Újra itt!

Jajj, de jóó, megtaláltam véletlenül a saját kapcsolómat, ami reálból átkattint humánba, katonából anyába, nőbe!! 

Van itt több megkezdett poszt is, de nem tudtam kibontani, mert annyira nem jött az ihlet. Amikor katona vagyok, sőt inkább robotpilóta, akkor csak a feladatok egymásutánja adja a vázát a napoknak és az ebbe préselhető idő, amit rendszerint hajlítani kell, kéne, hogy minden beleférjen. De ma végre, megint sikerült a visszakapcsolás. 

Mikor reggel széthordtam a gyerekeket - Lola volt a sorban az utolsó -, császkáltam vissza az autóhoz, és az ovi oldalában ‘Ricsaj Peti zöld kerítése’ mellett, a napos-árnyas foltok villózásában az aszfalton hentergő pár cserebogár after party-ja indukálta az átkattintást. Annyira nagyon hiányzott a fiúk ovis időszaka, amikor megálltak cserét gyűjteni, bottal-kézzel pituszkálni, és minden mozzanata ennek az intézményes kornak. Hüpp... Itt nem állt meg az érzelmi cunami, mert elhagyva a Debrecen táblát és a körforgalmat leterített a gimnáziumi évvégék felszabadultság érzése. Amikor túl vagyunk az összes témazárón, le vannak zárva a jegyek, és jön az az istentelen nagy szabadság-érzés. Ez most egy elfojtott tüsszentés élményével hatott. Hogy az idő, a körülmény adott, de nem érzem a feelinget :(((. Ahhh... Pedig igazán nem panaszkodhatok (nem is teszem), mert volt most kikapcsolódó, parti-szervező lehetőség.

Ha nincs érkezésem pont akkor írni, amikor kibújna valami mondanivaló, gyűjtöm csokorba, címszavakba, és felhízlalva posztolom. Ez inkább csak sorvezető, ha az elmúlt időszak képeire ránézek a telefonomban. 

1. Visszatérés karanténból (Lolának ma debütàlt, ez volt csak az első napja karatén után - 05.10.)

2. ÖTYE parti-szervezők

a.) Marika baby shower

b.) Sanyikám pre-40 szülinap

3. Munka-tanulás/nem tanulás

4. Anyáknapja - a legjobb

Visszatérés a karanténból: Április 19-től újra indult az ovi-suli, mi szerettük volna ha a gyerekek maradnak itthon legalább egy hetet. Az első kérvényt elutasították a fiúk részéről, tovább pedig nem mentünk. Egy extra napot csaptunk így hozzá a karanténos helyzthez. Amennyire belém égett a múltkori időszak, ez most annyira jött, és ment. Baromi rövid volt/rövidnek tűnik innen. Lola a héten kezdte még csak az ovit, abszolút nem akart menni, és nála könnyebben kivitelezhető volt, hogy maradjon. Reggel óriásikat aludt, majd fent szöszmötölt/játszott nálam, kijárt Attilával kutyázni, de látszott hogy ingerszegény a környezet neki nap közben. Volt hogy az asztalára borulva elaludt mellettem, amíg én dolgoztam. Annyira drága gyerek. A lehető legjobb arányban keveredik benne a csajos vonal, és a vagány amazon a 2 fiú tesó miatt. Nyilván ez az arány bármerre tolódna, tökéletes elegynek érezném :D. Annyira szereti a fiúk kinőtt pólójait, pulcsijait, hogy ma pl rakétás pólóban, farmerben és simi-tapis rózsaszín baseball satyiban ment egy nagy cucukornissal a hóna alatt. Nem véletlenül forgolódnak utána az utcán és sutyorognak össze a hátunk mögött (szivecske).

Ő Cucukornis :)

Örökösen kirobbanó energiabomba, amikor nem magát kell hosszan szórakoztatni, és vannak körülötte, foglalkoznak vele. Annyira vidám, incselkedő, szerethető. Épp annyira picibaba még, amennyire kell, bújós, ölelős, imádnivaló: a legjobb dolog, ami még történhetett velünk. Nyomokban tartalmaz még hisztit, amihez viszont már én érzem magam öregnek... :D. És a legjobb, hogy szereti magát. Sminkel reggelente (szájfény és gyöngyházfényű szemhéjpúder, amit sajnos bojkottáltam), öltözködik, és nagyon szeret kapni. Bármit :).

A fiúk megkezdték a sulit, szerintem nekik is nagyon jót tesz a társaság. Lócikán érzem, hogy amennyire jól startolt annyira megtelt, elfáradt, megunta. Ráadásul nem engedi javítani magát, ezen egymásnak is szoktunk feszülni, mikor gyakoroljuk a hangos olvasást, és mellé olvas, és kijavítom. Egyből hőbörög, hogy de ő azt olvasta, tudja, ne javítsam, várjam meg amíg kibogarássza. Szoktam is várni, sőt. De amikor már tovább lépett a következő szóra, akkor csak jelzem. Az o-u (ö-ü, és ezek hosszú párja), valamint a b-d-p kutyulódik... És pont. Szeretném már ha sokkal folyékonyabban menne ez, mert most bogarászás van a sok betű között. El is lustáztuk a napi gyakorlást, annyira nyugodt voltam felőle. Most megvan a böjtje. Az írásban rendszeresen lemaradnak az ékezetek, sokszor a pontok és a T áthúzása... Az, hogy még nem helyesen ír, hanem sokszor ahogy hallja, az nem zavar. Szóval ezzel még szivatnunk kell egymást év végéig, hiába lenne már jó kiereszteni. Nagyon szépen kialakult év közben az R-betű pörgetés, hátha a túlzott lezsersége (maszatos ábrázat, összefogkrémezett póló, kiforduló nadrágzseb, vállról leeső  kardigán, kikötődő cipőfűző) is fog még alalkulni. A szórakozottságában kicsit magamra ismerek :D. A héten pl így nyomta egész du, az utcán is így tollasozott :D - lsd az első képet róla ;-)

Imádja a gyíkokat, apró kis hüllőket, kétéltűeket, bogarakat, és soha nem tapasztalt dino-lázban ég.

Lola gumicsizmája kacsaláb és Lola pici gumipapucsa...

Ő Csussz, a sokadik gyík-pajtás a kertben.
(Ez épp Martinkán)

Állandó gyurmázásban, rajzolásban van.

Hután sem tűnt fel neki, hogy nem a saját nadrágjában van, csak hogy EZ KICSIII!!! :D

Mózi pedig nagyon érik. Nagyon válik le. Szép óvatosan, hogy ne fájjon... Aminek kifejezetten örülök, hogy az iskolában egyre több a haver, egyre jobban bekapcsolódik a focizásba, közös játékba. Azért néha megereszti, hogy - Anya, én úgy érzem, néha kilógok a sorból...

Édesem. Nincs is azzal semmi baj, SŐT!!!

Jár külön angolra, mert már év eleje óta a negyedikes angol vizsgától fél, és a heti két alkalom homloklebeny torna is megvan. Eltűntek a zsörtölődések a tanulással kapcsolatban, persze előfordul, hogy fél 10-kor derül ki hogy még van fogalmazás házi, utána du az, hogy ez még sem volt házi, de neki legalább megvolt :D. Témazárós felkészülést közösen gyűrjük (már ha tudunk róla, hogy lesz), segítek feldolgozni az anyagot, átbeszélni stb.

Folyt. köv

Lóci-száj

 Egyik este vacsinál, zárás után említettem, hogy a kanadai ‘kapcsolat’, Nobert élesített be képet magáról a skype-on, és hogy eddig totál nem ilyennek képzeltem el. Se színeiben, se formáiban. Mert a kép alapján leginkább indiai. Erre jön Lóci :D. 

- És meg vannak a vonásai rajzolva?

- ..... a mije? Milyen vonásai?

Itt értetlenkedtünk pár percig oda-vissza, mindenki próbált előrukkolni, hogy mire asszociált ebből, Ő meg magyarázott:

- hát az arcán a vonások. A kék, piros csík

- De milyen csík???

Már majdnem feladtuk, mire hangos puffanással leesett, mire gondol :D :D :D.

- Lóóóci!! Nem indián, hanem indiai!!!

Adós maradtam némi kiigazítással

Nem igaz, hogy nincsenek egetrengető történések felénk. Felénk nincs látványos felszíni, de talán annál több van a felszín alatt. A felénk inkább felém. Vannak olyan megkövesedett kis zárványok, működési szokások, mechanizmusok, aminek megváltoztatásához, megértéséhez egyedül kevés voltam, ezért kértem hozzá segítséget, és baromira élvezem a belső felszabadító hatását. Legjobban a 'képezést' szeretem, ami nekem annyira kézenfekvő, és visszajelzésben is az jött, hogy ezzel a módszerrel, nagyon jól tudunk haladni. Ez egy módosult tudatállapot, ami nekem szerintem azért ennyire könnyű, mert alapból egy módosult tudatállapotban élek :D. Minden érzés, megélés képek, illatok, színek és hangok (ez talán legkevésbé erős) formájában jelenik meg előttem alapból napi szinten is. Imádom ezt a folyamatot, ezt a takarítást. Minden egyes alkalommal közelebb kerülünk magammal egymáshoz (szivecske). Amire nem szeretek gondolni, hogy mennyivel hamarabb is elkezdhettem volna ezt. 5-4-3-2-1.

És tényleg!!! Mától Glamour-napok van. Ha mást nem is, könyvekből tankoljatok fel: 

Libri 20%-os kuponkód: TAVASZGLAMOUR #nemreklám #csakolvassunk #mineltobbet

Ez a poszt sem egy füst alatt született

Rome wasn't built in a day...

Nincsenek egetrengető történések felénk. Nem mondom, hogy nem emlegettük/emlegetjük az utóbbi napokban többet Attilával, hogy ideje a gyerekeknek kiröppenni a fészekből, legalább pár napra a nagyszülőkhöz. Az egyik oldalról megvan a "győzelemhez szükséges" 2 oltás, a másik oldalról még csak 1 (update: azóta másik oldalról is). Ettől függetlenül kivárjuk a két hetet is. Volt már olyan nap a héten (mielőtt megjönne, türelmetlenségem a lehető legjobb szeizmográf), hogy du-ra úgy érezetem, ha valaki még egyszer kimondja, hogy ANYA, akkor csomagolok, és veszem a világjáró bakancsom. Most ez az utolsó benyomás így a covid-karantén kapcsán, holott nap közben olyan sokszor megállapítom, hogy annyira cukin tolják, SŐT toljuk ezt az egész sz@rt, ami van. Egy ideje visszavettem az esti elalvás rutinomba (már ha nem alszom el egyből ájultan), a hálaadást, ami anno baromi jól működött, pedig nem is volt tudatos, nem is ömlött minden csatornáról a tudatosság és a hála elcsépelt fogalma, mégis ösztönösen, mélyről fakadóan működött. Most erre éreztem, hogy rá kell segíteni, mert elhagytam valahol az út szélén. Ami egyből bevillan az időszakból még, az esti közös kutyasétáltatás miután a gyerekek lefeküdtek. Régen, gy.e (a gyerekek előtt - a szerk.) mindig így toltuk, aztán elmúlt. Nem hosszú idő ez, de még akkor is visszaöltözök valamennyire, ha egyébként már bekuckóztam a párnák közé.

Először arra gondoltam, ctrl+c - ctrl+v az előző év hasonló időszaka, de nem pont. Lóci is iskolás, így Lola eléggé ujjszopós és elárvult, tavaly közösen nyomták Lócikával a bandázást nap közben, amíg én Mózival tanultam, háztartottam és Attilának segítettem. Most java részt Lócival tanulok munka mellett, az ő tevékenységét koordinálom, fotózom, küldöm, hallgatom, Mózi szinte egyedül űzi a szakmát nap közben. A zárás sűrűjének egy hetét leszámítva elég jól meg tudom osztani a figyelmem Lóci irányába, majd vmicske marad a 'mit eszünk?', 'Anya ezt nem értem' szétszórtan érkező Mózi kérdései és az 'Anya felveszel, megölelsz?' Lola vágyai között. Talán múlt pénteken, amikor észrevétlen folytam át a munkából a mérlegképes tanfolyásba, Lola hozta a párnahuzatot, és jött az ölembe ujjatszopni. Egy darabig ült így mozdulatlanul ölelve, a háttérben Csaba bá’ Elemzés-ellenőrzést tanított, majd a fülembe sutyorogta Lola, hogy BOLDOG VAGYOK. Annyira drága volt (szivecske). Mondtam, hogy én is, és h mitől érzi most így magát. Azt mondta, hogy azért mert ölelem. Iszonyatos erővel jön fel belőle ez a szerelem érzés. Annyira bújik belém, kapaszkodik.

Ötye séta

+Liza

Tavaly azt hittem, hogy nem lesz több rendhagyó húsvét bár az a nagy igazság, hogy ezt az ünnepet nem is sikerült igazán magunkévá tenni. Tuti azért, mert nem hozunk otthonról sem komoly hagyományokat. Lola meg is jegyezte, hogy még életében nem festett tojást... Ami sántít, mert az oviban biztosan volt ilyen alkalom, csak tavaly nem járt, azelőtt meg lehet kicsi volt, és nem próbálkozott vele. Ezt nem hagyhattam annyiban, így a szelektíves séta alkalmával szedtünk leveleket, és hagymahéjas szép fényes barna-vörös-hariZSnyanadrágos tojásokat főztünk, és vágtunk ki tojástartót, öltöztettünk nyuszit, összeragasztópisztolyoztunk közösen velük egy koszorút is. Sütni csak pizzát sütöttünk a grillben és Lidl-ös kakaós csiguszt bent :D. Ennyi fért ki belőlünk idén. Helyette több a séta.

kedvenc hely:
https://www.merrileeliddiardshop.com/printables

Pl a céges lépésszámlálós versenyt megnyertük a vegyes csapattal. Oda is kellett tennem magam, mert alapól nincs meg a 10ezer lépés napi szinten, most erre a hétre átlagban feltornáztam bő 14 ezerre/nap. Ehhez minden nap kimentünk futni, sétálni, jöttek a gyerekek is hol bicajjal, hol futva, hol sétálva. Ez tök jó volt, viszont hamar kiderült, hogy nem fér bele kényelmesen a napba, másból csíptük el :). 

Titus is kamaszodik, gyakrabban visszük ki a Nagyerdőre emberek és kutyák közé, mert itt a falu végén nem tud szocializálódni :). Jár egyéni és csoportos tréningre, és most lesz egyéves nagyfiú. Már kint alszik, lakik teljesen, így a kutyaágyat továbbra is a gyerekek birtokolják. Főleg Lola és Lóci, Mózinak már csak kicsi. Olyan gyorsan nőnek :(. 

asztal alatt kutyaágyban :D,
közös bandázás

Póni lover

Ropi naplója

Csakazértis

Karantén Kakaó

Péntek van, erősen pénteki hangulattal... ;-) Még a hivatalos munkaidőben járunk, párhuzamosan mérlegképes online  tanfolyam, de itt (is) vagyok. Vagy itt se ... :D? 

Mondtam már, hogy szeretem a karantént? Mármint a #homeschool-t és #homeoffice-t. Mózi is olyan ragyogva mondta tegnap, hogy olyan jó, hogy itthon vagyunk mind. Pedig erre az utóbbi évben abszolút nem volt panasz :D. Bele vagyok lazulva, mint a pamut a feladatokba, szerepekbe, amit elvileg megkövetel a helyzet. Eldöntöttem, hogy nem fogok megszakadni ebbe. A tanárokon is érzem, hogy sokkal lightosabban kezelik, nagyon nem is tudják máshogy. Imádom, hogy Lócikának van online órája (Mózinak idén sincs...), űber cuki(k). Ráadásul olyan jó látni a tanárok (osztályfőnök, aki a magyart-matekot tartja online és az angol tanárnő) hozzáállását. Iszonyatos türelemmel és szeretettel fordulnak a gyerekekhez. Számomra rendesen megható. Én hatszor megőrültem és a Dunának szaladtam volna már. Valaki mindig közbeszól, eltűnik, megtréfálja a technika ördöge, nem kapcsolja ki a mikrofont, váltogatják a hátteret, gerjednek, matatnak. Ma Lócikát lógatta be Attila az angol órába fejjel lefelé :D. Van egy tanuló-bázis fent mellettem, így hallom folyamatosan az órát (napi 1-2 van), illetve besegítek ha kell. Mózi gyűri egyedül lent, vele átnézzük este/du, befotózzuk, küldjük, amit kell. Lola szegény kicsit elárvult, csapódik ide-oda, ül az ölemben, ha lehet még extrábban ölelgetős koala maci. Egyébként nincs összefüggő tanulási idő, rajzolással, gyurmázással, legózással, főzéssel, lomolással van tűzdelve minden nap. Az esték/délutánok viszont rövidek nekem/nekünk. Munka után lenne jó játszani, foglalkozni főleg Lolával, de sorolnom sem érdemes itt, hogy mi mindenre kellene még ebben a pár órában időt és energiát szánni - ti is pont ebben a cipőben vagytok. 

Online matek óra

Lolát vmelyik nap meghívta játszani az ovis barátnője egy másik kislánnyal együtt egész napra, Mózinak is volt egy pizsi partyban végződő szülinapi buli meghívása a lezárás előtt, én előre felszívtam magam egy Bükk túrával, Attila pedig a lőtéren lazít hétvégente.

Anya töltőn

Óriási sláger itthon  a kutya kb 6. ágya :D. A gyerekek lecsaptak erre, és második hete alszanak felváltva benne, Titus még hozzá sem fért :)))). 

Esti birkó - Attila alulmaradt :D

Ráadásul jön a tavaaaasz. Nyilnak a jácintok, nárciszok, tulipánok a kertben, bőszen túrnak a vakondok, megjött a mosógép, nem kell mamához hordani a mosnivalót. Kell ennél több?