° JÁTÉK °

Gyerekeknek hirdetünk SHUMLEE újrahasznosított kartonvállfa-díszítő nyereményjátékot.

Díszíts Újrahasznosított Kartonvállfát! Színezd, fesd, ragaszd, dekoráld kedvedre, és oszd meg velünk facebookon a SHUMLEE márka megjelölésével vagy a #recyclepaperhanger hashtaggel instagramon. Regisztrálj nyereményjátékunkba, hogy nyerj 10.000 forint értékű tavaszi ’gyerek designt’ hamarosan debütáló Tweed Child O'Mine limitált tavaszi minikollekciónkból vagy további egyedi kiegészítőket.

Nincs más dolgod, mint vásárolni a www.shumlee.com oldalon vagy partnereinknél (partnereink listáját itt találod), és vásárlásod mellé megajándékozunk egy újrahasznosított kartonvállfával. További plusz darabhoz juthatsz, ha SHUMLEE kifutó darabjaiból vásárolsz. A kifestett vállfáról készült képet oszd meg és regisztrálj. Egy személy több vállfáról készült képet is megoszthat, de csak a vállfa egyik oldala díszíthető.
A játék menetéről és az adatkezelési szabályzatról bővebb információt itt találsz.

° Játék időtartama: 2017. március 13. 00:01:00 óra – 2017. április 10 23:59:59 óra.

° A Játékban résztvevő termékek: SHUMLEE egyedi tervezésű újrahasznosított kartonból készült gyerekvállfái

° A játék menete: A Játékban résztvevő személy (a színező, dekoráló lehet gyermek)

• Vagy csak szimplán dekorálja, színezi a kapott gyerekvállfát, és feltölti facebookra megjelölve a Shumlee márkaoldalt vagy instagramra a #recyclepaperhanger hashtaggel,
• Vagy a feltöltés után regisztrál (vezeték- és keresztnevének, e-mail címének megadásával, elfogadja a részvételi és adatkezelési szabályzatot) a Játékba is. Ahol a legújabb hamarosan debütáló tavaszi Tweed Child O'Mine minikollekció darabjaiból lehet nyerni (reészletesen a 6. pont Nyeremények bekezdésében)

° Hogyan juthatsz a vállfához?

1. Vásárolj ruhát, játékot, baba és gyermekholmit a http://shumlee.com oldalon valamint partnereinknél, fogyassz étteremben, igyál egy jó kávét, vegyél részt gyermekfoglalkoztató workshopon, és megajándékozunk egy-egy színezhető, egyedi tervezésű újrahasznosított kartonvállfával. Partnereink listáját itt találod.
2. Extra vállfaszerzési lehetőség: Ha a shumlee.com webshop kifutó darabjaiból vásárolsz, megajándékozunk 1+1 kartonvállfával, amit továbbadhatsz láncreakcióban.

A nyereményjátékba való regisztráció, csak érvényes FB vagy instagram profillal és feltöltött képpel érvényes.

Nyeremények:

1. díj: SHUMLEE tavaszi Tweed Child O'Mine minikollekció darabjaihoz egyszeri 10.000 forintos kedvezmény
2.  díj: SHUMLEE tavaszi Tweed Child O'Mine minikollekció kiegészítőiből egy minimál fa játék fényképezőgép
3. díj: SHUMLEE tavaszi Tweed Child O'Mine minikollekció kiegészítőiből egy tweed tacskó

Édes kis semmiség

Jó az, hogy apró dolgoknak is tudok örülni, sőt hogy azokra vágyom a legjobban. Egy végig durmolt éjszaka nagyon jól esne már, illetve ölből laptopozni az ágyban, amíg ki nem esnek a billentyűk az ujjaim alól.

Minden napra egy AHHA... - 1

Minden napra egy AHHA... címmel új sorozatot indítok. Nekem rengeteg villámlik innen-onnan, szeretem ezeket, legyen belőle csokor legalább itt. Nyugodtan szóljatok mellé, folytassátok.

Lola nagyobbat szunyál, mint akartam önző módon, mert pörögnék tovább, de csak nincs szívem felébreszteni, igy végül megebédeltem a Pszichológia magazinnal közösen. Rá is cseppent ;). Olvasok egy interjút, amiben írja Balla Eszter színésznő a kérdésre (Egyébként maximalista?)

".... Nem. Én alapvetően lusta vagyok. Tudom, nem annak nézek ki, mert iszonyatosan sok mindent csinálok, de ha tehetném, nagyon lusta lennék. Ha nem a férjemet választom társamul, ha nem szülök három gyereket, akkor nem pörögnék ilyen intenzitással. De most már húz magával a történet, és nagyon élvezem az életemet..."

No Comment. Úgy szeretem, amikor más is esendőnek tűnik, és bevallja, ès még élvezi is. Süt a Nap, a tulipánok már rendesen a föld fölött járnak. Kell ennél hirtelen több?

Itt vagyok

Nem tudom, mikor fagyott belém a szó, és legkevésbé sem, hogy miért. Most is olyan sután fészkelődök a széken, és egy hangyabokányi vizsgadrukkom van, hogy megfelelő tartalom szülessen. Fejben bőszen körmölök helyzetekben, mikor meg-meglep egy benyomás, de az elmúlt időben még nagyon ezek sem tobzódtak. Egy-két dologban voltam csak biztos, hogy mit fogok leírni. Ami többször felmerül, átsuhan, az már fix, hogy megnyeri a tűkkelütött poszt címkét. Ilyen lesz a Kollár Ági – mert szeretjük… tartalom (vázlatok között heverészik egyelőre ;-)), az Oups mesekönyv csokor, amit a dabasi nyomdából, egyenesen nekünk felszolgálva első ízben kóstolgathatunk. Ilyen a farsangi időszak, és a jelmezvarrások jellemformáló ereje ;-). A lehajított tavaszi energiabomba hatása még nem csúcsosodott ki, helyette elég masszív fáradság jelentkezik. Sőt… Be tudok majd számolni női kerekasztal beszélgetésbe való felkérésről, baba és gyerek vásár meghívásról, hogy készülőben a tavaszi mini kollekció nagyon kedves és szép alapanyagokból. Tudok mesélni orrvérzésig a gyerekekről, akik nőnek-nőnek lélekben (centiméterben egyelőre nem hazudtolják meg a vérünket ;-)), önállósodnak. Lola produkálja a legszembetűnőbb szellemi változásokat, valamint már érzem az eperszezon elejét, és el-elkap kikapcsolódásként a kertészkedés gondolata. Alaposan úgy érzem, hogy le van kötve a család összes szabad gyöke, nincs lézengő energia, és a fiúknak egyelőre semmi külön elfoglaltság nincs terítéken. Egyrészt keményen hiszem, hogy legfőbb feladatuk még a játék, és nem akarom túlterhelni őket és magamat heti több külön elfoglaltsággal, bőven lesz lehetőségük pörögni, másrészt van egy-két olyan sportág, amire már szívesen hordanám, de Mózi görcsösen elutasít mindent. Se korcsolya, se úszás, se ovin belüli jóga, sakk vagy hittan, néptánc. Lócika lelkes, rajta egyre jobban kiütközik, hogy foci és küzdősport alkat. Egész pici kora óta vonzódik a labdákhoz, dobál, rúg (nem verekedésként, ráadásul jól céloz és erőset dob), és hatalmas vehemenciával bír. Sosem tudott kisnyuszi módjára meglapulni a hónom alatt mesélés vagy bármi közben. Ha jön, akkor bevetődik, ha nem fér, akkor csinál helyet, nekifut fejét előrehajtva, mint egy faltörő kos :D. Ő olyan tagadhatatlan fiú, tesztoszteron túltengéssel. Mózi a lágy vonal, kb ellenkezője Lócinak. Azt mondta, biztosan azért van olyan nagy lelke, mert az ikertestvérének a szíve is benne van….. Eddig sosem említettem nekik a születéstörténetek mesélése közben, hogy ő valójában ikernek indult, valamikor január elején egy reggel az autóban észrevétlenül, gondolkozás nélkül jött a számra, és kúszott bele a mesébe. Azóta emlegeti többször. Azt mondta, hogy neki a karácsonyi ajándékot is, a testvére angyala hozta…

Ne kámpicsorodjatok el, jut itt poszt márciusban majd’ minden napra.

Eltűnésekor cipzáras polár pulcsit viselt, olló és varrógép volt a kezében...

Sanyikámnak annyit nyilatkoztam mentségül, hogy maximálisan beszippantott a varrás, átmenetileg semlegesítette grafomán kémhatásomat, illetve elszállt a net otthon megint. Nem tudok egy fenékkel egyenletesen megülni minden szeretem és nem-szeretem, de muszáj tevékenységet, így mindig van egy-egy kiugró, és köré csoportosodnak a többiek. Nem vitt el az UFÓ, jól vagyok, visszatérek.

Tudoooom...

... csak most varrok. Utána írok, becsszó :). Nekem is hiányzik.

Szolgálati közlemény - farsang

Ide is posztolom. 

Most mondjam azt, hogy milyen büszke vagyok magamra és a Ti bátorságotokra, hogy ennyien megkerestek jelmez-ügyben? Akkor mondom... Viszont az idei évre muszáj vagyok elzárni a csapot, mert túlvállalni sem szeretném magam. Amennyiben rettentő ügyes és fürge leszek, jelzem az oldalon, és azt is, ha 1-2 ötlet még átcsöpöghet rajta. Addig pedig melengessétek kebletekben szívetek maskaráját jövőre (Lócika már tudja, mi szeretne lenni. Dinó. Ez is egy felkérés volt, és kicsit elszontyolodva mondta, hogy nem tudta, hogy azt is lehet választani :D . Mondtam, hogy BÁÁÁÁRMIT, csak időben ;-) ) Este ugyan összepakoltam picit, de mindjárt lövök egy villámnézetet a munka helyszínéről.

Mielőtt fejest ugrom az anyagokba...

Úgy igazságos, ha a másik pólust is megszellőztetem. Volt itt a múlt héten egy zsúfolt, kifeszített nap, hála a rezilienciánknak, megbirkózunk az ilyennel is (gondolok főleg Lolára és a gyerekekre, ha gyakrabban előfordul épp).
Tehát a másik féltekén nyugodalmasabb az élet. Mutatom, mennyire:

Ébredés fél 7 (nem fél 8 ;-)). Kávé addigra megfőzve, habosítva, kikészítve. Gyerekek maci kávéját sem én csinálom, max a reggelit teszem elébük nagyon éppen igény szerint, mert van néha szájhúzogatás (főleg Mózi részéről) és szállodai szintű válogatás (na nem mintha jártak volna már szállodában...).

Zuhany nekem, majd öltöztetés, de Lolát sem kell időre, csak a két fiút, én pedig visszaveszem, folytatom az itthoni szerelést ( PIZSAMA ;-)!!!)

A fiúk nyakába akasztom az ovis motyót alvókát, overált, kesztyűt (éppen mi az aktuális).

Lola etetés, pici szöszmötölés, visszafektetés

Én pedig kávéval belevetem magam a varrásba vagy az éppen aktuálisba

Főzni nem kell (majd csak estére), csak Lolának pürésítek tizenegyórait, hatalmasat alszik délelőtt, én haladok (mivel későn fekszik, délelőtt nagyokat durmol)

Etetem, eszem, varrunk fent közösen, ő ilyenkor szétpakolja a rövidárut, szalagokat, gumit, bármit, amit talál.

Kora délután még alszik egy keveset.

Délután főzök, főzünk (levest, másodikat, marad belőle több napra), Lola pakolja a műanyag edényeket, diót-diótörőt, és a nyitva maradt kamrában a pálinkát röptében kapom el a polcról, hallom, hogy bent lomol...)

Mama megy a fiúkért, Attila hozza haza este őket, de kint hólapátolás, csúszkálás van még, amíg én Lolát fürdetem

Attila intézi a fiúkat.

Vacsora, Lola ismétel, nem alszik el addig, amíg kint hallja, hogy élet van.

Lolát altatom, amíg Attila mesél a fiúknak.

Este fél 12-ig szöszmötölök, igyekszem átlátni a holnapi napomat, meg a hetet varrásügyileg.

Szóval vannak ennyire lazzer, pizsamás hétköznapjaim is.

Pörgetem is a mai napot.

Bimba Design Workshop - ... mert szeretjük

Emlékeztek erre a posztra? Ahol lelkesen áradoztam Dia munkáiról. Most végre lehetőségünk lesz élesben kipróbálni a szitázást, készülhet egyedi sapka saját részre vagy ajándékba Bimba grafikával február 26-án Budapesten. A részvétel regisztrációhoz kötött, itt találtok bővebb leírást róla.

Farsangi szezon van - köszönöm

Tudjátok, milyen jó érzés, hogy egyre többen meritek rám bízni a farsangi jelmez kivitelezését? Rajtatok keresztül pedig egyre jobb és jobb leszek. Jelenleg 6 jelmez készül/készült már a kezem alatt. Tükörtojás, pingvin, lovag, bagoly, róka, egér. Mivel a tavalyi mackót nincs szívem eladni, pedig Mózi már kinőtte, újat varrni nem lesz kapacitásom, valszeg bérbeadás lesz belőle :). Ezen kívül még szeretnék eleget tenni egy friss megkeresésnek is egy arany ninja szett képében, bízom benne, nem csapnak nagyon át a fejem felett a hullámok. A mai nap eddig jól sikerült.

Könyvtár az egész világ - letölthető/nyomtatható olvasójeggyel

Jó lesz a mai nap, már érzem :). Több utolsó-sóhajtásos-megkezdettre kerül fel a pont, ilyenkor azért szaporábban veszem a levegőt, még akkor is, ha egyébként számomra kedves elfoglaltságokról van szó. A hétvégén egy Kata anyuka kérdezett minket, szöszmötölni, varrni, fabrikálni szerető hármónkat, hogy miért csináljuk, ha piszok mód tud frusztráló is lenni a dolog? Hogy miért kell, ha idegbetegek is tudunk lenni tőle :)? Egybehangzólag arra szavaztunk, hogy az éremnek két oldala van, és a frusztráció olyankor jön, amikor valami nem (úgy) sikerül vagy csip-csup értelmetlen figyelmetlenségből ered a hiba, sőt ha látszólag rajtunk kívül áll :)). Ilyen a varrógép nem működése, szálhúzása, gubancolása, oktalannak tűnő zúgása, hurkolása, csúnya munkája, vagy a szín és a fonák összevarrása vagy csak éppen nem tetszetős kivitelezés és bontási munkálat a ludas. Fel-felüti a fejét pici csapkodás, anyázás.... Erre mondta nekem Lócika a legutóbb, amikor eldurrant az agyam, és jó mélyeket sóhajtoztam, és sok-sok elharapott, félbehagyott mondat szaladt ki a számon, hogy Anya, ha hisztizel beküldelek a szobádba.... :D A legjobb tükrök. Mózi meg - mint a lovakat kockacukorral - etetett mandarinnal, hogy lehűljek. Nincs olyan szeretem-tevékenység szerintem sehol, ami néha nem sül el a visszájára. Szóval emiatt nem aggódok. Meg azon sem, hogy valamikor kétszer megvarrok valamit, ha elsőre nem tetszik, és nem adok ki olyat a kezemből. 

Ez a tavasztidéző eső és ez a kedd most megint a legjobb. Rend és tisztaság honol még ilyenkor a tegnapi nap eredményeként, fiúkat Attila viszi, amikor itthon van, Lola visszaszunyál a reggeli eszmélését követő kb egy-másfél óra után. A posta ma már tuti hozza a mesekönyvet, és ebben a kuckózós időben a legjobb esti, délutáni program lesz a könyvtáros játék bélyegzővel, kölcsönzéssel, olvasójeggyel. Töltsétek le, hajtsátok félbe, töltsétek ki, és pecsételjetek kedvetekre. Még véletlenül se többet papírra, mint a kezetekre vagy a kisasztalra... ;-)

Akinek pedig van megunt, elcserélendő, elajándékozandó mesekönyve, vállalom, hogy gazdát keresek neki állapottól függetlenül. Biztosan vannak ilyen elfekvő darabok. Nálatok?

Mai nap

Ígértem, hogy véletlenszerűen egyszer-egyszer beszámolok kendőzetlenül a napjainkról. Estére úgy elborult a kedvem, ahogy havonta csak egyszer szokott hormonális okokból. Volt sok lóti-futi is, így legyen pl ez az első :).

Éjszaka egyszer kipihenten felébredtem (Lola által, mert sokat kel, sokat lóg a szeren még mindig), telefonom lemerült este, épp csak rádugtam a töltőre, így nem tudtam, mennyi az idő, csak hogy sötét van, és kisimultnak éreztem magam. Viszont nagyon éjszaka volt még, így pici töprengés után mégis visszaaludtam. Telefont még beélesítettem gyorsan, hogy biztosan csörögjön. Negyed 7-kor ébresztett. Lolát is, nanáá. Vérmes reményekkel tankoltam bele a tejet, örültem,hogy ma korán megyünk oviba, sok mindent elintézek. Fèl 8-kor eszméltem legközelebb - mint sokszor, ha Attila nincs itthon, és visszaalszom - hogy a reggel legjobb részét megint elkaszáltam. Mindegy, már késő bánat, trombitaszóra kipattogtattam a fiukat.

Kávé/Cappuccino főzés saját részre, maci kavé habosítás Lócinak, Mózi mostanában hársfateázik mézzel, reggeli kikészítése közös leülés, kortyolgatás 3 percig kb :)

Kávét forrón kezdem és leülve, majd a bögre vándorol velem a lakásban, a vége általában hideg, de enélkül nincs reggel.

Reggeli zuhanyzást, gyakran esti fürdésre cserélem szintén időtakarékosságból, illetve mert fürdeni jobban szeretek, mint zuhanyból lögybölni.

Gyerekek ruhakikészítése, Lola tisztába tevés, öltöztetés. Én ilyenkor még köntösben, max picit kidíszítve az arcom.

Sürgetem a fiúkat, mert hallom, hogy borul a legó, esik szét a tegnap összerakott teherautó, Lola megindul, szétpakolja a hulló darabokat, visítás, torzsalkodás, hogy ki verte le, ki mit "lopott el" a másiktól. Besegítek az öltözésbe Lócinál, hogy haladjunk. Mózi addigra kész, mossa a fogát. Lócit ha magára hagyom, átszellemült művészként félig felhúzott nadrágszárban elkezd játszani. Mózi a bakancsot húzza, rajtam még köntös. Forgatom a fordítva felvett atlétát, betűröm Mózi derekát, mire kiderül, hogy pulcsi nincs. Kabát le, Lóci noszogtatás, hogy csinálja már egyedül. Amikor már mindenkin kabát van, én csak akkor kapom magamra a saját ruhám. 

Lola beültetés az autóba, fiúk beszállnak. Fordulok az első motyóval, én cuccommal, táska, és ami kell nap közben, mert sok helyre tervezek eljutni. Ovis alvóka bent maradt, újabb befordulás. Kesztyűk, overálok, mert a tegnap délutáni hócsúszkázás miatt haza kerültek. 

Fiúkat bekötöm, meghúzom, megigazítom, csukom az ajtót, nyitom a garázst és a kaput, nézem az órát: 8:27. Kb ennyi kell (1 óra), hogy ébredéstől elinduljak velük SEBTÉBEN.

8:48-kor érkezés az ovi elé - első helyszín. Itt egy egyeztetett találka az egyik anyukával némi taktikai megbeszélés, 9-re bent vagyunk.

Átöltözés, elpakolás, elköszönés, még egy puszi, integetés, fél perc bohóckodás az ablakon át.

Lola nyűgös, mindig kiveszem, pedig elalszik az autóban, de ha meg kell állnom felkel, kocsiban nem hagyom.

Második helyszín a REFOMIX, ahova a mins game 11 napján összeválogatott első adag ruhát viszem el, dobom be. 

Harmadik helyszín a debreceni Tímárház, Laci bácsi levadászása végett, tanács kérés, mutatás. Parkolni picit arrébb tudok, etetem az automatát..., Lola kiszedés, megint felébredt :(

Negyedik helyszín - ha már közel vagyok a belvároshoz - anyagvásárlás, amit tegnap lehozattam Nyíregyházáról farsangi jelmezhez kell, de persze egy egyszerű fehér polár, de éppen nincs a megszokott többi helyen... Parkolót etetek megint.

Lola kezdi nem tolerálni, hogy nem tud elaludni csak 5 percekre :(. 

Közel a szülői ház - ötödik helyszín:  felszaladok szoptatni, be is állok az udvarra hátulról, de semmit nem viszek fel a gyereken kívül. Nyilván nincs otthon senki, le se vetkőzöm, csak úgy kabátostól, overálostól etetek. Meglengeti az orrom a kakaszag... Dórinak viberezek, hogy itthon van-e a szomszédban (szabin van szerencsére), és ha igen, lépjen át, mert leszaladok pelenkáért az autóhoz, itt nem lelek éppen. Neki volt, áthozta, tisztába csomagoltam, csap alatt is lecsapattam. Fél 11. Emelgetem a lábosfedőt, anya már gondosan megfőzött hajnalban (igaz nem nekem, de állva kabátostól belekanalazok. Finom jóóó hazai íz. Zöldbabfőzelék csirkemájjal... Közben teli szájjal próbálok Dórival megbeszélni mindent egyszuszra, ami azóta gyűlt fel, hogy találkoztunk :) Lola már overálban elterülve, futok is tovább.

Hatodik helyszín, találka egy fafaragóval a készülő gyermekjáték kapcsán. Lola persze addigra megint beszunyált, de nem merem a ház előtt hagyni (még jóóó, mert az autó is elkezdett a havon lefelé csúszni a kapubeálló lejtőjén...) Visszapattanok. Közben minden alkalommal babakocsi váz ki, gyerekülés Lolástól felpattintva majd le, vagy csak kinyalábolom ölben. Vannak már jól bevált helyek, ahol alig várják, hogy menjünk, oda be se viszem a kocsit, a nők elszórakoztatják, jár kézről-kézre. A bácsival megbeszéljük a dolgokat, bemutatja a műhelyet, lelkesen mesél a munkáiról és az általa nulláról összehozott vágó, maró gépeiről. Lolát közben a felesége szórakoztatja, de már sír... :(

Közben hívom a Generáli szárnyasoroszlános embert, mert nem értem el korábban, hogy ne haza jöjjön házhoz 11-re a megbeszéltek szerint, mert a városban vagyok, majd én megyek a székházba.

Megyek is. Hetedik helyszín - Generali székház: Kezdek lefőni, etetem a parkoló órákat, babakocsi váz ki, Lolát rápattintom. Most végre nem kelt fel szegény... Kb egy órát tartott a szerződéskötés, módosítás, közben az áldottjólélek felkelt, de csak álmos piri szemekkel pislog hol vagyunk, kik vannak még jelen.

Újból a parkolóban. Keresem a parkoló cédulát, sok a papír a zsebemben és a táskában, borogatok, túrok, már anyázok fejben, hogy sok ez egyszerre, és még nincs vége. Ez a mai nap ilyen. Még van időm az ovi előtt.

Irány egy pince textil nagyker - nyolcadik helyszín, mert anyagra vadászok. Ez a baj, ha hamarabb elképzelem, mint hogy megtaláljam. Nem merek nem parkolót dobni, miután itt a közelben a múlt héten megbüntettek azért, mert odaléptem a kirakathoz, megnéztem, hogy reggel 8:57-kor nyitva van-e már az üzlet, bedugtam a fejem, megkérdeztem van-e gomb, és mire visszanéztem az autóra, már írta a fickó a büntetést, sőt hajthatatlan volt, mehettem Lolával fellebbezni, panaszt írni stb-stb - ÚÚÚÚtálom ezt a rugalmatlanságot ebben a városban. Szóval kiszállok, parkolok, Lolát ölben kinyalábolom elszaladunk a boltig, ami TECHNIKAI OKOK MIATT zárva. Ok, nem baj, van még idő egy másikra addig, amíg fél 2-re a fiúkért az oviba kell mennem.

Kilencedik helyszín - textil és rövidáru kis- és nagyker - Asszonyok itt előszeretettel Loláznak, de anyag nincs olyan amit szeretnék, a raktáruk máshol, otthagyott minta alapján majd szólnak, van-e, lesz-e. Ahhhhh....

Tizedik helyszín - újból az ovi. Lolát kiveszem, babakocsit nem veszek elő, óvó néni majd megfogja, amíg a fiúkat összeszedem. Szóltam, hogy alvásidőben jövök, mert tegnap reggel oltásokat kaptak (Lola 1, Mózi 6), és ma csak ekkor tudtunk státuszt csináltatni, múlt héten betegség miatt elmaradt). Mózi nem aludt, Lóci keveset. Alig bírtam életet lehelni belé, mert ő rettentő mélyen alszik.

Tizenegyedik helyszín - lepattant, ótvar orvosi rendelő és tanácsadó szoba. A költözés miatt átkerültünk ugye másik körzetbe. Elsőnek az orvosi rendelőbe léptünk be, ahol merev hajléktalan szag, egy bácsika üldögélt bent, jessszus, én ide nem jövök!! Szerencsére az épület  másik végébe kellett, de ez is miniatűr helyiség rekkenő hőséggel. Mire 3 gyereket levetkőztetem, Lolát kb egy sámlin (shumlee-n ;-)) addigra csorog a hátamról a víz. Timi egy nagyon szimpatikus, rugalmas fiatal lány, ügyesen bánik a gyerekekkel, ezt érzik a fiúk is. Bent az orvosi rendelőben készül a státusz, nem bánnám, ha nem nyúlnának semmihez, mert persze orvos már nincs benne. Tapogatnak, bélyegzőt néznének, hadonászik Lóci a szemvizsgáló mutogató pálcával, forognak a széken, de csak elkészül minden.

Öltözhetünk, futhatunk haza - tizenkettedik helyszín, mert 3-ra jönnek internetet szerelni mivel örökösen SZAR!!! A pára miatt a vezeték beázik, és lecsatlakozunk az antennáról, meg kisül az egész, legalább negyedjére jönnek megcsinálni. Lóci kevesett aludt az oviban, ennek már vannak előszelei. Szerencsére késnek, így Lolát végre etethetem, altathatom, de esze ágában nincs aludni, fel van dobva a fiúktól. A fiúknak kenem a kalácsot, eszegetünk, csipegetünk. Fél 4-kor telefonálok, hogy még nem értek ki, remélem, nem felejtették el, mert ha a sötét miatt nem másznak ki a tetőre és tolódik az egész, akkor azt már nagyon nem akarom. Jönnek-jönnek. Hívom a villanyszerelőt, egyeztessenek az internetessel, hogy mi hova lett vezetve, dugva a falba stb. A fiúk fent lebzselnek, nézik a munkát, Lóci egzecírozza Mózit, hiába szólok, csak vihorászik (álmosság legfőbb jele). Érzem, hogy zsibong a vérem, emlékeztetem Lócit, hogy fejezze be, mert beküldöm a szobájába., anya részéről fogy az energia. Csak nem hagyja abba. ... megy (általam, ölbe veszem, és beviszem) a szobájába :). 

5-kor mennek el, nincs kedvem játszani, ezt meg is mondom a fiúknak. Korai fürdés, közben rakom be a mosást, pakolom ki az autót. Szerencsére hárman fürdenek együtt, Lolát veszem ki leghamarabb, és a fiúk már ügyesen kiszállnak, ha jó napjuk van, akkor a játékokat is kiszedik maguktól. Ma megint ügyesek voltak. De előbb Lolát altatom, sikerül is. Válogatom a levetett ruhákat, de minden szennyes, pakolom a fürdőszobát utánuk, meg kérem őket, hogy törülközőt akasszák fel, vegyenek pizsit, játékokat hordják be, mesét válasszák ki. Vacsora alatt felkel Lola. Ennyit aludt egyelőre. Amíg mi vacsizunk, ő sajtot nyammog. Megpróbálom megint letenni, de egyedül újból (vagy azóta se? -nem tudom mikor írtam róla) nem alszik, ordít az ágyában. Bebújok vele, de nincs siker. Akkor jön ki hallgatni a mesét ő is. Ha nem hozom ki, akkor megint bedől az egész esti menet, mert vele töltöm az időt. 

Mese Mózinak az ő ágyába bebújva. Rumini. What else? Addig Lóci legózik a szobában.

Majd mese Lócinak az ő ágyába bebújva. Rumini (csak másik könyv)

Lola közben pakol, matat, sír, nagyon nyűgös, ilyenkor csapódik le a túlgerjesztett nap, hogy nem tudott aludni, és most sem. 8-ra ágyban a fiúk, Mózi hófehérnek tűnik, fáj a torka.... Mi lesz ebből reggel vagy éjszaka?

Megyek Lolát altatni, kb fél óra kellett, és beszunyált.

Most pedig 21:49. Megyek teregetni, vacsora romokat eltakarítani, és varrom a jelmezeket, amíg bírom.

Mesekönyvek nagy becsben

Muszáj vagyok elkottyintani, milyen megtisztelő és egyben jóleső megkeresést kaptam tegnap. Egyenesen a nyomdából egy első magyar fordítású mesekönyvből kapunk egy példányt, egy szintén háromgyermekes Tűkkelütöttolvasó Édesanya felajánlásával.

Szerintem nagyon sokszor szóbakerült (mert szóbahoztam ;)) itt az oldalon, hogy elvi okokból nem támogatjuk a TV nézést (nincs is TV kb 14 év óta a háztartásunkban), viszont helyette sok-sok mesekönyv átfolyik a családi szűrőberendezésünkön. Valamelyiket gyorsan megemésztjük, és nem sok "sűrűje" akad fenn a rácson, hónapokig nem kerül elő a polcról. Ellenben vannak mélyenszántó irodalmak, amiből szerepjáték, dekorgumibáb vagy farsangi jelmez is készül. Egyiket-másikat rongyosra olvassuk, sőt Lola is elkóstolgatja már a csücsköket. Nem ragaszkodunk csak magyar mesékhez, nem kikötés a népmese, ráadásul a gyerekek elég jó érzékkel éltetik a legjobbakat, legviccesebbeket, a legösztönösebbeket vagy a legjobb fordításokat. Pl Tatu és Patu visszatérő két kis hős. Nem beszélve most Ruminiről és Balikóról. Biztos, az sem elhanyagolható részlet, hogy rettenetesen szeretek mesét olvasni nekik. Már eleve az összekuckózás és a fókuszált figyelem mindannyiónk részéről. A legkakibb állapotomból is kiragad arra az időre, és szinte 99% ig ott tudok lenni velük. Nincs párhuzamos cselekvés, nincs rotáló gondolat, nincs kellemest-a-hasznossal érzés. Vegytiszta win-win szituáció :). Feltétlenül beszámolok az oldalon, ha megjött a könyv, a fiúk is várják nagyon.

Harmadik nekifutásra, hátha.... - szülinapok 2017

Lola után 2 nappal Mózi zárja a szülinaposok sorát. A legnagyobb Fiam...

Vasárnap jött a család hozzánk. Mindenki besegített valamivel, hogy éhen ne haljunk... :D Készült boszorkánytál szarvasból Anya, tepertős pogácsa pedig Géza Papa keze alatt. Dóri madártej szeletet sütött, Mama gesztenye tortát és gyümölcskenyeret hozott. Falatkának én és a tűzhely fetával töltött datolyát készítettünk bacon-be göngyölve innen, Lolának sütőtökös vegán nyers tortát, Mózinak almás-banános mackó tortát (erről lehet, nem is készült kép végül...) és egyre jobbak vagyunk pizza variációkban és beercan grillcsirkében. Kellett is az energia 16 emberre. Szerintem nagyon jól sikerült a party, Mózi pedig olyan őszinte örömmel mondta futkosás közben, hogy olyan jó, ez a születésnap, Anya. Illetve a gyerekeknek is megeresztette, hogy Olyan jó, hogy jöttetek... Fénykép viszont csak telefonokkal készült sebtében, nekem pl erre abszolút nem volt kapacitásom. De az így :D. Ilyen ha az ember egyéves, és az első falat tortát ekkora kíváncsiság övezi...

Muszáj vagyok rövidre zárni a beszámolót, mert különben megáll az élet blog city-ben, és azt nem szeretném. Pakolászom a képeket sorban, hogy legyen fent belőle egy-kettő, de az insta elszívja az affinitásomat, mert a nagy többséget napi szinten oda töltögetem. Pakolom még, ha begyűjtöttem mindenkitől. Tudom, hogy hétévégn kellett volna vagy max hétfőn még ezt befejezni, mert akkor voltam igazán érintett, bocs.

.

Farsangi apró

Mielőtt továbbfűzném itt a blogban a születésnapi szemeket, szeretném időben jelezni, hogy az óvodában, iskolában hamarosan megrendezésre kerülnek a farsangi mulatságok. Ha van remek ötletetek és igényetek az egyedi megvalósításra, de nincs elég idő vagy kézügyesség a kivitelezésre, ne alkudjunk meg a gagyi áruházi nejlon kosztümökkel, segítek!

referenciának álljon itt a tavalyi bejegyzés ;-)

Itt is a nem soká'

Míg el nem felejtem. A héten kibiggyesztem vmelyik random napomat (vagy többet is), hogy zsonglőrködjek itt az oldalon is velük :). Már többször belefogtam a napirendem listázásába, hogy lássam, merre vannak megbúvó percek, de aztán összegyűrtem az excel munkafüzetet, és megbeszéltem magammal, hogy nem a legjobb időben próbálom elkezdeni a vezetést, mert Lola elég kicsi még ahhoz, hogy úgy nézzen ki a napirend, hogy: szoptatás, öltöztetés, ovi-fuvar, posta (vagy bármi), tízórai, kávézás, etetés, tisztába tevés, altatás, szoptatás, ebéd (készítés és vagy csak etetés), nyüszögés, játék, stb. Ebbe jó esettel 2 egybefüggő épkézláb órát tudok belepasszírozni, ami én vagyok kizárólag. És ez nem panasz, csak csodálkozom sokszor, hogy nem haladok. Ilyenkor sokáig fent vagyok, de reggel nem tudok kelni.

Szóval szülinap. Lola és Mózi közel járnak egymáshoz. Éreztem, hogy most nem lesz affinitásom rengeteg papíralapú dekorációt szerkeszteni, nyomtatni, díszíteni, de Lolának csak szerettem volna egy ünnepi girlandot varrni és ragasztani (mert papír és textil) csüngő kis csillagokkal valamint egy hajpántot szintén papír kis csillaggal. Kb 6-8 szál babahaja van még, ami a feje tetején nem hullt ki, és most kb bő 10 cm hosszú. Észre sem lehet venni, de majd' minden nap végig futtatom az ujjaim között, hogy van-e még belőle, és meglep a hossza :). Vasárnapra toltuk át a szombatra hirdetett családi köszöntőt, mert Poszikó Brüsszelből csak így tudta megoldani. Lola 3* k el fel az esti fektetés óta, ami egyébként fél 10-g eltartott, most pedig fél 11... Ilyenkor szoktam feladni a napot, és bealszom vele... Bocsi. Hát pont ilyenek a napjaim. Minden félbe van hagyva, és 10* ugrok neki, hogy be is tudjam fejezni :(

Folyt. köv. nem soká'...

Kellőképpen távol vagyunk az ünnepi eseményektől, ahhoz, hogy ne legyen túl gejl és szétfolyó pacni a róluk szóló megemlékezés. Nem akarok újságíró módjára, csak a tényekre hagyatkozni, mert sokkal-sokkal több volt bennem annál megint. Nyilván :). Nekünk a január egy második karácsony, sőt. A család apraja-nagyjának esik erre a hónapra valamije, bármije. Kezdte Lócika a sort január elején, alig hagyva időt az eszmélésre, hogy új év, új kezdet.., de legalábbis egy erős folytatása a tavaly megkezdetteknek. Születni is pont így született. A kiírtnál hamarabb, semmi jelét nem adva és időt sem hagyva morfondírozásra, találgatásra, hogy vajon mikor szeretne megérkezni… Természetesen az NST utáni UH küldött egy józanító tockost, hogy 39 hetes (is lehetek) vagyok, és akár már holnap is születhet, a bizonytalan kiírt dátumnál jóval hamarabb. Mert nem sok biológiai kapaszkodót adott a kezünkbe tavasszal, hogy mikor is fogant. Nem volt előtte még beállt és bevált havi sormintám, de a biztonság kedvéért Eszter lánybúcsúja és esküvője előtt végzett terhességi tesztek is mélyen hallgattak róla, hogy ott lapul valahol. Az esküvői bátor pálinkázás után az egyre gyakrabban jelentkező reggeli kávéundor kezdett gyanús lenni, mire végre kimutatta a teszt is, hogy ITT VAGYOK!!! Az nst után este nekiláttam babaruhákat vasalni, mert lehet mégis el vannak számolva a napok, ha 39 hétnél is tarthatok (zárójelentés is kérdőjellel tartalmazza a 36-39. betöltött születési hetet). Mózi éjszaka felsírt a kiságyban, kinyaláboltam, ekkor éreztem, hogy hoppp… esetleg, mintha valami megmoccant volna bennem alul. Visszaputyulgattam, és visszatettem az ágyába, majd én is visszadőltem, de nem tudtam egyből aludni. Még jóóó. Nem kellett sok időnek eltelni, hogy nyilvánvalóvá váljon, szivárog a magzatvíz… Ekkor éjjel ébresztettük anyát (az enyémet), hogy jöhet Mózi álmát őrizni, sebtében összepakoltam a bőröndöt és magamat, majd begurultunk Attilával a klinikára. Azzal terveztem, hogy minden komolyabb „kábító”nélkül érkezik Lóci, sokáig nem is nagyon mozdultak az események, majd durr... a közepébe. Már kérni se lehetett volna semmit, mert gyűrődött ki. Versenyre igyekeztek a szomszéd szobában egy másik kislánnyal, ahova párhuzamba besegített a szülésznő, mert kiderült ’közös Judittal’ terveztünk, közösen előre hozott NAGY nappal. Lóci versenyszelleme azóta is fennáll. Masszívan :). 

Mindegyikre emlékszem. Mindegyik szülésre. Mózi maratoni érkezése után sétagalopp volt Lóci, de persze ezt csak utólag érzem a gyorsaság miatt.

Januári dátumok szerint Lola volt a következő. Ő még a legelevenebb emlék, mert szombaton épp 1 éve volt, hogy csatlakozott hozzánk. És amit már írtam korábban, csak megerősíteni tudom: A legjobb dolog, ami a 2 fiú után még történhetett velem/velünk. Ez lengte be az egész hétvégét. Talán más „vegyes-tüzelésű” anyuka is meg tudja erősíteni a tapasztalatomat, hogy lány gyermeket másként szeret, mint fiút. Nem. Nem azt mondtam, hogy kevésbé. Sőt, nem is azt, hogy jobban. A másságát viszont régóta érzem. Még azt is megkockáztatom, pedig lehet önzőség ezt hinni vagy gondolni, de Lola az eddigi leghatékonyabb szűrő. Rajta keresztül, benne átlögybölve sokkal jobban szeretem és elfogadom magam, mint korábban bármikor. Azt pedig erősen remélem, hogy bármilyen „csimbókom”, amit feloldott vagy megoldott, nem marad benne. És itt most nem kell világmegváltó pszichológiára gondolni, hogy akkor vajon mennyire voltam beteg személyiség :D. Ez csak egy tök egyértelmű megállapítás, amit az elmúlt egy évben többször éreztem. A köszöntést vasárnapra időzítettük, így több nap jutott az ünneplésre fejben is. Sok blogger, sportoló, közéleti személy is megemlékezett az oldalán a veronai buszbalesetről, én pedig egész késő estig hajtottam a fejemből az egyetlen képet, amit a hírfolyamonban megláttam, és nem voltam hajlandó sem elolvasni, sem tudomást venni róla, hogy ne vágjam el a szülinapi mámoromat. Este későn, már 11 után pótoltam be a híreket, és nincs rá képességem sem akaratom, hogy leírjam ide vagy kifejezzem ennek a szörnyűségnek a bennem keltet hatását. Gyász-események feldolgozásában és reagálásában nagyon nem vagyok „jó”, sőt tehetetlenül suta vagyok (hál’Istennek…). Viszont minden este bemegyek még a fiúkat betakarni, megpuszilni, amikor fekszem, akár mennyire későn is, most azért rendesen bekönnyesedett a szemem, mikor megigazgattam a takarót rajtuk. 2011, 2013 és 2016 januárjában az összes 3 kg alatti kis csomagon túl egy-egy sokszorosan nagyobb tömegű és ki nem mondott, mutatott aggódást is szültem. Nincs ezzel semmi baj, sőt. Pont így nyomta agyon az én szombati szülinapi derűmet ez a borzalmas veronai tény…. Később folytatom.

Lényeglátó kérdések

Már jön is az ígért kapaszkodó. Ez nem feltétlenül a mins game lényege, mindenhol jól jön NAGYON! Gyakorló vagyok, de vannak frontok, ahol sokat alakultam.

• Ez a tevékenység a lehető legjobban járul hozzá a célom eléréséhez?
• Ha még nem lenne meg ez a holmim, menyit fizetnék érte, hogy enyém legyen?
• Melyik feladat elvégzésével járulok igazán hozzá a célom eléréséhez, és mit kell elhagynom, hogy erre legyen időm?
• Mit szeretnék igazán komolyan csinálni?
• Mit áldozzak fel azért, hogy ezt megtehessem?
• Mit is akarok valójában?
• Ha a válasz nem egyértelmű igen, akkor legyen nem.
• Csak a lehetőségek legjobb 10%-ára mondok igent.
• Ha ez a lehetőség nem volna, mit tennék meg azért, hogy megszerezzem?
• A lehetőségek mérlegelésénél azt kell kérdeznem: mire mondok nemet, hogy a maradékkal közelebb kerüljek a célomhoz?
• Ha világos képünk van a lényeges dolgokról, könnyű nemet mondani a lényegtelenekre, csak meg kell tanulnunk a lassú „igen”-t és a gyors „nem”-t.
• Ha korábban nem fektettem volna be - időt, pénzt – ebbe a projektbe, most mennyit fektetnék be?
• Tudok hasznosabbat tenni az időmmel és pénzemmel, ha ezt a futó projektet abbahagyom?
• Mi akadályozza a valóban lényeges célok elérését, a feladatok végrehajtását? Mi/ki/minek hiánya, vagy felesleges megléte a szűk keresztmetszet a cégben?
• Egy feladat inkább készüljön el időben, mint tökéletes legyen.
• Nem tudok minden egyszerre elérni, csak szétszakadok, inkább kis lépésekkel, de sorban cselekedni.
• Gondolkozzam azon: most éppen mi a fontos?, mert ez segít koncentrálni a feladatokra.
• Először/reggel mindig a legnehezebb feladatra koncentrálj, azt végezd el minden előtt.
• Ha van egy listád a napi feladataiddal, akkor kérdezd meg: mit kell megtenned ahhoz, hogy nyugodtan alhass? Ha csak egy dolgot csinálhatnék, mi lenne az?
• Jutalmazzam a munkatársaim (bővíthető) kicsi haladását is.

Lényeglátás vs. Mins Game - Minimalista kihívás: szabadulj meg a felesleges cuccoktól 30 napon át!

Bő egy éve olvastam Greg McKeown Lényeglátás című könyvét, és most hogy pucolom a gépemről a felesleges tartalmat, megtaláltam egy word sorvezetőt is ezzel kapcsolatban, hogy könnyebben boldoguljak (ezt a tartalmat mindjárt be is másolom a blogba, hogy a doksit kitörölhessem, és másnak is hasznára váljon). Ezen túl a napokban szembejött velem az instán egy régebbi történet, a mins game, amit több hazai blogger oldalán is megtaláltam idén. Pl az Időtetriszén. A lényeg a következő magyarul :). 30 napon keresztül kell megszabadulni felesleges, otthon begyűlt dolgoktól minden nap eggyel többtől. 1. nap egy darabtól, második nap kettőtől stb. Ha jól csináljuk, és lomos-gyűjtögető kis mókusok vagyunk, akkor ez a 30. nap végére akár 465 db cucc mínusszal zárulhat. Ezeket el lehet ajándékozni, el lehet adni, ki lehet dobni stb. 

Én ezennel felbátorítom barátnőimet és családomat is, hogy szálljanak be a játékba. Együtt könnyebb. Még esemény is létrejött erre, ha gondoljátok csatlakozhattok, posztolhatjátok akár instán a #minsgame hashtaggel, de nem szükséges a nyilvánosság, a cél a fontos és a végeredmény. 

Biztos vagyok benne, hogy találok feles motyót még így is, hogy rendszeresen behordom a nejlon szatyrokat, zacskókat az oviba, pakolom a jófogásra a nem használt eladható matériákat, a lestrapáltabbakat tesszük a Refomix konténerbe stb. Visszautasítom a felesleges túlvásárlásokat, ajándékozásokat, ha biztosan nincs rá szükségünk. És kb tényleg nincs. Vegyétek elő a kreativitásotokat, akár tervezzetek előre, hogy pl a 15. napon mi lehet az, amit ki tudtok ebrudalni otthonról :). Nagyon jó alkalom ez az eddig halogatott felesleg kipucolására. Én viszont kibővítem a játék tartalmat, már csak magam miatt is. Ne csak tárgyi dolgokban gondolkozzatok, hiszen eléggé billen a mérleg az online világ felé. Tegyetek rendet a felhőkben, laptop meghajtókon stb-n is. Én biztosan fogok.

Itt pedig a lényeglátó gondolkodásmód kialakításához szükséges kapaszkodó mindjárt.

Most azért megy a morfondírozás, hogy Lola egyéves szülinapjára hogyan készüljek külön, mert pont az össznépi családi 3 gyereknek összevont eseményre esik Lola első NAGY napja. Már most gyakorlom az egy évvel korábbi dolgok átélését és az azokon való meghatódást, mert valszeg pont aznap nem lesz időm fenekestől megmártózni az akkori eufóriában.

A napokban többször bevillant, mert újabb fogak csücskösödnek Lola ínyéből, hogy fogzástól függetlenül kinek mi a jól bevált pálinkás kiflije, amit a legutolsó pillanatban, esetleg az összes korábbi nevelési elvét sutba vágva vet be, hogy csillapodjanak a kedélyek. Biztosra veszem, hogy a hordozókendő; a soron kívüli - vagy nevezzük "hivatalosan" igény szerinti - szoptatás a másik esélyes, de remélem, vannak ennél leleményesebb/viccesebb megoldások is végső elkeseredésben :). 

Lola Baba a közelgő egy évével hozza az egyévesek minden jellemzőjét. A saját időm átmenetileg megint beszűkült. Ebbe hol belenyugszom, hol nem, és csak azért is bele akarom préselni magamat a 24 órába. Ez időszakonként okoz kimerültséget, ami nem büszkeség, de a gyerekekkel közösen kortyolgatjuk a levét. Ilyenkor nincs kedvem játszani, vagy az autóban minden reggel Danci mesét mesélni, nem hagyok akkora kifutó pályát nekik, szigorúbb vagyok, nem megy a játékos leszerelés stb. Na de Lola fújja az orrát, olyan észrevétlenül érti meg a dolgokat, hogy nem tudom megállapítani, hogy mikortól lett ennyire értő lény. Ismerkedik a testrészeivel. 'Hol a nyelved, pocakod?', értésemre adja, hogy milyen játékot szeretne játszani. Csipp-csipp csókánál régen heseget, szereti a tükörképét, beszélget vele. Rettentő jó dolga van 2 idősebb ilyen fiú testvérrel, akik húzzák-nyúzzák, hordozzák (inkább lógatják a hónaljánál fogva :)) ölben, Mózi kiveszi (=kihúzza:)) a rácsos ágyból, etetőszékből, vetkőztetik, pelenkázzák, próbálgatják. Ha éppen nyűgös, és nem tudok ugrani, akkor Mózi az ölében höccögteti, lógatva ugrál vele, amit rossz nézni, de Lola kacagja :D. Zeneszóra, énekhangra egyből aktiválódnak a boogie sejtjei, és riszál, bólogat. De még a telefon hangjára is. Éjjel-nappal szopik, de van is mit. Ezen túl persze eszik mindent. Sőt! Enne több mindent is, mint amit egy harmadik gyereknek kijáró lazaság, és némi hozzátáplálási keret "megenged" :). Pakolássza a játékokat, kockákat ki be, közben dünnyög mellé, imád kotorászni, kevergetni a legós dobozban vagy a fiúk filctollas-zsírkrétás-színes ceruzás kosarában. Élvezi a matató, csörgő hangokat. Valamelyik reggel, mire kabát volt mindnyájunkon, ő összebélyegzőzte a tenyerét és szája csücskét Mózi "céges ;-)" pecsételőjével... A karácsonyfáról szedegeti a mézes díszeket, amik alul vannak, és elér. Ügyesen áll, mászik, lépcsőzik, még menni nem megy kapaszkodva sem, max egy-egy bizonytalankodó lépést. Megint új hangokkal tarkítja a kínai-magyar babaszótárat, imádom hallgatni. Beindult a nap közben reggel, ezt még csendes félhomályban sikerült elkezdenem fél 8-kor :D.

Bimba Design - ... mert szeretjük

Karácsony előtt amikor hazaadták a tornazsákokat az oviból, és kezemben fogtam Dia kis lemuros zsákját, eldöntöttem, hogy lesz Bimba poszt :). Ezek egyike sem reklám vagy fizetett hirdetés. Szubjektív csodálatom vagy én és családom tetszése által gerjesztett hullámok vetik partra ezeket a 'mert szeretjük...' posztokat. Alá is fogok címkézni a korábbiaknak, legyen az könyv, kirándulóhely, étterem, program bármi, bárhol. Apály idején jó lesz ezeket a - fövenyen kiterített - bejegyzéseket visszaolvasni, egyben látva véleményünk formálódását. Hűűű, de hétvégi-kipihent körmondatok ezek megint :))). Bocs.

Dia munkái először - hol máshol, ha nem - a facebookon jöttek velem szembe még tavaly, amikor az első Pici Piacomra jelentkeztem, és az alkotók bemutatásra kerültek. Arra emlékszem, hogy akkor csak azt éreztem az egészből, hogy NA, EEEZ végre más, mint sok minden. Hogy nem csak újraértelmezett, lemagyarosított izééé, hanem igazán egyedi. Annyira megtetszettek a karakterek, hogy mindegyik egy-egy geometrikus formából (főként négyzetből) indított, érződik a gyermekisége, szerethetősége és ennek ellenére abszolút nem bugyuta olcsójános. Az összes darab közötti összhang "oka" egyértelműen a profizmus. Az meg hogy élénk, karakteres színekből áll hab a tortán. Bejátszik az iparművész végzettség ;-). 

Egyelőre a tervezéstől a festésen át, a varrás és csomagolás is Dia kezében van. Szívem szerint a standot hazavittem volna székestől nénistől (nekünk mondták ezt apáék, amikor kicsik voltunk, és a fél trafikot végig hadonásztunk, hogy mit szeretnénk kérni onnan - a szerk. ;-)). Mivel 5* végiggondoló típus vagyok, 5* megrágom, hogy kell-e valami, szükség van-e rá, és miért, nem vettem semmit. 

Amikor továbbra is rág belülről valami, hogy kell-kell-kell, és ígéri nekem, hogy nem okoz majd vásárlás utáni disszonanciát, akkor behódolok. Újra és újra szembejött velem FB-on, és biztosra vettem, hogy valamit veszek. A Bimba termékére egyből azt érezem, akármikor meglátom, hogy ehhez nem elég csak az eltökéltség ehhez tehetség is muszáj. Pont az a 10%, ami nem a szorgalmon múlik, hanem ez az egész 'bezzegje'. A bécsi Pici Piacon egymás mögött ültünk a buszban, és volt időm kicsit alaposabban szemügyre venni a motyót a vásáron, így ajándékoztam meg a nap kitartó hősnőjét (Lolát) az oroszlános csörgővel. Szeptemberben Lócika, ki más :)) kapta tőlem a makis, hátára is vehető zsákot, de a sor itt biztosan nem ért véget. Szemezek erősen egy szitázó workshoppal is, ahol az én két kezemet is beletehetem a munkába, ezáltal picit magaménak érezve a sikert. Minimum egy hariZSnyanadrágot összeeszkábálok magamnak. Megmutatom majd a végeredményt.

Mi lesz az ebéd/vacsora? - letölthető Excel

Ez izgi kérdés. Akár hangos gondolkozás, akár nekem szegezett. Nem nagy a főtt ennivaló-igényem, simán elropogtatom hetekig a  tescos, aldis kisperecet, ropit, pufi búzát vagy pufi rizst különböző feltétekkel, mártogatókkal. Ha van sajt, alma, műzliszelet és kávé, akkor minden van :)). Viszont a család többi tagja nem így van ezzel. A gyerekek esznek az oviban többnyire, Attila meg vagy rendel vagy nem. Azt már rég megbeszéltük, hogy a rendszeres (ezalatt a napi) főzés rég túl van a kapacitásom külső határán, elég hektikusan űzöm. Azért minden héten készül valami vagy vacsikra, vagy ebédre, vagy sütök, vagy épp egyszerre mindent. Hétvégén ha itthon vagyunk, akkor biztosan rettyintek megbízható hazait. Ünnepekkor szintén. Ami nagy segítségemre volt: egy tervező, egy előre megírt választék, ami tartalmazza a hozzávalókat, így én csak beírom az utolsó oszlopba annak a hétnek a számát, amikorra tervezem, a végén rászűrök, és már kész is a bevásárlólista. A tapasztalom az, és anno a szülői házban is ez volt a neheze, hogy kitaláljuk, ötletet adjunk, mit ennénk, ráadásul változatos is legyen. Ezzel a táblázattal ki is pipálhatjuk az ötletetelést és a mi kell a bótból kérdést. Megosztom Veletek, hátha másnak is ilyen hasznos segítség lesz, bővítsétek tovább bármilyen ízlésnek, diétának megfelelően.

INNEN tölthetitek le!

A kertesház jellemformáló ereje

Szeretettel meghívlak benneteket instagramra, a képek többségét most már odapakolom.

Tényleg úgy érzem, hogy nem sok minden fog ki rajtam, ha én is úgy akarom az ellenkezőjét, max torlódnak a dolgok időhúzás, bátorsággyűjtés, tudásbeli hiány, túlburjánzó 'akarom' tevékenység stb miatt. Viszont továbbra is úgy fest {hajszálvékonynyit (? vagy hajszálvékonnyit :)) esetleg javult}, hogy fosok az egértől. Már a gondolatától is, hogy velünk laknak. Nincs nyoma különösebben, nem hallatszik a majszolgatásuk, de egyszer ugye kikandikált a farka a légkondi alól, két ünnep között pedig Mózi fedezett fel egyet elcikázva a mosókonyhában. Ezek már mind kézre is vannak kerítve. Decemberben, amikor a hó esett, és a lépcsőt akartam leseperni, akkor egy macska kedveskedett egy még gőzölgő, véres kis cincogival a kuszöb elé. Vááááá!! A gyerekek abszolút nem borzadoznak tőle, és is igyekszem bátornak mutatkozni, de tegnap legszívesebben velük aludtam volna, mert Attila nincs itthon :D. A mikro feletti szekrénybe, ahol a fűszerek, olajok, kakaópor, mazsola stb van bekotortam hátulra, mert onnan kellett valami. Akkor csúszott előre két mini, marcipános Ritter Sport, ami az adventi és Mikulás időszakból maradt ki, mivel nem szeretjük a marcipános dolgokat (enni. max díszíteni ;-)). Meg volt rágicsálva a sarka. Mind a papír, mind a csoki. Épp csak a csücske. Ő sem szereti a marcipánt. Szamosékkal fogok egeret riasztani. Ennek tudata, hogy egyre közelebb merészkednek hozzám... Undi Guszti! Nem lehetnek sokan, a ragacsba a padláson anno 3 ragadt bele. Valaki még mindig itt kóricál, hacsak ez nem régebbi rágcsa nyom, és ő volt a mosókonyhában. Passz. Szó szerint összeszedem minden bátorságom ellenük. Biztosan ez is tanulható, fejleszthető, leküzdhető, mint minden más. Majd megszokom. De hogy ezekért valaki pénzt is ad, és hazaviszi... - nem fér a fejembe. Meg hogy miként születhetett ennyi cuki egér mese :D.

* ÉVINDÍTÓ AKCIÓ *

Legyen vidám és színes a január így az ünnepek után is. A hónap legvidámabb darabjait itt találjátok. Vagy a http://www.shumlee.com/ oldalon kattintsatok a montázs BUÉK képkockájára.

Mondom a legnagyobb kihívásomat idénre. És ne röhögjetek :). Ja, és független a januártól, nem feltétlenül pont most kezdem, nem fogadkoztam, sőt még el is döntöttem, hogy az alapozást, hangolódást elkezdem decemberben, hogy ne nyikorogjon a folyamat nagyon januártól. Szokásrendszerem megváltoztatása a cél. Ok, nagyon sok minden nagyon jól működik vagy legalábbis nekem tetszik, egy-két pöti dolog viszont zavaró. Vagy inkább felelőtlenség, hogy tudok is róla, de nem vagyok képes változtatni rajta. Egy olyan működő mechanizmusra van szükségem, ami 3 gyerek (és akár mínusz egy apuka) mellett is állja a sarat. És ez leginkbb a fekvés-kelésen alapul. Nálam és a gyerekeknél is. Ami vonza az esetemben az elfogyasztott kávé mennyiséget, és mellé betársul, hogy rettenetesen nem iszom vizet, mert nem hiányzik. Hiába tudom,  hogy estig még egy pohár víz sincs a rovásomon csak 3 hosszú kávé tejjel, akkor is a muszáj lép életbe... Szeretem a működő rendszereket - tudjátok. Legalábbis a fő vonalát, mert a nagyon agyonszabályozott dolgok fenntartására én túl kényelmes vagyok. Picit hedonista fajta. A kerótúrákra is mindig úgy készültünk, hogy Sanyikámmal mi voltunk a slendriánok. A lényeg az volt, hogy bicaj, sátor meglegyen (a biciklit én át is nézettem, nem bíztam a véletlenre), illetve a kb útvonal, a többi meg ahogy lesz, úgy lesz (és mindig milyen jól lett.... - ez veszettül hiányzik sokszor). Biztos lesz hol aludni, biztosan találunk kempinget, ha más nem, tekerünk még 30 km-t. Jó volt Pata ellenpólusnak, aki szíve szerint előre le is foglalta volna a szállásokat, valamint hármónk közül ő volt a gondos Patikárius is ;-). Viszont mi van, ha útközben kedvünk van lekanyarodni, vagy többet időzni vagy bármi. Hát ezzel így vagyok hétköznap is. Ha éppen hatalmas szerelemben játszanak a gyerekek, vagy Mózi akar segíteni az esti vacsora romok elpakolásában, mosogatásában, akkor rég nem érdekel, hogy már a kádban kellene lenni, mert egyébként csúszik a mese-idő stb. Vagy ha a Rumini annyira jó, és Mózi annyira kéri, akkor nem csak egy részt mesélünk hanem többet. Vagy akár reggel is, és bedől ezzel a délelőtt. Ez a fajta rendmániám akkor üti fel a fejét, amikor saját dolgaimhoz annyira nem férek hozzá s annyira hatékonytalannak érzek egy-egy napot, hogy elhatározom, kell ide a szigor vagy legalább a szigorú időrend, menetrend. Nincs több háromnegyed órás fürdés, reggeli fél 8-as kelés, hosszadalmas öltözködés stb. Nincs értelme az orrszívóporszívó és a feles akváriumi levegőztető zsinórból összehegesztett locsolóberendezésnek, hancúrozásnak a kádban, mert csak nekem lesz több melóm a felszámolással, és marad a könyörgés vagy siettetés, hogy legalább fél10-re befejezzük az esti rutint. Sokkalom az interneten bóklászásomat, mert mindig eszembe jut valami, aminek utána akarok nézni, el akarom olvasni. Sokallom a félbehagyott, csúsztatott teendőimet, de ezt is figyelem egy ideje, hogy miért. Nem mindig magam hátráltatója vagyok, de legalább azon a részén tudok (tudnék) segíteni. Keveslem a mozgást, ami már heti 3*20 percben megütné a (VERY) WELL DONE szintet. Be is rekesztem ezt mára, mert hamar takarodót fújok/fújtam itthon. Aztán havonta majd beszámolok, elégedett vagyok-e a változással. És amennyiben igen, megosztom a praktikámat. ÉS ISZOM MÉG 3 dl VIZET!!!

Under Construction

Igyekszem magamat csiszolni, ahol nem vagyok elégedett a teljesítménnyel, azokon a fájó tyúkszemeken, ahol irigyen pislogok a mellettem vadul motorozókra még akkor is, ha én lassabban érek meg dolgokra, és ezt már helyén is tudom kezelni. Félek attól, amennyiben azok példáját sikerül követnem, akikre felnézek, akiknek ámulok-bámulok az ötletein, sőt valójában a megalkotásukon, sikerül nekem is megütni a mércét, találok-e újabb szintet, és/vagy hol van ennek a vége? Erre mondják, hogy határ a csillagos ég? Évek óta észlelem magamon, hogy az olyan emberek nyűgöznek le, akik olyat tudnak, amit én nem, és azt vérprofin. Totálisan mindegy, milyen elfoglaltságot űzve, de azt kitartóan és mindig jobban. Valljuk be kurvára unom a "lufi fújást", annál jobban tetszenek, tetszenének a tények (mert azok valóban makacs dolgok... ;-)), annál jobban elbűvöl egy-egy kitartó egyéniség. Várjatok! A kettő nálam nem jár kézen fogva a szeretéssel. Szóval nem ez a kulcskérdés. Gyermeki szinten izgatnak a gyárlátogatások, egyet nyélbe üthetnék végre. Tök mindegy, mi készül ott, de látni akarom, ahogy a semmiből valami lesz. Amikor meg tudom valósítani, és be is tudom fogadni, akkor olvasok. Így akadtam egy - más által is megfogalmazott - lufi-fújós történetre. Sőt, még jobban megfogalmazta, be is körmölöm.

A lufigyár és az unikornis meséje

Nem hinném, hogy a Kedves Olvasóim valaha is jártak lufigyárban. Inkább azt hiszem, hogy nem. Nos a lufigyárban dolgozó emberek nagyon félénkek, folyton aggódnak valami miatt: szinte rettegnek a gombostűktől, a szegektől, a tűktől és a sündisznóktól, de nem kedvelik a hirtelen hőmérséklet-változásokat sem, az éles tárgyak pedig már-már pánikot keltenek bennük.

De ha kicsit belegondolunk, a lufigyár mégsem olyan rossz munkahely. Biztos nyugdíjas állás és csak gyereknap és Szilveszter környékén hajszás egy kicsit. Az év többi részében azonban csendes, békés és nem kell félni semmitől.

Kivéve akkor, amikor feltűnik az unikornis. A lufigyár dolgozói persze azonnal nyugalomra intik az unikornist, és felszólítják, hogy távozzon. Ez gyakran be is válik. Előfordul azonban, hogy az unikornis fittyet hány rájuk, és elkezd bóklászni a lufigyárban. És ekkor kitör a pánik: mindenki ész nélkül fedezéket keres.

Az unikornis számára bámulatosan egyszerű tökéletesen felborítani egy lufigyár rendjét és nyugalmát. És csak azért, mert egy lufigyár egyetlen cél köré szerveződik: legyen minden lágy, csendes és stabil, az unikornis pedig mindezt megváltoztatja. A lufigyár csak a status quóról szól. A vezetők pedig a status quo megváltoztatásáról.

Pont az ilyen unikornisoktól vagyok elájulva, és én is az akarok lenni. Legalább farsangon :D. 

Lóci 4!

Sokszor visszatekertem fejben ezt a 4 évvel ezelőtti napot... A legjobban mégis arra vágyom, hogy valami időgéppel tényleg újra is élhessem... De nagyon.

Valszeg pont ez a túlbuzgó érzelemáradat így karácsony és a januári szülinapok környékén kioltják grafomán hajlamomat, nem tudom hatásosan, valóságosan 'kifordítani' magam. Igyekeztem minden belső meghatottságomat Lócika tortájába belesütni, első fondantos próbálkozásomat önálló maki marcipán készítéssel, amivel eljátszogattam egész kora délutánig. Este háromnegyed 11-re bújtak ágyba, mire ovi után Apa új irodáját megnéztük, játszóházaztunk, vacsizni elmentünk, itthon tortáztunk, betlehemes fiús pálinkáztunk (Batman grafikával díszített gyerekpezsgő ;-)). Nem is fogom túltupírozni, majd beszámolok egy későbbi posztban a nagy 4 évesről és családjáról.

Fiúk

Lola a játszóházban

első próbálkozás fondanttal és marcipánnal

belül finom szabolcsi almás-mákos hazai

Apával

nagyon várjuk a vacsit Porcogóval

Anyával (jó késő este)

Minden dolgozó ember a mennybe jut ;-)

Tyűű, visszaolvasva pár korábbi posztot, nyáron megígértem, hogy erről is említést teszek. Decemberre ez is kész! Rostálom az elmaradásaimat.
Ismerős az atomerőmű-szindróma? Imádom. Függőséget okoz. Jó hír, hogy csőstül jön a lendület. Most is majd' szétvet :). Ez az energia apróbb-nagyobb örömhírek hasadásával születik bennem. Ma ott kezdődött a lelkesedés, hogy a sokadik beígért és elnapolt hívjam-vissza-2-hét-múlva, és idén-már-semmiképp... burkoló-hadsereg után hétfőn végre leakasztottam egy szakembert, aki másnap délelőtt jött, látott és felmért, majd délután hozta a megfelelő szakit, aki nem tapogatott, nem jajjgatott, hanem győzött. Én ilyen lépcsőn szeretnék felsasszézni a mennyországba (csak legyen majd kifúgázva halovány kékkel és fehér legyen a szegőléc) vagy erre tegyetek hidegre, ha végképp szükség lenne rá. Sokat nem téved a lépcső. A mennyországba vezet. Anyagok, kellékek, varrógépek ;-).

Attila-dolgozó

Sári-lomoló-alkotó

Megfigyeltétek már, hogy az NI (National Instruments) épülete időjárás-választó határköve a városnak? A gyerekek szerint itt van beépítve az időjárás törpölő gép :)). Az egyik oldalán esik a hó, a másikon épphogy borús. Vagy tejköd innen, világosság onnan. Szakad jobbról, épp csak szitál balról. Komolyan. Ez a Sárkány-szoros (Rumini - a szerz. ;-) )
Adjatok már tippet, hogy tetőtéri ablakra milyen szigetelést lehet húzni, van-e értelme a hőzáró fóliának vagy rolónak. Végre beépült a tetőtér, kapott dupla adag kraftot a tőzeggyapot, és új gipszkarton falat, mert sajna ázott itt-ott. Egyedül a jó öreg Velux ablakok bírták a strapát. Akinek van tapasztalata segítsen benne. Nyáron nem szeretnék 50 fokot, de télen se süssön a hideg belőle. Ilyesmire gondoltam, már ha valóban működik...  Ínyemre való a kis 'kuckó' fent. Bízom benne, hogy kellőképpen inspiráló lesz. Majd mutatok belőle részletet. Van egy-két betartott ötletem, amit nem lövök el, majd csak ha meg is valósítom.

Numerikus alkat. Van ilyen?

Jóóól feltettétek a lécet. December hónap extra magasan kiugró statisztikával büszkélkedik a blogon. Köszönöm. Verjük le a lécet minél hamarabb!!

Tout est Magnifique

Sok minden született a fejemben, de most megint mindent legallyazok, csak a főcsapásra van igényem. A lényegre minden sallang és erőltetett bölcsesség nélkül. Kellett Neked, Kiskatám felfedni (ok, tudtam, hova soroljam eddig is, de csak kíváncsi voltam, mi bőszített fel ennyire vele kapcsolatban) Oravecz Nóra kilétét, megcsömörlöttem tőle, hogy átfutottam az óévben egy szoptatás alatt a munkásságát :D

Bennem tegnap tudatosultak a szürke hétköznapok, de milyen jól is tettük, hogy minden gyereket erre a fakó januárra időzítettünk (és/vagy nem időzítettünk), mert ezek nélkül most elég apátiába esnék :). Na jó,  nem. De idén, pontosabban holnap végre megsütöm a maki tortát Lócikának, aki karácsonyra is maki legót kért, aztán jön Lola 1 éves (jesszus, hogy itt tartunk...) szülinapja, majd 2 napra rá a Mózié. Ezzel kapcsolatban egyre gyakrabban költözik belém a gyerekek születésekor, és csak akkor ismert szuperlatívusz érzés, amihez nem tudok foghatóbbat elétek tolni, ami annyira veszettül a legjobb az életemben, hogy, hogy, hogy mérhetetlen (meg is kérem oravecznórit keressen már nekem erre egy jó mondatot, és magyarázza is meg, hogy miért). Készül a nagy családi szokásos szülinap, listán sok ígéretes olvasniakarás, megjött a mesebeli tervező noteszom, imádlak KarlaLina!, magamnak pedig "csórón" csak annyit kívánok, hogy 2016-nál kevesebb ne legyél 2017! Tudom, hogy sosem alulról kell közelíteni a vágyakat, hanem a nagy álmok felől durrantsak, de belém olyan békét hozott Lola (vagy a harmadik gyerek ténye, vagy a kislány, vagy az új hely vagy legfőképp minden együtt), olyan elégedettséget magammal szemben, hogy nem adom semmiért. Nem. Nem azt mondtam, hogy nem lesz még jobb, még több, még profibb, sőt. De nem haragítom magamra magam (inkább neki megadom magam...:D), nem szapulom, nem akarom kisebbre nyomni ha nem sikerül vagy nem jön össze bármi. Fogom a kezem, és lépek akkorát, amekkora kifér. Ugrás előtt majd toporgok, néha kivárok, de én ilyen vagyok. Tudom, hogy nem ennek van divatja, tudom, hogy egyből bátran, magastérdemelésben kellene gondolkodás nélkül vetődnöm, lehet, hogy így kevésbé leszek illusztris példa, de kevesebb a belső marcangolás, jobban elfogadom, hogy kapacitásom kalibere most annyi, amennyi, nem tudok nagyágyúval sorozatlőni.

Az advent egyik legmeghatóbb pillanata számomra mindig reggel jött el, amikor a gyerekek a kalendárium elé járultak. Megfogadtam tavaly (vagy pár éve, és miylen jól tettem), hogy 24 zsákocskánál nem lesz több soha a gyerekek számának növekedésével, hanem egy-egy kis zsákba kerül mindenkié, és várják reggel össze egymást, hol egyik-hol másik bontja. Abszolút nem volt tumultus és szájhúzogatás, sőt az egész adventi kalendáriumot átnevezem jövőre APAVÁRÓ Kalendáriummá. Mert Lócika minden reggel elmondta, ahogy fogytak le a csomagok a rácsról, hogy már csak x-et kell aludni, és jön haza APA!!! Ez egyébként nekem sem volt kis feladat anno, de tizen x év alatt sikerült tökéletesen elfogadnom, hogy nálunk a karácsony előtti időszak (a teljes december, 22 ig, és már a november vége is valamennyire) nem a mesekönyvbe illő, családostól közösen pirított-cukros mandulázó, fotóstúdióban társasjátékozó irigyelni való beállítás, hanem annál inkább valóságszagú, olykor kimerült és kiterített, mégis a végsőkig lábujjhegyreállós a gyerekek kedvéért. És így is működik elégedettséggel, frusztráció nélkül. Ahogy pedig örülni tudtak bárminek..., iskolapéldája az összes motivációs és pozitivizmus előadásnak látatlanban is. Valami ilyesmi iskolát keresnék, hogy ezt a mentalitást, örömöt és kíváncsiságot őrizzék meg.