Ma reggel kilenckor már majdnem szögre akasztottam az anyuka jelmezemet, mert azt hiszem fáradt vagyok. Ilyenkor nem tudom olyan alázattal és megadással űzni az anyaságot. Hiába tudom és érzem, hogy nem követ el senki egekbe kiáltót, főleg nem ellenem, akkor is nehezen veszem az akadályokat, és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem PROBLÉMÁNAK látom a MEGOLDÁSRA VÁRÓ FELADATOKAT.
Mózi nagyfiú négy nap bölcsi utána megadta magát A 38,5 fokos láznak és A Sűrű Zöld Takonynak. Ami lehet, nem is a "bőcse" hozadéka, hanem a Kis Mandula cukrászdáé, ahol volt egy beteg gyerek a játszadozóban (ne kérdezzétek, minek hoz el anyuka egy beteg gyereket a nem kötelező cukrászdai gyermek elkülönítőbe...), és Kende is lerottyant.
A hétvégét Pesten töltöttem a lányokkal, és Eszter babával meg Lócival. Nagyon jól sikerült, kikapcsolt, és feltöltött a csajos csevej, a Margitszigeti futás, a menyasszonyi ruhaszalon látogatás, az elmaradhatatlan IKEA, eszegetés, arcmasszázs, jaaaaj stb. A gyerekek nagyon jó fejek voltak, novemberben ha minden jól megy három baba is lesz Kiskata háza táján :).
Szerintem ezt követően nem sikerült felvennem újból a fordulatszámot, és nem segít Szeszélyes Április sem.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése