hanem a közel jövőt láttam, hallottam egyből. A vizes aszfalton csikorduló gumi valóságos volt, de én hallottam utána a tompa puffanást is, és a fekvő pink-fekete melegítős alakot is. Jujjj, nagyon durva volt, és nagyon gyors. Ekkor pattantam egyet vissza hátra. Valaki tényleg fogja a kezemet...

Szakma

Nem tudom, mi van velem, próbálok kicsit kivárni, hogy ne ugorjak fejest egyből olyan elfoglaltságokba, ami később esetleg bebizonyítaná, hogy csak fellobbanó szeszély volt. Mindenesetre tegnap Attilának kijelentettem az asztalnál ülve, hogy kb úgy gimnáziumig visszamenőleg újrakezdeném az életem :)). Aztán helyesbítettem, hogy ne legyen félreérthető. Sok minden nagyon is jól gyökeret eresztett a gimnáziumi évek alatt, de szakma és elfoglaltság és hobbi és életszervezés tekintetében átrajzolnék néhány vonalat. Nem bántam én meg egyiket sem, csak az élet túl rövid (na itt kezdett vigyorogni Attila :)), blöeee), hogy minden, amit szeretnék beleférjen. Attila helyesbített (aki egyébként mára okleveles barista, juhhhéééj!! meghívok mindenkit kávézni minálunk, itt vagyunk mamámék), hogy az élet túl rövid, hogy sz@r kávét igyunk. Szóval most ott tartok, hogy jó lenne a nap 24 órájából úgy csinálni legalább 34-et, hogy beleférjen egy-két gyorstalpaló szakma is. És valahogyan úgy, hogy a nagymamáknak se kelljen megrokkanni. Lócikát 2 éves koráig nem szeretném bölcsibe adni, utána is fájó szívvel, de másként nem menne a zsonglőrködés. Nem szeretném nagyon szárnyát szegni sem, de durván dózerólja a játszin és itthon is az embereket, unokatestvéreket. Egyszer levideóznám, csak ha meglátja, akkor meghúzza magát. Egyébként meg valamit eldönt, és megy érte, akár fejjel a falnak, harap (tegnap Bercit és Mózit is megkóstolta), csíp. Hétvégén már ráütöttem a kezére tehetetlenségemben, mert Móziról majdnem lehántott egy réteget, meglepődött, elkezdett sírni :(. Mózi is meglepődött, és legörbülő szájjal mondta, hogy az én kistestvéremet nem szabad bántani! Majd odakucorodott Lóci mellé a következővel: Mutasd Lócika, hol fáj? Megpuszilom. ...

Hát ezek totál olyan helyzetek, hogy úgy érzem olyan helyen is van bennem érzelem, amiről nem tanultunk :). Pl a körmöm alja. Azt sem tudom, hogy bűntudatom legyen még jobban, sajnáljam a kicsit, ahogy hüppög, zabáljam meg a nagyot, hogy ekkora empátiával bír, legyek büszke magamra, hogy talán nekem is van közöm hozzá, hogy ilyen-amolyan reakciókkal válaszol. Máskor  meg szinte kézzelfoghatóan ömlik ki belőle a megkönnyebülés és a feszültség, hogy végre kifejezheti a féltékenységét Lóci irányába. 

Megyek varrni, nyakunkon a fürdőruha szezon ;-).

Ez még idefér mára. Elfér Kundera mellett :)

Végre felszabadultam picit, jut kis oxigén a szügyem alá, himlő kopik Móziról, Lócika füle vasárnap másodjára is kifakadt :(, de csepegtetjük, antibiotikumon túl van, köhögés, takony tovanyargal, belőlünk felnőttekből is távozik a streptococcus gennykeltő baci (Attilának 1 köröm mínusz és plusz egy, az én ujjamhoz hasonló kötözése, nyomkása, kezelése, sorozatos Kenézybe, ügyeletre járkálás a balansz), lázon innen, köhögésen túl érzem, hogy bevonzzuk újból az egészséget, visszafogom a fél egyes fekvéseket, Lócinak egyre többször van kedve végig aludni az éjszakát, tej van elég estére és reggelre, elfogadja mostanában már a tejitalt is, végre tesz 2-3 lépést (mert azt még eddig mindig csak kapaszkodva űzte, viszont anyáéknál a galériára egy pillanat alatt felszökött, Mózi kiabált utánam, hogy Anyaaa, Lócika mászik fel! Rohanok be, mert a lépcső alja lyukas, fosok mindig hogy valaki lezúg, de elkaptam időben...) Itthon is mászik fel a kanapéra, fellépőről, agypárnáról, orvosi táskáról. Húzza magát fel a polcra a kanapé végéből, aztán röptében nagy szárnyamat aláterítem, és felfogom az ütődést. Tegnap óta nagyon szépen mondja, és rázza a fejét, hogy NEM!!! Ezen túl az APA és az OTT. Illetve Tolsztojból annyit mond, hogy To(l)szt. Ha Apát emlegeti, akkor rendszerint utána a kutyát is. Attilától el van olvadva rettenetesen. Még most is meglep, hogy mennyire jó mozgása van, és egyből elkezd tekeregni, ülve, állva, ha zenét hall, sőt öltözésnél szoktam nekik rappelve mondani, hogy: Ácsi! A legjobb haverom Joe Bácsi!! Ehhez néha beatboxolok is. Most ha Lóci meghallja, hogy Ácsi, Joe Bácsi, akkor ő is elkezdi nyomni a bb-ot :D. Napról napra meglep, hogy mennyire ért és mennyire mondaná, kérdezné, csak még nem sikerül; hogy milyen szépen lapozza a könyveket (szakad azért még, ha nem figyelünk, de vmikor pont az a rossz, ha figyelem, mert akkor vadul. máskor meg ül a polc előtt, és lapozgatja Bogyó és Babócát). Olyan Anyás, amennyire csak jól eshet nekem :). Amikor haladni akarok, akkor nehéz, de ma szinte egész nap a játszin voltunk, van újra egy kis idő és türelem és szusszanás, és odafigyelés, és közös piac és főzés és sütés, és élvezés, hogy nem baj, ha borul, ha szóródik, ha csöpög, mert hát miért ne, előfordul. Azt mondtam már, hogy kanállal is tud enni? Majd felteszem a videót, hogy milyen ügyes volt már az első alkalommal :):

Olyan más a két gyerek, és egyre jobban elvannak, egyre jobban tudnak mit kezdeni egymással. És ilyen világbéke hangulatban azt javasolnám mindenkinek, hogy csináljjjj sok-sok gyermeket ;-). Annyi töltést és energiát ad ilyenkor, mint amennyit le tud szívni sz@rabb napokon. De amíg nem abból van több, addig kebelre-haver!

Tréfa!

Az első Kundera könyv úgy mászott a kezeim közé, hogy arra gondoltam, tényleg milyen jól hangzana, ha az utcán a Hajdú-Bihari NAPLÓ megkérdezne, mint Utca Emberét, hogy MIT OLVAS?. Erre olyan szép lenne azt felelni, hogy: Kunderát olvasok... ;-).

Aztán szépen vásárolgattam belőle. Ma pedig az antikvárium üvegén keresztül egymásba szerettünk. A pillanat műve volt. Ez még nem volt meg. Végre olvasok megint. Hátha nem Tréfa.

Bárányhimlő

Csak, hogy véletlenül se tűnjön unalmasnak az élet... Móziéknál az oviban már húsvét előtt kapkodta az áldozatokat a himlő, úgy saccolták, hogy a másnapot sem érjük meg, pöttyös lesz a 2 gyerek, nem megyünk. Ági néniék lepődtek meg a legjobban, hogy úgy álltuk a sarat, hogy csak na :). Mikor Mózi mondta egyik reggel, hogy Ági néni, én nem vagyok beteg, mondták vidáman, hogy Téged, Beni egy tornádó sem döntene le a lábadról... Hajajaj. Inkább - mondtam - ő szokta zárni a sort. Amikor már mindenki kidőlt, sőt, vissza is tért, Mózin akkor csapódik le. A májusi hosszú hétvégét így mi tovább nyújtjuk. 

Nem vagyok oltás párti. Ennyi. Himlőért meg főleg nem oltatunk. Kérdeztem az orvost, mutálódott ez azóta, vagy miért kéne ezt beadnunk, de azt mondta, nem. Akkor pedig hadd szóljon! Ma voltunk megmutatni, de azt mondták, már száradnak is le, jövő héten mehet oviba. Úgy rémlett sokkal veszedelmesebb kinézetű. Még egy cuki pöttyöslabda képet sem lőttem, nem tudtam, mert vártam, hogy lesz több. Kb 4 nagyobbacska volt, a többi alig látszik. Fújtuk himlő hűsítővel, zuhanyozás után nyakon öntöttem szódabikarbónás vízzel, mert az is nagyon jól szárítja. Nem vakarózott, nem volt hiszti, nyavalygás. VISZONT, a héten van az ovis anyák napja....Műűűű! Az orvos azt mondja, arra a délutánra simán bemehetünk. Kérdeztem itthon Mózitól kíváncsiskodva, hogy nem marad-e le valamiről, nem kell-e verset tanulnia, vagy esetleg már tudja is? Nagy kerek, boldog szemekkel mondja, hogy már tudja. Nem akartam kiszedni belőle, de elkezdte mondani....:

Én kis kertben jártam,

Kék ibolyát láttam.

El akart hervadni,

Szabad-e locsolni?

Alig tudtam visszafogni a nevetésemet, olyan drága volt. Mondom neki, ez nem a húsvéti vers? Láttam, megzavarodott, nem értette, de érezte, hogy valami sántít, elbizonytalanodott :)))

Nem fogok meglepődni, ha csütörtökön is ezt fogja elmondani. Húsvétkor bezzeg nem tudta ezt :). Annyira imádni való gyerek (mint a másik)!!!

ezt a Mózi-boltos játékot is a himlő szülte

Jaaaj, de tetszett ez most...

... hogy az olvadt jég megindult a az én szememből is. Hogy most kabátostól ülve a konyhában a romok felett egyedül (indulok éppen Anyát köszönteni, A fiúk Mamához mentek) van 5 percem bőgni, és kiereszteni a hetek óta felgyűlt gőzt, amit megkoronáz mégis ez az "Anya vagyok és ünnepelt" érzés, hogy Ketten is vannak, akiknek a világ közepe vagyok mindenemmel együtt. Hogy végre bevallhatom, hogy egy sz@ros NIVEA anyáknapi reklám is meghat, és csak azóta mióta sztátuszt váltottam. Remélem, hasonlóan emelkedett hangulatban éli meg az én Anyukám is ezt a napot :). Isten éltesse Őt is!

(Kismam blog szerzőjétől kaptam többed magammal)

Szia, 

Lehetne az anyaságom csupán rózsaszín cukormáz, tündéri babamosoly, édes kis lábak és cuki kezecskék öröme, de az anyaságom másik fele a biggyedt szájakról, könnyes szemekről, szüntelen veszélybe szaladó lábakról és örökké maszatos kezekről szól. 

Az anyaságom több órai rohanás 10 csendes perc reményében, nagy sírások és kacajok hullámvasútja, melynek néha részese, néha csak villámhárítója vagyok. 

Az anyaságom megjátszott szigor, "mert hát mégse lehet", aztán elengedés, és meggyőzöm magam, hogy tudatos volt, de valójában csak lusta voltam tovább vitatkozni. 

Az anyaságom közlekedési rendőr, logisztikus, gyorsétterem és zsonglőrszolgálat egyszemélyben. 

Az anyaságomra gondolva saját anyám jut eszembe: neki is ilyen volt? 

Most már tudom: igen. Ő is tudta milyen legyinteni a játékborította gyerekszoba láttán és nyugodt szívvel leülni inkább 5 percre, aztán 1 perc után lelkiismeretfurdalva felállni és mégis rendet tenni. 

Spenótról és húsról papolni, aztán sűrű napokon megengedni inkább a pizzát és jó fej szülőnek érezni magát ettől. 

Naponta tízezerszer rászólni a gyerekre a csúnya beszédért, a rugdosásért, a csámcsogásért, a száj pólóba törléséért és közben azon morfondírozni, van-e bármilyen hatása a tízezeregyedik rászólásnak, vagy csak azért szólunk-e rá, nehogy bárki is azt mondhassa, "milyen csúnyán beszél, hát nincs neki anyja, aki rászólna ilyenkor?!" 

Az én anyaságomról nem szólnak pátoszos anyák napi versek, átlagos napokon átlagos anya vagyok. De amikor meglátom, hogy a gyermekem megáll előttem és az inge alját húzogatva hadarja el a bemagolt versikét, amikor nagy nyálas puszit ad, puha karjaival átölel, amikor "szejetjek"-mondja, elolvadok. 

Elolvad bennem a jég, látod a szemem szélén kicsurog. 

Patakok erednek és most engedem nekik. 

Mindig erősnek kell tűnnöm, de ma 5 percig gyenge vagyok. 

Boldog Anyák Napját neked is! :) 

Hahóóóóó, kopp-kopp!!

(... és aki használt anno msn-t, és ismeri, az képzelje hozzá a monitoron kocogtató kezet és hangot a kopp-kopp mellé :))

Úgy érzem magam, mint akit itt hagytak egyedül a Földön, és elhúztak a többiek a szomszéd Marsra. Még éjfélkor is abból áll a FB, hogy mindenki a Stadion megnyitón van, és posztol :)). Egy-két asszonypajtásról tudok, hogy otthon dekkol gyerekekkel, és az ember mulat, de a többiek mind felfértek az Enterprise Csillaghajóra? Hmmmm...? 

Mondaná erre Edina, hogy: Férfi élet, Asszony Sors... Szép álmokat, a többi fényképes posztot megnézem holnap.

Főcím, szalagcím: A legjobb fogyókúra photoshop nélkül is hatásos!!! Létezik!

Tudom, hogy nem vagyok túlsúlyos. Tudom, hogy nem is voltam, nem is szeretnék. De az a fajta vagyok, aki mindig szeretne vagy olyan maradni, mint amilyen éppen most, vagy szeretne legalább itt vékonyabb, ott feszesebb stb lenni. Jelentem azoknak, akik sok mindent kipróbáltak fogyókúra címen: pl célfotó kiragasztgatása a hűtőre, nasi nem tartása otthon stb. Megmondom én a tutit. Biztosan korgó gyomorral kerülitek el a kamrát estig.

1.) Legyen egy borzasztó lelkes, fáradhatatlan vadász a közeletekben, aki nem rest hét közben is munka előtt 4:20-ra már kimenni cserkelni vagy a lesre :))

2.) járjon szerencsével

3.) hozza haza a már megtisztított portékát

4.) tartsatok kis hűtőt, aminek a mélyhűtője még annál is kisebb

5.) idő hiányában a bezacskózott állatot passzírozza be akkurátusan a hűtőbe a zöldségek, tejtermékek helyére, és reteszelje el az ajtaját több zsugor ásványvízzel :))

.....

Nem voltam itthon, de kaptam telefonos értesítést és ígéretet, hogy ez csak estig marad így, mert máshova egyelőre nem fér. Ok, ámbár ez a friss cucc most nyilván nekiszomorodva engedi a levét. Így viszont hóóót ziher, hogy a kamra közelébe nem megyek, a konyha egyéb tároló alkalmatosságában pedig nincsen semmi döbbenetes zsírutánpótlás.

C'est la vie 

El vagytok hanyagolva, mint a fotel alatt felejtett konyharuha. Pedig nem akarom, hogy így legyen. Zajlik körülöttünk az élet, nyilván azért nincs érkezésem ilyen szintű hóbortnak kedvezni most. A nyilvános nyafkaságot nem szeretem, utolérem majd magam, ha elmúlt május 5. Újult erővel hamarosan visszatérek. Bírjátok ki nélkülem addig.

Kellemes Húsvéti Ünnepet!

Ebből a nyuszipárból a kék masnis már gazdára talált. A másiknak legyél Te az örökbefogadója! Az legfürgébb jelentkező csaphat le rá 1.990 HUF-ért. Visszaszámlálás indul...!

Műűűű...

Úgy tűnik 15-16 hónapra vagyok kalibrálva, és utána elapad a tej bennem :(. Mózinál is azért hagytuk abba május közepe fele, mert olyan idegenné vált, hogy az üres tejeszacskókat szívogatja. Ő akkor már éjszaka nem abrakolt. Ezért gyanakodtam arra, hogy azért csappant meg. Lóci viszont ha tehetné 3* még tolná éjszaka is. Mégis oda lett a jó cucc belőlem. Bevetésre került ovi után a tejital :((. De én még úgy szoptatnám reggel-este. Így viszont talán kézenfekvőbb, hogy elhagyjuk, és tényleg csak max egy estire koncentráljunk, éjszakára már nem, sőt. Ha nincs, akkor nincs este sem. Ez majd még elválik, figyelem. 

Nyuszi Buci - Buci Nyuszi

Van olyan, aki telefonon, van olyan, aki levelben keri, kerdezi, mi van velunk, kuldjek kepet gyerekekrol, Attila frissitse FB albumjait, mert lemorzsolodtunk a vilaghalo social media oldalairol. Jogos. Most ha volt idom, akkor varrtam, azt osztottam meg, mellette probalom sikertelenul osszefogni a hazimunkat, de a fejemben gyulik a lejegyeznivalo: 

Futas DMTE palyan, ahonnan elpaterolt a személyzet

Csaladi sportdelutan az oviban

Betegseg, labadozo

Kenezy ujjfelmetszo Jack

Cirkusz 

Locika fejlodese

Husvet

Rendszeresnek mondhato OTYE :)

Most (vasárnap keso delutan) kijottem nemi unszolasra a Kenezybe ugyeletre, mert mult vasarnap begyulladt a koromagyam. Attilanak is volt hasonlo, azt mondta, tobb stacios, de miutan kigyimalta belole a levet, rendbe jott... Hetfo reggelre mar anyira begyulladt es sargallott a gennytol, hogy jobb hijan Mozi zsebebol elobanyasztam egy baglyos kituzot (elmostam), es boktem... Valamit tudtam is kipreselni, nagyon erolkodnom sem kellett. Biztam benne, hogy javulasnak indul, de nem. Meg mindig a lejton lefele haladok. Csunyan begyulladt, bedagadt, olyan mint egy hajlektalannak. Csutortokon a Kenezyben aztan felnyitottak, kaptam 2 injekciot a jobb ujjam tovebe, mert persze a leheto legszerencsesebb az elhelyezkedese. Kotottek ra parakotest, Locika el akarja fujni, mint a gyertyat ha meglatja :-) . Penteken ujra kotottek, azt mondtak most mar OK lesz, 2 naponta kossuk at, viz ne erje. Felmentesem van a mosogatas alol - jelentem!!! Vasarnap lekerult a kotes, es felettebb nem megnyugtato a kinezete :-(. Szoval ujra itt vagyok. Ne kerdezzetek, mitol van, csak talalgatni tudok. Nem manikurozes eredmenye, inkabb varras kozben szurhattam meg.

.... újból kaptam bele 2 szurit, felvágták, kitakarították, bekötötték, de nem kizárt, hogy kedden a körmömet is le kell venni, mert valami nagyon fészket rakott az ujjamban :((. Most az agyammal is gyógyítom, hogy meg ne fosszanak némi szarutól.

Szerencsés volt a helyzet, mert telefon volt nálam, így legalább tudtam írni pár sort, ígérem, többet is fogok hagyni az utókornak.

Képeslap

Tudom, most kicsit keveset láttatok magunkból, de Húsvétkor lazulós idő jön, akkor biztosan hosszú pórázon eregetem majd a laptopot és az egeret. Addig pedig viruljatok velem, hogy képeslapot kaptam a belga földre szakadt kis nyulaimtól. Nagyon kinyílt a csipájuk, esznek-isznak, dorbézolnak... :)

Tessék vásárolni, nekem meg tessék varrni.

A hátam mögött összepusmog ez a "szakad" társaság... De tökéletesen igazuk van a félkész remekműveknek :-). hAJRÁ!!

Asztali nyuszi

Az apró részletek mindenhol és mindenkor fontosak. Amolyan TESCO szlogennel. A legkisebb RÉSZLET is számít. Így vagyok az ünnepi asztallal. Még akkor is, ha csak 4-en vagyunk. Legyetek ezzel Ti is így. Készítettem cserepes nyulakat, ahogy kikandikálnak belőle. Minden teríték mellé dukál egy-egy, de csak azért, hogy senki húsvéti sonkájából ne hiányozzon a nyusziszőr :). Ha kéritek gyártok mellé névtáblát is, és ültető "kártyaként" is működhet. Az asztali nyuszik teljes magassága 12-13 cm, és csupán 790 HUF darabja. Hányat csomagolhatok?

Folytatom

Pénteken reggelre legyűrt valami azonosíthatatlan nyuszivarrást bojkottáló vírus, és vagy én nem vagyok hozzászokva, vagy tényleg sz@r lázasan bármit is tenni. Délig csak azt éreztem, hogy alig birok nyelni, fáj a fejem és folyamatosan fázok. Tapogattam magam, de nem éreztem a felszínen hőséget, csak alig vártam, hogy délelőtt visszagyűrjem Lócit, és én is aludjak. Sikerült is másfél órát. Fejfájás, fázás, torokfájás mit sem változott, némi hányinger is társult. Megmértem már a lázam, és 38,5. Kora délután megint alig vártam, hogy csak betegyem az ágyba Lócit vagy elalszik-vagy nem alapon, de sikerült másfél órát megint. A reszketés nem múlt, a fejfájásból lett gyógyszerezést túlélő fajta, ami a hányingert adta. Este lefeküdtem 10-kor!!!, Attila Mózival elintézte a hétvégi bevásárlást, de még reggel sem voltam jobban. Dél körül nyeltem rá újabb gyógyszert, ami lehúzta a lázam 38,8-ról, elmúlt a fejfájás, a reszketés kihasználtam az időt vasalásra, pakolásra. Viszont csak vasárnap kerültem olyan állapotba, hogy varrni tudjak. Kellet is, mert nemzetközi nyulat fialtatok... :). Poszika megszabadított egy zacskónyi Eu állampolgárságú tapsifülestől. Le sem fényképeztem az újabb eresztést annyira időhöz voltunk kötve. Lassan meg is érkeznek.

Torokfájás még nem múlt el, de ne kíméljetek, a varrógép pedálját nagyon jól tudom taposni.

Azért ez nem lesz mindennapi esemény....

Kis kezeit csókolom, kedvenc porszívóügynöke mára is tartogat valamit szépet (porfogót? :)), bigyós lelkűek előnyben. Eladni emberi dolog, vásárolni még inkább ;-). 

Elkészültem egy kazal nyúllal, nehezen válunk meg tőle. Mózi korábban mindig megkérdezte, neki csinálom-e, most már csak annyit, hogy ki fogja megvenni? Óóóó, mondom, sok a jelentkező rá, majd meglátja. A nagy nyuszi ~36-37 cm, 2.890 HUF-ért, a kicsi ~26-27 cm 1.890 HUF-ért. Jól mutatnak a húsvéti asztalon, ablakban, szabadban, könyvespolcon, kutyaszájában... 

Ne féljetek megosztani sem. Én mondom, ennél sokkalta gyengébb tartalmak is gazdát cserélnek. Csapjatok oda és válogassatok!

A nyuszis fényképeket készítette: Sanyikám :-). Közben a gyerekeket bulátával lekenyerezte: ÉN ;-)

Hol máshol, ha nem az etetőszékben :)). 

Most írjam megint azt, hogy Imádom? Ja.

Hivatkozom újból - vásár az egész Világ

... és persze attól még cirkusz is.

"Van még a tarsolyomban, ennyivel nem ússzátok meg! Jobb ma egy macska, mint holnap négy nyúl... Cirmit már ismeritek, készült hozzá még egy, illetve két kis manó. Macskusz (~32 cm) elvihető féregtelenítve, oltva 1.990 HUF-ért, a Tilda manó (~22 cm) 1.490 HUF-ért. Látogassatok, osszatok szorgalmasan, ügyes kezem nem hagy cserben Benneteket."

Vásártér

Na de nem ezért jelentkezem, hanem hogy a FB menetes övezet is lássa, amit kell. Idézem a FB-ról:

"Eljött az ideje, hogy áruba bocsássam az ujjgyakorlataimat, hogy Nálatok is tetőzze a 'bélelt fészek' hangulatot. Első körben a süti angyalokat és a dundus asszonyt, hogy meghozza a kedveteket a sütéshez-főzéshez. És persze rég nem divat az anorexia, ezek mellé az angyalkák mellé egy kis kóstoló "Tűkkelütött Kalória" is dukál. A figurák ~ 18 cm magasak és flízzel béleltek, féltve felhalmozott szalagokból díszítve, némi gyönggyel (síppal-dobbal) 2.890 HUF-ért. 

Írjatok FB-on, vagy a tukkelutott@gmail.com címre. Ne okozzatok csalódást , és ne tévesszen meg a felpakolt mennyiség. Ha úgy kívánja gyors vagyok és szapora, készülnek a többiek is."

A fényképeket készítette: Édesjóapám

Pucér

Így jár az, akinek nincsen saját blogfejlesztője, és kiolvasztott, mirelit háttérrel dolgozik.... A szolgáltató oldala reggel óta nem elérhető, így ilyen félpucér vagyok - bízván nem sokáig. Valami átmeneti pongyolát felkapok majd a vizslató szemek elöl.

A hőemelkedés vajon mi?

Körítem a körítést először. Hónapok óta nem beteg egyik gyerek sem (kopp-kopp), ebből a megfontolásból halogattam az 1 és 3 éves státuszokat is januárban, mert amint ellátogatunk a gyerekorvoshoz, védőnőhöz bármi célból, valamelyik legény tuti benyal valamit. Csütörtökön összefutottam a védőnőnkkel véletlenül a városban, és mondtam, hogy akkor pénteken reggel nála kezdünk, ha bent lesz. Ovi előtt el is készült a két státusz, ma pedig egész nap olyan kis nyominger volt Mózi. Olyan nyüszögős, lelassult, unatkozós, semmi sem jó. Este Lóci fél 8-kor már aludt, Attila vadászott, mi pedig előszedtük a vetítőt. Akkor kezdtem érezni, mintha melegebb lenne a kelleténél. Miután elpakolásztunk, mondtam, hogy mérjük már meg a lázát lefekvés előtt a jó öreg higanyossal (csak abban bízom, viszont azt ki kell várni). Szorította Mózi a hóna alatt a mérőt közben ott fészkelt az én hónom alatt. Elég gyorsan ki akarta venni, illetve várta volna a csipogást. Mondtam, hogy még nem lesz jó, de nézzük meg, majd visszadugjuk. 37,5. Mondom ez még csak hőemelkedés, de szorítsa vissza. 

 - Anya, mi az a hőemelkedés?

 - Amikor melegebb vagy a megszokottnál, de még nem vagy lázas

 - Olyan langyos, mint a diavetítő?

 - Olyasmi

:)))

Amíg én pakoltam a lázmérés előtt a diafilmeket, ő levette a masinát. Kérdeztem, hogy nem meleg? Nem, csak langyos - mondta.

Innen jött :). És persze lett belőle 38 is... :(

Akkor ovi

Egy kicsit jobb most ebbe a témába fogni, mint 3-4 nappal ezelőtt, mert tegnap Vekerdy előadáson voltunk a Nyitott Akadémia keretében. Jól jön néha a megerősítés :).

Február 3-án kezdtük az ovit Mózival, és már a második naptól ott eszik, alszik nélkülem. Zökkenőmentes volt a beszoktatás, nagyon-nagyon szereti. VISZONT erősen keresi a határokat, számomra már kicsit ijesztő módon, még akkor is, ha tudom, sejtem, miért van ez, sőt meg is értem. Kicsit olyannak érzem a helyzetet, mint mikor a gyeplő kirándul a kezemből, és az addig jól szuperáló gyerek most kicsit hűbelebalázs. Pici szorongással tölt el (vagy lehet, nem is ez a legmegfelelőbb szó rá), mert úgy érzem, én vizsgázom, és úgy érzem, nem jól. Kibontogatom a hagymahéjakat mindjárt, de előtte körítésnek ide toldom, hogy valószínűleg az én viszonyítási alapom sánta. Mert az óvoda már nem bölcsőde. A gyerek pedig már nem annyira kis gyerek, hanem kezd gyerek lenni. Elvárják az önállósodást - nyilván, de nekem erős a váltás, szokatlan még. Mert az öltözés például nem megy, max alulról. A vetkőzéssel is ez a helyzet. Felülről, csak a laza, nyúlós pamut pólókból tud kibújni, amivel Houdini is pikk-pakk boldogul. Azon viszont ledöbbentem, mikor egyszer este mondja Mózi, hogy ne csak Lócinak krémezzem be a popsiját, hanem neki is, mert csíp. Csíííp?? Hát mitől?? Mondja, hogy lehet nem tudta jól kitörölni kakilás után!!! Mert itt már nem nagyon törölgetik a gyerekek sejhaját... :) A csoportszobákból is jönnek-mennek, pisilés után esznek egy kis fogkrémet, ha éppen eléri vmelyik (én a szappant nyaltam, ezzel bűvöltem el óvodában a gyerekeket, pedig tudom, hogy nem ízlett, csak vicces volt). 

Lenyűgöz viszont az, hogy már reggel fonnak, szőnek a lányok, csomó mindenbe be tudnak kapcsolódni, ragasztanak, sütnek igazából, termésekből díszítenek stb. Nyilván semmi nem kötelező, de ott van a lehetőség. Tetszik a természet- és hagyomány-közeli hozzáállás, tetszik a hatalmas udvar a fajátékokkal és a heti 2*-i tornaóra is. Az étvágyával semmi baj, továbbra is mindent megeszik, alszik, barátkozik, és beszél-beszél. Zsolti bácsi a kertész és udvar rendfenntartó az Isten. Mert van talicskája, szerszámai, Mózi is segít gallyakat szedni, és elhordani az udvar végébe. Reggel állunk, és beszélgetünk vele egy sort, mert addig nem tudjuk bevonszolni az udvarról. Mikor érte megyek/megyünk alig lehet haza csábítani. Még a kerítésen kívülről is befelé vágyakozik, sőt hétvégén is úgy nyitja ki a szemét, hogy megyünk oviba? Ez hatalmas öröm és könnyebbség, de fülem-farkam behúzva megyek érte, mert többször fogadtak már úgy, hogy Hááát anyuka, nem sok jót tudok ma mondani azon kívül, hogy aludt... :( (Itt azért megjegyzem, hogy picit hibásnak érzem a kommunikációt is, hiszen tudják, hogy 3 hónapig a beszokás fázisa van, és inkább azt szeretném hallani, hogy nem volt semmi gond, vagy ha volt is, az természetes, és megoldódik stb, illetve hogy a többi gyerekkel is van hol ez-hol az). Próbálom azokat a szavakat használni, amivel ők dolgoznak, hogy érezzétek, miért vagyok megszeppenve. 1.) Förtelmesen eszik!!! Már lassan egyik gyerek sem akar mellé ülni, mert a pogácsát a fejére teszi, kézzel kavargat a vízbe, öntögeti egyik pohárból a másikba, a főzelékes kanállal kavargat a vízben, és utána kanalazva iszik, kézzel bányássza ki a húst, a süteményt kifújja a többiekre, feláll és szaladgál... :(( Na ilyenkor megyek össze, és a 156 cm még kevesebb lesz. Folytatják: 2.) A galériáról dobálja a játékokat, a lányok építményét ledózerolja, karmol és harap! (ezt tuti Lóci mintájára teszi a gyengébbekkel), sőt a fegyelmezés hatására belerúgott Ági nénibe!! :( (Ez volt számomra a legmegdöbbentőbb, mert ilyet soha nem csinált). Az udvaron kedvenc a homokozó. Pl szedi a sapkájába a homokot, aztán a fejébe húzza... Tényleg olyan a nap végére, mint egy építőmunkás, ömlik belőle a homok. De ezt nem bánom. Csússzon-másszon, legyen koszos, és tudjon beállni a népség katonaság sorába. Elég látszólag megfelelnie, utána felőlem bontakoztassa ki az erejét, csak tudja a határokat. A vegyes csoportnak örülök, szokom a gondolatot, hogy milyen lesz, amikor már nem az én véleményem lesz a fontos, nem az én kegyeimet akarja keresni. Van egy rosszcsont csikó a csoportban, aki szeptembertől iskolába megy, és erőteljesen hat rá a viselkedése. Pénteken pont Mózi mesélte döbbenten, hogy J. megrúgta az óvó nénit... J. azt mondta, rám, hogy csúnya vagyok, J. elrombolta, amit csináltam, J. azt mondta, rossz vagyok, J. bántja a lányokat stb-stb. A múltkor Attila mondta, hogy egy nagyobbacska gyereket is kint vígasztalt az anyja vagy apja, mert J. elagyabugyálta... 

Ezek mellett azért van dicséret is. Csak én eddig nagyon nem voltam hozzáedződve, hogy bármi negatívat halljak a gyerekemről, és ezt zokon veszem. Közben tisztában vagyok ezekkel a "hiányosságokkal", mert itthon is küzdünk most az evéssel, és oda kell figyelni, hogy ne szaladjon el vele nagyon a ló. 

Látom viszont, hogy milyen büszke magára (én is rá), hogy egyre önállóbb, csillogó szemmel meséli, ha valami sikerült, tanulja a dalokat, mondókákat, és újabban szeret sugdosni a fülembe. DE úgy, hogy odahajol, és belebeszél :). ezt a héten már legalább 3*-4* láttam bent gyerekektől, hogy ezt csinálják neki (is). Az utcán is ránk köszönnek, hogy SZIA ÁDÁMBENEDEK. Így használják bent is. 

Hamarosan hozzáidomulok, hogy óvodás gyerekem van, aki azért rettenetesen bújós itthon (Anya ölébe!!!, Anya anya maradjon! - ezt arra mondta kétségbeesve, mikor egyik reggel Attilának azt válaszolta, hogy ő is lesz Apa, Attila meg mondta, hogy akkor Anyából Nagymama lesz...), és igényli a játékot, puszilgat stb. Nem kell attól félnem még, hogy ideje korán leválik ;-). Borzasztó lesz ezt megélnem már most sejtem. Akkor is ha tudom, hogy mi a rendje, módja, és ha nem is állok ennek az útjába.

Ígértem, de fáradt vagyok. Ovi téma marad holnapra. Hunyjatok szemet fölötte.

Lóci okos, Anya elfogult...

Már kész kis mutatványos Lóci. Olyan jó látni, hogy mennyi mindent ért (többet sokkal, mint hittem), nagyon jól utánoz, és továbbra is úthenger módjára véghez viszi azt, amit szeretne. Visít, mint egy vércse, ha valami nem úgy van, ahogy. Nem lehet mellette enni, mert tökéletes mindegy, hogy ő épp most túrt be egy elefántot, ami nem tudom már hova fér el benne, de azért csak leöblítené még egy orrszarvúval. Olyanról szó sem lehet, hogy akkor kezdek el neki ennivalóval bíbelődni, amikor ő már a székben van, mert akkor hangos méltatlankodás, dobálózás a vége. Iszonyat hisztis vagy akaratos, egész testtel megfeszül C betűbe, teátrálisan tudja magát a földre vetni, hason rajzfilmbe illő módon verni a szőnyeget vagy a fejét kocogtatni a parkettába. Utána huncutul sandít ki, hogy látom-e, reagálok-e, mit lépek, mit nem. Ha ez nem annyira hatásos akkor meg pillogtatja hatalmas manga szemeit, és ártatlanul hüppög. Megzabálom, még akkor is, ha néha nehéz eset. Mózin úgy átmegy, hogy csak a körme és foga nyoma alapján látjuk, merre járt. Kezd a dolog úgy festeni, hogy Mózit kell kiszabadítani, őt pedig fegyelmezni, hogy óóóóvatosabban.

A produkció, amire reagál: 

 - Lócika, hol a lámpa? Erre olyan szépen kerekített szájjal mondja, mutatja, hogy OOOttt :)

 - Lócika, mekkora óriás leszel? Milyen nagy az óriás? Szépen emeli a kezét fejét fel a magasba, de a keze még nem ér a fején túl :))

 - Zenére táncol vagy ha mondjuk hogy tánci-tánci, eddig inkább ülve bólogatott.

 - Lócika, hogy fújod el a gyertyát? Erre szabályosan fúj :). Mózi sokáig csak az orrával fújt vagy lehelt. Le is videóztuk (majd megkeresem), mert annyira cuki az is.

 - Lóci, hogy csinál az oroszlán? Váááááá - mondja, és erre hörög egyből. Az is elegendő, ha meghallja az oroszlán szót. Ha éppen szopik, akkor is inkább félre nyeli a tejet, minthogy kihagyjon egy oroszlánhörgést.
Szépen pakol dobozba, de borogatni jobb azért; ijesztget, hogy HÚ; a kukucs játék az továbbra is nagy szám, reggel is bebújt a paplan alá; fürdés után két kis fenék ugrál háttal az ágyvégében ütemesen, közben kapaszkodnak a támlába. Ma (03.19.) pedig azon lepődtem meg, hogy milyen tökéletesen pakolja a műanyag színes karikákat a gúlára :).

Holnap ovi-beszámoló. Ne menjetek messzire!

Üzenem: A tétlenség az ördög workshop-ja :))

Előre szólok, hogy megint nagyon mélyenszántó leszek ;-). Ha nem füllik a fogatok ilyesmihez, akkor lapozzatok. Aki régóta ismer vagy akár szemezget az oldalon belőlem, az kb sejti/tudja, hogy szeretem a HVG Pszichológia magazint, és a hasonló cikkeket, ami nem a szakmának szól, pusztán a lelkes kontárságnak, érdeklődő hétköznapiaknak. A Nők Lapja Psziché máshova pozicionál, annál jobban kedvelem ezt a lapot, mert kicsit szakmaibb, kevésbé bulvár. Vasárnap azért rám ijesztett. Vagy szombaton... Tök mindegy is. Divatos téma a reziliencia (lelki ellenálló képesség) és a reziliens személy. A fogalom olyan reaktív megújító képességet takar, amelynek köszönhetően egy sokkhatás, trauma után vagy stresszhelyzetet követően a psziché hamvaiból feltámad, és kvázi károsodás nélkül a személyiség megmarad, tovább működik, alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez (ez csak az én konyanyelvezetem, és csak azért foglaltam össze, hogy képben legyetek a mondandóm alapjaival.). Amikor kaki passzban vagyok (olykor velem is előfordul :)), akkor mindig elkezdek magamba túrni. Hogy tulajdonképpen mi fáj, min kínlódok, mi okoz fennakadást, mi dugaszolja el a jókedvem és mitől nem repkednek a cukor rózsaszín my little pónik bennem, mi áll a szivárvány útjában. Mindig meg is állapítom, hogy ez. A rugalmatlanságom. Pedig azt hittem, én egy gumipertli vagyok. Ilyenkor soknak érzek mindent, és minden segítséget fölöslegesnek. Ilyenkor rettentően hiányzik a régi személyiségem, aki háttérbe van szorítva, kicsit gúzsba van kötve. Kedd óta különösen hiányoznak az egyhetes biciklitúrák (ugye, Sanyikám... Kellett neked ennyire előhozakodni vele??!), a kevésbé leamortizálódott küllemem stb. Következő lépésként felötlik bennem, hogy sokat vállalok, hogy én ennyivel nem tudok mit kezdeni, mert ha valamelyik része az életemnek nem maximális, de legalábbis épp csak elegendő, akkor meg frusztrál a kupi, a mindennek csak a felszínét elérő kapirgálás. Ilyenkor annyira jó más anyukákkal csevegni, mert rájövök, hogy más legalább ennyire küzd belül, legalább ennyire szar értékelést kapna egy Kiégési Gyorsteszten :).  Legjobb ellenszerem a futás, de mostanában ez is kimaradt, mert bár mondhatnátok, hogy reggel fél 6-tól tolhatnék egy órát Pallagon, időben hazaérnék a reggeli készülődésre is. És igen. Ezt céloztam be, de amíg Lóci 3* kel, addig negyed 8-kor sem tudom kinyitni a csipáimat.
Vannak idióta mondatok, kifejezések, amikkel annyira tudok azonosulni, hogy utána ha megfeszülök, akkor is tartani szeretném, csak ez még több feszültséget generálhat. Az egyik ilyen, amit általános iskolából hordozok, és meglepően sokat jut eszembe, az a nővérem asztalára volt kiragasztva, és annyira felszívtam (de csak később csapódott le), és nem feltétlenül világmegváltásról beszélek:

TEREMTÉL-E?

Azért vagy itt, hogy hivatásod töltsd be.
Isten sokáig vár a jó gyümölcsre.
Míg napjaid a semmibe peregnek,
hány gondja, kínja vár az embereknek,
hány könny, kiáltás, fájdalom a testben!
Maradt-e szív, kéz miattad üresen?
Van-e magány, mi ellenedre szólhat?
Teremtél-e az Örökkévalónak?

Kell-e az Ige akkor is, ha vádol?
Tanultál-e a meddő fügefától,
vagy ürességed látszatokkal födted?
A „Még egy év’’ is lassan már mögötted,
maholnap véget ér a földi élet…
Felmérted-e, hogy mennyi év mivé lett,
s mi lesz, ha ez már az utolsó hónap?
Teremtél-e az Örökkévalónak?

/Füle Lajos/

Egyelőre ennyit :). Lóci alszik, hét ágra süt a nap, IMÁDOM! Pucoljam meg az ablakot? A héten talán...

Ciki vagyok :)

Ezt csak azért merem megosztani, mert annyira kínos voltam és vicces (ebben az értelemben ekvivalens a szerencsétlennel :)), hogy kiteregetem. 

Bő három éve vagyok itthon a gyerekekkel hol jóban, hol kevésbé barátságos viszonyban a háztartással, de biztos, hogy  ruházatban elsődleges szempont a kényelem és a moshatóság... Ezért élvezem, amikor van valami alkalom, esemény, megjelenési lehetőség, és sutba dobhatom hamupipőke szerelésemet. Ilyen most ez a végéhez közelítő tanfolyam is. Tegnap felöltöztem szépen, kiszíneztem az arcom, gyereket elvittem Dóriékhoz, a nagyért Mama ment, én meg elkocsikáztam a a DAB székházba. Utána vissza, haza. Ezért nem tűnt fel, hogy nem éppen kompatibilis a cucc gyalogláshoz. Ez csak akkor tűnt fel, amikor leparkoltam a ház előtt, és gyalog, üres babakocsival elindultam Lóciért Dodóékhoz. Éreztem a rendőrség épületének a sarkánál, hogy a harisnya valahogy nem az igazi a combomon. Próbáltam húzni egyet rajta, de nem mertem igazán, mert volt forgalom, meg eddig nem volt semmi probléma, soha nem pöndörödött le rólam, nem fogytam, nem híztam, tehát ennek jónak kellene lennie. Toltam tovább a "szekeret", de csak nem volt jó. Akkor már picit pánik szerűen próbáltam felfogni a szoknya alatt, hogy ne bucskázzon ki alóla. Nem tudtam, hova pattanjak be, ráadásul az Ady gimi előtt is volt sok fiatal, én meg olyan idétlen öregasszonynak éreztem magam :). Nem volt más választás bepattantam egy fotocellás irodaépület ajtaján üres babakocsival, és a portás bácsit (persze, hogy bácsi) megkérdeztem, hogy hol a mosdó. Elég furán méregetett, muszáj voltam kibökni, hogy elhagyom a harisnyámat, de akkor már kicsit húztam a jobb lábamat, hogy nagyon ne kelljen mozgatni. A mosdóban felrántottam, és úgy éreztem, ki is bírom a Csapó utca sarkáig benne. Elköszöntem vigyorogva, de természetesen a Liszt Ferenc utca sarkát sem értem el, már megint kezdett csúszni. Rángattam, nyúlkáltam a kabát alá, próbáltam a szoknyával együtt felcsippenteni, és felhúzni, de nem lett jó. Mit volt, mit tennem, bevetődtem a CSÓRA használt cipőshöz, mert nem értem volna el a következő házszámig sem. A gyerek cipők méregetése közben szépen feligazítottam. Viszont Dórihoz már úgy értem fel, hogy mondtam nagyon ciki vagyok egész út közben, nyomjon a tenyerembe gyorsan egy marék testápolót, hogy bekenekedjek vele, és a combomra tapadjon az a sz@r harisnya :)). Hazafelé problémamentes volt az út, itthon lecibáltam gyorsan, és belebújtam a kényelmes, de annál vállalhatatlan otthonkámba. 

Vegyes bazár

BaristAttila kv lázban ég jó ideje, de én ezt egy csöppet sem bánom. Rajtam is kísérletezik, gyakorol, van itthon jóóó sok eszköz, amivel kezdek megbarátkozni, mert végre nem csak miattam van teli a lakás, nem csak az én alkotós motyómtól nem férünk. Mit ne mondjak sznobizmus a javából, ami itthon zajlik ezen a fronton, de tudom, hogy így megy ez, ha valaki komolyan lelkesedik valamiért, vagy komolyan érdeklődik valami iránt. Bő két hónap alatt a szemem is megszokta a konyhabútorba olyan diszkréten belesimuló kávéházi monstrumokat (köhömmm...., persze ;-)), vannak ecsetes és egyéb piszkáló eszközök, ami a tejhab öntéshez szükségeltetik. Kaptam már barba papát, amőbát, gúnárt és dupla szívet, de egyelőre ott tart a dolog, ahol anno napozás közben a felhőket bámultuk, és a nagy habpamacsokba beleképzeltünk formákat :D. Ez csak azért jutott most eszembe Lócika 14 hónapos hónapfordulója napján, mert olyan rég voltam beteg, de most rajtam rostokol valami taknyolós, torok kapirgálós, éjszaka-paplan-alatt-reszketős nyavalya, hogy abszolút nem volt kapacitásom ennek tudatában cselekedni, főleg mert holnap éjfélig kell leadni a tanfolyam záró "dolgozatát", amiért valszeg egy darabig még a gépet csépelem itt iccaka csendes magányomban, ezért lettem leitatva flat white-tal ;-). Ez a mondat jó sok tartalmi kapcsolódást tartalmaz, de se füle-se farka. Szeretem az ilyet :))

A hétvégén Pesten voltunk. Kiskata szervezett a Rahó utcába farsangi murit, ahol kötelező volt a kosztümös megjelenés. Első nekifutásra Csengetett, Mylord? szereplőnek, vagy tök mindegy, de sorozat hősnek kellett öltözni. Vaaagy tényleg lényegtelen, minek, de valaminek muszáj :)).  Egy szuszra le is csaptam Ivy Teasdale karakterére, hiszen ez most különösen passzol a frizkómhoz és a mosószappan szagú háziasszonyi főszereplésemhez. A gyerekek az ovis farsangról levetett göncökben parádéztak: Lócika Csigaként, Mózi félelmetes Oroszlánként. Attila kacsavadász volt, vagy Pampalini. Volt egy ellenlábas Ivy Marikával bélelve, Béla pedig Tuskó Lady volt a Twin Peaksből. A Kerekes família maskarában is egy család volt: Gyula Teddy volt, Sanyikám Rose, és Bori kettejük törvénytelen gyermeke :). A házigazda pedig bátran bevállalta Betty a csúnya lány szerepét. A szüleink is űztek anno ilyen farsangi szórakozást, de ott lakótelepen adott volt egy szomszédos lakás, ahová elsinkófálták a gyerekeket, ők pedig mulathattak kedvükre. Minden órában ránk nézett valaki, de tény, hogy a mi gyerekeinknél kicsit már nagyobbak voltunk. Így viszont kinőttük a lakást! Jelentem Kiskatának. Mi nem is aludtunk ott, hanem Éééééén átfuvaroztam a családot Dunán innen, Tiszán túlra (na jó, nem olyan távolságba :)) az albiba, a VII. kerbe. Ez volt életem első pesti vezetése. Fosok tőle, nem nekem való egyelőre. Annak örülök, hogy a debreceni flaszteren egyre bátrabban nyomom. A farsangi mulatozók egyébként már hamarabb felköltöztek Katához, csak mi voltunk sztár-vendégek, de így is dűlt-borult hideg-meleg, puhára-keményre. 

Vasárnap még bónusz színházi előadásra is mehettem születésnapos Anyukámmal (aki saját bevallása szerint IS 61 éves diáklány, nem 61 éves öregasszony :). Jó lenne nekem is ilyen pozitív hangulatban, lendülettel becsapódnom a 61-be. A példa előttem, a többi rajtam múlik), mert Lolka lebetegedett. Így meglepetésként még jobban örültem neki, és sajnálom, hogy nem szánunk több időt kultúrfoglalkozásokra. A vágy villamosát néztük Eszenyi Enikővel, és meg kell hagyni, érti a dolgát. Most kénytelen leszek megnézni Vivien Leight szereplésével is, mert nem láttam még.

Ezt csak most úgy mellékesen írom, pihentetve magam a kötelező dolgozatíró feladatom oroszlánrésze előtt, illetve morfondírozás közben, hogy feltegyem-e párhuzamosan a gomba pörit főni holnapra. 

Ez Hír 24

Attilának éppen tegnap este éjfélkor ecseteltem hazafelé kolbászolva egy baráti, dupla-páros, esti, lazulós vacsorából, hogy olyan jó lenne egy hétre lelépni, egyedül lenni, és hogy mind emellett ne érezzem a bűntudatot, hogy erre vágyom. Aztán természetesen már jött is a bűntudat hogy kimondtam, és kezdtem köszörülni a csorbát, hogy csak pár napra, meg nem úgy, meg nem adnám ezt az állapotom semmiért stb. Ma különösen alva jártam. A zebra túl oldaláról is integethettek, kalimpálhattak nekem, nem látok és nem hallok. Belül dolgozik az agyam vagy takaréklángon ég, és alszom.

Ez a cikk most jót tett kicsit, lazul bennem a megfelelési kényszer magammal szemben is. Mert sajnos mindig ez a legerősebb és legveszélyesebb :)

Olvassatok kicsit Ti is! Legfőképpen férfiak ;-)

Én pedig elcsomagolom magamat holnapra. Bisous Dodo

Véresen komoly

Lóci délelőtt 10-kor nyöszörögve kelt. Picit vártam, hogy ez csak álmában van-e vagy tényleg ébred. Utána csend, de csak bementem... És milyen jól tettem. Ez már a sebtében megtörölgetett verzió :(

 Szegényre rájár a rúd. Tegnap a tenyere, ma meg az orra. Nagyon ijesztő tud lenni számomra, hogy nincs magyarázat, de minden fiú orrvérzős a családban, ráadásul ez 90 %-ban éjszaka vagy délutáni alvásidőben történik. A fő, hogy arra keljek, menjek be, hogy csupa vér a gyerek és az ágynemű, nyeli, köpi és sííír. Engem nem elégít ki, hogy ez ilyen, és kapjon szőlőmag olajat meg fekete berkenye levet vagy rutascorbint és kenjem az orrát belül vazelinnel, mert száraz a levegő. Ideje rendesen utána járnom ennek.

Fogós kérdés

... hogy mikor csíráztak ki pontosan az őrlők Lócika szájában. A múlt héten 3-at már lenyomoztam
kézrátéttel, de ez most hosszú folyamat volt nagyon, mert régóta észlelem, hogy veszettül meg van dagadva az ínye, rágja a kézfejét, játékokat, harap, marcangol :(. 

Ma pedig a forró konvektornak tenyerelt neki. Most sikerült pont akkor nekitámasztania, amikor jól bedurrantottunk, és még a melegítés fázisában tartott :(( (Akinek van konvektora az ismeri, milyen szakaszos módon működik...). Szegénynek hólyagos a tenyere, próbálnám markolásztatni vele a mirelit zöldborsót, de akkor még jobban visít. Ahogy eszébe jut, illetve átmegyünk vele a másik szobába keservesen sír a felbugyogó emlék miatt. Rászundított nagy nehezen a bajra. Talán jobb kedvre derül ébredés után.

Tudod, nyár van. Utána reggel...., utána csütörtök.

Unokatestvérem kislánya mondta ezt egyszer, de annyira tetszik. Legalább annyira megfoghatatlan, mint az euklideszi-vektortér ;-)

Ma délután csárdást jár a habverő, bokázik a máktörő

Ma lesz az óvodai farsangi muri délután, ahova mehet anyuka-apuka, testvér is. Kíváncsi vagyok, hogy debütál Mózi a költségkímélő ;-) oroszlán jelmezében. Igyekeztem csak meglévő kellékeket felhasználni, mert simán benne van, hogy fel sem veszi... Itthon, amikor felpróbálta a ruhát, elkezdtem kacagni annyira cuki volt benne. Ő meg csak állt értetlenül, hogy Ez nem vicces. Aztán összeeszkábáltam egy sörénynek való izét, és amikor azt feltettük, és felállt egy székre, hogy lássa magát teljes harci díszben, megint csak kipukkant belőlem a nevetés. Azt mondta, a ruha nem vicces, de a sörény az igen :))). Semmi extra egyébként, de a kis cinege testén olyan jól feszült, közben kezébe adtam a farkincáját, hogy laza csukló mozdulatokkal majd így tekergesse, legyezgesse, a másikkal meg mintha csapna egyet a praclijával bőgjön :).

Lócit is jó lenne még betolni valami minimál artos jelmezbe. Este vagy holnap beszámolok, illetve igyekszünk csattintani egy jó képet is.

KwikSurvey

KwikSurveys: Free online survey & questionnaire tool

Valószínűleg (legalább is remélem, hogy nagyon alapos voltam) találkozhattok majd több csatornán is azzal a felkéréssel, hogy töltsétek ki a következő kérdőívet, amely 3 percre rabol el benneteket az éppen aktuálisból. Elég egyszer kitöltenetek, de az legyen pontos, perecíz :). Köszönöm.

A leggyorsabbak már el is kezdhetik a fenti linkre kattintva.

A legügyesebbek pedig osszák meg minél több anyukával, nagymamával, bárkivel, ahol gyerekek vannak, lesznek.

Fürdetés, és két Lagzi Lajcsi évadra elegendő népdal csokor elnótázása után (Mózi kérte esti mese helyett) - sőt már közben is - kezdtem úgy érezni, hogy lelassulok, és visszazökkenek a gyerekszobába. Kicsit csúcsrajáratott napokat élek a korábbihoz képest, és az ellustult kismami agyam meg-megrottyan estére. Tegnap negyed kilenckor befeküdtem az ágyba, hogy majd még kelek, de nem... 

Csinálok egy tanfolyamot, amit egyszer már említettem, és ez heti 3* délután kettőtől hatig elfoglaltság pár héten keresztül. Egyszerre kezdődött az ovival, és eddig zökkenőmentesen zajlik. Annyi hátulütője van, hogy egyrészről rettenetesen élvezem, hogy reszocializálódok, hogy értelmes és többségében érdekes dolgokat hallok, másrészről meg annyira elszontyolít, hogyha vissza kell majdan állni (már ha vissza kell) a munkapad mellé, akkor alig fogok látni valamit a gyerekekből. Az egyiket Mama hordja haza az oviból 4-kor, a másik gyermek Anyánál van háromnegyed kettőtől. Mire én haza csobbanok már turbó vacsi, turbó fektetés, és az itthoni romok simogatása... Semmire nem elég, épp csak a kosz nem esz meg bennünket. Igyekszem szinten tartani emberi kapcsolataimat, ha az ápolásra nem is jut minőségi idő, de kérek mindenkit legyen türelemmel :). Amikor van feles percem, akkor kattog az agyam, sok minden fut benne egyszerre, aminek következménye, hogy valami félbemarad, és két hét is kell hozzá, hogy gondolatban újra hozzáférjek. 

Igyekszem alkotni is valamit. Vár a mosatlan és a pakolás.

Lássuk a macskát!

Elkészültem a Cirmivel a nap folyamán, mint ahogy ígértem tegnap a FB-on, csak a pulyáktól nem fértem a géphez. Annyira jó ezekből az anyagokból  varrni, hogy nem tudom létezik-e anyag- és szalagbetegség vagy még rosszabb: FÜGGŐSÉG. Ha beszabadulok egy ilyen virtuális anyagboltba, khmm... a félreértések elkerülése végett nevezzük inkább textilboltnak, akkor szó szerint szaporábban ver a szívem :), és úgy érzem be kell takaróznom vele, megtapogatni, szagolgatni vagy kitapétáznám vele a lakást (nem akartam túl patetikusan az életemet írni :D).

MTI riválisok

Attilával itthon olyanok vagyunk, mint két versengő hírportál :). Kétségtelenül Ő a gyorsabb, nekem még lenne mit tanulnom. Az ő keze ügyében folyamatosan ott a telefon, így pakolja fel kapásból a fürdőkádban vagy a szőnyeg közepén elhangzó frappáns mondatokat, alkudozásokat, csipkelődéseket. Nálam az írás inkább terápiás célú, de ha nem tudok új hírmorzsákkal szolgálni, akkor be is csukhatom a bazárt. 

Aki nem olvas nagyon FB-ot vagy nem tartozik az ismerősök közé, azoknak mondom el Mózi tegnapi megdöbbentő mondatát. Csak pislogtunk egymásra, hogy Te mondtál neki ilyesmit? Aztán megkérdeztem az óvónőket is, hogy használnak-e ilyen kifejezést, mert nem tudom hol csipegette fel. De ott sem.

Tegnap reggel ébredés után pizsamában fetrengtek még a gyerekek a szőnyegen, és Lóci rástartolt Mózi álmos búrájára. Megcsípte, mire Mózi: Ááááá, Lócika! Több emberséget! :))) Azért ez egy félálomban lévő 3 évestől élesben hallva elég erős volt. De tegnap a DUPLÓ építések közben is folyamatosan rombolta Lóci, amit ő felrakott. Végül elfordult a toronnyal Mózi, és dünnyögte az orra alá, hogy Iparkodok nagyon... :D. 

Képekben is próbálok majd aktívabb lenni, mert alig csattintgatok :(.

Szieszta

Lóci szundít, ilyenkor jön el az én  időm. 

Ma reggel kiderítettem, hogy február 25-én lesz az ovis farsang, ahova mehetnek a szülők is, mert délután lesz. Agyalok a jelmezen, mert szeretném, ha nem vásárolt 100% polyester lenne a kosztüm, hanem egy hangyányit kreatívabb. Az is biztos, hogy Mózi pikk-pakk kibújik a bőréből, és lehet totál fölösleges lesz, de nem bánnám, ha adnátok egy kis ötletet, hogy a Ti fejetekben mi fordult meg, csak idő vagy technika vagy affinitás híján nem valósulhatott meg. Még az is lehet, hogy bevisszük a porszívót, és lesz tűzoltó (vagy szellemírtó), mert itthon azzal tankol, illetve porlasztja a tüzet. Ha éppen nem 'povizózik' :). Ami még divat itthon, pedig szerettem volna ezt minél később elérni, hogy (saját szavaival élve) PUzik. Ez a lövöldözést jelenti, ami inkább bökdösés nála, és közben adja a hangokat. Előtte azért megkérdezi, hogy Anya, púzhatok? Tőlem ;-). Lehet, Attilapa nyomdokain lépkedve kisvadász lesz. 

Innen ugrott be még egy aranyos témába vágó. Tudom, hogy tapasztaljátok ti is, mennyire nem érzik még a gyerekek, mikor kell csendbe maradni vagy nem olyan hangosan kérdezni... Egyik karácsony körüli nap cirkáltunk a FÓRUMban, és természetesen pisilni kellett Mózinak. Sőt. KAKÁLNI KELLLL!! Pfűűű. Még szerencse, hogy volt Sanyikám is, így leparkíroztuk Lócikát melléjük, mi pedig elmentünk lehántolni azt sok réteg téli motyót a női mosdó egyik cellájában. Jellemzően majdnem teli. Mózi fél a kézszárítótól, mert egyszer nagyon megijedt, és azóta mindig mondja, hogy nem akar kezet mosni. Most is értésemre adta jó hangosan, hogy kakálás után nem akar kezet mosni. Mondtam, hogy rendben. Bent trónolunk, közben koncentrálunk, hogy minél kisebb felületen érintkezzen a toilettel,  majd jó hangosan bemondja, hogy Anya, én nem kakilok, majd csak púzok a boltban, jóóó? Jó, ám legyen :)))

Küldjetek jelmezötletet S.O.S!! Én is nekifogok a keresgélésnek. 

Anya, Lócika kiébredte magát!!

:)))

A legjobb sales-es a családban

Mózival kapcsolatban nagyon észnél kell lenni, mert egyre erősebb érzelmi ráhatást gyakorol az alkudozások terén. Eddig is töretlen volt a kitartása és a lelkesedése, nem ismert nemet, bár én elég jól állom a sarat, igyekszünk a keretek között maradni némi kilengéssel, de ez nem vonatkozik mindenkire :). A legújabb gyakorlat. Az ALDIban kérdezte. 

- Apa, veszel nekem nyalókát?

- Nem.

- Pedig megígérted....

:)) 

És ezt műveli itthon is. Anya, odaadod ezt vagy azt, Anya, kapok ilyet vagy olyat? ... De megígérted...

És ez persze azért került ide, mert nyilván nem ígér neki senki semmi ilyet :).

Így működik a tested

Ez nem tudom, kinek mennyire van meg, de a mi példányunk alaposan meg van ragasztgatva több irányból, mert szerettük lapozgatni anno mi is. Most Mózi hozta el a szülői házból (az enyémből), és azóta ezt kéri esti mesének. Kedvenc az Evőgép és a Mi a vér? fejezet, de ma alaposan kiveséztük a fület és a Hogyan születik a kisbaba? részt. A baba-pocak téma egyébként is piszkálja az agyát, rendszeresen kéri este még az ágyban záró akkordként, hogy Elmeséled, mikor pocakodban voltál? (mindig ilyen furcsán ragozva, amiből egyértelmű, hogy csak nem egyértelmű a számára, hogy ki kiben volt matrjoska baba). Nem szoktam nagyon részletesen belemenni, de azért ma csak beszúrta, hogy: a magzatvízben ficánkoltam, forgolódtam? Olyan furcsa ilyen szakszavakat hallani a szájából, de mindent annyira megjegyez, elég 1* említeni. Max rá kell jönni, hogy mire gondol, mert nem pontosan jegyzi meg elsőre.

Ilyen volt tegnap a szempilla tükör.... Hogy miért figyelem az autóban vezetés közben. Nyilván rájöttem, hogy a VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR a megoldás :))

Tűkkelütött a FB-on is immár!!!

Ne kérdezzétek, hogy miért csak most! De kövessetek ott is, megpróbálok nagyon aktív lenni, ahha... A sok sok szabad percem mind ott fogom elkölteni/eltölteni.

Apró - Mini Micro svájci gyerekroller

Elsőként Nektek kínálok fel eladásra, egy alig használt, újszerű (mondhatni hölgy tulajdonostól, garázsban tartott, nem dohányzó, kisállatmentes kategóriájú ;-)) kék mini micro rollert. Ez nem Mózi levetett gönce, azt nem adjuk :). Csatolok fényképet és némi leírást, hátha akad köztetek olyan előrelátó, aki a húsvéti nyuszi nevében már most a hó alól előránt egy ilyet 12.000 HUF-ért ;-).

Természetesen gyorsasági alapon működik, pár napig fenntartom az oldalon, utána kidobom a nagy közösbe valamelyik "aprós" oldalra. HAJRÁ! Írjatok, ha érdekel.

Némi leírás A rollerről:

A Mini Mico, ez az egyedi kialakítású, svájci tervezésű roller, a hatalmas Nyugat- Európai siker után hazánkba is megérkezett. A siker titka a minőségi kivitelezés mellett a teljesen egyedülálló irányítási mód. A Mini Micro ugyanis nem a hagyományos módon kormányozható, így egészen kis kortól (2+) is biztonságosan használható. A kormány ugyanis nem torziós módon működik, mint a hagyományos rollereknél, hanem a rollerező gyermek a testsúlya áthelyezésével tudja irányítani azt. Ennek köszönhető, hogy igen jótékony hatással van a gyerekek testtudat fejlődésére, és tökéletesen készíti elő a biciklizéshez szükséges készségeket. 2 éves kortól használható!

Körbefényképeztem Nektek, de ha valamelyik részéről még szeretnétek, akkor csattintok egyet-kettőt, illetve kérdezzetek a fogadóórámban :).