ÖTYE

Egyre több poszt tűnik el a süllyesztőben, mert mindig történik valami aktuálisabb mielőtt kiszedném a centrifugából, és idecsipeszelném...

Tegnap este (vagy inkább ma éjjel) már majdnem nekiláttam bejegyzést faragni, mert úgy fel voltam villanyozva. Végül mégis takarodót fújtam :). Említettem pár poszttal korábban, hogy öregszünk, és ÖTYÉ-t tartunk. Úgy fel tudja vetni az energiaszintemet, hogy a kockázatok és mellékhatások elkerülése érdekében vény nélküli gyógyhatású készítménnyé léptetném elő. Most pedig, ha mindenki elmorzsolt egy sós könnycseppet a szeme sarkában a meghatottságtól... mondom, hogy a tegnapi ÖTYE különkiadás volt. Az elsőt nálunk tartottuk jobb híján, mikor Attila nem volt itthon, és a gyerekek beszunyáltak. Majd következett Marikánál, Eszternél, mikor Gyula squasholt. Azóta pedig basic tyúkollá változott a Gambrinus Gastro (GG) ;-). Ilyenkor aztán igazi asszonyokba való témák kerülnek terítékre, lassan a nokedli csöszölésig, és csigatészta söndörgetésig is eljutunk. Nem is az a lényeg, hanem hogy kacarászunk a 4 fal között, az asztal felett/alatt :D.

A különkiadás minősítést Sanyikámnak köszönhetjük, hiszen krisztusi korba lépett. Túl sok időnk nem volt Marikával, de nem is akartuk túlspilázni a dolgot, csak lazzer ünnepi hangulatot teremteni. Azt kell, hogy mondjam, jól sikerült :). Mivel ilyenkorra túl vagyunk általában 2 vacsorán, Marikánál már csak az övét fogyasztjuk. Nem akartuk lelőni a poént, hogy megkérjük Esztert, ne vacsizzon, inkább készült egy tartalmas, de könnyű saláta a Runner's magazinból, Marika pedig kreált egy baromi szép, finom és egészséges túrótorta félét eperrel és eperlekvárral, házi műzlivel...

Általában Eszter szokott hamarabb odaérni (Ő csak 1 gyereket fektet), de most igyekeztem én is. Ahogy ilyenkor lenni kell, Lóci nem alszik el (a napokban egyébként sem akar este, csak áll, és ordít, ha kiveszem, koala maci módjára körbe kulcsolja a derekam a lábával - ameddig ér - és kapaszkodik kimelegedve, majd elpilled. viszont, amint süllyesztem az ágy mélyébe, újból kezdi). Attila volt a felmentősereg, mint egyébként is. Robogtam át, hogy a díszítést felakasszam, de kiderült, hogy Eszter is csúszásban van, így kényelmesen elkészültünk. A legjobb pedig, hogy nem sejtett semmit! Hallod, Attila ;-)!? 

Olyan jól sikerült, hogy 1-kor jöttünk el, de addigra már a GG ura többször kicsoszogott köntösben némi utalásként, hogy ideje lenne a tyúkoknak V-alakban hazaszállingóznia. Különösen derűs az út hazáig, vigyorogva jövök, és olyan távolinak hat egy-egy Világgámegyek Expedíciónak a fontolgatása. Na, nem mintha mostanában lett volna ilyen. Tobzódok a kímélő élet- és bánásmódban, programokban, ráadásul hazaérve, és belépve a szobába Lóci, mint egy kis szurikáta kidugja a fejét a paplan alól Attila mellől, majd miután visszarendszereztem a megfelelő kartotékba, épp csak bevackolom magam, nyílik az ajtó újból, jön Mózi: Óóó, szia Anya!!! Nem baj, ha kimegyek pisilni?

Hogy lenne baj? Ilyenkor különösen a hónom alá gyűjteném a csibéimet, és az emberrel közösen a nagy bárkában eveznék még sokáig.