Ma reggel Mózival cérnát hajkurásztunk, egy idő után már csak telefonon, mert látszott, hogy fölösleges Debrecenben. Amivel próbáltam tegnap dolgozni, azt nem éreztem tökéletesnek. Eddig nem varrtam még 100% hernyóselymet, és szerettem volna megadni a módját.
A téren pizzás csigáztunk (legiknább csak Mózi), könyvvel a hóna alatt járkál mostanában, és ha valahol megállunk, vagy leülünk, akkor olvas (!!). Ezt is megértük. Távol állunk még attól, hogy itthon falja a könyveket, de rendeltem neki egy Harry Potteres horgolt könyvjelzőt, az ágyba is befektette a könnyvel együtt :))).
Itthon rokkant kocsikból tunningolt gépeket néz(nek) youtube-on, hangosan kacagva, és úgy érzem betette lábát hozzánk a sebesség iránti áhítat. Aminek annyira nem örülök. Nyilván :). Én a lassú, aki a lejtőn is fékezve gurult bicajjal a kerótúrákon, míg Sanyikám csapatta 50-60-nal... :D.

Lehet, ez a visszaszámláló nem is volt olyan jó ötlet, mert annyira éles határt, kerítést állítottam, és minden idegszálam már ezen a témán legel, hogy elég lett volna az uccsó 5 napban beizzítani :D.
Tegnap Kata is megerőssítette, hogy szombat 8-ra legyek indulásra készen. Úgy lesz ;-). Teli a lelkem-szívem dísszel, pénteken azért emlékeztessetek ;–). Ami fix, hogy kávé lesz a kezemben, anélkül egy tapottat sem.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése