Lennének még ötleteim feltalálók számára (bár lehet, rég feltalálták...) vagy a ma "divat-szakmának" számító startupperek részére. Pl egy diktafon, ami saját-gondolat-alapú. És akkor ezt itt, és most levédtem ;-). Ha valakit érdekel, nálam kopogtasson :D.
Vasalás közben mindig olyan formás bejegyzéseket szülök. Szép kerekeket, értelmeseket. Utána, mire billentyűt ér a kezem, oda az egész, és csak a szúrós váza marad.
Egyértelmű, hogy olyankor szülök képzeletbeli riportot, amikor érzelmileg is erősen érintve vagyok. Mint most a nagy vacillálásom közepette, hogy rábírjam minden porcikámat, hogy ne érezzem sz@rul magam, hogy Lócit 2 éves koránál hamarabb bölcsőde éretté nyilvánítom. Ahhoz, hogy egyről a kettőre jussak/jussunk, és ontsam magamból a bejegyzéseket, és oltári kreatív legyek, valamint kilovagolhassak egy kertes ház határaiba szeretnék részt vállalni az ezekhez vezető útból, nem csak háztartásbeli élvezője lenni. Lassan négy éve vagyok teljes munkaidős ANYA, ami valljuk be, egyrészről felmentés, másrészről full műszak. Nagyon-nagyon könnyen beletemetkeztem mert nem kellett erőlködnöm, jó vagyok benne, akárki akármit is mond :)). Bármennyire motoszkált közben bennem hullámokban, hogy valami más egyébbel párhuzamosan hasznossá kéne tenni magam, ott kb meg is rekedt a dolog. Illetve azt is be kell valljam, engem veszettül nem elégít ki a háztartás mesteri szinten való bűvölése. Ez nem inspirál, sőt :(. A félreértések elkerülése végett ez nem a családi hangulatra vonatkozik, csupán a pőre házimunkára.
Most mégis nyomom le a torkomon, hogy nem vagyok egy rettenet anya, de a legnagyobb megnyugvást az hozza, hogy Márti néni és Erzsike néni karmai közé dobom a gyereket :). Csak hozzájuk, máshoz nem.
Azért veszem megint nehezen ezt az akadályt, mert fekszem a sínen, mint egy GP aktivista, hátha megállítom vagy fékezem az időt. Nem a haverom, mindig rohan, én pedig úgy szeretném még, ha kicsik lennének a fiúk. Pont akkorák, mint most. Holnap, holnapután meg azt, hogy pont akkorák.... Ez a tudat hűsítő, hogy nem cserélném el a mai napot egy tegnapért. Valószínűleg a serkenő bajszos érettségizőket sem akarom majd másra és hátha azokat sem, amikor ciki számba fogok menni :). (Erre vonatkozólag van egy jó cikk (meg azon túl sok másik is) az uccsó Pszichológia magazinban, ami a szenvedély és addikció témákat boncolgatja...).
