Szeretem, ha a piacon vagy a sarki zöldségesnél van olyan bácsi, aki leangyalkáz vagy letündérez akkor is, amikor nagyon nem úgy festek vagy nem annak érzem magam :D. és rendszeresen nála veszek dolgokat és megkérdezi, hogy tetszik lenni, hogy vannak a gyerekek, vagy miért csak egy van nálam éppen (vagy éppen egy sem). Tudom, nem kell nekem sok. Az is fel tud dobni, ha egy nagy zsák sárgaborsóba túrhatok bele vagy végig tapogathatok pár km színes méterárut. Fiúkák szunynak, majd egy videót tolok fel, mert nem friss, hónapos, de olyan aranyosak.

Karácsonyi állatságok - íme...

Ígértem tegnap este mára is puha dekorációt, karácsonyi ajándékötletet. Ne essen folt a hírnevemen, íme a zsiráf és az elefánt páros. Mózinak régen varrtam már ilyet, most is reménykedett, hogy nekik készül... :). A múlt héten Pestről hoztam a fiúknak apróságot, egy kis vásárfiát. Úgy örült neki Mózi, azzal is aludt. Reggel pedig szorongatva kérdezte, hogy Anya, ugye ezt nem adod el?

Azt nem. De ezeket igen.

Azért nem effektelem túl a képeket, hogy látható legyen az eredeti színe.

Az elefánt mérete: ~ 36-37 cm
Ára: 2.990 HUF/db
flízzel tömött dekoráció

A zsiráf mérete: ~ 45 cm
Ára: 2.990 HUF/db
flízzel tömött dekoráció

Karácsonyi állatságok

Holnap Ők következnek

sOK hÓEMBER kIS heLYEN iS eLFÉR

3...., 2...., 1.... Indul!!! 

Emlékeztek még a húsvéti pihe-puha nyulacskákra? A cserepes fajtára? Most itt a folytatás. Cserepes Hóember és Angyal felállásban. Őshonosak az ünnepi asztalon, az ablakpárkányon, a kolléganőd/kollégád asztalán. Bérelt helyük van a mikulás csizma szomszédságában, a karácsonyi csomagolás mellett vagy akár a kirakatban. 

Egy cserepes figura ~ 12-14 cm magas

Ára: 890 HUF/db

A nagy hóember mérete: ~ 16 cm

Ára: 1.290 HUF/db

Az első 10 megrendelő majszolgathat mellé finom házi cantuccinit is ;-)

Keressetek, írjatok: saracska@gmail.com, tukkelutott@gmail.com, https://www.facebook.com/tukkelutott

Sanyikámnak külön köszönet a fotókért, hogy gyereket, fakanalat elhajítva a kezéből a rendelkezésemre állt és Marikának, hogy a Gambrinus Gastro-t felfordíthattuk egy órácskára. Okozott kár: egy valamiféle üveg/kristály macska figura törése, egy gömb-lampionfüzér megnyekkentése, ami később életre kelt....

A befolyt bevétel egy része a károk térítésére lesz fordítva :D.

Karácsonyi füst

Most pedig, mint a tini-disco-s tutti-fruttis  füstgép elkezdem ontani magamból karácsonyig az apró tüneményeket. Bennem megbízhattok. Én leszek az utolsó, aki a varrógép mellől fel fog állni. Bombázzatok számokkal és kérdésekkel!!!

Készülök

Ugye, nem vagytok még telítődve a plazákban/bevásárlóközpontokban általában diszkréten  nyomatott karácsonyi muzsikákkal, és fér belétek némi ünnepi szépség. Készülök több mindennel is. Hamarosan mutatom Nektek.

FYKI a tegnapi mellé

Tisztuljatok patyolat kecsketejes szappanokkal az ünnepek alatt is!

A régi jó olvasóbrigád már tudja, hogy nővérem két-három kisfiú mellett sem fért a bőrében, és most négy mellett is feszít a 'bőrnadrág' :). Főként saját kis kecskéik tejéből készít szappanokat, kísérletezik, főzőcskézik. A visszajelzések több, mint biztatóak. Valaki már erre esküszik. Teszteljétek előre az ajándéknak szánt szappanokat kóstolócsomag formájában. Nem csak mutatós, de megbízható alapanyagokból készült. Ma már könnyűszerrel kikerülhetitek a szintetikus tartósítószerben és ásványi olaj alapú összetevőkben való lubickolást. Marad az egyszerű tisztaság. Nagyapám szerint úgy is a törölközőtől döglik a kosz ;-). 

Írjatok, keressetek idén is!! saracska@gmail.com, tukkelutott@gmail.com, https://www.facebook.com/tukkelutott

Az újdonságokra kevésbé nyitott, bátortalan, ámde kíváncsi vásárlókra is gondolt Judit(ka): Tökéletes méretű és árú mini szappan.

1 mini szappan ~ 17 gr, a darabszám választható, kombinálható tetszés szerint

Bármilyen további kérdésre szívesen válaszolok. Faggassatok!

Maugli

Néha átsurran az agyamon, hogy a Tűkkelütött blogot lehalkítom privát elérhetőségre, mert sok olyan téma kerül fel az oldalra, ami családi, és számotokra valószínűleg nincs lényegi mondanivalója, tanulsága, de bennünk lecsapódik. Még erre alszom egyet. Aztán majd úgy is észreveszitek az eredményt...

Csütörtök este felmentünk Pestre, és pénteken a legnagyobb csúcsban felkerekedtünk Budaörsre családilag meglátogatni második otthonunkat, az IKEÁ-t. Nem jutottunk el a célig, mert sajnos "Mauglit" összetörte egy furgon :((. Számomra sem volt teljesen világos, hogy hogyan tudta ennyire, mikor úgy rémlett, hogy lépésekben araszolunk vagy állunk. Nem sikerült még előszednem, hogy egyáltalán miről gondolkoztam. Jaaa, nem én vezettem. És semmi közünk nem volt az esethez azt leszámítva, hogy jelen voltunk. Attila elmondása alapján rekonstruálom az eseményeket, mert akkor igenis meglódult a sor, végre lehetett haladni, majd megállt újból, és egy sávot váltani akaró Nissan furgon fékezés nélkül belénkpukkant hátulról, egyben belelökve minket az előttünk haladó szlovák Renault-ba :(. Nem volt akkora az ütődés, mint amiben egyszer már részem volt, de most a gyerekek miatt ijedtem meg rettenetesen. Lóci aludt, erre riadt fel, Mózi pedig olyan pánikoló hangon kérdezte, hogy mi volt ez. Mikor mondtam, hogy belénk jött hátulról egy autó, akkor elkezdett kétségbeesve zokogni. Erre Lócika is :(. Mózi mögöttem ült, ki sem tudtam nyitni azt a hátsó ajtót, elölről kellett kinyalábolnom, Attila meg kikapta Lócit. A hátsó ablak totál betört, és a szilánkok előre szóródtak. Én ettől ijedtem meg, mert a gyerekekre is potyogott. Hál' Istennek megúsztuk. Leszámítva a riadalmat és az élményt. Mózi szegény azóta is kérdezi, hogy miért jött belénk egy autó, és hogy csúnya volt-e a bácsi. Nem győzi feldolgozni, mert még éjszaka is sírva, riadtan ült fel, hogy mi volt ez a nagy pukkanás??? Mondtam, hogy rosszat álmodott, és kérdeztem, hogy mit. Azt mondta, hogy nem álom volt, hanem a házunk megrottyant, és megkérdezi apát, hogy mi volt ez a nagy pukkanás. Ugyanazzal a riadt sírással kelt, ebből gondolom, hogy elég mély volt az élmény. Én a 2 fiúval eltaxiztam nővéremékhez, este 7-kor, hogy híguljon az élmény egy kis közös játékban, majd fél 9-9 körül mentünk haza. Attila cirka 4 óra alatt elintézte a rendőröket, az autómentőt, aki nagyon jó fej mentő módjára ingyen haza is fuvarozta. Az autó egyelőre mozgásképtelen, sőt gazdasági totálkáros...  A fő, hogy 4en szálltunk ki. Ilyenkor azért kicsit átértékeli az ember lánya a dolgokat, visszazökken az eredeti kerékvágásba. Bizonyos dolgok annyira lényegüket vesztik, és egy nagyobb lényeg lesz vastag, dőlt betűs, duplán aláhúzott alapértelmezett.

Post nebula Phoebus - LEGO-zsák

Bölcsődét kezdő kisfiúnak készült a LEGO-zsák, végre mutathatom ezt is. Most, hogy a fénykép kedvéért megtömtem a bendőjét Duplo-val, rájöttem, hogy akár tárolónak is alkalmas ;-). Remélem, könnyítek vele a bölcsődei beszoktatás kellemetlenségein...

A világ a négy sarkából

Egyébként sem stabil körülöttem, bennem a világ, éppen ezért hezitáltam, hogy ide ezt felvéssem-e. Végül mindig azért döntök úgy, hogy igen, mert ez legfőképp egy családi napló. Mivel is kezdjem? Talán a tegnapi ÖTYÉ-n elhangzott, megbotránkoztató bejelentéssel ;-), miszerint Sanyikám műfenyőt tervez karácsonyra, és már napokkal vagy hetekkel előtte fel akarja húzni, hogy karácsonyi hangulata legyen. Mondta közben Kiskata is, hogy NA ugye!! Végre valaki hallgat rá :). Mert neki régóta az van, és régóta feldíszíti december elején. Kb mint a plázákban - blöeee. Hadd legyek igazán szarkasztikus (ettől még szeretem. vagy ezzel együtt. vagy pont ettől?). Aztán mondta Marika is, hogy igen, anyukájánál is az van évek óta, idén ő(k) is ezt tervezi(k). Ok. De egy bio, öko, vega, vegán házban, ahol nagyon vintage hangulat ural mindent, és nincs cukor, csak xilit, ott elfér ez is :). Na de, hogy Sanyikám, mondhatni, a jobbik felem, lelki testvérem, ízlés- és akarat-szomszédom/társam is erre fanyalodik, bomlasztó!!! Pont most, mikor gyerek is van??? Tudom, hogy praktikus, tudom, hogy környezetkímélő (bár ezzel vitatkoznék), na de kinyitni egy "esernyőt" szent este? Pontosabban a szent estét felhígítani szent hetekre?? Legyen belül karácsonyi készülődés, legyen koszorú, legyen dekoráció, legyen karácsonyi vásár, legyen forraltbor, karácsonyi muzsika, de neeeeee ez. Persze jól mondta. Magamban tegyek rendet :)). Valóban rettentő merev vagyok, pont, mint édesapám. Küzdök is sokszor miatta, saját dolgom nehezítem meg, hogy hülye szabályokhoz, elképzelésekhez ragaszkodok, és hogy után olyan kínkeservesen rombolom le. Már ha lerombolom. Olyan tátongó rést hagy, mint a Kölcsey központ mellett álldogáló Lenin szobor,

amit óvodásként látogattunk (Anyaaaa!!! Voltunk a meghalott embernél ;-)). éppen ezért, lehet, jól is fog jönni, ha a számomra fontos emberek áthágják a határaimat. Rájövök, hogy én is áthághatom, csinálhatom másként, lehet az attól még jó. Remélhetőleg. Szóval nyugodtan teszteld, Sanyikám!

Ez volt az egyik. A másik pont én vagyok. Kijelentettem egy hete kb, hogy idén nem készülök karácsonyra. BUMM. Nem olyan mértékben, mint tavaly és előtte. Mert dög vagyok. Fáradt és kiégett csoffadvány. Önző vagyok, és karácsonyra is csak azt kérném a szűk és tág családtól, hogy adjon egy napot. Semmi mást. Ebből aztán összefűznék 7-et, és elhúznék februárban pl egy hétre egyedül. Fel akarom tölteni az elemeimet, mert a tűrésküszöböm és birka türelmem már nem rajtam kívül van, hanem sokszor bennem. Olyan dolgokért pukkan az agyam, ami saját belátásom szerint is piskóta, nincs fegyverem a vitás helyzetekhez, szép szavam és módszerem, hogy a családot rendre bírjam, és ne én pakoljak ruhát, cipőt, eszközt, tárgyat; töröljek fürdés után vizet, pultot, kávét, morzsát három ember után. Egyszóval fáradt vagyok mélységesen belül, és egy-egy szabad nap vagy délután nem ment meg.
A harmadik esetnek is sajnos forrása vagyok. Tuti, hogy az én állapotom az okozója, hogy Lócika rágja a körmét. Egy ideje. Nem veszedelmesen, csak feltűnt, hogy rég vágtam le, és nagyon nincs is mit, alapos munkát végez, szopogat. Na de a hutai kerékborítás után kb 2-3 nap alatt lerágta azt a két körmét, amire ráesett a kerék... :((( Próbálom menteni a helyzetet, hogy valszeg azt megütötte, azért boldogult ilyen "ügyesen" vele, mert szó szerint nincs két kis ujján köröm. Ezzel pedig visszanyalt a fagyi.... Csütörtökön én viszem pszichológushoz a kétévest :(((.
Van még itt rossz élmény... Sajnos. Csak a teljesség kedvéért. Mózi kis szerszámja mindig letapad, és néha meg kell "erőszakolnunk" a gyereket. Pontosabban eddig mindig orvos csinálta, de én mondtam legutóbb, hogy többet nem viszem, mert mindig belehalok, amikor lefogják, és azzal a riadt, kérlelő könnyes tekintettel ordít felém, hogy mentsem meg. Zokog, és utána csíp stb. Hát most ketten Attilával elintéztük ezt. Soha többet. Inkább csinálja idegen, mint pont az a két ember, akiben megbízik. Már ha ezek után is megfog. Szegény 2 napon keresztül bepisilt, mert nem mert elmenni wc-re.... Nem mostam ennyit akkor sem, amikor szobatiszta lett. És ami még inkább sajgatott belém, hogy minden alkalommal állt/ült megszeppenve, és azt kérdezte, hogy Anya, nem haragszol???? :(((. Hogy haragudnék?!??

Hát valahogy így. Ilyen borúsan mostanában legbelül. Tudom, hogy nem végérvényesen, mert nem ilyen vagyok, és nem állhat semmi a jókedvem és optimizmusom útjába. Csak adjatok időt.

Ez egyenes, ez meg görbe

... ez meg itt a fakereke.... :( Korábban írtam, hogy a babanaplókban nem találni helyet az első öltéseknek, első kórházi rémálmoknak. Most is bővült a Tűkkelütött babanapló rovata. Első találkozás a rozsdás szekérkerék-abronccsal. Azóta is kiráz a hideg, ha jobban belegondolok...

Hután voltunk a hosszú hétvégén. Pénteken még fos esős idő volt, de nem délelőtt. Mózi fátvágott (ő csak nézte) és hordta Attilával a kemencébe, Lócika is ment utánuk, előttük, kint kóricált asztronauta szerelésben, mert szép idő éppen nem volt akkor. Én bent a házban. Visítást hallok. De olyat, amiről tudom, hogy nagy gáz van, és mindent el kell hajítani a kezemből, és rohanni. Hát ja. Lócika "leakasztott" a ház oldaláról egy jó nehéz rozsdás kerékabroncsot, ami olyan díszítésként funkcionált, és eddig át sem futott a fejemen, hogy azt le tudja piszkálni, eléri, baj lehet belőle. Mire kiszökkentem ott feküdt a földön, fején és testén ez a nagy nehéz kerék. Felnyaláboltam, és olyan volt mint a rongybaba, folyt(?)/szivárgott a vér az orrából és a szájából. Nem tudtam hirtelen, hogy csak lehorzsolta, vagy komolyabb okból folyik. Jaaaj. Már remegett a lábam is, és csak síííírt. Fokozatosan bontakozott a kép és a szituáció. Komolyabb törés nélkül megúszta, de a pofiját, orrát megütötte, sebes, zöld, kék (éppen milyen árnyalatú). A kiskezét is lehorzsolta, feldagadt a mutatóujja rendesen. Egyemmeg olyan elesett lett, hogy csak feküdt sírva az ölemben betakarózva. Mózi meg akkora angyal volt, hogy hordta oda a játékokat, puszilgatta, virágot szedett nekik. Látszott, hogy ő is megijedt. Nálam jobban nem hiszem. 

Viszont nem egyedül voltunk, hanem a Póser családdal, így volt a gyerekeknek is társaságuk, közösen főzőcskéztünk kint-bent, csacsogtunk, szivaroztunk (férfiak), futottunk, olvasgattunk, aludtunk. Jól esett. Főleg, hogy nyertünk 1 órát. Szeretem a sárguló zempléni lankákat és fényeket.

esti wellness a zuhanyzóban

Nem tudtam, hogy sírjak vagy bepisiljek... :)

Régóta ismeretes szerintem blogban is, hogy Dóri {Dórus(ka), Dormi} húgom 10 évvel fiatalabb csirke nálam. Mindig is megvolt ez a tényszerű tíz év, de hol jobban összeúsztunk korban, hol eltávolodtunk. Viszont amikor kicsi lányka volt, Juditka nővérünk kirepült a fészekből, így elég erős ragaszkodás fűzte hozzám. Gyűjtöttem a leveleit, rajzait, amit az ágyamba csempészett, képeslapot, kéréseket, éppen haragos kirohanásait vagy ha sütött valamit, írt, kommentelt. Megleltem ezt a dobozt. Most délután eszembe jutott kisgyerek rajzok kapcsán, és lebányásztam a kamrapolcról... Teljesen más anya szemszögből olvasni, mint anno "csak" kamasz testvérként. Szabályosan meghatott a rajongása és ragaszkodása, olyannyira kifejező, szókimondó és rajzoló volt. Nem akarok idézni, csak egyet, amiben beszámolt valamelyik brazil szappanopera fontos részéről, amit közösen néztünk, de egy epizódról igencsak lemaradtam, és kihagyhatatlan lehetett. Leírta levélben, és este az ágyamban várt:

Kedves Sári!

Mielőtt elr nem felejtem:

Birszát tovabra is dolgosztatja Adalajda. Renét kinevették a barátjai hogy van barátnőe. Álmá kibérelt egy házat. Ravael el visszament LASVEGAS E.U.R.O.-ba.

lényeg

(pirossal írva innentől)

Márkó küldött Szielónak egy csigát. (DONA) Páz meghívta Márkót vacsorára. Szielo meg ő maga hívta el egy étterembe és tök jól nézett ki. Dávid meglata Szielókat!

jó ét
Dóry

Hát ilyenkor azért rettentően visszatekerném az időt...

Aki megtudja mondani, hogy melyik sorozat, melyik része volt ez, annak varrok egy filc baglyos karácsonyfadíszt :D. Kettőt is.

És egy nagyon kedves rajzot még elmesélek:

Jöttem haza Pestről, Dóri már várt haza. Lerajzolta az állomáson a pénztárablakokat, utasokat (oda is írta, nyilazta), illetve magát, ahogy kitárt kézzel szalad felém, én pedig integetve jövök, és mint egy angyal óriási sárga fény ragyog körbe!!!

Eldöntött bölcsőde - végre

Tuti, hogy nem én vagyok kiemelten érzékeny - vagy ki tudja.... Sok variálás, helyhiány, visszautasítás Márti néniékhez ragaszkodás miatt ma újból felhívott a bölcsőde, hogy az ikercsoportban helye van Lócikának jövő héttől. Nem vacilláltam, nem akartam meggondolni 20-adjára, mert bár úgy voltam vele, csak akkor, ha Márti-Erzsike kombóhoz kerülhet, de ezt a párost is elég jól ismerjük, hiszen sokszor közösen voltak reggel és délután. Bólintottam hangosan. Azóta úgy érzem időzített bomba ketyeg bennem. Még akkor is, ha az egész fejem tudja, hogy jó helyen lesz, és ez a dolgok körülbelüli, egyik elfogadott rendje. A mélységes szerelmi bánathoz leghasonlóbb érzés gyülemlik bennem. Valaminek a vége, valaminek a kezdete. Amit mindig kritikusan élek meg a kettő mélyedésében. Félelmetes kilépni a biztonságos, meleg árnyékból a fényre. 4 év hosszú idő. Bár úgy terveztük, zsinórban teszünk eleget a magyar lakosságot fenntartó szaporulati igénynek, szünet kell. Legfőképpen nekem. És általam mindenkinek. Megsuhintott a megértése, milyen lehet börtönből szabadulni. Még így is, hogy sok mindenben nem ültethető egy mérlegre a kettő. Nem volt szerencsés, hogy pont ilyen borús időre borúsan reagálok, ígérem, nem fogok többet picsogni a beszoktatásnál sem, mint amennyi elvárható ;-).

Addig viszont (2014. október 27) félre tolok mindent, és szerelmes kamasz módjára, túl kompenzálva saját magamat is, gyerekkel akarok csak foglalkozni.

Ki vagyok, ha...

Mostanában többször át kellett gondolnom, hogy mit szeretek, mi tetszik, mit képviselnék, mivel azonosulok stb. (Mózival is szoktunk olyat játszani az autóban, hogy Ki vagyok, ha... ? - és neki ki kell találni). Összeszedtem. Hogy leírva is meglegyen, kiteszem a vitrinbe. Szerintem ezt 3-5 évente el fogom játszani, hogy lássam, hova változom :). Nem akartam bő lére ereszteni. 

Szeretem a színeket, a harmonizáló tarkaságot. Szeretem a letisztult egyszerűséget. Szeretem a funkcionalitást, szomjazom az egyediséget, a természetességet, a lassúságot és a megélést. Szeretem az apró részleteket, már ha vannak. Ha nincsenek, szeretném, ha lennének. Kedvencem az ősz. De csak ha nyár után következik. Ha napos és száraz. Kedvencem a karácsony. De csak ha mindenki várja. Kedvencem a betű. De csak ha tartalmas. Kedvencem a futás. De csak ha egyedül vagyok. Kedvencem a lelkesedés, legyen bármilyen. De csak ha őszinte, nem izzadságszagú. Kedvencem a ropi. De csak ha retro.

Volt egy elmaradásom

Jellemző, hogy annak kell várni rá a legtöbbet, aki a legközelebb van. Attila kért meg a nyáron Olaszországban a kávé kiállításon, hogy az Aeropress filteres kávékészítőnek varrjak egy új tatyit, mert a régi kifoszlott. Végre ez is elkészült. Azért örülök neki, mert elterveztem, lerajzoltam és megvarrtam. Cipzárt és bújtatott zsinór technikát is elkövettem ellene saját kútfőből :D. Mivel jön a hideg, meleg gyapjú szövetből készült, belül a teteje és az alja vízlepergetős anyagból. Akad hely a vízhőmérőnek és a filtereknek is benne. 

hároméves

Sokallom az ismerős hároméves gyerekek körében "pszichológusra szoruló" gyerekek számát...

Felháborító levelet kaptam vasárnap délután. Pontosabban nem a levél volt az, csak én találtam egyetlen tartalmi elemét annak. Grrr... Pont ilyen esetet említett a hét elején szintén egy anyuka-barátnő, kizökkentve önmagából. Mert a levél is barátnőtől jött. Sokan kezdtünk/kezdünk idén ovit, sokan vagyunk szobatisztaság határán, sokan szokunk új közösséget, sokan nem tudunk enni vagy aludni ebben az új helyzetben, sokan szokjuk, hogy sokan vagyunk az új csoportban, hogy sok az új néni, sok az új szokás, sokan szokjuk, hogy az ovi nem bölcsi, sok anyuka kérdezgeti kíváncsian egymást a játszótéren, hogy az ő kis sarja mennyire asszimilálódik ehhez az új állapothoz. Tudom, hogy egy óvónőnek sem sétagalopp a munkája, le a kalappal előttük. DE hogy egy - egy-két hete beszokó - kisgyerek egyébként is szorongó anyjától olyat kérdezzen, sőt kijelentsen, hogy vigye pszichológushoz a gyerekét, mert eddig minden nap bekakilt vagy nem hajlandó enni, már számomra felhorkantó!!!! Füstölgött (és még most is) a fejem, hogy kinek a kezébe kerülnek ezek a gyerekek, ahol így gondolkozik egy óvónő vagy egy dadus. Én is sokszor érkezem laposkúszásban :). Olykor csak messziről integetnék, hogy felnyaláboltam a gyereket, megvan, köszönöm, léptünk... De nem. Érdekel, hogy milyen napja volt, még akkor is, ha kritikusan rossz magához képest. Utána hazafelé túrok magamban, hogy mi lehet az oka. Miért éppen ma? Tegnap miért nem? Vagy akkor holnap is? Rossz? Neveletlen? Nem tudja a határokat? Olyan jó lenne ilyenkor Afrikában élni valami törzsben, lengő keblekkel szaladozni egy szál rongyban, olyan jó lenne ösztönösen nevelni, és nem rettegni a szocializációs elvárásoktól, hogy mit szól majd az iskola, mit szól az óvoda, mit a szomszéd, mit az anyám-apám, mit a gyerek, mit a "sevégesehossza". TUDOM, hogy jól nevelem/neveljük a fiúkat, és nem látok rossz példát a közelemben sem. Tudom, hogy jó a háttér és a minta mögöttük/előttük. Nem akarok görcsölni,  hogy miért beszél csúnyán, miért barátkozik pont olyannal, akiről más lebeszélné, miért vicces neki pont az, ami nem az, miért csapkod kardigánnal, és miért nem alszik délben, hanem rikoltozik. Tudom, hogy kellenek a keretek, a határok, kell a 'vizes árok' a gyerek köré, de addig, amíg itthonról nem visz rosszat, nincs elhanyagolva, sőt..., addig nem akarok görcsölni ezeken. Továbbra is hiszem, hogy egy gyerek már a kezdetektől teljesen külön egyéniség, külön akarat. Hiszem, hogy ha megmutatom neki a világot, nyitott marad rá, és kíváncsi. Hiszem, hogy néha megőrülhetek ettől az édes tehertől, hogy belefáradhatok, hogy lehet rossz napja mindenkinek. Hiszem, hogy Afrikán kívül is megbirkózunk a gyermekneveléssel, és senki nem kakál be érettségire, nem verekszik majd kardigánnal, nem "botozik, kavicsozik", és hogy marad benne érdeklődés, nyitottság felnőtt korára akár az afrikai törzsek irányába is ;-)

PUNKTUM :))!! Megint nagyon kibuggyant az okosság. Bocs érte.

No bőcse egyelőre...

Úgy volt, hogy Anya október végétől kirepül a fészekből, és Lócika is intézményesítve lesz. Hát egyelőre marad a 2 éves szülinap, marad 2015 január. Mindig igyekszem a helyzethez legjobban alkalmazkodni, most is tudom, hogy nem lesz kárára Lócinak. Így is olyan csöpp, és olyan anyás. 

Baglyos zsák II.

A korábbi baglyos hátizsákot kicsit továbbfűztem. Az én ágyam felett anno óvodásként lógott egy 'pizsamatartó bohóc'. Fogalmam sincs, honnan és miért jött ez most elő, mert szerintem azóta hűtlenül nem gondoltam rá, de ennek apropójából Mózinak varrtam egy 'baglyos pizsamatartót'. Lehet, bevisszük oviszsáknak, ha meguntuk a mostanit :). Közeleg a december, ötletnek jól jöhet. Szívesen varrok hasonlót másnak is, szóljatok, keressetek: saracska@gmail.com, tukkelutott@gmail.com, https://www.facebook.com/tukkelutott

Bármennyire is rusnya a lusta tulajdonság, ezt most sajnos vállalnom kell... Akkor tetőződött bennem, amikor ezt olvastam: 

Nagyon jó ötlet, le a kalappal Nóri előtt, de én sorozatosan kudarcot vallok mostanában magam előtt, ha a rendszeres mozgást próbálom beiktatnia napjaimba. Hiába lelnék 20-40, akár 60 percet is, nem ezzel van a gond. Hanem én abban a 20-40 percben csak bámulnám a sötét monitort. Szégyellem is magam érte, mert semmi okom nincs rá igazán, de 1 hetig most csak úgy lennék. Gyakorolnám a fotoszintetizálást, a bőrön át lélegzést, az alvást, a fejembe párna húzást. Olyannak érzem magam, mint a telefonom. Hiába van töltőn, és írja ki, hogy max, pikk-pakk lemerül. Ez már csak azért is nyomaszt engem, mert nem vagyok/voltam ez a fajta.