pATÓ pÁL úR mONNYON LE!

A medence aljáról

... hihhetetlen. Így kezdtem meg a posztot, majd ebéd előtt félbehagytam, és egy bekezdés elolvasása, egy bekezdésnyi idő magamra, feltolta az energiaszintemet. Gyűjtöm az összes ilyen tevékenységet tudatosan, hogy amikor 'barna kaki' vagyok kiviruljak.

Év végére biztosan elérem saját magam alját. Vákum Professzor (VP) beszippant a maga rendezetlen káoszával, és mint magára hagyott rendszer produkálom a szétesést. Erőtlen vagyok. Még annak gondolata is legyengít, hogy elinduljak, és három gyereket felöltöztessek, beültessek az autóba. Inkább nem indulok semerre. A kávé iszogatás nem fáj csak süti majszolással. Ebbe a nihilbe villant be a debreceni Parasztbolt (ne kérdezzétek, hol a kapcsolat :D...). Tuti, ilyen ihlette meg Gazdag Erzsit a Mesebolt kapcsán. "... fiókjában törpék ültek, vizilányok hegedűltek..."

Hát ezért szeretek olvasni... Iszonyatosan beindítja a fantáziámat. Egyrészről nagyon ellazít, más részről keresztül-kasul beindul az agyam. Ledugdostam az összes gyereket aludni ebéd után, gondoltam, én is kihasználom az időt, olvasok és belealszom, amíg Attila vadászik... Nem jött össze :). Sorba világosodok meg vagy inkább fogalmazódnak meg bennem egyértelműségek. Biztosan sokaknál kiverem a biztosítékot, de egy bekezdés elolvasása után gondolatban végig szánkáztam anyámon-apámon, Attilán-magamon, gyerekeken-iskolaválasztáson, szófogadáson-eretnekségen, kilógáson-megfelelésen, hiten és elfogadáson, Tappancs diafilmen, Poszikóval való karácsonyi futásokon.... Persze telefon nem volt a közelemben, Lola mellett bent maradt, így már pattantam is ki, jöttem pötyögni a gép mellé, hogy megosszam az olvasótáborom, hogy legyen szemforgatás, hümmögés, felhördülés vagy bólogatás egy-egy poszt kapcsán. Nyugi picit a mélyére kotrok majd, így már csak nem fogom elfelejteni, de most kaja-kóma mellé olvasás dukál nem gépelés. 

Lányos Karácsony 2016

Karácsony nem lenne Karácsony a barátnős, évekre visszatekintő ünneplés nélkül. Alkalmazkodva az évek során kialakult túlzsúfolt karácsonyi időszakhoz dec 26-ról tavaly már áttelepítettük 27-re a közös ünneplőzést, és így toldottuk meg egy plusz nappal idén is a kellemes ünnepeket. Bevallom, jó látni, ahogy másnak is osztódik a figyelme, és egyre kaotikusabb a békés egymásrafigyelés :). Mi ettől függetlenül találtunk a konyhában egy kis szegletet, ahol letanyázgattunk a mákos bejgli és tea közé. Gyula Vitéz és a kuki pedig tartotta a frontot a 4-5 gyerekkel.
Advent időszakában felvetődött idén is a kérdés, hogy ajándékozzunk-e vagy eresszük el, és csak örüljünk az együtt töltött időnek, esetleg szabjunk egy keretet az összegnek és az ötletnek, netán teremtsünk élményt. A vélemények megoszlottak, de csak abban maradtunk, hogy nem költünk milliókat, nem ajánljuk fel alapítványnak, sőt jövőre sem fogjuk, mert egy-egy jó könyv vagy közös ajándék lehet telitalálat, az adakozás meg nem karácsony függő. Sőt. Kiskata olyan körítést kerekített az ajándékai mellé, hogy rendesen sz@rul éreztük magunkat, hogy ennyire beleadott apait-anyait :). És no. Elég jól ismerjük egymást, nem lógott ki egyetlen meglepetés sem a sorból.
Én a legjobban mégis annak örültem, örülök, hogy ennyi év után is itt vagyunk egymásnak rendíthetetlenül. Természetesen nem csak karácsonykor, hanem ötyék keretében, hol  a Kis padliba szervezve, hol ide ittalvósra, viszont a karácsony mindig Sanyikáméknál van bármerre költöznek. Az utolsó adventi ötye is a legjobb volt az elmúlt időkben asztal alá nevetősen, tortillázósan. Mert egy-két-három-négy-öt gyerek, szoptatás, multi és kispadli sem akadály, ha igazán akarjuk. Akarjátok? IGEN, AKARJUK ;-)!!

Borika csak így volt hajlandó bekenni az piros orrát, 
ha mindenki kikeni...

egy csöppet billen a kép baloldalra :D

Karácsonyi dömping után saláta

Karácsony után jól esik picit feszesebbre fogni a gyeplőt. Finom téli ízvilágú, karácsonyi árnyékot vető salátát készítettem ebédre sütőtökkel, pirított dióval, tökmaggal, filézett naranccsal. Mondom is pontosan miből és hogyan:

1. megsütöttem a tököt egy kis mézzel, majd a mikor kihűlt, felkockáztam
2. kifiléztem egy-két narancsot, megszabadítottam a hártyáitól, és félbe vágtam a gerezdeket
3. fokhagymával pici olívaolajon megpirítottam a csirkemellet Nahrin fűszersóval (és ez nem a reklám helye, csak a hozzávalókat sorolom, hogy én hogy csináltam)
4. felvágtam káposztát, jégsalátát, reszeltem rá nagy fokozaton sárgarépát
5. kifacsartam egy narancslevét kevés reszelt héjával, és ezzel a végén meglocsoltam a salátát, de már csak a tányérokan külön, hogy ne keseredjen meg az egész a héjtól.
6. amikor minden megsült és kihűlt összekavartam, picit sóztam
7. porcióztam

Ha elmúlik Karácsony...

Karácsonykor valahogy nem csúszik az írás. Olyankor annyira koncentrált az élmény, annyira sugároznak a gyerekek, hogy teljesen beszippant. Annyira nem szeretem a december 27 reggelét, amikor megszakad az élmény, és beszivárog a hétköznap. Nagyon nincs is affinitásom egyelőre, hogy beszámoljak rólu(n)k, annyira cukik voltak. Lehet, hogy pár nap múlva kanyarítok egy bejegyzést, de tényleg csak az utókornak, hogy felidézhető legyen az élmény.

Ami viszont kiteregethető, mert engedélyt is kértem rá, az a kislány, akinek hatalmas örömet hozott Az álomtündér, és ezzel együtt nekem is :)) 

úgy tűnik, működik... ;-)

Kívánom Mindenkinek!

Mandulás cantucci(ni) - letölthető süticímkével

Este ez is elkészült a mézes mellett. Erősen ajánlom. Évekkel ezelőtti NLC recept.

Fotó: Sanyikám  Kató Eszter

Hozzávalók:
50 dkg finomliszt
3 tojás
15 dkg cukor
12 dkg vaj
1 tk sütőpor
1 citrom reszelt héja
1 bő marék mandula

Elkészítés:

A sütőporos lisztet összedolgozom a vajjal. A tojást jó néhány perc munkával habosra verem a cukorral. Belereszelem a citrom héját. Az egészet alaposan összedolgozom. A héjas mandulát egy szakácskéssel kicsit megvagdosom, és a tésztához gyúrom. Előkészítek egy sütőpapíros tepsit. A tésztából egy nagy hengert gyúrok., amelyet úgy hét-nyolc darabra vágok. A darabokat szép, téglára emlékeztető darabokra formázom.

Sütőpapíros tepsire fektetem, és 10 percre beteszem a 200 fokra előmelegített sütőbe. Amikor már kicsit kezd színesedni, akko kiszedem, szeltelem, és még 5-6 percre visszateszem sülni.

Frissen magában vagy kávéhoz, kakaóhoz mennyei. Ha maradna belőle, akkor dobozban sokáig eláll.

Fotó: Sanyikám  Kató Eszter

Sejtettem, hogy gyerekkel szép az élet

ez nem mai kép, hanem vasárnapi, de itt is legyen meg

De hogy ennyire nagyon rettenetesen cukik tudnak lenni, és hogy lesznek is..., max reméltem a felét.

Mózi egy-két hete nagyon önálló, és élvezi, én meg hagyom. Kérdezi, mi hogy működik, egyedül használja a mikrót, ő itt készíti a teát. Hámoz, szeletel, vág, mosogat (!!). Odatolja a hűtőhöz a széket, és kipakol, bepakol. Ma úgy értünk haza késő délután az oviból, hogy becuccolva lelkesen mondja, hogy ő szeretne Lolának főzni, meg nekünk vacsira mártogatót. Egyedül a főzőlapot kapcsoltam be, és a turmixoláshoz öntöttem bele egy magasfalú edénybe a cuccot, hogy boldoguljon. Most figyeljetek. Meghámozta a répát, krumplit. Felszeletelte, öntött rá vizet, nyomott bele egy pici olívaolajat, lefedte. Én közben a mézeshez gyúrtam be a tésztát. Amíg főtt és hűlt a répa-krumpli kombó fürödtek, fürdettem Lolát. Turmixolt, és adagolt, majd Lolikát megetettem. Amíg altattam Mózi büszkén terített, nekem vajkrémmel megkent egy pufi búzát, szeletelt rá sajtot, rejtett a sajt alá 2 mini karika cserkészkolbászt, tett a tányérra 3 csemegeuborkát, főzött teát!!!! Közösen megvacsiztunk a lobogó koszorúk mellett. Nem győzte kérdezni, hogy Anya megdicsérsz? Én meg majd' elolvadva imádtam. Lóci a vizet törölte fel a fürdőszobában fürdés után. De még itt sem volt vége. Mózi el is mosogatott!!!!

Tegnap fényvillamosoztunk (csillamos), és este az UP! animációs filmet néztük/nézték. Én Lola miatt nem igazán. Az álmok megvalósulásáról beszélgettünk este. Mondja Mózi, hogy neki az az álma, hogy mindent egyedül csináljon. Egyedül szeretné szétválogatni a ruhát, betenni a gépbe és elindítani, teregetni, Lolát etetni. Annyira rettenetesen cuki volt, ahogy ezt véresen komolyan mondta. Úgy élvezem, amikor ölelgetik, puszilgatják egymást Lócival, hogy ugye, mi jó barátok vagyunk. A szobából kilépve pedig látom, hogy mint két jótékony manócska ketten viszik a kinyitható szárítót, lesem a sarokról, ahogy felállítják. Addigra már kiszedik a nedves ruhát a gépből kosárba, és ketten együtt cipelik.... Szétömlik bennem a meghatottság, hogy mitől és hogyan lehetnek nekem a legtökéletesebb gyerekeim. Még most is rendesen meghat. Nekem ez az egész adventi időszak maga volt a karácsony. Nem is kell pont az ire

Emlékeztek erre?

Októberben egyszer nagyon kialudtam magam, és reggel gyorsan összedobtam egy papír fényképezőgépet. Valójában azért kellett, mert szerettem volna a méreteket, arányokat látni mielőtt megvalósíttatom fából. Papírból fakarika ;-). Vannak még fokozatok. Jövőre kiöntetem vasból. Na jó nem. Szívlelem a természetes anyagokat, közte a fát. Különösen a szép erezetű, csontsimára csiszoltat. Körte, cseresznye, öregfa, bőr és egyszerűség, minimalizmus mindenek felett. Szívem szerint a játékok többsége ilyen lenne itthon. Szerencsére van is sok hasonló belőle. Ebből is lesz még több :). Hamarosan a webshopban szépen befotózva. Független a karácsonytól, csak mostanára kerekedett ki a projekt.

Az ünnepi terítős poszt utózöngéje

Ezeket a gyönyörű, ízléses képeket ma délelőtt kaptam válaszul a terítős posztra. Kedvemre való és jó nagy öröm így mára :). Szülinapi ebéd készül egy hadsereg számára ;-)

Slow Karácsony - körülményekhez képest ;-)

Miután 2 órán keresztül altattam Lolát, és frusztrált a gondolat, hogy azt hittem mennyi mindent megcsinálok vagy olvasok helyette, jól megfogalmazódott  Bennem, hogy bár én szeretek nagyon karácsonyra készülni, de immár elérkezett a pillanat, hogy nem megy úgy mint korábban. Nem szeretek erőlködve készülni. Mármint erőlködök máskor is, de az jól esik. Ez most nem. Nem úgy. Holnap felülök a fiúkkal a fény villamosra, egész nap kirakózok és a matrac pumpával autót szerelek, és eleresztem a gyeplőt, és széttárt kézzel hagyom, hogy úszóhártyáimat csiklandozza és kibontott hajamat fújja a szél.

Szép Álmokat, megyek Lolát altatni... Megint

Home Alone

Szabadságra mentem. Holnap délelőttig ma délután hattól. Úgy is érzem magam. Az a pár dolog, amit beterveztem mára azért remélem megvalósul, és nem csak bámulom örömömben a négy falat. Fiúk Mamánál alszanak, nem sok ilyen volt még, hogy párhuzamosan nincs semmi városon kívüli apropónk. Lolika megy is a kádba, és zuttyan az ágyba :D. Sári-anyu (by Zsófi) meg csak feltalálja magát nagy nehezen.

December 14.

Tegnap délutánra annyira felspannoltam magam szépen fokozatosan több dolog miatt is, hogy megint úgy éreztem, ide nekem az oroszlánt is. Olyan extrán jó kedvem lett, és ezt tetőzve elkezdett hullani a hó, így indultam a fiúkért az oviba és a karácsonyi kézműves délutánra. Nyáron költöztünk ki a belvárosból, és akkor azt hittem, nem fogom jobban szeretni semminél a sárga napraforgós, kukoricatáblás ki-bevezető utat Debrecenből/be. Aztán ahogy a hidegben először lettek olyan igazán deresek a fák, és eltűntek fokozatosan a kukoricák, napraforgók (cserébe kiderül, mily' sok tanya van elrejtve az útmentén, csak nem látszottak ki nyáron :)) és először csusszant meg alattam a körforgalom, akkor reméltem, hogy lesz ez még ennél is szebb. És igen. Úgy megörültem a hóesésnek, mint egy kisgyerek. Még így is, hogy vezetni kell, és csúszik alattam az út, nő a belvárosi forgalom és latyak. De itt kint nem annyira. 

A kézműves délutánt nem tudtam igazán úgy befogadni, mint a korábbi években. A fiúk úgy nyüzsögtek (Mózi a  hó miatt akart folyamatosan kimenni, Lóci meg minden áron ragasztópisztolyozni szeretett volna), hogy nagyon örültem, hogy Lolát legalább lepasszoltam, mert így is kevés voltam kettőjükre. Ilyenkor, meg főleg ha Lola is ott van, mint az őszi alkotós napon, akkor nosztalgiával, és valljuk be kicsi féltékeny lenézéssel figyelem azokat a párokat, ahol egy gyerekre jut 2 szülő, és egymást űberelve "tojtatják" a gyereket :). Alkottunk is. Lócika volt a legcukibb a mézes díszítéssel. Ő ugye elég erősen szénhidrát függő, de mindig engedélykérőn rám néz a hatalmas barna szemeivel, és mutatja a kezével, hogy hányat szeretne éppen miből enni. Igazi alku kezdődik. Mutat négyet (általában) lefogva a másik kezével a felemelkedő ötödik ujját :))), én mondok kettőt, és végül megállapodunk háromban. Úgy díszítette a mézest, hogy a habzsákot megfogta, feltornyozott a mézesre egy masszív adag cukormázat, és amikor elkészült a három, meg egyet közösen is díszítettünk, akkor komótosan neki fogott, és elfogyasztotta. Általában úgy szokta kezdeni, hogy Apának is félre tesz belőle. Cukor, csoki, olvadós rágó, mézes stb. De nem bírja ki, és zutty benyeli, megnyugtatva a lelkiismeretét, hogy majd csinál újat Apának. Átröppentünk asztaldíszt készíteni. Itt esett áldozatul a ragasztópisztolynak. Nem egyből. Mikor egy-egy centrális kompozíció elkészült, jött a karácsonyi éneklés mindenki kezében egy-egy gyertyával. Az én ölemben ficergett Lóci, kezemben egy kis gyertyával. Mellettem Mózi szintén egy gyertyával. Előttünk meg kellett gyújtani az új díszeket összesen 6 gyertyával, és még gyorsan átadta Mózi meg Lóci is a csillagszórót, mert megijedtek a szikrától.... Szerencsére egymást nem csipkedték, de folyamatosan nyulkáltak ezért azért az asztalon, szurkoltam, hogy lángot ne kapjunk, közben a háttérben (én csak a háttérben éltem meg sajnos) gitározott egy apuka, s énekeltünk/tek karácsonyi dalokat... Már akkor picit éreztem, hogy de jó lenne ezt fele ilyen szétesetten csinálni, ezután mentek ki az udvarra páran, és jött be ordítva csorgó nyállal Mózi, hogy lefagyott a keze a hóban (mondanom sem kell, nem akart kesztyűt venni - grrrr), majd amíg melegítettem a kezét a csap alatt, Lóci megégette az ujját. Ő nem sírt, csak pituszkálta, dörzsölgette, és azt hitte a hólyagra, hogy ragasztó, azt próbálta letépni. Mondtam, hogy Lócika az hólyag, nem ragasztó, és .... rázendített nagyon. Végig amíg öltöztünk, szedelőzködtünk 100 réteget, addig ordított cukormázas-mézes maradványos szájjal, én meg éreztem, hogy jujjjj, kezd sok lenni úgy a minden. Hogy most jött el mindhármónk decemberi életében az apátlanság állapota és frusztrációja. Mindeközben ember is küzd nagyon. Olyankor érzem, hogy nekünk igazán könnyű és derűs a decemberünk... És valóban az, csak olykor kicsúcsosodik, és mint a kukta kiadjuk a fáradt gőzt. Minden sokkal hosszabb idő, sokkal kevésbé hallom magam. Ez csak úgy megy, hogy ilyenkor 70-80-90 százalékban a gyerekeké vagyok. Miután Lolát felszedtük és hazaértünk, ki akartunk menni az első hóba szánkózni negyed 8-kor. Adott az első hó, a szép havas táj és utca, adott 2 szánkó, egy babakocsi (mert a szánkóra nincs még felszerelve a babaülőke, és végig nem mertem a gyerekekre bízni Lolát a szánkón), 3 gyerek és egy szülő, akinek nincs éppen kondija... 2 fiút húztam futva, amíg bírtam, közben másik kézzel toltam Lolát a babakocsiban :))). Na itt kanyarodott megint vissza a jókedvem. 8-kor mentünk be, vacsi, fürdés, mese, fektetés, altatás egyszer-kétszer. Ilyenkor vagy bírom éjfélig még a napot vagy bezuhanok az ágyba Lolával. Megint nem tud este egyedül elaludni, nem is erőltetem most. Reggelente előfordul (hétfőn-kedden és hétvégén is), hogy Mózi ébreszt fél 8 előtt hiába csörög a telefon... Ma pedig mindenki itthon van csütörtök ellenére, mert Lóci mostanra különösen köhög és taknyos. 

Mózi beköltözött a kamrába, és rendíthetetlenül pucolja a vitamint,
főzi a teát

háttérben a tegnapi alkotások és a mai  :)

Az álomtündér

Lola-kommandó

Sokszor híján vagyok az elégedettségnek önmagammal szemben, de rengeteget kupálódtam, és hagytam még teret a fejlődésnek... 

Megkeresett egy anyuka, hogy szeretne megkérdezni, bevállalok-e egy Álomtündér varrást kép alapján. Mészáros Borinak van egy mesekönyve - mondanom sem kell Az álomtündér - és abból szeretné a kislányának megvarratni. Szeretem az ilyen felkéréseket még ha bennem is van a félsz, hogy vajon hogy sikerül, és tetszeni fog-e főleg mert egyből én sem látom a végét. Aztán nekiduráltam magam. Nem akartam 2 dimenziós vagy Tilda design babát, én akartam egyedül. Úgy akarom, ahogy akarom! - mondta Dóri kislányként, és a napokban Lóci is ;-). Az összes mozzanatánál elégedett voltam az eredménnyel. A feje volt a legfélelmetesebb, mert ugye az elviszi az egész karaktert. Szemet is rendeltem hozzá, hogy még jobb legyen Azt az elején eldöntöttem vagy "eleresztettem" a görcsöt, hogy pont olyat csináljak, mint a képen. És szerintem nagyon kedves lett. Számomra biztos. Talán, mert ezt is én szültem, és ebben ugye jó vagyok ;-). Ráadásul 60 cm-es leánygyermeknek adtam életet. Lola ha meglátja egyből vigyorog rá, le is piszkálta a fotelből, mert felállt (!!) érte. Hogy meg legyen róla a kép házi köntösben, felcsatolom. Majd a varázspálcával és a kis szütyőjével is csattintok róla egyet. Utána megírom az örökbeadási szerződést...

kép a könyvből

Lola és az álomtündér

Na halljátok... ;-)

Felrobbantottuk a FB chatet az Ötyékkel. Nem is tudom, miért kóricáltunk át erre a platformra, mikor ezt viberen szoktuk űzni négyen. Egyre jobban élvezem, hogy mi négyen, négyen tűzön-vízen-réten, annyira mások vagyunk. Vannak igaz bizonyos ismérvek alapján közös metszéspontok mindenkinél minden irányban (rajzolok is majd erről egy halmazábrát), de nem homogén a társaság. Ahogy öregszem annál jobban derülök magunkon egy-egy vita kapcsán. Én és Kata eléggé azok a típusok vagyunk, akik erős érzelmekkel és indulatokkal vannak jelen, bár rengeteget nőttünk a témához. Nehezen tudjuk az ajtó előtt letenni a vérmérsékletünket. Abból már kinőttünk, hogy sértődésig fajuljanak a dolgok (sőt nem is igazán emlékszem ilyen estre), mindenki ismeri a másik gyengéit, én a magamét a legjobban, és tudom, hogy nem szabad ezeket komolyan venni, nem kell ráerőszakolnom másra az én szemüvegemet, úgy is kancsik lennétek benne. Most éppen az egyik legmegosztóbb téma volt terítéken. Nem, nem a szoptatás, és nem is gyerek. De majdnem. Kis kedvencek. Pontosabban: kutya étteremben. Való-e, kell-e vagy sem? És hiába zártuk le többször a témát, csak odakanyarított minket az út. Vannak fokozatok. Beülős pincéres étterem vagy bistro, kicsi vagy nagy, netán vegán vagy nem... Szerintetek? Titeket zavarna/nem zavarna? Nálatok, laknak-e állatok?

Rumini - könyvélmény, ... mert szeretjük

Annyira szeretek mesét olvasni. Azon veszem észre magam, ha nekem is teszik egy mese, hogy nem csupán felolvasom tudatos hangszín váltakozások közepette, hanem gesztikulálok is akaratlanul, hangutánzom a történet háttérzajait és kizárok minden külső eseményt, sőt zavar, ha nem tudok nyugodalmasan mesélni (az adventi kalendáriumba az angyal hozott mese-gyertyát, így most már azt is meggyújtjuk). Az biztos, hogy ennyire spontán a 100. ugyanazon mese nem hoz lázba, de Berg Judit Ruminije igen :). Élvezem, hogy csak itt-ott van grafit rajz (ráadásul tetszik Kálmán Anna munkája) és Mózit is annyira beszippantja, hogy mozdulatlanul mozizik mellettem. Lócinak még ez hosszú és talán nehéz. Ő hol becsatlakozik, hol eltűnik és játszik közben. Mi pedig Ruminit olvasunk reggel ovi előtt és este elalvás előtt, hétvégén nap közben is. Egy szeretnivaló csavargó kisegérről szól, aki hajósinas lesz. Tetszik az egész kerek történet, a karakterek kidolgozása, ami a többi könyvön is végigfut, visszaköszön (legalábbis kettőn már biztos, és még Lócika is boldogan hallja őket újra, hogy benne vannak, mert a másik Ruminiben is ott voltak, Anya!!! :)). Tetszik az egérke jelleme. Tetszik, hogy nem nevelni akar a könyv és bújtatva nem az a küldetése, hogy népség katonaságot faragjon az olvasóból vagy hallgatóságból, vagy bűntudatot keltsen, hogy nem olyan pedáns és tökéletes és szorgalmas "kisdobos", hanem csintalan, gyermeki szinten szabálysértő (kíváncsi és ösztönös) őszinte gyerek, akire cüccöghetne a szomszéd Rózsika néni, hogy milyen neveletlen, hangos és szófogadatlan. Ezen túl az egerek jellemétől sem fosztja meg, mert visszaköszönő momentum, hogy a kamrában köt ki, és dézsmálja a Szélkirálynő hajó rakományát, élelmiszerkészletét. Rumini eszes, agyafúrt, leleményes, ötletes, de teli a könyv gyerekeknek való csodakellékekkel, amik olyan pöpecül vannak adagolva, hogy fel sem tűnik, hogy ilyen a valóságban nem létezik: láthatatlanná tevő kalap, vascsöppentő, látó szelence, elszakíthatatlan fonál :)). Szóval izgalmas és humoros. pont

Biztosan kell hozzá egy hasonlóan gyermeki lelkületű felnőtt, mint én, aki értékeli, de napját nem tudom, mikor olvastam ennyire élvezetes gyerekirodalmat, ami sehol nem sántít (szerintem)... Mama vette meg az első részt, csak úgy, mert neki is javasolta barátnő-nagymama, hogy az unokája imádja. Én voltam a legboldogabb, mikor kiderült, hogy van ennek folytatása is. Meghozta természetesen a Mikulás, sőt jut Karácsonyra is belőle. Rumini és Lengemesék is. A Lengemesét a Nőklapja Advent számából bogarásztuk ki, és teljesen véletlenül tűnt fel, hogy az is Berg Judit. Nekünk ezek az első könyveink Tőle a Maszaton kívül, de ezt tuti, hogy beemelném a kötelező olvasmányok közé. Ezt élmény olvasni egy kis iskolásnak. Menet közben sokszor felsejlik, hogy honnan ez a rengeteg jó önálló ötlet a szereplőkre, a helyszínre, az egész összefüggő lazán szőtt cselekményre. Mert természetesnek hat, hogy ez létezik, nem mese. Egységes a nyelvezete. Ha 5-6 éves gyereknek tuti-ajándékot kerestek (talán kisfiúk jobban előnyben, mert kalózos, sárkányos, kincses szigetes, zúzmara törpés a történet), akkor RUMINI. Ráadásul folytatásos, szóval telitalálat. Olyat szeretek ajánlani itt az oldalon, ami nekem/nekünk tetszik, bevált, kipróbáltuk, mi vagyunk. Hát ez most megint ilyen. 2007-ben az év gyermekkönyve címet is elnyerte, sőt a pestiek élvezhetik a Rumini Játszóteret az első kerületi Mária téren, ahol a helyszínek elevenednek meg. Hova megyünk legközelebb, ha Pesten járunk? 

És milyen társasjátékot kapnak a fiúk karácsonyra? .... Pontosan. 

Kultúr Rovat 2 percünket olvastátok. 

Néha figyelem magam tudatosan, hogy mik azok a pontok, amikor szó szerint szétömlik bennem a gyerekek iránti elfogultságom és imádatom. Pl ha benézek az asztal alá... Mennyire kevés kell nekem :) 

jó játék a müzlis papír :)

De az is rendszeres, amikor lefekvés előtt bekukkantok a fiúkhoz, hogy nem lógnak-e le, be vannak-e takarózva.

Baba készül. Pontosabban szólva Tündér. Szabad kezet kaptam egy kép erejéig, a prototípus már kész, most élesítem. Mutatom majd. Még lehet, Lolának is készül belőle Karácsonyra.

Adventi kalendárium idei változata

Októberben megörültem egy ágyrácsos ötletnek, hogy nem kell fúrnom, szögelnem, és felhasználhatom az ötletet kalendárium tartónak, lett is belőle megvalósulás. Az angyalok mindenhol velünk élnek, ezt is ők szokták hozni december elején, hogy számlálható, átlátható legyen a beláthatatlan várakozás. Reggel ide vezet az első álmos szemű, gyűrött arcú utuk :).

Terülj-terülj asztalkám!

 

Kihagyom a magas labdát, hogy azzal kezdjem az ünnepi asztalterítös posztot, hogy bejátszom a Pretty Woman erre vonatkozó villahegy számlálgató jelenetét a csiga reptetéssel. Van nekem olyan kiművelt olvasótáborom, hogy beugrik Nektek anélkül is ;-). VISZONT, nem voltam tisztában néhány evőeszköz mesterségének címerével, már csak ezért utána néztem, és átrajzoltam az asztali ügyek 'térképét'. Hogy a sok-sok villa és kés pontosan melyik, és honnan haladunk merre. Nem csak egy elegánsabb étteremben találkozhatunk az átlagosnál több evőeszközzel, de megeshet az is, hogy olyan vendégeknek adunk vacsorát, ahol ez "alaptudomány". 

Adjátok meg a módját a terítésnek. Gyűrjétek össze, és kukába a kolbászzsíros húsboltos papírral, száműzzétek a praktikus műanyagokat, fújjátok le a port az ünnepi étkészletről, keményítsetek damaszt abroszt és textil szalvétákat. Köhömmm... Vagy válasszatok valami hasonlóan praktikus, ünnepi mintás megoldást a drogériából ;-).

Kapaszkodjatok meg! Jó ötletek terítéshez. Ne érezd kötelezőnek, a karácsonyi hangulat nem ezen fog múlni, de a készülődés, várakozás, a hétköznapi dolgoktól való eltávolodás okozhat kellemes, jó érzéseket. Komolyan.

egyszerű, illatos ültetőkártya

Mire lesz szükséged?

asztalterítő - indulj ki egy egyszerű, de annál nagyszerűbb egyszínű abroszból. abból még sosem volt baj. ne borzold a kedélyeket, ne válassz nejlont és viaszkos vásznat... igény szerint erre mindig tehetsz dekorhoz passzoló futót

tányérok - azt mondom, mintás vagy sima egyre megy, de legyen az összes egy készletből való. felejtsd el a műanyag dobozfedőket, tiszteld meg a csontokat, "mócsingokat" is valami szép darabbal. az ültető és zsemletányér, de még a kávés csésze is egy családból való legyen.

poharak - mosd el, töröld el alaposan. itt a legfontosabb a ragyogás, ne csússzon rajta ujjlenyomat, ne száradjon rá vízcsepp.

komplett evőeszközkészlet - Nagykés, halkés, salátás villa, kávéskanál, ha teheted itt is egy szettből dolgozz. viszont egy-egy patinás szedőkanál, tortakanál gyönyörű míves markolattal megtöri a steril etikett modort. terítésnél vedd figyelembe a fogások sorrendjét, mert kívülről befelé haladunk.

fűszertartók - bár egyszer azt hallottam, hogy nem szabad/illik utána fűszerezni, sózni az ételnek, mert egy kész festménybe sem nyúlunk bele, ha valamelyik része nem tetszik. most talán tehetünk kivételt ;-)

innen

asztaldísz - ebbe beleszámít az ültetőkártya, a központi asztaldísz vagy egy-egy személyre szabott, tányérba, székre, teríték mellé elhelyezett kiegészítő. vigyázzatok, hogy ne legyen too much. köszönjenek vissza a korábbi színek, anyagok. Ügyeljetek rá, hogy annyira pakoljátok tele az asztalt, hogy személyenként 50-60 cm hellyel gazdálkodhasson mindenki és ne legyenek magasak a díszítő elemek. jó látni a karácsonykor előkerülő rég nem látott rokont, lássuk a szomszédot vagy a szemben ülőt. Ja, természetesen gyerek esetén férjen fel a komplett kisvonat, hintaló, G.I Joe, póni ház

szalvéta, asztalkendő - gyorsan eloszlatom a fogalombeli félreértést. A kettő nem egymás szinonimája, funkcióban sem. az asztalkendőbe nem törölközünk, az a ruhánkat hivatott megvédeni a pecséttől. igaz már nem rokokó meg barokk ruhában, 10 kg csipkével és rojttal-fodorral megáldva étkezünk, a szokása fennmaradt. nem kell nyakba akasztani, elegendő a térdünkre teríteni, hogy felfogja a morzsát, ne pucoljunk szemüveget, evőeszközt valamint ne fényesítsük a tablet tapipadját se vele. használat után tegyük a tányér mellé, és ne csábuljunk el az étteremben, szállodában, hogy egyenesen a táskába csúsztassuk, majd jövőre otthon bűntudattal telve használjuk... 

kézzel horgolt macis csörgő innen

szalvéta: öreg iskola szerint helye a baloldalon a villa alatt. GONE WITH THE WIND... új szelek fújnak, ahol a jobb oldalra kerül a kés és kanál alá, hiszen a pohár is jobbról helyezkedik el, kényelmesebb ivás előtt erre az oldalra nyúlni. igen, mert a szalvéta eredeti szerepe nem a maszatos kéz és száj törölgetése, hanem a zsíros, rúzsfoltos ajkak leitatását ivás előtt. nincs annál gusztustalanabb, mint a pohár szélén megkapaszkodó tejfölös szaft, maszat. nem beszélve a benne úszó menüről. gyerekeknél megbocsátható :)). szakállas, bajszos férfiak esetén, akik különös gondot fordítanak férfiúi ékességükre, biztosan szükségük lesz egy alapos törülközésre. (szakáll ápolásról is hamarosan). nekik szabad.

ezen túl ne tépkedjük galacsinra, ne fújjuk bele az orrunkat.

Szeretek díszíteni. Inkább apróságokkal, bogártávlatban szigetszerűen, ablakon, asztalon, falon, ajtón. A ház masszív fényfüzérrel való elöntése nem a mi világunk. Szeretem, ha az oldalon saját fotók is szerepelnek, nem csak lementett újrapinelt képek Kipróbálom, és bátran ajánlom. Így telt az egyik délelőttünk teríték és ültetőkártya fotózással, készítéssel. Mert ez a része is annyira jó. Igazán nekem való. Sanyikám pedig csitteg-csattog. Köszönöm Neki, jó páros vagyunk.

ünnepi koszorú innen

forrás: itt és itt

Annyira szeretem Mikulást

Meg a gyerekeket, hogy hisznek benne, és meglepetést lehet okozni vele. Nem felejtem el Mózi tavalyi mozdulatát, amivel felfedezte, hogy itt járt éjszaka. Korábbi években a konyhába jött, és ők a belső szobában aludtak, így nem állt fenn a veszélye, hogy épp meglepnek minket miközben a csizmaszárba tömünk. Idén Mózi beszaladt a szokásos IKEA fellépővel a szobájukba a két ablak közé, hogy ide készíti a kekszet és vizet (hátha laktóz érzékeny az öreg ;-)), sőt a kekszes tálba beleállított egy rénszarvas agancs hajráfot, amire jó sok csilingelő kolomp is volt ragasztva. A két ablak közé kifeszített damilra - biztos, ami biztos - felfűztek 6 csengettyűt is... Az állatos kekszeken kívül 3 db torok cukor és egy törpikés szőlőcukor is várta, mert hidegről érkezik, hidegbe megy, be ne rekedjen szegény :). Az ő csizmájukon túl bekerült a Lola kis fehér lábbelije is. Nem kockáztatom már a reggeleket, hajnalokat, este úgy fekszünk, hogy bekészítünk mindent. Most azért volt bennem izgalom, amíg a zörgős zacskókat beállítottam, kimarkoltam a kekszet a csörgő akadályok közül és kivittem kiinni a vizet, majd vissza. Ilyenkor hangosabban zörög a celofán és sehogy sem akar megállni a csomag a mandarinokon... Végül nem kelt fel egyikőjük sem. Csak hajnal 2-kor Mózi, 5-kor Lóci. Sajnáltam, hogy azt az első reakciót idén nem láttam a szemükön, de videó idén is készült. Pár napig csokit reggeliznek csokival, mert az oviban is járt Télapó, nagyon feldobva robbantak a nyakamba, amikor megérkeztünk értük. Itthon pedig bontogatják az adventi kalendáriumot, amibe nem sikerült megvalósítanom minden elképzelésemet, így marad ötlet jövőre is. Már ami a meglepetést illeti és nem a kivitelezést. Még arról nem is csatoltam fotót, pótlom hamarosan, mert egy egész ÉVA ADVENT magazinnyit fotóztunk :D. Na jó, nem pont, de vannak ígéretesek, amiket pakolok majd hamarosan.

Mózi terített a Mikulásnak :)
(Lócika lábujja lóg bele a képbe...)