Ebédszünet a gép előtt ebédidőn kívül

 Szeretem a zsufi napokat. Amikor gyakorolhatom, hogy egyes folyamatokat mennyire tudok kézben tartani, trackelni, és mi szalad le. Van hova fejlődni bőven :D. Ettől függetlenül élvezem. Viszont eljön ebben a szakaszban mindig az a pont, amikor úgy érzem, rám borul az ajtó, és mint ahogy Harry Potter kapta a leveleket, Vernon bácsiként próbálom befogni a nyílásokat az outlookon, teamsen, connecten, workiván, kötelező facebook csoportokon, hogy ne jöjjön több kérés és megoldandó. Muszáj ilyenkor legalább 15 percre lelépnem a Földről, hogy ne legyek elérhető. Ilyenkor jövök ide fel pl a blogba, levegőt venni, régi képet nézegetni, keresni, posztot olvasni :)). Nincs konkrét, amit írnék, megörökítenék, mert vagy azt érzem, h nem tudom melyik végén kezdjem, vagy azt, hogy tulajdonképpen semmi nem is történik. Keresem azokat a hétköznapi mozzanatokat, amik legjobban lehozzák 3-4-5 év múlva is a rezgést körülöttem. Dobálom sorban, aztán lehet jön az ihlet, h kifejtsem.

- rendszeres mozgás (ennek nagyon örülök), személyi edzős izomépítés is befigyel a kocogás mellett, mert kell az erősítés, mert renyhe puding vagyok.

- a halálfélelmem nem múlik (nem csak a repülő miatt, hanem az egyszer véget ér érzés is túl félelmetes).

- az előbbi miatt újból járok a terápiás nénimhez, mert nem akarom, h ilyen erős legyen ez.

- valszeg ennek felerősödése a nyárra visszanyúló műtét, ami nem lefutott ügy, és folyamatosan velem van az aggódás, szorongás.

- a nem vagyok elég (jó) érzés annyira hozzám nőtt, hogy észre sem veszem, de alapműködésem algoritmusa.

- január végén észkeltem, h én ilyenkor már rendszerint nagyon a hullámvölgy alján szoktam járni, de most abszolút nem. Hangulatilag, energiaszintileg, betegségügyileg teljesen jó vagyok (a szokásos decemberi lerottyannás is elkerült eddig)

- januárt megint teljesen húsmentesen vittem, nem is nevezném kihívásnak, mert nagyon könnyen jön, sokkal jobban esik. Maradok ezen a nyomvonalon. 

Mérlegelem is, h lássam miből szenvedek hiányt

fetával töltött quinoás zöldségfasírt

- a gyerekekkel nagyon jó, de ez nem jelenti azt, h soha nincs ütközés. hohóóó, dehogynem 😁. 

- Lóci jan. 4-én betöltötte a 12-t 🥹. Ő még mindig nagyon igényel. Olyan jól esik, hogy ölelget, bújik. Kezd kamaszodni, vannak már nagyfiús allűrjei, de annyira jó gyerek mind, h ebben csak van részünk Nekünk is ❤️.

- Lola továbbra is lelkes a teniszben, 21-én betöltötte a 9-et 😱, teniszes tortát kért, eljátszogattam vele. Igazi kis csaj. Élvezem, h ennyire éli önmagát és a nőiességét. Energiabomba és vidámság ❤️.

- Mózi A kamasz a családban :) Semmi túlkapás, de sokszor mísz hangulattal, nagyon laza arcizmokkal éli a hétköznapokat😂. Vele együtt ünnepeltük, hogy 14 éve érkezett, és tett egy csapásra minket Anyáva-Apává ❤️. A tanulás a legkritikusabb nála, ez okoz bennem mindig szorongást… Iskolai kötelezőn túl minden érdekli. Forrasztópákát és állomást kért szülinapjára, azóta elemet, kapcsolót, ventilátort forraszt ❤️

Puha Macival

(még a szülinapi képeket csatolom róla)

- Attilával vágyunk egy kis gyerekmentes szabadságra, rég volt, de jön, lesz. Addig kitartást nekünk.

Mert az élet szép

 

A semmittevés művészete - ‘kétünnep’ között

 Kép alig van a telefonomban erről az időszakról. Nem tudom, hogy ez jó-e vagy rossz :) 

Nem szerettem volna túlstresszelni a karácsonyt, próbálom szokni a gondolatot, hogy ezzel együtt nem vagyok kevesebb, és ami volt, az pont jó volt úgy. Igyekeztem elharapni magamban a kényszert, hogy az utolsó pillanatig készüljek valamivel és hulljak kis parázsként a fa alá karácsonyra, viszont továbbra is él bennem a hit, hogy plusz energia nélkül nincs ünnepi hangulat és fény. Ezért nem adtam még be a derekam, hogy karácsonykor ne én főzzek, süssek. Mert a süteményeket együtt készítjük, mára többnyire Lolával, ha ezeket is a boltból hozzuk, mitől teremtődik meg a szent este? Ezek a kis-nagy lépések, az adventi hangolódás egy petting december 24-re 😂. Nagymamám lehet sírva fakadna, ha hallaná, olvasná ezt a mondatot 😁, de pont így van. 

Mózi már bennfentes, Lóci még kicsit túráztat bennünket. Néha azt gondolom, maximálisan vág mindent, utána kiderül, hogy az összes észérv és racionalitás kint reked az ajtón kívül, itt a négy fal között, a családon belül még mások a működési elvek, más erők mozgatják az időt, még áll a csoda holografikus intézménye. Itt még jár a Jézuska és 24-én este hozza a fát, óriásira hízik az izgalom bennük csordultig tömve az én kis szívemet. Mert gyereknek lenni annyira jó állapot ❤️. 

A munkában annyi volt picit más, hogy a tárgyi eszköz modul le szokott zárni karácsony előtt, utolsó nap fut az értékcsökkenés. Ez minden decemberben nagyon húzós időszak, hogy a leltárral, aktiválásokkal, selejtezéssel meglegyünk. Uccsó nap már a sírás szokott kerülgetni a munkában, h még mindig a gépet nyomkodjuk ahelyett, h nem. Idén nyáron jeleztem, hogy én ezt nem szeretném így megint, és már pénteken zárunk, hogy a hétfőt, aki tudja, kivehesse szabadságnak vagy ha van még valami admin apróság az kényelmesen beférjen. Így is lett. És ez baromi nagy megkönnyebbülés volt. Ajándékokat nem aggódtam túl, és viszonylag időben megérkeztek. Kivéve az Attila egyikét… Minden elkészült időben és finoman, kivéve a mákosguba tortát, ami szép lett, csak nem elég szottyos, a fácánlevesből meg a macska kiette a fácánt első nap után 😂. Így sem éheztünk, sőt. A gyerekek lehet, mert Lola és Lóci iszonyat válogatósba váltott, alig esznek meg valamit itthon, ami nem kifli vagy édes(ség). Volt időnk még 24-én is filmet nézni délelőtt, délután pedig elmentünk Éva mamát megköszönteni, majd mi Attilával leléptünk moziba 😉. Attila megvette már két nappal előtte a fát, így most csak elhoztuk az irodából. Ő díszítette, én csomagoltam, majd visszamentünk a gyerekekért. Persze a lakáskulcsot az irodában hagytam, így tettünk egy dupla kört… 😁. Itthon már full izgalomban voltak a gyerekek. Átöltözködtünk az első szobákba bekészített ruhákba, és úgy osontunk beljebb a nappaliba. Ilyenkor minimum egyet éneklünk, többre nincs türelem. Továbbra is egyesével bontjuk az ajándékokat, és mindig a legkisebb kezdi. Úgy érzem, mindenki talált kedvencet, teljesültek kívánt vágyak, óhajok ❤️. Karácsony első napja csak a miénk, 26-án megyünk anyáékhoz, majd jön át mindenki ide. Dec 27 a lányos kárácsony, 29-én ucsotesók aludtak itt, 30-án voltunk Csányi esten Katával-Marikával, 31-én orvosnál és moziban Attilával. A szilvesztert itthon töltöttük családilag, az új évet pedig Sonic mozival indítottuk Lolával-Lócival (Mózit ez nem érdekelte). 

Na, már látom, h össze-vissza dobálta fel a képeket a blogger, mindegy is :). Még az Attila telefonjáról majd cserkészek be, illetve kicsit kurta lett a vége, de szerettem volna ezt időben összegezni. Sokszor fordulok a bloghoz, ha az időben kell eligazodnom, így tényleg egy külső memória lett. Jövök majd még érzelmi részletekkel :). 

Mondom az advent csúcsát

 Mindig van egy olyan pont az ünnepi készülődésben, aminél úgy érzem, h jöhet bármi ezután, mert érzelmileg célba értem. Tudom, hogy szomorú azt mondani, hogy ez az érzés, ezek az ‘Aha’ élményszerű állapotok ritkábbak, és elég sokáig tudnak váratni magukra az adventi időszakban. Mert ezt erőnek erejével nem lehet megteremteni, dolgozni lehet érte, de nem biztos, hogy be is érik pont akkor.

Novemberben, mikor szabin voltam, a Lola osztályának a csoportjában bedobta egy anyuka, h lesz adventi mozi est, amire csak regisztrálni kell az Apolló moziban. Gyorsan kaptam az alkalmon, és Lolát meg magamat beírtam a ‘Raya és az utolsó sárkány’-ra. Szombaton délben december 21-én szopogattam a kávémat a kanapén, amikor is bevillant, h ez nem pont ma van? És de. 4-re mentünk Lolával. Olyan régen nem jártam ebben a moziban, és annyira megfogott a nosztalgia, olyan emberközelinek éreztem az egészet. Nem hightech, nem fancy, nem monumentális. Nagyon sok gyerek volt, viszonylag kevés kísérővel/nevelővel. Becsüccsentünk, aztán a mozi igazgatója mondott pár mondatot, majd a hajdúdorogi görög-katolikus karitász szervezete adott hangolódó gondolatokat. Semmi magvasat és nagyot szólni akarót, mégis olyan jól besüppesztett ebbe az állapotba. A Debrecen közeli településről jöttek nevelőotthonokból gyerekek a vetítésre, annak éreztem egész este a megható rezgését. Oylan lelkesek voltak a nagyobbak is, annyira vágyták a figyelmet és a felnőttek tekintetét. Ráadásul nekem a mozi az utóbbi időszakban mindig elhozza a meghatódást. Nincs olyan film, rajzfilm, esetleg reklám :D, hogy ne pengessen bennem érzelmi húrokat, és ne szoruljon el a torkom vagy párásodjon be a szemem. Valszeg a sötét és a zene meg a hatalmas vászon szív be ennyire. Nem tudom, de olyan jó melengető élmény volt.

Előző nap pedig Dórival és Bendivel mentünk el karácsonyi vásározni. Maga a vásár nekem sosem okoz igazán semmi maradandót, mégis szeretek kimenni, körbe sétálni, szippantani a forraltbor illatából és a kürtőskalácséból. Igazán ezt a nagy fény- és giccsparádét sem szeretem. Annyira emlékszem a 20 évvel ezelőtti kivilágításra, amikor csak a legegyszerűbb meleg sárga kis girlandokkal voltak a fák, bokrok feldíszítve, és semmi szán, meg hütte, meg neon díszdoboz, fa és gömb nem volt még. Nekem valahogy azon a szinten áll meg a karácsony. Olyan csendes, pislákolóan fényes, meghitt és nem zajos és nem tolakodó. 

Karácsonyi vásár 2024

A forraltbor otthonra maradt

Holiday nézés :)

Általános hangulat Mózinál :D

Ez már a bejgli sütés a finishben

Lédig Advent 2024

 Nem jelentkeztem majdnem egész advent alatt. Valamiért nem hiányzott most a blog, magam sem tudom miért. Pedig itt van körülöttünk a December és annak minden részlete bebugyolál. Ami elsőre beugrik, az mégsem a derű, mert meghalt Nózi nyuszi, Lola kis lógó fülű törpe nyula, ami annyira beárnyékolja a napjaimat, hogy magam sem gondoltam, hogy ekkora hatással és ennyi gondolttal fog járni :(. Decemberben volt két céges karácsonyi partim (DEB és BUD), egy pesti munkanap, egy céges Mikulás, 2 coaching ülés, egy pszichológus ( :D jól bírom a Decemebrt :D), a gyerekeknek foci évadzáró, iskolai meglepi karácsonyi vásár, korizás, Lego-gyár, Attilának sok-sok Pest, térdműtétből regenerálódás és varratszedés, itthoni örülés, és némi szívás.

A munkában óriási fellélegzés, hogy nincs a havi rendes feladatokban operatív részem, ez még mindig baromi nagy megkönnyebbülés, és hogy a csapat annyira jó és stabil, hogy sosem volt ennyire jó a BSC fixed asset csapata. A debreceni banda különösen összeszokott, irodába kétszer járunk kötelezően, valaki még többször, szerveztünk csúnya pulcsis napot, amikorra Zsófi sütött fincsó cookies-t, megleptem apró kis ajival a csapatot, és ők is viszont. 

Megint kezdem behúzni a csápjaimat, érzékelőimet, a lelassulást a családdal vágyom, kis nyüzsire, sok nyugira, lazulásra, kioldásra. Semmi túlkapásra, szerény egymásrafigyelésre, téli levegőre, fényekre, meleg felszívódásra. Ja. És futásra tág tüdővel és elmével. Ha eltűnnék, akkor kívánok Nektek is Boldogságos Karácsonyt és egy 2025-tel folytatódó új esztendőt.

6 fokig jó vagyok tekerésben 😁

kellemes tempóban megy a 15km már 💪🏻

lábadozó csizmapucoló

csengettyű koncert

Miklósra várva

Leon a gekkó

be is futott

csúnya pulcsis nap

Advent 2024

 Eldöntöttem. Nem hagyom, hogy elússzon a decemberre felszívott nyugalmam. Hiszen, nem vagyok elkésve semmivel. A karácsony, adventi készülődés már kezd kevésbé titokzatos lenni, de ettől függetlenül igénylik a gyerekek, hát még én. Előre jelezték, hogy ők nagyon szeretik az adventi kalendáriumot, és nem baj, ha csak csoki nyitogatós, de szeretnének bontogatni. Mózi él-hal a gépekért, szerszámokért, ő egy Metabos szerszám kalendáriumot kapott (fúrószár, csavarhúzó fejek, tároló doboz stb van benne :D), ráadásul a hely, ahol vettem szintén lehet egy külön program neki, mert a mennyországban érezné magát ott :D. Lolával még viszonylag könnyebb dolgunk van, mert az ő korának megfelelően sok kalendárium választható, ráadásul előkerült a Barbie téma megint. Lóci pedig olyannyira édesszájú, hogy szerintem ha csak szénhidráton élne, az is kevés lenne neki. Ő egy naagy Nutellás kalendáriumot kapott :) Ezen kívül kikerült a Diótörő is, és vettem egy Régi idők karácsonya novellás kötetet, amiből minden nap mesélhetek (Andersen, Csehov, Dosztojevszkij, Lázár Ervin, Jóka i Mór és társai), nekem ez pont elég.

Lolával szombaton kimentünk a piacra fenyő gallyakat venni, és megcsináltuk a koszorút is. Közben annyira lelkendezett, hogy ő ezt nagyon imádja, amikor díszítjük. Most a fenyőt is őt tekerte a kis koszorúra. A girlandokkal el vagyok maradva, azt majd a napokban kiteszem, estére kinyúltam. Sportnak muszáj a napomban lenni, és próbálom behúzni Mózit is. Főleg őt, mert a többiek mozognak. 

Reggel jógával indítottam, ezt karácsonyig minden nap eljátszom vagy reggel vagy este. Képeket később pakolok.