Visszaszámlálás indul... - #maholnapnegyven, 7 nap

Mekkora szerencse, hogy van egy barista a családban,
aki munkába menet a napi kávé adagomról gondoskodik :D
(neeem, nem egyedül fogyasztottam  ;-))

Kávé, laptop, corn flakes magában (egyébként kb mindegy, csak ropogjon...;-)).

Arra toppantam be délután az autóval a garázsba a kicsikkel, hogy Mózi fakanállal integet, hogy meglepetése van a számomra: ma Ő főzi a vacsit (a vacsi egyik felét), a levest. Ebben már elég penge, apró kis kunsztokat kell javasolni max. Óriási kondérral tervezett, hogy holnapra is maradjon. Előrelátó. Az én teendőm csupán a rakott zöldbab. Egyébként bármi lehetne, csak rakva legyen ;-). Azzal nálam nem lehet mellé nyúlni. Aránylag gyakran készítem. Ki is használom azokat az üres járatokat, amikor megkérdezem, mi legyen a vacsi vagy az ebéd, és a 'MINDEGY' vagy az 'AMI GYORS, ÉS NEM KELL SOKAT PEPECSELNEM VELE' jön válaszul. 

Ha nem szakad le az ég, akkor kiruccanunk futni, a gyerekek hajtanak bicajjal. Este szeretnék ráugrani a varrógépre legalább egy órácskára, de ez megint necces.

Ma komfortzónát léptem újból. Nem bírom igazán az ábrázatom videón, de valszeg csak megszokás kérédése. Insta sztorizgatok mostanában a tukkelutott részlegen, és az újabb elkészült videómegosztás mellé az arcomat és a bihari tájszólásomat is mellékeltem :D.

Az oviba utolsók között érkeztem a gyerekekért, mert eltapogattam az időt a méteráru boltban. Viszont, hernyóselymet ezidáig nem varrtam, most kipróbálom azt is.

Holnap GLS csomagot várunk nagy sunyiban, mutatom a héten,  mi lesz ;-).

Visszaszámlálás indul... - #maholnapnegyven, 8 nap

Előzményként

Várom haza a kis családot, vacsora kész, megterítve. Addig billegek a billentyűn.

Ma tovább lazultuk a tegnapi napot gyerekek nélkül: garázs és kocsi takarítás, talicskázás, vasalás... :D. Ettől függetlenül jutott idő heverésre bőven, meg olvasásra, futásra. Délben Attila brunchra invitált, ő jól is lakott :D. Ma szerettem magam.

Szabtam, holnap varrok. Fos az idő nem érnek meg az ültetvényen a dolgok, nem készül el a kisház.

Friss ropogós szombat reggeli kép
Csak hogy látszódjon, Apjuk is van a gyerekeknek :)
És még milyen... (xoxo)

Lola pedig mindig így szunyál be, ha későre nyúlik a(z)- pl péntek - este.
A fiúk meséje alatt rendszeresen bealszik a hasamon.
Van hogy én is ;-).
Ma is így fog járni, már látom.

És tényleg. Olvasás közben butának érzem magam :). Az akadály maga az út könyvet olvasom, és Marcus Aureliussal nyit. És rádöbbenek, hogy ha a Hajdú-Bihari Napló megállítana, és megérdeznének, mint utca emberét kb a könyvben szereplő összes emberről egy-egy mondatot tudnék mondani :(. Nem szeretem butának érezni magam.

Visszaszámlálás indul... - #maholnapnegyven, 9 nap

Szülinapi kotkodáló behívó az ÖTYÉtől

Na jó, itt vagyok megint. Kezemben egy rozé fröccsel. Azt hiszem, Attila szereti ha iszom :D. De most már nem csak ő pattintja lego kezembe a könnyű nyári alkoholos lötyiket, hanem Mózi is jön a "Hölgyem...!" fejbiccentéssel, és egyből van mit szürcsölni. Persze én lassú élvezkedő vagyok ebben is. Vmikor visszakerül a hűtőbe másnapra, mert nem iszom meg egyben. Nem is győzném/akarnám győzni a "diktált" ritmust :).

Úgy képzeltem, ma baromi felszabadultan fogok ide telepedni, hogy elindítsam a szülinapi visszaszámlálót az oldalon, de nem érzem pont azt a megkönnyebbülést vizsga után, mint akartam. Mindegy. A szülinapi visszaszámláló lényege, hogy válogatás nélkül dobáljak fel momentumokat, gondolatokat a harmincas éveim utolsó napjairól, ami körülöttem van, és ezáltal belém lóg vagy pont ki belőlem ;-). Mindenféle előtervezés, és túlkomponálás nélkül szórni fogom - általában nap végén összegzésként - kereken 10 napig. A 10. nap már egy új X kapuja lesz.

Igyekszem őszintén, nem csak a kirakatba valót kiszűrni, hanem úgy a mindent. Viszont 40 év alatt kristályosodott már ki bennem annyi bölcsesség és önismeret, hogy akár vállalhatnám nárcisztikus jellememet. Szerintem nem titok, ti is tudjátok, hogy mindig szeretnék a magam által épített keretrendszerben tökéletes lenni. Ebbe a házilag épített, bélelt rendszerbe beletartozik az összes tökéletlenség is, ami javában lehet általam tökéletesnek ítélt. Azt hiszem, még ahhoz is hiú vagyok, hogy magamat cimkézzem csupán 'elég jónak' bármiben, inkább a rendszeremet tartó oszlopokba engedek kurvaságot :D. Mivel elég kritikus vagyok, így is van bőven hova nyújtózkodni, illetve kifejlődött, elterpeszkedett bennem egy szigorú lazaság, ami mentén észrevétlen prorizálom, hogy mi fontos, mi nem. 

Apránként világosultam meg, hogy én a LASSÚ emberek táborát szaporítom, mind gondolkodásban, mind működésben, döntésben. Bár még ezt a döntést nem döntöttem el teljesen, mert a döntés általában megszületik egyből bennem, és a döntés hiánya nem vacillálásból, mérlegelésből fakad, hanem a döntés várható hatásának felmérésével, azonosulásával, előre megszokásával telik nálam az idő, mert nem szeretek megbánni dolgokat. És amíg előre nincs megszokás, magamévá tevés, addig a döntés nincs KIMONDVA. Szóval kicsit visszafelé vagyok drótozva. Ez sajnos, nem a lustaság könnyen megmentő palástja, amit magamra kanyaríthatok, ha az a kényelmesebb. Szeretnék én gyorsabb/hatékonyabb lenni, tudok is tudatosan egy bizonyos szintig.

Most hogy ilyen jól bemutattattam, milyen algoritmus szerint működök, jövök egy adag "villámlással" a mai napra, és nem vágom tovább magam alatt a fát azzal, hogy miben nem vagyok olyan, mint szeretném. Most, legalább ebben a 10 napban arra fogok koncentrálni belül is, hogy miben vagyok olyan.

• Gondolkoztam, hogy 40 évesen írhat-e ilyet az ember, de... Szeretem ha kényeztetve vagyok. Én nagyon :D. Nem is tudom, mikor váltott át bennem a szigorú önkontroll, amikor is úgy éreztem mindent meg tudok csinálni, nem kell segítség, ha megszakadok sem. A gyerekek közben jött el valamikor. Túrtam már ennek az aljára máskor is. És kb Lóci-Lola között.

• Tegnap 11 órára mindent előkészítettem ahhoz, hogy a számvitelszervezés vizsgát megcsináljam. Végighallgattam az anyagokat, jegyzeteltem, feladatokat oldottam meg, itt-ott oktatóval konzultáltam stb. Bőven lehetett volna ezt még mélyíteni, de 11-re harcra készen álltam. Kiszellőztettem a szobát, de időben becsuktam (hogy ne kelljen darazsat vagy poloskát csapkodnom közben), bekészítettem vizet, kávét szigorúan másik asztalra, hogy bele ne boruljon a gépbe ezáltal megölve a lehetőségét a viszgázásnak. Újraindítottam a gépet, hogy jól muzsikáljon, és 11 előtt már oda huppantam, hogy egyből tudjam kezdeni. Belépek, látom, hogy vizsga június 20, SZOMBAT.... Igen. A június 20, péntekkel tisztában voltam, mióta kiírták a vizsgát. De hogy június 20, péntek most valahogy szombatra esik... okozott pár tikkelést a szememben. :D :D Lesandíottam a gép sarkára, és június 19, pénteket mutatott.... Ennyire vagyok beszámítható így a 40 árnyékában. Nagyisodom. Amin eddig jókat viccelődtünk, de most azért éreztem egy nyomást belül is tőle. Hogy tényleg ennyire szétesett vagyok? Valahol mindig kilóg a lóláb.

• Ma ezzel a tegnapi kis handicap-pel kezdtem neki a vizsgának ezennel házi öltözékben. Bízom a teljesítés sikerében, azt pedig megemésztem, hogy nem lesz 80%-os. Sőt, remélem, azért meglesz....

• Lócikával Karácsonyi Manónak varrtunk du sebtében. Megígértem, hogy a vizsga után varrunk egy váltás ruhát neki. Amikor kiejtem a számon, hogy 'lehet...', onnantól kezdve naponként, félnaponként kérdezik, hogy készen van-e, mikor lesz kész, mikor csináljuk azt a 'lehet-tevékenységet'. Presszió hatására gyorsabban tudok dolgozni ;-). Lóci nyomta a pedált, és nagyon büszke volt magára. Azt mondta, ha nagy lesz, együtt fogunk varrni. Olyan hálásak tudnak lenni mindenért.

• Ma megint mamáéknál alszanak. A múlt héten péntektól hétfőig ott aludtak mind a 3an, most csak egy napot, de ez is kikapcsolódás nekünk. Ettől függetlenül állandóan kb rájuk gondolok, mégis olyan lassúnak és kétszer olyan hosszúnak tűntek a napok nélkülük. Annyi mindenre jutott idő feszültség nélkül. És valahogy még azt is pihentetőnek éreztem, ami alapból nem az. Az pedig hogy mondatokat tudtunk Attilával váltani és élveztük egymás csendjét is, anélkül, hogy valaki(k) bele kurjantott volna, vasaló volt.

• Ma még futni is akarok. Fél órákat csosszanok ki csupán, de valamire csak jók. Sajnos látszani semmi nem látszik belőle, néha értetlenül állok a mérlegen és a szekrény előtt reggel, illetve reménykedve heverek háton az ágyban, és lapgatom a hasam, amíg lentebb nem csusszan az alja függőleges állásban. Mindegy. Lassan majd ehhez is hozzászokom. Biztos elértem a hízékony korhatárt. 40 évesen 46 kg elviselhető :).

• Videót szerkesztek, vágok hol magamnak, hol nem csak. Rájöttem, hogy szeretem másnak adni azt a varrásbeli tudást, amit már összecsipegettem, így tutoriálokat faragok. (Ha szerettek varrni, vagy ha szeretnétek majd megtanulni, akkor - Jer ide: https://www.youtube.com/channel/UCdwNf-RpFNkeBra9CocmFxQ?view_as=subscriber.) Közben persze annyira érdekel(ne) maga a videóvágás, trükkök, effektek. Néha este is azon agyalok, hogy jelen tudásom szerint hogyan lehetne kivitelezni komolyabb programban. Vagy ha látok egy-egy jó ötletet, annyira szeretném kideríteni, hogyan készült. Tudatosan próbálok 2-t hátralépni. Hogy nincs szükségem rá, hogy megtanuljak videót szerkeszteni. Mármint annál komolyabban, mint hogy összeillesztem, feliratozom és zenét csúsztatok alá.

• A poszt képéről szeretnék szólni. Az ÖTYÉtől kaptam a kotkodáló behívót, ami jövő hétre libbentett fel lányos meglepit, és már alig várom. Kb minden nap akasztok egy díszt a lelkemre ahogy közeleg a napja, és még többször önt nyakon a hála úgy a körülöttem lévő emberekért és körülményekért. A meghívó a leveses ládámba csobbant, és persze, hogy a promó mappába, nem vettem észre egyből, kellett noszogtatni, hogy tapogassam át az összes zsebemet, mert látszott a feladónál, hogy bontatlan :). Sőt a tegnapi napból kiindulva, Sanyikám külön felhívta a figyelmemet, hogy a meghívóban szereplő dátum: június 27 ezennel SZOMBATra esik ;-).

Fenntartom a poszt változtatásának jogát. Vagyis bővülhet ;-).

Szabadlábon

Felugrottam blogba, és láttam nyomát, hogy tegnap hiányoltátok a heti beszámolót. Azzal a rendszerességgel valszeg nem fogok jönni, mert bár ingerszegényebb volt a környezet a karantén idején, de egyben egy különleges állapot is. Szeretnék minél több megvalósítható pontot áthozni belőle, és emlékeztetni magam, amikor nehezebben megy, hogy ez már jól működő dolog volt, akkor elő az energiával, és ne sajnáljam rá.

A héten a kicsik már oviban voltak, nagyon várták, és Mózinak is megkezdődött a fejlesztés a a BagolykaLandban. Annyira szeret járni, aminek nagyon örülök, és akkora könnyebbség. Szandi is úgy érzékelte, hogy jót tett neki és a teljesítményének az itthoni suli, picit meg is veregettem a vállam, bár lehetett volna még ezt maxolni rendesen. Nyáron is toljuk, illetve a héten a suliba is bemegyünk 2* 1 órára, hogy Magdi néni rálessen, van-e olyan pont, amit még köszörüljünk a nyáron. Én tudom nagyon jól, hol lehet még köszörülni, inkább az inercia rendszer miatt akartam élni a lehetőséggel, hogy érzékeljem a többiekhez képest hol vagyunk.

Itthon halad a kisház betonozás, terasz körüli gyomlálás, Attila veteményest szépítgeti, a gyerekek imádják a homokozót, most sláger a friss homokkal.

Hétfőn Sanyikám név és szülinapját ünnepeltük Kiskatáéknál némi koktél és teraszon eszegetés, kacarászás közepette. Ez is jó volt, csak rövid :D.

Én a saját teljesítményemmel sokszor nem vagyok elégedett, nem is tudom igazán, mikor lennék. Pontosabban de. Ha egyetlenegyszer sem bújnék ki vagy hűteném le magam, hogy valamit holnap is meg lehet még csinálni, és minden nap fejlesztenék magamon látványosan valami meglévő vagy új készséget, ha nem 7-kor, hétvégén 8-kor kelnék átlagban stb-stb, és nem halogatnék fontos dolgot, tanulnék ezerrel...

Tegnap gyereknap alkalmából jól megadtuk a módját a lazulásnak. Közben ha belegondolok annyira jó, hogy a gyerekeknek milyen "kihágások" számítanak élménynek. Mióta kiköltöztünk erősen redukálódtak az éttermi fogyasztásaink, és céltalan téren való lődörgéseink, így már ettől nagyon felfokozott szerelmetes állapotba kerültek. Reggel az ágyban hosszú mesélés, majd az hogy kék Fantát ihattak, és dinnyés Topjoyt, óriás pizzát kértek az étteremben, ahol az elemes kézfertőtlenítő spray is jó játéknak bizonyult... Családi fürdés után családi mozizás mellé chips, jégkrém - nem tudom, fokozhattuk-e volna még valamivel ;-).  Mózinak szombaton jelent meg a Népszavában egy karantén napló 'cikke', amit tegnap vettünk meg, ami nagy boldogság/büszkeség volt. Főleg, mert ha beírja a googlebe, hogy 'Ádám Benedek Népszava', akkor az első találati helyen jelenik meg :D :D. Mióta laptopozik, és rákeresett a családra (Seres dédipapára, Géza papára, Apára, Anyára) kérdezte, hogy róla mikor jelenik meg valami, és mit kell csinálnia hozzá... Most azt mondják, ez volt a világon a legjobb Gyereknap (szivecske).

Pizzás képek csatolok majd, Attila telefonján vannak most, az enyémen csak cérnák, cipzárak és témazáró dolgozat képek.

Covid-19, Búcsú a karaténtól - tizedik hét, #backtoreality

Apával skype konferencia

Nem akarom túlságosan körbenyalni a témát, de egyik szemem sír, a másik ... IS.

Holnap ovi. A gyerekek nagyon várják. A döntésben leginkább az segített, hogy Lócinak legyen ideje, alkalma lezárni az ovis éveket, el tudjon búcsúzni a barátoktól, óvónéniktől és ne maradjon olyan suta az utolsó éve. Most azt mondom, ez júniust jelent. Mózi a suli után lehet napközis táborba megy egy hétre (ha lesz), Lóci sakktáborba, júliusban Mózi Szlovákiába megy egyedül 4 napra, utána NYÁR. Folytatjuk, ahol befejeztük a karantént kb.

Szerettem ezt az időszakot, sosem voltunk ennyit együtt egy bokorban. Biztató, hogy ennyi idő után sem mentünk egymás agyára. Nem is kezdem szétcincálni részleteire, mert a harmadik sort törlöm vissza harmadjára, hogy ne legyen túl gejl a megfogalmazás. Néha jobb, ha nincs leírva, nincs kimodva. 

Azért ne tűnjön olybá, hogy itt nem volt fennakadás, elkurjantott vagy elharapott káromkodás, hogy nem volt túl frusztráló nap, túl ritka levegő. Volt. De olyan sokszor megerősítést nyert bennem családi szinten is, hogy űber jó csapat vagyunk, és ebben szerepe van mindenkinek egytől egyig.

Képekben alul maradtam a hétre :(. Még ma megpróbálok egyet-egyet lőni ebben a borongós szürkeségben.

Karantén leltár

- egy kiegyensúlyozottabb család

- elolvasott könyvek száma: 6-10 között

- Mózi új laptop

- két égből pottyant diploma

- egy új családtag, Cilike a robotporszívó

- több új kerti/háztartási gép és eszköz

- egy online húsvét és részben online locsolkodás is
- online Anyáknapja (ez inkább nagymamák napja, mert az anyáknapja élő volt)
- erkély alól ünnepelt 100 év fölötti születésnap - 1 db. Dédipapa 103 éves volt!!!

- egy rendezettebb kert (levágott, elégetett tuja és egyéb ágak, egy előrendezett terep a kisházhoz), nagyranőtt konyhakert

- egy átnézett, megjavított öntöző rendszer

- gyakori, rendszeres(ebb) főzések, étkezések

- tudatosabban tervezett-szervezett rutin feladatok

- lassan rendszeresnek nevezhető futások (nem sok, de heti 2-3 alkalom)

- feltöltött homokozó

- rendszeres (heti 1) blog poszt - az elmúlt évek kihagyásai után ez elismerésreméltó :).

- Mózi javuló iskolai eredménye (nyilván mert folyamatosan figyelmet igényel és 'egyemberes'. Sőt, kettő is lazán...)

- egy sikertelen általános iskolai felvétel, 1db sikertelen fellebbezés, 1db folyamatban lévő újratervezés fejben mindenkinek :(

- egy kiselejtezett garázs és pecu

- egy megcsiszolt, megragasztott, lefestett villanyóra szekrény

- kiselejtezett, elrakott gyerekruhák

- megfürdetett, átültetett virágok

- egy nagytakarított konyhaszekrény

- sok leírt karakter cikkekhez, posztokhoz

- átlagosnál több fotó készítése

- a fileok, fotók rendszerezése - még nem teljes minden gépemen

- több ezer levelem, régi mappák, régi hírlevelek kigórálása, lejelentkezése

- elfogyasztott vitaminok száma családilag 4-5 doboz felett

- kerti sütések, grillezések száma cc. 5

- sooook megspórolt üzemanyag

- kukásautó által elvitt 'második bőröm' (fürdőköntös, a szerk.) - 1 db

- magamnak varrt ruhák száma 2,5 db

- kettesben töltött órák száma kb. 199 - kevés

- közös étkezések száma kb 205 alkalom - kitűnő

- félés, rosszat álmodás miatt átcuccolt gyerekkel átaludt éjszakák száma 3 db

- ovit váró gyerekek száma 3 db :D

Lola beöltözött Anyának (szigorúan zokniban :D)

Biciklis kísérők

Ez a látvány fogadott :)
Kuckózás, amíg fent tanulás folyik - 2 kis szurikáta

Parafa tábla az asztalom mellett 

Lola rendőrfőkapitány

ENza és Anna az unokatestvérei ;-)

És egy kiegészítés, amit most jelentettek kémeink. Vasárnap ebéd utáni meseolvasás, és belealvás.

Covid-19, itthoni (lazuló) karatén - kilencedik hét, #maradjotthon

Ezek már nyitott karantén napok. Bár iskola/ovi nincs, azért kezd lazulni a bezártság.

Szeretem ezeket a lassan hömpölygő vasárnapokat, borongós időket. A reggeli erdei futást ugyan elmosta, de a korai kelést megőríztem, vasaltam, főztem, Lola szekrényét kiselejtezem, mert oylan gyorsan nő. Tegnap a játszó szobát pakoltam el, rotáltam a régi játékokat, könyveket. Átválogattam a rajzokat, szinezéseket, kukáztam a filceket, kupakokat, kihegyeztem az összes hegyezhető eszközt, visszaköltöztettem a LEGO-t, hogy ne a nappaliban rugdossuk. A vacsit Attila grillezi, a gyerekek egész nap játszanak és közben a Rumini Zúzmaragyarmatont hallgatják hangoskönyvben.

Tegnap családilag futottunk, gyerekek 2 keréken rótták (Lolán még van pótkerék), tollasoztunk megint, ezt általánosban is sokat gyűrtük Annával tesi órán :D. Elolvastam a Pál utcai fiúkat, mert nagyon kíváncsi voltam, felnőtt fejjel hogyan hat. Ha vége a karanténnak a Víg színházban tuti megnézem, mert eddig lemaradtam róla.

A héten az egyetlen újdonság, hogy a anyáva-apával és Dóriékkal elmentünk pénteken fagyizni, találkozni mert sok-sok hete nem láttuk egymást csak képernyőn. Ez nagyon jó volt. Mindenkinek.

Voltunk állatkereskedésben többek között Lócinak agámát/egyéb hüllő felhozatalt csekkolni, mert totál odavan értük, és napjában 10* mondja el, hogy nagyon szeretne. Abban maximálisan biztos vagyok, hogy gondozni fogja. Nekem kell barátkozni a gondolattal, illetve valami ésszerű megoldást találni, hogy ne 35.000 HUF legyen a beugró. 

Lóci szakállas agámát szeretne igazán, de az nem volt

... én inkább hajlanék a leopárd gekkó felé,
mert az még elmegy a cuki kategóriába nálam :D.
Kipróbálhatta az élő ‘keméleon kitűzőt’.
Kapaszkodott nagyon Lóciba :).

10 hét után élőben találka, fagyizás
és 'szűken' értelmezett #socialdistancing... :D

Mózi megint meglepett a megfigyelő készségével. Épp, hogy megérkeztünk, és letelepedtünk a színház tövében, már mondja, hogy "ott a Padlás színdarabból a hintaló!". Vmelyik emeleti raktár ablakban kiszúrta az átszűrődő kellékek között. Este meg a filmben egy villanaásra kinyílt a hűtő, és egyből észrevette, hogy olyan a vaj, mint a miénk :D. A fontos dolgok...

Végre Mózi is látszik

Társasozás napi szinten megy, Attilával mi is gyűrjük néha este, vagy közösen csapatjuk a gyerekekkel, vagy csak ő velük. Ami még fix, az az esti sorozatnézés, és vannak kb havonta családi esti projektorozások. 

Jelmezvarrásokkal sajnos lassan haladok. Meg úgy, és egyáltalán a varrásokkal. Lolának lógok az Anna jelmez befejezésével, Mózi egy igazi 'kém jelmezt' (kémikus ;-)) szeretne, van sellő, Elza, pillangó, kenyereszsákok és van még egy kisruha elmaradásom is. A héten ezekre megpróbálok pontot tenni.

ez még egy Anyáknapi kép,
mert élőben nem tudtunk idén találkozni Szentimrén :(

Lola mindig iskolásat játszik, cuccol,
pakol és telefonál a kolléganőinek :D

Kertészkedéshez öltözve.
Állandóan a szekrényét berheli és naponta minimum 3* átöltözik

Lóci tücsköt-bogarat gyűjt, és levél ágyat készít,
betakargatja, megfürdeti őket :)

Lolának is kell a nyugtató arcpakolás,
szemkörnyék ápolás. Nem lehet elég korán kezdeni :).

#alwaysbekind

Reggeli rántotta készítő.

Rókanyomon

Szerelmes vagyok ebbe az időszakba. Minden olyan jó. Még az is, ami nem.

Covid-19, itthoni karatén - nyolcadik hét, #maradjotthon

Élünk.

Ami újdonság, hogy elkezdtünk a nullához képest kontaktálni ;-)

Már a gyerekeket is kiengedtük a faluba bicajozni, bandázni a szomszéd gyerekekkel, Attilához is jött lazuló partner, és én is újból felnőtt társaságban futottam, végre nem csak videón trécselve közben. Rajtam nagyon rajtam van a mehetnék, a találkozhatnék. 

Varrásra is több időt szántam most, illetve nagyapó (Attila nagypapája) csütörtökön volt 103 éves. Felköszöntöttük az erkély alól :). A kérdésre, hogy milyen érzés 103 évesnek lenni, azt mondta: azt kívánja, hogy mi is megtapasztaljuk. (szivecske)

Gőzerővel el kell kezdenem tanulni is.

Karantén frizkó, malac szín, álmos szem....
Jó formában vagyok :D

Ezt az ukrán remeket én pusziltam be.
Attila a párnám alá is bedugta egyszer,
hogy lebuktasson, miket szürcsölök :D

Covid-19, itthoni karatén - hetedik hét, #maradjotthon

Nem szaporítanám tovább a megkezdett heteket, nem írok most hosszan, nincsen ordító, betűt igéző esemény. A helyzet változatlan, talán több a feszültség, az ösztönösen működő bugyrokban dolgozó indulat, ami felcsattanás, káromkodás útján repíti le a dugót és egyenlítik ki a nyomást. Nekem az a "legterhelőbb", hogy semmi okunk nincs kb így érezni. A május elsejém azzal telt, hogy felkeltem befejezni a levest, majd visszabújtam és kb egész nap olvastam. Ez nagyon jól jött. Futást és betűt írnék fel mindenkinek. Pontosabban a TOP3 'feszkólevezetőben' szerepelne.

Megállapításaim, korábbi kimaradásaim.

- öregszünk? Minden nap egy jaj-sóhajt lehelve kerülünk ágyba, nyögünk elnyúva, hogy de jó vízszintben lenni. Itt nyomkodd már meg, meg ott, mert ez fáj vagy ott az izomláz. És bennem mindig ott a fáradt remény, hogy majd holnap még lefekve is kicsattanóan fitt leszek... Aztán már reggel sem.

- kenézy? Valamelyik hétről (talán a kettővel előbbiből) kimaradt egy ijesztő esemény. Jó vége lett, pontosabban nagyobb volt a füstje, mint a lángja, de arra a fajta ordításra dobtunk el mindent a kezünkből és rohantunk, ami a kettes szintű riasztáshoz tartozik. Ha csak belegondolok remeg a gyomrom megint. Igen, a gyerekek. Kint játszottak, és mint kiderült meglepetésből elkezdték felásni az elő kertet a fa alatt, ahova majd a szerszámos házikó fog kerülni, és ki lett vágva tavaly 2 tuja. Úgy gondolták, hogy a gyökereket kiássák. Sokat sikerült is, majd a kapát belevágta Mózi a Lóci ujjába. Ő is annyira megijedt, hogy ordítva (sírva) kiabált abban a pánik szerű hangulatban, mert azt képzelte, hogy konkértan levágta a Lóci ujját. Szorongatta Lóci is, úgy futottunk, és vérzett. Csak letörölgetve derült fény rá, hogy hál' Istennek abszolút nem gáz a helyzet, de Lóci nem engedte hogy hozzáérjünk. Csak szorongatta, taknya-nyála egybefolyt, és Mózi is reszketve toporgott... Na, ez szar élmény volt.

- kutya? Futás közben mindig fosok, és nem merek a falutól eltávolodni, pedig olyan jó - még most jól futható - szántások vannak körülöttünk, csak sajnos mindig vannak kószáló kutyák. Ártalmatlanok, és ártalmasabb fajták is. Az egyik alkalommal pont szélen poroszkáltam a kavicsos úton, amikor meghallottam a lihegést mögöttem. Hátra sem mertem nézni, időm sem lett volna, mert a lelógó jobb kezem oldalánál már ott szuszogott a kutya. Befostam nagyon, aztán láttam, hogy kinézetileg ez egy barátságos eb, és próbáltam én is barátságosnak maradni. Ráismertem arra a kutyára, amit előző napokban posztoltak a facebookon, hogy itt kóricál, és nem hiányzik-e valakinek (ezek szerint nem...) Futott velem hazáig, Attila pont nyírta a füvet vagy talicskázott valamit, így megitattuk, a gyerekek is kirongyoltak, és most először csapta meg a családot talán egyszerre, hogy akár lehetne újból kutyánk. Sejtettem, hogy Lóci lesz oda érte a legjobban, ő nagyon vágyna valamilyen állatra. Csak hörcsögre ne, azt mondja, mert az béna. Most amiért számolja a napokat vissza a névnapjáig az a szakállas agáma. Ilyen videókat nézegetnek, keresgélnek a youtube-on is.

- első kimoccanás családilag a 7. hét végén. Én már veszettül vágytam rá, így kicsit elgurultunk Ondódról sétálni, és nekem már ennyi helyváltoztatás lendített a kedvemen, és a szükülő jövőlátásomon. Újból nem csak a holnapot látom.

- hányzik a társaság, a nagy család, a barátok. Valakivel gyakrabban kommunikálunk ilyen-olyan formában, valakivel nem. Néha jól esik a nosztalgiázás, néha kétségbe ejt, hogy mennyi idő telt el. 

- pénteken a gyerekek szomszédoltak, ahol nincs is gyerek, de nagyon odáig vannak Noncsiért és Daniért. Mózi totál belelkesedett, hogy Danival raklap tankot terveztek, amit majd meg is csinálnak, és működni fog, Lócika sárkányos könyvet nézegetett, Lola pedig virágokat ragasztgatott. Este alig lehetett lelőni őket, egymás szavába vágva mesélték, mi volt, és hogy lesz, és hogy ez volt a legjobb délután. Mózi felajánlotta, hogy ha készen lesz a tank, akkor kölcsönadja nekünk, hogy kettesben Attiával egy romantikus körre el tudjunk menni itt a település kis utcáiban :D. Bár készen lenne már... ;-)

- Lola mondja mostanában, hogy este nem társasozni akar apával, hanem Apa mindig csak csiklandozza, és ne borotválkozzon, mert olyan jól csikiz.... :D :D

Kitartás. Magamnak most különösen! A többiekben jobban bízom, hogy bírják :D.

Fényképeken Mózi olyan keveset szerepel. Általában tanul, és max a munkáját fotózom, amit be kell küldeni. Erre a jövőben jobban figyelek, hogy róla is maradjon olyan, ami posztolható.

Lola nyitott CsANÁt ide

Lócika a konyhás néni, illetve szülinapot is
ünnepeltek (talán az adventi manónak volt épp...)

Zsuga Bubus a napi Szendergő
hercegnőjét űzi Apával

- Anyaaa, mikor eszünk?
- Még ezt befejezem, pillanat
....

Előkerülnek a szekrény tetejéről ősrégi játéok is.

Lola folyamatosan azt játsza, hogy én vagyok Mama, ő pedig Szolnokra jár varrni jelmezeket, és beadja hozzám az unokát, mert nagyon sok a dolga :D. Olyan jól tudja szervezni a napokat, osztani a teendőket, hogy mit főzzek az unokának, mit és hogy szeret, vásároljunk is be út közben, mert nincs itthon semmi, mikor ér haza, fektessem le ha álmos a baba stb. Bár mondhatnám, hogy tőlem látta ezt a szervezőkészséget :D :D.
(itt is nekem telefonál épp, miközben agámás videót néznek)

- Anya, segíthetek segíteni?
#örüljhogylány

Lócika szedte nekem az iroda udvaron. De a kertben is folyamatosan
gyermekláncfüvet gyűjt csokorba... Annyira cuki

ritka, de szaporodó pillanatok a tablet körül

... és egy anyáknapi futós zárásként a hétre. mert nekem olyan jó.
nagyon.