Itt vagyok, mert az ígéret szép szó (lsd
itt).
Lóciról első villanásra 2 dolog ugrik be.
- CSIBÉSZSÉG
- KETTŐSSÉG
Nagyon optimista beállítottságú, túlélő fajta, akinek szűkös a hely középen :). Ezt tágítva elképesztően zsivány. Mert ez nem szimpla huncutság, de mégsem bántó rosszakarás. 0-24 cukkol, csipkelődik lefele és felfele is, és közben kizökkenthetetlenül vigyorog és szélesszájú kis békaként nagy szemeivel pislog.
OVI: Bár januárban betöltötte a 6-ot (Jesszus... szivecske), ő sem kezdi a sulit majd csak jövőre. Nagyon nem bánom, sőt. Mostanában egyre gyakrabban mondogatja, hogy nem akar már oviba járni, de közben annyira 'kerge', hogy ránk fér a plusz egy év. Egyedül csak az alvásra panaszkodik, hogy nem akar aludni du, ettől függetlenül néha annyira belendül, hogy az utolsók közt ébred :). Már ha nem a műböfögést gyakorolja, és jön rá a nyitjára alvás helyett...
Abszolút kivonja magát az ovis feladatozásokból, mégis ha odateszi magát, akkor ő olyan, mint az apja. Ha elkezdi, befejezi. Ha rámegy az egész délután, de nem áll fel közben.
Órákat ellegózik, türelmesen kirakózik, néha tankot, dinot rajzol, nagyon koncentráltan tud figyelni és kitartani.
Tudatosabb leszek motorikus tevékenységek figyelésében, trenírozásában, ha kell.
Ő a főnök-helyettes az ovis csapatban ;-), és ha Bence nincs, akkor a főnök is :D. Meg van rá az esély, ha kinyílik a csipája. Kemény dolgok ezek. Olyan szerethetően szemtelen. Ilyen voltam én is. Vagy legalábbis ilyennek képzeltem magam. :D Kicsi voltam és verébfejű, de a szám az nagy volt. Már főleg általánosban.
Most hogy Lola is odajár, ő lehet(ne) a nagy és erős báty, de Lola olyan jól feltalálta magát, és annyira imádják, hogy nincs szüksége pátyolgatásra.
Amennyire nem fér itthon a bőrében ha vannak körülötte testvérek, annyira szeretetéhes, és bújós, ha egyedül van. Óriási megkönnyebbülés (lehet) neki, hogy leteheti a tüskéit, karmait, és nem kell folyamtosan védeni a pozicióját. Még most is simán el tudja sírni magát, hogy ne menjek el Szolnokra vagy ha nem tud elköszönni, puszit adni. Jön kucorogni az ölembe, puszilgat, és folyamtosan invitál játszani. Attól függetlenül, hogy incselkedik, semmi baja a testvéreivel. Még ha féltékeny is, Mózira is gondol, megkínálja a saját valamijéből, hoz neki ajándékot, olyan kedvesen felköszönti a szülinapján, ha fáj valamije a másiknak, vígastalja stb. Mózi ezzel szemben... Néha már nekem esik szarul, hogy reagálja le Lócit, de ez majd másik poszt lesz.
- EVÉS: Amennyire vasgyúró és 'fejnehéz' volt Lóci kicsinek, annyira kis szikár, izmos, csinos teste van most. Imádom. Ráadásul mostanában állandóan riszál :D. Egyébként is olyan jó mozgású gyerek, én nem bánnám, ha ezzel kezdene valamit, viszont hallani sem akar arról, hogy pl hip-hop táncot tanuljon. Judozni szeretne, le is beszéltem egy óra látogatást, ha elmúlna ez a nyavalya.
Amennyire édesség-függő, annyira rettenetesen beosztó. Szíve szerint nutellás kenyeret enne nutellás tejbegrízzel reggeltől estig, uzsira ízes-grízás tésztát, éjszakára aranygaluskát vanilia sodóval, közte vajas kalácsot rágcsálna kakaóval és vaniliás krémtúróval... Be is szokott próbálkozni, de igyekszem kordában tartani. Akkor elfogadja, és nem megy a kamrába lejmolni. A mikulás csomagjait is úgy beosztotta, hogy március közepén majszolta el az utolsó mini csokit. Kanálfogás még mindig nem százas, de nagyobb bajom van azzal, hogy versenyre fin**nak az asztalnál Mózival. Tudják, hogy elzavarjuk már, és nem feltétlenül direkt, de ez akkora téma még mindig, hogy két lépéssel arrébb szaladnak, bedöntenek, és megy a viháncolás
- ÖLTÖZÉS: Néha kifakadok. Sőt, minden reggel és délután, hogy "Lóóócika, nézz már magadra!"... Borzasztóan pacuha. Felrángatja magára a ruhát, de simán lehet kifordulva, elfordulva, begyűrődve. Igénytelenül felpöndörödik a nadrág alja, a cipőt nem tépőzárazza be normálisan, fityeg a nyelve, nem húzza fel a kabátok, pulcsik cipzárját, és esik hátra az egész a kapucni súlyánál fogva. A sapkát ahogy van felrántja, nem számít, hogy a belső címke előlre esik, hogy az egyik füle kiáll alóla, törpapa módjára bukik előre vagy oldalra a sapka csúcsa... Az hogy a nadrágoknak nincs térde, az még jó is. Nagyon bele tudja élni magát a játékba, csúszik, mászik, vetődik. Eljátsza, hogy saját magát boxolja, és messzire repül egy-egy balhorogtól :). Örökösen a pofijára van száradva valami. Csak akkor nem, ha én mosom le. Hiába küldöm vissza 3*, mást mos le vagy nem tudom :D. Erre nagyon gyúrnunk kell még.
- BESZÉD: 3 évesen, amikor az ovit kezdte, és Lola született, akkor befigyelt egy kis dadogás, az
hamar elmúlt, de most logopédus lesz terítéken (még Gitta mamát is kikérdezem), mert az R továbbra sem pörög. Eddig J volt az 'r' és az 'l' hang is, most viszont, hogy szépen mondja az L-t az 'r'-ből is az lett. Nem vagyok teljesen kibékülve a beszédével. Se füle, se farka, ha valamit elkezd mesélni, mert annyira beleéli magát, hogy menet közben elveszti a fonalat, és eltűnik az alany, állítmány, tárgy szerkezet. Ezt iskoláig szeretném rendbe vágni. Most, hogy második hete itthon van, sokat beszél babahangon, kényeskede, sejpegve. Tudom, hogy ez csak egy felvett dolog, de szokta kérni, hogy beszéljen már normálisan :).
- MESE/OLVASÁS/TV: Lócit nagyon lehet vezetni a kékfénnyel. Brutál mennyire megszűnik számára a külvilág, ha felvillan. Akár . telefon egy videó megszólal, már rá is repülnek, hogy mi az, mamánál le sem vetkőznek, se kép, se hang állva ruhástól benyomja a TV-t, és bambul. Ha szólunk, beszélünk hozzá, látszik, hogy nem hallja, iszonyatosan nehéz kizökkenteni, néha oda kell menni, és megérinteni, hogy reagáljon. Számomra ijesztő. Nem szeretem, ha ennyire zombi. Ráadásul Mózit anno nem érdekleték, sőt még most sem a harcoló, marcangoló robotok, sárkányok, veszedelmek, most meg alig lehet távoltartani. Nem szoktuk engedni abszolút ezeket a "meséket", de az oviban ragad rá. A gyurmával is harcol, loccsint, lő, 'puskázik', hörög. A harcot imitálja is.
Nagyon szereti az olvasott meséket, de mégis úgy tűnik számomra, hogy Mózi a hallott mese mestere, abba ő tud jobban belesüllyedni, ő ragaszkodik talán jobban. Lehet, azért érzem így, mert Mózinak már csak lehet komolyabb meséket is.
- JÁTÉK: Nagyon elmélyülten tud játszani bármi is legyen az. Ha 3-at kell választanom,
* első a LEGO. Kép alapján is ügyesen összerakja a nagyobb autókat is, és saját kútfőből is tök jókat épít. Többnyire járműveket, és kb mindig épületeket :).
* második a gyurma. Ezzel is órákat eljátszik. Akár homokgyurma, akár itelligens, akár play doh. Betemeti az állatkákat, fúr, túr, betekeri őket nyúlós 'nyákkal', amiből ki kell szabadulniuk pl.
* harmadik a dino és egyéb figurák, ami lehet Playmobil sárkány vagy a többi
Amíg Mózi a kinti/udvari nagymozgásos játékos akár egyedül is, addig Lóci a benti szöszmötölős, elmélyülős.
Gyűjtögeti a kinder figurákat, meg van egy két szilikon gyík gumi izé. Amin nagyon ki tud akadni, ha alami megsérül. Akár a festék, akár eldeformálódik, megreped. Az már nem jó. Zokog. És közben feszültség nő benne, mert nem tudja/akarja se kidobni, mert érzelmileg már ragaszkodik hozzá, viszont nagyon feszti, hogy nem original. Ez is az apja vére lesz :D. Most hogy ez eszembe jutott, szerintem enyhült is ez a kétségbeesése Lócinak.
- ALVÁS: Mindegyik gyerekkel eljátszottuk másfél éves koráig átlag, hogy kelni kellett hozzájuk
 |
velem alszik épp (rotálódtak abban a pár napban, amíg
Attila vmelyik játékkiállításon volt |
szoptatni éjszaka kb 2*-3*-4*, viszont jó alvókájuk volt. Aludtak délben, és reggel sem keltek korán. Biztos, a mi ritmusunk miatt, illetve, hogy nem fekszenek korán. űLóci ezen a családi átlagon is túltesz. Annnnyira tud aludni, hogy borzasztó nehéz felébreszteni. Ez már pici korában is így volt, de néha az oviban sem tudják felkelteni, már elpakolták körülötte az össze ágyat, megy az uzsonnázás, és ő húzza a lóbőrt. Reggel ez szokott okozni nehézséget. Piciként kellett 10-15 perc, mert sírt ébredéskor, hogy megérkezzen és felébrendjen teljesen. Hogy mennyire álmodik, ne tudom, nem nagyon emlegeti. DE picit nyitott szemmel alszik, mint én!!! És extra sok alvó cimborával
Fogom még ezt csiszolni, kerekíteni, ez most csak az első nekirugaszkodás a kis makiról
