Utánkövetés - Mózi

Írtam egyszer október körül egy posztot, az első "pofonról", amely Mózi iskolaérettségével kapcsolatban csattant rajtam saját megélésem alapján. Most március van, jöjjön egy utánkövetés. Akkor a következő hidegvizes zuhany ért:

- Fejlesztésre szorul a koncentrációja, figyelme 

- Edzeni kell a beszédfegyelmet

- Korához képest elmaradott a finommotorika (amihez szükséges a nagy mozgásokat is vizsgálni, fejleszteni)

- Jobb-bal tudatosítás, kondicionálás

Októbertől ovin belül járunk (pontosabban Mohamed megy a hegyhez az oviba) fejlesztő pedagógushoz, mert bár én túlzásnak tartom napjaink agyonfejlesztett gyerekeit ez a finommozgás tényleg le van maradva Mózinál, és nem tudok belelazulni, hogy később majd utoléri a többieket. Pedig így lesz, és hátha addigra nem utáltatjuk meg vele. Viszont ha valamiről konkrétan tudjuk, hogy szükséges csiszolni, akkor nem tudjuk félvállról venni. Ennek ellenére továbbra is nagyon hullámzóan élem meg ezt. Kicsit saját kudarcomként.Az ovis foglalkozáson túl járunk külön Erzsike nénihez is, ahol elkezdték kb nulláról a rajzolást (nagy vállmozgással, majd könyökmozgás, és utána csuklóból), kedden Éva nénihez járunk mozgásfejlesztésre, szerdán önszorgalomból pontosabban lelkesedésből ovin belül járnak gyerekjógára Emőke nénihez és Tibi bácsihoz kétszer úszni… Ők nagyon jól bírják :D. Ha van olyan hét, hogy csak én tudom vinni őket, akkor soknak érzem.

Hogy miért élem meg hullámzóan? 

» Mert annak ellenére, hogy egyszerre 2 helyről is felhívták erre a figyelmünk, úgy gondolom, nincs gáz. Amikor látom pl tornán a többi gyerek között, akkor felmerül benne a kérdés, hogy mi a csudának vagyunk mi itt? Nem a mozgásos dolgokban látom a hiányt, sőt. Hanem a figyelmével és koncentráltságával. Hogy ne kalandozzon el, ne beszéljen bele az órába, ha eszébe jut valami történet, amit egyből meg akar osztani, és hasonlók (bár én továbbra sem akarom annyire lemoderálni a gyereket, hogy szemellenzőt tegyenek rá, de a tisztelettudás határain belül maradjon. Könnyebben kezelhető lenne, de számomra olyan hamvába hóttak és gyanúsan csendesek-rendesek az ennyire szófogadó gyerekek :). Szóval egyrészt nyugodt vagyok, mert a mozgása koordinált, érti a feladatot, követi és kivitelezi stb, ettől függetlenül hasznosnak érzem az ilyen (kis) csoportos foglalkozást, ahol alkalmazkodnia, várnia kell a többiek miatt vagy érzékelni a képességbeli különbségeket.

» Egyik órán Erzsike néni nagyon megdícséri, hogy ügyes, figylet, sokat változott stb, következő alkalommal meg azt mondja, hogy biztos fáradt volt, de teljesen 'szét volt esve'. Ilyenkor megint eltántorítanak. Ilyen szavakat és erős eltéréseket nehezen veszek be. Mert én nem érzem ennyire végletesnek a helyzetet, sőt. És ezzel nem tudok mit kezdeni. Valszeg ezt kellene kiiktatnom, és jobban bíznom a saját meglátásomban, megérzésemben. Mindenkinek vannak erősebb és gyengébb napjai. 
Volt hogy elővettük a feladatokat otthon, de úgy ítéltem meg, rosszabbat teszek vele a gyerekkel, mert én esek kétségbe belül, ha valamit tényleg gyengébnek ítélek meg, és rápörgök - magammal rántva a gyereket.  Mintha hirtelenjében ezt valami rögzült, fix dolognak kellene gondolni, ami nem javítható, erősíthető. Pedig de :). Hiába számol ügyesen, ha kacsacsőrt kell tennie vagy egyenlőség jelet, akkor a keze nem boldogul. Most talán már jobban. Vagy ha ki kell egészítenie a halmazokat megfelelőszámú megadott rajzzal, hiába tudja hogy még 3 vagy 5 valamit (halat, gyertyát, létrát, házat, virágot) kell rajzolnia, ha felismerhetetlen egyik-másik rajz, amivel kiegészíti. Érzem a javulást, és ez nagyon megnyugtat, hogy a nyáron még csipkét verni is megtanul(hat), annyit ügyesedik majd a finommotorikája.

BAL-JOBB (bal-jobb, mennek a majok...) 

Néha eleresztem ezt a problematikát, hogy én sem tudom hirtelen merre van a jobb és a bal, máskor ráparázok, hogy remélem, nem a diszlexia egyik jele ez. Az elfordított betűket sem fedezi fel mindig a sorok között. (Nem arra gondolok, hogy már betűket kell tudnia, hanem a papír sarkán ott van egy ábra, hogy keressen pl pont olyanokat - mondjuk FC betűpárok - több sornyi nyomtatott betűből, és  karikázza be. Ő azt is bekarikázza ha el van benne fordítva az FC, azt mondja, ugyanaz)

Higgggyétek el, minden alkalommal kupán csapom magam, hogy miért nem bízok jobban a gyerekben. Nem a gyerekkel van a baj. Magamban nem bízok, hogy tudom-e mit és hogyan kell kezelni. Fel kell-e már hogy ez tűnjön nekem, vagy esetleg megint később derül ki, hogy Anyuka, hogy nem vette ezt észre eddig? Hogy nem tűnt fel, csak az utolsó pillanatban.?

Ezeket a belső paráimat leszámítva imádom látni, ahogy fejlődik, ügyesedik, érik, komolyodik. Ledöbbenek, hogy átússza a medencét anélkül, hogy letenné a lábát szabályos levegővételekkel, ledöbbenek, micsoda megfigyelő képessége van, annak ellenére, hogy nem tud egyszerre egy dolgora koncentrálni. Mellette végigpásztázza az összes csápjával a helyet, ahol van, és otthon kérdezi meg, hogy mi volt az, láttam-e vagy hogy milyen színű volt és hány volt belőle. Nekem meg az sem tűnik fel, hogy ott volt-e az a valami.

A múlt héten felvételi elbeszélgetésen voltunk bent a suliban, és közösen voltunk nagyon büszkék Rá. Mármint én rá, és ő is magára. A beszélőkéje nagyon jó, ha beindul :)). Szereplési helyzetben elsőre természetesen bátortalan, de utána meglódul és kinyílik. Ha Lóci is ott van, akkor túlnyílnak :D. Nem mindig jutunk el az elvirágzásig, annyira tudnak pörögni idegen helyen, helyzetben, idegen emberek előtt. Huhhh… Sok(k) is néha. Ha megkérdezik tőle, mikor született, akkor azt mondja, január. 

- És mind januárOSOK vagyunk. Én és Lola vízöntő, Lóci Bak 

:D :D (ezt a felvételin is elmondta)

Örülök nagyon, hogy mind az úszást, mint a gyerekjógát annyira szeretik, hogy a múltkor miattam nem tudtunk menni, és teljesen ki voltak kelve magukból, hogy ilyen nincs, hogy megint miattam  (a múlt hét előtt Lola volt beteg/lázas, azért nem mentünk 2-szer csak 1-szer) nem megyünk, pedig nagyon szeretnének.

Matyi és Sári - könyvélmény, ... mert szeretjük

Pár napja, ahogy haladunk előre - sőt a végéhez közelítünk - a Matyi és Sári sorozatban, érik bennem az igény, hogy újból gyakrabban elővegyem a blogot, és írjak magunkról.Ma pedig a bölcsőde öltözőjében a lovak közé is csapok, amíg kintről őrzöm Lola álmát.Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire imádjuk a meséket. Mózinak már szoktam pedzegetni, hogy gondoljon bele, mekkora kincs birtokában lesz, ha megtanul olvasni. Bármit leemelhet a polcról, és kiszaladnak belőle, megelevenednek előtte a lapok. Csak győzze befogni és megszelidíteni. Ennek a “titoknak” a nyitja egyébként sosem volt ennyire misztikus bennem. Sosem éreztem ezt olyan nagy számnak, közben meg hogy a csudába ne lenne. (Ma is emlékszem a meghökkenésemre egy éjjel-nappali boltban, amikor megkért egy idős néni, hogy olvassam neki a feliratokat, mert ő nem tanult olvasni…) Imádok nekik könyvből mesélni (a valós, megtörtént események, szereplők, valamint a kitalált fantazmagóriák keveredésén alapuló kreatív alkotások az Attila asztalán születnek :D). Zabáljuk is a könyveket. Főként a folytatásos, több kötetes sorozatokat. 8 kötet Rumini azért elég magasra tette a lécet. Mostanában nem is annyira én válogattam, hanem Mama hall, olvas jó ötleteket. Ilyen ez a Matyi és Sári is. Magyar gyerekirodalmak (Rumini és Lenge mesék) után egy cseh remek. 

Bob és Bobek? Rumcájsz? - Kb azonos generáció vagyunk. Biztosan ismeritek. 

Miloš Macourek meséi ezek is Adolf Born festőművész illusztrálásával, aki képregényeket és karikatúrákat illusztrált, majd a 70-es években őt is betiltották. Burkoltan jelennek meg a rajzfilmekben szarkasztikus, abszurd fura meselényei.
Tuti, nem elhanyagolható a fordító szerepe abban (Kocsis Péternek hála), hogy a hrabali kocsma dumára emlékeztető cseh köznyelvet (amely a magyarnál sokkal élesebben válik el az irodalmi nyelvtől) olyan meghökkentő módon pattintja fel itt-ott, hogy hirtelen nem tudom eldönteni, hogy ez most komoly vagy humor, és pont így olvassam-e fel a gyerekeknek :D. Reggel - délben - este kérik, nálam ez a sikeres gyerekkönyv mércéje. És nem szakítjuk meg a sorozat külön köteteit más könyvekkel/mesékkel sem. A hrabali prózára jellemző, szinte egyetlen mondatos történet itt is felüti a fejét. Nincsenek gondolatjelek, párbeszédek, sok helyen a mondatok sincsenek ponttal elkülönítve, lezárva, max vesszővel. Az én kíváncsiságomat és mesemondó rajongásomat növeli, amikor számomra is tetszetős új történetek vannak terítéken, ráadásul nem lehet menet közben elkalandozni fejben, mert a tagolásra, hangsúlyozásra figyelni kell. Cseles ;-). Szeretem a fanyar humorú meséket, itt pedig a stílus, a fordítás és az illusztráció szentháromság ferde tükrében vissza-visszaverődik a poroszos nevelés nyers szigora, ami viccesen groteszknek hat.

A történeteket nem írom le, csak azt a kiindulási alapot, hogy Matyinak és Sárinak a 3. béből birtokában van egy olyan régi, levágott vezetékű telefonkagyló (már ennek ténye is egyébként mosolyogtató, mert a mi gyerekeink már nem igazán ismerik a vonalas és kagylós telefont), amibe bármilyen kívánságot belemondva teljesíti azt a legtermészetesebb módon, mégis nagyon részletesen tálalva. Szívja a gyerek figyelmét, mert elmosódik a határ fantázia és valóság között pont úgy és annyira, ahogy a fejükben még ilyenkor a dolgok menete, és a világról alkotott elképzelésük. Szóval néha NAGYON :D.

Lócika kedvenc története a torokgyulladás, amikor Matyi és Sári beteg osztáytársukat gyógyítják meg úgy, hogy azt kérik a telefonkagylótól, hogy legyenek bacilus méretűek, és bemásznak Kropácsek torkába, ahol megküzdenek a bacikkal, püfölik súrolókefével és vödörrel.

Viccesek a karakterek, a történetek alapja tök átlagos és hétköznapi (iskola, vakáció, kirándulás, költözés stb). Ezt bolondítja meg a telefonkagylóval vagy a telefonkagyló elvesztésével és teszi élvezhetővé, hogy előkerül benne Napóleon, Mozart, Marie Antoinette, Michelangelo, kalózok, állatok, tengerpart, cirkusz miegymás

Megjelent kötetek

Matyi és Sári az iskolában
Matyi és Sári nyaral
Matyi és Sári mindent megold
Matyi és Sári a világ körül
Matyi és Sári a történelemben

Én nem érzékeltem, hogy nagyon egymásra épülnének a történetek. Nyilván iskola után olvastuk a vakáció részt, de nincs sorrendiség, ide-oda utalás előfordul.

Ajánlott korosztály: 5-8 év

Felhasznált forrás: wikipedia, pagony.hu, konyves.blog.hu

Mózi cuki

Mózit nagyon foglalkoztatja a hajléktalan téma. Fél/tart tőlük, és sajnos bekategorizálta, hogy mivel ennyire elárvultak és szakadtak, akkor biztosan rosszak, gonoszak is. Kb egész úton hazafelé most pénteken is erről beszélgettük, és aztán vacsora közben megkérdezte.

- Anya, hogy lettek a hajlétalanok? Azt mondták, "Édesapám, én elmegyek világot látni" és eltévedtek?

Látszik, hogy ezt nehezen veszi be, hogy valaki önhibáján kívül is elszegényedhet vagy születhet szegény családba, vagy bármi...

A népmesék azért még éreztetik a hatásukat ;-)

Lola 25 hó

Kató Eszter Photograpy

Már elmúlt, de kb. Kötök egy 2018 februárban fixált bokrétát (~összegzést) róluk egyesével, amíg délutáni szieszta van.

>> EVÉS: 

Vmelyik posztban azt írtam, hogy Lolával nehéz most, és felér 3 gyerekkel és akarattal. Nem is kell ezen meglepődni, könyv szerint tapossuk a 2 éves dackorszakot. Kezdtük hamarabb, bizonyos tevékneységek esetében, mint evés-önállósodás. Kb 13 hónaptól kezdve jelen van, abszolút nem hagyta magát onnantól etetni. Voltak kurta próbálkozások, hogy én etetem, és ő is kap egy kanalat, de nem tudtam vele sokáig "átverni". Hagytam is, hadd csinálja, utána fürdés, kimosakodás. Mostanra egész jól megy, ha nem kezd el malackodni, és kanállal kevergetni az ivóvízben.

>> VETKŐZÉS-ÖLTÖZÉS

Következő a vetkőzés volt. Először csak a zoknit, majd a nadrágot, később a bodyból kibújt hogy letolja felülről (ezért egyiknek-másknak divatos csónak nyaka és ejtett válla van :)) magáról a textilt. Meglepően hamarabb kezdte, mint a fúk, és az öltözésnél is meg vagyok lepődve, hogy zoknit, cipőt húz, és hogy a cipzárt is próbálja beakasztani... Vérmérsékletemtől és időtől függ, hogy mennyire hagyok ennek kibontakoztatására elegendő teret. Rügyfakadásig elég jól kijövünk egymással, utána hol így-hol úgy.

>> UTÁNZÁS

Kedvencem. Annyira cuki, amikor vacsora asztalnál valamin megy a heherészés, bohóckodás a fiúk részéről, és ő is bekapcsolódik, utánozza a nevető testartást, mozdulatokat, hangokat, közben a kis szemeivel pásztáz négyőnket, hogy ki mit és hogyan csinál, de az alap sztorit nem feltétlenül érti.

Imádom a reggeli csajos szedelőzködést, hogy kéri a labellot, hogy bekenje a száját, az arcpirosító ecsetet vagy egyenesen odahúzza a felépőt megelőzve engem, és elkezd matatni az eszközök között, közben élvezi, ahogy csörögnek a műanyagok :D. Kis táska, motor és/vagy játék babakocsi nélkül nem mozdulhatunk semerre. Na ezen volt mostanában a hó miatt és betegség miatt bajúsz összeakasztás, hogy melyiket nem vesszük k

i a csomagtartóból.

>> BESZÉD/KOMMUNIKÁCIÓ

Azt hittem, Mózi későn beszélt és későn kezdett  szavakat alkotni vagy próbálkozni... Lolához képest pedig egy turbo Karinthy. ANYA, APA, MAMA, NYANYANYA, PAPA, BABA, LOLA, NEM, AHHHA... Túlzás nélkül kb ennyi szóval dolgozott két éves koráig. A 'köszönöm'öt és az 'egészség' szavakat is elég jól visszaadta, de ez nem feliserhető egy idegen számára sztuáción kívül. Ritmikusságot és dallamot nagyon szépen utánozza vissza. Mondhatnám, hogy a bölcsi hozta meg a változást, de szerintem 5 összefüggő napot nem voltunk még február 1-től, és összeszámolgatva keresztül-kasul is kb 6-7 nap van a rovásunkon... Viszont mostanában érzek javulást. Pénteken csak úgy a semmből a hólapátoló nénire az OTP előtt megeresztette, hogy NÉNI..., és meg olvadoztam. Majd a kocsiból az üres telek előtt a kereszteződésnél, ahol a fiúk nézték mindig egy régi romos ház dózerolást, mutatta a nagy semmire, hogy HÁZ. Szombaton reggel kérdeztem, hogy mit kér reggelire, és mondta, hogy TEJ. Szóval ez az elmúlt 3 nap terméke. Az állathangok utánzásával nincs gond, sőt remekül ért mindent, mutogat, és eldöntendő kérdésekre válaszol. 

Az én lányom, és valszeg nem ér olyat mondanom rá anyaként, hogy fúria :D, de néha mikor beleharapok a szám csücskébe, akkor így gondolom :).

Nem egy simulékony/barátkozós kislány. Idegen gyerekek közeledését kifejezetten nem szereti. Én ezt tudom, de néha olyan hülyén jön ki, amikor tök cuki gyerekek jönnek oda hozzá barátságosan, ő meg tiltakozik zsebredugott kézzel vagy bekapja a pipát, nyeffeg vagy ha már nagyon nem ért belőle a közeledő gyerek, és nem vagyok kéznél, akkor toszít rajta egyet...

A bölcsiben sem kell félteni (aminek bevallom picit örülök), mert 2 fiú mellett edződött, és nem hagyja magát. Sőt hangosan magyarázva próbál érvényt szerezni az akaratának. Kell csiszolni a technikán.

>> FÉL(ŐS)

2 fiú után ez megint különbségként jön ki, és nem tudok rajta javítani. Persze nem is kell erőszakosan, de a jelmezesektől annyira fél, hogy két kis pillangónak öltözött 3-4 évessel sem bír ordítás nélkül meglenni egy öltözőben. Sajna, a fiúk rá is gyúrnak, mert kevésbbé direkt módon, de Lolának célozva hörögnek, bőgnek, böffögnek állathangon itthon, mert tudják, hogy fél tőle. Ilyenkor néha jön Lola árulkodni, hogy "Tátá (Lóci vagy Mózi) ooóóuuaaa"- Mózi vagy Lóci oroszlán bőgéssel ijesztgeti. És közben szopja az ujját, és tekergeti a szőke kis tincseit. Az állatos mese könyvekben is a bárány, bocii hangokra befogja a fülét, és mutatja hogy nem jó, nem akarja hallan. Szóval egy része annyira gyámoltalan kislány, a másik meg egy ~ erőszakszervezet. Hisztizik visítva egyből, ha nem az van, amit ő szeretne. És nyilván nem lehet mindig az.

>> TÁNC, ZENE

Amennyit énekeltem Mózinak és Lócinak annak kb töredéke jut Lolának. És nem azért mert én nem akarom, hanem integetve jelez rééégóta, hogy "neeeem". Nem kér belőlem :). Az egyszerűbb süss fel napocska már belefér. Viszont táncolni nagyon cukin táncolnak. Látja a fiúktól az elvadult mozdulatokat, és nem annyira a kecses légies stílus kedvelője, hanem inkább pogózik.

>> MESE (OLVASÁS)

Igyekeztem figyelni rá, hogy neki is meglegyen a saját korának megfelelő (esti) mese, ne csak azt hallja, amit a fiúk kérnek. Eleinte nem volt egyszerű, mert csak az állatos kihajtogatós kemény könyveket nézegettük, de szépen belesimult a napi rutinba, és fokozatosan bevettük Pipp és Pollit, Bogyó és Babócát, Maszat stb

>> FÉLTÉKENYSÉG

Ez rendesen jelen van mióta tudatára ébredt. Itt is pl éktelen ordítás keletkezik, ha este miután neki meséltem és ölben volt, és a fiúk következnek átadja a mellettem lévő helyeket nekik. Szó sem lehet erről. Az sem mindig jó, ha őt ölbe veszem, hogy a két fiú két oldalt üljön. Mivel Mózi és Lóci is igényli, hogy legalább mese közben hozzám bújjanak, nem is szoktam engedni ebből. Próbálom rábeszélni, hogy ő meg ülhet az ölembe, nem mindig tetszik neki. Lócikával ilyenkor nagy harcot vívnak. Mózi meg átadja a helyét a végén, de azért megjegyzi, hogy ez nem szép, és ő szeretne mellettem ülni... Hasonló szituácó nem csak meseolvasás közben jelentkezik. És Lóci nagyon beleáll ebbe. Élvezettel visíttatja és visít ő is. Szóval az esti meghitt meseolvasás nem mindig annyira idilli.

>> ALVÁS

Egész szépen beállt a saját ágyban alvás egész éjszaka, de most ez a hetes betegség bedöntötte a rendszert, újra kell kalibrálnunk.

>> APASZERELEM

Napjában százszor elmondja, hogy APA. Ha megzörren a kávéfőző vagy a daráló. Ha meglátja a papucsot, nadrágot, és mint az ágyugolyó kilőnnek a folyosóra bármilyen pozicióból, ha csörren a kulcs. Azért a zenit még én vagyok. Nincs is ezzel baj :))). 

Én az összes jelenlegi hisztijével, visításával, félénk amazonságával imádom. Anya-lánya szerelem

Kató Eszter Photography

Farsang

Tavaly sem voltam túl közlékeny itt az oldalon farsang vonatkozásban, de az is lehet, hogy elhavaztam magam, utána pedig aktualitását vesztette. Vissza is pörgettem, hogy mi történt akkor. Kb hasonló, csak Lola még nem szokta a bölcsit.

Január-február úgy alakul mostanában különösebb nekifeszülés nélkül (a feszülés itt a "marketingezésen"van), hogy jelmezvarrás van nekem, Attilának meg játékvásárok-kiállítások.

Ez a jelmezvarrás szerelemgyerek. Csak úgy kihajtott mindenféle tervezés, erőlködés nélkül. És pont azt szeretem benne, hogy nem sorozatgyártás, hanem egyedi tervezés-kivitelezés a nulláról. Annyira be tudok lelkesedni egy-egy felkérésen, hogy szeretném technikailag is egyre profibban és szebben űzni. Annál nagyobb visszaigazolás pedig nem kell, mint hogy este is azzal alszanak, és ezért törik el benne a merevítő, mert Lóci ráfekszik álmában. Vagy hogy más jelmezre rá sem akart nézni a 2 éves kisfiú, csak kép alapján egy kész Tűkkelütött rókára, így rendelték meg. Ha pedig valamelyik családba már 4-5 jelmezt is varrtam, és nyáron is kérik, akkor madarat lehet velem fogatni. Így alakul a január-február.

Mózi nyáron tudta, hogy piros sárkány szeretne lenni, Lóci pedig pár héttel az ovis muri előtt mondta, hogy dinó. Nem vagyunk egy nagy dinó fanatikusak itthon, picit meg is lepődtem. Ok, annyira nem. Az első kérés róka volt, utána maki... :D (tavaly is róka volt Lóci, tavalyelőtt pedig maki. nála ez a favrit). Miután belőtte, hogy dinó. Mondta, hogy IJESZTŐ dinó szeretne lenni. HÚSevő, nem növényevő!!! És itt picit csaltam... Nekem ijesztőbb egy triceratops külsőre, mint egy t-rex. Nagyobb kihívásnak éreztem ezt megvarrni a nulláról. Mert csak az ilyen falatok hoznak igazán jó érzést és elégedettséget. 

Ez volt az első ovis farsang, amikor Attila nem tudott jönni, így két mama csatlakozott hozzánk, mert 3 gyerekkel már necces ez. És milyen jól gondoltam... Lola annyira félt, hogy be sem akart jönni az ebédlőbe, így Mama gardírozta addig, amíg én roptam a fiúkkal a zenekarra. Az uzsi és zsákbamacska részére már közelebb jött, viszont se a bölcsien nem maradt meg egy légtérben a jelmezes katicákkal, pillangókkal, se itthon. Napoknak kellett eltelni, mire a levetett "bőr"höz hozzá mert nyúlni. Tegnap is rázendített az öltözőben, amíg beléptem a fiúkért, mire leesett, hogy jesszus ott hagytam 2 királylány jelmezbe öltözött kislánnyal ... :))) Apránként szokni kell még ezt neki. Örülök, hogy neki nem varrtam semmit egyelőre. Egyébként ilyenkor cica hangon miákol, hogy ő annak öltözik...

Az ovis délután után kérdeztem is anyától, hogy csak én éreztem a 3 gyerek miatt olyan rettenetesen kaotikusnak az ünneplést vagy az is volt. És neki nem volt az. Én viszont ezt érzem mindenemen az utóbbi időben :( Káosz van benne. Örökös lótás-futás, csomagolás, szortírozás, keresés, rendszerezés... Ebből ki kellene valahogyan bújnom. Minden elindulásunk, megérkezésünk, ott létünk olaszos. És biztosan az is, de tuti belül van ez. És valszeg ha több időm vagy kevesebb gyerekem lenne, akkor is így éreznék most. És nem a körülményekben kell keresni az okot, hanem magamban elfogadni, hogy ez most ilyen pár év(tized) lesz még :D. 

Szerintem a blog is azért van parlagon. Mert úgy érzem, hogy az éppen aktuálist nem tudom írni, mert azóta annyi minden történt, és előbb azt kellene felpakolni, hogy folyamatos legyen a 'történet'. Viszont ami már elmúlt, azt már csak tényfeltáró riporterként tudnám megtenni, az meg száraz :). Így inkább nem írom. Most is erős elhatározás kellett, hogy szarjam le az előző kimaradt 2-3-4-5-6 hónapot, és csak írjak a farsangról. EZ még nem rég volt. És ha elkezdem, majd beindul a többi is. Hiszen az írás nekem nagyon kell. Legalábbis régen...

Még kiteszem ide a kérdőívet is jelmez ügyben. 

#segitsetek #kozvelenykutatas #kerdoiv #gyerekjelmez #tukkelutottjelmez #babyberry#ajandekkupon

Imádom a jelmezvarrást, és szeretném profibb szinten űzni. Talán több helyen is bele fogtok botlani a GYEREKJELMEZekről készült « « k é r d ő í v e m b e » ». Az első adandó alkalommal, amikor hasra esnétek benne (pl itt), kérlek, töltsétek is ki. Nagy segítség lenne nekem - KÖSZÖNÖM !
https://goo.gl/forms/5ie9eB9XvjLvlifA2

 Sőőőt, o.s.s.z.á.t.o.k meg minél több helyen és csatornán, ahol a (kis)gyermekes anyukák koncentrációja magas. Kb 5 perc. A kitöltők között kisorsolok egy 5.000 forint értékű babyberryés/vagy babyberry és barátai ajándékutalványt
A kitöltés és megosztás március 22-ig tart.
Köszi Nektek (is)!!!
 Nyertes kikiálltása a Tűkkelütött FB oldalán, illetve mailben: 2018 március 26. (április 2-ig várom majd a nyertes jelentkezését)

A legkisebb is bölcsődés...

... nem fogok jobban belegondolni, de már ha leírom, jobban benne is vagyok.

Most is ugyanazt és úgy érzem, mint anno a fiúknál: hogy van az a vegytiszta anya-gyerek kapcsolat, ami utánozhatatlan, másolhatatlan, és amihez még senki nem adott semmilyen adalékot anélkül, hogy az én szűrőmön át ne ment volna. Ez az első olyan beömlés az életükbe, amit ráadásul én kezdeményezek. Ez egy új szint, ami mindig ellen megy a racionálitásnak és "az így kell lennie" frázisnak. 

Csibe csoportban KACSA [háp-háp] lesz a jele Lolának, én pedig bármennyire nehéznek érzem időnként vele ezt az időszakot, akkor is bezár egy kört, olyan innentől, mintha mindig behúzná maga mögött a kiskert kaput. Magával húzva - hét év után - valami olyat hoz, ami nem volt még. A kiskert kapuról egyértelműen a hutai nyaraló végében húzódó hegyre futó udvar kapuja és a kakukkfű illat ugrott be :). Szóval azért onnan sem rossz a kilátás ;-)

Lola 2 - Mózi 7

Alá teszem a tartalmat a napokban, most ennyire van kapacitásom, de ezeket muszáj...

Hűűű, ilyen rég írtam...?

A gyerekeken - ugyan ők kicsit hadakoztak ellene - de benyomtam a SZUNYA-gombot, és különösebb mozgolódás nélkül 7 percet után húzza a lóbőrt mind. 

Én kevésbé vagyok stílusikon, mint Carrie Bradshaw, pedig törökülésben ülök a világító napfényben csuda cuki fekete bemóban :D a kanapén, előttem gép, körülöttem mérhetetlen kallódó kupi, mert tegnap eleresztettem a gyeplőt, ráadásul még ma is :D..., de poszt szülőben vagyok. 

Remélhetőleg ti is megszoktátok, hogy nem írok, nem tudok írni gyakran, de azért nem tűntem el.

Iskola-bölcsőde választásban, nyíltnapban, fejlesztésben, tornában, úszásban, ovi-jelentkezésben, év eleji játékvásárokban, induló jelmezvarrásokban, családi ünnepekben, vmi féle-fajta feltöltődésben (mert van, hogy mindannyian fél 8-kor kelünk hétközben) vagyunk így januárban.  Az első körös iskolai jelentkezésen túl vagyunk, annyira jó lenne, ha ez sikerülne is. Lolának túrtam bölcsődei férőhelyet a lakhely-óvoda tengelyen, most abszolút nem csináltam ebből (egyelőre) lelkiismereti kérdést, csak nem eszik meg egyik intézményben sem... Azért tegnap dél óta, mikor is elhoztuk a jelnetkezési lapot, és megbeszéltük, hogy visszavisszük a hét elején, erősebben áthat a NE MÁÁÁÁR, NEM AKAROM, hogy a legkisebb is ekkora legyen, mégis iszonyatosan várom, mert valamit vagy baromi rosszul csinálok, de picit türelmetlenebbül kezelem, hogy olyan kevés az az idő, amikor azt csinálhatok, ami jól esik, és akkor, amikor tényleg jól esik, és nem az időbeosztás vagy a tudatos józanész diktálja.

Tegnap elvittem a fiúkat úszni. Lolát nem viszem többet, mert a lepkeház jellegű melegben és párában meg sem áll, csak megyünk, lépcsőzünk... Kicsit olyan, mint Mózi volt kiskorában - de róla, a kétéves Loláról, majd egy másik posztban.

Gondoltam, ez űber f@sza lehetőség lesz: egy elgurult és talált egy óra, amikor olvasni fogok. Jött is velem Fa Nándor, jutottunk is ketten az előszóig, szempillantás alatt kizártam az egész Aquaticumot, amikor odajött egy anyuka, hogy hogyan tudok ekkora zajban olvasni? Hogy mi?? ZAJ?! HOL?? Csak kellemes háttér-lubickolás, csobogás volt nekem, hiszen egyetlen fenéktörlés, pelenkázás, visítás, szomjas vagyok - éhes vagyok, Anya leveszed, Anya beszélgetünk, Anya játszol stb nem zökkentett ki. Mondtam, hogy nekem ez nem zaj, sőt. És álltam is fel az ugrókőre, hogy fejjel ugorjak a betűkbe, de mosolyogva megint belekezdett valamibe, én kurtán válaszoltam (amennyire az én jó érzésem engedi kurtára...), de akkor már olyannak éreztem a fejesugrást, mint amikor tényleg kizökkentenek vagy megcsúszom, és hasas, girbe-gurba talpas lesz belőle. Innentől kezdve beindult a locsogás, hogy az ő gyereke mióta jár úszni, mi mióta (egy oviba járunk egyébként), hány helyre hordják ők: mazsorett, balett, sakk, angol (mert fáradhatatlan a kislány) stb. Én pedig béna vagyok, hogy nem mondom, hogy bocs, menj el vagy hagyj békén, mert szeretnék olvasni, vagy még egyszerűbben nem állok fel. Közben persze érzem, hogy én nem akarok most ilyen felszínes dolgokról diskurálni, mégsem lépek le/ki. Nándira kacsintottam egyet, hogy bocs ;-), és visszacsúsztattam a táskába. Fene a jólnevelt lelkemet vagy bénaságomat.

Egyébként nagyon élvezem, hogy szeretnek a fiúk úszni, cukik és ügyesek. Voltunk korizni is a keresztszülőkkel, azt is élvezték, és egyre jobban megy :D.

Mózi napról-napra komolyodik, tényleg működik ez a ne görcsöljünk, de ne szarjuk le, mert érik, fejlődik még sokat az iskoláig dolog. 

Csütörtökön nyílt nap volt az oviban, meg lehetett nézni az iskolába készülő gyerekeket a csoportban, hogy hogyan dolgoznak. Egyemmeg olyan büszke voltam Rá, és olyan jó volt látni, hogy ül és csinálja, érti, tudja. Azért minden részfeladat után megkérdezte, hogy kimehet-e pisilni (nála ez a jolly joker, amikor indolkotan ki tudja voni magát a szituációból... Remekül működik este vagy délben lefekvés előtt is, hogy Anya még kakálhatok? 

Érzem azért rajta, hogy amekkora önbizalma volt régen, most sokkal-sokkal óvatosabb, kivár, nem ő az első, figyel és megy a többiek után. MOSTani állapot szerint abszolút nem egy törtető, versengő, mindenáron küzdő alkat. Remélem, később sem orrol meg rám, ha leírom, de inkább a kényelmes típus. Amit nem muszáj, azt nem csinál meg. Vagy nem nyomul, hogy készen van, és még többet akarjon. Ezt nem problémaként vetem fel vagy élem meg. Csak szeretem látni, hogy látszólag ugyanabban a közegben, családban hogyan alakulnak eltérő személyiségű gyerekek. Mi az, amibe nem tudok (és/vagy nem is akarok pl) beleszólni. Hogyan alakítják egymást, hogyan alakít rajtuk a környezet, egy-egy kihívás vagy probléma. Ki veszi a szívére, ki gyalogol át rajta "leszarom" tablettával, ki árulkodik és mutogat a másikra, egy-egy vitából ki hogyan száll ki, ha nem avatkozunk be, ki a sportos, ki a szellemlovas alkat :D.
Mózi kényelmessége viszont elemi kíváncsisággal és érdeklődéssel párosul. Mindent megkérdez, ha valamit nem ért. Egy-egy szövegben, mesében, dalban bármiben. Én igyekszem, mint egy jól működő szótár először az ismert szavakkal körbeírni, majd mondatba, szituációba foglalva alkotok egy rövid történetet hozzá. Ha számít a hangúly, nyomatékosítom, hogy ez csak pejoratív vagy szó-szerint értendő. Keresek hozzá létező történetet magunkról, és sokszor megnézzük egyből a képet a telefonon :)). 

Most viszont én szállok ki a szituációbol, hogy legyen időm olvasni is. Folyt.köv. addig azért kiteszem ezt, hogy mazsolázzatok ;-)

Lóci 5

Isten éltessen Lócika!

Tegnap megünnepeltük Lóci Makit, aki lefekvésnél - a harmadik pusziadásra behívva - sutyorogva megkérdezte, hogy Anya, miért nem két nap a születésnap? Holnap is születésnapom lesz még? Én ezt úgy tekintem, hogy jól sikerült :). Ráadásul lesz majd még plusz nap, amikor a nagy családdal köszöntjük közösen őket itthon.

Már szülinapot megelőző este is bömbölt az Alma együttes száma, mert ezt kérték, hogy lefekvés előtt erre táncolhassanak :D. Sőt, hogy reggel ezzel a számmal ébresszük őket. Így is tettünk. Jól felhúztuk a hangot, hogy a gyerekszbában is ébredjenek tőle. Lóci volt persze az utolsó, aki kitámolygott, de a mámor egész nap tartott. Az oviban is megköszöntötték, sőt az egyik anyuka írt nekem délután, hogy tudjak róla, hogy a fiúk meghívták az egész csoportot a délutánra tervezett játszóházas murira... :).

Délelőtt én Lolával a bölcsiben voltam újabb érdeklődésen férőhely ügyében, majd bevásároltunk, és délben mikor letettem aludni akkor estem neki a tortának (Lola közben 12-től 16 órág aludt!!!). Az volt a terv, hogy 5 órába férjen bele a készítés mindenestől, éppen ezért hamarabb szerettem volna kezdeni, de így sikerült. Az eredmény szerintem cuki lett. Este vacsiról hazafelé kérdezte L, hogy csináltam-e rókás tortát. Mondtam, hogy nem volt idő, de bepótoljuk, és majd ma sütök, mert este már olyan későn érünk haza, hogy nem lenne készen ;-). Elkámpcsorodott, hogy De, Anyaaaa, megígérted... :(. Oh, jajjj, hogyan is felejthettem volna el...

Játszóház után elmentünk vacsizni, majd fürdés után jött a megelepi torta és ajándék, újabb Alma együttes, és tánc. Bennem pedig egész nap tomboltak az emlékek, ahogy váratlanul berobbant közénk Lóci, eszmélést sem hagyva az ünnepek után (nagyon sajnálom, hogy Mózi születése után nem kezdtem egyből blogolni vagy már előtte :(((...). Vele együtt születtem én is újból, sőt ez igaz az összes gyerekre.

https://tukkelutott.blogspot.hu/2018/01/hihhhetetlen-az-internet-imadom-d.html

A sós tejkaremell-krémes csokitorta recepteket innen és innen gyúrtam össze, a róka ötlet fondantból a pinterestről jött (fondant pedg a TESCOból ;-)), illetve a torta fatörzs szerű díszítését is a netről "loptam" vhonnan. Csokit kellett olvasztani, és szépen szétlapítani két sütőpapír közé, majd feltekerni szorosan, és hűtőbe tenni. Kitekerés után töredeznek ilyen alakúra a darabok.
Tálca gyanánt a szeletelt fatörzs idea pedig a karácsonyról megmaradt asztaldíszekből villant be, mert évek óta készítünk ilyen alapokra gyertyás ez-meg-azt az oviban, és ünnepek után el szoktam tenni :)

csoki vékony szétmaszatolása
sütőpapíron

2 réteg sütőpapír közöttegyenletesen szétlapítani
és feltekerni a csokit

hűtés után kitekerve ilyenre repedezik

ebből az omlós csoki alapból készült
3 emelet

Hihhhetetlen az internet - imádom :D

Lóci holnap 5. 

Annyira eleven tud lenni egy-egy ilyen születésnapot megelőző este, hogy ihajjj.... Szabályosan várom az éjszakát, és a szivárgó/elfolyó magzatvizet :D. Újra rámesnek a polcról az illatok, színek, fények, érzések, és az a hatalmas izgalom, agyonrágott várakokzással és félelemmel habosítva. Valaminek a vége, és közvetlenül valami újnak a felütése. Nem is forgatom itt most tovább ezt a nosztaligát és meghatódottságot, hiszen a tortát véglegesíteni kell legalább tervek szintjén, hogy holnap már csak alkotni kelljen. A tavalyi maki torta óta nem jött újabb állat a képbe. Továbbra is róka és maki a sláger. Bökött is kizárásos alapon rókára :). 

A kézügyességem (vagy inkább a rutinom) nem elég azokhoz a tökéletes torta csodákhoz, amelyek a pinteresten bóklásznak, illetve van itt sok minden, aminek bele kell férnie.

• nem feltétlenül szeretnék újabb tortaformát és/vagy komoly cukrászati eszközt venni
• csont sima marcipán és fondant bevonat kihúzva, mert nem vagyok egy Preston torta-műhely, és hál' Istennek ez nem is szerepel a listámon, hogy olyan tökéletesen - csak úgy mellékesen - megtanuljak tortát sütni vagy inkább díszíteni :D
• vmi olyan megoldás kell, ami elfedi a szépséghibákat, de olyan stílusosan, és mégse kisujjból kirázott egyszerűséggel (végtére az egyik gyerek a háromból 5 éves lesz :D)
• szerepeljen rajta RÓKA. vagy egy torzó vagy egy egész alakos vagy egy 2 dimenziós vagy egy fej stb - végső kétségbeesésemben egy rókaszőr
• legyenek rajta/mellette egyéb cukiságok (ha nem ehető annál jobb, hiszen, mikulás és karácsony, szilveszter után járunk, még át sem futott rajtunk az a sok minden...
• legyen a torta olyan, amit Lóci szeret. pl karamella, pattogatott kukorica, csokoládé...

• készüljön el egy fél napnál hamarabb... max 5 óra alatt sütéssel, díszítéssel.
• jobban nézzen ki egy ilyennél...

Hihhhetetlen az internet - imádom!! Kb 4-5 receptből és ötletből kb össze is állt, hogy holnap mi készül. Azért van bennem aggodalom, de majd mutatom akkor is, ha a fenti képre hasonlít jobban.

Megyek, fekszem, mert hajnalban kelnem kell, és gurulunk be a klinikára szülni ;-)

Tömbösített December - 2017, első koripálya

Nem hagyhatom szó nélkül az idei karácsonyt sem, mert jól sikerült, és mert nem maradhat "nyitva" a blogban 2017.

Most egy árnyalattal jobban tartottam az egyedüli decembertől, mert magam sem látom, hol folyik ki az erő, az idő és a türelem a rendszerből, de egyedül eléggé kifeszítve érzem magam. Korábban ezzel sem volt gond. Talán benne van a pakliban, hogy Lola totálisan kerek egész személlyé nőtte magát, ami a dac korszak miatt inkább 2-3 személynek felel meg bizonyos helyzetekben :). 

Szeretem, amikor valakitől azt hallom, hogy én olyan türelmes vagyok. És ja, én is annak tartom magamat egy pontig. Viszont azon a ponton repül a dugó... Ez nem kierőszakolt türelem, de úgy érzem, hogy enélkül működésképtelen lennék magam és a világ előtt. Viszont azt is tudom, hogy ehhez a türelemhez kipihentség kell és egyedül töltött idő. Ami nem csak az alvás, sőt ez alap esetben nem az első szinten áll, de mostanában mintha éves elmaradásaimat pótolnám, a nyolc (+/-) óra szigorúan meg van, képtelen vagyok hamarabb felkelni. Illetve iszonyatosan szükségem van a csak egyedül eltöltött időre (ami lehet blogolás, olvasás, futás/mozgás - na, ez nem volt sok 2017-ben).
Decemberben a késői fekvések miatt alkottam pár kései oviba indulást :D. Fél 10-es beérkezés a rekord...

Viszont a nagy sűrűségben az adventi kalendáriumot direkt úgy terveztem, hogy legyenek olyan programok, akár itthon is, ami "kőbevésett" a számomra, és nincs vacsora főzés, mosás, hajtogatás stb. Így valszeg idén ebből volt több. Cserébe fűztünk, mézesházikót díszítettünk és sütöttünk, hógömböt készítettünk "igazi" hókristályokkal, cukrászdában voltunk Borikáékkal, ovimentes napot tartottunk, volt egy dédimama 90 éves családi összejövetel,

A kép nem teljes :)

óriáskerekezés, nagynéni, mozi, dec 23 sörözés, NAGY karácsony, Ötye-karácsony, szilveszter, újévi korcsolyázás, kis családos-nagycsaládos-édes kettes program, grillezés és töltött káposzta (sütiket viszont nem sütöttem idén csak mézest). Ma pedig kitakarítottam, és mosok, amíg a gyerekek mamáznak.

A szent estét és a rákészülést egyre furmányosabban tudjuk kivitelezni, illetve korábban elég aktív voltam éjszaka, most ez nem ment annyira rendszeresen, mert Lola nyűgösebben aludt, 11 körül gyakran megébred, és akkor már daruval kellett kiemelni az ágyból. Azért sikerült Attilának varrnom az egyéb varrások mellett egy vadász mellényt, illetve az ÖYÉnek szerettem volna, de ezzel nem voltam elégedett, és egyszer fél 2-kor éjszaka káromkodtam egy cifrát, és azt mondtam, eleresztem... Majd lesz jövőre. A KULISSZÁK MÖGÖTT tehát egy merülő félben lévő Anya, aki ideig-óráig fel tudta szívni magát, de belátta, hogy mindenből ugyanazt a szintet 3 gyerek mellett már nem lehet teljesíteni, és bizonyos pontokat elengedett. A FELSZÍNEN cserébe három olyan boldog, lelkes és energiadús gyerek viháncol, hogy nekem megér ennyi átmeneti fáradságos évet. Az a boldogság, energia és öröm, ami süt belőlük (és nem csak ilyenkor), annyira jó érzés.

Attilát általában elveszítjük noveber végén , december elején (idén csak mikulás után), ő is küzd a saját elemeivel, és 22-én csobban haza leamortizálódva, így az év hátralévő része nálunk a karácsonyon túl a töltekezés és az újra egymásra, családra találás időszaka.
Továbbra is az Angyalok közreműködésével ágyazunk meg az Adventnek, közben "beletrollkodik" Miklós, és a Jézuska-angyalok kerekítik ki a Szent Estét.

Hagyomány a december 23-ai belga sörözés nálunk, amit azért előtte szoktam sajnálni, hogy erre az időre telepítettük, mert olyankor olyan jól jönne minden szabad perc és szufla 24-re. Menet közben ez már elszáll, sőt nagyon jól szoktak sikerülni. Idén nem is nyúlt hajnalig, de Pestről és Nyíregyről is érkeztek. Este mindent "elganéztunk", nem veszíthettünk időt a másnapból. A kalendáriumba úgy időzítettem a gyerekeknek a programokat, hogy a meglepetés-nap sorozat utolsó etapjára egy nagynénis 3D mozi dukált, hogy ez idő alatt mi tereprendezzünk itthon. Alighogy elmentek, Lolát ledugtuk aludni, és gyorsan-szaporán díszítette Attila a fát, én az ajándékokat csomagoltam még, terítettem, illetve előtte kemencében felkészítettük a töltött kápit. Életem 4. nekifutását, amiből egy nem volt sikeres, az első. A tavalyit igaz jobbnak éreztem az ideinél, de lesz még időm gyakrolni :D.
Lola persze nem aludt annyira nagyot, muszáj volt áttelepítenünk a fürdőkádba, hogy még ne lássa meg a Mindent.  Mozi után mamához mentek a fiúk, így mi már kikenve-kifenve mentünk értük, ott átöltöztettük őket, és úgy gurultunk haza, hogy itt már minden ingbe-glóriába....

Mi egyértelműen az a család vagyunk, akik a begyűlt, megmaradt muníciót erre az évvégi időszakra tartogatjuk. Hiába tervezzük el, hogy light-os karácsony lesz az idei, nem valósul meg igazán :). Készült hanganyag is, mert olyan jó visszahallgatni, kép és videó. A Szent Este csak a miénk volt, másnap ebédre mentünk Mamáékhoz, majd 26-án jött hozzánk a NAGY család mindenestől Pestről-Debrecenből kis gyerek-nagy gyerek, unoktastvérek, keresztszülők. Utána átvonultunk közösen Anyáékhoz, majd este haza.

December 27 a lányos Karácsonyé, itt is ért minket nagy meglepetés, de erről majd később...
Ezt - a novemberi sikeres gyermektelen eseményen felbuzdulva - idén teljesen gyerekmentesre szerveztük Sanyikámékhoz. Gyula Vitéz is elvitte a két gyerkőcöt, hogy tudjunk hangolódni. Sikerült :).

Ne tévesszen meg a kép,
ez csak erőgyűjtés az éjféli pezsgőbontáshoz...

Szilveszterre Pöffeszkedő Családos (by Bridget Jones) programot csináltunk itthon ötösben, házi mozival, pezsgővel, pattogatott kucival, trombitával, lencsével, virslivel, társassal. A gyerekek nagyon nehezen akartak kidőlni, de nagyon várták, hogy most éjfél után is fent lehetnek. Fél 1-kor csak betoltuk őket az ágyba, Lolát 10-kor.

Újév indításnak pedig csaptunk egy Benny Hill Showt a Jégcsarnokban. Sosem voltunk még korcsolyázni közösen, én kb 20 év alatt 1 szer voltam. A jó öreg Roces korim le is tört szó szerint a lábamról, ahogy felcsatoltam és felálltam benne. Úgy elöregedett a műanyag, hogy tompa, de biztos pattanással elvált :D. Még szerencse, hogy én a régi vagyok. A fiúk kaptak egy-egy pár korcsolyát elő-szülinapi ajándéknak, mi meg béreltünk. Rég nevettem ennyit, mint az első 10 percben, ahogy felmentünk négyen a placcra, a két gyerek eddig életében nem állt jégen és korcsolyában :D :D. Azt sem tudtuk, hogy mozduljunk el a palánktól. Végül felváltva köröztünk velük, majd az öltözőben megismert 2 srác segített, és elvitték a fiúkat gyakorolni, mi pedig nagyon romi-mód KORIztunk a fiatalok között :D.

Mondom a favorit karácsonyi ajándékot: 

Lócika egyértelműen távirányítós autót kért, és rajzolt(atott velem), ő meg kiszínezte. Nem is szerepelt más a listáján, csak ez. Mózinak első helyen az elektromos fogkefe állt, majd a kroki, és pár apróság. Karácsonyi listán túl, amit az utóbbi időben ugyan nem emlegetett, de tudtuk, hogy nála befutó lenne: egy TURBO VILEDA. Természetesen nem gyerek szett, hanem komoly igazi ;-).

Tudtuk, hogy Jenő Papa hozott nekik külföldről egy-egy távirányítós autót, és még 24-én reggel is úgy voltunk vele, hogy jó lesz. Viszont tört már el egy Lócika keze között, ami távol keleti minőség volt, pedig semmi extrát nem követett el vele, és olyan hatalmas bánatot és zokogást okozott, hogy ezt nem szerettük volna a fa alatt kockáztatni. Illetve L. meglátott egy méretes autót a TESCOban, és nem emlegette, hogy pont azt akarja, de éreztük, hogy valami nagy ágyu kellene neki, ami kibírja az ünnepeket is, és olyan nagyon csillogó szemű boldogságot gerjeszt. Az utolsó pillanatig kitartottunk amellett, hogy nem veszünk másikat, max ha eltörik ez is hamar, szülinapjára kap egy komolyabbat. Csak nem hagyta nyugodni egyikőnket sem a dolog, hiszen, csak erre vágyott... Attila 24-én délelőtt hívott fel, és küldte át a képet, hogy csak vegyük meg ezt neki, ne legyen elkámpicsorodott maki. És nem lett :)). Tényleg úgy és annyira örült és örül a mai napig. Akkora becsben van, hogy nem bántuk meg.

Viszont éreztük, hogy Mózi is nagyon örül az ajándékainak, de olyan mélységű eufóriát, amit Lócinak az autó okozott, nem sikerült adnunk. Látszott, hogy kimondatlanul tompítja az ő örömét Lóci frenetikus, de vegytiszta és önzetlen boldogsága.

... közben fogja a kroki lábát is álmában

A VILEDA szett utolsó javaslat volt egy héttel karácsony eőtt, amikor már minden megvolt, és Dózsapeti keresztapa kérdezte, hogy minek örülnének. Mózinál javasoltam a felmosó szettet. Csak röhögött, hogy kinek lesz ez öröm. Nekem vagy Neki :D. 

Ők 26-án jöttek, és csempészték a fa alá a meglepetéseket. És itt éreztem, hogy befutott az I-re is a pont. Szerintem Ti nem sejtitek, hogy egy gyerek (Mózi) mennyire tud örülni egy TURBO VILEDÁnak. Rettenetesen. Mózi amúgy is az örök segíteni akaró, napokig ki sem esett a nyél a kezéből. Vittük Nagyanyáékhoz, és 200 forintért felmosott :D, majd Dóriéknál is ennyiért, és kitalálta, hogy a pénzből felmosó szert fog venni. Alig várta, hogy nyisson a DM. Attila vitte el őket (Lolán látszik is a képen :D) 27-én, és olyan boldog-büszkén újságolta a pénztárosnéninek, hogy mit kapott, és hogy a saját pénzén veszi a felmosót. Azzal is alszik. Meg a vödörrel. 

Köszönöm az összes szárnyas és szárny nélküli, de glóriás Angyalnak és Jézuskának az idei decebert. Nélkületek ez nem sikerült volna ennyire kereken. x