Covid-19, itthoni karatén - harmadik hét, #maradjotthon

Bóbita épít

Mintha 2 napból állt volna a hét. Brutál tempóban morzsoljuk a napokat, ez volt eddig a leggyorsabb.

Egyre jobbak vagyunk. A muszáj dolgokból egyre több érzelmet tudok kivonni - nekem ez nehéz. Mert én valamit vagy nagyon élvezek, vagy rühellek. Nincsen olyan, hogy nem fűződik hozzá érzelem, gondolat, illat emlék. Ezért vagy élvezem a selejtezést, ablakpucolást, bármi rutint, mert nagyon elkap, és imádom, hogy tisztul és haladok, vagy annyira utálom, hogy inkább nem csinálok valamit illetve hosszas erőgyűjtés előzi meg. Pont ettől szenved Mózi is. Látom, érzem, ismerem... De nem baj. Tudjuk, csináljuk. Egyre pöpecebbül. Gyűlnek a pipák nap végére, egyre kevesebb a kilógó lóláb.

Az iskolai beszámolás hétfőn reggel telefonon keresztül zajlott. Így 'kotkodákolt' bele Mózi negyed 9-kor az Anyám tyúkjával a telefonba és egy hangos olvasással, tartalommondással. Utána írt angol szódolgozatot google formba és matek felmérőt a szobában. Több volt a boldogulás, mint a küzdelem. Tanult fent is, lent is, Attila mellett és velem is. Kedden azért még előfordult, hogy kitekertem a gőzt a fejem tetején.

Attila is olyan figyelmes volt, hogy a bevásárlás alkalmával hozott egy csokor tulipánt a Mózi nevében "pedagógus nap" alkalmából :D, hogy Mózi köszönje meg, hogy segítek neki a tanulásban. Mózinak sutyorogta a fülébe, és szaladt oda hozzám vele. Szivecske...

Tehát a tanulás most a hét végére abszolút nem hagyott lestrapált nyomokat. Kiskata is felajánlotta, hogy amikor. nagyon küzdelmes, akkor szívesen besegít skypeon Mózinak. Lehet, hogy be fogjuk vetni ;-)

A tanulási mizériát leszámítva cukik a gyerekek, szerintem nagyon jót tesz nekünk ez az itthonlét. Sokkal jobban elvannak együtt, Lóci és Lola egymásra van utalva hét közben, de ők külön-külön is elég jól tudnak játszani. Mózi és Lóci a neccesebb, de most itt sem volt vész.

Kuckó karácsonyfa ledfüzérrel megvilágítva belül

A hét kedvenc játéka a kuckóépítés volt, illetve csináltunk ickát és sorversenyt, célbadobást, és szombat este közös Sárkányok erdeje társasozás volt.

Valszeg azért érzem ilyen szépnek az életet, mert szombat estére közös erővel, mindenki részvételével egyszerre lett kinyalva a lakás, a múlt héten a legtöbb textilt kivasaltam, most egyből hajtogatom, így nem lógnak, dőlnek a ruhák sehonnan. A fiúk szekrényében is kiselejteztem pár dolgot, és fent nálam is rend és béke van.

Pénteken a mérlegképes tanfolyamra időben kinyomtattam, átlápoztam az aktuális anyagot, és különben is szeretem az kisker forgalom, segéd- és (alap)anyag készletezés, elszámolás, könyvelés részt, így képben voltam ott is.

Jóga... (?)

... és nyújtás

A héten már jutott enegrgia és kedv futásra, némi nyújtásnak csúfolt jóga maszatolásra. Főzés is halad ruganyosan, bár a Kispadlizsán hétfőtől induló ebédkiszállításával szemezek. Sajna Debrecen táblán túl lakunk, így meglátjuk, de hátha...

Az idő remek, a kert egyre rendezettebb, nyílnak a jácintok, nárciszok, tulipánok (a muskátli még elég viharvert...). Tudtunk a héten már kint eszegetni, ma is kintre terítek.

Attila már a nyaralást tervezi itthonra, hogy mire van még szükség, hogy nyaralós hangulatú legyen  méginkább a négy fal és a kert :). Szerintem pedig már így is túl jó dolgunk van.

Szerencsére űber derülátó passzaban kapott el a vasárnapi poszt írás, remélem ti is pozitív erőt szívtok belőle.

Vigyázzatok egymásra! Jövő hétre már esik a Húsvétból is, rövidebb digitális héttel, juhééé. Tervezünk be tojásfestést, mézeskalács sütést, kalácshoz nincs élesztőnk, így bolti fonattal indulnak a reggelek olykor.

icka festőszalaggal felragasztva

bilibo és oogifant is az akadálypálya része

célbadobás

repüüüül a repüüüüüül az OOGIII

Jövő héten tudatosabban gyűjtöm majd a képeket.

Covid-19, itthoni karatén - második hét, #maradjotthon

Fél órám van, elküldtem mindenkit lefeküdni. Attila önszántából ment :D. (mondanom sem kell..., nem fél óra volt a poszt)

Lóci kedvenc elfoglaltsága talán még mindig a gyurma és a dinok,
robotok, műanyag állatkák

egész délelőtt eljátszik, harcol, mócsingol

Egyből a lovak közé csapok.
Még mindig tart a különleges állapot "varázsa", de néha már kikandikál alóla némi nyögvenyelés.

A legnagyobb kihívás, hogy MINDEN CSAK 10 PERC.
- 10 perc szétválogani a szennyest, és betenni a gépbe, kiszedni a szárítóból.
- 10 perc csak összehajtogani
- 6*10 perc csak kivasalni
- 10 perc a heti menüt megtervezni
- 10 perc megteríteni, megkenni, felszeletelni, megmelegíteni
- 10 perc utána visszapakolni, és a mosogatógépet ráindítani
- 10 perc a konyhát rendbe tenni, felseperni a lepattanókat
- 10:2 perc a kávét meginni utána (na jó, ezt mindig igyekszem elhúzni, főleg reggel az ágyban)
- 10 perc a kis WC-t áttörölni kagylót kimosni
- minden részfeladat után 10 perc a gyerekeket mozgásba lendíteni, hogy menjenek vissza ágyat megigazítani, fürdőszobát rendbe tenni, szennyest bepakolni, fogmosás nyomát letakarítani
- többször 10 perc megfőzni
- sokszor 10 perc Mózival tanulni (vagy csak átnézni, javítani)
- 10 perc a gyurmázás/festés után a terepet elrendezni
- többször 10 perc Lócikával az óvodai fejlesztést megcsinálni
- többször 10 perc Lócival az R-betűt edzeni (most az L-J hangoknál tartunk)
- többször 10 perc az esti (és vagy szerencsés esetben nap közben is jutó) mesélés
- 10 perc a kertből ki-bejárkálás során behordott földet felseperni minden oldalon
- 2*10 perc a szelektívbe elsétálni, és kigórni a szemetet
- 10 perc a gyerekek játszószobáját rendbe tenni, miután ők már elpakoltak...
- 10 perc a gyerekek után újra igazgatni az öltözködés nyomán feltúrt, kidőlő ruhákat a szekrényből
- sokszor 10 perc a lakás komplett kitakarítása
- 10 perc a gyomokat kikapkodni, virágot locsolni
- 10 perc a székpárnákat leszedni és kimosni
- többször 10 perc kinyúlni, bambulni, és újraberúgni a motort
- többször 10 perc nap végén (most hét végén) összefésülni a sulis elmaradásokat
- többször 10 perc a hangos olvasás gyakorlása
- többször 10 perc napi társasjátékozás, játszás
- 10 perc összefésülni a facebookon és gmailen küldött mérlegképes feladatokat, tanulnivalókat, + kinyomtati, lefűzni.
- sookszor 10 perc kellENE fel is készülni a következő péntekre, hogy ne haljak meg, és ne bambuljak bután a montitorba, hogy mi is van.
- többször 10 perc kellene 1 hétrevaló posztot előre gyártani a külön márkákhoz Attilának, amiben besegítek (reflexshop insta, ugears.hu insta, moluk.hu insta, reflexshop.hu bannerek, mobil bannerek, insta játékok) és hosszabb tartalmakat gyártani, fotókat készíteni.

Amihez nincs erő, 
- hogy reggel futó cipőt húzzak, és a napfelkeltében fussak, és f@sza gyereknek érezzem magam.
- hogy minden nap úgy feküdjek, hogy mindent elvégeztem aznapra, amit terveztem.
- elmerült olvasásra
- elmerült alkotásra, varrásra.
- igazán játszani a gyerekekkel, Attilával

szuperhős itt most mindenki...

-» TANULÁS
A második héten, kb kedden Mózival megint összevesztünk a tanuláson :(. Megállapodtunk benne, hogy nem tanulunk közösen, felcuccolt az Attila irodájába, és amíg Attila dolgozik ő csinálja ott a feladatokat.
Ezzel látszólag nincs is baj. De már elúsztunk. Mert nekem viszont át kell néznem, ki kell javíttatnom, mert Attila a megbeszélések, konstans telefonálgatások mellett nem tudja felügyelni a tanulás menetét.
Viszont, mivel nem én tanulok vele, több idő jut dolgozásra, másik két gyerekre, és nem este 11-kor főztem, hanem délelőtt. Így vagy mindig meg kellett szakítani, amit épp csináltam (ezt nagyon utálom) vagy a nap végén egyben átnyalom. De addigra fáradt a javításhoz, mi is hogy könyörögjünk. Így aztán abban bízva, hogy holnap kipihenten majd jobbak leszünk, átléptük. Most a második hét végére pl már nem vagyok nyugodt. Az lesz a blog utáni feladat, hogy Mózival hangos olvasunk, verset felmond, összefésüljük a feladatokat, lefényképezzük, és elküldjük, amit kell.
Attila sövényt, bokrokat nyír(t), fa metszés is hátra van.
A terv, hogy vasárnap úgy feküdjek le, hogy mindent 0-ra hoztam, már most megugorhatatlannak tűnik.
Mózi viszont egyre jobban boldogul a digitális világban, élvezi nagyon. Néha leállnak gyíkokról videót nézni, angol tornát néznek és csinálnak mind a hárman, közösen dolgoznak a technikai és rajzos feladatokon.

pihenés - Sárkányok erdeje

-» JÁTÉK
Azt hiszem nincs ok panaszra, főleg, hogy ilyen űber király idő lett. Kint, bent maximálisan adottak a lehetőségek, élünk, élnek is vele. Gyakori a társas és kártyajáték, illetve a sakk nagy kedvenc. Mózi nem szerette eddig, de a gépen megmutattam neki, és Lócikával is gyűrik digitálisan és analóg módon :). Néha nagy kurjantgatás megy, hogy CSAL A GÉP, mert nem enged sáncolni, és nem jól lép a királynő ;-)

-» EVÉS
A legkritikusabb rész. Reggel arra pattan mindenki csipája, hogy "éhes vagyok, mit lehet reggelizni? Kérek kakaót/nem kérek kakaót/habos kakaót kérek/nem habos tejjel kérem/ Nekem anya csinálja/ Én az oroszlános bögréből kérem/ Miért joghurt?/Miért almás?/ Hol a sztacsatellás, én tegnap abból nem ettem, xy többet evett belőle... Jó akkor én nem eszek/ Én ezt a kekszet nem szeretem, ehetek rántottát vagy pulled porkot?/Anya kiborult a kakaó/ Én apa mellé ülök./ Miért nem sütünk sajtos puffancsot?
Mire ezt feldolgoztuk és lereagáltuk, megbeszéltük, hogy nincs szájhúzogatás, nem étteremben vannak vagy szállodában, aki nem kér, megtörölheti a száját, és mehet öltözni, de 10-fél 11-ig elő nem veszünk ennivalót :)), addigra már pittyegnek is az aznapi feladatok. Sulis, munka.
fél 11-kor gyümölcs általában vagy ha a reggeli lightos volt, akkor izmosabb tízórai. Elpakolás, rákészülés az ebédre... Újra a következő:
Én ezt nem szeretem, mézes kenyeret ehetek?/ A tegnapiból maradt, amit tegnap nem ettem meg?/ Ki ette meg a tegnapit, amit meghagytam? De én azt még kértem volna.../ Miért fasírt? Miért nem zöldség fasírt?/ Én nem szeretem a sült krumplit/ Én a kruplipürét szeretem, de van áfonyalekvár hozzá?/ Én nem szeretem a karalábét/ Én csak nyersen/ Én nem kérek bele sajtot/ Az enyémbe ne tegyél tojást/ Az enyémet ne melegítsd a mikroban/ Kérhetek bele csípőset?/ Én nem szeretem, ha csíp... stb. És itt nincs egyetlen darab ételallergiás, és válogatós gyerek. Köhömm... Csak egyszerűen sokan vagyunk. Nem szoktam ezen izgulni. A suliban mi van? A vagy B menü. Nem lehet olyat főzni, ami mindenkinek egyformán a kedvence. Ha nem laksz jól most, majd uzsonnára vagy vacsorára eszel. PONT.
Jön az uzsona és a vacsora, detto. Miért nem meleg? Miért kenyér? Lehet-e kalács? Lehet-e tejbegríz? Ha Lócinak tejbegríz, akkor nekem rántotta.
Már a kérdésektől lefáradok, leszívnak.
Én nem vagyok hozzászokva a meleg étkezéshez, így én alsó hangon már 2 kg-ot híztam. Durva. Érzem nagyon. Azt is hogy nem mozgok célirányosan, a napi futkosás lakásban más.

Torna óra angolul

-» SPORT
A fürdőszobába bekerült egy eddig parkolópályán lévő hasazó szekezet, így GYÚRUNK :D. Mózi is térül-fordul, és nagy komoly mondja, hogy megint gyúrt, már 60-nál tart :D :D.
Én is oda-oda pattanok, hogy megnyugtassam magam, de nagyobb iramban szaporodok, mint fogyok, izmosodok. NYILVÁN :). Az első héten még kardioztam, a másodikon már csak bíztam benne, hogy még este lesz bennem annyi felesleg, hogy 25-30 percet kocogok. Nem volt...
Ebben nem jeleskedünk, viszont a kert körüli és a konstans házimunka - ciki-nem ciki - okoz izomlázat :).

-» KAPCSOLATOK
Szerintem egyértelműen jó hatással van a családra. Gyerekek is egész jól kijönnek egymással, próbálok nem mindig beleavatkozni, hanem figyelni, hogyan oldják meg. Lolát rendszerint pumpolnák, hogy Lola, ha ezt megcsinálom, adsz nekem 100 forintot? Lola, ha én nyerek, adjnod kell 100 forintot. A fiúk sokat izmoznak egymás között, és továbbra is nagy téma a fütyi-fenék, és Lola konstans kaka-témázik. Apa, te szoktál bekakálni? Anya, te szoktál kakálni? Szoktál az asztalnál pukizni? stb.

-» ENERGIASZINT
Ingadozó. A leginkább számomra az nehéz, hogy nem tudom, meddig kell kitartani? Meddig áll fenn ez az állapot, amihez alkalmazkodunk. Én nagyon szeretem látni, tudni, hogy még 2 hónap valami, vagy 40 km. Mert akkor tudok beosztani, tartalékolni. Most meg kicsit lógok a szögön ebben az állapotban.
Felvillant már bennem, hogy Lócikát el sem tudják búcsúztatin az oviban. Nem lesz ballagása, mint a többieknek. Nem találkozik már az ovis barátaival, nem tudjuk lekeverni azt az évet, azt az ovis állapotot. Ez egy picit belém hasított, de ilyen szinten is sokat változtam, régen ezen nagyon kétségbe tudtam volna esni meghatódásig. Most pedig ez van, ehhez kell alkalmazkodni. Vagy nem muszáj, csak akkor nehezebb.

-» JÖVŐM
Nem látom abszolút jelenleg, hol leszek 1 év múlva munka, kihívás fronton. Ez okoz bennem erős bizonytalanságot. Viszont növeli a hatékonyságomat.

Lola minden munkáját leféynképezteti, hogy küldjem el az óvó néniknek,
és tegyem fel az ovis facebook csoportba :)

közös rajzóra_ tulipán készítés saját tenyér után szabadon

Remélem, mindenki jól van, kitartás!!

Covid-19, itthoni karantén - #maradjonotthon

A véleményem, aggodalmam a témával kapcsolatban nem öntöm ide, csak a mikro környezetünkre koncentrálok.

Bár minden ezzel (cím) van tele, tudatosan nem olvasok, böngészek száz irányba a neten,  de itt csak teszek említést róla, hiszen bokáig benne vagyunk a történelmben. Azt hiszem fel sem fogom igazán, de becsülettel betartjuk, mert tényleg ez a legkevesebb, amit jelenleg tehetünk.

Suli-ovi egy hete nincs, és ebből a távlatból, egyértelműen pozitív az itthoni helyzet, és nagyon pozitívan látva a jövőt, igyekszem úgy alakítani a saját hozzáállásomat is. Családi szinten. Érzelmileg. Vannak próbáratevő időszakok. Amikor úgy érzem, a dementorok kiszívták belőlem az erőt és életkedvet, és nem látom, mi az, ami éltet, ami feltölt. Pontosabban tudom, de az most abszolút háttérbe húzódik. Mégis rettentő szerencsések vagyunk, hogy a karantén ellenére, is van hely, tér mindenkinek, el tud vonulni, le tudja csapolni a feszkót magából.

Unom a rengeteg face csoportot, ahonnan ömlik, a mit főzzünk, mit és hogyan vásároljunk, mit játszunk, mivel kössük le a gyereket, hogyan tanuljunk. Engem kb a Mit olvassunk? és Mit varrjunk?, Hogyan szerkesszünk Edward korabeli blúzt?, a Hogyan tanuljunk tanulási nehézséggel küzdő gyerekkel itthon?, valamint Hogyan pörgessük az 'r' betűt? a legizgalmasabb és legaktuálisabb téma. 

Hogyan tanuljak Mózival? Eleve nem szabad a szülőnek tanulni a gyerekkel - állítják sokan, és érzek benne igazságot... Ezt áthidalva hetente kétszer van/volt is ebben segítségünk, na de most nem hogy a háziban és a gyakorlásban nincs, hanem az iskolai tananyagban sem. Mégis úgy érzem, hogy nálunk ez elsülhet jól is. Hiszen mindig az a szituáció a suliban, hogy egyemberes. Tudom... :(. Nem lehet kiosztani neki előre, hogy 54. oldal 3-as, 4-es és 5c. Mert folyamatos kontrollt igényel. Legalább fel kell olvasni, és feladatonként fixálni, hogy mi a teendő. Azért, hogy ne kalandozzon el, hanem maradjon helyzetben. Pont úgy érzem magam, mint mikor a régi írógépek egy csilingeléssel a sor végére értek, és vissza kellett tolni az elejére. Bennem is csilingel, amikor letér a sárga tégláról, és jeleznem kell neki, tudatosítani, hogy 'Hahó, megint elkanyarodtunk...' 

Ha nem vagyok észnél, akkor:
- egyből elkezd mesélni, elkalandozni,
- kérdez,
- mutat(na) valamit stb.

Valszeg azért tudok én nehezen boldogulni vele, mert nagyon sok mindenben egyformán működünk. Totál megértem, és hajlmas vagyok belemenni a "játékaiba", mert nekem is nagyobb kedvem van egy-egy kérdése kapcsán utána olvasni a kérdésnek, videót nézni hozzá, lerajzolni stb. Közben 100 saját dolog eszembe jut, amit meg akarok NÉZNI majd, meg akarok CSINÁLNI vagy KIPRÓBÁLNI. Szóval két szétszórt elmét kell(ene) kordában, és mederben tartani pont nekem. 

Az írással-olvasással egyébként is nehezen boldogul, nem hunyhatunk szemet egy bizonyos szintű diszfaktor felett. Ezen már nem görcsölök. Fejben nagyon jó. Az olvasókönyvből azokat a meséket, olvasmányokat, verseket, amiket már suliban is olvastak, azokat KÍVÜLRŐL tudja. Brutál. Csak az tűnik fel, amikor egy-egy 'és, s' vagy egy-egy ragozás nem stimmel. Akkor már tudom, hogy ezt megint megtanulta fejből, és nem olvas, csak szaval... Új szöveggel még mindig nehezen haladunk. És utálja is sajnos. Ha felolvasom neki, akkor helyben vagyunk. Akkor egyből megjegyzi. Éppen ezért remekel környezetből, és minden olyan tantárgyi részből, ahol beszélni, mesélni kell. Mert ő ezzel kompenzál. Nagy eséllyel ez később is így marad, és ezzel tudunk csökkenti a frusztráción és az időn, hogy nem várjuk és rugdossuk ezt ki belőle. Ettől függetlenül, nagyon fel tudja cseszni az agyam, amikor váratlanul reggel bal lábbal kel, és tök mindegy, hogy közelítek, mekkora türelemmel és tervezett kitartással, a csapkodás, dühöngés, utálkozás, fröcsögés egyből kibillent, és visszaváltok gyerekbe az ő szintjére. Na ez, az amit hiába tudok, hogy elkövetkezik, még mindig nem tudom 100%kal kezelni, sőt. Ilyenkor jó, ha Attila 'szabadlábon' van, mert olyankor átveszi. Vagy fordítva. Ha éppen Attilánál jön el ez a makacs pont, akkor meg átveszem én. Attila jobban tudja kezelni. Ő felmondja neki telefonra, kihangosítva meghallgatják, lerajzoják tableten stb. 

Ami még könnyít a helyzetemen, hogy belül kikapcsoltam azt a feszítő frusztrációt, hogy nem tudok olyan gyorsan haladni eredmények terén, mint ahogy belül elképzelem, hogy haladhatnék vagy más halad. Most lesöpörtem ezt, és én fogallkozom a gyerekek tanulásával, gyakorlásával, játszatásával munkaidőben (kivéve, amikor füstöl a fejem :D), plusz főzés és etetés/elpakolás, Attila bevásárol magunknak, szülőknek, 103 éves nagyapónak, egyéb idős rokonnak, mellette tartja a frontot a Reflexshopban, ahol tudok besegítek tartalomgyártásban, illetve csiszolom ezt az oldalamat. Hétvégén, esténként társasozás, családi mozizás, grillezés.

Márciusban bekapcsolódtam a PENTA mérlegképes oktatásba, mert szeptembertől totál átalakul az OKJ-s rendszer, és többek között a mérlegképest is kiveszik, nem tudva, nem látva még, mi lesz helyette, lesz-e. Szeptembertől megy a tanfolyam, én a közgáz miatt könnyítéssel csak most kapcsolódtam be. Ezzel is küzdés lesz. A heti egy alkalmas oktatás itt is átavanzsál digitális formába, amit nagyon sajnálok, mert tök jó volt élőben megint hallgati, csinálni ezt (is). 

Lola iskolás szeretne már lenni...
Úgy érzem, vele sétagalopp lesz ez a rész

Mi történt röviden az első héten (márc 16 - márc 22)
- Lolának befejeztem egy kisruhát
- belekóstoltunk a digitális tanulásba
- Mózinak email címe lett!!!
- Mózinak skype azonosítója lett
- a gyerekek facetime-on, messengeren keresztül tartják a kapcsolatot a sulis-ovis barátokkal, nagyszülőkkel.
- itthon full műszakban főzök, tanítok, pakolok
- Attila fő műszakban átvette a stressz anyagi részét, dolgozik
- jóval több a közös játék
- jóval több a közös étkezés (nyilván, hogy mindenki itthon van :D)
- Benedek-napoztunk
- Mózi megkapta élete első laptopját (ami egy használaton kívüli szuper kis masina szervizelve)
- sokat olvasunk (én főleg gyerekirodalmat)
- a gyerekek levágták Attila haját géppel :D :D
-  jó lenne nem elhanyagolni a mozgást, de nem sok ingerenciám marad rá...

Messenger Borival

Lóci iskolás lesz :( :)

Mostanában Mózi és Lola volt terítéken írás/összegzés fronton, pedig a középre szorult gyermek is változik, érik, cseperedik. De még mennyire.... Sokszor érzem magam a helyében, és mégis sokszor előfordul, hogy nem tudom csuklóból kezelni, megérteni ott azonnal, az adott szituációban a viselkedését. 

Piac utca karácsony - másoduncsitesókkal

Ma is úgy indultunk reggel (Attila NYC-ban, ilyenkor lábujjhegyre állósak a napok), hogy már megkértem, aludjon két napot Nagymamánál, hogy ne legyen örökös visíttatási forrás, bosszantási-góc, mert a falra mászok, hogy nem érti meg elsőre, másodjára, harmadjára, és 'úgyésegyáltalán' sehányadjára, ha kérünk valamit. Móziról gyakrabban villan be a mísz állapot, míg Lóci egyértelműen a fülig vigyor. Élvezi, hogy bosszantja a társaságot, hogy hatással van a környezetére, és falra másznak tőle. Hogy visít Lola, hogy karmol, üt, csíp, gyepál Mózi, hogy kipenderülök az egyensúlyi állapotomból én is. Ehhez csak egyetlen dolgot tesz/nem tesz: nem fogad szót, nem csinálja azt, amit kérek, és amit csinál, azt is DIREKT baromi lassan. Kezdjük már reggel, hogy nem kel fel, visszafekszik. Nem öltözik, és közben nem hagyja öltözni a többieket sem. Apró hülyeségekkel: elszalad valamelyik félzoknijával vagy eldugja, befogja a nadág szárát, hogy ne tudja kidugni a lábát a másik, ő közben egy szál semmiben ugrál vagy a lábát felteszi a falra, és csak fekszik. Már kabátban a fél társaság, ő még nem öltözött fel, ha fogat most, százszori kérésre sem hajol a kagylóba, csak úgy a vakvilágba mossa, csorog a habos-nyálas fogkrém a ruhára, pizsamára minden második alkalommal, lehet újra átöltözni. Lassan száll be a kocsiba, direkt elállva az utat, hogy Mózi se tudjon, utána durcog, ha lekiabálom, és nem akar kiszállni az ovinál. Lefekszik kabátostól a padra, elköszönéskor pedig lóg a nyakamon, és nem akar elereszteni. Ilyenkor tapinthatóan érzem, ahogy szinte segélykérően sír belül, hogy sokkal-sokkal többet és koncentráltabban foglalkozzunk vele. És CSAK vele. Mert neki ez kevés. És lehet a kétszer több is kevés lenne. És ne őt akarjam két napra nagyszülőknél parkoltatni, hanem pont, hogy hadd ő maradjon két napot csak velem/velünk. Mert ha nincs "ellenfél", akkor egy totálisan másként működő gyerekről van szó. Egy annyira vidám, energiadús, pozitív, lendületes és kitartó, túlélő figura. A legstrammabb gyerek lesz, ezt már most látom. És ha lepotyoghat az álarc, akkor egy doromboló kiscica. 

Még mindig nagyon szeret, sőt... vágni, ragasztani,
építeni, gyurmázni, szöszmötölni

Ez még januárban az iskolai nyílt nap
(Móziról is készült pont itt 2 éve egy kép)

Tegnap volt az iskolában a meghallgatás. Már kb tudtam, hogy mire számítsunk Mózi után, így az általános kérdésekkel, beszélgetéssel nem is volt gond. A szülők is bemehetnek, ha szeretnének, így én is bent ültem. Egyemmeg nagyon zavarban volt, és előtte elég kis mufurc volt, de hát izgult, ezt tudtam. Mondtam is neki, hogy nem kell, lazán kirázza ezeket a kisujjából. Mózi amennyire szeret beszélni idegenekkel is, Lócinak ehhez kell melegedési idő, így itt most csak a legszükségesebbeket mondta, csak a kérdésre válaszolt, nem fűzött hozzá semmi extrát. A végére kezdet fellélegezni, már nem söprögette ablaktörlőként a karjával a padot :). Pedig Magdi néni volt bent vele, és egy angol tanár, és le a kalappal előttük, mert baromi kedvesek voltak, nagyon cukin álltak a gyerekekhez, még nekem is ellágyult a szívem.

A két fiú sok mindenben különbözik egymástól, sőt. Kb mindenben, és örökös rivalaziálás megy közöttük, és örökös erőfitogtatás. Ezt próbálom elfogadni, mert úgy érzem, normális, ettől függetlenül, néha nem bánnám, ha lassú kis csermelyként üzemelnének, nem ekkora hőfökon, ilyen feszültségű gejzírként. Meg-megcsap már az az elemi férfi erő, hogy lassan tényleg mélyre áshatom a kalózós műanyag kistányért, Snoopys tálcát, mert eltűnnek a kicsik itthonról, és pikk-pakk kulcsra zárt ajtók mögött kuksoló, visszabeszélő pattanásos kamaszokkal fogunk együtt élni.

Az ELSŐ leves (szivecske)

Azt hogy ki mennyire önálló, és kire mit lehet már bízni, csak jelzésértékű említést teszek.

Dec végén, amíg egyik vasárnap varrtam délelőtt, Attila meg vadászott, arra jöttem le (persze szóltak, hogy ne jöjjek le, csak ha már szólnak), hogy meg volt terítve, és közösen levest főztek!!! Nem leveskockából vagy porból, hanem zöldségeket pucoltak, tarhonyát pirítottak bele, és egy lebbencsleves szerű répa-krumpli zöldséges levest főztek. Azt hittem kipukkan a szívem a büszkeségtől. Volt olyan is, hogy mikor Mózi betegen itthon volt (már nem volt láza), akkor őt nem vittem magammal a városba anyagot venni, és mire hazajöttem főzött magának párolt rizst, mert diétázott, és unta a ropi-keksz-alma triumvirátust!!!

Egy maximálisan tökéletesen működő gyerekseregről van szó, ahol a bosszantó tulajdonságokat majd felváltják még bosszanttóbbak :D, és visszasírjuk ezeket a laza hétköznapokat.

És pár kép ömlesztve, ha a szülinapokról nem emlékeznék meg külön, idővel...

Nagy családos közös ünneplés

Mózi 9, Lóci 7, Lola 4

Lóci szülinap, 7 éves... MÁÁÁR! - Anyám...

Ninjago sárkány, LEGO fan

A három muskétás, 2019 december vége

Isten éltessen Lócika!!!

#maholnapnegyven

A gömbölyű, kerek harmincasok után idén jön a szúrós, hegyes negyvenes... 

Ahogy szűkül a tölcsér szája egyre többször eszembe jut. A háttérben pedig folyamatosan fut ennek tudatosítása, megszokása, magamba fogadása. Nagyon kóstolgatjuk egymást. Egyébként is örökös párbeszéd vagyok belül, de ez lassan napi szinten terítéken van bennem.

Egyik pillanatban dugig vagyok hálával, és mint egy Oscar átadón könnyfagadásig és torokszorításig végig veszem azokat a személyeket, akik a hétköznapjaim és ünnepnapjaim hősei, de a szereplők sorának ilyenkor vége nincs. Az összes statiszta, vágó, jelmeztervező, gyártásvezető neve végig csorog a képernyőn, amikor ennyire túláradó hangulatban vagyok.

Szürkébb napokon viszont úgy érzem, annyira rövid az élet, és annyira sokkal tudatosabban és határozottabban kellene a medremet ásni, annyira csak a legfontosabbakra koncentrálni.

Úgy vettem a gépet az ölembe, hogy azt hittem 70.000 karaktert írok, annyi érzés volt bennem ma is ezzel kapcsolatban. Most mégis eddig tartott az első lendület. Nyitva hagyom, a posztot, és amikor csak rámront az ihlet, folytatom.

Lezárás

Nyiszorog alattam az admin felület avítt parkettája, ahogy beléptem blogba. Porcica módjára szalad szét a kósza szándék - hogy rendszeresebb leszek ezen a felületen. Elfújta a huzat :). 

Épp csak erre jártam, beköszönök. És itt hagyok egy-két sebtében eszembe jutott momentumot. ünnepek, szülinap, gyerekek. Csak úgy. Hogy lecsapoljam a decemberi áhítatot, és lezárjam a 2019-es évet itt is.

LOLA

Kezdem azzal, hogy Lolában jókorára hízott az Apa-szerelem, főleg az ínséges Ember-mentes december kapcsán, de ez az apa-bűvölet kb év közben bontakozott ki és decemberre csúcsosodott, illetve még nem látni a végét :).

Az ülésrendet is megváltoztatta Lola itthon, hogy ő üljön Apa mellé, és nagyon kevés szituáció, mondhatni privilégium maradt már meg csak nekem (ami egyelőre felszabadító). Azok is erősen hangulatfüggők.

Másik észrevétel, hogy nem tudok úgy mesélni Lolának könyvet, hogy ne állapítaná meg minden oldalon, hogy a rajzolt figurák a grafikán belül az: ANYA, APA, LOLA, LÓCI és MÓZI. Tök mindegy, milyen állatcsalád, emberek, neműek vannak a képen, ő egy csokor gombából is kiválasztja a fa tövében a legnagyobbat, hogy az Apa/Anya (ez hol így-hol úgy változik), a következő Ő és a másik kettő - már ha van másik kettő, akkor azok a fiúk. Van hogy csak 4 szereplőt azonosít be (mert nincs több), és amelyik fiúval épp 'barát' (itt kell mutatni egy like-oló facebook kezet), az befér a sorba, aki 'nem-barát' éppen, az kipotyog. 

Jó sokat tud karattyolni, és annyira jó, hogy pösze :). Ráadásul dalospacsirta. Sok a halandzsa még benne, illetve a karácsonyi mix :D, és nagyon szeretnek táncolni. Kedvenc örjöngő számuk a RÉSZEGEN KI VISZ MAJD HAZA. Erre nagyon be tudnak lendülni ;-). Továbbra is egy akarnok, az utolsó túli pontig elmegy. Bevallom, nagyon nem akarom letörni a szarvait, max csiszolni a technikán :). Erősen érződik, hogy két nagyobb fiú testvérrel nő fel, sokszor jut eszembe róla Maugli, de azért bontakozik a kislányos bája is, sőt. Vannak most már baba cimborái, öltöztet, etet, fésülget, sminkeli a babát/magát (főleg epres labelloval), gyakori darab lett a szoknya és a blúz a ruhatárában,  pedig jó darabig hallani sem akart róla. Számomra ez egy szívmelengető kombó.

Az oviban a kisebb lányokkal játszik, imádja tutujgatni őket, tavaly pedig főleg fiúkkal cimborált.
Ő is tipikus lány, aki miatt a suliban sem kell majd aggódni, mert szeret rajzolni, szinezni, segíteni teríteni, főzni, szeret megfelelni. Reggel ha felkel egyből megigazítja az ágyát, és a csizmát párjával teszi a lóca alá.
Jó vele memória játékozni, mert kihivás számomra is :D, egyre több társasban részt vesz, Apával gyűrik esténként a Szendergő Hercegnőt és a Rókanyomont.

Jó reggelt Peppa ;-)

Enni is olyan szépen eszik, mindig kér szalvétát, mint az úrihölgyek, itatgatja kanalazáskor az álláról/szájáról a cseppeket, ha szükséges. Vannak időszakos válogatások, nehéz elmenni rajta, hogy mit szeret, mit nem, a sajt és a sonka nem barát, a vajas kenyér/kifli/kalács és a pucér tortilla lap inkább. Reggel ő is, mint anno Lóci, tud kiakadást produkálni, hogy éppen melyik bögrébe kéri a kakaót és ki csinálja neki, melyik színű harisnyát szeretné felvenni, és ha nem tiszta, és 'Újra tervezés' kell, akkor ezek kizökkentik olykor reggel.
Úgy alapból, mégis az az első gondolatom vele kapcsolatban, ha felvillan a neve, a lénye, hogy Annyira jó hogy Ő még megérkezett hozzánk. Vele lettem 'kerek' Anya.

Tyíííha, ez így hosszú poszt lesz, főleg hogy szétnéztem a képek között is, sok téma beugrott, azt hiszem ezért tértem át az instagramra anno... Nem baj, lesz ebből több poszt is így.

Lassan egy órája ülök

Ráadásul nem csinálok semmit. Semmi látványosat, produktívat. Az utóbbi időszak futkosására pihenek rá fejben - azt hiszem. Iszonyatos igényem lett a csend. a CSEND. Néha magamat is megijesztem vele, hogy miért. Hogy létezik-e nagy család mellett ez a fajta csend, ami engem visszatölt. Az a fajta önként választott egyedül levés, ami felpezsdít. 

Megetettem, megitattam Lóci gyíkját, hoztam magammal egy kávét, és gondoltam leülök, mielőtt felveszem a fonalat. És csak ülök, ülök. Ketyeg az óra, bugyborékol egyenletes tompasággal az akvárium levegőztetője, körülöttem a reggeli mikulás romok, és ez most annyira jóóó. Hirtelen úgy érzem az advent csúcsa nekem.

MÜSZI - Mózi megtanult csettinteni

Mózi rendesen számontartja és tartatja velem a dolgokat, hálás is vagyok neki. Végtére ez a terep azért jött létre, hogy kihomokozzam magamból az anyaság adta új érzéseket, élményeket, tapasztalatokat, és hogy az összes gyerekről nyomot hagyjak magunk számára.

Az addig rendben, hogy írom a tipikus első lépés, első fogakacska... Aztán, mint tudjuk hiányoltam a szokványos babanaplókból az első öltések és első kórházi látogatásokat, így bevettem ezt is a blog soraiba. VISZONT. A sor nem áll meg. És annyira örülök, hogy a gyerekek büszkék minden ELSŐ dolgukra, nem úgy mint az anyjuk, és kb világot kell megváltania, hogy büszkeséget érezzen magában ... :S

Mózi este még úgy adott puszit, hogy a lelkemre kötötte, írjam meg, hogy megtanult az elmúlt héten CSETTINTETNI, és annyit gyakorolja (öröm az iskolában mellette ülni :D), hogy egyre hangosabban is tud ;-)

Ahogy kapacitás engedi, összefésülön az egyéb social media plattformokon nyomott hagyott első eseményeket, hogy továbbra is ez legyen a POOL, ahol minden megvan. Pl elengedett kezekkel megtanulni bringázni, első boltba (aztán majd Holdra) menetel. Első bármi, ami még nyomdafestéket tűr.

Hozok képet vagy videót is róla.

Iskolai barátságok

Nehezen indult Mózi ezen a téren (is) tavaly, ami engem szerintem jobban átjárt, mint őt. Bár... nagyon ‘egyrugóra’ járunk, és működünk. Mi, szülők is gyengén teljesítünk új közegben, nehezen engedünk magunkhoz közel új embereket annyira, hogy abból közös szalonnázás legyen egy-két héten/éven belül. Ezt legyűrve magunkban, mondogattuk Mózinak, hogy nyugodtan hívjon meg barátokat, de nem akart. Az ovis Bandika után nem volt egy fix pont a hétköznapjaiban. Volt, hogy úgy mentem érte, hogy egyedül lődörgött az udvaron, mert ‘nem volt kedve’ senkivel játszani. Sosem volt problémám beilleszkedéssel, és ezek nekem annyira fájó látványok, elmesélések voltak. Olyan szintű csúfolódás is zajlott/zajlik a suliban (nem feltétlenül Őt, inkább lányok körében), hogy ez az ovi után nagy tasli volt.

Amikor kérdezgettem finoman, hogy milyen napja volt, kivel játszott, előfordult, hogy azt mondta, azért nem játszanak vele, mert csúnya ‘E’ betűt ír, vagy csúnyán szinez. Ezeknek örültem, hogy a kocsiban hangzottak el, és nem látta minden alkalommal, hogy az én szememet elönti a könny. Második éve járunk szenzomotoros tornára (ezt majd egy másik posztban), így ő valóban küzd az írással. Volt olyan délután, hogy azon viccelődtünk, hogy írjunk/fessünk szájjal-lábbal. Nagyon nem ment nekem (sem). Vígasztaltam, hogy én tudom, hogy rettentően igyekszik, én is azt csinaltam a lábbal festéskor, de nem engedelmeskedik a lábam. És hogy fog ez majd alakulni, főleg ha ő is akarja. Az első évünk ilyen szempontból nagyon kérdéses volt. Maradjon-e itt? Jó-e az a módszer, amivel az iskolában próbálnak hatni rá? Egyemberes sokszor még most is. Ki tududjuk-e finoman harcolni, hogy máshogy álljanak hozzá, és ne a büntetés, megszólás legyen a motiváló eszköz.

Mostanra rengeteget változott a helyzet, hála Alexandrának és a BagolykaLandnak, ami nyitotta az önbizalmát is, és elindult egy felfelé húzó spirál. Az iskolában is változott a ‘felé nyúlás’, amiért hálas vagyok. Voltam bent többször egyeztetni a tanító nénikkel, hogy ‘ne mondjanak le róla’ és a követelményen ne lazítsanak, csak a módszeren. Túl jó feje van, ráadásul őt nem lehet büntetni, büntetéssel sarkallni. Ő akkor bezár  és feladja. Viszont szárnyakat kap, ha szeretik... Mindenhonnan az a visszajelzés jön/jött kicsi kora óta, hogy verbálisan nagyon jó, nagyon tájékozott stb, viszont ami nem érdekli, ott elveszti a fonalat, más izgalmasabb téma után néz. Néha kerek perec kijelenti, hogy mi hülyeség, mi fölösleges (szerinte), betart, és nem csinálja tovább. Vagy elfárad koncentrálni.

Az egyik workshopra, amit tartottam az egyik osztalytarsa anyukája is jött, és hozta Borit, mert nem tudta kire bízni. Ott volt a mi hármunk is, így megerősödött a kapocs köztük. Lola azt is megkérdezte, lehet-e Borika a testvérük :). A következő héten minden nap kérdezték Mózival, mikor jöhet el Bori hozzánk játszani. Lőttünk aztán egy szerdai napra. Én szedtem össze az ovisokat, és így mentünk a suliba is értük. Óriási volt az öröm, láttam az ott maradt gyerekek arcán is a meglepődést. Előtte is volt cinkos kérdés a fiúk részéről, hogy utána szóltak, hogy Beni, a csajodtól el sem köszönsz puszival? :D. Aztán jól egymás nyakába borultak.

Bori pedig ott vacsizott velünk, volt rajcsűrözés, társasozás, sőt négyen fürödtek a zselében. Bori olvasott mesét is. Padtársak is voltak, de szétültették pár nap után, mert csacsogtak... :).

Testvérháború

Kezdem ezzel a Halász Judit dallal a munkanapot, mert picit idegen vagyok még a blogon. Valszeg az elmúlt bő 8 évben rengeteget változtam jó-rossz irányba, és ez a korábbi kirakati naplózás nehezen indul újra. Mózi kérdezett rá többször, hogy megírtam-e már ezt a bejegyzést... És tényleg olyan őszintét kacagtam rajta, hogy pont ezeket a családi apróságokat szerettem lejegyezni, hogy később újraolvasva visszahozza ezt az aktuális hangulatot.

A kocsiban H.J énekelte ezt a dalt:

Egyedül voltál sokáig, de a helyzet változott
Neked is lett egy testvéred, és ez csodálatos dolog
Valaki más, aki nem te vagy és mégis hasonló
Es látnod kell, hogy milyen helyes, de gyakran bosszantó

Hogy őt is ugyanúgy ölelgetik, ahogy téged is ölelnek
És azt mondják, hogy szeretni kell, mert ő a testvéred
De néha furcsán viselkedik, és annyi baj van vele
Hogy mérgedben már arra gondolsz, hogy bárcsak ne lenne

refr.:
Pedig a testvéreddel együtt sokkal többet érhetsz el
A veszekedéstől bánatos és rosszkedvű leszel
Aki nem tud együtt játszani, az mindig szomorú
Én azt kívánom, ne legyen többé testvérháború

A piros vastagon szedett résznél szólt közbe Mózi szakszerű komolysággal :D:

- Igeeen, példálul én Lócival és Lolával csak 6000 Ft ebédet fizetek 12 ezer helyett a menzán, az oviban meg ingyenes.

Pedig nem hallgat propaganda reklámokat, de úgy tűnik számára itt kezdődik a lényeg :D.

Illetve van a telefonomon egy nagyon beszédes képsorozat - a minősége nem profi... A viszonyukról és a kezdeményezőről sokat sejtet.

Lola egy szál harisnyában, mert a tütüt alját bekapta a bicikli
kereke mindig :D

Addig nem nyugszik, amíg nem sikerül :)