… CIÓ, ÁCIÓ, KÁCIÓ…

 … Számolom visszafelé a napokat. Nem sok van már hátra az indulásig, nyaralásig. Mózi a héten még MCC táborban van Dombrádon, utána éppen haza esik, mosok egyet és indulunk. Az idén Szlovénia a cél. Felnőttek hozzá a gyerekek is. Voltunk már Szlovéniában 2018-ban, de akkor még nem lehetett velük túrázni, bicajozni, csak pocolni. Az idei nyaralás elég jó metszéspontja a kívánságoknak. 

- Attila rég szeretne útra kelni lakóautóval, most ez összejönni látszik.  

- Mindig vágyakozunk egy hétnél hosszabb kiruccanásra, most összejön a 10 nap.

- A tengert ki tudtam venni a képletből, mert a lényeg a gyerekeknek a medence és a csúszda

- Lócinak fontos a focipálya, Én és Lola nem bánjuk, ha lesz tenisz pálya is.

- Mózinak jelenleg elég lenne ha a képernyőidő a végtelenbe konvergálna, és a lakóautóban ő aludhatna egyedül a franciaágyon 😂

- Vágyom egy elbújós, hegyvidéki kempingre nyugival, friss levegővel, kirándulással, sok zöld növénnyel, gyönyörű tájjal, kinti reggelivel nomád körülmények között, kevesebb vibrálással, ingerrel.

- Nem fogjuk bánni, ha biciklizhető lankák is lesznek.

- Némi kultúr-program és csúszdapark. A víz látványa kell nekem is a nyárhoz. És az úszás. 

A Júliai-Alpokban kezdünk Szlovéniában, majd csorgunk le dél-kelet felé. Leszek még augusztusban is hosszabban szabin, azt a gyerekekkel kimaxoljuk, Attila még nem látja előre. Van bakancslista a nyárra ;). Nem kell nagy dolgokra gondolni, de várom nagyon. A bicajozás nagyon bejön, tekertünk családilag is szombaton. (nem szabad ezt full idilli indulásnak elképzelni, mert az elsőszülött gyermek annyira kamasz és passzív, h neki kötelezővé tettem, hogy mozognia kell. Nem annyira tetszett neki induláskor, de aztán feloldódott. Kötelezővé teszem majd gyakrabban, mert önszántából nem sportrajongó aktív személy egyelőre). A képeket nem időrendbe pakolta fel a blogger, nincs kedvem már igazgatni.

szombati családi tekerés a Tour de France után

a hét elején Bendi és Firtos aludt nálunk. Imádják a gyerkek ezt a bandázást

Mózi levette a sisakot, azt rejtegeti, mert szerinte BÉNA😁

Vasárnap reggel is kimentünk ketten. Nekem elég volt az 50km, Attila tekert többet

10 óra és már ilyen ügyes voltam 🚴🏻‍♀️

Piac utca ❤️

Nyár, Te csodás ☀️

Nekem ez jelenti a nyáriszünetet. Amikor látok kék vízfelületet fodrozódni 😍
(A hétvégén összepattintottuk a medencét is)

Boldog 44. szülinap

 Mostanában különösen nehezen megy a munka. Annyira eltolódott ez az egész munka-magánélet egyensúly... (de nem csak nálam, hanem úgy általánosságban). Valszeg én nem menedzselem jól, mert sokszor érzem, hogy annyi minden jobb és fontosabb dolog van a munkán túl, mégsem az élvez prioritást (ok, valamiből finanszírozni is kell :D :D) Pedig szeretem a munkámat, csak szeretném ha kevesebb lenne, és nem szorítana ki mindent. Hogy az azon túli dolgok, ne csak beszorítani való ellopkodott, összetömörített órácskák, (fél) percek legyenek. Ha nagyon őszintén belegondolok, akkor panaszra sem lehet okom, mert egy átlag hétbe is tömök olyan programo(ka)t, ami tölt, amit szeretek, de általában úgy érzem, hogy a munka a szabadidőm, család stb 'rovására' megy, az egyéb, amit bepattintok meg úgy érzem a munka 'rovására' megy. Mindig balanszírozni próbálok. Lazább passzban ránézve az egészre, úgy érzem, hogy jól is sikerül, sosem volt ennyire kiegyenlített a munka, magam, Attila, barátnők, család kombó, de amikor feszkóban vagyok, és mindent szeretnék nagyon jól és pontosan és profin csinálni, akkor csak azt látom, hogy semmi nem úgy valósul meg, és mindenhol csak az ordító hiányt látom. Gondolom, nem egyedi probléma ez :).

Nem akarom öregíteni magam, de basszus 44 év, az csak 44 már... :D. Bármennyire is jó a HRV szintem és a fittségi korom is 37 :D, én azért érzékelem az előrehaladást. Nagy szükségem van az aktív kikapcsolódásra, mert ha nem lenne, akkor szétvetett végtagokkal bírnék heverni a kapanapén. Egyébként fogok is. Mert ez a nihil is hiányzik. Heti 3 tenisz mellett most biztosan befigyel majd a bicajozás és a futás is. A teniszeket reggelre időzítem, múlt héten fél 7-re mentem, illetve hétvégére is jut (meg Lolát is viszem kétszer, akkor megpróbálok futni alatta. ez nem mindig jön össze, mert 6 után már csak nézek ki a fejemből bambán, és örülök ha csak nézhetem :D). A biciklizésbe próbálnám/próbálnánk majd a gyerekeket is behúzni, pl itthonról a BMW gyárig pöpec kis út megy ki, és ott megkerülve a gyárat, majd haza 43 km-t tekertünk. Attilával felavattuk ;-). Elengedhetetlennek érzem egy kapcsolatban a közös érdeklődési kört legalább 1-2 tevékenységben. Nálunk ez a bicajozásban-futásban biztosan jól teljesít. A mallorcai első országúti élmény után szülinapomra meg is lepett a család egy bitang jó biciklivel, biztosan fogok több helyre ezzel érkezni, hogy használni tudjam. Gyönyörűűű. Felavatni nem tudtuk aznap (csak itt Ondódon :D), mert Lola szülinapi meghívása kicsit beletúrt a programba, vasárnap meg belázasodott, de már alig várom a szlovéniai nyaralást, ahol lehet tekerni majd. Meg Attila már nézi a terepeket, bár én egyelőre alföldi csirke vagyok, egy szembeszél is visszafúj :D. (Mózi Nagyhután van a nagyszülőkkel, ő azért nem tűnik fel a tartalomban).

Tour the Ondód (by Lóci)

44 éves lettem én 🥰

Ken és Barbie 😂

Lócikától kaptam meglepi reggelire ❤️

Inner smile

Amikor sokáig jó minden, akkor megjelenik bennem egy aggodalmaskodó kérdőjel, hogy ez így ok? Jár nekem ilyen sok? Nem írtam egyből, mert izgultam, féltem (még most is). Még most sincs végleges eredmény és az orvos most is javasolja a műtétet, de már nem akarom elsírni magam mindenhol és mindenki előtt. 

Csütörtökön a debreceni summer event után (20-án) a budapesti nyári pocoláson terpeszkedtem, túl voltunk a chili con carne bográcsozáson, a második meggyes sörömet szopogattam, amikor egy 1-es hívószámú ismeretlen szám keresett. Mit sem sejtve felvettem, és a bemutatkozás, azonosítás után a medicover-ös betegirányító annyiról tájékoztatott, hogy a június eleji kedvezőtlen leletem miatt minél hamarabb fel kellene jönnöm a pesti medicover kórházba egy sürgős műtétre :( . Teljesen kiszaladt alólam a talaj. Megindult a fejemben minden. Hiába kérdeztem a telefonos nőt, hogy mégis, mi a leletem, mert nem kaptam értesítést, miről van szó pontosan, nem tudott segíteni, mert ő nem láthat leleteket, csak Dr Úrtól ezt az információt kapta, de megpróbál részleteket megtudni, és visszahív.  Csomó kérdésem lett. Műtét, de milyen? milyen eredmény, mennyire kedvezőtlen, ha azonnal adnak időpontot hétfőre Pestre, mit vigyek, mennyi napra, megtörténhet ez velem? Mi van ha nem ott akarom a műtétet, mi van ha előtte még 3 véleményt is szeretnék kérni stb-stb. Nőgyógyászati méhnyakrák szűrésen voltam júniusban, amit évente mindig megcsináltatok, és ennek eredménye miatt kerestek, aminek a leletét én még nem láttam feltöltve. Amíg vártam, hogy visszahívjon a diszpécser, felhívtam Attilát sírva, hogy nem tudom, miről van szó, de annyit érzékelek, hogy valami nem oké :(. Amikor visszahívott a medicover, akkor már úgy fogalmazott, hogy egy konzultációra lenne szükség a műtét előtt, és Dr. Úr majd tájékoztat, mert nem érték el most. Hiába léptem be a leleteimbe,  nem láttam nyomát a cytológiai vizsgálatnak, csak egy ambuláns lapot. Akkor beugrott, hogy tavaly is volt egy ismétlő vizsgálat kóros elváltozás miatt, de akkor nem hívtak vissza. Kaka volt a rákövetkező pár nap. Nem kerültem közelebb a leletemhez, hogy egy ismerős nőgyógyásznak elküldjem és péntekre egy soron kívüli konzultációt kérjek mielőtt hétfőn Pestre mentem. Rágott a bizonytalanság és félelem. Most sem mondom, hogy teljesen fellélegeztem, de az a nagy levegőtlen nyomás a mellkasomban enyhült egyelőre.

 Fejben írtam, kommunikáltam, de nem akartam, h nyomát hagyjam. Nem mertem be is pötyögni ezt a posztot. Mindenféle forgatókönyv cikázott bennem, hiába próbáltam csak a derűsre gondolni. Valaki tanítsa meg, hogyan kell megőrizni a belső mosolyt egy ilyen hír hallatán.

Hétfőn aztán Attilával felkocsikáztunk Pestre, nem volt túl nagy étvágyam az elmúlt pár napban, most is remegett a hasam… A konzultációra Attila nem is jöhetett be, pedig én szerettem volna, hogy ne csak én halljam, mert simán más keretbe rakom én a történetet, mint ő. Annyit hoztam el magammal, hogy lett bennem megnyugvás, de érzem, h egy szendergő kis érzés lapul most belül, aki egyből felriad és éber, amint megindulnak a gondolataim, és beleáll az ideg a hasamba. Ez az állapot ahol vagyok, a rendszeres szűrésnek köszönhetően, egy rákmegelőző állapot. Csináltak még két vizsgálatot, de az eredménytől függetlenül a műtéti beavatkozást javasolják. Voltam már másodvéleményt kérni, ahol szintén megnyugtattak kicsit, hogy a két mintavétel esetén, ha mind a kettő negatív ők nem is tartják indokoltnak a műtétet (közben az egyik eredmény már megjött, és a magas kockázatú tartományban van), így azt hiszem, el is döntöttem, mi a kövi lépés :(.

Egyetlen okos dolgot tudok mondani/javasolni: járjatok rendszeresen szűrővizsgálatra!

Majd egy follow-up posztot még írok ezzel kapcsolatban. 

Kell egy kis áramszünet…

 Ma megint csak rájöttem, hogy nekem szükségem van olyan külső érzésekre, ami a kikapcsolódás és szórakozás érzését adják, de nem feltétlenült kell nekem is benne lennem. Már az pihentet és kikapcsol, hogy más szórakozik. Annyira vártam a foci EB-t, mint eddig soha. Semmi közöm a focihoz, csak Lóci által került pár tyúklépéssel közelebb hozzám. De várom az olimpiát, várom a Tour de France-t, minden olyan sportközvetítést, ami tömegesen mozdít meg embereket, és iszogatós, chillezős, barátkozós, fesztelen-könnyed nyári órákat, napokat ígér. Én 15-20 percnél többet nem tudok megnézni ezekből, nem köt le, de valahogy legalizálja számomra a pihenés fogalmát. Igeeen, tudom. Hallom magam kívülről :(. 

Ki is használtuk ma a magyar-német meccset, és amíg Lóci azt nézte edzés után a csapattal a Teniszke előtti placcon, én addig teniszeztem Lolával. Utána kidobtam magam a kondiparkba nyújtani és nézni az eget. Nagyon jó volt ❤️. 

Lola is elkezdett teniszezni, rettenet lelkes, de egyelőre kioltjuk egymás tehetségét 😁, nem voltak még élvezetes labdamenetek. Nem adjuk fel. Bár lehet, nekem ideje lenne 😂. Kicsit úgy érzem magam, mint akin kívülről már rég mosolyognak, h jajjj, ezt nagyon nem kellene erőltetni, de én csak makacs vagyok és égetem a pénzem. Már Eszter is lemorzsolódott, pontosabban pár kategóriával feljebb lépett, de neki tényleg van hozzá érzéke, nagyon szépen játszik. Én még bohóckodok egy kicsit, aztán keresek egy másik lehetetlen sportot magam számára, pl gördeszka 😂. Lolában nagyobb fantázia van, de akkor sem vagyok biztos, hogy ez lesz az ő sportja. Mindenestre elolvadok mindig, amikor nézem a csöpp kis csini testét és energiáját, amikor gyakorol.

Első óra

* Pénteken Vácon/Berkenyén voltunk Juditkáéknál, mert Firtos most ballagott, én furikáztam a csapatot Debrecenből, aki nem dolgozott. Kicsit nehezen indult be a ballagás, olyan se füle-se farka waldorfos lazasággal bootolt, aztán csak kikerekedett. Voltak különösen szívmelengető részei. Búcsúztatták a maradó diákok, a tanárok, a szülők, volt hangszer, ének, vers, felolvasás. Engem már maga a búcsú, elválás, lezárás meghat 😁.

Néztünk kecskefejést, mert Juditkáék elég jól felfejlesztették a gazdaságot, 20+ kecskéjük van, aminek a tejéből díjnyertes sajtokat készít. Én és Mózi a családból nagy fogyasztói vagyunk.

* Vasárnap Mónival és Sanyikámmal játszótereztünk. Mónival még egyetemről transzferáltuk át a barátságot, de 10 éve kb kiköltözött Amerikába, ‘kiházasodott’, és über cuki és gyönyörű hatéves hármas ikreik vannak. Amíg itthon vannak, még rittyentünk közös találkát.

* Szombaton beköltözött hozzánk Lócika rég áhított leopárdgekkója, Leon. Azóta is minden nap találok ugráló tücsköket a kis wc-ben, mert vhogy kiszabadulnak az eleségtartó dobozból 😂. Így most már mindenkinek van állatkája. Mózinak még él és virul Bart, a kis teknős, amit pár éve karácsonyra kapott (a Lócikájé sajnos nem élt sokáig, de nem az ő hibája volt, olyan gondosan ápolgatta :( ). Nagy a boldogság tényleg. Rendezgeti a terráriumot, eteti, nézegeti, a kézhez szokatással még várunk, h megszokja a helyét, környezetét.

Vasárnap apáknapja is volt ❤️. AttilApa kapott egy szett edző cuccot, hogy ne farmerben és ingben járjon apa-fia edzésre/meccsre 😂.

😍

Két céges ‘summer event’ esemény is jutott júniusra, egy Pesten, egy Db. Nekem ez volt az első, mióta itt dolgozom, mert vagy a covid vitte el, vagy nem tudtam menni. Jót pinyóztunk, csocsóztunk, most se főzést, se versenyt nem vállaltunk be.

Tegnap pedig, hogy az idő  múlása még szembetűnőbb legyen, Coldplay koncerten voltunk. Visszakerestem, és júliusban vettem tavaly a jegyet 😯, úgy éreztem akkor, hogy jajj, hol van az még… És már vége is :(. Brutál jó volt, nem voltam még soha ilyen show jellegű koncerten, se a Puskás Arénában. Azért az a 60 ezer ember együtt ezzel a frenetikus látványos, színes koncerttel elég jól odatolt. Emlékezetes marad. Folyamatosan eszemben van, és villannak be a képek, mozdulatok, az egésznek a gömbölyű vitalitása. 

Na majd keresek profi képeket is, mert ezek abszolút nem adnak vissza belőle semmit :).

Fú, jó késő van. Mostanában nagyon rosszul alszom. Pedig nekem ezzel soha nem volt kb gondom. Mindig felkelek többször (és melegem van, fázom… - korai még a klimax…), vagy nehezen alszom el, vagy beájulok idő előtt film közben. Ki is kapcsolom a telót, holnap még szépítem, amit lehet.

Tudom, hogy nem ér…

 Tudom, hogy nem ér más kínján felkapaszkodni, más kínját felhasználni, hogy jobban érezzem magam, nem is szándékos. De olvasom a tenger hozzászólást egy poszt alatt, hogy mennyi energiát küldenek, bennem meg csak szétfolyik a fő történet, érzem, hogy ezt képtelen vagyok átérezni, le vagyok sokkolva, zokogok belül. És nem tudok energiát küldeni, mert mind elhagy. És félek. Egyik nagyon erős tulajdonságom (ami nem feltétlenül szerencsés mindig), hogy egyből fel tudom venni a másik érzéseit. Nagyon mélyen át tudom érezni és nagyon gyorsan. Vmikor meg vagyok győződve, hogy azokat is maximálisan érzem, amivel a saját életem/helyzetem során nem is találkoztam. Van olyan, ami annyira ijesztőnek tűnik, hogy nem merem beleengedni magam. És tényleg olyan érzés, mintha csúsznék bele, de kapaszkodnék hogy ne merüljek el. Vannak olyanok is, amiből már kint tudok maradni, és a parton állva tudok segítő kezet nyújtani - ha kell, mert nem kapaszkodásra használom. De sokszor elárasztanak egyik pillanatról a másikra.

Kizökkentenek a korombéli ismert fiatal nők rövid életútjai is 😭. Anno Fábián Juli, most Kátya… És közben rég követem Szentesit. Két regényét olvastam covid előtt ismeretlenül, amikor rákerestem, és azóta élete ‘nyilvános’ felébe betekintést nyerhetek. És letaglóz megint a hír, hogy hogyan juthat egy embernek ennyi fájdalom és küzdelem :(. 

Ilyenkor fel tudnám magam képelni. Amiért néha soknak érzem a szálakat/történéseket egy átlag hétköznap a kezeim között, amikor este olyan kilúgozottnak érzem magam, hogy egy óráig tekerem a semmit a telefonomon haszontalanul… Közben vannak emberek, akik az életben maradásért küzdenek ❤️.

Jó hangulatban indítom a mai céges Summer Event-et… bocs. Pedig a munka tényleg nem számít. Nem olyan súllyal, mint amivel én súlyozok sokszor. Ha az egót letenném, talán lazábban kezelném az egészet én is.

Ma este is olvasni fogok. Szentesi új könyvét, meg régebbit is.

Megkezdtük a júniust - ez már nyár illatú

 Itt ma csend van és nyugalom, osztálykirándulnak a gyerekek, Lola ugyan még nem szunyál ott, de egy gyerekkel 3 után, gyerekjáték az élet. A felszabaduló energiában viháncoltunk délután Lolával, babáztunk, meséltem, nyusziztunk, és utána volt még kedvem feszes test kihívást csinálni és rövid kis súlyzós karedzést is összepattintottam. 

El vagyok tűnve, mert a mallorcai kiruccanás után, Attila megjárta Londont, valszeg onnan hozott haza egy csipetnyi covidot, ami elkaszálta a júniusi Divide indulását, el van tanácsolva egy hónapra a kerózástól, mert a múltkori covid után is begyűjtött egy szívizom gyulladást :(. Meglepően összeszedetten viseli a helyzetet, én szerintem baromira zokon vettem volna, még akkor is ha minden észérv emellett szól. Így ő lemaradt szombaton a focis családi napról is, csak négyesben voltunk. Szombaton délelőtt még Lóci U11-es kiválasztó Tehetségközpont Tornán is részt vett (mi addig Lolával teniszeztünk picit), elsők lettek ✌🏻.

évadzáró Bozsik (?) U11 Tehetségközpont Torna

Franciska reggeli (Mózi MCC-n)

U11 DASE évzáró

Bendi Nózival 😍

Lizi 3 éves ❤️

Hasonlít?
(ez csak itthon készült kép a hatosztályosba elköszönő osztálytársaknak 'tablóhoz')

Hasonlít - Heath Ledger

fut...

2 gólt is beszórt Lóci

... beakaszt

Utolsó májusi 'szösz' - Mallorca

 Jégeső után szimatolom a friss levegőt a terasz ajtó mellől, család a városban, én pedig mindjárt jógázok egyet, és erősítek jobb fenékre :D, ha a porszívó befejezi a zúgást. Voltam a héten talpdiagnosztikán a Spuriban, hogy megnézessem, hogy kell jól futni, mert kattog a térdem, és kíváncsi voltam, abban nem csinálok-e jól valamit, de a technikával nincs baj, csak nyújtani kellene a hátam... (a sok gép előtt üléstől, nagyon görbe és olyan, mint a beton) valamint az egyik oldali medencém futás közben picit jobban lebillen, és ezt a jobb oldali fenékre gyúrással tudnám korrigálni... Meg úgy és egyáltalán erősítenem kell, mert puding vagyok, de ezt már csak én mondom, érzem :(. Aznapra volt időpontom is ortopédiára a térdkattogással a Medicoverbe, de azt javaslom, Dr Szabó Attilához be ne tegyétek a lábatokat, mert olyan flegma volt, hogy azt hittem lefejelem. Megtekergette, hajtogatta, nyújtogatta a lábam, hogy itt fáj-e? vagy így fáj-e? és ez? és most? De semmi. Mondtam, hogy szerencsére fájdalom nincs, csak kattog. Azt mondta, nincs baja, csak nyújtanom kellene többet, használni, hogy bejáratódjon, és az ízületi nedv nem kenődik eléggé. Valszeg ennyivel nem fogok megelégedni, mert bár utánaolvasva is kb ezt írták, de nem hagy nyugodni, hogy ilyen Pinocchio szerű. Meg egyébként Máté mondta jól teniszen. Állandóan sportolni kell. Mert nem kattog se tenisz, se futás, se biciklizés közben. Szóval ja :). Csak lenne elég erő bennem, és ne lennék ennyire kifingva nap végére. Meg az elejére... Sokszor gondolok arra, hogy meddig normális ez a tempó, amit tolok, mikor fogom azt érezni, hogy ha ez ennyire kimustrál, akkor lépjek vissza kettőt... Sűrű hét volt nagyon megint. Pedig csak négy nap volt. Valszeg nehezen veszem fel a fordulatot négy-öt nap tengerpart után.

Írtam már, hogy Attila teljesen rákattant a bicajozásra, és megy a Divide-ra júniusban. Márciusra a szülinapjára szerettem volna valami olyan kettes pocolást ajándékozni, ahol vannak hegyek, és tud tekerni is akár. Végül ő javasolta Mallorcát, mert az egy ‘Országútis Paradicsom’. Mikor Prágából jöttünk haza meg is vettem a jegyeket, kerestem jó kis szállást, Attila meg olyan helyet, ahol biciklit lehet bérelni. Egyébként minden sarkon van, de ő kinézett egy Colnago-t, azt foglaltam/előlegeztem le. Május 23-án indult a gép, előző este már voltam olyan idegvoltam olyan ideg, hogy minden el legyen intézve, hogy tényleg megfordul olyankor a fejemben, hogy inkább maradnánk itthon, és nem kellene még ez a kapkodás, pakolás, intézkedés, hogy minden időben meglegyen. Na meg persze a repülés. Egyre durvább.... Valakit keresnem kell, aki ezt kiterápiázza belőlem, mert nagyon nem jó. Most már kb felszálláskor becsukom a szemem, és próbálok csak a légzésemre fókuszálni stabilan, hosszan, lassan, és csak mikor felkapcsolják a leszálláshoz szükséges övbecsatoló gombot a panelen könnyebbülök meg, és kezdem élvezni. Akkor nagyon szeretek sasolni kifelé, azt rendesen élvezem. De amikor felszállunk és fent vagyunk kb folyamatosan azon parázok, hogy lezuhanunk. Nem tudom kikapcsolni ezt az érzést. Éppen ezért 2-2 és fél órát bírok ezzel a stresszel, de hosszabb útba lehet belerokkanna a szívem :(. Közben meg annyira élvezem, hogy megyünk, és mozgunk, és kívánom, de ott akkor jajj... Már kint is azon agyaltam, mi legyen a következő célpont és mikor.

Unicum szilva próbált most rajtam segíteni :D :D

Ez már Mallorca, megkezdtük az ereszkedést,
oldódik a stressz :)

Annyira szeretem felülről látni a domborzatot és a kontinensek, szigetek szélét

A reptéren a repülésen kívül nyomasztott még a munka, mert maradt. Azt hittem majd még nyugiban befejezem, de abszolút nem, így amikor megérkeztünk, muszáj voltam előszedni, és még rászánni kicsit az időt. Számomra, aki - tölgy, akác, juhar, fenyő és bükk árnyákában nevelkedett - jó magyar alföldi gyerek, annak a pálmafa jelenti a szabadság és semmittevés érzését. Már a reptér teli volt pálmafával a parkolóban, tehát elég hamar megérkeztem a kikapcsolódás állapotába. Még nem indult be igazán a szezon, csütörtök lévén egész csendes volt a platja. A szállást birtokba véve és megebédelve elsétáltunk a biciklit átvenni. Azért itt már megcsapott annak a szele, hogy én is szeretnék tekerni. Mert eredetileg mondtam Attilának, hogy menjen nyugodtan élvezze a hegyi 'mászást', ő úgy is gyorsan teker, ott maradnék navigáció nélkül az első kanyarban :D. Így is tettünk. Első két alkalommal egyedül ment Attila, én addig élveztem a szállást, jógáztam, cardio ellipszisestem, hevertem a medence partján, el is aludtam, sétáltam, olvastam stb. Aztán délután, mikor visszajött Attila lekúsztunk a partra sétafikálni, vacsizni, sörözni, koktélozni. Rengeteg a fiatal külföldi. Főleg német és angol. Főként lány- és legénybúcsúk zajlottak, egyen pólókban viháncolva, és mindig akadt egy-egy elveszett részeg tag :D.

Szembetűnő negatív látvány volt, hogy a part mentén a pálma sétány veszettül ki volt száradva :(. Minden étterem előtt volt vagy 3-4-5 fa, de abszolút nem locsolják, és a szárazság brutál mód kikezdte őket :( Ez olyan szomorú látvány volt. Azok a szállodák, hoteludvarok, ahol látszott, hogy állandó gondozás alatt voltak, azok gyönyörű buja, mediterrán zöldek voltak, de egyébként dísztelenül száradt sok minden. 

Első nap lefoglaltunk egy tenisz pályát is a szállás mellett, olyan jó, hogy jutott a talpunk alá egy kis vörös salak is :).

Na jó, tolok most egy jógát, mert hazaér a család és nem lesz nyugi. Folytatom utána a posztot :). Ideje korán hazaért a csapat, nem tudtam az egy órás yin-t teljesen befejezni, majd este a maradékot.

Moscow Mule Kata tiszteletére

Sangria is csúszott kellemesen :D

A kiruccanás legjobb része kétségkívül a bicajozás volt. Előző nap délután elmentünk kiválasztani a cangát nekem. Én szerettem volna egy jól megszokott trackinggel menni, bár voltak kétségeim az emelkedőket illetően. Attila próbált győzködni, hogy országútit béreljünk nekem is, de fostam tőle, hogy vagy a hátam nem fogja bírni azt a ráhajlós fazont vagy a vékony kerék lesz bizonytalan, nem feltétlenül most akartam tesztelni. Végül kiválasztottunk egy trackinget, hogy akkor reggel 9-re itt vagyunk érte. Én este fejben persze letekertem a távot, és már az első 10 km után úgy éreztem, hogy basszus nem fogom bíri a hosszan elnyúló emelkedőket egy nehéz vázzal lehet. Nem vagyok kondiban, meg fogok purcanni. Reggelre aztán kb el is döntöttem, hogy csak hagyom magam rábeszélni egy országútira. Ki is választottuk, beállították, elmentem tesztelni, de a váltó egyelőre nagyon szokatlan volt, magas maradt a nyereg, így még állíttattam rajta. Aztán neki lódultunk. Az eredeti terv egy 80 km-es szakasz volt 1190 szintemelkedővel... Coll de Sóller és Palma között. Végül 74 lett, mert a városba nem mentünk be a villamos és forgalom közé, viszont nagyon király volt. Ez a bicikli úgy suhant, hogy el sem akartam hinni, hogy miért nem ilyenen ültem én eddig :D. Tényleg össze sem hasonlítható a kettő. Az utak minősége kb kifogástalan, az autósok nagyon türelmesek és előzékenyek, széles kerékpár sáv van, tehát ez tényleg nagy élmény volt. Az emelkedőt is jobban bírtam, mint hittem, arra is fel voltam készülve, hogy le kell szállnom és tolni majd. Mikor felértünk a tetőre, ott volt egy nagyon hangulatos kerékpáros pihenő, ahol híres-neves biciklisek is megfordulnak, és ott hagyják a névjegyüket. Én itt megpihentem jegeskávézva, amíg Attila egy 5 km-es meredek szakaszt megmászott. Ide még visszatérünk biztosan. Addigra össze kell kapnom magam ;-)

cseppet sem vagyok szélfútta 😂

Ez nagyon-nagyon jó volt. Nem mondom, hogy nem fáradtam el :) A szembeszél továbbra sem a barátom :D. Miután leadtuk a cangákat, kiültünk jégkrémezni, sörözni és nézni a tengert. Este vacsi, és nagyon-nagyon nem akartam hazaindulni már másnap. Továbbra is úgy érzem, hogy nekem a kiruccanáshoz kell az aktív kikapcsolódás nagyon. Kisöpri a fejem, annyira tudom élvezni ❤️. 

Naplemente sem maradt el

Attila csak addig igazgatta a telefont, hogy én Zorro
legyek az árnyéktól :D

Ez pedig már Budapest felett