Lócika első boltba menetele ;-)

A nap, amikor Lócika először ment egyedül a kisboltba :)

MÓZI

Ma valahogy írtó erőtlen vagyok, felállni is nehezemre esik, pedig az ivásra pl külön ügyeltem és csak 2 kv van a rovásomon.

Tudom, hogy vártatok. Napok óta gondolkozom, hogy csoportosítok át erőt erre a frontra is. Megint végtelennek érzem a teendők sorát. Ritkítom, de osztódással szaporodik. Várom a jövő hetet, és a szigorúbb napirendet, a több egyedül töltött időt.

A nyár nagyon gyorsan elvonult, volt benne mégis sok-sok jó minden. 

Erősen gyúrunk az iskolakezdésre. Nem egyszer álmodtam már autósüldözésről és lövöldözésről az elmúlt hónapban. Első gondolatom a feltartóztathatatlanul gyűrődő szeptember és az újabb elkövetkező változás volt. BINGÓ. Én ezeket nem tudom lazán megugrani továbbra sem. Egyrészről felüti a fejét bennem a régi-régi nyárvégi érzés a füzetkötésekkel, tanszervásárlásokkal-tapogatásokkal, tolltartó, szekrény rendezgetésekkel, másik oldalról meg úgy érzem vállon ragad és megráz az IDŐ erősen, hogy Hahóóó, érzed, hogy MÚLOK? Ezt ennyire szembetűnően és betűformálóan mindig csak Mózinál érzem. Mert ő tapossa az új dolgokat ki, és nem lehet nem észrevenni. Annyira megható csodálattal nézem a természetes fejlődését. Imádom, amikor olyan simán bontakozik. Továbbra is ilyen élmény, hogy megtanulta az órát magától, és annyira átlátja az óra/perc/másodperc összefüggéseket jobbról-balról, kersztül-kasul. Ma az autóban írt. Ezt sem tanítottuk neki, csak betűket kérdezgetett néha. Csak az APA, LOLA, MÓZI, WC, ZOO megy álmából is. A LÓCI és ANYA nem mindig... :D. Vezetés közben előre adott ma egy papírt nekem, hogy nézzem meg, értelmes dolgot írt-e le. Hirtelen leforrázott. Az volt a papíron nyomtatott betűvel, hogy NEM JÓ. Igaz a J betű inkább hasonlított egy kajla i betűre, de akkor is. 

A nyáron ha nem is full heti rendszereséggel, de jártunk Erzsike nénihez kézimunkázni :). Ez a finommotorika is alakult sokat, de még mindig távol állunk (szerintem) az átlagtól. A szépírásnak lesz ideje formálódni ;-). Az egyedüli aggodalmam iskola tekintetében, hogy ami nem érdekli, az bazira nem érdekli. Mint az anyját. És kínszenvedésnek éli meg. Innentől pedig egyértelmű, hogy a koncentrációja is elvész... Nem vágom alatta a fát, mert nagyon bízom benne. Irtó jó feje van, hatalmas szíve, és nagyon jó orra* :D. 

Végre megvan minden. Asztal, lámpa, táska, füzetek, írószerek, tornacucc, megvarrtam a tisztasági csomagot, babzsákot, ruhákból feltankoltunk, pénteken délután pedig évnyitó. És itt az első gondolatom egy hatalmas kroki könny volt...

Annyit önállósodott, Lolát hihetetlen megbízhatósággal pátyolgatja, megmossa-megszárítja a haját, elmegy egyedül a boltba rollerrel, segít állandóan. Az ovit saját bevallása szerint nem hiányolja, sőőőt. Blöeee, dedós :). Ma azért alig bírta megvárni délután, hogy leparkoljak az autóval, és ne ugorjon ki, és rohanjon Emőke nénihez és Zsolti bácsihoz. De tényleg látszik, hogy kinőtte. Nem tudnánk már hova eldugni a kicsik között. Komolyodik és RENGETEGET eszik :)).

* Tegnap viháncoltunk Dórival és nagyanyával rajta, hogy mennyire megmaradt az a kicsi kori tulajdonsága/szenvedélye, ami az illatokhoz fűzi. Akkor is örökösen szagolgatott krémeket, sőt meg is kóstolta őket. Most pedig nem múlik az autós és egyéb elektromos illatosítókhoz fűződő vonzalma, na meg a tisztítószerekhez. Tegnap reggel elvittük már Lolát és Lócit bölcsibe-oviba, utána mentünk Petráékhoz bandázni, hogy Zselykével újra találkozzanak, hiszen osztálytársak lesznek. Beugrottunk a boltba, mert Mózi sosem reggelizik reggel. Se nem eszik, se nem iszik az első 1-2 órában. A boltban kértem, hogy válasszon valami ennivalót, hogy ne Petráéknál éhezzen meg, vagy legalább legyen nálunk. Elbűvölve kérdezte, hogy választhat-e inkább WC-tisztítót :D :D. Mert látta, hogy van levendulás, gránátalmás, tengeri stb. Letojta a pékosztályt, lenyelhetetlen ujjongással hívott a takarítószerekhez, hogy szerintem melyiket vegyük, melyik a legnagyobb és milyen illatú van még. Soroltam a többi variációt, márkát, az egyiknél különösen felcsillant a szeme. Amelyiknek az illaton túl külön kiemelten VÍZKŐTELENÍTŐ hatása is van!!! Így 10óraira kapott egy Toalett Kacsát (némi apró pék-izé mellé). Annyira szeretem (pukkanó szivecske).

Lola-szótár

 ... mert ezt is gyűjtögetem már egy ideje a fejemben.

- puja - puha
- pája - párna
- tajaja - takaró
- paté - papucs
- pati - bácsi
- titici - bicikli
- tuta - csúszda
- tuta-je - csúszik le (pl a bugyi, ami még nagy volt rá- NEM JO, TUTA-JE... :D)
- kakaka - kakaó
- Attíja - Attila
- Tátá = Mózi és/vagy Lóci
- pojó - póló
- uj pojó - új póló
- zíí - víz
- pö(r)sz - szörp
- Joja - Lola
- Zuzi - Zsuzsi (bölcsis Zsuzsa néni)
- Nyanyanya - Nagyanya
- je - le
- gujuj je - gurulj le
- babahász - babaház
- babaolaj - babaolaj

ezek olyanok, amiket gyakran használ, és nem mind érthető vagy pl nagyon jól érthető, de azért szedtem csokorba, mert annyira Lola.

Lóci - napi cuki

Lócikára mindig azt mondom, hogy ő olyan tesztoszteron fajta :D. Míg Mózi a lágy és gyöngéd, érzelmi vonal, addig Lóci a "kemény" srác a csapatban. Alkatilag is kis birkózó teste van, bővebben borítja pihe az arcát, testét már most :D. Nála a gyengéd mozdulatok is vetődések, gyúrások, berepülések, erős dörgölőzések. Imádom, hogy ennyire különböznek, és hogy ezek a különbségek születésüktől fogva megvoltak, látszódtak, és annyira szépen kirajzolódnak az idő múlásával, elválnak/elkülönülnek.

Abszolút nem téma, nem érzékelem a fiúkon itthon a 'fiú-lány' érdeklődést, max a tipkus látható különbségeken való viháncolást, ökörködést. Még ha oviban játszanak, barátkoznak is a lányokkal, abszolút nem érzekelem a "szerelmet". A szomszéd Dórit ugyan nagyon kedveli Mózi, kérdezte is, hogy Dóri lehet-e az ő felesége. De ebben sem éreztem semmi somolygó félénkséget, zavart, mint anno magamon, ha ilyen szóba került, hanem tényszerű természetesség áll mögötte. Fel-felüti már a fejét külön Erzsike néni óráin, hogy Mózi hiányolja a 'nagyon szép kislányt', de itthon még nem beszélnek/kérdeznek róluk. Ezért is lépett meg Lócika tegnap. 

Leporoltam Béres Szandi torna videóját, a kedvencemet, amit gyermektelen időmben eléggé széttornáztam, hogy hátha olykor most is nekidurálom magam. A gyerekek kint játszottak, egyszer rombol be Lóci, majd lelassít a képernyő körül, és mint egy villanypásztort merredten figyeli a kékfényt (bármit ha világít egyébként). Aztán kérdezi

- Anya ez ki ez a néni? Tornázol?

Szuszogva mondom neki, hogy Béres Alexandra.

...

Csak úgy mellékesen rám se nézve kérdezi:

- És van férje...?

:D:D:D:D:D:D:D

Szegényt lelomboztam, hogy még gyereke is. 

Következő kérdés.

- De él még?

:D:D:D:

Mózi racionalitása

Annyira szeretem, ahogy Mózi gondolkozik. Sőt, hogy gondolkozik. Látszik, hogy semmit nem fogad el alapnak, csak ha tényleg ésszerű a számára. Ok..., vannak még mesék és legendák, illetve az abban való hit és hinni akarás. Legyen is. De már szivárog a rendszer.

Tegnap az oviból jövet a kereszteződésnél állva az autóval egy kéregető elsomfordált mellettünk. Mondja Lócika. 

- Emlékszel Anya, hogy a múlkor akartam neki pénzt adni?

- ... igen, meg kiflit (de ki se tudom végig mondani, Mózi már közbe is vág :))

- DE NEM AZ ÉN PÉNZEMBŐL!!!

Próbálom hűteni a kedélyeket...

- Mózikám, abszolút fel sem merült, hogy a Te pénzedből adná Lóci. Különben pedig nagyon szép gesztus és tulajdonság, ha valaki, akinek egyébként sincs sok (zseb)pénze ilyenre gondol, hogy mással megosztja...

Emlékszel a Varázsbögre mesére? Annuska is csak száraz kenyeret evett, és a koldus asszonyt megsajnálva megosztotta vele, cserébe az asszony elvarázsolt a bögréjét, hogy minidig onthassa magából a tejbekását... [ha csak kéri Annuska, és azt nem mondja, hogy "Már a kása, elég mára!"]

Erre böffent egy flegma kamaszosat Mózi, amire nem tudok gombot varrni csuklóból :D

- Hahh, nagy cucc, ha meg tudott varázsolni a koldus asszony, miért nem varázsolt magának már hamarabb ennivalót, akkor Annuskától sem kellett volna elkérnie.

ENNYI. Kezdjük kinőni a mese-takarót, itt-ott kilóg a józan ész alóla.

Újból

Azt hittem, min. Mózi negyedik általános iskolás koráig kitart grafomán hajlamom, és akkor is tudatosan fogom elzárni a csapot, hogy már ne teregessem ki a családi szennyest, ne tegyem kirakatba a képesebb felünket.

Ezt így alakítja most az idő és az energia, illetve az ihlet és a fontossági sorrend. Amit nagyon sajnálok benne, hogy Loláról nem sok írásos emlék marad fent, pedig hajjaajjj.... A szőke angyal vs szőke kis boszi is megérdemelne néhány posztot. 

Kerekitek is egy bölcsődeit, mert elmaradtam azzal kapcsolatban, hogy a beszoktatásról megemlékezzem.

Olyan bölcsit kerestem, ami elsődleges szempont szerint útba esik. És nyilván, a 0. ki nem mondott szempont az volt, hogy szimpatikus is legyen. Az első felmerült lehetőség nem jött össze, mert vagy túl hamar kezdhettünk volna, és azt még nem szerettem volna bevállalni tavaly november elején, vagy túl későn. Végül nyert - és vele együtt mi is egy helyet Lolának - egy csendes pici, családi bölcsi retro kivitelben :). Az összes felnőtt szereplő elnyerte a tetszésemet, és február elejével, a legádázabb baci-küzdelmes időszaban megkezdtük a beszokást. Lassan szagolgattunk be, először az udvarra, teraszra rövid időkre, és pont úgy jutottunk beljebb, mint ahogy a farkas farolt a zsákba. Először csak a hátsó lábacskánk, majd egy hét kimaradás a gondozó Zsuzsa néninek, aztán az egyik hátsó lábunk, majd egy hét takony és köhögés nekem, amivel nem akartam gyerekek közé menni, végül, amikor úgy tűnt, hagy nyert ügyünk van, Lola dőlt ki 2 hétre. Aztán csak bejutottunk, de egyetlen nap full műszak után, Lola megint lerottyant, és úgy Isten igazából Húsvét utántól számítom, hogy meghódítottuk a bölcsit. A kimaradásunkon kívül semmi nem nehezítette a helyzetet. Egyetlen könnycsepp sem... :) :(. Várrtam, hogy valaminek kell történnie. Sőt, már-már úgy gondololtam, itthon lehet a gebasz, ha ennyire jól veszi az akadályokat :D. Se az evéssel, se az alvással, se az elválással nem volt gond. Egyedüli észrevétel, hogy rettentő anyás lett, és a délután maradék részét kb az ölemben töltötte ujjszopással. Szóval azért valahol csak kibújt. Vannak barátnők, Lili és Lilla, szépen rendezgette a terepet, amíg láttam, és ahogy itthon is szüksége van a fiúk mellett az életben maradásra. Néha visítva, arrább taszítva a zavaró tényezőket. Vmelyik délután úgy értem oda, hogy pont elkaptam, ahogy a kis kerítés mellett, ami a két udvarrészt választja szét, bandázott a két térfél magja. Lola is ott támasztotta a kerítést, fél lába a gumi labdán, fiúk-lányok vegyesen. Nagyon cukin mutattak :)).

A gondozó nénik is lelkesedtek, hogy milyen szépen és ügyesen intézi a dolgokat, bár minden gyerek ilyen érzelmi biztonsággal és ügyességgel érkezne. Nyilván óriási könnyítás neki a két nagyobb fiú testvér. Én annak tudtam be ezt a sima kezdetet is, hogy annyiszor látta, ahogy a fiúkat elvittük oviba, elköszöntünk, értük mentünk. Ez volt az alap, ez volt természetes. Azóta reggel 8-tól délután négyig (szerdán  és pénteken kb 3-ig) ügyes csaj a bölcsiben. Januártól pedig majd az oviban. 

Annyira változik, és annyira természetes ez. A beszéde lassan nyílik, de mostanra egész jó. Kb Mózi egy évvel ilyenkori korának megfelelően. Pedig őt is későnek éreztem beszédfejlődésben. Most tart az olyan mondatszerkesztéseknél, amiben van már érthető szó, mellé egy hangutánzó szó, és egy mutogatás :D. Nagyon cuki. A fiúkat továbbra is TÁTÁnak hívja. De ez nem gyűjtő fogalom, mint a báty vagy testvér, hanem TÁTÁ=Mózi, TÁTÁ=Lóci. Rendszeresen mondja és mutatja, hogy "TÁTÁ úsz" (és közben a kiskezével tesz egy fordított mellúszás karmozdulatot). Nyilván, hogy Mózi és Lóci megy úszni. Vagy úszni voltak. Vagy amíg úsznak, ő Mamánál van. "Én Mama, TÁTÁ úsz".

Az olyan egyszerű mondatok, mint "Mama/Nyanya/Dói/Apa elmegy" már sima ügy. Fogom is még gyűjteni ide, mert annyira kedvesek ezek. A kedvencem a PIPIC volt, ami a pici, de már azt is jól használja. Olyan szépen eljátszik a fiúkkal, de ez öltözködésben és eszközhasználatban is nagyon kijön. Pl az ovis ballagás előtt alig tudtuk ráhúzni a ruhát/szoknyát. Ordított. Már majdnem feladtam, és azt mondtam, megyünk bölcsis homokozós szettben. Aztán nagy duzzogva bevágta a pipát, sőt estére elég jól meg is barátkozott vele. 

Nekem pedig hihetetlen hogy ennyit jelent fejben a felszabadulás. Nem zsizseg a fejem, nem kergetem magam annyira, nem potyognak ki olyan mértékben a szitán gondolatok, feladatok. Képes vagyok lassan előre egy hetet tervezni, látni, átgondolni. Azért ez hatalmas lépés, bármennyire is siralmasan fest leírva. Sőt, lesz ez még jobb is ;-)

Babymountain sóhegyecske - ... mert szeretjük

Egy ideje szemezek Évi sóhegyecskéivel, ami itt-ott felbukkant körülöttem posztok és kipróbálások pozitív visszajelzéseinek formájában, de én ennél nehezebben vagyok táncba vihető. Ez a kapcsolat, ismerettség is valahol a Pici Piacnak köszönhető. Ő volt az első, akinek a munkája szembejött velem ebben a témában, és akinek az ízlésvilága, sőt szellemisége pont olyan ternészetesen illan(t) át, mint a gyógynövényes himalája só - elvileg - gyógyító varázsa. A legközelebb áll(t) hozzám az 'egyszerű, de nagyszerűségével', igényes körítésével.

Elég nehezen dobom be magam. Még akkor is, amikor a vásárlás folyamatában már rég érzelmileg meg vagyok fogva. Abszolút nem tartom magam impulzus vásárlónak, sőt. Szerintem rettentő nehéz megnyerni :D. Még a téli taknyolós-köhögős, nyákos időszakban sem adtam be a derekam, pedig akkor már egy ideje diszkréten szemeztünk egymással ;-). Kipróbálatlanba, ha valahol felmerült kérdésnek tovább is ajánlottam :D. Bocs, de mire én a vásárlás/megrendelés gombot bárhol megnyomom, előtte sok ide-oda kosárból ki-be pakolás, vacillálás, mérlegelés előz meg. Éééés amikor lenyomom, akkor hirtelen átlagos impulzív vásárló vagyok, mert lehet, hogy épp ott akkor nincs rá szükségem, de valami miatt végre megérettem rá. Ezt a működést bogozzák ki a marketing szakemberek.

Pont így jött el a sóhegyek kora húsvétkor bőven a full slájm szezon után. Nem szeretem az értelmetlen ajándék és játék-csoki dömpinget, ezért örültem, hogy a nyuszi leakasztott két basic darabot. 

És igen. A fényképhez minimum szerettem volna, ha kidőlne tíz kg só a ház oldalából vagy a gyerekeket olyan bájos - hófödte hegycsúcsokat álmukban szorongató - állapotban kaphatom lencsevégre.... Olyan reklám jellegű, vajaskifli módon kunkorodó mosolygósan alvós képet nem tudtam produkálni. Főleg, mert Lóci tiszta anyja, és nyitott szemmel alszik :D. Vártam-vártam, eddig. Feltéptem hát ma a konyhaszekrényt. Grillezéshez használt füstölt himalája sókristályokat találtam, Lóci résnyire nyitott alvó szemét pedig a photoshop egy húzással levágta szélről :D. Így is látszik a hegy mellett a zokniba bújtatott kis gida, amivel alszik. Azt már csak én komponálom mellé, hogy valszeg az alaptáborban alszik hálózsákban a csúcshódítás előtt. 

Viccet félre téve. A sópárna melegíthető és fülfájásra is tökéletes, a sókristályok pedig a 200 millió éves érintetlen, szennyeződésmentes Salt Range hegységből származnak. Alap, hogy 100% pamutból készül a hegy és 100% gyapjú összetételű a hófödte hegycsúcs rész. Kellemes meglepetés volt viszont, hogy belül van egy ciha, és szükség esetén mosható is. És hogy szépmunka van a varráson, kellő mennyiségű só van benne, és nem kisebb, sőt mint ami a képekből átjött ;-). Fontos, hogy egyetlen ponton sem éreztem vásárlás utáni disszonanciát!

Tudjátok, reklámot csak annak csinálok, ami nekem/nekünk tetszik, és semmi fizetős tartalom nem üti fel a fejét a blogban. Erre továbbra is figyelek, és nem felkérés alapján írom őket, csak ha tényleg olyat találok, amit szívből ajánlok.

CS • A • K Design

Ajánlok Nektek egy jónak ígérkező programot. Én is új leszek a fedélzeten a Shumleeval, sőt most debütál vasárnap az első CSAK design vásár a Déri Múzeumban. Európa számos nagyvárosában működik hasonló kezdeményezés, annak mintájára indul egy rendezvénysorozat, ahol bemutatkozási lehetőséget kapnak a helyi iparművészek, alkotók, tervezők. Akik mind valami mellett vagy főállásban foglalkoznak ezzel. A CSAK mozaikszó ezennel eltolódott a gyerek mellett még dolgozni is tudó anyákról (mert miért ne...) és a CSelekvő - Alkotó - Közösségen van a fő hangsúly, illetve magán a kezdeményezésen, mert Budapesten rengeteg hasonló működik, de Debrecen eddig ilyen letisztult és átfogó/felkaroló kezdeményezéssel nem bírt.

Pezsgős koccintásra is lesz lehetőség a Hungária Pezsgő jóvoltából, és egész napos workshopot tart az Angyalműhely. 15:00 tól a Páran Zenélnek műsorával szinesedik a délután.

Sétáljatok/guruljatok ki ha jól laktatok.

időpont: 2018. április 22, vasárnap - 11:00-17:00

helyszín: Déri Múzeum, 4026 Debrecen, Déri tér 1.

parkolás: pl a Kölcsey alatt a aprkolóban vagy a környező kis utcákban ingyenes vasárnap

kiállítók:

* Faludi Gabriella (Faludi G Jewelry) - https://www.facebook.com/FaludiG/

* Soós Dóra (Weall fashion) - https://www.facebook.com/weallfashion/

* Turi Attila (byAT) - https://www.facebook.com/byatekszer/

* Kopócs Éva (Maminvent) - https://www.facebook.com/Maminvent/

* Szabó Erzsó (Szabó Erzsó Nemez) - https://www.facebook.com/szaboerzsonemez/

* Seres Sára (Shumlee) - https://www.facebook.com/shumlee.slow.life.slow.fashion/

* Puskás Ani (Anikás Kerámiák) - https://www.facebook.com/anikaskeramika/

* Konyári Edit (Konyarika) - https://www.facebook.com/Konyarika/

* Baracsi Gabriella (Gabillustrator) - https://www.facebook.com/gabillustrator/

* Nagyváradi Tünde (Tündérségek) - https://www.facebook.com/tundersegekbolt/

* Vizhányóné Szolnoki Gizella (gizusproduct) - https://www.facebook.com/gizusproduct/

Mózi a bozótvágó...

Beiratkoztunk az iskolába, sikerült második nekifutásra az első helyen megjelöltbe bejutni.

Én pedig újból, csak úgy mint Mózi bölcsi vagy ovi kezdése esetén borzasztóan szeretném ha megállna az idő. Rettenetesen. Ennyire egyik gyereknél sem érzem, mert az összes ilyen új ugrást az elsőszülött nagy fiúval élem meg. Szokta is kérdezni néha Mózi, hogy Anya, sírni fogsz a ballagáson? ... Mi az hogy :D!!! Már ezt leírva szorul a torkom és rezeg egy "zaj" filter a szemem előtt. Épp ki nem buggyan. Azt majd tartogatom a ballagásra. Hiába váltottunk bölcsi után ovira, most oviról majd sulira, pont azt a derékmagasságú nagy lépést érzem, hogy egyre jobban engedem el a kezét, egyre több és nagyobb dózisú hatás éri a valós életből. Szépen fokozatosan bújik ki a burokból, aminek pont így van rendje, sehol nem gáncsolom, de belül nagyon másként élem meg, mint ami kilátszik.

Rengeteget változik, érik okosodik. Élvezem, hogy csupán érdeklődésből megtanulta az órát, hogy egyszeri mutatásra megtanult cipőfűzőt kötni, hogy figyelgeti a rendszámokat, kérdezi a betűket. Húsvét után pár nappal, leírta, hogy ZOO. Én meglepődtem, mert a MÓZIn kívül semmit nem mutogattam neki, nem érdekelte eddig. Azt mondta, megfigyelte Nyíregyházán, hogy van leírva. Így most már megy a WC is (kiírta egy táblára nyíllal itthon is, hogy el ne rontsuk ;-)), APA, LOLA, ANYA, LÓCI.

És olyan hálás vagyok neki, hogy fiú létére továbbra is annyira bújós és szókimondó, és ölelgetős. 

NYX Face Award pályázat

A fiúk tegnapi összegzése alapján a legjobb Húsvéton vagyunk túl, tegnap volt a gyerekkönyvek nemzetközi világnapja, mától viszont lehet szavazni a NYX Face Award sminkverseny pályamunkáira.

Két jelmezt készítettem Viki felkérésére, aki látatlanul-ismeretlenül bizalmat szavazott Nekem, amiért végtelenül hálás vagyok. Egy darabig balladai homály fedte, mert megkért, hogy semmi konkrétumot ne posztoljak. A Mortal Kombat két karakterének jelmezét varrtam meg, ő pedig a sminket készítette. Ezzel a közös munkával indult a versenyen, ahol mától egészen április 8-ig lehet szavazni minden nap!!! Ugye fogtok is, hogy bekerüljön az elődöntőbe az első TOP 20 közé ;-)? KÖSZÖNÖM

Itt tudtok szavazni, és sajnos ki kell keresni a sok  nevezeő közül Beauty Whisperer - Viktória Mlnr videóját. Lszi vegyétek a fáradtságot, és keressétek is ki... Profi munka ;-)

Utánkövetés - Mózi

Írtam egyszer október körül egy posztot, az első "pofonról", amely Mózi iskolaérettségével kapcsolatban csattant rajtam saját megélésem alapján. Most március van, jöjjön egy utánkövetés. Akkor a következő hidegvizes zuhany ért:

- Fejlesztésre szorul a koncentrációja, figyelme 

- Edzeni kell a beszédfegyelmet

- Korához képest elmaradott a finommotorika (amihez szükséges a nagy mozgásokat is vizsgálni, fejleszteni)

- Jobb-bal tudatosítás, kondicionálás

Októbertől ovin belül járunk (pontosabban Mohamed megy a hegyhez az oviba) fejlesztő pedagógushoz, mert bár én túlzásnak tartom napjaink agyonfejlesztett gyerekeit ez a finommozgás tényleg le van maradva Mózinál, és nem tudok belelazulni, hogy később majd utoléri a többieket. Pedig így lesz, és hátha addigra nem utáltatjuk meg vele. Viszont ha valamiről konkrétan tudjuk, hogy szükséges csiszolni, akkor nem tudjuk félvállról venni. Ennek ellenére továbbra is nagyon hullámzóan élem meg ezt. Kicsit saját kudarcomként.Az ovis foglalkozáson túl járunk külön Erzsike nénihez is, ahol elkezdték kb nulláról a rajzolást (nagy vállmozgással, majd könyökmozgás, és utána csuklóból), kedden Éva nénihez járunk mozgásfejlesztésre, szerdán önszorgalomból pontosabban lelkesedésből ovin belül járnak gyerekjógára Emőke nénihez és Tibi bácsihoz kétszer úszni… Ők nagyon jól bírják :D. Ha van olyan hét, hogy csak én tudom vinni őket, akkor soknak érzem.

Hogy miért élem meg hullámzóan? 

» Mert annak ellenére, hogy egyszerre 2 helyről is felhívták erre a figyelmünk, úgy gondolom, nincs gáz. Amikor látom pl tornán a többi gyerek között, akkor felmerül benne a kérdés, hogy mi a csudának vagyunk mi itt? Nem a mozgásos dolgokban látom a hiányt, sőt. Hanem a figyelmével és koncentráltságával. Hogy ne kalandozzon el, ne beszéljen bele az órába, ha eszébe jut valami történet, amit egyből meg akar osztani, és hasonlók (bár én továbbra sem akarom annyire lemoderálni a gyereket, hogy szemellenzőt tegyenek rá, de a tisztelettudás határain belül maradjon. Könnyebben kezelhető lenne, de számomra olyan hamvába hóttak és gyanúsan csendesek-rendesek az ennyire szófogadó gyerekek :). Szóval egyrészt nyugodt vagyok, mert a mozgása koordinált, érti a feladatot, követi és kivitelezi stb, ettől függetlenül hasznosnak érzem az ilyen (kis) csoportos foglalkozást, ahol alkalmazkodnia, várnia kell a többiek miatt vagy érzékelni a képességbeli különbségeket.

» Egyik órán Erzsike néni nagyon megdícséri, hogy ügyes, figylet, sokat változott stb, következő alkalommal meg azt mondja, hogy biztos fáradt volt, de teljesen 'szét volt esve'. Ilyenkor megint eltántorítanak. Ilyen szavakat és erős eltéréseket nehezen veszek be. Mert én nem érzem ennyire végletesnek a helyzetet, sőt. És ezzel nem tudok mit kezdeni. Valszeg ezt kellene kiiktatnom, és jobban bíznom a saját meglátásomban, megérzésemben. Mindenkinek vannak erősebb és gyengébb napjai. 
Volt hogy elővettük a feladatokat otthon, de úgy ítéltem meg, rosszabbat teszek vele a gyerekkel, mert én esek kétségbe belül, ha valamit tényleg gyengébnek ítélek meg, és rápörgök - magammal rántva a gyereket.  Mintha hirtelenjében ezt valami rögzült, fix dolognak kellene gondolni, ami nem javítható, erősíthető. Pedig de :). Hiába számol ügyesen, ha kacsacsőrt kell tennie vagy egyenlőség jelet, akkor a keze nem boldogul. Most talán már jobban. Vagy ha ki kell egészítenie a halmazokat megfelelőszámú megadott rajzzal, hiába tudja hogy még 3 vagy 5 valamit (halat, gyertyát, létrát, házat, virágot) kell rajzolnia, ha felismerhetetlen egyik-másik rajz, amivel kiegészíti. Érzem a javulást, és ez nagyon megnyugtat, hogy a nyáron még csipkét verni is megtanul(hat), annyit ügyesedik majd a finommotorikája.

BAL-JOBB (bal-jobb, mennek a majok...) 

Néha eleresztem ezt a problematikát, hogy én sem tudom hirtelen merre van a jobb és a bal, máskor ráparázok, hogy remélem, nem a diszlexia egyik jele ez. Az elfordított betűket sem fedezi fel mindig a sorok között. (Nem arra gondolok, hogy már betűket kell tudnia, hanem a papír sarkán ott van egy ábra, hogy keressen pl pont olyanokat - mondjuk FC betűpárok - több sornyi nyomtatott betűből, és  karikázza be. Ő azt is bekarikázza ha el van benne fordítva az FC, azt mondja, ugyanaz)

Higgggyétek el, minden alkalommal kupán csapom magam, hogy miért nem bízok jobban a gyerekben. Nem a gyerekkel van a baj. Magamban nem bízok, hogy tudom-e mit és hogyan kell kezelni. Fel kell-e már hogy ez tűnjön nekem, vagy esetleg megint később derül ki, hogy Anyuka, hogy nem vette ezt észre eddig? Hogy nem tűnt fel, csak az utolsó pillanatban.?

Ezeket a belső paráimat leszámítva imádom látni, ahogy fejlődik, ügyesedik, érik, komolyodik. Ledöbbenek, hogy átússza a medencét anélkül, hogy letenné a lábát szabályos levegővételekkel, ledöbbenek, micsoda megfigyelő képessége van, annak ellenére, hogy nem tud egyszerre egy dolgora koncentrálni. Mellette végigpásztázza az összes csápjával a helyet, ahol van, és otthon kérdezi meg, hogy mi volt az, láttam-e vagy hogy milyen színű volt és hány volt belőle. Nekem meg az sem tűnik fel, hogy ott volt-e az a valami.

A múlt héten felvételi elbeszélgetésen voltunk bent a suliban, és közösen voltunk nagyon büszkék Rá. Mármint én rá, és ő is magára. A beszélőkéje nagyon jó, ha beindul :)). Szereplési helyzetben elsőre természetesen bátortalan, de utána meglódul és kinyílik. Ha Lóci is ott van, akkor túlnyílnak :D. Nem mindig jutunk el az elvirágzásig, annyira tudnak pörögni idegen helyen, helyzetben, idegen emberek előtt. Huhhh… Sok(k) is néha. Ha megkérdezik tőle, mikor született, akkor azt mondja, január. 

- És mind januárOSOK vagyunk. Én és Lola vízöntő, Lóci Bak 

:D :D (ezt a felvételin is elmondta)

Örülök nagyon, hogy mind az úszást, mint a gyerekjógát annyira szeretik, hogy a múltkor miattam nem tudtunk menni, és teljesen ki voltak kelve magukból, hogy ilyen nincs, hogy megint miattam  (a múlt hét előtt Lola volt beteg/lázas, azért nem mentünk 2-szer csak 1-szer) nem megyünk, pedig nagyon szeretnének.

Matyi és Sári - könyvélmény, ... mert szeretjük

Pár napja, ahogy haladunk előre - sőt a végéhez közelítünk - a Matyi és Sári sorozatban, érik bennem az igény, hogy újból gyakrabban elővegyem a blogot, és írjak magunkról.Ma pedig a bölcsőde öltözőjében a lovak közé is csapok, amíg kintről őrzöm Lola álmát.Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire imádjuk a meséket. Mózinak már szoktam pedzegetni, hogy gondoljon bele, mekkora kincs birtokában lesz, ha megtanul olvasni. Bármit leemelhet a polcról, és kiszaladnak belőle, megelevenednek előtte a lapok. Csak győzze befogni és megszelidíteni. Ennek a “titoknak” a nyitja egyébként sosem volt ennyire misztikus bennem. Sosem éreztem ezt olyan nagy számnak, közben meg hogy a csudába ne lenne. (Ma is emlékszem a meghökkenésemre egy éjjel-nappali boltban, amikor megkért egy idős néni, hogy olvassam neki a feliratokat, mert ő nem tanult olvasni…) Imádok nekik könyvből mesélni (a valós, megtörtént események, szereplők, valamint a kitalált fantazmagóriák keveredésén alapuló kreatív alkotások az Attila asztalán születnek :D). Zabáljuk is a könyveket. Főként a folytatásos, több kötetes sorozatokat. 8 kötet Rumini azért elég magasra tette a lécet. Mostanában nem is annyira én válogattam, hanem Mama hall, olvas jó ötleteket. Ilyen ez a Matyi és Sári is. Magyar gyerekirodalmak (Rumini és Lenge mesék) után egy cseh remek. 

Bob és Bobek? Rumcájsz? - Kb azonos generáció vagyunk. Biztosan ismeritek. 

Miloš Macourek meséi ezek is Adolf Born festőművész illusztrálásával, aki képregényeket és karikatúrákat illusztrált, majd a 70-es években őt is betiltották. Burkoltan jelennek meg a rajzfilmekben szarkasztikus, abszurd fura meselényei.
Tuti, nem elhanyagolható a fordító szerepe abban (Kocsis Péternek hála), hogy a hrabali kocsma dumára emlékeztető cseh köznyelvet (amely a magyarnál sokkal élesebben válik el az irodalmi nyelvtől) olyan meghökkentő módon pattintja fel itt-ott, hogy hirtelen nem tudom eldönteni, hogy ez most komoly vagy humor, és pont így olvassam-e fel a gyerekeknek :D. Reggel - délben - este kérik, nálam ez a sikeres gyerekkönyv mércéje. És nem szakítjuk meg a sorozat külön köteteit más könyvekkel/mesékkel sem. A hrabali prózára jellemző, szinte egyetlen mondatos történet itt is felüti a fejét. Nincsenek gondolatjelek, párbeszédek, sok helyen a mondatok sincsenek ponttal elkülönítve, lezárva, max vesszővel. Az én kíváncsiságomat és mesemondó rajongásomat növeli, amikor számomra is tetszetős új történetek vannak terítéken, ráadásul nem lehet menet közben elkalandozni fejben, mert a tagolásra, hangsúlyozásra figyelni kell. Cseles ;-). Szeretem a fanyar humorú meséket, itt pedig a stílus, a fordítás és az illusztráció szentháromság ferde tükrében vissza-visszaverődik a poroszos nevelés nyers szigora, ami viccesen groteszknek hat.

A történeteket nem írom le, csak azt a kiindulási alapot, hogy Matyinak és Sárinak a 3. béből birtokában van egy olyan régi, levágott vezetékű telefonkagyló (már ennek ténye is egyébként mosolyogtató, mert a mi gyerekeink már nem igazán ismerik a vonalas és kagylós telefont), amibe bármilyen kívánságot belemondva teljesíti azt a legtermészetesebb módon, mégis nagyon részletesen tálalva. Szívja a gyerek figyelmét, mert elmosódik a határ fantázia és valóság között pont úgy és annyira, ahogy a fejükben még ilyenkor a dolgok menete, és a világról alkotott elképzelésük. Szóval néha NAGYON :D.

Lócika kedvenc története a torokgyulladás, amikor Matyi és Sári beteg osztáytársukat gyógyítják meg úgy, hogy azt kérik a telefonkagylótól, hogy legyenek bacilus méretűek, és bemásznak Kropácsek torkába, ahol megküzdenek a bacikkal, püfölik súrolókefével és vödörrel.

Viccesek a karakterek, a történetek alapja tök átlagos és hétköznapi (iskola, vakáció, kirándulás, költözés stb). Ezt bolondítja meg a telefonkagylóval vagy a telefonkagyló elvesztésével és teszi élvezhetővé, hogy előkerül benne Napóleon, Mozart, Marie Antoinette, Michelangelo, kalózok, állatok, tengerpart, cirkusz miegymás

Megjelent kötetek

Matyi és Sári az iskolában
Matyi és Sári nyaral
Matyi és Sári mindent megold
Matyi és Sári a világ körül
Matyi és Sári a történelemben

Én nem érzékeltem, hogy nagyon egymásra épülnének a történetek. Nyilván iskola után olvastuk a vakáció részt, de nincs sorrendiség, ide-oda utalás előfordul.

Ajánlott korosztály: 5-8 év

Felhasznált forrás: wikipedia, pagony.hu, konyves.blog.hu

Mózi cuki

Mózit nagyon foglalkoztatja a hajléktalan téma. Fél/tart tőlük, és sajnos bekategorizálta, hogy mivel ennyire elárvultak és szakadtak, akkor biztosan rosszak, gonoszak is. Kb egész úton hazafelé most pénteken is erről beszélgettük, és aztán vacsora közben megkérdezte.

- Anya, hogy lettek a hajlétalanok? Azt mondták, "Édesapám, én elmegyek világot látni" és eltévedtek?

Látszik, hogy ezt nehezen veszi be, hogy valaki önhibáján kívül is elszegényedhet vagy születhet szegény családba, vagy bármi...

A népmesék azért még éreztetik a hatásukat ;-)

Lola 25 hó

Kató Eszter Photograpy

Már elmúlt, de kb. Kötök egy 2018 februárban fixált bokrétát (~összegzést) róluk egyesével, amíg délutáni szieszta van.

>> EVÉS: 

Vmelyik posztban azt írtam, hogy Lolával nehéz most, és felér 3 gyerekkel és akarattal. Nem is kell ezen meglepődni, könyv szerint tapossuk a 2 éves dackorszakot. Kezdtük hamarabb, bizonyos tevékneységek esetében, mint evés-önállósodás. Kb 13 hónaptól kezdve jelen van, abszolút nem hagyta magát onnantól etetni. Voltak kurta próbálkozások, hogy én etetem, és ő is kap egy kanalat, de nem tudtam vele sokáig "átverni". Hagytam is, hadd csinálja, utána fürdés, kimosakodás. Mostanra egész jól megy, ha nem kezd el malackodni, és kanállal kevergetni az ivóvízben.

>> VETKŐZÉS-ÖLTÖZÉS

Következő a vetkőzés volt. Először csak a zoknit, majd a nadrágot, később a bodyból kibújt hogy letolja felülről (ezért egyiknek-másknak divatos csónak nyaka és ejtett válla van :)) magáról a textilt. Meglepően hamarabb kezdte, mint a fúk, és az öltözésnél is meg vagyok lepődve, hogy zoknit, cipőt húz, és hogy a cipzárt is próbálja beakasztani... Vérmérsékletemtől és időtől függ, hogy mennyire hagyok ennek kibontakoztatására elegendő teret. Rügyfakadásig elég jól kijövünk egymással, utána hol így-hol úgy.

>> UTÁNZÁS

Kedvencem. Annyira cuki, amikor vacsora asztalnál valamin megy a heherészés, bohóckodás a fiúk részéről, és ő is bekapcsolódik, utánozza a nevető testartást, mozdulatokat, hangokat, közben a kis szemeivel pásztáz négyőnket, hogy ki mit és hogyan csinál, de az alap sztorit nem feltétlenül érti.

Imádom a reggeli csajos szedelőzködést, hogy kéri a labellot, hogy bekenje a száját, az arcpirosító ecsetet vagy egyenesen odahúzza a felépőt megelőzve engem, és elkezd matatni az eszközök között, közben élvezi, ahogy csörögnek a műanyagok :D. Kis táska, motor és/vagy játék babakocsi nélkül nem mozdulhatunk semerre. Na ezen volt mostanában a hó miatt és betegség miatt bajúsz összeakasztás, hogy melyiket nem vesszük k

i a csomagtartóból.

>> BESZÉD/KOMMUNIKÁCIÓ

Azt hittem, Mózi későn beszélt és későn kezdett  szavakat alkotni vagy próbálkozni... Lolához képest pedig egy turbo Karinthy. ANYA, APA, MAMA, NYANYANYA, PAPA, BABA, LOLA, NEM, AHHHA... Túlzás nélkül kb ennyi szóval dolgozott két éves koráig. A 'köszönöm'öt és az 'egészség' szavakat is elég jól visszaadta, de ez nem feliserhető egy idegen számára sztuáción kívül. Ritmikusságot és dallamot nagyon szépen utánozza vissza. Mondhatnám, hogy a bölcsi hozta meg a változást, de szerintem 5 összefüggő napot nem voltunk még február 1-től, és összeszámolgatva keresztül-kasul is kb 6-7 nap van a rovásunkon... Viszont mostanában érzek javulást. Pénteken csak úgy a semmből a hólapátoló nénire az OTP előtt megeresztette, hogy NÉNI..., és meg olvadoztam. Majd a kocsiból az üres telek előtt a kereszteződésnél, ahol a fiúk nézték mindig egy régi romos ház dózerolást, mutatta a nagy semmire, hogy HÁZ. Szombaton reggel kérdeztem, hogy mit kér reggelire, és mondta, hogy TEJ. Szóval ez az elmúlt 3 nap terméke. Az állathangok utánzásával nincs gond, sőt remekül ért mindent, mutogat, és eldöntendő kérdésekre válaszol. 

Az én lányom, és valszeg nem ér olyat mondanom rá anyaként, hogy fúria :D, de néha mikor beleharapok a szám csücskébe, akkor így gondolom :).

Nem egy simulékony/barátkozós kislány. Idegen gyerekek közeledését kifejezetten nem szereti. Én ezt tudom, de néha olyan hülyén jön ki, amikor tök cuki gyerekek jönnek oda hozzá barátságosan, ő meg tiltakozik zsebredugott kézzel vagy bekapja a pipát, nyeffeg vagy ha már nagyon nem ért belőle a közeledő gyerek, és nem vagyok kéznél, akkor toszít rajta egyet...

A bölcsiben sem kell félteni (aminek bevallom picit örülök), mert 2 fiú mellett edződött, és nem hagyja magát. Sőt hangosan magyarázva próbál érvényt szerezni az akaratának. Kell csiszolni a technikán.

>> FÉL(ŐS)

2 fiú után ez megint különbségként jön ki, és nem tudok rajta javítani. Persze nem is kell erőszakosan, de a jelmezesektől annyira fél, hogy két kis pillangónak öltözött 3-4 évessel sem bír ordítás nélkül meglenni egy öltözőben. Sajna, a fiúk rá is gyúrnak, mert kevésbbé direkt módon, de Lolának célozva hörögnek, bőgnek, böffögnek állathangon itthon, mert tudják, hogy fél tőle. Ilyenkor néha jön Lola árulkodni, hogy "Tátá (Lóci vagy Mózi) ooóóuuaaa"- Mózi vagy Lóci oroszlán bőgéssel ijesztgeti. És közben szopja az ujját, és tekergeti a szőke kis tincseit. Az állatos mese könyvekben is a bárány, bocii hangokra befogja a fülét, és mutatja hogy nem jó, nem akarja hallan. Szóval egy része annyira gyámoltalan kislány, a másik meg egy ~ erőszakszervezet. Hisztizik visítva egyből, ha nem az van, amit ő szeretne. És nyilván nem lehet mindig az.

>> TÁNC, ZENE

Amennyit énekeltem Mózinak és Lócinak annak kb töredéke jut Lolának. És nem azért mert én nem akarom, hanem integetve jelez rééégóta, hogy "neeeem". Nem kér belőlem :). Az egyszerűbb süss fel napocska már belefér. Viszont táncolni nagyon cukin táncolnak. Látja a fiúktól az elvadult mozdulatokat, és nem annyira a kecses légies stílus kedvelője, hanem inkább pogózik.

>> MESE (OLVASÁS)

Igyekeztem figyelni rá, hogy neki is meglegyen a saját korának megfelelő (esti) mese, ne csak azt hallja, amit a fiúk kérnek. Eleinte nem volt egyszerű, mert csak az állatos kihajtogatós kemény könyveket nézegettük, de szépen belesimult a napi rutinba, és fokozatosan bevettük Pipp és Pollit, Bogyó és Babócát, Maszat stb

>> FÉLTÉKENYSÉG

Ez rendesen jelen van mióta tudatára ébredt. Itt is pl éktelen ordítás keletkezik, ha este miután neki meséltem és ölben volt, és a fiúk következnek átadja a mellettem lévő helyeket nekik. Szó sem lehet erről. Az sem mindig jó, ha őt ölbe veszem, hogy a két fiú két oldalt üljön. Mivel Mózi és Lóci is igényli, hogy legalább mese közben hozzám bújjanak, nem is szoktam engedni ebből. Próbálom rábeszélni, hogy ő meg ülhet az ölembe, nem mindig tetszik neki. Lócikával ilyenkor nagy harcot vívnak. Mózi meg átadja a helyét a végén, de azért megjegyzi, hogy ez nem szép, és ő szeretne mellettem ülni... Hasonló szituácó nem csak meseolvasás közben jelentkezik. És Lóci nagyon beleáll ebbe. Élvezettel visíttatja és visít ő is. Szóval az esti meghitt meseolvasás nem mindig annyira idilli.

>> ALVÁS

Egész szépen beállt a saját ágyban alvás egész éjszaka, de most ez a hetes betegség bedöntötte a rendszert, újra kell kalibrálnunk.

>> APASZERELEM

Napjában százszor elmondja, hogy APA. Ha megzörren a kávéfőző vagy a daráló. Ha meglátja a papucsot, nadrágot, és mint az ágyugolyó kilőnnek a folyosóra bármilyen pozicióból, ha csörren a kulcs. Azért a zenit még én vagyok. Nincs is ezzel baj :))). 

Én az összes jelenlegi hisztijével, visításával, félénk amazonságával imádom. Anya-lánya szerelem

Kató Eszter Photography

Farsang

Tavaly sem voltam túl közlékeny itt az oldalon farsang vonatkozásban, de az is lehet, hogy elhavaztam magam, utána pedig aktualitását vesztette. Vissza is pörgettem, hogy mi történt akkor. Kb hasonló, csak Lola még nem szokta a bölcsit.

Január-február úgy alakul mostanában különösebb nekifeszülés nélkül (a feszülés itt a "marketingezésen"van), hogy jelmezvarrás van nekem, Attilának meg játékvásárok-kiállítások.

Ez a jelmezvarrás szerelemgyerek. Csak úgy kihajtott mindenféle tervezés, erőlködés nélkül. És pont azt szeretem benne, hogy nem sorozatgyártás, hanem egyedi tervezés-kivitelezés a nulláról. Annyira be tudok lelkesedni egy-egy felkérésen, hogy szeretném technikailag is egyre profibban és szebben űzni. Annál nagyobb visszaigazolás pedig nem kell, mint hogy este is azzal alszanak, és ezért törik el benne a merevítő, mert Lóci ráfekszik álmában. Vagy hogy más jelmezre rá sem akart nézni a 2 éves kisfiú, csak kép alapján egy kész Tűkkelütött rókára, így rendelték meg. Ha pedig valamelyik családba már 4-5 jelmezt is varrtam, és nyáron is kérik, akkor madarat lehet velem fogatni. Így alakul a január-február.

Mózi nyáron tudta, hogy piros sárkány szeretne lenni, Lóci pedig pár héttel az ovis muri előtt mondta, hogy dinó. Nem vagyunk egy nagy dinó fanatikusak itthon, picit meg is lepődtem. Ok, annyira nem. Az első kérés róka volt, utána maki... :D (tavaly is róka volt Lóci, tavalyelőtt pedig maki. nála ez a favrit). Miután belőtte, hogy dinó. Mondta, hogy IJESZTŐ dinó szeretne lenni. HÚSevő, nem növényevő!!! És itt picit csaltam... Nekem ijesztőbb egy triceratops külsőre, mint egy t-rex. Nagyobb kihívásnak éreztem ezt megvarrni a nulláról. Mert csak az ilyen falatok hoznak igazán jó érzést és elégedettséget. 

Ez volt az első ovis farsang, amikor Attila nem tudott jönni, így két mama csatlakozott hozzánk, mert 3 gyerekkel már necces ez. És milyen jól gondoltam... Lola annyira félt, hogy be sem akart jönni az ebédlőbe, így Mama gardírozta addig, amíg én roptam a fiúkkal a zenekarra. Az uzsi és zsákbamacska részére már közelebb jött, viszont se a bölcsien nem maradt meg egy légtérben a jelmezes katicákkal, pillangókkal, se itthon. Napoknak kellett eltelni, mire a levetett "bőr"höz hozzá mert nyúlni. Tegnap is rázendített az öltözőben, amíg beléptem a fiúkért, mire leesett, hogy jesszus ott hagytam 2 királylány jelmezbe öltözött kislánnyal ... :))) Apránként szokni kell még ezt neki. Örülök, hogy neki nem varrtam semmit egyelőre. Egyébként ilyenkor cica hangon miákol, hogy ő annak öltözik...

Az ovis délután után kérdeztem is anyától, hogy csak én éreztem a 3 gyerek miatt olyan rettenetesen kaotikusnak az ünneplést vagy az is volt. És neki nem volt az. Én viszont ezt érzem mindenemen az utóbbi időben :( Káosz van benne. Örökös lótás-futás, csomagolás, szortírozás, keresés, rendszerezés... Ebből ki kellene valahogyan bújnom. Minden elindulásunk, megérkezésünk, ott létünk olaszos. És biztosan az is, de tuti belül van ez. És valszeg ha több időm vagy kevesebb gyerekem lenne, akkor is így éreznék most. És nem a körülményekben kell keresni az okot, hanem magamban elfogadni, hogy ez most ilyen pár év(tized) lesz még :D. 

Szerintem a blog is azért van parlagon. Mert úgy érzem, hogy az éppen aktuálist nem tudom írni, mert azóta annyi minden történt, és előbb azt kellene felpakolni, hogy folyamatos legyen a 'történet'. Viszont ami már elmúlt, azt már csak tényfeltáró riporterként tudnám megtenni, az meg száraz :). Így inkább nem írom. Most is erős elhatározás kellett, hogy szarjam le az előző kimaradt 2-3-4-5-6 hónapot, és csak írjak a farsangról. EZ még nem rég volt. És ha elkezdem, majd beindul a többi is. Hiszen az írás nekem nagyon kell. Legalábbis régen...

Még kiteszem ide a kérdőívet is jelmez ügyben. 

#segitsetek #kozvelenykutatas #kerdoiv #gyerekjelmez #tukkelutottjelmez #babyberry#ajandekkupon

Imádom a jelmezvarrást, és szeretném profibb szinten űzni. Talán több helyen is bele fogtok botlani a GYEREKJELMEZekről készült « « k é r d ő í v e m b e » ». Az első adandó alkalommal, amikor hasra esnétek benne (pl itt), kérlek, töltsétek is ki. Nagy segítség lenne nekem - KÖSZÖNÖM !
https://goo.gl/forms/5ie9eB9XvjLvlifA2

 Sőőőt, o.s.s.z.á.t.o.k meg minél több helyen és csatornán, ahol a (kis)gyermekes anyukák koncentrációja magas. Kb 5 perc. A kitöltők között kisorsolok egy 5.000 forint értékű babyberryés/vagy babyberry és barátai ajándékutalványt
A kitöltés és megosztás március 22-ig tart.
Köszi Nektek (is)!!!
 Nyertes kikiálltása a Tűkkelütött FB oldalán, illetve mailben: 2018 március 26. (április 2-ig várom majd a nyertes jelentkezését)