Az ünnepi terítős poszt utózöngéje

Ezeket a gyönyörű, ízléses képeket ma délelőtt kaptam válaszul a terítős posztra. Kedvemre való és jó nagy öröm így mára :). Szülinapi ebéd készül egy hadsereg számára ;-)

Slow Karácsony - körülményekhez képest ;-)

Miután 2 órán keresztül altattam Lolát, és frusztrált a gondolat, hogy azt hittem mennyi mindent megcsinálok vagy olvasok helyette, jól megfogalmazódott  Bennem, hogy bár én szeretek nagyon karácsonyra készülni, de immár elérkezett a pillanat, hogy nem megy úgy mint korábban. Nem szeretek erőlködve készülni. Mármint erőlködök máskor is, de az jól esik. Ez most nem. Nem úgy. Holnap felülök a fiúkkal a fény villamosra, egész nap kirakózok és a matrac pumpával autót szerelek, és eleresztem a gyeplőt, és széttárt kézzel hagyom, hogy úszóhártyáimat csiklandozza és kibontott hajamat fújja a szél.

Szép Álmokat, megyek Lolát altatni... Megint

Home Alone

Szabadságra mentem. Holnap délelőttig ma délután hattól. Úgy is érzem magam. Az a pár dolog, amit beterveztem mára azért remélem megvalósul, és nem csak bámulom örömömben a négy falat. Fiúk Mamánál alszanak, nem sok ilyen volt még, hogy párhuzamosan nincs semmi városon kívüli apropónk. Lolika megy is a kádba, és zuttyan az ágyba :D. Sári-anyu (by Zsófi) meg csak feltalálja magát nagy nehezen.

December 14.

Tegnap délutánra annyira felspannoltam magam szépen fokozatosan több dolog miatt is, hogy megint úgy éreztem, ide nekem az oroszlánt is. Olyan extrán jó kedvem lett, és ezt tetőzve elkezdett hullani a hó, így indultam a fiúkért az oviba és a karácsonyi kézműves délutánra. Nyáron költöztünk ki a belvárosból, és akkor azt hittem, nem fogom jobban szeretni semminél a sárga napraforgós, kukoricatáblás ki-bevezető utat Debrecenből/be. Aztán ahogy a hidegben először lettek olyan igazán deresek a fák, és eltűntek fokozatosan a kukoricák, napraforgók (cserébe kiderül, mily' sok tanya van elrejtve az útmentén, csak nem látszottak ki nyáron :)) és először csusszant meg alattam a körforgalom, akkor reméltem, hogy lesz ez még ennél is szebb. És igen. Úgy megörültem a hóesésnek, mint egy kisgyerek. Még így is, hogy vezetni kell, és csúszik alattam az út, nő a belvárosi forgalom és latyak. De itt kint nem annyira. 

A kézműves délutánt nem tudtam igazán úgy befogadni, mint a korábbi években. A fiúk úgy nyüzsögtek (Mózi a  hó miatt akart folyamatosan kimenni, Lóci meg minden áron ragasztópisztolyozni szeretett volna), hogy nagyon örültem, hogy Lolát legalább lepasszoltam, mert így is kevés voltam kettőjükre. Ilyenkor, meg főleg ha Lola is ott van, mint az őszi alkotós napon, akkor nosztalgiával, és valljuk be kicsi féltékeny lenézéssel figyelem azokat a párokat, ahol egy gyerekre jut 2 szülő, és egymást űberelve "tojtatják" a gyereket :). Alkottunk is. Lócika volt a legcukibb a mézes díszítéssel. Ő ugye elég erősen szénhidrát függő, de mindig engedélykérőn rám néz a hatalmas barna szemeivel, és mutatja a kezével, hogy hányat szeretne éppen miből enni. Igazi alku kezdődik. Mutat négyet (általában) lefogva a másik kezével a felemelkedő ötödik ujját :))), én mondok kettőt, és végül megállapodunk háromban. Úgy díszítette a mézest, hogy a habzsákot megfogta, feltornyozott a mézesre egy masszív adag cukormázat, és amikor elkészült a három, meg egyet közösen is díszítettünk, akkor komótosan neki fogott, és elfogyasztotta. Általában úgy szokta kezdeni, hogy Apának is félre tesz belőle. Cukor, csoki, olvadós rágó, mézes stb. De nem bírja ki, és zutty benyeli, megnyugtatva a lelkiismeretét, hogy majd csinál újat Apának. Átröppentünk asztaldíszt készíteni. Itt esett áldozatul a ragasztópisztolynak. Nem egyből. Mikor egy-egy centrális kompozíció elkészült, jött a karácsonyi éneklés mindenki kezében egy-egy gyertyával. Az én ölemben ficergett Lóci, kezemben egy kis gyertyával. Mellettem Mózi szintén egy gyertyával. Előttünk meg kellett gyújtani az új díszeket összesen 6 gyertyával, és még gyorsan átadta Mózi meg Lóci is a csillagszórót, mert megijedtek a szikrától.... Szerencsére egymást nem csipkedték, de folyamatosan nyulkáltak ezért azért az asztalon, szurkoltam, hogy lángot ne kapjunk, közben a háttérben (én csak a háttérben éltem meg sajnos) gitározott egy apuka, s énekeltünk/tek karácsonyi dalokat... Már akkor picit éreztem, hogy de jó lenne ezt fele ilyen szétesetten csinálni, ezután mentek ki az udvarra páran, és jött be ordítva csorgó nyállal Mózi, hogy lefagyott a keze a hóban (mondanom sem kell, nem akart kesztyűt venni - grrrr), majd amíg melegítettem a kezét a csap alatt, Lóci megégette az ujját. Ő nem sírt, csak pituszkálta, dörzsölgette, és azt hitte a hólyagra, hogy ragasztó, azt próbálta letépni. Mondtam, hogy Lócika az hólyag, nem ragasztó, és .... rázendített nagyon. Végig amíg öltöztünk, szedelőzködtünk 100 réteget, addig ordított cukormázas-mézes maradványos szájjal, én meg éreztem, hogy jujjjj, kezd sok lenni úgy a minden. Hogy most jött el mindhármónk decemberi életében az apátlanság állapota és frusztrációja. Mindeközben ember is küzd nagyon. Olyankor érzem, hogy nekünk igazán könnyű és derűs a decemberünk... És valóban az, csak olykor kicsúcsosodik, és mint a kukta kiadjuk a fáradt gőzt. Minden sokkal hosszabb idő, sokkal kevésbé hallom magam. Ez csak úgy megy, hogy ilyenkor 70-80-90 százalékban a gyerekeké vagyok. Miután Lolát felszedtük és hazaértünk, ki akartunk menni az első hóba szánkózni negyed 8-kor. Adott az első hó, a szép havas táj és utca, adott 2 szánkó, egy babakocsi (mert a szánkóra nincs még felszerelve a babaülőke, és végig nem mertem a gyerekekre bízni Lolát a szánkón), 3 gyerek és egy szülő, akinek nincs éppen kondija... 2 fiút húztam futva, amíg bírtam, közben másik kézzel toltam Lolát a babakocsiban :))). Na itt kanyarodott megint vissza a jókedvem. 8-kor mentünk be, vacsi, fürdés, mese, fektetés, altatás egyszer-kétszer. Ilyenkor vagy bírom éjfélig még a napot vagy bezuhanok az ágyba Lolával. Megint nem tud este egyedül elaludni, nem is erőltetem most. Reggelente előfordul (hétfőn-kedden és hétvégén is), hogy Mózi ébreszt fél 8 előtt hiába csörög a telefon... Ma pedig mindenki itthon van csütörtök ellenére, mert Lóci mostanra különösen köhög és taknyos. 

Mózi beköltözött a kamrába, és rendíthetetlenül pucolja a vitamint,
főzi a teát

háttérben a tegnapi alkotások és a mai  :)

Az álomtündér

Lola-kommandó

Sokszor híján vagyok az elégedettségnek önmagammal szemben, de rengeteget kupálódtam, és hagytam még teret a fejlődésnek... 

Megkeresett egy anyuka, hogy szeretne megkérdezni, bevállalok-e egy Álomtündér varrást kép alapján. Mészáros Borinak van egy mesekönyve - mondanom sem kell Az álomtündér - és abból szeretné a kislányának megvarratni. Szeretem az ilyen felkéréseket még ha bennem is van a félsz, hogy vajon hogy sikerül, és tetszeni fog-e főleg mert egyből én sem látom a végét. Aztán nekiduráltam magam. Nem akartam 2 dimenziós vagy Tilda design babát, én akartam egyedül. Úgy akarom, ahogy akarom! - mondta Dóri kislányként, és a napokban Lóci is ;-). Az összes mozzanatánál elégedett voltam az eredménnyel. A feje volt a legfélelmetesebb, mert ugye az elviszi az egész karaktert. Szemet is rendeltem hozzá, hogy még jobb legyen Azt az elején eldöntöttem vagy "eleresztettem" a görcsöt, hogy pont olyat csináljak, mint a képen. És szerintem nagyon kedves lett. Számomra biztos. Talán, mert ezt is én szültem, és ebben ugye jó vagyok ;-). Ráadásul 60 cm-es leánygyermeknek adtam életet. Lola ha meglátja egyből vigyorog rá, le is piszkálta a fotelből, mert felállt (!!) érte. Hogy meg legyen róla a kép házi köntösben, felcsatolom. Majd a varázspálcával és a kis szütyőjével is csattintok róla egyet. Utána megírom az örökbeadási szerződést...

kép a könyvből

Lola és az álomtündér

Na halljátok... ;-)

Felrobbantottuk a FB chatet az Ötyékkel. Nem is tudom, miért kóricáltunk át erre a platformra, mikor ezt viberen szoktuk űzni négyen. Egyre jobban élvezem, hogy mi négyen, négyen tűzön-vízen-réten, annyira mások vagyunk. Vannak igaz bizonyos ismérvek alapján közös metszéspontok mindenkinél minden irányban (rajzolok is majd erről egy halmazábrát), de nem homogén a társaság. Ahogy öregszem annál jobban derülök magunkon egy-egy vita kapcsán. Én és Kata eléggé azok a típusok vagyunk, akik erős érzelmekkel és indulatokkal vannak jelen, bár rengeteget nőttünk a témához. Nehezen tudjuk az ajtó előtt letenni a vérmérsékletünket. Abból már kinőttünk, hogy sértődésig fajuljanak a dolgok (sőt nem is igazán emlékszem ilyen estre), mindenki ismeri a másik gyengéit, én a magamét a legjobban, és tudom, hogy nem szabad ezeket komolyan venni, nem kell ráerőszakolnom másra az én szemüvegemet, úgy is kancsik lennétek benne. Most éppen az egyik legmegosztóbb téma volt terítéken. Nem, nem a szoptatás, és nem is gyerek. De majdnem. Kis kedvencek. Pontosabban: kutya étteremben. Való-e, kell-e vagy sem? És hiába zártuk le többször a témát, csak odakanyarított minket az út. Vannak fokozatok. Beülős pincéres étterem vagy bistro, kicsi vagy nagy, netán vegán vagy nem... Szerintetek? Titeket zavarna/nem zavarna? Nálatok, laknak-e állatok?

Rumini - könyvélmény, ... mert szeretjük

Annyira szeretek mesét olvasni. Azon veszem észre magam, ha nekem is teszik egy mese, hogy nem csupán felolvasom tudatos hangszín váltakozások közepette, hanem gesztikulálok is akaratlanul, hangutánzom a történet háttérzajait és kizárok minden külső eseményt, sőt zavar, ha nem tudok nyugodalmasan mesélni (az adventi kalendáriumba az angyal hozott mese-gyertyát, így most már azt is meggyújtjuk). Az biztos, hogy ennyire spontán a 100. ugyanazon mese nem hoz lázba, de Berg Judit Ruminije igen :). Élvezem, hogy csak itt-ott van grafit rajz (ráadásul tetszik Kálmán Anna munkája) és Mózit is annyira beszippantja, hogy mozdulatlanul mozizik mellettem. Lócinak még ez hosszú és talán nehéz. Ő hol becsatlakozik, hol eltűnik és játszik közben. Mi pedig Ruminit olvasunk reggel ovi előtt és este elalvás előtt, hétvégén nap közben is. Egy szeretnivaló csavargó kisegérről szól, aki hajósinas lesz. Tetszik az egész kerek történet, a karakterek kidolgozása, ami a többi könyvön is végigfut, visszaköszön (legalábbis kettőn már biztos, és még Lócika is boldogan hallja őket újra, hogy benne vannak, mert a másik Ruminiben is ott voltak, Anya!!! :)). Tetszik az egérke jelleme. Tetszik, hogy nem nevelni akar a könyv és bújtatva nem az a küldetése, hogy népség katonaságot faragjon az olvasóból vagy hallgatóságból, vagy bűntudatot keltsen, hogy nem olyan pedáns és tökéletes és szorgalmas "kisdobos", hanem csintalan, gyermeki szinten szabálysértő (kíváncsi és ösztönös) őszinte gyerek, akire cüccöghetne a szomszéd Rózsika néni, hogy milyen neveletlen, hangos és szófogadatlan. Ezen túl az egerek jellemétől sem fosztja meg, mert visszaköszönő momentum, hogy a kamrában köt ki, és dézsmálja a Szélkirálynő hajó rakományát, élelmiszerkészletét. Rumini eszes, agyafúrt, leleményes, ötletes, de teli a könyv gyerekeknek való csodakellékekkel, amik olyan pöpecül vannak adagolva, hogy fel sem tűnik, hogy ilyen a valóságban nem létezik: láthatatlanná tevő kalap, vascsöppentő, látó szelence, elszakíthatatlan fonál :)). Szóval izgalmas és humoros. pont

Biztosan kell hozzá egy hasonlóan gyermeki lelkületű felnőtt, mint én, aki értékeli, de napját nem tudom, mikor olvastam ennyire élvezetes gyerekirodalmat, ami sehol nem sántít (szerintem)... Mama vette meg az első részt, csak úgy, mert neki is javasolta barátnő-nagymama, hogy az unokája imádja. Én voltam a legboldogabb, mikor kiderült, hogy van ennek folytatása is. Meghozta természetesen a Mikulás, sőt jut Karácsonyra is belőle. Rumini és Lengemesék is. A Lengemesét a Nőklapja Advent számából bogarásztuk ki, és teljesen véletlenül tűnt fel, hogy az is Berg Judit. Nekünk ezek az első könyveink Tőle a Maszaton kívül, de ezt tuti, hogy beemelném a kötelező olvasmányok közé. Ezt élmény olvasni egy kis iskolásnak. Menet közben sokszor felsejlik, hogy honnan ez a rengeteg jó önálló ötlet a szereplőkre, a helyszínre, az egész összefüggő lazán szőtt cselekményre. Mert természetesnek hat, hogy ez létezik, nem mese. Egységes a nyelvezete. Ha 5-6 éves gyereknek tuti-ajándékot kerestek (talán kisfiúk jobban előnyben, mert kalózos, sárkányos, kincses szigetes, zúzmara törpés a történet), akkor RUMINI. Ráadásul folytatásos, szóval telitalálat. Olyat szeretek ajánlani itt az oldalon, ami nekem/nekünk tetszik, bevált, kipróbáltuk, mi vagyunk. Hát ez most megint ilyen. 2007-ben az év gyermekkönyve címet is elnyerte, sőt a pestiek élvezhetik a Rumini Játszóteret az első kerületi Mária téren, ahol a helyszínek elevenednek meg. Hova megyünk legközelebb, ha Pesten járunk? 

És milyen társasjátékot kapnak a fiúk karácsonyra? .... Pontosan. 

Kultúr Rovat 2 percünket olvastátok. 

Néha figyelem magam tudatosan, hogy mik azok a pontok, amikor szó szerint szétömlik bennem a gyerekek iránti elfogultságom és imádatom. Pl ha benézek az asztal alá... Mennyire kevés kell nekem :) 

jó játék a müzlis papír :)

De az is rendszeres, amikor lefekvés előtt bekukkantok a fiúkhoz, hogy nem lógnak-e le, be vannak-e takarózva.

Baba készül. Pontosabban szólva Tündér. Szabad kezet kaptam egy kép erejéig, a prototípus már kész, most élesítem. Mutatom majd. Még lehet, Lolának is készül belőle Karácsonyra.

Adventi kalendárium idei változata

Októberben megörültem egy ágyrácsos ötletnek, hogy nem kell fúrnom, szögelnem, és felhasználhatom az ötletet kalendárium tartónak, lett is belőle megvalósulás. Az angyalok mindenhol velünk élnek, ezt is ők szokták hozni december elején, hogy számlálható, átlátható legyen a beláthatatlan várakozás. Reggel ide vezet az első álmos szemű, gyűrött arcú utuk :).

Terülj-terülj asztalkám!

 

Kihagyom a magas labdát, hogy azzal kezdjem az ünnepi asztalterítös posztot, hogy bejátszom a Pretty Woman erre vonatkozó villahegy számlálgató jelenetét a csiga reptetéssel. Van nekem olyan kiművelt olvasótáborom, hogy beugrik Nektek anélkül is ;-). VISZONT, nem voltam tisztában néhány evőeszköz mesterségének címerével, már csak ezért utána néztem, és átrajzoltam az asztali ügyek 'térképét'. Hogy a sok-sok villa és kés pontosan melyik, és honnan haladunk merre. Nem csak egy elegánsabb étteremben találkozhatunk az átlagosnál több evőeszközzel, de megeshet az is, hogy olyan vendégeknek adunk vacsorát, ahol ez "alaptudomány". 

Adjátok meg a módját a terítésnek. Gyűrjétek össze, és kukába a kolbászzsíros húsboltos papírral, száműzzétek a praktikus műanyagokat, fújjátok le a port az ünnepi étkészletről, keményítsetek damaszt abroszt és textil szalvétákat. Köhömmm... Vagy válasszatok valami hasonlóan praktikus, ünnepi mintás megoldást a drogériából ;-).

Kapaszkodjatok meg! Jó ötletek terítéshez. Ne érezd kötelezőnek, a karácsonyi hangulat nem ezen fog múlni, de a készülődés, várakozás, a hétköznapi dolgoktól való eltávolodás okozhat kellemes, jó érzéseket. Komolyan.

egyszerű, illatos ültetőkártya

Mire lesz szükséged?

asztalterítő - indulj ki egy egyszerű, de annál nagyszerűbb egyszínű abroszból. abból még sosem volt baj. ne borzold a kedélyeket, ne válassz nejlont és viaszkos vásznat... igény szerint erre mindig tehetsz dekorhoz passzoló futót

tányérok - azt mondom, mintás vagy sima egyre megy, de legyen az összes egy készletből való. felejtsd el a műanyag dobozfedőket, tiszteld meg a csontokat, "mócsingokat" is valami szép darabbal. az ültető és zsemletányér, de még a kávés csésze is egy családból való legyen.

poharak - mosd el, töröld el alaposan. itt a legfontosabb a ragyogás, ne csússzon rajta ujjlenyomat, ne száradjon rá vízcsepp.

komplett evőeszközkészlet - Nagykés, halkés, salátás villa, kávéskanál, ha teheted itt is egy szettből dolgozz. viszont egy-egy patinás szedőkanál, tortakanál gyönyörű míves markolattal megtöri a steril etikett modort. terítésnél vedd figyelembe a fogások sorrendjét, mert kívülről befelé haladunk.

fűszertartók - bár egyszer azt hallottam, hogy nem szabad/illik utána fűszerezni, sózni az ételnek, mert egy kész festménybe sem nyúlunk bele, ha valamelyik része nem tetszik. most talán tehetünk kivételt ;-)

innen

asztaldísz - ebbe beleszámít az ültetőkártya, a központi asztaldísz vagy egy-egy személyre szabott, tányérba, székre, teríték mellé elhelyezett kiegészítő. vigyázzatok, hogy ne legyen too much. köszönjenek vissza a korábbi színek, anyagok. Ügyeljetek rá, hogy annyira pakoljátok tele az asztalt, hogy személyenként 50-60 cm hellyel gazdálkodhasson mindenki és ne legyenek magasak a díszítő elemek. jó látni a karácsonykor előkerülő rég nem látott rokont, lássuk a szomszédot vagy a szemben ülőt. Ja, természetesen gyerek esetén férjen fel a komplett kisvonat, hintaló, G.I Joe, póni ház

szalvéta, asztalkendő - gyorsan eloszlatom a fogalombeli félreértést. A kettő nem egymás szinonimája, funkcióban sem. az asztalkendőbe nem törölközünk, az a ruhánkat hivatott megvédeni a pecséttől. igaz már nem rokokó meg barokk ruhában, 10 kg csipkével és rojttal-fodorral megáldva étkezünk, a szokása fennmaradt. nem kell nyakba akasztani, elegendő a térdünkre teríteni, hogy felfogja a morzsát, ne pucoljunk szemüveget, evőeszközt valamint ne fényesítsük a tablet tapipadját se vele. használat után tegyük a tányér mellé, és ne csábuljunk el az étteremben, szállodában, hogy egyenesen a táskába csúsztassuk, majd jövőre otthon bűntudattal telve használjuk... 

kézzel horgolt macis csörgő innen

szalvéta: öreg iskola szerint helye a baloldalon a villa alatt. GONE WITH THE WIND... új szelek fújnak, ahol a jobb oldalra kerül a kés és kanál alá, hiszen a pohár is jobbról helyezkedik el, kényelmesebb ivás előtt erre az oldalra nyúlni. igen, mert a szalvéta eredeti szerepe nem a maszatos kéz és száj törölgetése, hanem a zsíros, rúzsfoltos ajkak leitatását ivás előtt. nincs annál gusztustalanabb, mint a pohár szélén megkapaszkodó tejfölös szaft, maszat. nem beszélve a benne úszó menüről. gyerekeknél megbocsátható :)). szakállas, bajszos férfiak esetén, akik különös gondot fordítanak férfiúi ékességükre, biztosan szükségük lesz egy alapos törülközésre. (szakáll ápolásról is hamarosan). nekik szabad.

ezen túl ne tépkedjük galacsinra, ne fújjuk bele az orrunkat.

Szeretek díszíteni. Inkább apróságokkal, bogártávlatban szigetszerűen, ablakon, asztalon, falon, ajtón. A ház masszív fényfüzérrel való elöntése nem a mi világunk. Szeretem, ha az oldalon saját fotók is szerepelnek, nem csak lementett újrapinelt képek Kipróbálom, és bátran ajánlom. Így telt az egyik délelőttünk teríték és ültetőkártya fotózással, készítéssel. Mert ez a része is annyira jó. Igazán nekem való. Sanyikám pedig csitteg-csattog. Köszönöm Neki, jó páros vagyunk.

ünnepi koszorú innen

forrás: itt és itt

Annyira szeretem Mikulást

Meg a gyerekeket, hogy hisznek benne, és meglepetést lehet okozni vele. Nem felejtem el Mózi tavalyi mozdulatát, amivel felfedezte, hogy itt járt éjszaka. Korábbi években a konyhába jött, és ők a belső szobában aludtak, így nem állt fenn a veszélye, hogy épp meglepnek minket miközben a csizmaszárba tömünk. Idén Mózi beszaladt a szokásos IKEA fellépővel a szobájukba a két ablak közé, hogy ide készíti a kekszet és vizet (hátha laktóz érzékeny az öreg ;-)), sőt a kekszes tálba beleállított egy rénszarvas agancs hajráfot, amire jó sok csilingelő kolomp is volt ragasztva. A két ablak közé kifeszített damilra - biztos, ami biztos - felfűztek 6 csengettyűt is... Az állatos kekszeken kívül 3 db torok cukor és egy törpikés szőlőcukor is várta, mert hidegről érkezik, hidegbe megy, be ne rekedjen szegény :). Az ő csizmájukon túl bekerült a Lola kis fehér lábbelije is. Nem kockáztatom már a reggeleket, hajnalokat, este úgy fekszünk, hogy bekészítünk mindent. Most azért volt bennem izgalom, amíg a zörgős zacskókat beállítottam, kimarkoltam a kekszet a csörgő akadályok közül és kivittem kiinni a vizet, majd vissza. Ilyenkor hangosabban zörög a celofán és sehogy sem akar megállni a csomag a mandarinokon... Végül nem kelt fel egyikőjük sem. Csak hajnal 2-kor Mózi, 5-kor Lóci. Sajnáltam, hogy azt az első reakciót idén nem láttam a szemükön, de videó idén is készült. Pár napig csokit reggeliznek csokival, mert az oviban is járt Télapó, nagyon feldobva robbantak a nyakamba, amikor megérkeztünk értük. Itthon pedig bontogatják az adventi kalendáriumot, amibe nem sikerült megvalósítanom minden elképzelésemet, így marad ötlet jövőre is. Már ami a meglepetést illeti és nem a kivitelezést. Még arról nem is csatoltam fotót, pótlom hamarosan, mert egy egész ÉVA ADVENT magazinnyit fotóztunk :D. Na jó, nem pont, de vannak ígéretesek, amiket pakolok majd hamarosan.

Mózi terített a Mikulásnak :)
(Lócika lábujja lóg bele a képbe...)

Letölthető karácsonyi üdvözlőlap

Mindent idejében. A letölthető 'Karácsonyi Tervező 2016'-ba írtam pár fix támpontot. December 9-re időzítettem a karácsonyi lapok letöltését. Igyekeztem kedvére tenni az időszűkével rendelkező embereknek, akik szeretik a gyors és kész megoldásokat, illetve hagytam benne további üres, fél-üres letölthetőt is, ha egyedi, frappáns kívánságod van, vagy bevált idézeted. A 'Karácsonyi Tervező 2016' képeslap-számláló fülén megtalálod a nyomtatásra váró darabszámot (ha kitöltötted...), és postai címeket is hasznos felvezetni, jól jön még más alkalmakra is. Arany vagy fehér zselés tollal írva pöpecül fogsz passzolni az idei karácsonyi stílushoz ;-). 

Advent Második Vasárnapja

Kedd óta itthon rostokolunk a vírusos félhomályban, elhatároztuk hát, hogy szombaton felkerekedünk családilag a térre fényeket és karácsonyi kirakodót nézni, cukrászdába beülni, mert max ilyenkor szoktunk. Attilát viszont délutánra nyakon csípte az a bizonyos - négy fal között mandinerező - baci... Megígértük..., tehát én vittem fel a gyerekeket megfagyni a térre este :). 

Tátottuk a szánkat Mindenki karácsonyfája alatt, belestünk a Mikulás kunyhójába, ahol a hintaszékben bóbiskolt az öreg, ellenőriztük a jászolban fekvő kis Jézust a marha lehel alatt, majd jól felhúztuk a fűtést az autóban mi is.
Debrecen 'E' betűjében pedig már csakazértis lefényképeztem a fiúkat és Lolát, mert mindenkiről van ilyen kép a városban. 

Színes egyéniség

Csináltunk egy előadáson tavaly egy nagyon érdekes viselkedésmérő tesztet, a DISC elemzést, ami gyönyörűen négy csoportja 'nagyolja' az emberiséget viselkedés szerint tanult és természetes formában. Tudjuk, hogy nem létezik csak ilyen, vagy olyan "színű" ember, (piros=dominance, sárga=influence, zöld=steadiness, kék=compliance), ez csak a kályha. A kályhától való távolságot a különböző színek összetétele és mennyisége adja. Az egész nap arról szólt, hogy ezeket elemeztük, hogy ki milyen, mivel lehet motiválni, ő hogyan motivál, hogyan kommunikál, gesztikulál, hogyan szocializálódik, milyen a lakása, öltözködése, levelezési stílusa, hogyan reagál stressz helyzetben, hogyan lazít, milyen figyelmeztető, segélykérő jelei vannak stb. Azon túl hogy magamra nézve is roppant hasznos volt, itthon is jól jön. Azért indultam megint az origótól, mert mélyen nyomott hagyott bennem az előadásnak az a része, amikor a stresszhelyzetre való reagálást mutatta be, magyarázta Orsi, hogy pl egy "sárga" embernél, aki viselkedésében is nyílt, közvetlen, az emberekhez bizalommal közeledik, meggyőző, lelkes és derűlátó, valamint kicsit 'szétesett', és lételeme a társaság, a fecsegés, telefonálás, hagymahéj szerkezetű baráti társasággal bírnak, milyen figyelmeztető jeleket morzéznak le, ha belül romon vannak. Minden szín ilyenkor az átlós szín jellemzőit produkálja. A sárga pont a kéket. Olyan lesz, mint egy antiszoc IT-s :D - bocs. Szóval ez a figyelmeztető viselkedésbeli radar ragadott meg, és most erősen adventet taposva rájöttem, hogy nekem az egyik vészvillogóm a KARÁCSONY. Ha azt veszitek észre, hogy valamelyik évben vagy nem írok róla eleget, vagy nem beszélek, nem készülök, akkor ott baj van. Akkor felhatalmazlak Benneteket, hogy kezdjetek el keresni, érdeklődjetek hogylétem felől :).

Visszakeresem majd az én pontos színösszetételemet, mert nem sárga dominanciám van. Viszont nem vagyok kétszínű alak, mert a tanult és természetes viselkedésem nagyon közel áll, ilyen téren nem generálok belső feszültséget magamban.

Nálatok laknak-e .... - D.I.Y kisház járókából

Gyerekek? Akik korra és nemre való hovatortozás nélkül szeretik a kuckókat. Ha gyerek van, kuckó is van. Egy kimustrált kartondoboz, a szekrény alja, a ... végtelen a lehetőségek tárháza. Bármennyire is kicsi, akár egy rókalyuknyi párnahalom, ahonnan csak tolatva lehet kifarolni, viszont feltétlenül legyen teteje, oldala. Vagy ha az egyik nincs, akkor legalább elbírjon egy lepedőt, plédet, lábtörlőt, fürdőköntöst, ami árnyékol. Ezt nekünk tudnunk sem kell, majd ők szólnak, hogy mit hova tegyünk az építkezés során vagy ösztönösen kitalálják. Mert addig nincs kész :)

Miért szeretik ennyire?

1. önerősítés és elkülönülés - pont mint a három kismalac :) Kell az építés, alkotás öröme valamint a differenciálódás lépcsőfoka

2. védelem és biztonság - a nőiesség központi szimbolikája az anyai "tartalmazás" megnyilvánulása, menedéket nyújtó barlang

3. közösség és intimitás - a felnőttvilág leutánzása

Forrás:

Nálunk naponta készül valamilyen kuckó. Ha nem 3 demenziós, akkor kettő, ami kempingezés névre hallgat, és a gyerekágyneműk nappaliban való szétterítését jelenti :)

Legalább bő két éve készítettem egy kisházat a gyerekeknek segítséget kérve a fűrészelős munkában. A szülői ház pincéjében elfekvő járóka adta az alapot, amire tető került textillel bevonva, illetve az oldalrácsokra is tűztem anyagot. De se alapos csiszolás, se festés nem történt. Nem is voltam tökéletesen elégedett vele, de a gyerekek szerették, amíg össze volt állítva. Ahogy fogyott alólunk a hasznos négyzetméter, elbontottuk, és várta új életet. Na most megdizájnoltam kicsit.

A textilt lenyúztam, rudazatot kiszedtem/fűrészeltem, csiszoltuk és táblafeketére festettem. Szerintem pöpec lett. Sima háromszög lécek nyújtottak segítséget, hogy a tető csúcsait összefogassam, illetve a vázhoz hozzáerősítsem. Most áll. A tetőre szeretnénk majd még fehérrel (egyéb színnel) festeni, és varrok rá tépőzáras falakat. Párna van dögivel, illetve most ebben az adventi időszakban biztosan kap egy fényfüzért is, hogy ne csak fejlámpával lehessen bemenni

estére még egy kis hazai... - A hét Lola szempontjából

Sokatmondó volt. Több mérföldkövet is produkált Lolika. Kedden kicsirázott alul a jobboldali középső metsző, sőt szerintem mára a mellette lévő is. Valamint most úgy istenigazából felállt. Nem csak alacsony magasságba könyökölve, támaszkodva, hanem felkapaszkodva teljes testhosszal totál egyedül. Annyira nagyon örül neki, hogy folyamatosan ezt gyakorolja. Boldogságában felszaladt három lépcsőfokot is, amin ledöbbentem. Szóval egy ajtó egyelőre becsukódott előtte... Eddig nem tett még kutyában lépéseket, csak négykézlábra állva ringatta magát, illetve a hátsó lábait, szóval a lábait :) kiegyenesítve feltolta a popsiját. A felállás után ezt is kipipáltuk.

Karácsonyi Nagytakarítás

Nem éppen a kedvencem a takarítás és a házimunka, sőt... Viszont a mozdulatlan végeredményt annál jobban csipázom. Levegőt venni nem engednem a gyerekeket, családot, hogy fél óráig élvezzem a hatását. Aznap még zsonglőr módjára ugrom minden lepattanóért, következő nap már szakaszosabban. harmadnap legalább estére összerántom a lakást, negyedik nap már csúszik a gyeplő..., ötödik nap várom a hetediket, hogy utána megint minden szép és mozdulatlanul tiszta, rendszerezett legyen egy fél órára. Időben neki kell kezdeni az alapos munkának, ne maradjon ez sem az utolsó pillanatra. Pár felületi kapaszkodót találtok itt, bárki is követi el vagy segít be. Cincáljátok szét a listát minél többen a családból, és pipáljátok versenyre.

TIPP Ha már elkészültetek, és igazi illatos karácsonyi rend/tisztaság van, akkor fogadjátok meg ezt a 15 hasznos pontot. Én is erősen tanuló vagyok...

Hahhhh, kár lett volna elkapkodni... :)

Mennyivel jobb, hogy nem számoltam be frissen a zsúrról, mert még túl uncsi lettem volna :)). Tudom, hogy nem vicces, és hogy mindenki máshogy közelíti meg a kérdést, főleg, ha valaki dolgozik, és a gyerekek elhelyezése patthelyzetet okoz. Illetve hogy van egészen pici 3 hónapos ded is, de sosem volt még ilyen intenzív utánkövetése egy gyerek programnak, mint az idei Miklós-zsúrnak. Én is igyekszem, mint mindig mindennek a jó oldalát nézni, de jutott a mi kis csizmánkba is hányós-fosós vírus...
Úgy tűnt, hogy sikerült annyira ügyesen időpontot foglalnunk, hogy egy anyukán és kislányán kívül mindenki jelen lesz. Vagyis 18 gyerek 8 anyuka! Az utolsó pillanatban sajnos Barbi megadta magát, valamint jött egy apuka anyuka helyett, így a végleges állás: 7 anyuka, 1 apuka 17 gyerek. Nem készültem semmivel. Mármint nem akartam agyon moderálni a programot játékkal vagy foglalkoztatással. Olyan szépen eloszlott az embersereg, központi hely volt természetesen a konyha-nappali. Nem is csoda. Frissen sült kakaós csiga, kókuszgolyó, linzer, mézeskalács, sütinyalóka, tökmagvas pogácsa, gyümölcsök, keksz, ropi, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Főztünk sűrű forrócsokit, és max ezekben az 5-10 percekben tudtunk/tudtam egy-egy mondatot váltani az anyukákkal. Ezt mindig sajnálom, de már nem elvárás. A buli végével aztán felsorakozik hirtelen előttem a sok-sok félbehagyott beszélgetés, hogy pill, mindjárt visszajövök..., várj, folytatom, szavad ne feledd... 
Ebben a nagy zsibvásárban egy jóképű kisembernek sikerült megfagyasztani a levegőt egy sugár-hányással, úgy a semmiből... Visszarántottuk a dolgokat a rendes kerékvágásba, és cipőhúzáskor produkált még egy ilyet szegény. Akkor már egyértelmű volt, hogy ez nem autó okozta összerázkódás, hiába csak víz jött belőle. Ez volt hétfő este. Kedd estig csak Mesiről derült ki, hogy offon van, majd lassacskán éjszaka elkezdte kapkodni apróbb és nagyobb testű áldozatait a vírus... Viberen, és emailen keresztül megindult a kommunikáció, hogy ki milyen státuszban van éppen, és még olyan apukáról is jött hír, aki épp bedugta a lábát, hogy felcsipegesse a családját. Én Lolával egyelőre megúsztam a hányást-fosást, de kerülget valami, láz-reszketés fel-felüti a fejét, illetve folyamatosan úgy érzem, mint akit éjszaka összevertek. Fájnak a részeim. Mózi még most is ramatyul van, ölelgeti szegény a piros vödröt, és még soványabb, mint valaha. Azt mondom, inkább most, mint karácsonykor. Az meg, hogy én végre erölködés nélkül ledobnám azt a 2 kg-ot, lehet, nem is jönne rosszul ;-)

Ho-Ho-Hóóóóó, Boldog Vírusmentes Karácsonyt!! ;-)