2022. január 9., vasárnap

Fáradhatatlanul pihenek/pihenünk :)

 Nem mintha egyébként ennyire ki lennék merülve, de nálunk a január az még javában a karácsony és az ünnep meghosszabbítása. Volt a héten két ünnepeltünk is, Lóci 9 és Attila névnapja. Mivel mindenünk van, és sokallom az anyagi javakat, abból indultam ki, hogy gyermekmentes pocolásra vesszük a hétvégét. Attila és Mózi szombaton vadászik, utána elviszem a gyerekeket apáékhoz, mi pedig elmegyünk vacsizni, wellness-ezni. Wellness-ezni végül el sem jutottunk, aludtunk hatalmasat, Attila megspékelte még délben is, így hogy ne forduljon rohanásba a vasárnap, maradtunk csak itthon. Mennyire lassan hömpölyögnek így a percek, mennyire csendes, és nyugodt minden, fú de kellett már ez. Utoljára nyár végén volt szerintem ilyen. Lola szeptemberben kapta a kis kofferját névnapjára, amit még most tudott felavatni, azóta nem aludtak házon kívül. 

Isten éltessen Attilkó 😘

Január 30 napos jóga journey-vel indult, amit kb becsülettel csinálok is. Ok, volt olyan, hogy egy nap 2-t csináltam, de 31 nap  önkéntes húsmentesség is január privilégiuma. Nem vagyok nagy húsfogyasztó, de most úgy döntöttem, még azt sem fogyasztom el. Nem annyira szeretem az ilyen éles váltásokat, hogy decemberig ömlik az arcunkba a katalógusokból (főleg nyilván október-dec időszakban) az édesség, sütemény, kalács stb, utána snitt.., és januárban tolják az egészségmegőrzés vonalat. Szerintem nálam nincsenek túlkapások étkezésben, amitől januárban kétségbe kellene esnem, ez amolyan kíváncsiság, hogy érzem-e magam jobban tőle a placebo hatáson túl, érzem-e magam magamhoz vagy az univerzumhoz közelebb :D. Azt hiszem, nem. Nagyon jó a rendszeresség a napba, de egyszerűen a jóga nem az én sportom (ehhez képest két programba is csatlakoztam). Ezt is egy erős bemelegítésnek fogom fel. Nem lenézem a jógát, sőt. Abszolút nyannyer vagyok, és nagyon jól jön a nyújtás, lazulás, vannak pózok, amik erősen kényelmetlenek, baromi gyenge a karom, renyhe mindenem, ezért bőven van haszna, de a spirituális vonal, a magamra figyelés stb is jobban működik nálam jógán túl, mint jóga közben. Viszont annyira szimpatikus Adriene és Benji, hogy simán lehetnénk barátok :)). Egyébként most, hogy aránylag egyben érzem magam, és dolgozni is kevesebbet akarok egy darabig, szeretnék új sportot kipróbálni. Az állóképességemet brutál vissza kell hozni, de tavasszal lehet homokot fogok lapátolni és talicskázni, és attól ha akarom, ha nem visszajön a kondim :D.

Mindeközben, amíg én itt csacskaságokat beszélek, Apa azzal várta a gyerekeket, hogy gyúrt be mézeskalács tésztát, és sütöttek mézest, Mózi elment hajnalban Apával a napi sétára a havas Nagyerdőre, Anya és Dóri a kicsikkel az udvaron élevezték a havat. Vannak fenntartásaim Dórival kapcsolatban, hogy ő is élvezte-e a havat, mert ő kiskorában sem szerette :D. 



És ha már nem eszek húst, próbálok főzőcskézni. Nem nagy dolgokat, de pl csináltam vöröslencsés vagdaltat lila káposztával, fincsi zöldségkrém levest zöldséges kuszkusszal, zöldségfasírtot bulgurral. Nyamm. Ezekkel egy a baj, rendesen jelzésen túl tudom enni magam, annyira szeretem. Kis Padlizsán Marikát szoktam kérdezgetni, mit mivel tudok/lehet helyettesíteni. Nem akarok full vegán lenni, de nagyon szeretem beépíteni alternatívaként.



2022. január 8., szombat

Az első tömegközlekedés havi bérlet - Mózi

 Említettem már itt, hogy októberben Mózi buszra szállt, január 3-án pedig megvettem neki az első havi bérletét... A sorban mögöttünk álló néni is hallotta, mert kértem a pult mögött ülőt, hozzon képbe, hogy mennek ma a dolgok, mert évtizedek óta nem vettem bérletet, és szerintem az utolsó is pesti volt. Feltöltötték a diákigazolványra, közben csevegtünk, bekapcsolódott a mögöttünk álló néni is, hogy nagy szó ez, 'kis gyerek- kis gond, nagy gyerek-nagy gond'. Mondta, ez még most jó, utána ki tudja, ki mellé ül be az autóba vagy lehet, ő vezeti az autót, akkor azon is lehet aggódni. Szóba hozta a szilveszteri fiatal balesetet, de én nem akartam a tőrébe dőlni, próbáltam a felhőket felhessenteni, hogy nem feltétlenül végződik minden vezetés halálos balesettel, de azért éreztem, hogy van még sok-sok lépcsőfok előttünk, és valóban kifogyhatatlan az aggódás tárháza. Kell szerintem ehhez egy olyan beállítottságú személyiség is. Én nem feltétlenül akarok mindent túl parázni. Eddig sem, és ezek után sem. Megtartom magamnak inkább a full meghatódást és büszkeséget, hogy itt tartunk, hogy ennyire megbízhatunk Benne.  Végezve, utánunk szólt még a néni, hogy gratulál! 

Hétfő óta busszal jár suliba és azzal is jön haza, azzal megy kori edzésre, és menne ő még több fele is, de egyelőre ennyit engedtem. Olyanba még nem mentem bele, hogy tök egyedül elmenjen Anyáékhoz, pedig egyébként simán menne neki az is 2-3 átszállással (busz, troli, villamos). Reggel 7 előtt Attila kikíséri Titussal a buszhoz, integetnek, és kb addigra beér, mire mi kocsival indulunk a többiekkel. Nagyon büszke magára ő is, lehetünk is ❤️

2022. január 4., kedd

Lóci 9


Ebben nem lehet gyakorlatot szerezni. Ebben a meghatódásban. Hiába van előttem - egy gyors fejszámolást követően 23db - 10 + 8 + 5 szülinap, ma itt a 24., Lóci 9! Kis maki fiú ❤️. Sőt nagy maki fiú. Közben annyira bújós még. Az első, ami most eszembe jut róla, az a Szép Cica altató :D.  Egyik este, amikor felmásztam hozzá az emeletre jóéjtpuszit adni, akkor odahúzott a nyakához, elkezdte simogatni a fejem/hajam és a hátam, és rázendített erre a dalocskára Penny után szabadon az Agymenőkből. Kiszakadt belőlem a nevetés, és azóta minden este halálosan komolyan rákészülve, rágyújt erre a nótára, ráadásul Ő kibírja nevetés nélkül. Én nem, de minden este várom, h dalolja :).

Szép cica, jó cica, selymes a bundád. 

Kedves cica, álmos cica, bújj hozzám!

Idén Pettson és Findusz féle palacsinta tortát kért Lóci, így munka után neki is láttam. Szerencsére rövidebb idő alatt összehoztam, mint Pettson 😁. Reggel megköszöntöttük, alig várta, hogy hazaérjen a suliból és játszhasson. Le is fújta a reggel tervezett menetrendet, hogy bemegyünk vacsizni. Egy fotót még csatolok este.

Szeretjük ezeket a Findusz meséket

Isten éltessen Lócika ❤️

2022. január 2., vasárnap

2022 01 02

 Egy darabig lehet, megint nem lesz lehetőségem írni, ha beindul a daráló. Most még jó ez az ágyban heverészés, olvasgatás, majszolgatás, kávézás, neten bóklászás, gyerekeknek olvasás, recept nézegetés, hogy mit is kívánok itt a januári első napokban, ami nem hús. Bevásárló lista gyűjtés (a legfontosabb a papír, amire a szabásmintákat rajzolom). Mozgolódásra hangolódás van, mert a covid óta, november 1, tudatosan nem mozogtam, vannak még pici visszamaradt érzések bennem/a tüdőmben ezzel kapcsolatban. A futást még most is távolinak érzem nagyon, de Alexandra általában téli barátném, valszeg vele fogok kezdeni és Adriene-nel.

Szeretem ezt a képet. Telefon igaz a kezemben, mint mindig.
Itt is épp tartalmat gyártottam :D

Újévi fogadalmat rég nem teszek, évet sem úgy tervezek, mint a nagy könyvben. Én ennél impulzívabb és hedonistább vagyok. A nagyon szükséges és nagyon vágyott dolgok megvalósulnak, ha eléggé kipihent vagyok hozzá. Ez az origó nálam. Ami nem kifejezetten alvást jelent. Persze vannak folyamatosan célok előttem, de ezek nem naptári napokhoz kötöttek, és nem annyira a megfogható, pipálható részei az életnek inkább állapotra, mentális fejlődésre vonatkozik, állandó önismereti kalapálással. Nem szeretem az évvégi számvetést, mert van bennem évközben egy állandó érzékelő, ami néha nagyon kileng ilyen-olyan irányba és a saját tempómban a pályán tart. Ennek a hegy és lejtőmenetnek szeretném a buckáit lapítani, bár ha jobban belegondolok inkább csak a lejtősöket. És ha még jobban belgondolok, az elmúlt időnek nem volt lejtős oldala bennem. 

Ilyen tájban mindig elolvasom a Lóci születése körüli bejegyzéseket, mert 2 nap múlva újra születünk. Ő 9 (!!!)  éves lesz, én 9 éve kétgyerekes anya. Nincs szív, ami ideférne. Tavaly, mikor lementek a januári szülinapok, akkor megígértem a gyerekeknek, hogy nem lesz több kikerázott szülinapi torta. Torta lesz, lehet, de nem lettem cukrász az elmúlt 10 évben, és nem győzök lépéstartani velük :D. 

Tegnap kicsit összerántottuk a lakást pont azért, hogy ma semmit ne kelljen csinálni a hétfő előtt. Éjszaka befejeztem Az ehető nő könyvet Margaret Atwoodtól, tetszett. Most vadászok még párat tőle. Irány a Libri. Utána podcast hallgatás közben szabok, de előtte rittyentek fini lencse fasírtot krumplipürével. Valamiért nagyon pürés hangulatban vagyok. Éttermekben is azon akad meg a szemem, ami püré. Legyen az krumpli vagy zöldborsó vagy sütőtök vagy bármi. És hozzá még kell ízben a lilakáposzta is :D. Mózi és Attila vadásznak, Lóci és Lola a képernyőt nyüstölik épp, én meg felszívtam magam ötlettel a nap háralevő részére. 

Titus is ott van a lábunknál, de művészet olyan képet összerakni,
amin mindenki odanéz és elégedett is magával :D

Videót is heggesztek csak hamarabb kinyír a technika ördöge, mint ameddig a türelmem kitart...

2021. december 30., csütörtök

Belső Csend

 Tudom, hogy nem mondok újat azzal, hogy létezik az az állapot, ami a külső zaj ellenére is pihentető. Pontosabban, létezik az a kipihent állapot, amiben a külső zaj nem tud bent fennforgást, feszültséget okozni. Amikor olyan nagyon jóleső megelégedettséggel csak simán jól esik nézni a zajt anélkül, hogy máshol akarnék lenni :D. Mert tudok "fal" lenni, szigetelő anyag saját magam számára. És amit nem akarok átereszteni, azt van kipihentségem megakadályozni,  kizárni/szűrni, és nem frusztrál. Tudatosan vadászom ezt az állapotot. Szó szerint célommá vált. Nem könnyű még így sem, hogy tudom, mit keresek. De végre tudom, mit jelent számomra az elcsépelt egyensúly fogalom, tudom, mit keresek, és hogy hol találom. Amikor végre nem sok a minden, hanem pont jó, ami van. December 30-ra sikerült elérnem ezt az állapotot. Még éppen befutott év vége előtt. Kellett ehhez mesterséges pillanatnyi rásegítés (forraltbor, Tatra tea, rozé pezsgő, házi pálesz :))) és receptre felírt semmittevés, olvasás, barátkozás, családozás, aktív és passzív kikapcs. Jajjj, de jók voltak.


Ádám-Seres lak

Jól teltek/telnek az ünnepek. Jövőre még lesz dolgom ezzel az ajándékozás-dologgal, mert ez nekem továbbra is stressz. Szó szerint. Nem csak a karácsony. Bármelyik ünnep, és bárkinek. Úgy érzem, nem tudok olyat adni, kitalálni, amit kapva igazán szeretném, ha érezne az ajándékozott. Mindig kevésnek érzem már előre, és kb rettegek attól, hogy szó szerint csalódást okozok. Ez veszettül meg tud bénítani, és kb ha az ajándékozáson "túl vagyunk" tudok fellélegezni. Mindezek mellett, ahogy öregszem érzem azt őszintén, hogy semmire nincs szükségem, sőt hogy fulladunk meg (nem csak család szinten, hanem kb mindenki) a dologoktól/tárgyaktól. Szóval ez így elég sz@r kombó bennem :D.

Nem volt szokatlan érzés a fa alatt, hogy elkészültünk, hogy megnyugodtam, hogy befutottak a várt érzések, örömök, hogy semmi nem kevés, ezzel együtt én sem, sőt pont jó, pont ne mozdulj! Volt nagy lelkendezés, "ez a legjobb Karácsony!" felkiálltás, a nem tökéletes töltött káposzta is kupálódott még 25-re.

nem szakadt ki :D és nagyon fini lett idén is!

hiába megy elméletben 'A megfelelő káposzta kiválasztása' bekezdés,
gyakorlatban nem mindig jön össze, és túl nagy a levél, túl vastag

Otthonteremtési támogatás 2021 - Jancsi és Juliska építkezik,
nem találták a megfelelő kész mézeskalács házikót :)


Tető ácsolás

24-én Szent este csak mi voltunk, szűk család. Mindenki dolgozott az előkészületeken, főzés, takarítás, bevásárlás. Attila vitte el a gyerekeket du vezetni, amíg én Jenő papával fát állítottam. Én fejeztem be, én tettet fel az i-re a pontot, így tudtam, hogy minden úgy van, ahogy szeretném. Utána meglátogattuk 105. éves dédipapát (Attila nagypapáját), felugrottam ajándék-cserére Anyáékhoz, majd együtt gurultunk haza, ahol addigra jártak az angyalok... És tényleg. Azok az öröm kurjantások... (szivecske), amik az utolsókat rúgják, mert nyilván mocorog és füstöl a felszín alatt a ráció egy ideje, ami jövőre már lehet, vígan utat tör magának. Azon vagyok, hogy ez ne óriási durranással robbanjon, hanem valamennyire észrevétlen folyjon ki. Mózi kapizsgálja a lényeget. Ő pl teljesen függetlenül az iskolától is készült Lócinak és Lolának saját ajándékkal, be is csomagolta, elrejtette, és a fa alá csempészte. Lócika is hozott egy batyut a suliból, agyagoztak, mázazták, annyira szépet csinált. Lola feat. óvó néni egy asztal díszt csinált Mária és József áll a - dió héjban fekvő babszem - kis Jézus mellett. Akkora öröm ezeket a settenkedő készülődéseket látni.

A három muskétás

Kata a Suttogó

itt még piros bogyó tea-mentes a fehér szőnyeg... :D
Gyula 10 évet öregedett, amíg suvickoltuk (tuk= Sanyika kezdte, Kata végezte be :D:D)

Az évi egyetlen csók Sándoromnak Karácsonykor

ÖTYE 2021

25-én mentünk a Piac utcára hozzánk + én unokatesóim egy kis maroknyi része és családja, Poszikó és Jenő Papa. Majd utána mindenki átjött ide Mamával is kiegészülve (Ő addig dédipapánál volt). Szerintem nagyon jó házigazdák voltunk, itt már kellőképpen belelazultam a forgatagba, és jött a 'nekem olyan jóóó' érzés. 26-ot még szigorúan szűk körben töltöttük itthon, és 27-én du mentem az ÖTYE karácsonyra. Olyan jó, hogy ez 27, mert ez egy színtiszta plusz karácsonyi nap a naptárin túl. Ez mindig viháncolós, töltekezős, most pezsgőzős, Liza pici babázós. Aztán voltunk Kiskatával vacsizni, Sanyikámmal és gyerekekkel korizni (plusz ő bónusz elvitte az összes gyereket moziba), Poszikó jött Lilivel itt aludni, Ágival volt sétáló-termálozós-lelkizős délelőtt, és még a sornak itt sincs vége. Juditka Firtosát és Bendit raboltuk el Anyáéktól, hogy egyet még itt aludjanak, bandázzanak. Azt hiszem, most már csak az hiányzik, hogy mi leléceljünk valahova Attilával. Meg is ágyaztam ennek, elbújunk a Mátrába majd pár napra.... Januárban rommá pihenem magam a maradék szabimból, és végig szem előtt tartom ezt a fent leírt állapotot, amit 2022-ben különösen sokszor akarok érezni.

Karácsonyi falatozás a Maszekban 

Lola és Panka - annyira cukik

Korizás

Korizás után Piros kutya :)

Mindjárt csatolok képeket is, csak megkérdezem az illetékeseket, hogy szabad-e. Szabad. Nincs időrendben, és nincs még mind az én kezemben, bővítem még lehet párral majd.

Boldog trombitálós szilvesztert kívánok némi szesszel, családdal/barátokkal, szerény csipegetéssel és egy nagyon hétköznapi 2022-őt, amiben találjatok/teremtsetek minél több ünnepnapot a kötelező naptárin túl ;-). Jövőre Veletek újra ugyanitt!

Piac utca 🎄✨🌟✨


Igaz, nem Szenteste, de csak sikerült ❤️

2021. december 23., csütörtök

Áldott Békés Ünnepeket kívánok Nektek!

 Reméltem, hogy a mai munkanap már olyan lesz, mint Kovácséknál a vasárnapi ebéd (bocsánat, de nálunk Bélának ez az egykori mondása szállóige lett :D), max csak beszélünk róla. Mára hagytuk a bejgli sütést és mézeskalács házikó összeillesztését, a töltött kápi előkészítést, hogy holnap csak be kelljen tolni, illetve nekem még van bőven angyalkás feladatom is. Pl éjszaka a csomagolás. Nagyon jól mondtam/írtam tegnap az Ötyének, hogy nekem lenne karácsonyi hangulatom, ha hagynák a munkában :). Ma már átsuhant az érzés rajtam, hogy el fogok készülni, és annyira, de annyira jó lesz az elkövetkező December. Pár napra nagyon minimalizáljuk a külső kapcsolatainkat, annyira csak pihenésre és egymásra van ‘fogalmunk’ (nem emlékszem kitől ered a családban a mondás, hogy Nekem csak lakkcipőre van fogalmam = csak azt kívánom :D- megkérdezetem a családi krónikást, és Dóritól ered ❤️). 25-én a Seres ágazattal ünneplőzünk, 26-án az Ádám vonallal, 27-én ÖTYE karácsony, két ünnep között pedig felszívjuk magunkat.

Van egy kedvencem képem, amit Sanyikám lőtt a lányokról a koripályán hétvégén. Panka és Lola elsőnek szerepelt a jégen, és nagyot futottak :D:D. Szó szerint. Már remekül megállnak, sétálnak, futnak a jégen, most jön az, hogy ezt a mozgást átkonvertáljuk csúszásba.


Elbúcsúzom az évre, kívánok Mindenkinek a lehető legvágyottabb (már ha ilyen szó létezik, most furcsának tűnik így leírva 😁) Ünnepeket, ezzel együtt egy ígéretes 2022-es évet 😘🎄!! Ez a 3 kis angyal már elhozta Nekünk a MINDENT ❤️.





2021. december 18., szombat

Ádvent 2021

 Utolsó adventi titkolózós napok ezek, amikor még mind a három gyerek hisz a csodának ebben az idealizált, meseszerű világában. Mert Csodák ez után is léteznek, csak már sokkal valóságosabbak és kézzelfoghatóbbak lesznek. Idén különösen a korábbi évekből elraktározott adventi áhítatból élek, mert mióta gyerekek vannak, talán az idei csillog a legvalóságosabban… Hétvégén próbálok/próbálunk mindent bepótolni. A saját pihenést, a közös metszéspontokat, a szaladó lakást, némi főzést, mert hiányzik mostanában, és a csak bambulást (na ebből nem sok van még mindig, pedig nekem lételemem).

1, 3, 2, 4... - visszaszámlálás indul :D

Borzalmasan kevés kép készült szeptember óta, annál több képernyőfotó a munkában :D. Egyre csak azt érzem, hogy jövőre szeretnék lazábban lenni, szeretnék több hobbi jellegű elfoglaltságot. Elég jól szemlélteti az idei túlhajszoltságot, hogy az évi 36 nap szabiból, legálisan átviszek 8-at, illegálisan 6-ot, és két ünnep között abszolút nem dolgozom, mert 5 napot ott is kiveszek. Ha mégis be kell kapcsolnom, akkor azt túlórában. Novemberben kivettem 3 napot, és az azt megelőző 10 és fél hónapban  15 napot áldoztam magamra/magunkra. Ideje itt is kicsit tudatosabbnak lennem. Negyedévente fogok kivenni magamra 5 napokat, ami csak az enyém és az én kedvtelésemé. Nagyon várom! Attól, hogy sűrű volt munka fronton az élet, élvezem. Ezért nehéz határt húznom, mert inkább  a napi 24 órát keveslem :D :D. 

Nyomaszt a karácsony, amit nem szeretek. Uccsó pillanatig dolgozom 23-án estig. Közben fogom ellopni az időt töltött káposzta csinálásra, bejgli sütésre, mézeskalács házikóra, stb. Mert bár lehet finomat kapni, rendelni, de ezek mind lépések az ünnep felé, hogy megérkezzek. És most különösen nagy szükségem van rá. Idén nem terveztem adenti kalendáriumot, mert tudtam, hogy ép ésszel kivitelezhetetlen, és nem akartam csalódást sem hagyni magam után, hogy ez sem jön össze, és az sem. Adventi nyitogató volt/van, Mikulás volt, és továbbra sem lepleződött le... Jajj nekünk jövőre is :D. Most hogy 5 perc csendben ülést Lola megszakított megint azzal, hogy mikor fürdünk (mert fürdeni is csak úgy tudok egyedül, ha magara zárom az ajtót, és kibekkelem azt a pár percet, amig nekifeszülve nyitogatja Lola), visított fel bennem a sziréna, hogy szeptemebr óta nem volt egy nap, hogy egyedül lettem volna. Kb. Valaki mindig itthon van, mert beteg, mert karantén, mert itthonról dolgozunk, és ez mind szép és jó, de annyira felcsillant a szemem, mikor Attila mondta, hogy múlt csütörötökön Pesten lesz, és akkor járt le a fiúknál és Lolánál a csúsztatott karantén, amikor mindenki ment volna a saját kis intézményébe, erre Lola úgy kelt, hogy ugatva köhögött, és azóta is itthon van :(((. Annyira cuki, és teli van szerelemmel és öli-puszival, és rajzol/ír/kirakózik, legózik/duplózik annyira szépen elfoglalja magát, hogy rendesen sajnálom, hogy Neki annyira a silány anya változatom jut/jutott :(.

Csütörtökön családi korcsolya-nap volt a jégpályán, amit kihasználtam, mert Mózi sikerélménye a jégkorong felé megtorpant a sok kihagyás után, és azt mondta, soha nem megy, mert lemaradt a többiektől, és ő a legbénább. Attila Pesten volt, én meg elvittem a gyerekeket, hogy a fiúk tudjanak korizni, és nagyon ügyesek, el voltam olvadva. Mivel Lola lábán még nem volt kori soha, és még nem akartam jégre vinni a taknya miatt, mi csak néztük. Mózi annyira hálás volt, hogy elvittem őket, hogy ezeken mind látszik, hogy mennyire vagyunk felszívóda a számukra, mint kipihent és jófej szülők. Utálom is ezt. Olyan nagyok, a fiúk különösen. Lola még hordozza a baba vonásokat, bár ki szokott javítani, hogy nem kislány :). Belopózott a szerelem is hozzánk. Megy a bazsajgás, hogy ki-kibe, mi mennyire ciki, és hogy jövőre már a dugást tanulják a suliban (Mózit idéztem ennyire irodalmi formában :D). Attila kérdezte tegnap pl a kocsiban Mózitól, hogy neki ki tetszik az osztályból, van-e valaki? Azt mondta vigyorogva, hogy neki nem az osztályból van, és hogy Apának volt-e már olyan, hogy neki az irodából valamelyik kollégája tetszett:D :))) :D :D. Hát ezen este nagyot nevettem, mikor Attila mesélte.

Most hogy ültem ennyit, rájöttem, hogy nagyon várom a Karácsonyt, de addig még lesz dolgom. Csehül állok :D. 

MA reggel/délelőtt megpucoltam a nappaliban az ablakokat, függönyöket kimostam, kivasaltam, redőnyöket lepucoltam, most pedig hónapok után haza megyünk a Piac utcára, hogy csak bambuljak ki a fejemből, beszélgessünk, majd kimegyünk a karácsonyi vásárra, ahol még nem is jártunk idén. Holnap korizunk is. Ami felszínen tart, és összeköt a gyerekekkel fixen, az az állandó mesélés. Ezt imádom. Ilyenkor annyira elmúlik belőlem minden feszkó és nyomás. 

Katáéknál adventi mozizás -
Marikának fotózva a pityergő Jude Law

karantén vol. (nem tudom hanyadik már...)

kikapcs

családi kori délután


a varrás továbbra is külön pályára tesz

szerdai úszások Borikával

Covid-19 'ellenszere' ;-)

Mikulás-foci


Lola fotózta az előkészületeket:
Répa, vajas-mézes kenyér, tej

- Lefényképezed a szempillámat?

Iskolás nagyfiú... -
tavaly elmaradt a szokásos Elsős vagyok iskolai fotózás :(

Katánál adventi mozizunk. Alapozót tesztelek épp :D

Elmaradhatatlan lakkozás


2021. november 27., szombat

Oh, Ti!

 Oh, Ti! Voltatok már 11 évig anyák? Voltatok már dolgozó Anyák? Voltatok már zsonglőrködő barátnők, anyák, társak, dolgozó nők, lélekben gyerekek, valami miatt állandó lelkiismeretfurdalással elő, de csakazértis két lábbal a földön álló álmodozók? Egy-egy este, egy-egy pár óra kiszakadás akkora energiaforrás, hogy … Ez olyan jóóó! Olyan jó rácsatlakozni ezekre a kihagyott pályákra. Katalin napot ünnepeltünk kicsit foghíjasan ám, de annál jól esőbben. Mindig megállapítom, hogy olyan jó, hogy vagyunk így olykor-olykor. Isten éltessen Kiskatám ❤️!



2021. november 21., vasárnap

Ez mai

 Szabadságon voltam 3 kerek napot. És ebben a 3 napban se gyorsabb, se hatékonyabb, se alaposabb, se praktikusabb nem akartam lenni. Hiányoztak az árnyalatok a napjaimból. Mondanám, hogy az ízek és az illatok, de azt pont elvesztettem novemberben és még nem kaptam vissza teljesen. A múltkor az vágott tarkón nagyon, hogy oviba menet, nem az utcában szoktam megállni, hanem picit arrébb, hogy sétáljak is vmennyit, és ahogy poroszkáltam a kocsihoz annyira élesnek éreztem a színeket, feltűntek részletek a környezetemből. Ez így ijesztő leírva, de baromi sokat autózok :(. Most viszont semmi ‘hasznosat’ nem csináltam, de azt olyan élvezettel tettem, és dehogyisnem volt hasznos :D. Nekem nagyon. Szükségem van trécselésre. Akár baráttal, akár kozmetikussal, fodrásszal, szomszéddal, osztálytárs anyukával. Csak úgy. Ezek kellenek. Voltak nyilván csajos programok, mint kozmetika, pedikűr, könyvesbolt, ezen túl pedig a legnagyobb lépésünk Mózival, hogy Itt aludt 2 osztálytársa, plusz az egyiknek az öccse, aki Lócika osztálytársa, és itt laknak a szomszéd utcában az ikrek is, akik szintén osztálytársak, és ők is átjöttek. Alapból nyitott embernek tartom/tartottam magam, viszont baromira nem vagyok az. Hogy én valakit a legközelebbi embereken túl behívjak a lakásba, kertbe, életembe, tudatos döntés, és kipihentség kell. Mert ha ez van, akkor nagyon oda tudom adni magam. Akkor élvezem, és nyílok, és gyűjtöm az emberi kapcsolatokat. Most voltak ilyenek, még ha nem is mélyek, de pont jók. Több leürült puttonyomba is sikerült tölteni, de még van így is hátra. 

Közel vagyunk adventhez, várom a várakozását. Szeretem, hogy Lócika még nálam is jobban várja, hogy ez a kedvenc időszaka neki is, és ennek napjában többször hangot is ad, én pedig szeretném ha sikerülne idén is pakolni a tarisznyájukba, és gyűlne a sok ‘erőforrás’ a későbbi útjukra. Baromi fontosak, és imádom az érzést, hogy nekem is van mibe nyúlnom. 



2021. november 6., szombat

November

 Mondanám, hogy tudom, mit akarok írni, de túl sok a túl kevés. Nem akarok ventilálni, mert a felszíni porfelhő alatt mégis minden annyira nyugodt és szilárd. Max abban segít, hogy nagy levegővel átfújom, elsorolom azt, ami éppen nehéz, de ami egyben egy elismerő vállonveregetés, hogy lehetne ezt sokkal sz@rabbul is csinálni :D. 

Olyan távolinak tűnik a nyár, de visszajárok fényképeket pörgetni belé, videót nézni, töltekezni. Vegyesen ugrálnak fel mostanában megtörtént kis események (vegán brunch, futások, termál, pallagi séta, munkaaaa mindenek felett és helyett szeptemberben-októberben, mesélések/olvasás, családi mozizás) és lemondottak, elmaradtak (pesti hétvége, fotózás, hoki meccs, halloweeni party, sulis-ovis kimaradás, nagycsaládos karantén, korona party). Imádom, hogy ennyire szép az ősz, és hogy annyira hálával telve reagálnak kiéhezett, merülő tartalékaim. Valamelyik szombaton 10 percre kifeküdtem a teraszon a nyugágyra. Nem is oda indultam, de ott maradtam, és csak feküdtem, hogy Úúúristen, de jó ez a napsütés, ez a meleg, ez a nyugi, ez a terasz, ez így itt pont most, pont így. Nyakon öntött az az érzés, amikor Attilával összejöttünk, és minden este úgy feküdtem le, hogy ha csak egy hétig, egy hónapig, egy évig tart ez a kapcsolat is megérte, és annyira jó ❤️. Pont így feküdtem mozdulatlanul. Hogy ha most, 5 perc után kirongyol valaki, hogy ezt csináljam vagy azt, vagy itt tegyek igazságot, ott oldjak meg valamit se baj, mert ez már annyira nagyon jó volt így és kellett.

Nekem kevés kell a gyorstöltéshez. Betű és perec. Most pl megint ez gyógyít az alváson túl. 


Írhatnék többet. Idáig sokszor eljutok :). Írhatnék arról, hogy Mózi nagyon kamaszodik, és figyelnem kell rá, hogy ne vegyem magamra, és fájdalommentesen vészeljük majd ezt át, amikor igazán tombol a flegmaság. Írhatnám, hogy Lóciban még mindig tombol az Anya-szerelem. Hogy úgy meghatott a minap, mikor lestrapáltan ültem a gép előtt és csak néz, majd kibuggyan belőle, hogy “De szép vagy, Anya!”. Hogy Lola természete, működési kis algoritmusa fog ki rajtam talán a legjobban. Vagy arról, hogy annyira jó hogy van egy gyorsan reagáló, jó humorú ember a családban, aki oldani képes minden megfeneklő hangulatot :)). Valamelyikről csak írok majd bővebben is.

2021. október 13., szerda

Fénykép nincs :( - Mózi első buszraszállása...

 Régóta mondja, néha a reggeli tökölések közepette, néha du, amikor fölöslegesen húzzuk-vonjuk magunkkal a különórák miatt, hogy mikor járhat busszal haza. 10 éves szülinapjára megkapta az ELSŐ kulcscsomóját, már az a nap annyira meghatott, hogy ilyen NAGY. Ma pedig felszállt a buszra. 

És jobb volt így, hogy nem agyaltam túl. Kedden foci van, 4 kor téptem érte, hogy hirtelen ötlettől vezérelve kivigyem a buszhoz (mert a suliban még nem jeleztük, hogy engedjék el egyedül), megvártam vele a buszt, elláttam sebtében pár anyai jó tanáccsal, de olyan boldog volt. Ujjongott, hogy buszozhat. Pedig szegény alig fért fel :)). Úgy ért haza, hogy senki nem volt itthon, de benne rég megbízom annyira, hogy tudom, ha Debrecen bármely pontján ledobnánk telefon és pénz nélkül, akkor is hazatalálna, és megoldaná a helyzetet. De akkor is újabb nagy lépcsőfok. Persze elment a busz, integetettem, mire leesett, hogy nincs megörökítve, csak itt belül, ráadásul itt 'belül' jól el is áztattam. Édesem.... ❤️

2021. október 10., vasárnap

Első vándorkupa - Lóci a DEAC színeiben

 Elmaradtam az ‘első’ élmények archiválásával, viszont ezek akkora érzelmi dömpingek bennem is, hát még akkor a gyerekben, hogy megint megemberelem magam. Lócika focizik szeptembertől a DEAC színeiben, totál oda van meg vissza. Eddig is feszítette az energia, most ez hatványozódott. DEAC indulóra kelünk-fekszünk :). Régóta szeretne érmet vagy kupát nyerni, de arra nem tudtak rávenni, hogy a Decathlonban vegyünk. Mondtam, hogy szó sem lehet róla :D. Annak az értékét a befektetett munka adja, semmit nem ér ha ajándékba kapja. Pénteken viszont ő kapta a csapat belső vándorkupáját, mert olyan ügyes volt ❤️. Attila reggel ebben csinálta a kakaót :D. Na jó, nem.