Július közepén is átlépve - neeee

Gyors pótlás a telefonos képeim alapján. Szeretnék majd betűből is többet ide megint.

- Annyira kévés időt szorítok a varrásra, pedig olyan jót tesz/tenne.

- Annyira kevés időt szentelek mozgásra, pedig annyira jót tesz/tenne.

- Szeretek dolgozni, még akkor is ha néha elnyel és sok.

- Lócika kipréselt belőlem még májusban egy közös délutánt rövidített sulis nappal, és milyen jól tette. Sokkal több kellene ezekből is, nem csak vele.

- Zajlik a felújítás kívül/belül (mostanra kívül már nem annyira) itt-ott, Attila teljes roncs tőle, nem csak ettől, ami háztartási szinten zajlik. Soha ilyen jól nem álltunk a házban és a ház körül.

- Óriási foci-láz tombol Lócinál.

- Mózi levizsgázott angolból a 4 éves anyagból szóbeli, írásbeli, teszt, képleírás stb. Nagyon büszke vagyok Rá, ügyes volt.

- Kínszevedtem az iskola végével közösen a gyerekekkel. Én próbáltam kevésbé látványosan - nem tudom, mennyire jártam sikerrel.... :D.

- Ovis ballagtatás (Lola még mindig nem ballag, marad egy évet oviban, naaagy szivecske és könnyebbség)

- Apa-építő hétvége anyák nélkül. Még sok ilyet ;-)

- Gödöllői kiruccanás

- Marika 40 éves szülinapi party, rákészülés, forgatás és esemény :D :D. (majd megkérdezem az ötyét ide jöhetnek-e képek)

- Sorozatos szülinapi partik, gamer party-k, játszóházak a gyerekeknek

- Szülő-gyerek meccs - utolsó foci edzések

- Év vége a suliban, ellógott évzáró -» NYÁR, nyaralás (milyen távolinak hat…)

- Nyaralás, Horvátország

- Lead Accountant lettem

- Foci tábor, Lócinak

- Mózi kovács-műhelyben inaskodik

- Attilás hétvége-pocolás itthon (hűű, de távolinak tűnik, volt egyáltalán...? :( )

- Mózi Géza-papával feszt felújít Hután

- A ház legjobb része a terasz. 

Május

-» Két hete tűnt fel, hogy 'Ejj, be sokszor kap el mostanában a nyugalom érzése... ' a megunhatatlan, nyakatekert hétköznapokon is. Bújnak elő oylan emlékek, amikor a nyugalomnak azt a Petőfi-Arany elbeszélő költeményeire jellező melegtől rezgő levegőjét érzem templom harang aláfestéssel, ciripeléssel, lassan nyisszanó* klasszik huszonynyolcas biciklivel. Mindig tudatosítom magamban, legtöbbször hangosan ki is mondom, hogy ne felejtsem el. Akkor különösen intenzív, amikor délben kiviszem a kutyát, és egy lélek nem mozdul itt Debrecen határában a kertek alatt. Én ezt úúúgy imádom! 18 éve még a Deák téri nyüzsi és Bp vonzott, ma pedig attól töltődök, ha senki nincs az utcán, csak a szél borzolja a füvet :D. 

Szelfi bajnokok vagyunk még mindig :)

-» Másik nagy felfedezésem a yin jóga. Ok, voltak próbálkozásaim jóga-ügyben, de nem lettünk öri-barik még. Csak úgy jó volt maga a mozgás és hogy valamit tettem magamért, nyúltam, lazultam. Na de a múlt hétvégén Attilával pocoltunk a Mátrában, és a kisház fel volt szerelve jóga matraccal, párnával, téglával, és 2 jóga videóval. Egy intenzívebb Vinyasa Flow és egy passzívabb nyújtós Yin volt felvéve. Én az 56 perces Yinre moccantam rá, és félig a teraszon tabletről ezt műveltem. Tudni, kell, hogy abszolút amatőr vagyok jóga, kínai orvoslás, csakrák és meridiánok terén, csak próbltam lekövetni, amit Dóri a videón csinált. Általában zavar, hogy nem tudom úgy kivitelezni ahogy a profi oktatók szokták, ami az én abnormális maximalizmusom, türelmetlenésgem csupán, mert miért is kellene gumi ember módjára tudnom ezeket, ha kb nem csinálok semmit... Most ezt a sebezhetőségemet is félre toltam, és csináltam ahogy tudtam quasimodo módjára. Jóga nem esett még ennyire jól soha. Megtaláltam a kihívást a 3-5 percig kitartott pózokban, amik jól is estek. ÉÉS, utólag irodalmaztam utána, hogy miért volt az, hogy rengeteget pisiltem a nap hátralevő részében. Másnap is megcsináltam, és azóta itthon is csinálom. Nem pont azt, és eddig olyan jó sorozatot nem is találtam egyben, de még nem adtam fel. Ágival kipróbáltuk azt is, hogy a meleg miatt már ne a termálba üljünk be futás után, hanem maradjunk kint a zöldben, és jógázzunk még rá fél órát. Picit mélyíteni szeretném ezt a jóga élményt. Jó lenne összekovácsolnom egy viszonylag rendszeres kipurcanós futást egy full leeresztő kikapcsoló jógával. Azt tapasztaltuk, hogy a teljesítményünk romlott. Nem megy a locsi-fecsi futás közben csak úgy, hogy nagyon fulladunk :(. #zerokondi #sajnos

Ok, tudom... Kb január óta szeretnék egy ilyen viszonylagos rendszerességet beépíteni a napjaim közé, de a lustaság, fáradtság nagy úrnak tűnik felém.

-» A mátrai pihenésről úgy jöttünk haza, hogy Anyák napja volt az oviban. Lola már nagyon be volt sózva, és annyira drága volt. Olyan sok dalt és verset megtanultak, készültek kis virággal, bögrét pecsételtek az ujjukkal, amit az óvó nénik segítettek kiegészíteni állatokká, már a meghívó is olyan kedves volt. Ilyenkor megvendégelik az anyukákat édessel-sóssal, innivalóval. Két anyák napja is elmaradt a covid miatt, és még egy ünnepség lesz jövőre, ami zárja majd a 2014 óta tartó sorozatot... Óriási hüpp!!!

Én Csöppöm... ❤️!!!

-» Anyák napja alkalmából Tiszaszentimrére mentünk. Kimentem Nagyiékhoz is a temetőben, ott volt Anya, Lola, Dóri Bendivel és Mi. Annyira szeretem ezeket a pocolós, beszélgetős sütkérezős kávézós napokat. Igazi halmozott anyák napját rittyentettünk.

Pizza-piknik a legazolt egykori veteményesben

Óóóó, Mózi, ne bohóckodj :D!

Idei 1. sarazás

-» A lassú hétvége Attilával nagyon jó volt nagyon kellett, és nagyon nem indult lassúnak, mire el tudtunk indulni. Eleve ez a hónap eleje még nálunk a cégnél zárás, muszáj voltam vasárnap is még dolgozni, hogy be tudjam fejezni, össze kellett szedni a gyerekek cuccát, vagy csak felügyelni, ellenőrizni, h minden bekerült-e, Mózi kirándulni ment 3 napra, arra külön pakoltunk, anyák napi ruhát, foci cuccot is előkészítettük előre, hogy kedden reggel bevigyék a nagyszülők, Titus elhelyezéséről is gondoskodni kellett, lemondani a lemondani valókat, jelezni oviba, suliba, így mikor elvittem a kicsiket Anyáékhoz a motyóval már nagyon zilált voltam :D. Amikor Hatvanban megálltunk enni, majd mikor jeleztem egy órával előre, hogy érkezünk a szállásra, eresztettem ki, simultak a ráncaim. Az egy órás előre szólásra azért volt szükség, hogy betüzeljenek a kerti dézsába, várjon a kerti világítás és a ház. Én egy-egy ilyen hétvége után úgy megnyugszom, hogy jók vagyunk. Se nem őrültünk még meg teljesen, se nem változtunk sárkánnyá. Ideálisnak érezném, ha negyedévente el tudnánk szökni ilyen 3-4 napokra, a havi kivitelezhetetlen.

-» Tegnap ovis családi napon voltunk a Dombos Kertben. Klasszisokkal jobb volt, mint képzeltük. Utolsó pillanatban módosult a helyszín, mert Erdőspusztára befoglaltak egy 300 fős társaságot is az ovis csoport mellé, így erről lemondtunk. Végül az egyik család kertjében tartottuk, de ideálisabb aligha lehetett volna. Traktorozás, póniló, kutya, kis cicák, trambulin, hinta, kemencében pizza, bográcsban slambuc. A gyerekek is nagyon feldobva jöttek el, de tényleg nagyon jól sikerült.

Mit érdemel az a szorgos gyerek,
aki már szombat reggel online angol órát tol?

Első diákbál 2022 május ❤️.

*ahogy a pedál ciklikusan hozzáér az eldefformálódott láncvédőhöz :))

Legyen most Lola - elsők

 Bármennyire is nem divat ma már a blogolás, tőlem családi vonatkozásban ne várjatok divatosabb köntöst. Nem lesz belőlem se podcast, se vlog. Viszont legalább az írott formát iparkodok frissen tartani magunk számára (is). Legyen most Lola. Kiteregetem Őt ide. Aki a legvagányabb kiscsaj szerte a világon (ezen nem tompított a fülbevaló sem, pedig Attilában volt aggodalom :)),  és most este különösen ficereg bennem egy ki nem ölelt ölelés felé ❤️. 

Aki megmentette a Húsvétot

Elsők. Mint:

- füllyukasztás

- első szülinapi zsúr

- önállóan megkeresett saját jövedelemből az első Barbie vásárlása

-> FÜLLYUKASZTÁS Mondja már egy ideje, hogy nagyon szeretne fülbevalót, és végre 2022 március 31-én lett is. Téma volt párszor, hogy miért nem lett hamarabb, miért nem kapott pici baba korában, de csak annyit tudtam újból mondani neki, hogy bár én szeretem a fülbevalós kislányokat, de nem akartam semmilyen beavatkozást csinálni az ő kis testén az ő beleegyezése nélkül, ami nem létszükséglet, pusztán divat. Azt akartam, hogy azért legyen, mert ő akar, és nem azért, mert én. Ajánlás útján mentünk Annához, és nem bántuk meg. Teljeskörűen tájékoztatott, Lolával is türelmes és őszinte volt. Előző estéken már neten nézegettünk fülbevalókat, hogy vajon mik lehetnek majd a kínálatban. Totál rábíztam a választást, bár kérdezte, nekem melyik tetszik a legjobban, és az is kiderült, hogy nem azonos az elképzelésünk. Tudtam, hogy semmin nem fog változtatni bennem a döntése, mert így is-úgy is imádni fogom vele. Az ölemben ült, és izgult, de egyetlen mukkanása, rándulása sem volt. Nagyon büszke volt magára, és mi is a fiúkkal rá. Kérdezte, hogy Anya, megdicsérsz? Ilyenkor összefacsarodik a szivem, hogy mennyire nem jól közvetítem felé az érzéseimet, ha ez felmerül benne és ennyire fontos. Megnyugtattam, hogy ha sírt volna sem lett volna semmi baj, és nagyon ügyes volt!!! Kapott oklevelet, csillámos tetkót, cseppentőt, amivel 2 héten keresztül reggel-este csepegtettük a fülét, és forgatjuk benne a fülbevalót. Elmeséltem az én klinikás élményeimet ezzel kapcsolatban, és hogy én azon aggódtam anno, hogyan fogok tudni oldalt feküdni, mert én csak úgy szeretek aludni :). Télen kaptam a fülbevalómat és kötött lógó-bojtos űrhajós sapkám volt. Egy sima tűvel bökték át a fülem, úgy él bennem, hogy a kabátot sem kellett levennem, csak ott egy álltó helyemben a nagy fehér ajtó előtt megtörtént az esemény :)). Lolában az él, hogy mostantól gyakran cserégetni fogja a fülbevalókat, mert sok lesz neki. Mondtam, hogy biztosan nem, egyelőre :D. De kap majd váltást.

Füllyukasztás után választott vacsora a KFCből

-> SZÜLINAPI ZSÚR Ja. Ezzel még adósok voltunk, de így Áprilisra minden januári szülinapot sikerült zsúr formában tető alá hozni idén. Lola szintén a Nagykalandba szerette volna a szülinapot, és nincs egy olyan nap, amikor minden meghívottnak jó az alkalom, és senki nem betegszik le. 3 kis gyerek most sem tudott eljönni utazás és/vagy betegség miatt. Az izgalom és a várakozás így is nagy volt, hogy ő lehet a főnök. Mert egy szülinaposnak mindenki szót fogad :))). Az ovis vegyes csoport miatt korban és nemben is vegyes volt/lett volna a társaság, de olyan cukin pátyolgatják a kisebbeket. Lola központi eleme a csoportnak, én sokszor próbálom csiszolgatni, fékezni a stílusát, Attila élvezi, hogy ilyen amazon. Én sem a vehemencián vagy a talpraesettségen koptatnék…

Isten éltessen Baba Lola!

-> ELSŐ, ÖNÁLLÓ JÖVEDELEMBŐL VÁSÁROLT BARBIE Járnak rendszeresen irodát takarítani, ahol meg vannak a feladatok, ki mit milyen ütemben végez, és ezért fizetést kapnak. Mindenki gyűjtögeti a saját kis pénzét, de Lola kitalálta, hogy szeretne Barbie-t, mert rózsaszín filctollal melírozta a másiknak a haját. Mondtam, hogy ezért nem fog újat kapni, főleg, mert mondtam, hogy ne csináljon ilyet... De ő szeretett volna olyan babát, aminek vannak ilyen tincsei, viszont szeretne venni a pénzén egy másikat is. Elmentünk vasárnap 2 helyen felmérni a kínálatot, és mondtam, hogy pici beleszólásom lesz a dologba, mert nagyon grincs fejűt és torzszülöttet nem fogok engedni (persze nem fogalmaztam ennyire erősen), de nem is kellett beavatkoznom, mert a legkonszolidáltabbat választotta ki, és a kis bugyellárisát hozta magával, hogy ő fizet. Olyan büszke voltam rá.

Ezek mellett, ami eszembejut róla így hirtelen.

- Anyaaa, Anya? Anya, jössz puszit adni?, Ölipusziiii, Anya én is fürödhetek veled? Anya, Anya, Anyaaa.

- Állandó vigyor és kirobbanó energia, hangrobbanás

- Baromi jól fut. Meglepően jól bírja és gyors. Én nem tudom tartani vele az ütemet (mondjuk én nyanyusz is vagyok)

- öltözködés, pintyelkedés (vissza-vissza kell küldenem, hogy törölje le magáról a rúzst, körömlakkot, mert így utcára nem mehet még ki. Imádja a fiúk kinőtt ruháit, vissza-visszaköszönnek pulcsik, kabátok, csizmák (lsd 1. és 2. kép).

Folyt. köv, kiegészítések, csiszolások, képaláírások.

Prof. Lola - AttilApa szemüvegében

Mámi - potyogó fogak (-3 a leltár)

Vasárnap

 A vasárnap bennem egy mini szilveszter az új hét előtt. Ezzel a nappal kapcsolatban sok elvárásom van - szegény... Nem is teljesít mindig jól :D. Legyen a napban pihenés, legyen benne családi/gyerekes móka, legyen benne az 'anyán' túl bármi 'női', legyen benne kedvtelés, legyen benne kötelezettség, összeszedettség, legyen benne tervezés a következő hétre, legyen benne visszatekintés, mit felejtettem el, mit kell még pótolni, legyen benne egy hangsúlyos újrabootolás érzés, legyen benne sport/aktivitás, legyen benne normál/közös, nyugodt étkezés, legyen benne időben fekvés, és legyen benne(m) estére felszívott, elraktározott energia, amit apránként porlaszthatok el a következő héten.

Most épp ott tartok, hogy az elmaradt munkát pótlom, közben Attila elvitte a gyerekeket, és rámömlött az érzés, hogy akkor most mindent meg tudok talán dupla olyan gyorsan csinálni, ami még a vidám vasárnap érzéshez kell... Majd meglátjuk. Mondom gyorsan röviden, hol tartunk családilag/egyéniben általánosságban.

- MUNKA: Heti 1-2 alkalommal bejárok dolgozni, ami áprilistól kötelző is lesz (szerintem nagyon nem hülyeség, még akkor is, ha kényelmes a helyzet itthon nagyon). Még mindig van bennem szufla a jelenlegi munkakörömben, van itt még sok tanulnivaló, és nem feltétlenül csak a szakmai rész. Nem titkolt szándékom minél többet megtanulni itt azokból, ami nem kötelező, de olyan sok rendszerrel dolgozunk, amit szeretnék kihasználni, kellhet a tapasztalat. Szeretnék majd projektekben részt venni a jelenlegieken túl, mert érzem, hogy nekem ez fontos a biztos, napi rutin mellett. Amit nagyon szeretek, ha a meglévő tudásomat, tapasztalatomat tovább adhatom. Szeretek hatással lenni, nyomot hagyni, ezért is esett különösen jól, amikor az elköszönő junior munkatárs azt írta, hogy szerinte tőlem tanult a legtöbbet a csapatból és tutira hasznát veszi később, jó példát látott bennem. Az excel tudásom nagyon alap, felhasználói szinten van szerintem, akarok makrót írni megtanulni idén. Nem vagyok egyszerű helyzetben karriertervezés terén, mert bár a rugalmasságért végtelenül hálás vagyok itt, nem nagyon tudok többet magamra rántani egyelőre anélkül, hogy a gyerekek ne sínylenék meg, vagyis egy darabig nagyon kreatívnak kell lennem, hogy sikerélményt találjak a hétköznapi munkákban.

- GYEREKEK/CSALÁD: Szerintem sokat nyíltunk. Több társas programban részt veszünk, aminek a napos oldalát élvezem. Én könnyebben bólintok rá arra, hogy húzzuk rá a nagy kaput a kupira/teendőkre, és inkább kiránduljunk, Attilát sokkal jobban nyomasztja ez nyilván. Ettől függetlenül voltunk márciusban családilag Hután, szülinapoztunk/névnapoztunk Anyáéknál, volt itt Poszikó Lilivel, karácsony óta összejött egy Nagyerdős ÖTYE, egy volt egyetemi társasággal mátrai túra, loptunk Sanyikámmal egy gyors tavaszi elő-vacsorát, amíg a gyerekek úsztak, valamint Mózi januári szülinapját is sikerült az iskolai barátokkal megünnepelni :D. Nem kapkodtuk el, de milyen jól tettük, mert végre szép idő volt, és ki lehetett menni. Annyira jól esett látni az osztálytársait, ahogy ölelgették boldog szülinapot kívánva, haza sem akartak menni a fiúk, csak mondták, hogy tök jó lenne itt aludni még.

Lóci a(z)avarosban halászik :D

nem lát-nem hall-nem beszél (de csak a ha szólunk ;-))

eW-túra

Attilkó szülinap Nagyhután

Füzérradvány

Titulus mimbeltónia :D

Sástó

Vannak a ház körül és a házban még befejezetlen/elhalasztott munkák, amikkel próbálunk haladni, pl terasz újra burkolás, valami árnyékoló megoldás, lassan belül újból festeni kell és a kinti is aktuális lesz. A kertet nagy örömünkre át tudtuk adni hozzáértőnek, hogy a leylandi ciprust fazonírozza, fát kívágja, amit kell, veteményest beüzemelje.

a legújabb Kylian Mbappé - DEAC 15 (szivecske)

Tyúkok szabadlábon

Az úszás tanfolyam naposabb oldala

Én kis kertet kerítettem... Lizi tenyerébe

4.b osztály + Lóci és Kristóf - Mc Donald's menüt kértek

- AKTIVITÁS/EGÉSZSÉG/MINDFULNESS: sajnos ezt a béka segge alól próbálom feltornázni, kezdek ráharapni a témára, néha eláraszt a jó érzés nem csak a muszáj. A covid és a legutóbbi influenza 5 hónap alatt zajlott le bennem, majd jött egy felfázás, amire antibiotikum kellett megint, de érzem, hogy le vagyok kicsit amortizálva, amit nagyon kénylemes lenne a korra fogni, na de ne mááááár, még nem akarok ezzel takarózni, így marad az, hogy próbálok jobb dolgokat enni, nem csak bekapkodni ezt-azt. Ráharapok olyan ötletekre, termékekre, ami korábban nem érdekelt volna, pl zöldség/gyümölcs koncentrátum, ami nem étrendkiegészítő, vitamin :D. 

Fúúú, na jó, muszáj vagyok folytatni a munkát, amíg nincs itthon senki. Jövök még majd, de lehet csak áprilisban.

Várjatok, hozok egy kis derűt is - tipikus Lóci

 Vmikor a kéthetes betegség közben villant be, hogy rákérdezzek:

- Lócikám, ugye nem maradt szőrös uzsonna a táskában…? (hallottam, hogy szokott ilyen másoknál előfordulni… köhömm :D)

- Nem, semmi.

- Biztos? Megnézted?

- Igen, biztos.

Ok. Ma reggel néztem farkasszemet EZZEL a mosogatóban. Lazán betette így. A másik doboz ki volt ürítve, de hasonló ‘kismókus’ lehetett benne… :D 🤦🏻‍♀️

Letargiás nyannyer

 Egyre kevésbé tudom méltósággal viselni ezt a bő két hete tartó betegséghullámot, ami mögött nyilván több is van, mint a betegség :(. Rég éreztem ennyire frusztráltnak magam. ….

Na, ezt elkezdtem akkor, amikor tényleg úgy éreztem, úgy nyúlok a betű után, mint alkesz az üveg után. Amikor azonnal kell a lecsapolás, a megnyugvás. Sajna ez nem jött/jön igazán. Betegség tovanyargalt, a takony érzés maradt. Pedig nem olvasok híreket. Ennyire egyszerű eszköz maradt a kezemben. A leghomokosabb fejű strucc vagyok. De mivel nincs ráhatásom a háborús eseményekre, nem forgatom magam a sárban. Ezzel nem oldottam meg igazán a helyzetet, mert a kirakat mögött azért ott van a lavírozás, hogy mely oldalakra ne lépjek fel, ahonnan nem ömlik a szar a nyakunkba. Sajnos tököm tele a segítő posztokkal, ahol mindenki megsegít és pózol liszttel, pelenkával, megpakolt csomagtartókkal, tököm tele, hogy nem jön biztató hír, hogy nyomja agyon a hangulatomat, és érzelmileg nem tudom leválasztani magam a helyzetről :(((

Ne várjatok a sorok közül tőlem megváltást és gazdasági elemzést, előrejelzést sem, buta vagyok én ehhez. Marad annyi a kezemben, hogy kiventilálom magam a durván benyalt két hetes betegségünkről, ami legyűrte a családot, Attila kivételével. Mondanám, hogy covid, de nem az volt, gyors és PCR tesztek is azt mondták. Lola baba kezdte a sort az egyik szombaton egy cifra hányós-fosóssal ezzel lelapítva a részvételi lehetőségünket a Sanyikám által szervezett farsangi kis hepajról. Kedden reggel csatlakozott Lóci lázzal, köhögéssel, hasfájással, majd én csütörtökön lázzal, addigra durva köhögéssel, végtag fájdalmakkal, levertséggel. Aztán csapódott vasárnap Mózi lázzal, hányással, egyéjszakás klinikai all-inclusive ellátással Addigra már annyira köhögtünk és semmi nem hatott, lázunk is addig maradt lent amíg a lázcsillapító hatott. Attilát kiköltöztettük a szobából, és rotálódtak a gyerekek éjszaka mellettem. Lola lemaradt az ovis farsangról, ami okozott nagy zokogást, ezért itthonra rittyentettünk most szombatra farsangi feladatokat a családnak: hátra tett kézzel lencsés kuki-evő versenyt, szívószálas szörpivást, maszkoló szalaggal ragasztottunk foci pályát, ahol kétoldalú ragasztó volt a kapu és kis bojtokat kellett belefújnunk a másik kapujába, majd ujj fociztunk, ickáztunk :D. Lolának varrtam denevér szárnyat, fület, álarcot, nagyon hálásak és lelkesek voltak, este pedig sültkrumplis családi mozizást csaptunk este 11-ig. Annyira nehezemre esik mostanában a gyerekekkel játszani, nem tudok belelazulni az ő kis világukba. Valamikor magam mögött hagytam, amikor nagyon telítődtem azzal a világgal, és azóta folyamatos a kérdőjel bennem, hogy egyáltalán való-e nekem gyerek. A mesélés maradt az egyetlen fogyatkozó kis sziget, amin annyira önzetlenül velük tudok lenni, egyébként meg annyira elnyel a feladattudat, hogy megfojtotta a laza, gyermeki spontaneitásom. Szar kombó. De az érzés, a defekt az én készülékemben van. Hirtelen ennyit tudok mutatni magamból. Egy álomnő vagyok, szó szerint :))

SzabadságON roadshow 3. állomás - varrás, mi más ;)

 Pont eltelt egy hét, de nem sima ügy egy átlag hétköznap itt sem, elmaradtam a beszámolóval. 

4 nap szabit vettem ki, közte volt egy hétvége is, így akár ki is pihenhettem volna magam, de telhetetlenebb vagyok ennél :D. Viszont jó hír, hogy feltámadt a munkakedvem, ami 2022-ben még nem nagyon hasított. Simán elhiszem magamról, hogy annyira primitív módon működök, hogy a dicséret, a sikerélmény, a belefeccölt munka szóvá tett és honorált elismerése túlránt a holtponton. Nem vagyok egy könnyen feladós fajta (szeptember óta 7 ember ment el a csapatból … :( ), de ehhez kell a változó/stimuláló környezet, és a dicséret. Legyen az négyszemközt vagy sokkal több közt. Legyen benne kihívás, és néha kiszámítható nyugalom. Nagyon hálás vagyok a rugalmasságért, mert nyomasztó tud lenni, hogy egy hét sem kiszámítható előre családilag. Az hogy fél napot tudok dolgozni az autószalonból, gyereket hozni-vinni ilyen/olyan ügyben, karantént, home schoolt, gyerek betegséget átvészelni, hogy dolgozhatok irodából, ha úgy kényelmesebb/közelebbi vagy pont itthonról nekem óriási adomány. Akár a kerítés mellől a szomszéd garázsából átvezetett kölcsönáramon telefonról osztott nettel, mert fél napos szerelés van nálunk vagy épp lecsatlakoztunk a netről, mert miért ne. Ez mind-mind akkora ajándék, max belefáradok a megoldásába, áthidalásába :D.

Hétfőn, kedden a szabi utolsó felében varrni is jutott időm. Egyetlen jelmezt vállaltam el idén, mert még mindig nem tudtam teljesen elereszteni ezt a vonalat. Ezen kívül full szerelemből magamnak varrok. Most tavaszi kiskabátot fejeztem be. Magamon is mutatom majd. Szeretem tapogatni, nézegetni, hogy mindenhol olyan-e, amivel elégedett vagyok. Nyilván nem, de egyre közelebbi :D.

SzabadságON roadshow 2. állomás - Nagykopasz

 Hazafelé Ági (most nem Kollár, másik :D): “Bevallom a Blacksheep-ben még nem láttam magunkat a Nagykopaszon 😁.”

Hát az úgy volt, hogy múlt héten, amikor bent a végső ámen rákerült a tavalyi szabijaimra, akkor már körvonalazódni látszott, hogy a csütörtök esélyes lehet, hogy Szolnokra megyek, és írtam Áginak, hogy tök jó lenne ha együtt vonatoznánk, mert ő csütinként hajnalban mindig megy Pestre kutatni, és mondtam, hogy veszek ki szabikat, és pénteken lazzerkodunk-e valahol. Mondta, nagyon oks, de utána nem fixáltunk semmit. A héten fésültük össze, hogy szabit is vett ki, így miénk a nap. Viszont még tegnap este is csak kb volt meg, hogy valahova nem messze kiránduljunk is, akár. Délelőtt 9-fél 10-kor még csak a Blacksheepben jártunk reggelizni, majd utána vittem be Mózinak a suliba a buszbérletét és kulcsát, utána tankoltam és cseréltük Józsán egy kocsira a kettőt. A Fórum előtt az a ragyogó napsütés volt, amiben csak bíztunk, hogy hátha Tokajban is az lesz… Aztán Nyírtelken már görbült a szánk, amikor a köd mellett valami esni is elkezdett. Tokajban aztán nem esett, de a Nap is elég takarékon tolta. Az én összes barátnőm olyan hálás, velem egyetemben, hogy ha éppen szakadt volna az eső, mint az egyik hetes kerótúrán is tette, mi úgy élveztük mégis, hogy épp csak annyira esik 😂. Szóval szerintem itt is mindegy lett volna. 

Megint ittunk egy csínót, aztán neki a hegynek. Darab emberrel nem találkoztunk felfele. Ez volt az idei nyitó túra, tavaly is volt EGY ilyen 😂😂😂 (az picit nagyobb). Volt szuszogás, továbbra is jó lenne gyúrnom erre az erőnlétre.

A természet erőssen a dísztelenebbik, kert végében összegyűlt sufni felét mutatta (na jó, nem 😁), de így is hozta az ‘annyira joooo’ érzést. Mire felértünk a Kopasz tetejére a TV-toronynál már a Nap is ragyogott.

Kellett ez a csend és oxigén. Vezetni pedig nagyon szeretek, megint megállapítottam :).

Durva flash. Ez ma volt???

SzabadságON roadshow 1. állomás - Otthon, Kollár Áginál - öltöztetés

Felütöm a posztot egy mondattal Orvos-Tóth Noémi könyvéből, amit Szolnokra zötyögve olvastam, és tudom, közhely, de tetszett a megfogalmazás: “(…) Egyszerűen nem marad fölösleges vegyértéke, amit bárkinek fel tudna kínálni”. Pontosan. Ezért van szükségem a SzabadságON roadshowra, amire idén különös figyelmet fordítok, és nem bízom a véletlenre. Mert utána megint olyan anya/nő tudok lenni, aki szeretnék lenni, mert kipihent és termelődik fölösleges vegyértéke :).

Otthon, Kollár Áginál

Rég vártam ezt az eseményt, és nem mondom, hogy teljesen felnőttem a stúdióhoz, sőt. Épp, hogy átszakítottam az alsó szalagot. Vannak még mindig bennem ősrégről dédelgetett paradigmák, címkék, kategóriák, amik általában arra valók, hogy egyszerűsítsék az életet, csökkentsék a bizonytalansági faktort. Ezek közül még mindig tartok a zsebemben, pedig talán ki is ürült már a tartalma, csak valamiért nem tudom ledobni. Olyan görcsösen kapaszkodom bele, mintha azt hinném saját magam csalom meg, ha elhagyom ezeket. Ilyen pl saját magam leszólása, aminek része lehet a bőröm, az izomzatom, az alakom, agyam, tempóm, de ezt tudom kreatívan bővíteni, variálni, ha épp nem tudok belekötni magamba semmiért. Ezek szinte reflexszerűek. Sőt! Nem csak szinte. Nem tudom lazán fogadni a dícséretet, mert egy pavlovi reflex egyből átveszi az uralmat, és elbagatellizálja, mintha nem lenne szabad megérdemelnem. Pedig miért is ne? Addig már eljutottam, hogy kedvesen meg tudom köszönni, de belül azért még mindig megy lightos hadakozás saját magammal, hogy ne tartsam fent magam a felszínén, merüljek is bele, sőt, kortyoljam is el a bókot, nem ördögtől való. Rengeteget javult a helyzet, érzem, hogy sokszor már üresbe kapcsol a reakció, de kimúlt mögüle a lekicsinylő szarkazmus felém. Sokszor körbe nyaldos a remény, hogy alakul ez, és elérek egy egészséges önbizalmi szintet, és lentebb merem engedni a mércét saját magam számára. Főként azt a mérőszámot, hogy békében lenni magammal a legtöbb, amit adhatok magamnak. Imádom azt az önismereti utat, amire jegyet váltottam egy éve. Imádom ezeket az őszintén nyíló ajtókat, amit tényleg úgy érzékelek, mintha vigyorgó, boldog-eufórikus fejjel kitárnám az ajtót és ömlene rám a meleg fény.

Ágihoz nem kintről estem be, és nem először jártam nála. Ági egyértelműen Attila 2017(?)-ben kezdett üzleti coaching programjának pozitív externáliája. A több hónapos/éves programnak voltak anno olyan alkalmai, ahol a partnerek is részt vettek. A párokkal felturbózott eseményeken ismertem meg Ágit, és hogy stúdiója van Szolnokon, és öltöztetéssel, divattal foglalkozik, aminek sarkalatos pontja az önbizalom. Coachként tréningekkel indít, aminek az öltöztetés csak a pontja az I-nek. Jártam nála szárnya-szegett madárként régen, kulcs (vagy híd) volt egykor pl Attila működése és köztem. Aki a legtaknyabb állapotomban is videó-hívásban tartotta bennem a lelket éjszaka. Akinek a modern női, párkapcsolati, anyai bölcsességére, tapasztalatára tudtam támaszkodni, tudtam benne bízni, amikor már erősen kezdett inogni bennem az otthonról hozott minta. SZÓVAL ez nem egy ‘sima’ öltöztetés volt. Nekem ehhez érnem kellett. És alap, hogy ez nem pénzkérdés. Az a rövidebbik vége a botnak. Nagyon szeretem benne (túl azon, hogy profi ;)), hogy távol marad a színtípusoktól, hogy annak köszönhetően, hogy ismerjük egymást valamennyire egy több órás beszélgetéssel, kávéval/teával, ebéddel hangolódtunk egymásra. Kíváncsi volt, milyen elvárással jöttem, mi él bennem arról, hogy ki fogja a végén elhagyni a szalont. Melyik funkciómra szeretnék főleg koncentrálni. Beszélt közben arányokról, anyagokról, színekről. Észrevétlenül hosszúra nyúlt, majd össze kellett kapkodnom 5 olyan darabot, amit egyből hazavinnék, ha nem számítana semmi. (Megsúgom, én úgy mentem most pont oda, hogy nem számít semmi, hogy nem nézek árakat, és csak azt választom, amiben jól érzem magam, és azt a Sárit látom benne viszont, aki belül már megszületett, csak erősödnie kell. Közben Ági is összeválogatott olyan alapdarabokat, ami ALAP. Majd megkezdődött az öltözködés. (Itt újból ujjonganék egy zárójeles hangosat, hogy fürdőruhát is szoktam már felvenni, pedig ezek is kb tiltólistás darabok voltak nálam, ráadásul az öltözködés sem feszélyezett már a végére.) Totálisan megadtam magam, hogy olyan ruhát is felpróbáljak, amihez én nem nyúltam, mert sok címkém és kategóriám alá besorolható :(. Felvéve mégis feltűnt a szemem kékes-zöldje és csillogása. A végére különösen belelazultam a dologba, úgy éreztem, mintha egy-egy páleszt bekaptam volna egy-egy szett között :))). Nagyon eltelt az idő a tervezetthez képest, gyorsan kellett döntenem, bár magamban ezek hamar megszülettek Áginak köszönhetően. És mivel próba közben sem néztem, fittyentettem árcímkét, hogy ne befolyásoljon semmiben, 6 alap darab hazajött velem Debrecenbe ❤️.

Amikor fizettem, és megkérdezte Ági, hogy milyen érzés ennyit kifizetnem ruhára, csak sóhajtani tudtam. Hogy ALIG VÁRTAM. Hogy elégedettséggel tölt el, mert azt érzem, ez megint egy természetesen érkező fennsík, nem megerőszakolt “átváltoztató” program, hanem egy megdolgozott fejlődésnek a megállója. Köszönöm, jól érzem magam tőle :).

Ági hozott-vitt, várt reggeli üzenet, kísért esti ❤️. 

Házi gyerekkönyvtár

 Rég írtam kedvenc gyerekkönyvről, de ma délelőtt ahogy bepakoltam párat az ágyunk végéből, és kikerestem a helyüket a polcon, elhűltem :). Kis falatokban, de nagyon sok-sok mesét felfaltuk közösen. Soksok folytatásost, és ‘magányos farkast’. Magyart és nem magyart. Voltak kevésbbé telitalálatosak, és volt soook, amit alig akartunk letenni. Mostanában megsuhint, hogy kifut ez a mesélő-hallgató időszak… Egy-egy alkalmat éltem meg kipipálandó napi rutinként, amikor az időbeosztás nem engedte volna, mert alapból ez a legtáplálóbb és leghidratálóbb tevékenységem, ami engem is tölt és én is a gyerekeket és iszonyatos vasaló, lecsendesítő hatása van ránk. Ha túl háborús a hangulat a fiúk között, akkor bár a kezdésig az utolsó pillanatig tudnak veszekedni, hogy ki melyik oldalamon fekszik/ül, ki ült/feküdt már visszamenőleg többet egyik-másik oldalamon, melyik párna, takaró kell nekik, milyen szögben világít a lámpa, kinek a meséjével kezdem ha nem közös, kinek hova lóg a lába, karja és hozzáér-e a másikhoz, szuszog-e, taknyos-e, közbeszól-e, kérdez-e stb…. Mese után ezek a fölöslegesen túlgerjesztett érzések eltompulnak, sokszor még kooperációt is szül. Ez a legtisztább, legönzetlenebb cselekedetem feléjük. Nincs bennem menet közben jobbító, tanító szándék, csak az ott és akkor élmény.

Van olyan sorozat, ami az én életemből totál kimaradt, mert nem hozott lázba, és valszeg csak a magam kedvért most sem olvastam volna, de még sem tudtuk letenni, és nagy bizonytalanságot hagyott maga után, hogy mi lesz a következő, ami ennyire jó lesz nekünk. Leginkább a fiúknak és nekem, mert Lolának még külön mesélek, és próbálok újakat levadászni, hogy nekem se legyen uncsi. Ilyen volt a Harry Potter összes kötete például. Vagy annak idején az összes Rumini. Az összes Pathera (itt Lócika volt aktívabb hallgató), de a Matyi és Sári, Berg Judit dínói, a Berg Judit-Kertész Erzsi kollabok. Lolával a legkedvesebb felfedezésünk Pettson és Findusz. Mind annyira cuki. 

Gyűlt viszont olyan félelmem, hogy nem kényelmesítem-e el őket, és fognak-e akarni majd maguktól olvasni, de pszichológus nyugtatott meg, hogy ilyentől nem kell tartanom és ha ez mindannyiunknak ilyen jó, akkor miért ne lehetne minél tovább. Móziban egyébként már felsejlik, hogy nem mindig ez a legkecsegtetőbb opció, nem is szoktam erőltetni. Pont ezt a zökkenőmentes ‘elfogyást’ szeretném.