A szombat délutáni idillben elkezdem faragni a heti bejegyzést, hogy ne csússzon át a megszokott vasárnapról hétfőre, és majd igyekszem megfoltozni a holnapi nappal.
Nem tudok beszámolni egetrengető eseményekről erre a hétre. Érzem, hogy egyre több energiát igényel, hogy kordában tartsam magam külső kényszerítő időpontok hiányában, viszont annál nagyobb sikerélményként élem meg, ha legyőzöm a belső ellenállást.
Baromi nagy mákunk van ezzel a jó idővel, hogy nem télen szorultunk be, bár akkor annak örülnénk, hogy a jó meleg lakásban lehet teázgatni.
Ma, szombat reggel megtáltosodva keltem. Pontosabban ezt reggel még nem éreztem, de volt átmenet az ébredés, és a kelés között. Dicsekedni jöttem, híres mesterségem címere... N/A ;–).
Kávéval az ágyban reggeli olvasás, aztán gyerekeknek meséléssel rúgtuk be a napot. Ezek továbbra is nagy kedvenceim. A kávé-könyv-gyerekek kombó. Attila addigra megváltotta a fél világot kb. Amíg a fiúk kint a kertben matattak, én hol Lolával, hol Lócival aranygaluskát sütöttem ebédre (az összes diót Lóci törte tegnap hozzá) kenyeret gyúrtunk holnapra (első próbálkozásom a karantén alatt, de annyi az élesztő itthon, hogy muszáj használni), levest főztem, mosás, konyha rendbe vágása, és még 32 perc jó időben futás is lecsúszott ebéd előtt. Ezek után a nap második fele már csak jó lehet. Főleg, hogy az ebédet is meséléssel öblítettük le, pöti szunya, és a múlt szombatról kimaradt könnyező pálmát szabdaltam fel szaporítás célból, mert eléggé megnőtt, és elfeküdt.Tegnap a két kicsi jótékony manócskát játszott, és meglepetésből elmosogatott Lóci, Lola meg törölgetett, pakolt. Annyira cukik. Este társasoztunk. Sőt most azzal próbálkozom, hogy van itthon özön társas, és sok olyan jó logikai játék, hogy Mózinak tanulás közben feszültség levezető is egyben.
Pénteken, kereken 6 hét szigorú itthon maradás után, bekúsztam a városba ezt-azt intézni tömbösítve, és azon kívül, hogy kb újra kellett tanulnom vezetni (na jóó, rémlett valami) nem éreztem a 6 hét kiesést. A város pont úgy festett, lightosabb volt a forgalom, a Piac utca mondjuk elég szellemváros. Egyedül ami mellbevágó volt, az a kirakati-énem. A mérleg mutatta, hogy ragadtak kilók rám, ránk, érzem is, na de megdöbbentő volt, viszontlátni a tükröződő üvegekben. Nem akartam megismerni magam :(. Szóval keményebben el kell kezdenem leradírozni a karantén-röcögőket, és minimum a karantén előtti status-quo-t visszaállítani.
Természetesen vettem anyagot is, és nem bírtam megállni, hogy gumikesztyűbe menjek be. Maszk az volt rajtam, de itt lehúztam a kesztyűt... Nekem mániám a tapogatás. Lehet, félig vak vagyok, de úgy érzem, hogy a szemem után ez a legfontosabb szenzorom. Ha látok egy képet rajzot szinte érzem, hogy milyen anyaga van, milyen az illata, az esése, susogása, totálisan látom érzékelem megelevenedve "működés" közben. Nem elég az ujjam hegye a tapogatáshoz, tenyérrel, kézfejjel, majd alkarral is szeretem érzékelni :).
Természetesen vettem anyagot is, és nem bírtam megállni, hogy gumikesztyűbe menjek be. Maszk az volt rajtam, de itt lehúztam a kesztyűt... Nekem mániám a tapogatás. Lehet, félig vak vagyok, de úgy érzem, hogy a szemem után ez a legfontosabb szenzorom. Ha látok egy képet rajzot szinte érzem, hogy milyen anyaga van, milyen az illata, az esése, susogása, totálisan látom érzékelem megelevenedve "működés" közben. Nem elég az ujjam hegye a tapogatáshoz, tenyérrel, kézfejjel, majd alkarral is szeretem érzékelni :).
 |
| Poszikótól kapott porcelán/műanyag állatka öntő szett (vmi különleges anyag, ami olyan formában van, mint egy tábla csoki, és mikróban kell melegíteni, majd folyó hideg csapvíz alatt a formát forgatva keményedik meg üregessé. utánna ecsettel festhető, filctollal szinezhető) - köszönjük! |
Ma már vasárnap. Nyűgösen keltem. A gyerekek előtt nem lehet megígérni semmmit. Az hogy 'majd' nem létezik. Ami jogos is. (Egyre kevesebbet is használom. És azt mondom, hogy NEM.) Az összes majdot rám öntik, és folyamatos nyúzásnak élem meg, amikor nem azzal akarok foglalkozni. De megígérted....! Hogy tollasozunk, hogy biciklizünk, hogy mesélsz, hogy megvarrod, hogy kijavítod, hogy játszol, hogy leveszed, hogy megnézed, hogy megcsinálhatom, hogy segítesz, hogy átnézed, hogy megírod/megkérdezed, hogy felhívod, hogy rámadod, hogy idehozod... Ma az ilyenek szívtak le reggel, és ebéd után is. Mindjárt neki is lódulok futni, hogy levezessem a feszkót mára is magamból.
Kész az első kenyerem. Kicsit cigu sötét lett, egy árnyalattal lehetne világosabb, ezzel együtt kevésbé ropogós hey you, de ez már egy kiindulási alapnak jó. Egyébként erre még nem áll a "Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel", mert ez 8 napon túli sérüléseket is okozna - lehet :D.
 |
| kenyér, de közben rájöttem, nem az első :D |
 |
| reggeli jégkrém gyümölcsös joghurtból fagyasztva |
Legközelebb rólam is lesz kép :D. Egy hetünk van próbálkozni...
