Letölthető/nyomtatható vignetta

Augusztus 20 után már mindig fos az idő. Legalábbis a nyár oda, árnyékban hideg van. Kisiskolásként ilyenkor  már csak az éltetett, hogy lehetett füzetet fedni, tolltartót rendezni, illatos radírokat szagolgatni, új tankönyveket lapozgatni. Remélem, nagyon nem késtem még el vele, és bár nincsen iskolás gyerek itthon, füzetre, könyvre való matricát már gyártottam. Azt is sejtem,  hogy nagy divat ma a pókember és hello kitty, de én nem annyira ezt a vonalat erősítem itthon sem, így hiánypótló céllal egy-két retro levonót is piacra dobok.

Csatolom nyomtatható formában, illetve eredetiben még melegében pénteken, hogy hétvégén már használható is legyen :).

Motorolaj házilag

Fiús anyukáknak hoztam ötletet. Illetve lehet, apukáknak is :). Az autósboltban azt mondták az eladó legények, próbáljam meg sörcsapolóként is legyártani. Semmi sem elképzelhetetlen... 

Délutáni szieszta alatt újabb tartozéka készült el a benzinkútnak. Na nem nagy cucc, olcsó mulatság, annál nagyobb öröm (és visításforrás, hogy kié legyen... - össze kell dobnom újabbat alkalomadtán).

Hozzávalók:

- egy csőrös végű folyékony mosószeres flakon, a Persil tökéletes

- egy flexibilis üzemanyagtöltő tölcsér (autós boltban 400 HUF)

- etikett címke, amire lehet rajzolni, nyomtatni a feliratot

(letölthető formában csatolom a végén)

Mondanom sem kell, hogy alapos öblítés (eredeti matrica eltávolítása) és szárazra törlés után a tölcsér részt le kell vágni, ráhúzni a folyékony mosószeres flakon piros csőrét, visszatekerni és a formára vágott felirattal felragasztózni. KÉSZ :)! 

Hogy mire nem jó

egy babaruha csomagolóanyag :). Mosás előtt kibontogattuk a mai vásárfiát, és Mózi egyből a fejébe húzta az egyik kartonszalagot, hogy ez korona. Mondtam, hogy várjon, kicakkozom gyorsan a kisollóval, hogy tényleg az legyen. Aztán Lóci is akart egyet, neki is cakkoztunk. Este ebben nézték a vetítést, sőt Mózi oda tette az ágya mellé is. Két kis királyfi. 

A Baltazár Dezső téren nézett A só című bábelőadás óta többször mondta már, hogy Anya! Én úgy szeretlek Téged, mint a .... Villám ;-). Úgy tűnik most a kis királyfi korszak következik. Nem is bánom. Én lehetek a királynő.

Lóci három (és itt most töröm a fejem, hogy mi a legjobb szó) rosszul rögzült viselkedési formája (és akkor nagy diplomatikus voltam :-))

A leginkább korrigálásért kiáltó, hogy durván feni a fogát Mózira és rám. Egyszerűen nem lehet leszerelni, harap. Látszik rajta az elején, hogy csak játékból, mert amikor Mózit próbálom menteni egy-egy birkózás során, és észrevétlenül az én karomat, részeimet nyújtom oda a Mózié helyett, észlelem, hogy nem erős, és közben kacag. Viszont hiába szólok neki,  hogy elég, és álljon le, és lassítson, és ez már fáj, és Mózi nem akarja, és már én sem, nem fejezi be, elveszíti a fejét, és nyomot hagy. Továbbra is megy tökön paszulyon, birkózik, vetődik, tátja a száját. A nagy már menekül, nyomja el a homlokánál fogva, visít vagy odacsap a bajszos fakanállal, fogkefével (éppen mi van a keze ügyében) Próbáltam szépen szólni, viccesen leszerelni, erősen rászólni, durván rászólni, kiságyába visszatenni ilyenkor, nem működik semmi, csak kacarászik. Bezzeg ha Attila ránéz és komolyabb megerőltetés nélkül annyit mond, hogy Lóci, nem szabad, törik a mécses ripityára, reszketve zokog kroki könnyeket görgetve az arcán, hogy Annyaaaa...!!!

A másik hobbija, hogy locsolja ki a kádból a vizet. Kannával, kis edénnyel, kupakkal, kis hajóval, vízi játékok belsejét addig rázva, pancsolva, tapickolva lábbal, hogy itt sem használ SEMMI. Csak röhög az arcomba.

Harmadik rosszul rögzült mozdulat (bár ez megoldódni látszik, kopp-kopp...), az etetőszékből való dobálás. De nem ám potyogtatást, észrevétlen pöttyintés, hanem nagy ívben, heves viháncolás közepette lódítja meg a dolgokat hol a kutya felé, hol csak úgy... 

És egy ráadás: a játszótéri homokszórás. Ez is elég durván el tud fajulni. Behúzom fülem-farkam közben, mert anno ha ilyesmit láttam, mindig azt gondoltam, hogy Jesszus, hogy nem lehet ezt megértetni egy ennyi idős gyerekkel... ;-) A fagyi visszanyalt. Én kérek sorra elnézést az anyukáktól, és ülök a homokban, lapátolok a vödörbe, hogy kontrollált és kulturált útra tereljem a homokozást. Mert utána elfelejti, és akkor megint elüldögél szépen a többiekkel, kis bárány és nem vadul.

Adhatnátok pár jó tanácsot, bár úgy veszem észre, egyszerűen szemet kell hunynom felette, közben következetesen mondani, hogy nem szabad, aztán majd kikerül a repertoárból, és lesz újabb, amiért szurkolhatok, hogy eltűnjön a süllyesztőben, és megtanulja a helyes mintát.

Futtatott Asszonyok ;-)

Közel a nyár vége, de még mindig sikerrel futtatom a fürdőruhás vidám asszonykákat. Ha eddig vacilláltál, szívesen gömbölyűre, mosolygósra tömök Neked is egyet-kettőt (vagy még többet) az idei nyár emlékére.

Egy-egy baba ~ 28 cm, flízzel tömve

Ára: 2.790 HUF

Írjatok!: saracska@gmail.com, tukkelutott@gmail.com,

https://www.facebook.com/tukkelutott

Mint majom a farkának

Nem vagyok egy futást FB-on posztoló fajta, de a mai hirtelen jött 21 km-t majdnem kitapasztottam olyan büszke voltam magamra :D. Úgy érzem magam, mint a Bridget Jones naplójában Tom a meleg jóbarát, akinek "egy sláger elég volt ahhoz hogy végigkefélje a kilencvenes éveket" :). Nekem egy maraton és az arra való felkészülés valamint 5 félmaraton, meg a környékén született sok-sok jó élmény, érzés volt elég ahhoz, hogy úgy képzeljem, a futás az én sportom. Sajnos túl sok kifogást szülök az utóbbi időben, így ímmel-ámmal jutok ki. Most sem neveztem a szeptemberi 21 km-re, mert idén nem sok kilométert gyűjtöttem, legkevésbé sem rendszeresen. Viszont Poszika megint maratonra gyúr, sokadikra, és csütörtökön volt bátorsága megkérdezni, hogy nem futunk-e szombaton egy 21-est. Dehogyisnem!!! Mondta a nagy mellényem, ami nem hagyott cserben. Úgy örültem magamnak, hogy legalább idén is csempésztem egy félmaratont a virgácsaimba. A tüdőm elég jól bírta, viszont a lábam és a térdem a 17 km-től durván lemerevedtek - talán soha nem is éreztem ilyet, de tök mindegy, a fő, hogy ezzel is megvolnék :).

Alakul a benzinkút...

Elkészült a kút kijelzője is. Olyan aranyos volt Mózi, hogy amikor meglátta a laptopon a képet, egyből felcsillant a szeme, hogy Ilyet szoktunk tankolni!!! És pörögnek a számok... Lelomboztam, hogy ezen nem fognak pörögni, de anélkül is tudja itatni vele az autót, talicskát, motort :). Ezzel feladta a leckét. Majd legközelebb olyat kell alkotnom. Most egyelőre legyen kész ez, és ne gyimálják szét fél nap alatt.

Sisakban mindenhol

Nagy sikernek örvend az utóbbi időben a biciklisisak mindkét fiú körében. Mózi is önként kéri a bicajozáshoz, ezek után meg Lóci is a babakocsizáshoz... :). A játszótéren tegnap legalább 3 órát főtt a feje Mózinak benne, mert nem engedte levenni, de sokszor itthon is abban nyomják, mint Peter a Family Guy-ban :D. Leginkább Lóci fest mókásan a babakocsiban vele, gondolhatják az utcán, hogy milyen elővigyázatos anyuka vagyok.

Na jó, mára ennyit, megyünk dinnyét pusztítani.

Töltőállomás

Valahogyan még el kell ütnünk hasznosan az időt, amíg Mózi itthon van. Hiába tudom, hogy mennyi mindent lehetne csinálni, sokszor azért képtelenség, mert Lóci még nem férhet hozzá bizonyos dolgokhoz, anyagokhoz, illetve nem tolerálja, ha kirekesztjük - érthető is :), másrészt fárasztó nekem is az egész napos játék. Hülyén hangzik visszaolvasva, de ez az igazság. Nem tudok mellettük semmit sem csinálni. Ez a leginkább fárasztó. Jönnek utánam, akárhol vagyok, és.... Anyaaaa, játszunk??! Hiába mondom, hogy igen, csak legalább délelőtt hadd haladjak a főzéssel, lakással, nem megy. Mert akkor Mózi tinédzser módjára döglik a kanapén vagy a fotelban felpakolt lábakkal a falra, és közben nyünnyög vagy egymást egrecírozzák. Ha ezt kibírom, akkor kb negyed óra után feltalálják magukat, de ez is elég átmeneti. Ezek mellett próbálok olyan játékot kitalálni, ami nekem is az. Legalább a létrehozás fázisa :). Mózi mindig egy madzaggal szokott itthon tankolni a kis motorokba, bébi taxiba, talicskába, dömperbe, és van egy pár kiberhelt vízipisztoly, ami szülte az ötletet, hogy kartondobozból töltőállomást rettyintek. Gondoltam veszünk remek arányú kartondobozt, de aztán letettem róla, hogy dolgozunk meglévő alapanyagból, úgyis hamar kétdimenziós lesz. Amíg ezt bemutatom, addig felteszem az árlistát, ami szintén ki lesz akasztva ;-)

Lócárt névnap

Az időm kiszabva, mert amíg húzza a lóbőrt Lóci, felragasztanám ide (is) a névnapjára készült kis KUKUCS-BÁBOT. Vasárnap volt (az egyik) Lőrinc nap, amit mi tartunk, és gyakran bajban vagyok az ajándékozással. A hasznos sokszor hasznos, de azt nem ilyenkorra tartogatnám, viszont játékokat meg nem szeretek csak azért venni, hogy na akkor legyen még egy 100. kisautó, kirakó, rázogató mittudoménmi... Ismertek ;-). Legyen hasznos, értelmes, minőségi is akár, és ne ismétlődjön állandóan. Tényleg egyre nehezebb. Így varrtam egy szoknyabábot, aminek az egyik fele farkas, a másik kis kakas. Attól függ, melyik irányba tartjuk, és mit takar a szoknya. Szerintem cuki lett, Mózi fel is avatta. Mondtam neki is, hogy Lócika névnapja alkalmából készült, de közös... :)). 

Sajnos Sanyikám, a fotósom még mindig szabadságon van, így csak házilag gyorsan lecsattintottam a képet, amíg Lóci szunyált. Mózi orrán a fehér pötty hibajavítóból van. A gyerekkönyvtárban festette össze magát, és bár vízzel oldódik, de mégsem ;-)

dög meleg

Ez a videó a napokban készült, Lóci fetreng, rugdossa a konyhaszekrény ajtaját, a kopogásra meg Mózi kérdezgeti a háttérből, hogy Ki aaaaz???! :))

A nagy jégeső után a megbeszélt játszi elmaradt, de egy kicsit csak kimentünk a bundánkat megszellőztetni a térre Kendéékkel (Lócika úgy alszik el, hogy még akkor is Kendét emlegeti). Sokáig lestük a tűzoltókat az OTI előtt, ahogy szivattyúzzák a vizet a liftaknából, majd fagyiztunk, iszogattunk Dóri&Barnáékkal a GARÁban. Próbáljuk kiélvezni a szünet utolsó morzsáit.

New Békás-tó

Nem szeretnék lehúzó és fintorgó debreceni gyerekes nyannyernek tűnni, de délelőtt Barbiékkal felavattuk a Békás-tavat.... Tényleg csak a tapasztalatomat szeretném leírni, jelentem: GYEREKES szemmel. Személy szerint nagyon örülök, amikor épül-szépül Debrecen, és most nem érdekel, hogy sokan felszisszennek, hogy inkább a földutakat és a csatornázást kellene építeni blablablaaaa... Az,  hogy még elég építési terület szaga van a helynek, és nem nőtt ki a fű, meg itt-ott traktornyomos :), nem számít. Lelkesen közelítettük a játszóteret, mert olyan jó ötletes, és nem szokványos, harmonizál a hely szellemével. A nem szokványosságából viszont fakad egy-két hiányosság. Olyan érzésem volt, hogy de tök jóóóó, de valahogy mégsem :(. Valószínűleg túl kényelmes anya vagyok vagy csak kicsik még a gyerekek, de a nagy fa béka labirintusban is eltűnt Mózi az egyik lábában. Lestem a réseit, hogy hol bukkan ki, derengett a béka gyomrából a hangja, de nem láttam kijönni. Próbáltam belesni a szemén, de nem vagyunk hatalmasok, akiknek a 6 alma sok, így ráhagytam, hogy biztosan elhomokozik bent. Közben Lócikával egyensúlyoztunk a fa tavirózsákon és meglovagoltunk a rugós ebihalakat. Mózi még mindig sehol... Na akkor megpróbáltam bevetődni a béka száján, és kucorogva körülkémlelni, hogy merre. Itt már hallottam a hangját, hogy Anyaaaa!! Felmászott egy kis létrán, de le már nem mert. Én szeretnék kintről is jobban belátni ebbe az állatba. Hogy lássam, éppen merre buddog benne a gyerekem. Ha be kell mennem érte, akkor meg férjek be, ha menteni kell, mert épp esik. 

A váracska, és a pallók, meg a függőhíd is ötletes, szép, de a híd egyik fele már!!! le volt szakadva, egyik szegény tavi rózsának meg felváltak a részei. Nincs körbe kerítve, sok a víz és tó a környéken (meglepő, tudom ;-)), a híd korlátja is divatosan minimalista, de biciklivel simán átesik egy gyerek rajta. Ide egyelőre pihenni, lazítani, párhuzamosan anyukákkal csevegni nem fogunk kijárni, mert nekem két kis tajték fiam van, akik miatt egyre jobban hasonlítok egy kaméleonra. Az egyik szemem az egyiken, a másik a másikon. Van sok-sok út, ami helikopterből biztos tök jól mutat, csak ha szeretnék a párhuzamosra átmenni, akkor vagy kerülök, vagy dagonyázok, és letaposom a sarjadzó füvet.

Egy szónak is száz a vége, olyan érzésem van, hogy ez még nem egy kipróbált játszótér- és parktervező/építő brigád (a fafelületek is kicsit kezeletlennek tűnnek, tuti fog még száradni, deformálódni), de az ötletek nagyon tetszenek meg hogy olyan nyüzsgő és minden korosztály képviseli kint magát, és remélem, hogy menet közben majd köszörülik a csorbát. Nem bánnám, ha Ti is megosztanátok a véleményeteket velem, mert kíváncsi vagyok nagyon.

ez pedig még az egyetem előtt, amíg várjuk Barbiékat

párhuzamosan várnak ők is minket a Both-Dega előtt... :D

Nyamiiii...

Ajánlom figyelmetekbe a következő ebédet/desszertet :). A túrógombócot akartam kicsit feltuningolni, így a felvert tojásfehérjétől habkönnyű (frissen, melegen) gombócokat nyakon öntöttük előre bekevert vaniliacukis, fahéjas tejföllel, és ezek mellé nagyon jó szotyogós, lédús fehér húsú őszibarackot!! (nem nektartin) kockáztam/mancsikáztam. A gyerekek már ettek is, bebújtak az ágyba, mert Mózi mindig későn fekszik, korán kell, de ma még ennél is nyüszibb volt délelőtt.

Bogyó és Babóca bábok

Az ötlet nem saját, max egy kicsit feltuningolva, aprólékosabban kivitelezett. Egy kreatív anyuka adta az ötletet, hogy dekor gumiból az unásig mesélt hősöket kiszabdaljam, és pálcikával ellátva bábbá alakítsam. A mesekönyvet elvittük hétfőn a doktor nénihez, hogy amíg Lóci másféléves oltására várakozunk addig rögzítsem a figurák színét, kinézetét az alapanyag beszerzéshez. Sajnos eltűnt... a könyvünk, amíg bent voltunk az oltáson, mert valszeg kinn maradt. Úúúútálom az ilyet. Hogy hiába kérdeztük meg, hogy nem maradt-e kint vagy bent, nem látta az az egyetlen utánunk várakozó kis család. köhömm.... :((.

Így az internetre hagyatkozva körberajzoltam előbb papíron, majd felszabdaltam, és átrajzoltam dekor gumira. Nagyon ráérek :)). Gyerekek mellett semmibe nem tudok mostanába kezdeni, nekik meg olyan régen fabrikáltam bármit is. Így amíg szunyáltak, megcsináltam. A gumi darabokat felragasztottam egy mintás scrapbook kartonra, pálcika került a hátukra, és lehet mesélni, illetve őrködni a bábok felett, hogy Lóci le ne rágja valamilyen részét.

Múlt heti Tiszaszentimre

Loli szülinapja adta az apropót, hogy leutazzunk Szentimrére. Nagyon jól sikerült, leszámítva, hogy én Campus után kóma voltam...

A képeket pedig köszönjük Barnának

anya

Nem szeretnék Világot megváltani, Isten ments! Szappanoperányi közhelyet fogok elpuffogtatni, de valami miatt pár napja különös nosztalgiával, némi kámpicsorodással élek az életbe bele a gyerkőcökkel. Annyira közelinek érzem azt a sirámot, amivel visszafelé fogom vágyni ezeket a "semmittevős" szép napokat, az összes velem együtt lézengő anyuka-barátnéval, akikkel játszóterezünk, piacozunk, akik ismerik milyen érzés babakocsiban végződő felső végtaggal élni éveken keresztül, és biztatjuk egymást egy-egy nyűglődősebb időszak kapcsán, hogy szeretném átszellőztetve, újravasalva, formára hajtogatva visszapakolni ezeket a benyomásokat. Kényszert érzek, hogy kicsit magamban rendbe vágjam ezt az Anya vagyok (lassan vér-profi) dolgot, most úgy veszem észere valahol fent lebegek, és összetörpül az elmúlt idő, amiben még a szálkás élek és sarkak is csont simák, és csak azért tudom, hogy nem volt ez mindig ennyire bársony, mert emlékeztet egy-egy poszt :)). Na BUMM!

Nem vagyok egy szókimondó alkat. Már ha magamról van szó. Érzelmi intelligenciám fejlesztésre szorul. A gyerekek előtt sem koptatom  napjában a SZERETLEK szót, de ez nem jelent semmi egyéb megvonást, emocionális-ínséget számukra ;-). Amikor rongyosra puszilom őket napjában többször, akkor is inkább a 'megeszlek' szó a kézenfekvőbb (Müller Péter óta tudjuk - én biztosan, hogy a kettő kvázi ugyanaz, sőt). Mózi első "Szeretlek, Anya ."mondatán is fennakadtam, mert ezt nem itthonról hozta anno. Mama keze van a dologban ;-). Nekem ez gyomor rezgető mondat, túl sok töltést pakolok egy-egy ilyen ritka alkalmú kinyilatkoztatásba. Mózinak a napokban megeresztettem mégis, mert észre-észreveszem, hogy amikor Lócikát ajnározzák idegenek az utcán vagy akár pont én, akkor nem szól, de figyel, raktároz olyan gazdit keresünk nézéssel. Aztán ha egyből megölelgetem, akkor vagy kivágódik a kezemből vagy pont annyira bújós és koala maci, hogy a szívem megszakad milyen féltékeny lehet. Én ezt nem igen tapasztaltam meg, mert második, illetve tíz év után középső lyányka lettem, és ez megint más.
Sanyikám azt mondta/írta már többször is, hogy úgy érzi, Ő jobb ember lett Bori által. Ez bennem nem fogalmazódott így meg, én biztos jó ember voltam már előtte is :-D. Inkább tudnám hangsúlyozni azt az érzelmi döbbenetet, skála és árnyalat tágasságot, illetve ingadozást, és eddig nem sejtett indulatot, hevességet, amit pozitív és negatív irányba is képes vagyok berepülni akár 5 perc alatt is. Olyankor, ha mínuszba indulok, még azon is elgondolkozom, hogy egyáltalán nekem való-e a gyerek, de utána nyakon önt a hideg felismerés, hogy nem létezik, hogy más mindig kötélidegzettel derűsen szemléli az ivadékokat és magát. Biztosan vannak türelmesebb, kreatívabb, ügyesebben priorizáló, rendszerező, háztartást vezető, gyermeket nevelő, férfi embert elégedetté tevő asszonyok, és tuti, hogy vannak nálam türelmetlenebbek is. Ezeken egyre ritkábban rágom magam, mert bár nem takarózhatok ezzel mindig, de őszintén vállalom a gyerekek előtt is, ha nincs kedvem, ha fáradt vagyok, ha eltörött a mécses, épp annyira, mikor bugyival a fejemen kis cicát kell alakítanom. Mózi a Cica anyuka, Lóci meg a Cica apuka. Hetek óta ezt játszuk, de csak tegnap kérdezett rá Mózi, hogy engem hogy hívnak. Mondtam, hogy Cica Kornél. Kérdezte, Lócika mi. Mondtam, hogy ő meg Cica Béla. Nyilván ő volt a soros, hogy bemutatkozzon. Mi mást mondott volna, mint azt, hogy Kaka. Kérdezem, hogy Te Cica Kaka vagy? Kacagott rajta... :). Nem kell még sok.
Észrevétlenül csúsztam bele totál ebbe a pozícióba. Pontosabban már 4 éve is azt hittem, Anya a nevem és a foglalkozásom, sőt egész tök rég óta azt hiszem, hogy ez milyen jól fog nekem menni. Mózi mellett azért nagyon sokszor rácsodálkoztam, hogy Én??? Tényleg? És ez már így is marad? Akkor inkább éreztem még egy átmeneti állapotnak, és hogy minden korábbi szokásomhoz, gondolatomhoz hozzáférek hamarosan. Hát ez totál elmúlt. Kellett 2-3 év biztosan, hogy a sejtjeim is lecserélődjenek, és atomjaimban is anyává legyek. Új napirend, új rutin, új szokások, új barátok (is), új hobbi, egy részben új ember. A hosszú (jelen esetben max sajnos 1 órát jelentő) futásokat is ezért szeretem. Mert olyankor elkapok valamicskét a korábbi Sáriból is. A sorok közül úgy tűnhet, hogy ez nekem nehezen megy. Szó sincs ilyesmiről. Már most félek attól, hogy ez az állapot nem tartható fent örökké. Este énekléskor megkérdezte Mózi, mi az a pár? Mondtam, hogy Anyának Apa a párja. Neked pedig ha nagy leszel, megtetszik egy lány, akivel együtt szeretnél élni. Akkor már nem anyáékkal szeretnél.... Ezek a hangos gondolkodások és magyarázatok egyébként nekem is kellenek :)). Na de elkezdett zokogni, és ölelt nagyon, hogy ő csak velünk akar...

Kis kút, kerekes kút van az udvarunkba.
De szép barna kislány van a szomszédunkba.
Csalfa szemeimet rá se merem vetni,
Fiatal az édesanyja, azt is kell szeretni.

Ennek a kislánynak dombon van a háza.
Sudár jegenyefa van az udvarába.
Sudár jegenyefa, földre hajlik az ága,
Ennek a szép barna lánynak én leszek a párja.

Ősszel a sok tea rózsa hullajtja levelét,
Köszönöm galambom hogy eddig szerettél.
Még engem szerettél másra rá sem néztél,
Verjen meg a csillagos ég ha el felejtettél.

Ország Boltja 2014

Szeretném felhívni a figyelmeteket az idei ország boltja szavazásra, és megkérni, hogy toljatok egy voksot a Reflexshopra itt:
http://www.orszagboltja.hu/szavazas/481

Köszönjük.

Mozart és Lozart

Ha 10 perc alatt megírom a posztot, akkor egyből Nektek adom, és lefekszem délutáni durmolni,  ha nem akkor majd csak később lesz mai poszt, az alvást nem hagyom ki :)).

Regő kérdezte, hogy Lócinak mi az igazi neve (ez a Mózi és Benedek párosításból jött, mert gondolom kíváncsi volt, mint takarhat akkor ez a név :)). Juditka mondta, hogy Lőrinc. Elkerekedett szemekkel mondta, hogy ő azt hitte, LÓCÁRT. Gondolom, valahogy a Mozart-ból szőtte össze. Ami tök logikus. Van egy Mozart -> Mózink, illetve egy Lozart -> Lócink :))

Annyira kezdem könyv szerint értelmezni a gyerek mellett nincs idő háztartásra, és ne is erőlködjek vasalással, hogy laza vagyok, mint a pamut, viszont a háztartás szalad. Programolunk össze-vissza, széltében hosszában, hol Adriékkal, hol Barbiékkal, hol hatalmasat sétálunk a gyerekekkel, hogy lefárasszam őket (és vele együtt magamat is), biciklizünk, fagyizunk, játszóterezünk, szökőkutazunk a Campus tövében,

ezt csak azért, mert olllyan jó ;-)

utána felnőttként Campusozunk. Összeröffenünk Cesztivel, maradék időben varrás van. A kupi pedig kezd a körmömre égni. De most ez sem zavar. Olyan aranyos Mózi az ovi szünet alatt, ami nem tudom, hogy a sok együtt töltött időnek köszönhető vagy kicsit komolyodott, önállósodott. Lócika meg mindent próbál mondani, a szavak eleje, első szótagja stimmel is, de valami klappol teljesen. A múltkor az autóba beszállva, mondta, hogy Babóca (inkább volt Bóca), és mutogatott az autórádió irányába. Teljesen érthető volt, hogy indítsuk el a Babóca hangoskönyvet. Az hogy KAKA, APA, ANYA, OTT, MAMA, PAPA, DODÓ, BANK, TEJ, CICI, CICA, CINI (ez a Cini a makacs egérke), AUTÓ, KEKSZ, (H)INTA-PAINTA, DABDA (=labda) magától mennek, de visszaismétel ügyesen, illetve vannak fix szótagok, amiket következetesen használ a banánra, barackra, mazsolára. Szépen próbálkozik a hosszabb szavakkal, néha kivehetően sikerül is a Debrecen, Tolsztoj, enyém, add ide. Olyan hihetetlen ez még mindig nekem, hogy a kicsi sem kicsi már igazán.

Mózinak nehezen megy az esti elalvás, kijárkál(na) különböző ürüggyel, de már elég jól leredukáltam. Pisilni már csak a szoba melletti, benti fürdőbe mehet, egyedül elintézi, lefekvés előtt kell inni, enni, utána hiába alkudozik, esélye sincs. Egy időben bepróbálkozott, hogy túrta az orrát, és elém járult a "sárkány gyíkokkal", hogy töröljem zsepibe. Mondtam, hogy ezért sem kell kijönni, tépjen egy darab papírt a wc-ben, és törölje le ő. Furmányos. A múlt héten a körme "szakadt be", azt kellett kimanikűrözni. És tényleg furfangos, mert csupa olyan dolgokat szed elő, amire máskor mondom, hogy szóljon inkább nekem, és egyből levágjuk, kifújjuk, kitöröljük stb :)). Tegnap ebéd után is settenkedett még bent, meg leselkedik ki az ajtón. Mondtam, hogy bújjon vissza gyorsan. Erre nagyon nem tudott hirtelen kitalálni mást, csak annyit: Anya, azt akartam mondani, hogy..... Vigyázz magadra!

Letölthető/nyomtatható játékpénz

Lócika kiette a játék pénztárgépet itthon :). Már nincsen egyetlen ép bankó sem. Tegnap kivasaltam azt a maradékot, amit a másfél éves pénznyelő kasszafúró szájából kihalásztunk Mózival. Innen viszont egyenes út vezetett a 'pénzmosásig, pénzgyártásig'. Csatolom, hátha Ti is találkoztatok házon belül hasonló problémával, vagy csak úgy jól jön megfejelni a családi büdzsét :). A4-es méretben szeletelésre kész.

Telkibánya

Lehet, hülyén hangzik, de úgy érzem, a Zemplénbe hazaérkezem. Fújjj..., igen, ez leírva elég közhelyesnek tűnik. Elcsépelt, mint Petőfi az Alföld-függőségével ;-)? Mindegy. Szeretem.

eW tábor 2014. Kb február óta tudjuk a helyszínt és az időpontot, de a múlt hétvégén elérkezett az egyetemi társaság éves rendes találkozásának időpontja. A létszám annyiban ingadozó, hogy a gyermektelen párok, egyének átmenetileg lemorzsolódnak, és gyermeklegeltetővé kezd átalakulni a régi hagyomány. Fiúk söröznek az Arany Kocsmában, nők hámoznak, bográcsoznak, gyermekfelügyelnek ;-). Na jó, nem ez a jellemző, csak volt ilyen része is. Mi a Szobonya családdal sátoroztunk. Ez azért külön feldobta az egészet, megadta a füstös ízét. Ők három gyerekkel, mi kettővel. Na, de ne szaladjunk ennyire előre.

Kun-Siposékkal letárgyaltuk egy héttel korábban, hogy tartsunk 0. napot is, mert a három nap két éjszakával rövid. Sőőt, ha már Zemplén, és közel van Encs, és már olyan sokszor beszéltünk róla, akkor ejtsük már útba az Anyukám mondtát is. Jellemzően Ádám-Seresék fél órát késtek :). A legdurvább esetben max egy polgári szertatást hagyunk ki ;-), de reggel Lóci belesz@rt a kádba Mózi mellé, aztán a csúszós kövön hanyatt vágta magát, pakolás közben volt orrvérzés, gyermek vigasztalás, tankolás, piac... Így Attilára maradt a vezetés, mert én vezetek szívesen, ha nem kell időre menni. Olyan eldugott kis zug az étterem bejárata a Coop mellett, hogy észre sem lehet venni a kulináris zarándokhelyet. GPS is jelzi, hogy itt vagyunk, na de hooool??! A bejáratot nem akartam elhinni, hogy a bazár soron van. Mi Attilával nem vagyunk nagy ízlelőbimbóval megáldva, de azért ez elég jó ebéd volt. A kakukkfüves nyúlcombom olyan volt, mint a hal :))). Állagra. A kv is remek, meg maga a helyszín. Tökéletesen tolerálták a 4 gyerek kavicsozását a kerti részben, a jövés-menést, otthonérzést. Mert nagyon otthon éreztük magunkat a szabadban heverve ki a kajakómát. Le a kalappal előttük. Innen kocsikáztunk át Telkibányára, ami bevallom azt hittem kisebb. Futás közben jöttem rá, hogy ez nem annyira Nagyhuta 1 zsákutcával megáldva... Imádom a zempléni hegyeket, a kékszűrős tájat és kakukkfű illatot.

A Panzió és Hotel barátságos, a sátorhelyünk vadregényes a tó mellett. Ja. És az, hogy sörözhetek újból, sokat nyom a latba. Már a kipakolásnál érzem a szélsszájú kisbéka érzést, hogy de jó lesz nekünk itt, de jó kiszakadni otthonról még akkor is ha nem hosszú időre. A pakolástól már nem ódzkodok, patentül megy minden. Kivéve, hogy az egyik hálózsák itthon maradt... :). Kaptunk helyette paplant. Megint nem terveztem semmit, magazin azért mindig bevan készítve unatkozás esetére, de nem nagyon tud előkerülni szegény... A 10 körmömet is csak két részletben tudtam leacetonozni, újból kifesteni is csak Hután. 

A gyerekek  kalandparkoztak. A fénykép az előkészületeket örökíti meg, még ha kicsit torz is. Mózi tartott a a bátorság próbától. Az a kicsi kori nagy arcú merészsége lepattogzott. Elég kimért, megfontolt, inkább ijedős mostanában. Utólag persze tetszik, és emlegeti. Mégis a medence és a szabadtéri fitness kert volt a menő. Péntek ebédre grilleztünk, aztán kora délután elkezdtek csordogálni a többiek is. Egyre több és nagyobb a gyerek, volt járműpark kismotorokkal, futóbicajokkal, játék és igazi babakocsikkal, úszó felszerelésekkel, foci hálóval, f@sza szappanbuborék lengetővel, gyermek felügyelőkkel, iszogatással, eszegetéssel. Nem mellékesen Mózi első csókja is elcsattant!!! Köhömmm... Jól összenyalták egymást Zsófival este búcsúzkodva, jóéjtpuszit adva :D. A felnőttek meg kacarásztak olyan cukik voltak.

Családilag vasárnap kora délután még átruccantunk Hutára, itt is gyakoroltuk a grillezést, medencézést, "semmittevést". Olyan jó ilyenkor haza jönni. Amikor úgy pakolunk be a kocsiból, hogy a romok felett pihegve, koccintva (vagy nem mindig koccintva) megállapítjuk, hogy ez is egy király 5 nap volt. Már a jövő évi helyszín is megvan, de egyelőre nem lövöm el ;-). Bátran ajánlom ezt a helyet is. Nekünk bevált.

Oroszlánt lehet fogatni velem...

Mama délután legombolta rólam a gyerekeket 2-3 órára, hogy Oroszlán Szonja utolsó simításait befejezzem. És mert tegnap megígértem, megmutatom a nagy arcát itt is. Jó kis puha, a végtagok fagombbal rögzítve.

Tegnap sok volt a két fiú :). Én is nekik - gondolom. Kölcsönösen nyűgösek voltunk, semmit az ég világon nem tudtam csinálni. Főzni is csak úgy, hogy rájuk csuktam az ajtót, visítsanak, rugdossák az ajtót bent. Mózi kezdi bujtani Lócit... :). Valakinek a fején biztosan landol valami hegyes, valami szúrós, valaki biztosan mar(kol), üt, véletlenül hasra esik itthon, és az ínye kicsattan, valakinek tuti fáj egész nap a feje, és rajzfilmszerűen rombolna ki az ablakon... A kaki hét kezdet után a többi csak jobb lehet :). A lejtőt visszafordítandó ültünk egy ÖTYÉt most nálunk, így érzem a hatását a szombat-vasárnapi bő 24 órás budapesti édeskettes lazulásnak is. Ma meg úgy határoztam, nem erőlködök háztartással, csak hátradőlök, és varrok (amíg szunyálnak a fiúk). Oroszlán Szonját holnap tálalom - remélem.

100 oxitocin-növelő ötlet Nőknek

Van egy ilyen vicces listám :). Vannak rajta jócskán fölösleges, túlcincált gondolatok, de ma pipálni akartam róla, és nem találtam olyat, hogy segíts egy öreg néninek vagy tégy jót stb :). Iparkodtam az OTIba Lóci vérvételes leletéért, mikor a csapó utcai Paletta előtt egy öreg néni a csomagja mellől leszólított, hogy segítsek már picit vinni a vásárfiát, mert 3 hónapja volt agyvérzése, és újra tanult járni, még nem az igazi. A piacon jól bevásárolt, még nekem is vágta a kezemet a nylon szatyi, de mondtam, hogy nyugodtan karoljon belém, diktálja a tempót, és elkísérem a villamosig. Ott szépen fel is ültettem, lepattantam, és úgy örültem, hogy segítettem neki :). Hálálkodott nagyon, hogy milyen rendes vagyok, az Isten áldjon meg. Remélem, máskor nem ennyire nyíltszívű és naiv, mert a pontos címét is elmesélte emelettel, szoba számmal, lányát, unokáját.... 

Most akkor jöjjön egy kis varrás, mint másik oxitocin-növelő. 

Karácsony Júliusban

... címmel levelet kaptam life, nánánánáná...

Vannak nálam is szorgosabb asszonyok :))! Karácsonyi hírlevelet kaptam. Azzal a buzdítással, hogy kezdjek el készülni :))))! Valaki nagyon sejti, hogy sűrű időszak következik.

Újra Bőcse...?

Lennének még ötleteim feltalálók számára (bár lehet, rég feltalálták...) vagy a ma "divat-szakmának" számító startupperek részére. Pl egy diktafon, ami saját-gondolat-alapú. És akkor ezt itt, és most levédtem ;-). Ha valakit érdekel, nálam kopogtasson :D. 

Vasalás közben mindig olyan formás bejegyzéseket szülök. Szép kerekeket, értelmeseket. Utána, mire billentyűt ér a kezem, oda az egész, és csak a szúrós váza marad. 

Egyértelmű, hogy olyankor szülök képzeletbeli riportot, amikor érzelmileg is erősen érintve vagyok. Mint most a nagy vacillálásom közepette, hogy rábírjam minden porcikámat, hogy ne érezzem sz@rul magam, hogy Lócit 2 éves koránál hamarabb bölcsőde éretté nyilvánítom. Ahhoz, hogy egyről a kettőre jussak/jussunk, és ontsam magamból a bejegyzéseket, és oltári kreatív legyek, valamint kilovagolhassak egy kertes ház határaiba szeretnék részt vállalni az ezekhez vezető útból, nem csak háztartásbeli élvezője lenni. Lassan négy éve vagyok teljes munkaidős ANYA, ami valljuk be, egyrészről felmentés, másrészről  full műszak. Nagyon-nagyon könnyen beletemetkeztem mert nem kellett erőlködnöm, jó vagyok benne, akárki akármit is mond :)). Bármennyire motoszkált közben bennem hullámokban, hogy valami más egyébbel párhuzamosan hasznossá kéne tenni magam, ott kb meg is rekedt a dolog. Illetve azt is be kell valljam, engem veszettül nem elégít ki a háztartás mesteri szinten való bűvölése. Ez nem inspirál, sőt :(. A félreértések elkerülése végett ez nem a családi hangulatra vonatkozik, csupán a pőre házimunkára.

Most mégis nyomom le a torkomon, hogy nem vagyok egy rettenet anya, de a legnagyobb megnyugvást az hozza, hogy Márti néni és Erzsike néni karmai közé dobom a gyereket :). Csak hozzájuk, máshoz nem.

Azért veszem megint nehezen ezt az akadályt, mert fekszem a sínen, mint egy GP aktivista, hátha megállítom vagy fékezem az időt. Nem a haverom, mindig rohan, én pedig úgy szeretném még, ha kicsik lennének a fiúk. Pont akkorák, mint most. Holnap, holnapután meg azt, hogy pont akkorák.... Ez a tudat hűsítő, hogy nem cserélném el a mai napot egy tegnapért. Valószínűleg a serkenő bajszos érettségizőket sem akarom majd másra és hátha azokat sem, amikor ciki számba fogok menni :). (Erre vonatkozólag van egy jó cikk (meg azon túl sok másik is) az uccsó Pszichológia magazinban, ami a szenvedély és addikció témákat boncolgatja...).

Velem minden pozitív energia ;-)

Valami megszállta lényemet :). Valami jó, valami világbéke nyugalom. Valószínű a sorozatos jó dolgok, valószínű a nagyon jó nyaralás és nyár kezdet, valószínű a nagyon jól sikerült születésnap a ludas. Biztosan benne van a pakliban, hogy úgy érzem 4 évvel korábbi énemet is viszontlátom. Belül is, de a szoptatás elhagyásával, - kicsit ugyan leamortizálva - de kívül is. Több, mint 4 éve nem volt ilyen: mintha csappant volna turbó étvágyam, az az örökösen enni, hűtőt-nyitogatni akaró fajtája. Mintha fogyna a feszítés belül, kapok levegőt. Sorozatos átszunyált éjszakák vannak mögöttem, legalább 7 darab, de egy-egy megszakítást leszámítva lehet mondhatom a bő két hetet is. Azért ez sokat ki tud venni. Még akkor is, ha különösebb akció nélkül megúsztuk az éjszakákat, szimplán 3* keltem átlagban, kivettem, etettem, visszatettem (vagy nem).

Mióta Lócika is van, nem volt olyan, hogy 24-25 órát gyerek nélkül legyünk. Hát most sikerült. Anya is kérdezte, mit szeretnék születésnapomra, én meg galád Anya módjára azt kívántam, hogy semmi extrát, csak kapcsolják le a fiúkat, de nem léptünk semmit az ügy érdekében. Végül szombaton Nagyapám 99.!!! születésnapját ünnepelve a Bocskaikertben Attila felfedte a turpisságot. Innen már nem mi hoztuk haza a gyerekeket, hanem Anyáék. Mi délután hatkor elköszöntünk, és vasárnap délután fél 7-ig felidézhettük, milyen unalmas is volt az élet kettecskén. Rendesen elfelejtettem, hogy lehet ilyen lazán is :)). Kézenfogva lődörögve ebédelni az ismerős virágárus néni is utánunk szólt a piacon, hogy De jóóó dolga van valakinek! És ja. Nagyon. Kisimultam ennyi idő alatt is. A legjobbkor, hiszen ovi szünet van másfél hónapig. Most (2. nap ;-)) még jól bírom. Semmit nem terveztem. Csak piacot, főzést, sütést, bölcsibe visszalátogatást, Sanyikámat Borival, ÖTYÉT, Juhász-Kiss család apraja-nagyját, Mesit és a sarjakat, Petráékat, non-stop játszit, Benedek Elek könyvtárat, Pagony játszit, SZUSZ strandot, mese olvasást, építést, amíg bírjuk szusszal, és végre Mózi partner a fodrászos játékban :D!!! Annyira imádom, amikor bizgerélik a fejemet, hajamat, tarkómat, hogy most különösen szép napok jönnek, hogy Mózi is fésülget, hajamat mossa stb :)) Ráadásul az Ilcsi kozmetikában rommá masszíroztatom magam. Hála és csók érte Kiskatámnak!! Most pedig megfejelem némi délutáni szunyával, hátha belealszom a telefonos sudokuba ;-).

Na most vagyok olyan állapotban, hogy megkérdezzetek, mikor jön a harmadik gyerek. Tárgyalóképes vagyok a témában. DE egyelőre élvezem a kitágult tüdőmet.

Most nyugszik le a vérem, zúgó vasárnap volt. Semmi extra, semmi fennakadás, de most hogy csend van, és ágyban a két gyerek, érzékelem az egész napos ramazurit. Mi lesz velünk júliusban? Gyúrok erősen az ovi szünetre...

Pakolászok holnap pár képet, mert annyira mostohán kezelem őket és a blogírásra sem akkor van érkezésem, amikor megszáll a nagybetűs ihlet, hanem csak pótlás van és elmaradás, önkergetés, halogatás.

Íjjajj úgy élvezem én a napokat, sajnálom, hogy hétköznapi karaktervetésben nem vagyok jó, mert sokszor elkap a jó érzés, hogy mennyire jó ezt a két fiú gyermeket pátyolgatni, mennyire jó látni őket nőni, okosodni, fejlődni (még akkor is ha rángatnám vissza az időt, hogy ne rohanjon, még nem élveztem ki fenekestül az egészet) Rácsodálkozom elbűvölve Lóci fejlődésére, és ledöbbenek Mózi okosságán, leleményességén, szó és mondatszerkesztésén. Olyan igazi ovis bugris, Lóci meg másolja mindenben :). Szép álmokat!

Debrecen - Rimini

Nagyon vacillálok, hogy aludjak-e egyet vagy írjak... Szerintem lesz mindkettő :).

A kuckóról beszámoltam, a többit még színezgetem fejben. Próbálom rendszerezni, hogy később visszaolvasva is élmény legyen (nekünk legfőképp) és hogy ne legyen benne túl sok leütés, de a szerethető karakterek és helyszín átsüssön. Lesz, ami lesz, majd max később fabrikálok rajta. 

Hosszú előkészület előzte meg az utazást, de este 8-kor kocsiba pattanva Budapestig sem jutott eszembe olyan dolog, hogy na, b@sszus..., az otthon maradt :)). Kezdek profi lenni a rendszerezésben is. Külön kis hátizsák az úton szükséges pelenkának, nedves ilyen-olyan törlőknek, pót kisgatya stb. Külön táska a lábunknál lévő kajának, nasinak. Előre hámozott, darabolt nagy doboz sárgarépa, alma egészben megmosva nekünk, alma héjastól darabolva Mózinak, alma hámozva darabolva Lócinak. Mazsolák, frissen sütött tökmagvas pogi, márványos joghurtos-barackos süti stb... Külön volt csomag a strand holminak, mint úszógatyák és fürdőruhák, gumicsónak, úszógumi, felfújható strand labda, waboba, karúszó, vizipisztoly, strandlepedő, tengerparti mamuszok, homokozójátékok stb. Külön volt csomagolva a két gyereknek, külön nekünk úgy rendszerezve, hogy kb mikor megérkezünk mi fog először kelleni, mi legyen felül, mi legalul. Külön volt tisztálkodós holmi, külön elsősegély, külön az ottani kajázós, főzős motyó, tányérokkal, sajtszeletelő, hámozó, fakanál minden. Ezeken túl vittünk kempingszékeket, hűtőládát, gázfőzőt, főző állványt

(ezt ajánlom mindenkinek, mert jócskán növeli a kényelmi faktort), kempingasztal, árnyékoló pop-up strandsátor, 2 személyes felfújható matrac, 1 személyes felfújható matrac, 1 személyes önfelfújós matrac, lámpák, ledek, szerszámok, kis ásó :))), nagy babakocsi, felakasztható zuhanyozó. Ami elmaradt az a lapát és seprű, illetve direkt elmaradt a grillező, de ez legközelebb jön, mert befért volna, és nagyon nagy hasznát vettük volna. Így csak szimatoltuk a szomszédok sültjeit...

Kiváltottuk Lócinak a személyit, és az uniós biztosítási kártyát, Attila intézte a többi biztosítást autóra is, teljesen át lett vizsgálva az autó is az út előtt, hogy ne érjen meglepetés minket, GPS, magazinok (bár ezt nem is akartam túltervezni, hogy ne frusztráljon, hogy nem tudok olvasni).

Éjszakai vezetést terveztünk közösen, én a magyarországiban benne lettem volna, de végül Attila tolta, itt-ott hajnalban már megállva és aludva 20 perceket, ha nagyon kellett. A gyerekek tündérien viselték, pisilni, inni meg-meg álltunk, de le a kalappal előttü(n)k. Ha kempingezéshez kell jó tanács, ötlet, KERESSETEK bátran ;-)!

Camping Rubicone - A sátor - ... mert szeretjük

Mózi fél 10-től oviban, maradék fiúk alszanak, a szárítókra egyelőre nem fér több ruha, olasz kekszek és kávé árnyékában mi jobb dolgom lenne, mint kalimpálni a gépen :).

Minden évben megállapítjuk, hogy jövőre nehéz lesz űberelni az idei nyaralást. Végre felavattuk a tavaly vásárolt sátrat. Azt kell, hogy mondjam, esküvő nélkül is lehet valakinek lakodalmas sátra, és mennyezetről lógó "csillárja" ;-). Akkkkora impozáns példány, hogy a kempingben is csodájára jártak. Egyébként a lakóautók/lakókocsik vs. sátrak aránya kb 100:2. De nyugodtan mondhatjuk, hogy elvittük a sátor-díjat.

Ennek annyira nem örültünk, amikor fel kellett állítani most először élesben 12 órás, sőt több... éjszakai vezetés, forgolódás, navigálás, rosszul letérés után a sziesztázni való dög melegben 2 (akkor erősen lábatlankodónak titulált) gyerek mellett.
Amikor viszont állt, akkor leporoltuk a kezünket, kettőt hátra léptünk, és hümmögve mondtuk, hogy ez jobb, mint hittük. És hatalmasabb. Szerintem nem volt még Attilával ilyen komoly közös projektünk, mint ez a sátorállítás :). 2 szobás (2*3 fős), és egy vicc nélküli kocsibeállós :D. Este amikor behordtuk a főző pultot, a kinyitott kemping székeket, beparkoltunk a nagy babakocsival a cuccok mellé, akkor is volt lazán hely a motyónknak, ruháknak, hűtőládának, úszóguminak, csónaknak. A kemping pedig rendszerint olyan hatást keltett bennem, mint a Dirty Dancing film. Folyamatos programok, medencés fitness aerobik Stefano-val, golfpálya, játszótér, animátorok, este show műsor a gyerekek/felnőttek bevonásával, amfiteátrum, bár, bolt, fullos zuhanyzó, mosoda, mosogatási lehetőség, több utcányi sátor és lakókocsi hely, bungalow-k jakuzzival, kis terasszal, Ristorante, híd, és persze mind ez a tengerparton. Ahol nap közben latin tánctanulást folyt. Éljen a Camping Rubicone. Fura azért, hogy itthon mennyire nincsen kultúrája ennek a kempingezésnek, pedig ha az idő is remek, akkor nagyon-nagyon f@szányos tud lenni. Mind ketten megállapítottuk, hogy amikor újságoltuk itthon bárkinek, hogy sátorral megyünk akaratlanul is védekezve tálaltuk, mert ez itthon inkább ciki számba megy. Túlnyomórészt olaszok és németek voltak nagyon fullos felszereléssel, lakóautókkal, terasszal, virággal, edényekkel. Többször körbe cirkáltuk a területet, hogy ötletet merítsünk, mit kell jövőre beszerezni. Nyitottunk is egy külön oldalt a noteszban, hogy oda szaporítsuk az ideákat, pedig már idén is elég alaposak voltunk. Attila biztos, ami biztos csekkolta az eladó használt lakókocsikat is a neten, hogy mire nyugdíjasok leszünk magunkévá tegyünk egy ilyet. Azt mondta, jobb ha már most elkezdünk spórolni a lakóautó fogyasztására is :). Az egy dolog, hogy mi élveztük, de nagyon kíváncsi voltam, hogy a gyerekek hogyan fogják. Még annál is jobban :)). Mózinak volt külön szobája, és ott is aludt, nem jött át!! Lóci éjszak itthon kelt 2*, de most Attila vállalta az altatást, putyulgatást (sőt, neki hamarabb bealszik Lóci), ami annyira jól sikerült, hogy az első nap után (vagy a második) felhagytunk végleg a szoptatással!!! Nem csak éjszaka, de a nappalival is! Persze nem tolerálta minden szomszéd olyan jól Lóci éjszakai ébredését az elején, az egyik német beszólt valamit...

Éjjel megérkeztünk

Amint rápihentünk a bulira és a szennyesre jelentkezem.

Asszonyok, asszonyok!

Hölgyeim, Uraim!

Még két napig lecsaphattok 2.790 HUF-ért a fürdőruhás macákra, utána nemzetközi szereplésük lesz, azon azért sok múlik ;-). Megmutatják bájaikat az olasz haboknak. Készült azóta pöttyös fürdőrucis is, nem tudok dönteni, melyik a legbájosabb. Nosza válasszatok Ti! 

Arrivederci

Azt hiszem, most jött el az ideje

Nehéz ezeket a bébi, kisgyermek mérföldköveket dátumhoz kötni mert nem arról van szó, hogy felkel reggel a csemete, és ül, jár, tetőt fed. Tanulási folyamat, egyik-másik kicsit hosszadalmasabb. Lóci így volt/van a járással. Addig nem indul(t) el, láttam rajta, amíg nem tudja jól csinálni. Max egy-egy lépést tett, ritkán négyet, de inkább leült és kapaszkodott, figyelt. Ma délután a konyhában megint jött-ment, pakolt, aztán látom, hogy háttal nekem megindult a kutya irányába. Számoltam magamban halkan, és vártam a seggre tottyanást. De nem :). Csak ment és ment, majd szabályosan magától leült :)). Én meg ugyanúgy tapsikoltam, ujjongtam és szétpuszilgattam, mint annak idején Mózit :)). A szurkolás és ünneplés nem (gyerek sor)szám függő. Hát ez is eljött.

Gyermeknap a Városligetben

Kicsit megkésve ezt is befejeztem :))

Csütörtök este felkocsikáztunk Budapestre, mert péntek reggel Sári anyjuknak jelenése volt "Üzletanyu" Konferencián, cuccolt hát az egész család :). Egy-egy hétvégi utazás során az autóban levegőt sem lehet venni a sok motyótól, ráadásul az autópálya elején Attila észrevette, hogy a jobboldali visszapillantó tükör lifeg. Mi sem egyszerűbb, letekertem az ablakot, és lekaptam az egészet, hogy el ne hagyjuk. Necces így vezetni, hogy középen sem lehet kilátni... Őrizgettem a tükröt gondosan, majd a végső kiszálláskor/kipattanáskor, hogy segítsek a parkolásnál bepasszintani az autót, az ölemből leesett, és ripityára tört :((.

A fiúk pénteken az állatkertben kezdtek, amíg én hallgattam az okosokat, majd közös szunya után (ők hármasban mindig jobban alszanak, nincs könyörgés, alkudozás...) késő délután gurultak értem. Mivel Lócikáról még a himlők nem száradtak le, én bár tudtam, hogy nem fertőz, nem találkoztunk senkivel, leszámítva este nővéremmel és 4 kisebb-nagyobb fiával (ő hasonlóan nagy mellénnyel bír oltások tekintetében, náluk nem volt gond, ha benyalja valamelyik, 2 már régen túl esett a 4-ből) :D). Szombatra jutott károly kerti játszóterezés és Decathlon, IKEA. Szegény Mózit itt a játszóház részben kellemetlenség érte, így kb 10-15 perc után telefonáltak is utánunk. hogy menjünk érte :(. Egy jó időre elfelejthetjük ezt a játszót.

Vasárnap vacilláltunk, hogy az ingyenes Városligeti gyermeknapra "fizessünk be" vagy a pénzes Millenárisra.

íjjjaj úgy élvezem én a vezetést!!!

Mivel én utoljára gyerekként voltam a Vajdahunyad várában, erre szavaztam, Attila meg inkább a fizetőssel megszűrt másikra... Jogos volt a félelme, de akkora nagy hatalmas területen zajlott ingyér, hogy eloszlott a népség. Sőőőt! Attila volt, aki kijelentette, hogy jó választás volt, és szokássá tehetjük minden évben ilyenkor. Mózi rettenetesen élvezte, de info szalag hiányában a karjára véstem tollal a telefonszámunkat, ha elkeveredne, akkor a becsületes megtaláló ránk leljen... Jött -ment a lábak között, rajzolt, ugrált, csúszkált, tüzet oltott,

kipróbálta a kukásautót, felállt a platóra is, volt lufi, kukorica, gyros, perec, fagyi... Cirkusz és kenyér. Lóci inkább a babakocsiból fürkészte, nem mertem kitenni, mert csak volt forgalom.