
Nem így történt. Egy hetet megint itthon volt láz, csúnya köhögés és takony miatt. Tegnap újra kifutott a porondra. Ott is aludt, ott is uzsonnázott. Azért ennyire nem megy könnyen, mint leírva, de csak belejövünk. Reggel sír, hogy nem megyünk, utána, mint aki tudja a dolgát, és a helyzetébe beletörődik, mossa a kis kezét, törölközik, fésülködik (!), aztán a puszinál rákezd, hogy Hazaaa, nem bölcsibe.
Olyan rettentő cuki volt. Az üzenőfüzetbe Márti néni írt anyák napi verset, meg ragasztott virágot a nagymamáknak és az anyukának is. Csak az orvosi rendelőben olvastam el, amíg vártam hogy Lócival bebocsátást nyerjünk, és hát még így is megkönnyeztem :). Mi lesz itt később...
Mentovics Éva: A legdrágább anyukának
Ezernyi kis apró jellel
tudattam, hogy létezem.
Számlálgattad a napokat,
vajon mikor érkezem?
Később aztán ágyam mellett
álmot hozott szép dalod.
Hogyha néha nyűgös voltam,
karod lágyan ringatott.
tudattam, hogy létezem.
Számlálgattad a napokat,
vajon mikor érkezem?
Később aztán ágyam mellett
álmot hozott szép dalod.
Hogyha néha nyűgös voltam,
karod lágyan ringatott.
Mint napfény a fellegek közt,
szivárvány a rét felett,
úgy hinted szét éltet adó,
melengető fényedet.
Akárhányszor születnék is,
nem kellene más nekem,
azt kívánnám századszor is,
mindig, mindig légy velem.
Kezemben e kis virággal
tiszta szívből kiáltom:
Te vagy nekem a legdrágább
Anyuka a világon.
szivárvány a rét felett,
úgy hinted szét éltet adó,
melengető fényedet.
Akárhányszor születnék is,
nem kellene más nekem,
azt kívánnám századszor is,
mindig, mindig légy velem.
Kezemben e kis virággal
tiszta szívből kiáltom:
Te vagy nekem a legdrágább
Anyuka a világon.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése