Bogyó és Babóca bábok

Az ötlet nem saját, max egy kicsit feltuningolva, aprólékosabban kivitelezett. Egy kreatív anyuka adta az ötletet, hogy dekor gumiból az unásig mesélt hősöket kiszabdaljam, és pálcikával ellátva bábbá alakítsam. A mesekönyvet elvittük hétfőn a doktor nénihez, hogy amíg Lóci másféléves oltására várakozunk addig rögzítsem a figurák színét, kinézetét az alapanyag beszerzéshez. Sajnos eltűnt... a könyvünk, amíg bent voltunk az oltáson, mert valszeg kinn maradt. Úúúútálom az ilyet. Hogy hiába kérdeztük meg, hogy nem maradt-e kint vagy bent, nem látta az az egyetlen utánunk várakozó kis család. köhömm.... :((.

Így az internetre hagyatkozva körberajzoltam előbb papíron, majd felszabdaltam, és átrajzoltam dekor gumira. Nagyon ráérek :)). Gyerekek mellett semmibe nem tudok mostanába kezdeni, nekik meg olyan régen fabrikáltam bármit is. Így amíg szunyáltak, megcsináltam. A gumi darabokat felragasztottam egy mintás scrapbook kartonra, pálcika került a hátukra, és lehet mesélni, illetve őrködni a bábok felett, hogy Lóci le ne rágja valamilyen részét.

Múlt heti Tiszaszentimre

Loli szülinapja adta az apropót, hogy leutazzunk Szentimrére. Nagyon jól sikerült, leszámítva, hogy én Campus után kóma voltam...

A képeket pedig köszönjük Barnának

anya

Nem szeretnék Világot megváltani, Isten ments! Szappanoperányi közhelyet fogok elpuffogtatni, de valami miatt pár napja különös nosztalgiával, némi kámpicsorodással élek az életbe bele a gyerkőcökkel. Annyira közelinek érzem azt a sirámot, amivel visszafelé fogom vágyni ezeket a "semmittevős" szép napokat, az összes velem együtt lézengő anyuka-barátnéval, akikkel játszóterezünk, piacozunk, akik ismerik milyen érzés babakocsiban végződő felső végtaggal élni éveken keresztül, és biztatjuk egymást egy-egy nyűglődősebb időszak kapcsán, hogy szeretném átszellőztetve, újravasalva, formára hajtogatva visszapakolni ezeket a benyomásokat. Kényszert érzek, hogy kicsit magamban rendbe vágjam ezt az Anya vagyok (lassan vér-profi) dolgot, most úgy veszem észere valahol fent lebegek, és összetörpül az elmúlt idő, amiben még a szálkás élek és sarkak is csont simák, és csak azért tudom, hogy nem volt ez mindig ennyire bársony, mert emlékeztet egy-egy poszt :)). Na BUMM!

Nem vagyok egy szókimondó alkat. Már ha magamról van szó. Érzelmi intelligenciám fejlesztésre szorul. A gyerekek előtt sem koptatom  napjában a SZERETLEK szót, de ez nem jelent semmi egyéb megvonást, emocionális-ínséget számukra ;-). Amikor rongyosra puszilom őket napjában többször, akkor is inkább a 'megeszlek' szó a kézenfekvőbb (Müller Péter óta tudjuk - én biztosan, hogy a kettő kvázi ugyanaz, sőt). Mózi első "Szeretlek, Anya ."mondatán is fennakadtam, mert ezt nem itthonról hozta anno. Mama keze van a dologban ;-). Nekem ez gyomor rezgető mondat, túl sok töltést pakolok egy-egy ilyen ritka alkalmú kinyilatkoztatásba. Mózinak a napokban megeresztettem mégis, mert észre-észreveszem, hogy amikor Lócikát ajnározzák idegenek az utcán vagy akár pont én, akkor nem szól, de figyel, raktároz olyan gazdit keresünk nézéssel. Aztán ha egyből megölelgetem, akkor vagy kivágódik a kezemből vagy pont annyira bújós és koala maci, hogy a szívem megszakad milyen féltékeny lehet. Én ezt nem igen tapasztaltam meg, mert második, illetve tíz év után középső lyányka lettem, és ez megint más.
Sanyikám azt mondta/írta már többször is, hogy úgy érzi, Ő jobb ember lett Bori által. Ez bennem nem fogalmazódott így meg, én biztos jó ember voltam már előtte is :-D. Inkább tudnám hangsúlyozni azt az érzelmi döbbenetet, skála és árnyalat tágasságot, illetve ingadozást, és eddig nem sejtett indulatot, hevességet, amit pozitív és negatív irányba is képes vagyok berepülni akár 5 perc alatt is. Olyankor, ha mínuszba indulok, még azon is elgondolkozom, hogy egyáltalán nekem való-e a gyerek, de utána nyakon önt a hideg felismerés, hogy nem létezik, hogy más mindig kötélidegzettel derűsen szemléli az ivadékokat és magát. Biztosan vannak türelmesebb, kreatívabb, ügyesebben priorizáló, rendszerező, háztartást vezető, gyermeket nevelő, férfi embert elégedetté tevő asszonyok, és tuti, hogy vannak nálam türelmetlenebbek is. Ezeken egyre ritkábban rágom magam, mert bár nem takarózhatok ezzel mindig, de őszintén vállalom a gyerekek előtt is, ha nincs kedvem, ha fáradt vagyok, ha eltörött a mécses, épp annyira, mikor bugyival a fejemen kis cicát kell alakítanom. Mózi a Cica anyuka, Lóci meg a Cica apuka. Hetek óta ezt játszuk, de csak tegnap kérdezett rá Mózi, hogy engem hogy hívnak. Mondtam, hogy Cica Kornél. Kérdezte, Lócika mi. Mondtam, hogy ő meg Cica Béla. Nyilván ő volt a soros, hogy bemutatkozzon. Mi mást mondott volna, mint azt, hogy Kaka. Kérdezem, hogy Te Cica Kaka vagy? Kacagott rajta... :). Nem kell még sok.
Észrevétlenül csúsztam bele totál ebbe a pozícióba. Pontosabban már 4 éve is azt hittem, Anya a nevem és a foglalkozásom, sőt egész tök rég óta azt hiszem, hogy ez milyen jól fog nekem menni. Mózi mellett azért nagyon sokszor rácsodálkoztam, hogy Én??? Tényleg? És ez már így is marad? Akkor inkább éreztem még egy átmeneti állapotnak, és hogy minden korábbi szokásomhoz, gondolatomhoz hozzáférek hamarosan. Hát ez totál elmúlt. Kellett 2-3 év biztosan, hogy a sejtjeim is lecserélődjenek, és atomjaimban is anyává legyek. Új napirend, új rutin, új szokások, új barátok (is), új hobbi, egy részben új ember. A hosszú (jelen esetben max sajnos 1 órát jelentő) futásokat is ezért szeretem. Mert olyankor elkapok valamicskét a korábbi Sáriból is. A sorok közül úgy tűnhet, hogy ez nekem nehezen megy. Szó sincs ilyesmiről. Már most félek attól, hogy ez az állapot nem tartható fent örökké. Este énekléskor megkérdezte Mózi, mi az a pár? Mondtam, hogy Anyának Apa a párja. Neked pedig ha nagy leszel, megtetszik egy lány, akivel együtt szeretnél élni. Akkor már nem anyáékkal szeretnél.... Ezek a hangos gondolkodások és magyarázatok egyébként nekem is kellenek :)). Na de elkezdett zokogni, és ölelt nagyon, hogy ő csak velünk akar...

Kis kút, kerekes kút van az udvarunkba.
De szép barna kislány van a szomszédunkba.
Csalfa szemeimet rá se merem vetni,
Fiatal az édesanyja, azt is kell szeretni.

Ennek a kislánynak dombon van a háza.
Sudár jegenyefa van az udvarába.
Sudár jegenyefa, földre hajlik az ága,
Ennek a szép barna lánynak én leszek a párja.

Ősszel a sok tea rózsa hullajtja levelét,
Köszönöm galambom hogy eddig szerettél.
Még engem szerettél másra rá sem néztél,
Verjen meg a csillagos ég ha el felejtettél.

Ország Boltja 2014

Szeretném felhívni a figyelmeteket az idei ország boltja szavazásra, és megkérni, hogy toljatok egy voksot a Reflexshopra itt:
http://www.orszagboltja.hu/szavazas/481

Köszönjük.

Mozart és Lozart

Ha 10 perc alatt megírom a posztot, akkor egyből Nektek adom, és lefekszem délutáni durmolni,  ha nem akkor majd csak később lesz mai poszt, az alvást nem hagyom ki :)).

Regő kérdezte, hogy Lócinak mi az igazi neve (ez a Mózi és Benedek párosításból jött, mert gondolom kíváncsi volt, mint takarhat akkor ez a név :)). Juditka mondta, hogy Lőrinc. Elkerekedett szemekkel mondta, hogy ő azt hitte, LÓCÁRT. Gondolom, valahogy a Mozart-ból szőtte össze. Ami tök logikus. Van egy Mozart -> Mózink, illetve egy Lozart -> Lócink :))

Annyira kezdem könyv szerint értelmezni a gyerek mellett nincs idő háztartásra, és ne is erőlködjek vasalással, hogy laza vagyok, mint a pamut, viszont a háztartás szalad. Programolunk össze-vissza, széltében hosszában, hol Adriékkal, hol Barbiékkal, hol hatalmasat sétálunk a gyerekekkel, hogy lefárasszam őket (és vele együtt magamat is), biciklizünk, fagyizunk, játszóterezünk, szökőkutazunk a Campus tövében,

ezt csak azért, mert olllyan jó ;-)

utána felnőttként Campusozunk. Összeröffenünk Cesztivel, maradék időben varrás van. A kupi pedig kezd a körmömre égni. De most ez sem zavar. Olyan aranyos Mózi az ovi szünet alatt, ami nem tudom, hogy a sok együtt töltött időnek köszönhető vagy kicsit komolyodott, önállósodott. Lócika meg mindent próbál mondani, a szavak eleje, első szótagja stimmel is, de valami klappol teljesen. A múltkor az autóba beszállva, mondta, hogy Babóca (inkább volt Bóca), és mutogatott az autórádió irányába. Teljesen érthető volt, hogy indítsuk el a Babóca hangoskönyvet. Az hogy KAKA, APA, ANYA, OTT, MAMA, PAPA, DODÓ, BANK, TEJ, CICI, CICA, CINI (ez a Cini a makacs egérke), AUTÓ, KEKSZ, (H)INTA-PAINTA, DABDA (=labda) magától mennek, de visszaismétel ügyesen, illetve vannak fix szótagok, amiket következetesen használ a banánra, barackra, mazsolára. Szépen próbálkozik a hosszabb szavakkal, néha kivehetően sikerül is a Debrecen, Tolsztoj, enyém, add ide. Olyan hihetetlen ez még mindig nekem, hogy a kicsi sem kicsi már igazán.

Mózinak nehezen megy az esti elalvás, kijárkál(na) különböző ürüggyel, de már elég jól leredukáltam. Pisilni már csak a szoba melletti, benti fürdőbe mehet, egyedül elintézi, lefekvés előtt kell inni, enni, utána hiába alkudozik, esélye sincs. Egy időben bepróbálkozott, hogy túrta az orrát, és elém járult a "sárkány gyíkokkal", hogy töröljem zsepibe. Mondtam, hogy ezért sem kell kijönni, tépjen egy darab papírt a wc-ben, és törölje le ő. Furmányos. A múlt héten a körme "szakadt be", azt kellett kimanikűrözni. És tényleg furfangos, mert csupa olyan dolgokat szed elő, amire máskor mondom, hogy szóljon inkább nekem, és egyből levágjuk, kifújjuk, kitöröljük stb :)). Tegnap ebéd után is settenkedett még bent, meg leselkedik ki az ajtón. Mondtam, hogy bújjon vissza gyorsan. Erre nagyon nem tudott hirtelen kitalálni mást, csak annyit: Anya, azt akartam mondani, hogy..... Vigyázz magadra!

Letölthető/nyomtatható játékpénz

Lócika kiette a játék pénztárgépet itthon :). Már nincsen egyetlen ép bankó sem. Tegnap kivasaltam azt a maradékot, amit a másfél éves pénznyelő kasszafúró szájából kihalásztunk Mózival. Innen viszont egyenes út vezetett a 'pénzmosásig, pénzgyártásig'. Csatolom, hátha Ti is találkoztatok házon belül hasonló problémával, vagy csak úgy jól jön megfejelni a családi büdzsét :). A4-es méretben szeletelésre kész.

Telkibánya

Lehet, hülyén hangzik, de úgy érzem, a Zemplénbe hazaérkezem. Fújjj..., igen, ez leírva elég közhelyesnek tűnik. Elcsépelt, mint Petőfi az Alföld-függőségével ;-)? Mindegy. Szeretem.

eW tábor 2014. Kb február óta tudjuk a helyszínt és az időpontot, de a múlt hétvégén elérkezett az egyetemi társaság éves rendes találkozásának időpontja. A létszám annyiban ingadozó, hogy a gyermektelen párok, egyének átmenetileg lemorzsolódnak, és gyermeklegeltetővé kezd átalakulni a régi hagyomány. Fiúk söröznek az Arany Kocsmában, nők hámoznak, bográcsoznak, gyermekfelügyelnek ;-). Na jó, nem ez a jellemző, csak volt ilyen része is. Mi a Szobonya családdal sátoroztunk. Ez azért külön feldobta az egészet, megadta a füstös ízét. Ők három gyerekkel, mi kettővel. Na, de ne szaladjunk ennyire előre.

Kun-Siposékkal letárgyaltuk egy héttel korábban, hogy tartsunk 0. napot is, mert a három nap két éjszakával rövid. Sőőt, ha már Zemplén, és közel van Encs, és már olyan sokszor beszéltünk róla, akkor ejtsük már útba az Anyukám mondtát is. Jellemzően Ádám-Seresék fél órát késtek :). A legdurvább esetben max egy polgári szertatást hagyunk ki ;-), de reggel Lóci belesz@rt a kádba Mózi mellé, aztán a csúszós kövön hanyatt vágta magát, pakolás közben volt orrvérzés, gyermek vigasztalás, tankolás, piac... Így Attilára maradt a vezetés, mert én vezetek szívesen, ha nem kell időre menni. Olyan eldugott kis zug az étterem bejárata a Coop mellett, hogy észre sem lehet venni a kulináris zarándokhelyet. GPS is jelzi, hogy itt vagyunk, na de hooool??! A bejáratot nem akartam elhinni, hogy a bazár soron van. Mi Attilával nem vagyunk nagy ízlelőbimbóval megáldva, de azért ez elég jó ebéd volt. A kakukkfüves nyúlcombom olyan volt, mint a hal :))). Állagra. A kv is remek, meg maga a helyszín. Tökéletesen tolerálták a 4 gyerek kavicsozását a kerti részben, a jövés-menést, otthonérzést. Mert nagyon otthon éreztük magunkat a szabadban heverve ki a kajakómát. Le a kalappal előttük. Innen kocsikáztunk át Telkibányára, ami bevallom azt hittem kisebb. Futás közben jöttem rá, hogy ez nem annyira Nagyhuta 1 zsákutcával megáldva... Imádom a zempléni hegyeket, a kékszűrős tájat és kakukkfű illatot.

A Panzió és Hotel barátságos, a sátorhelyünk vadregényes a tó mellett. Ja. És az, hogy sörözhetek újból, sokat nyom a latba. Már a kipakolásnál érzem a szélsszájú kisbéka érzést, hogy de jó lesz nekünk itt, de jó kiszakadni otthonról még akkor is ha nem hosszú időre. A pakolástól már nem ódzkodok, patentül megy minden. Kivéve, hogy az egyik hálózsák itthon maradt... :). Kaptunk helyette paplant. Megint nem terveztem semmit, magazin azért mindig bevan készítve unatkozás esetére, de nem nagyon tud előkerülni szegény... A 10 körmömet is csak két részletben tudtam leacetonozni, újból kifesteni is csak Hután. 

A gyerekek  kalandparkoztak. A fénykép az előkészületeket örökíti meg, még ha kicsit torz is. Mózi tartott a a bátorság próbától. Az a kicsi kori nagy arcú merészsége lepattogzott. Elég kimért, megfontolt, inkább ijedős mostanában. Utólag persze tetszik, és emlegeti. Mégis a medence és a szabadtéri fitness kert volt a menő. Péntek ebédre grilleztünk, aztán kora délután elkezdtek csordogálni a többiek is. Egyre több és nagyobb a gyerek, volt járműpark kismotorokkal, futóbicajokkal, játék és igazi babakocsikkal, úszó felszerelésekkel, foci hálóval, f@sza szappanbuborék lengetővel, gyermek felügyelőkkel, iszogatással, eszegetéssel. Nem mellékesen Mózi első csókja is elcsattant!!! Köhömmm... Jól összenyalták egymást Zsófival este búcsúzkodva, jóéjtpuszit adva :D. A felnőttek meg kacarásztak olyan cukik voltak.

Családilag vasárnap kora délután még átruccantunk Hutára, itt is gyakoroltuk a grillezést, medencézést, "semmittevést". Olyan jó ilyenkor haza jönni. Amikor úgy pakolunk be a kocsiból, hogy a romok felett pihegve, koccintva (vagy nem mindig koccintva) megállapítjuk, hogy ez is egy király 5 nap volt. Már a jövő évi helyszín is megvan, de egyelőre nem lövöm el ;-). Bátran ajánlom ezt a helyet is. Nekünk bevált.

Oroszlánt lehet fogatni velem...

Mama délután legombolta rólam a gyerekeket 2-3 órára, hogy Oroszlán Szonja utolsó simításait befejezzem. És mert tegnap megígértem, megmutatom a nagy arcát itt is. Jó kis puha, a végtagok fagombbal rögzítve.

Tegnap sok volt a két fiú :). Én is nekik - gondolom. Kölcsönösen nyűgösek voltunk, semmit az ég világon nem tudtam csinálni. Főzni is csak úgy, hogy rájuk csuktam az ajtót, visítsanak, rugdossák az ajtót bent. Mózi kezdi bujtani Lócit... :). Valakinek a fején biztosan landol valami hegyes, valami szúrós, valaki biztosan mar(kol), üt, véletlenül hasra esik itthon, és az ínye kicsattan, valakinek tuti fáj egész nap a feje, és rajzfilmszerűen rombolna ki az ablakon... A kaki hét kezdet után a többi csak jobb lehet :). A lejtőt visszafordítandó ültünk egy ÖTYÉt most nálunk, így érzem a hatását a szombat-vasárnapi bő 24 órás budapesti édeskettes lazulásnak is. Ma meg úgy határoztam, nem erőlködök háztartással, csak hátradőlök, és varrok (amíg szunyálnak a fiúk). Oroszlán Szonját holnap tálalom - remélem.

100 oxitocin-növelő ötlet Nőknek

Van egy ilyen vicces listám :). Vannak rajta jócskán fölösleges, túlcincált gondolatok, de ma pipálni akartam róla, és nem találtam olyat, hogy segíts egy öreg néninek vagy tégy jót stb :). Iparkodtam az OTIba Lóci vérvételes leletéért, mikor a csapó utcai Paletta előtt egy öreg néni a csomagja mellől leszólított, hogy segítsek már picit vinni a vásárfiát, mert 3 hónapja volt agyvérzése, és újra tanult járni, még nem az igazi. A piacon jól bevásárolt, még nekem is vágta a kezemet a nylon szatyi, de mondtam, hogy nyugodtan karoljon belém, diktálja a tempót, és elkísérem a villamosig. Ott szépen fel is ültettem, lepattantam, és úgy örültem, hogy segítettem neki :). Hálálkodott nagyon, hogy milyen rendes vagyok, az Isten áldjon meg. Remélem, máskor nem ennyire nyíltszívű és naiv, mert a pontos címét is elmesélte emelettel, szoba számmal, lányát, unokáját.... 

Most akkor jöjjön egy kis varrás, mint másik oxitocin-növelő. 

Karácsony Júliusban

... címmel levelet kaptam life, nánánánáná...

Vannak nálam is szorgosabb asszonyok :))! Karácsonyi hírlevelet kaptam. Azzal a buzdítással, hogy kezdjek el készülni :))))! Valaki nagyon sejti, hogy sűrű időszak következik.

Újra Bőcse...?

Lennének még ötleteim feltalálók számára (bár lehet, rég feltalálták...) vagy a ma "divat-szakmának" számító startupperek részére. Pl egy diktafon, ami saját-gondolat-alapú. És akkor ezt itt, és most levédtem ;-). Ha valakit érdekel, nálam kopogtasson :D. 

Vasalás közben mindig olyan formás bejegyzéseket szülök. Szép kerekeket, értelmeseket. Utána, mire billentyűt ér a kezem, oda az egész, és csak a szúrós váza marad. 

Egyértelmű, hogy olyankor szülök képzeletbeli riportot, amikor érzelmileg is erősen érintve vagyok. Mint most a nagy vacillálásom közepette, hogy rábírjam minden porcikámat, hogy ne érezzem sz@rul magam, hogy Lócit 2 éves koránál hamarabb bölcsőde éretté nyilvánítom. Ahhoz, hogy egyről a kettőre jussak/jussunk, és ontsam magamból a bejegyzéseket, és oltári kreatív legyek, valamint kilovagolhassak egy kertes ház határaiba szeretnék részt vállalni az ezekhez vezető útból, nem csak háztartásbeli élvezője lenni. Lassan négy éve vagyok teljes munkaidős ANYA, ami valljuk be, egyrészről felmentés, másrészről  full műszak. Nagyon-nagyon könnyen beletemetkeztem mert nem kellett erőlködnöm, jó vagyok benne, akárki akármit is mond :)). Bármennyire motoszkált közben bennem hullámokban, hogy valami más egyébbel párhuzamosan hasznossá kéne tenni magam, ott kb meg is rekedt a dolog. Illetve azt is be kell valljam, engem veszettül nem elégít ki a háztartás mesteri szinten való bűvölése. Ez nem inspirál, sőt :(. A félreértések elkerülése végett ez nem a családi hangulatra vonatkozik, csupán a pőre házimunkára.

Most mégis nyomom le a torkomon, hogy nem vagyok egy rettenet anya, de a legnagyobb megnyugvást az hozza, hogy Márti néni és Erzsike néni karmai közé dobom a gyereket :). Csak hozzájuk, máshoz nem.

Azért veszem megint nehezen ezt az akadályt, mert fekszem a sínen, mint egy GP aktivista, hátha megállítom vagy fékezem az időt. Nem a haverom, mindig rohan, én pedig úgy szeretném még, ha kicsik lennének a fiúk. Pont akkorák, mint most. Holnap, holnapután meg azt, hogy pont akkorák.... Ez a tudat hűsítő, hogy nem cserélném el a mai napot egy tegnapért. Valószínűleg a serkenő bajszos érettségizőket sem akarom majd másra és hátha azokat sem, amikor ciki számba fogok menni :). (Erre vonatkozólag van egy jó cikk (meg azon túl sok másik is) az uccsó Pszichológia magazinban, ami a szenvedély és addikció témákat boncolgatja...).

Velem minden pozitív energia ;-)

Valami megszállta lényemet :). Valami jó, valami világbéke nyugalom. Valószínű a sorozatos jó dolgok, valószínű a nagyon jó nyaralás és nyár kezdet, valószínű a nagyon jól sikerült születésnap a ludas. Biztosan benne van a pakliban, hogy úgy érzem 4 évvel korábbi énemet is viszontlátom. Belül is, de a szoptatás elhagyásával, - kicsit ugyan leamortizálva - de kívül is. Több, mint 4 éve nem volt ilyen: mintha csappant volna turbó étvágyam, az az örökösen enni, hűtőt-nyitogatni akaró fajtája. Mintha fogyna a feszítés belül, kapok levegőt. Sorozatos átszunyált éjszakák vannak mögöttem, legalább 7 darab, de egy-egy megszakítást leszámítva lehet mondhatom a bő két hetet is. Azért ez sokat ki tud venni. Még akkor is, ha különösebb akció nélkül megúsztuk az éjszakákat, szimplán 3* keltem átlagban, kivettem, etettem, visszatettem (vagy nem).

Mióta Lócika is van, nem volt olyan, hogy 24-25 órát gyerek nélkül legyünk. Hát most sikerült. Anya is kérdezte, mit szeretnék születésnapomra, én meg galád Anya módjára azt kívántam, hogy semmi extrát, csak kapcsolják le a fiúkat, de nem léptünk semmit az ügy érdekében. Végül szombaton Nagyapám 99.!!! születésnapját ünnepelve a Bocskaikertben Attila felfedte a turpisságot. Innen már nem mi hoztuk haza a gyerekeket, hanem Anyáék. Mi délután hatkor elköszöntünk, és vasárnap délután fél 7-ig felidézhettük, milyen unalmas is volt az élet kettecskén. Rendesen elfelejtettem, hogy lehet ilyen lazán is :)). Kézenfogva lődörögve ebédelni az ismerős virágárus néni is utánunk szólt a piacon, hogy De jóóó dolga van valakinek! És ja. Nagyon. Kisimultam ennyi idő alatt is. A legjobbkor, hiszen ovi szünet van másfél hónapig. Most (2. nap ;-)) még jól bírom. Semmit nem terveztem. Csak piacot, főzést, sütést, bölcsibe visszalátogatást, Sanyikámat Borival, ÖTYÉT, Juhász-Kiss család apraja-nagyját, Mesit és a sarjakat, Petráékat, non-stop játszit, Benedek Elek könyvtárat, Pagony játszit, SZUSZ strandot, mese olvasást, építést, amíg bírjuk szusszal, és végre Mózi partner a fodrászos játékban :D!!! Annyira imádom, amikor bizgerélik a fejemet, hajamat, tarkómat, hogy most különösen szép napok jönnek, hogy Mózi is fésülget, hajamat mossa stb :)) Ráadásul az Ilcsi kozmetikában rommá masszíroztatom magam. Hála és csók érte Kiskatámnak!! Most pedig megfejelem némi délutáni szunyával, hátha belealszom a telefonos sudokuba ;-).

Na most vagyok olyan állapotban, hogy megkérdezzetek, mikor jön a harmadik gyerek. Tárgyalóképes vagyok a témában. DE egyelőre élvezem a kitágult tüdőmet.

Most nyugszik le a vérem, zúgó vasárnap volt. Semmi extra, semmi fennakadás, de most hogy csend van, és ágyban a két gyerek, érzékelem az egész napos ramazurit. Mi lesz velünk júliusban? Gyúrok erősen az ovi szünetre...

Pakolászok holnap pár képet, mert annyira mostohán kezelem őket és a blogírásra sem akkor van érkezésem, amikor megszáll a nagybetűs ihlet, hanem csak pótlás van és elmaradás, önkergetés, halogatás.

Íjjajj úgy élvezem én a napokat, sajnálom, hogy hétköznapi karaktervetésben nem vagyok jó, mert sokszor elkap a jó érzés, hogy mennyire jó ezt a két fiú gyermeket pátyolgatni, mennyire jó látni őket nőni, okosodni, fejlődni (még akkor is ha rángatnám vissza az időt, hogy ne rohanjon, még nem élveztem ki fenekestül az egészet) Rácsodálkozom elbűvölve Lóci fejlődésére, és ledöbbenek Mózi okosságán, leleményességén, szó és mondatszerkesztésén. Olyan igazi ovis bugris, Lóci meg másolja mindenben :). Szép álmokat!

Debrecen - Rimini

Nagyon vacillálok, hogy aludjak-e egyet vagy írjak... Szerintem lesz mindkettő :).

A kuckóról beszámoltam, a többit még színezgetem fejben. Próbálom rendszerezni, hogy később visszaolvasva is élmény legyen (nekünk legfőképp) és hogy ne legyen benne túl sok leütés, de a szerethető karakterek és helyszín átsüssön. Lesz, ami lesz, majd max később fabrikálok rajta. 

Hosszú előkészület előzte meg az utazást, de este 8-kor kocsiba pattanva Budapestig sem jutott eszembe olyan dolog, hogy na, b@sszus..., az otthon maradt :)). Kezdek profi lenni a rendszerezésben is. Külön kis hátizsák az úton szükséges pelenkának, nedves ilyen-olyan törlőknek, pót kisgatya stb. Külön táska a lábunknál lévő kajának, nasinak. Előre hámozott, darabolt nagy doboz sárgarépa, alma egészben megmosva nekünk, alma héjastól darabolva Mózinak, alma hámozva darabolva Lócinak. Mazsolák, frissen sütött tökmagvas pogi, márványos joghurtos-barackos süti stb... Külön volt csomag a strand holminak, mint úszógatyák és fürdőruhák, gumicsónak, úszógumi, felfújható strand labda, waboba, karúszó, vizipisztoly, strandlepedő, tengerparti mamuszok, homokozójátékok stb. Külön volt csomagolva a két gyereknek, külön nekünk úgy rendszerezve, hogy kb mikor megérkezünk mi fog először kelleni, mi legyen felül, mi legalul. Külön volt tisztálkodós holmi, külön elsősegély, külön az ottani kajázós, főzős motyó, tányérokkal, sajtszeletelő, hámozó, fakanál minden. Ezeken túl vittünk kempingszékeket, hűtőládát, gázfőzőt, főző állványt

(ezt ajánlom mindenkinek, mert jócskán növeli a kényelmi faktort), kempingasztal, árnyékoló pop-up strandsátor, 2 személyes felfújható matrac, 1 személyes felfújható matrac, 1 személyes önfelfújós matrac, lámpák, ledek, szerszámok, kis ásó :))), nagy babakocsi, felakasztható zuhanyozó. Ami elmaradt az a lapát és seprű, illetve direkt elmaradt a grillező, de ez legközelebb jön, mert befért volna, és nagyon nagy hasznát vettük volna. Így csak szimatoltuk a szomszédok sültjeit...

Kiváltottuk Lócinak a személyit, és az uniós biztosítási kártyát, Attila intézte a többi biztosítást autóra is, teljesen át lett vizsgálva az autó is az út előtt, hogy ne érjen meglepetés minket, GPS, magazinok (bár ezt nem is akartam túltervezni, hogy ne frusztráljon, hogy nem tudok olvasni).

Éjszakai vezetést terveztünk közösen, én a magyarországiban benne lettem volna, de végül Attila tolta, itt-ott hajnalban már megállva és aludva 20 perceket, ha nagyon kellett. A gyerekek tündérien viselték, pisilni, inni meg-meg álltunk, de le a kalappal előttü(n)k. Ha kempingezéshez kell jó tanács, ötlet, KERESSETEK bátran ;-)!

Camping Rubicone - A sátor - ... mert szeretjük

Mózi fél 10-től oviban, maradék fiúk alszanak, a szárítókra egyelőre nem fér több ruha, olasz kekszek és kávé árnyékában mi jobb dolgom lenne, mint kalimpálni a gépen :).

Minden évben megállapítjuk, hogy jövőre nehéz lesz űberelni az idei nyaralást. Végre felavattuk a tavaly vásárolt sátrat. Azt kell, hogy mondjam, esküvő nélkül is lehet valakinek lakodalmas sátra, és mennyezetről lógó "csillárja" ;-). Akkkkora impozáns példány, hogy a kempingben is csodájára jártak. Egyébként a lakóautók/lakókocsik vs. sátrak aránya kb 100:2. De nyugodtan mondhatjuk, hogy elvittük a sátor-díjat.

Ennek annyira nem örültünk, amikor fel kellett állítani most először élesben 12 órás, sőt több... éjszakai vezetés, forgolódás, navigálás, rosszul letérés után a sziesztázni való dög melegben 2 (akkor erősen lábatlankodónak titulált) gyerek mellett.
Amikor viszont állt, akkor leporoltuk a kezünket, kettőt hátra léptünk, és hümmögve mondtuk, hogy ez jobb, mint hittük. És hatalmasabb. Szerintem nem volt még Attilával ilyen komoly közös projektünk, mint ez a sátorállítás :). 2 szobás (2*3 fős), és egy vicc nélküli kocsibeállós :D. Este amikor behordtuk a főző pultot, a kinyitott kemping székeket, beparkoltunk a nagy babakocsival a cuccok mellé, akkor is volt lazán hely a motyónknak, ruháknak, hűtőládának, úszóguminak, csónaknak. A kemping pedig rendszerint olyan hatást keltett bennem, mint a Dirty Dancing film. Folyamatos programok, medencés fitness aerobik Stefano-val, golfpálya, játszótér, animátorok, este show műsor a gyerekek/felnőttek bevonásával, amfiteátrum, bár, bolt, fullos zuhanyzó, mosoda, mosogatási lehetőség, több utcányi sátor és lakókocsi hely, bungalow-k jakuzzival, kis terasszal, Ristorante, híd, és persze mind ez a tengerparton. Ahol nap közben latin tánctanulást folyt. Éljen a Camping Rubicone. Fura azért, hogy itthon mennyire nincsen kultúrája ennek a kempingezésnek, pedig ha az idő is remek, akkor nagyon-nagyon f@szányos tud lenni. Mind ketten megállapítottuk, hogy amikor újságoltuk itthon bárkinek, hogy sátorral megyünk akaratlanul is védekezve tálaltuk, mert ez itthon inkább ciki számba megy. Túlnyomórészt olaszok és németek voltak nagyon fullos felszereléssel, lakóautókkal, terasszal, virággal, edényekkel. Többször körbe cirkáltuk a területet, hogy ötletet merítsünk, mit kell jövőre beszerezni. Nyitottunk is egy külön oldalt a noteszban, hogy oda szaporítsuk az ideákat, pedig már idén is elég alaposak voltunk. Attila biztos, ami biztos csekkolta az eladó használt lakókocsikat is a neten, hogy mire nyugdíjasok leszünk magunkévá tegyünk egy ilyet. Azt mondta, jobb ha már most elkezdünk spórolni a lakóautó fogyasztására is :). Az egy dolog, hogy mi élveztük, de nagyon kíváncsi voltam, hogy a gyerekek hogyan fogják. Még annál is jobban :)). Mózinak volt külön szobája, és ott is aludt, nem jött át!! Lóci éjszak itthon kelt 2*, de most Attila vállalta az altatást, putyulgatást (sőt, neki hamarabb bealszik Lóci), ami annyira jól sikerült, hogy az első nap után (vagy a második) felhagytunk végleg a szoptatással!!! Nem csak éjszaka, de a nappalival is! Persze nem tolerálta minden szomszéd olyan jól Lóci éjszakai ébredését az elején, az egyik német beszólt valamit...

Éjjel megérkeztünk

Amint rápihentünk a bulira és a szennyesre jelentkezem.

Asszonyok, asszonyok!

Hölgyeim, Uraim!

Még két napig lecsaphattok 2.790 HUF-ért a fürdőruhás macákra, utána nemzetközi szereplésük lesz, azon azért sok múlik ;-). Megmutatják bájaikat az olasz haboknak. Készült azóta pöttyös fürdőrucis is, nem tudok dönteni, melyik a legbájosabb. Nosza válasszatok Ti! 

Arrivederci

Azt hiszem, most jött el az ideje

Nehéz ezeket a bébi, kisgyermek mérföldköveket dátumhoz kötni mert nem arról van szó, hogy felkel reggel a csemete, és ül, jár, tetőt fed. Tanulási folyamat, egyik-másik kicsit hosszadalmasabb. Lóci így volt/van a járással. Addig nem indul(t) el, láttam rajta, amíg nem tudja jól csinálni. Max egy-egy lépést tett, ritkán négyet, de inkább leült és kapaszkodott, figyelt. Ma délután a konyhában megint jött-ment, pakolt, aztán látom, hogy háttal nekem megindult a kutya irányába. Számoltam magamban halkan, és vártam a seggre tottyanást. De nem :). Csak ment és ment, majd szabályosan magától leült :)). Én meg ugyanúgy tapsikoltam, ujjongtam és szétpuszilgattam, mint annak idején Mózit :)). A szurkolás és ünneplés nem (gyerek sor)szám függő. Hát ez is eljött.

Gyermeknap a Városligetben

Kicsit megkésve ezt is befejeztem :))

Csütörtök este felkocsikáztunk Budapestre, mert péntek reggel Sári anyjuknak jelenése volt "Üzletanyu" Konferencián, cuccolt hát az egész család :). Egy-egy hétvégi utazás során az autóban levegőt sem lehet venni a sok motyótól, ráadásul az autópálya elején Attila észrevette, hogy a jobboldali visszapillantó tükör lifeg. Mi sem egyszerűbb, letekertem az ablakot, és lekaptam az egészet, hogy el ne hagyjuk. Necces így vezetni, hogy középen sem lehet kilátni... Őrizgettem a tükröt gondosan, majd a végső kiszálláskor/kipattanáskor, hogy segítsek a parkolásnál bepasszintani az autót, az ölemből leesett, és ripityára tört :((.

A fiúk pénteken az állatkertben kezdtek, amíg én hallgattam az okosokat, majd közös szunya után (ők hármasban mindig jobban alszanak, nincs könyörgés, alkudozás...) késő délután gurultak értem. Mivel Lócikáról még a himlők nem száradtak le, én bár tudtam, hogy nem fertőz, nem találkoztunk senkivel, leszámítva este nővéremmel és 4 kisebb-nagyobb fiával (ő hasonlóan nagy mellénnyel bír oltások tekintetében, náluk nem volt gond, ha benyalja valamelyik, 2 már régen túl esett a 4-ből) :D). Szombatra jutott károly kerti játszóterezés és Decathlon, IKEA. Szegény Mózit itt a játszóház részben kellemetlenség érte, így kb 10-15 perc után telefonáltak is utánunk. hogy menjünk érte :(. Egy jó időre elfelejthetjük ezt a játszót.

Vasárnap vacilláltunk, hogy az ingyenes Városligeti gyermeknapra "fizessünk be" vagy a pénzes Millenárisra.

íjjjaj úgy élvezem én a vezetést!!!

Mivel én utoljára gyerekként voltam a Vajdahunyad várában, erre szavaztam, Attila meg inkább a fizetőssel megszűrt másikra... Jogos volt a félelme, de akkora nagy hatalmas területen zajlott ingyér, hogy eloszlott a népség. Sőőőt! Attila volt, aki kijelentette, hogy jó választás volt, és szokássá tehetjük minden évben ilyenkor. Mózi rettenetesen élvezte, de info szalag hiányában a karjára véstem tollal a telefonszámunkat, ha elkeveredne, akkor a becsületes megtaláló ránk leljen... Jött -ment a lábak között, rajzolt, ugrált, csúszkált, tüzet oltott,

kipróbálta a kukásautót, felállt a platóra is, volt lufi, kukorica, gyros, perec, fagyi... Cirkusz és kenyér. Lóci inkább a babakocsiból fürkészte, nem mertem kitenni, mert csak volt forgalom.

A Facebook hányás oldala :)

Nem tudom, ki hogy van vele, de én rettenetesen... 'Egykorúnak' sem mondhatom magam a FB-kal, mert féléve sincs, hogy felhasználó lettem, de már borzaszt a sok jó tanács és mondvacsinált pozitív energia, praktika, életvezetési jó tanács. Ha minden FB-tag csak legalább egyetlenegyet is megfogadna a megosztásai és posztolásai közül, nem lenne túlsúlyos ember, nem lenne penészes mosógép, vízköves fúga, egészségtelenül táplálkozó ember, több ekcéma, több depresszió, mindenkinek lenne legalább egy angyala, szerencse lóheréje, munkája, sok megtett kilométer a lábában, nem lenne kóbor kutya-macska... VISZONT Mindenkinek lehetne 20-as évek stílusában pózoló vidám fürdőruhás asszonykája, aki nem oszt meg, ezzel szemben vigyor nélkül nem lehet elmenni mellette. Ezt pedig úgy osztom meg, hogy nekem is van egy saját! Legyen Nektek is.

Fürdőruha szezon

Olyan régóta melengetem a keblemen az idei Swimming Beauty 2014 verseny gondolatát, hogy végre elérkezettnek látom az időt, hogy három vidám, cserfes asszonyság narancsbőrét megszellőztessem. Annyira jó ezeket varrni, és olyan jó hangulatban telt a fotózás tegnap az ÖTYÉ-n (köszönet érte Sanyikámnak!), hogy szeretném Nektek legalább töredékét általgyömöszölni az éteren. Arra biztatnálak Benneteket (és magamat is!!), hogy 30 fölött már nem ciki a narancsliget, az egyrészes fürdőruha pedig idén reneszánszát éli. Akkor lássuk a hadba induló 3 versenyzőt:

Modelljeink felszabadultan, profikat megszégyenítő módon mozogtak a kamerák előtt...

Igazi gazella típusok. Egy-egy baba ~28 cm magas, flízzel (és narancsbőrrel) tömött. 

Stylist: TILDA design,

Frizura, fürdőruha: Tűkkelütött 2014, 

Photo: Sandor Kato, 

Helyszín: Paál-Juhász Bad

Árfolyamuk: 2.790 HUF (megtaláltok: http://tukkelutott.blogspot.hu/ vagy https://www.facebook.com/tukkelutott írjatok: saracska@gmail.com vagy tukkelutott@gmail.com)

És bár természetes közegük a plázs, nem hiányozhatnak egyetlen fürdőszobából sem!!!

Reméljük, hamarosan lencsevégre kapjuk őket bevetésen, a tengerparton is. 

ÖTYE

Egyre több poszt tűnik el a süllyesztőben, mert mindig történik valami aktuálisabb mielőtt kiszedném a centrifugából, és idecsipeszelném...

Tegnap este (vagy inkább ma éjjel) már majdnem nekiláttam bejegyzést faragni, mert úgy fel voltam villanyozva. Végül mégis takarodót fújtam :). Említettem pár poszttal korábban, hogy öregszünk, és ÖTYÉ-t tartunk. Úgy fel tudja vetni az energiaszintemet, hogy a kockázatok és mellékhatások elkerülése érdekében vény nélküli gyógyhatású készítménnyé léptetném elő. Most pedig, ha mindenki elmorzsolt egy sós könnycseppet a szeme sarkában a meghatottságtól... mondom, hogy a tegnapi ÖTYE különkiadás volt. Az elsőt nálunk tartottuk jobb híján, mikor Attila nem volt itthon, és a gyerekek beszunyáltak. Majd következett Marikánál, Eszternél, mikor Gyula squasholt. Azóta pedig basic tyúkollá változott a Gambrinus Gastro (GG) ;-). Ilyenkor aztán igazi asszonyokba való témák kerülnek terítékre, lassan a nokedli csöszölésig, és csigatészta söndörgetésig is eljutunk. Nem is az a lényeg, hanem hogy kacarászunk a 4 fal között, az asztal felett/alatt :D.

A különkiadás minősítést Sanyikámnak köszönhetjük, hiszen krisztusi korba lépett. Túl sok időnk nem volt Marikával, de nem is akartuk túlspilázni a dolgot, csak lazzer ünnepi hangulatot teremteni. Azt kell, hogy mondjam, jól sikerült :). Mivel ilyenkorra túl vagyunk általában 2 vacsorán, Marikánál már csak az övét fogyasztjuk. Nem akartuk lelőni a poént, hogy megkérjük Esztert, ne vacsizzon, inkább készült egy tartalmas, de könnyű saláta a Runner's magazinból, Marika pedig kreált egy baromi szép, finom és egészséges túrótorta félét eperrel és eperlekvárral, házi műzlivel...

Általában Eszter szokott hamarabb odaérni (Ő csak 1 gyereket fektet), de most igyekeztem én is. Ahogy ilyenkor lenni kell, Lóci nem alszik el (a napokban egyébként sem akar este, csak áll, és ordít, ha kiveszem, koala maci módjára körbe kulcsolja a derekam a lábával - ameddig ér - és kapaszkodik kimelegedve, majd elpilled. viszont, amint süllyesztem az ágy mélyébe, újból kezdi). Attila volt a felmentősereg, mint egyébként is. Robogtam át, hogy a díszítést felakasszam, de kiderült, hogy Eszter is csúszásban van, így kényelmesen elkészültünk. A legjobb pedig, hogy nem sejtett semmit! Hallod, Attila ;-)!? 

Olyan jól sikerült, hogy 1-kor jöttünk el, de addigra már a GG ura többször kicsoszogott köntösben némi utalásként, hogy ideje lenne a tyúkoknak V-alakban hazaszállingóznia. Különösen derűs az út hazáig, vigyorogva jövök, és olyan távolinak hat egy-egy Világgámegyek Expedíciónak a fontolgatása. Na, nem mintha mostanában lett volna ilyen. Tobzódok a kímélő élet- és bánásmódban, programokban, ráadásul hazaérve, és belépve a szobába Lóci, mint egy kis szurikáta kidugja a fejét a paplan alól Attila mellől, majd miután visszarendszereztem a megfelelő kartotékba, épp csak bevackolom magam, nyílik az ajtó újból, jön Mózi: Óóó, szia Anya!!! Nem baj, ha kimegyek pisilni?

Hogy lenne baj? Ilyenkor különösen a hónom alá gyűjteném a csibéimet, és az emberrel közösen a nagy bárkában eveznék még sokáig.

M'sH Runner's

Ez volt az a bizonyos magazin, ami miatt enyhe összetűzésbe kerültem egy belvárosi újságos standdal. Pontosabban egy remek értékesítő papussal :). Császkáltunk haza hétfőn a gyerekorvostól, és a téren megálltunk a fiúkkal fagyizni, szökőkutat nézni. Akkor figyeltem fel a sarki stand hatalmas plakátjára, hogy magyarul is megjelent a Runner's magazin. Amúgy is gyűjtögetem a motivációt, hogy a futás újra rendszeresen beépített tevékenység legyen a napjaimban legalább heti 3*-i eresztésben, szóval nem is jöhetett volna jobbkor a plakát. Gondoltam, belelapozok, hogy egyáltalán megvegyem-e. Félkézzel kocsit tolva, másikban Mózit mancsolva kérdeztem a bácsit, bele lapozhatok-e vagy le van fóliázva.... Azt mondta: öööö, nem lehet, mert összetöröm az újságot. ???? Összetöröm? Mondtam, hogy ki sem hajtom, csak óvatosan belenézek. Erre ő: Akkor meg mit látok benne. ???? Pfűűű, kezdett bennem mocorogni az emberi butaságra érzékeny mutató, de igyekeztem higgadtnak maradni. Mondtam, hogy anélkül nem tudom, érdemes-e megvenni. Jött megint ő, dobta az arcomba a következőt: Úgy sem fogja megvenni!! ???? Na itt már csilingelt bennem a kis műszer :). Nem tudtam, mi legyen az a frappáns 2 szó, amivel felelhetnék neki. Biztosan nem hatottam kis szoknyában 2 gyerekkel, babakocsival nagyon futó alkatnak, na de ez mindegy is. Ha lenne érzéke, akkor a Barbie és Donald Kacsa magazint is rám tudta volna sózni egy gagyi fröccsöntött tiarával. Annyit feleltem neki, hogy ezek után biztosan nem is veszem meg, de hadd nézzek bele. Közben észrevettem a felső sorban a bódé ajtajában kiállítva fólia nélkül, elkezdtem hát lehámozni. Na erre nagyon megijedt, hogy tényleg összetöröm. Pedig abszolút nem ez volt a célom. Mondta, inkább ad ő egyet innen hátulról, de azt ne vegyem le, mert összegyűröm... ??? Erre megint mondtam, hogy pont ezt kértem elsőre, hogy adjon egyet, amit megnézhetek. Megint kibuggyant belőle, hogy de úgy sem fogom megvenni. Bólogattam is, hogy magától SOHA semmit!! Itt már ő is eldurrant, pattant ki a bódéból, hogy adjam vissza, mert zár, hat óra (ép elmúlt egyébként háromnegyed), és ő pedig soha nem fog eladni nekem semmit! Vissza adtam neki az újságot, de előtte óvatosan belelapoztam, hogy ne törjem össze, mutattam neki is, hogy látja így gondoltam csak a fellapozást. Mikor újra a kezébe foghatta az újságot azzal búcsúzott, hogy UGYE, MONDTAM, HOGY NEM FOGJA MEGVENNI!!!

Mózi szegény csak figyelt, utána elkomorult arccal kérdezte, hogy Anya, mit mondott a bácsi? Milyen volt a bácsi? Alig bírtam megállni, hogy előtte ne mondjak csúnyát, de érezte ő, mi van bennem :). Kérdezi csillogó szemmel, hogy végre megtalálta a fajtáját: Anya, ez kaka bácsi volt? Hatalmasakat bólogattam, hogy na, eeeez, az volt. Ilyen, Mózikám a KAKA Bácsi. Örült, hogy fokozhatja :). Meg Pisi Bácsi, Hányás!!! (most ha csúnyát akar mondani vagy éppen vicceset, akkor így jönnek sorban: Kaka, Pisi, Hányás. Olyan is volt, hogy valami játék kapcsán kérdeztem, hogy hívják őt, erre: Ádám Kaka, Ádám Pisi, Ádám Hányás :), és közben erőltetetten nevet a saját poénját) Még este itthon is tartott a feldolgozás, legalább 50* elmeséltem a kérésére, hogy milyen volt a bácsi, és mit mondott, és miért nem engedte meg, és én mit mondtam, és miért...

Úgy tűnik mostanában az öreg bácsik nem lelkesednek a futásomért. Márciusban elhajtottak minket Sanyikámmal az Oláh Gabi rekortán pályájáról. Amikor beütött a jó idő, kimentünk a gyerekekkel (én csak Lócival), hogy felváltva futunk, addig a másik szórakoztatja, eteti bulátával a gyerekeket. Már eleve nem a nagy fűre telepedtünk, mert tudtam, hogy a babakocsit nem lehet rátolni a pályára, így csak szélen egy csücsök zöld részre heveredtem ki a kicsikkel, mikor én már letudtam az adagot. Csak hasaló, ülő, kúszó gyerekekről van szó, semmi kárt nem tettünk, nem szemeteltünk, nem sírtak, nem hangoskodtunk, nem edzés időben voltunk kint, látszólag nem zavartunk senkit. Miután Sanyikám is lefutotta a magáét, leült szusszanni a plédre. Kb 10 perc telt el, jön a portás vagy pálya felügyelő, hogy távozzunk, ez nem játszótér!!! Hö? Mondtuk, hogy futottunk, csak most pihenünk még. Kérte, hogy menjünk, mert már túl vagyunk rajta, és ott a szomszédban a játszótér!!! Ebben az esetben, én maradtam a higgadtabb, Sanyikám agya durrant el :). Hát, távoztunk. De ma sem értem, kit és miért zavartunk, ahelyett, hogy örülnének és támogatnák a lelkes kocogni vágyó anyákat... Ilyenkor írnék be a NAPLÓba :D, hogy ezek az emberek nem jó helyen vannak, monnyanak le!!!

Megeszegettem a Mózi zsírkrétáját...

... baj (Shrek macska nézés)? A fülembe is jutott belőle.

:))

Egyébként szegény merő himlő. Amennyire Mózi nem volt, ő annyira az :(. A vakarózás technikájára még nem jött rá, csak simogatja a fejét, mint egy mosakodó kiscica.

Olyan jó lezárása a vasárnapnak....

A kulcsmásolónál hallottam elsőnek, és belém mászott.

Tyííí, soha ilyen közel nem volt....

Eddig is lubickoltam az életben, na de a mai után. Majdnem elcsapott egy autó gyalogosként/futóként a Zákány-Hadházi kereszteződésnél a zebrán. Hétvégi kocafutó vagyok, de muszáj néha kijutnom, mert a család is jobban jár vele(m), ha nem vagyok űzött, hisztis π ;-). Szemerkélt az eső, és én balga a zákány utcáról érkező tanuló vezető árnyékában nem gondoltam át hirtelen, hogy esetleg a balról a Hadházin egyenesen haladó gépkocsi nem lát rám igazán. Pedig szabályosan megálltam a zebra szélén, és leléptem. Ő pedig cseppet sem lassított, ott volt már benne a kereszteződésben. Most vagy tényleg létezik olyan, hogy egy pillanat alatt lepereg az életünk vagy csak kitalált reklámfogás, de akkor ott, ebben a hirtelen - egy-két szívdobbanást nélkülöző - állapotban valami tényleg nagyon felgyorsult. Én nem az elmúlt éveket pergettem le, hanem a közel jövőt láttam, hallottam egyből. A vizes aszfalton csikorduló gumi valóságos volt, de én hallottam utána a tompa puffanást is, és a fekvő pink-fekete melegítős alakot is. Jujjj, nagyon durva volt, és nagyon gyors. Ekkor pattantam egyet vissza hátra. Valaki tényleg fogja a kezemet...

Szakma

Nem tudom, mi van velem, próbálok kicsit kivárni, hogy ne ugorjak fejest egyből olyan elfoglaltságokba, ami később esetleg bebizonyítaná, hogy csak fellobbanó szeszély volt. Mindenesetre tegnap Attilának kijelentettem az asztalnál ülve, hogy kb úgy gimnáziumig visszamenőleg újrakezdeném az életem :)). Aztán helyesbítettem, hogy ne legyen félreérthető. Sok minden nagyon is jól gyökeret eresztett a gimnáziumi évek alatt, de szakma és elfoglaltság és hobbi és életszervezés tekintetében átrajzolnék néhány vonalat. Nem bántam én meg egyiket sem, csak az élet túl rövid (na itt kezdett vigyorogni Attila :)), blöeee), hogy minden, amit szeretnék beleférjen. Attila helyesbített (aki egyébként mára okleveles barista, juhhhéééj!! meghívok mindenkit kávézni minálunk, itt vagyunk mamámék), hogy az élet túl rövid, hogy sz@r kávét igyunk. Szóval most ott tartok, hogy jó lenne a nap 24 órájából úgy csinálni legalább 34-et, hogy beleférjen egy-két gyorstalpaló szakma is. És valahogyan úgy, hogy a nagymamáknak se kelljen megrokkanni. Lócikát 2 éves koráig nem szeretném bölcsibe adni, utána is fájó szívvel, de másként nem menne a zsonglőrködés. Nem szeretném nagyon szárnyát szegni sem, de durván dózerólja a játszin és itthon is az embereket, unokatestvéreket. Egyszer levideóznám, csak ha meglátja, akkor meghúzza magát. Egyébként meg valamit eldönt, és megy érte, akár fejjel a falnak, harap (tegnap Bercit és Mózit is megkóstolta), csíp. Hétvégén már ráütöttem a kezére tehetetlenségemben, mert Móziról majdnem lehántott egy réteget, meglepődött, elkezdett sírni :(. Mózi is meglepődött, és legörbülő szájjal mondta, hogy az én kistestvéremet nem szabad bántani! Majd odakucorodott Lóci mellé a következővel: Mutasd Lócika, hol fáj? Megpuszilom. ...

Hát ezek totál olyan helyzetek, hogy úgy érzem olyan helyen is van bennem érzelem, amiről nem tanultunk :). Pl a körmöm alja. Azt sem tudom, hogy bűntudatom legyen még jobban, sajnáljam a kicsit, ahogy hüppög, zabáljam meg a nagyot, hogy ekkora empátiával bír, legyek büszke magamra, hogy talán nekem is van közöm hozzá, hogy ilyen-amolyan reakciókkal válaszol. Máskor  meg szinte kézzelfoghatóan ömlik ki belőle a megkönnyebülés és a feszültség, hogy végre kifejezheti a féltékenységét Lóci irányába. 

Megyek varrni, nyakunkon a fürdőruha szezon ;-).

Ez még idefér mára. Elfér Kundera mellett :)

Végre felszabadultam picit, jut kis oxigén a szügyem alá, himlő kopik Móziról, Lócika füle vasárnap másodjára is kifakadt :(, de csepegtetjük, antibiotikumon túl van, köhögés, takony tovanyargal, belőlünk felnőttekből is távozik a streptococcus gennykeltő baci (Attilának 1 köröm mínusz és plusz egy, az én ujjamhoz hasonló kötözése, nyomkása, kezelése, sorozatos Kenézybe, ügyeletre járkálás a balansz), lázon innen, köhögésen túl érzem, hogy bevonzzuk újból az egészséget, visszafogom a fél egyes fekvéseket, Lócinak egyre többször van kedve végig aludni az éjszakát, tej van elég estére és reggelre, elfogadja mostanában már a tejitalt is, végre tesz 2-3 lépést (mert azt még eddig mindig csak kapaszkodva űzte, viszont anyáéknál a galériára egy pillanat alatt felszökött, Mózi kiabált utánam, hogy Anyaaa, Lócika mászik fel! Rohanok be, mert a lépcső alja lyukas, fosok mindig hogy valaki lezúg, de elkaptam időben...) Itthon is mászik fel a kanapéra, fellépőről, agypárnáról, orvosi táskáról. Húzza magát fel a polcra a kanapé végéből, aztán röptében nagy szárnyamat aláterítem, és felfogom az ütődést. Tegnap óta nagyon szépen mondja, és rázza a fejét, hogy NEM!!! Ezen túl az APA és az OTT. Illetve Tolsztojból annyit mond, hogy To(l)szt. Ha Apát emlegeti, akkor rendszerint utána a kutyát is. Attilától el van olvadva rettenetesen. Még most is meglep, hogy mennyire jó mozgása van, és egyből elkezd tekeregni, ülve, állva, ha zenét hall, sőt öltözésnél szoktam nekik rappelve mondani, hogy: Ácsi! A legjobb haverom Joe Bácsi!! Ehhez néha beatboxolok is. Most ha Lóci meghallja, hogy Ácsi, Joe Bácsi, akkor ő is elkezdi nyomni a bb-ot :D. Napról napra meglep, hogy mennyire ért és mennyire mondaná, kérdezné, csak még nem sikerül; hogy milyen szépen lapozza a könyveket (szakad azért még, ha nem figyelünk, de vmikor pont az a rossz, ha figyelem, mert akkor vadul. máskor meg ül a polc előtt, és lapozgatja Bogyó és Babócát). Olyan Anyás, amennyire csak jól eshet nekem :). Amikor haladni akarok, akkor nehéz, de ma szinte egész nap a játszin voltunk, van újra egy kis idő és türelem és szusszanás, és odafigyelés, és közös piac és főzés és sütés, és élvezés, hogy nem baj, ha borul, ha szóródik, ha csöpög, mert hát miért ne, előfordul. Azt mondtam már, hogy kanállal is tud enni? Majd felteszem a videót, hogy milyen ügyes volt már az első alkalommal :):

Olyan más a két gyerek, és egyre jobban elvannak, egyre jobban tudnak mit kezdeni egymással. És ilyen világbéke hangulatban azt javasolnám mindenkinek, hogy csináljjjj sok-sok gyermeket ;-). Annyi töltést és energiát ad ilyenkor, mint amennyit le tud szívni sz@rabb napokon. De amíg nem abból van több, addig kebelre-haver!

Tréfa!

Az első Kundera könyv úgy mászott a kezeim közé, hogy arra gondoltam, tényleg milyen jól hangzana, ha az utcán a Hajdú-Bihari NAPLÓ megkérdezne, mint Utca Emberét, hogy MIT OLVAS?. Erre olyan szép lenne azt felelni, hogy: Kunderát olvasok... ;-).

Aztán szépen vásárolgattam belőle. Ma pedig az antikvárium üvegén keresztül egymásba szerettünk. A pillanat műve volt. Ez még nem volt meg. Végre olvasok megint. Hátha nem Tréfa.

Bárányhimlő

Csak, hogy véletlenül se tűnjön unalmasnak az élet... Móziéknál az oviban már húsvét előtt kapkodta az áldozatokat a himlő, úgy saccolták, hogy a másnapot sem érjük meg, pöttyös lesz a 2 gyerek, nem megyünk. Ági néniék lepődtek meg a legjobban, hogy úgy álltuk a sarat, hogy csak na :). Mikor Mózi mondta egyik reggel, hogy Ági néni, én nem vagyok beteg, mondták vidáman, hogy Téged, Beni egy tornádó sem döntene le a lábadról... Hajajaj. Inkább - mondtam - ő szokta zárni a sort. Amikor már mindenki kidőlt, sőt, vissza is tért, Mózin akkor csapódik le. A májusi hosszú hétvégét így mi tovább nyújtjuk. 

Nem vagyok oltás párti. Ennyi. Himlőért meg főleg nem oltatunk. Kérdeztem az orvost, mutálódott ez azóta, vagy miért kéne ezt beadnunk, de azt mondta, nem. Akkor pedig hadd szóljon! Ma voltunk megmutatni, de azt mondták, már száradnak is le, jövő héten mehet oviba. Úgy rémlett sokkal veszedelmesebb kinézetű. Még egy cuki pöttyöslabda képet sem lőttem, nem tudtam, mert vártam, hogy lesz több. Kb 4 nagyobbacska volt, a többi alig látszik. Fújtuk himlő hűsítővel, zuhanyozás után nyakon öntöttem szódabikarbónás vízzel, mert az is nagyon jól szárítja. Nem vakarózott, nem volt hiszti, nyavalygás. VISZONT, a héten van az ovis anyák napja....Műűűű! Az orvos azt mondja, arra a délutánra simán bemehetünk. Kérdeztem itthon Mózitól kíváncsiskodva, hogy nem marad-e le valamiről, nem kell-e verset tanulnia, vagy esetleg már tudja is? Nagy kerek, boldog szemekkel mondja, hogy már tudja. Nem akartam kiszedni belőle, de elkezdte mondani....:

Én kis kertben jártam,

Kék ibolyát láttam.

El akart hervadni,

Szabad-e locsolni?

Alig tudtam visszafogni a nevetésemet, olyan drága volt. Mondom neki, ez nem a húsvéti vers? Láttam, megzavarodott, nem értette, de érezte, hogy valami sántít, elbizonytalanodott :)))

Nem fogok meglepődni, ha csütörtökön is ezt fogja elmondani. Húsvétkor bezzeg nem tudta ezt :). Annyira imádni való gyerek (mint a másik)!!!

ezt a Mózi-boltos játékot is a himlő szülte

Jaaaj, de tetszett ez most...

... hogy az olvadt jég megindult a az én szememből is. Hogy most kabátostól ülve a konyhában a romok felett egyedül (indulok éppen Anyát köszönteni, A fiúk Mamához mentek) van 5 percem bőgni, és kiereszteni a hetek óta felgyűlt gőzt, amit megkoronáz mégis ez az "Anya vagyok és ünnepelt" érzés, hogy Ketten is vannak, akiknek a világ közepe vagyok mindenemmel együtt. Hogy végre bevallhatom, hogy egy sz@ros NIVEA anyáknapi reklám is meghat, és csak azóta mióta sztátuszt váltottam. Remélem, hasonlóan emelkedett hangulatban éli meg az én Anyukám is ezt a napot :). Isten éltesse Őt is!

(Kismam blog szerzőjétől kaptam többed magammal)

Szia, 

Lehetne az anyaságom csupán rózsaszín cukormáz, tündéri babamosoly, édes kis lábak és cuki kezecskék öröme, de az anyaságom másik fele a biggyedt szájakról, könnyes szemekről, szüntelen veszélybe szaladó lábakról és örökké maszatos kezekről szól. 

Az anyaságom több órai rohanás 10 csendes perc reményében, nagy sírások és kacajok hullámvasútja, melynek néha részese, néha csak villámhárítója vagyok. 

Az anyaságom megjátszott szigor, "mert hát mégse lehet", aztán elengedés, és meggyőzöm magam, hogy tudatos volt, de valójában csak lusta voltam tovább vitatkozni. 

Az anyaságom közlekedési rendőr, logisztikus, gyorsétterem és zsonglőrszolgálat egyszemélyben. 

Az anyaságomra gondolva saját anyám jut eszembe: neki is ilyen volt? 

Most már tudom: igen. Ő is tudta milyen legyinteni a játékborította gyerekszoba láttán és nyugodt szívvel leülni inkább 5 percre, aztán 1 perc után lelkiismeretfurdalva felállni és mégis rendet tenni. 

Spenótról és húsról papolni, aztán sűrű napokon megengedni inkább a pizzát és jó fej szülőnek érezni magát ettől. 

Naponta tízezerszer rászólni a gyerekre a csúnya beszédért, a rugdosásért, a csámcsogásért, a száj pólóba törléséért és közben azon morfondírozni, van-e bármilyen hatása a tízezeregyedik rászólásnak, vagy csak azért szólunk-e rá, nehogy bárki is azt mondhassa, "milyen csúnyán beszél, hát nincs neki anyja, aki rászólna ilyenkor?!" 

Az én anyaságomról nem szólnak pátoszos anyák napi versek, átlagos napokon átlagos anya vagyok. De amikor meglátom, hogy a gyermekem megáll előttem és az inge alját húzogatva hadarja el a bemagolt versikét, amikor nagy nyálas puszit ad, puha karjaival átölel, amikor "szejetjek"-mondja, elolvadok. 

Elolvad bennem a jég, látod a szemem szélén kicsurog. 

Patakok erednek és most engedem nekik. 

Mindig erősnek kell tűnnöm, de ma 5 percig gyenge vagyok. 

Boldog Anyák Napját neked is! :) 

Hahóóóóó, kopp-kopp!!

(... és aki használt anno msn-t, és ismeri, az képzelje hozzá a monitoron kocogtató kezet és hangot a kopp-kopp mellé :))

Úgy érzem magam, mint akit itt hagytak egyedül a Földön, és elhúztak a többiek a szomszéd Marsra. Még éjfélkor is abból áll a FB, hogy mindenki a Stadion megnyitón van, és posztol :)). Egy-két asszonypajtásról tudok, hogy otthon dekkol gyerekekkel, és az ember mulat, de a többiek mind felfértek az Enterprise Csillaghajóra? Hmmmm...? 

Mondaná erre Edina, hogy: Férfi élet, Asszony Sors... Szép álmokat, a többi fényképes posztot megnézem holnap.