Harmadik hét a 2023/2024-es új időszámításban - Málta

Apró lélegzetvételenként fogom tudni ezt leírni, mert egyszerre nincs annyi "levegőm", de szeretném megörökíteni, mert nagyon-nagyon jó volt, már-már családi. Nézzetek olykor vissza. Akár poszton belül, akár külön posztban is frissítem majd. Ja. és előre szólok, hogy halom képet és szelfit fogok csatolni, mert mindent (IS) megörökítettünk, hogy egy hirtelen jött demencia magával ne vigye ezt a sok napsütötte emléket :D.

Nagyon intenzív hét volt ez a harmadik szeptemberi. Május körül, de lehet, már áprilisban, amikor kiderült, hogy Kiskata Máltára dobbant előre nem látható ideig, akkor megfogant, hogy repülési rettegésem ide vagy oda, meglátogatom a közeljövőben (abban bízom, ez a félelem majd oldódik, ha sokat repülök megint, bár ez még egy hangya f@** bokányit sem javult :( ). Aztán Sanyikám is feldobta, hogy mi lenne, ha szeptemberben 'letámadnánk', amikor normalizálódnak a költözés utáni bizonytalanságok, de még javában tart a nyár Máltán. Júniusban megvettük a jegyeket (Marika sajnos nem tudodtt csatlakozni, mert ő a nővérét és unokahúgát látogatja Skóciában hosszan majd), és szeptember 20-án 12:30-kor már úton is voltunk. 

Az indulás előtti napok mindig sűrűk, hogy mindent lemondjak, beírjak, átütemezzek, átadjak, bepakoljak. Az itthoni dolgokon való pörgést hamar leállítottam magamban azzal, hogy senki nem fog éhenhalni, és különben is mindent meg tudnak oldani nélkülem, csak az én hülyeségem, hogy nélkülem a Föld sem tud forogni. Attilának leírtam a fontos pontokat, mikor kit honnan-hova kell szállítmányozni délután, mikor és hol lesz ottalvós zsúr, de a többi menedzselésébe, hogy amikor ő nincs, akkor hol vannak a gyerekek, már nem akartam abszolút belefolyni. Előző este 10-kor pakoltam csak össze, de fejben már készültem egy ideje, vártam nagyon. Munka fronton azért még volt bennem kicsi feszkó, hiszen amikor a jegyeket megvettük még nem volt képben, hogy én októbertől pozit váltok, és az átadás-átvétel, csapat tréning stb még nem látszott. Éjjel fél 3-ig dolgoztam indulás előtt. DE. Elmentem kereket fújni, tankolni, pályamatricát venni, parkolót foglaltam, becsekkoltam, és reggel 8-kor indultunk Sanyikámmal, ő gurult ki hozzánk, mert mi innen pikk-pakk fent vagyunk az autópályán, és elég jól sikerült itthon hagynom az anya  és háziasszony és munkásnő énem, mert elég jót lazultunk. 

Minden simán és időben történt a reptér környékén, leszámítva, hogy utolsóként futottunk a kapuhoz, mert elpálinkáztuk az időt 😁, viszont nem tudom, milyen megfontolásból a priority sorba állítottak be minket, simán elsőként szálltunk fel a gépre :D. ‘Hátha oldódik a feszültségem’ címen túrórudi vásárlás után bekaptunk egy-egy páleszt, Sanyikám kap egy naaagy piros pontot, hogy bevállalta, sőt javasolta. Az út gyorsan eltelt, főleg így a távolból, semmi izgulnivalóm nem kellett volna hogy legyen, nem is volt vészes. Az ereszkedést-kanyarodást különösen imádom, főleg, hogy világosban mentünk. Landolva a mosdóban egyből átöltöztünk (én csak pólót, de Eszter alul-felül megrövidítette a textiliát). Busszal mentünk a Kata munkahelyére, és gyalog tökön-paszulyon majdhogynem autópálya szélén gyalogolva, húzva a kis koffert, mert a közelekés kicsit kaotikusnak tűnt számomra, és Eszter sem hagyott időt, hogy megemésszem, nézte a googlemapet, és ahol utat látott, mentünk, menni kellett :D. 

Biztosan felhangosította az érzelmeket ez a pár nap, meg ez a távolság, de olyan jó volt a viszontlátás ❤️. Amíg Kata befejezte a napját, mi lent nasiztunk a hallban.

Így sem érkeztem még teljesen haza, de most ezt a sok képet túrva, még inkább visszamennék.

TD2-n

A hallban várjuk Katát

Második hét a 2023/2024-es új időszámításban

 Megint lett egy olyan érzés bennem, hogy kicsi a testem a bennem pattogó érzelmekhez, nyitok egy csapot gyorsan ide, és majd vasárnap befejezem az összes heti beszámolással (nyugi nem lesz ez így minden héten, csak amíg felvesszük a fonalat). Néha olyan kíváncsi vagyok, hogy másban is futnak-e ennyire kaotikus érzelmek, gondolatok, mint bennem, rakódik-e ennyi egy halomra, mint egy oltári nagy szennyes kupac színenkénti válogatás előtt :D. De így vagyok a feladatokkal/teendőkkel/akarásokkal/szeretnékekkel is. Hogy nincs eleje és vége, hanem felbukkan egy, majd rányílik másik, jön a harmadik, sokadik, visszavillan az első maradéka, majd az utolsó előtti benyomásból egy töredék, megkezdett lista, rendszerezési vágy, levegő és légtér igény, keretre vágyás, nihilre áhítozás :D. 

Az előző 'PATENT' héthez képest érzékelhetően megindult a szétfele tartás. Még aztán hamar - gondolhatjuk :D. De ez csak addig ennyire hatalmas bennem, amíg el nem kezdem szétcincálni. A héten már volt egy elaludt angol óra, még szerencse, hogy online van, és hogy pont időt kért a 'tanár' is, így belefért 10 perc lazán, de azért nem voltam friss reggel fél 7-kor.

Imádom ezeket a képeket a telefonomban :)))
(Lola olykor lenyúlja és komoly sorozatokat találok :D)

Lócika csütörtök-péntek erdei iskolában van, a képek és a beszámolók alapján nagyon jól érzik magukat, csónakáznak, lovaskocsikáznak, batikolnak, fociznak, nagyon várta, és nagyon tud stresszelni az indulás előtt... Utazás előtt szorong, hogy be van-e minden pakolva, biztosan nem felejtett-e el valamit (hiába nyugtattam, hogy ha egy szál gatyában megy el, akkor is túléli, minden áthidalható, enni visz és kapnak is, tető lesz a feje felett, szóval nyugiiii, ne stresszelje magát - szegény, olyan jó lenne ezt oldani benne). A kirándulás előtt vettünk papucsot, nadrágot, pulcsit, fehér pólót a batikoláshoz neki, amíg Lola focizott elmentünk kettesben fagyizni, bevásárolni, így a lelke is kicsit helyrebillent. Kis pojipom. Legújabban, azt mondja olyan 'makisan-babásan', hogy ő egy POLIP (ne kérdezzétek, honnan és miért :D). De poJipként ejti :))). És tőle még ezt is imádom a nagy huncut szeretetéhes szemeivel. 

Mózi Diákönkormányzati tag, és a héten gyűlés is volt, ahol bedobta, hogy bár az iskola Öko iskolának nevezi magát, de nincs a legalapabb lépés sem meglépve, nincs szelektív hulladékgyűjtés, javasolná is ezt. Annyira megörültek ennek, hogy ő lett kb a környezetvédelmi miniszter, valami osztályok felé közvetítő 'nem-tudom-mi-a-pontos-megnevezése' :D. Mondtam is neki, hogy ez egy nagyon jó terep, hogy lássa, hogyan működik egy folyamat az ötletfelvetéstől a megvalósításig, mert ez a legkönnyebb része eddig :) és hogy mennyi időre, emberre, kitartásra lesz szükség, hogy átverje ezt, rákérdezzen, hol tart, miben tud ő segíteni, kapcsolatokra lesz szüksége, és NAGYON kell a kommunikációját, stílusát árnyalni, de nagyon örülök neki, hogy jól érzi ebben a szerepben magát. Illetve annak is, hogy olyan pozitív. Volt kb 5 perce buszindulásig a gyűlés után, és nem azt mondta, hogy ahhhh, már mindegy, hanem fogta magát és végigrohant a Vág utcán a nehéz táskával, ami nyilván úgy trendi, hogy a se**ét veri, és közlekedni is nehéz vele, nem hogy futni :))). Igaz nem érte el a buszt, de mondtuk neki, hogy őrízze meg nagyon ezt hitet magában, és tolja le, hogy a busz már nem állt meg neki, pedig integetett, vagy hogy a söfőr milyen. Mert ez mellékes, és nem rajta áll. Az ő részét megtette. Annyira élvezem egyébként az ilyen picinek tűnő szituációkat, ami az ember hitrendszerét, világnézetét alakítja. Hogy később hogy áll másokhoz, magát hol helyezi el. Olyan sokszor mondták már nekem a cégnél, hogy olyan jó, hogy én mindenkiről jót feltételezek, és igen. Tudom, hogy nem mindenkinél ez kapcsol be elsőnek, főleg egy hibázás mellett, de én szeretném, ha a gyerekek is azt vinnék magukkal, hogy a Világ jó, és általuk csak még jobb, de ne naívan pislogjank ki magukból, mutogatva a többiekre. Amit a legtöbbször hangsúlyozok talán nekik, hogy ami MOST van éppen, az mindig csak egy statikus állapot, és ne ebből induljanak ki. Mert bármennyire is elcsépelt, de akármelyik 'most'-ból lehet BÁRMI, ami egy új esély/lehetőség, és nekik erre a folyamatra igenis van hatásuk. 

A héten nekem már voltak tréningek (szeretem egyébként ezeket nagyon), handover meetingek, benne vagyok már SV heti megbeszélésekben, job evaluation workshopban, lesznek majd pesti utazások, team buildingek, mert a csapat fele pesti. Lolának már volt szülőije, a fiúknak jöv héten lesz, indul az MCC (itt is lesz szülői és Szülők akadémiája a héten még), ma szüreti nap a suliban, mindjárt sütöm is palkókat munka közben, Lócinak Bozsik szombaton, én futok legalább közben valahol, vasárnap pedig tekerünk Attilával!!! Ő 100-at tervez, nekem elég a 60-70 bőőőőven. És hátha összejönne még egy Balaton körbetekerés is idén. Jöv héten nem leszek, mert vár Málta és Kiskata, valszeg számotokra sokkal izgalmasabb képeket, eseményeket hozok, mint iskola, munka és gyereknevelés :D. Én kérek elnézést.

Szombaton Bozsik

Szüreti délután után battyogunk a kocsi felé
(megcserélt táskával)

Mi palacsintákat vittünk

Most hirtelen ennyi. Megcsapott az esős, szürke ősz szele. Nagyon szeretem, egyre jobban várom a kinti szürkülést, benti kapcsolt fényeket.

Befigyelt itt péntek késő délutánra egy Lola névnapi cirkusz a sulis szüreti délután után, és ez tavaly is Apás program volt, mert én nem szeretem az állatos cirkuszt. Ma ünnepeltünk egy Anyás Barbie mozival, amit tervezgetünk már egy ideje. Olyan jók szoktak lenni ezek a kis programok, és akkora szükség van ezekre a külön kiszakított időkre is. Mostanában ezek jobban beválnak, célba érnek - úgy érzem. 

Lola-névnapi Apás cirkusz

Ma volt az első olyan alkalom, hogy Mózi a haverokkal ment el a városba, majd mozizni, mekizni, teljesen fel volt villanyozva, hogy szülő nélkül volt lődörögni. Nagyon is emlékszem az én első ilyen élményeimre, akkor éreztem igazán nagynak, menőnek magam 😁. Főként a suli utáni mekizések maradtak meg hetedikről, amikor hátul ültünk le a nagy szülinapos asztalnál (azóta ‘szétbombázták’ azt a részt), és kb 10-en vettünk egy kis krumplit meg egy hamburgert.

Anyás mozi

Összejött a héten is a Tisza-tó kerülés

Lényegesen jobban bírtam, nekem meglett a 75, amíg Attilának a 101 km 💪🏻🚴🏻‍♀️💪🏻🚴🏻

Első hét a 2023/2024-es új időszámításban

 Ma dupla foci van, és ma nem futok, csak séta-séta, amíg vége, közben rögzítem az első heti benyomásokat a szeptemberből. Ha egy szóval kellene jellemeznünk, PATENT. Részletesebben pedig alább olvashatjátok:

- az évnyitó pénteki nap után már teljes hetet nyomtak a gyerekek. Lola mindig derűsen jött, minden nap emlegetett barátnőt, és újabb felismerést, hogy négyen is vannak az osztályból, akikkel focizik a DEACban, meg egy másik fiú a másik osztályból. Én nem fogtam még fel, hogy iskolás Baba lett 🥹.

Foci utáni nyújtás - fekvő hős

Itt olyan kis izgulós arca van egyemmeg.
Ez volt a második nap.

- Ma azt kapta tőlem napi feladatba, hogy derítse ki, hogyan hívják a barátnőjét, mert eddig nem sikerült mejegyeznie, és csak úgy hivatkozott rá, hogy a ‘kislány’ 😁. Mondtam, legyen szemfüles, figyelje névsorolvasáskor vagy amikor más szólítja, ha cikinek érzi megkérdezni megint. Megnyugtattam, hogy bemutatkozáskor én is mindig csak a saját nevemet jegyzem meg, de ha ő is gyenge muzsikus ilyen név és arcfelismerésben, akkor tanuljon meg egyéb kreatív mankót alkalmazni. Anno a Bogyó és Babóca szereplőkkel is bajban volt, már nem akartam elhinni, hogy tényleg nem mennek. DE mára megvan a név: EMMA 🥳.

- Nyilván Lola volt most az, aki a legtöbb új felszerelést igényelte, amit Lócika rendesen sérelmezett amolyan dühös/nyűgös kifakadások formájában, rá is kérdeztem konkrétan, hogy féltékeny? Azt mondta, igen. Hiába van mögötte az észérv, az érzés ott tornyosul benne. Próbálom is kihangsúlyozni, amikor neki kell valami, hogy most ezt ő kapja. Olyan kis cinege, lassan nő, sokáig jók rá a ruhák, ez is baj, mert a többieknél nagyobb a forgási sebesség. Vmelyik este is kiborultunk egymástól, mondtam, hogy akkor mára hanyagoljuk egymást 😁, reggelre regenerálódtunk.

- Lóci hajlamos eltolni a felelősséget, mindenki lehet hibás, csak ő nem. Garamvölgyi kupa után is ki mertem mondani, hogy az ellenfél akkor ott jobb volt látványosan. Tolta le a pályáról őket, nem adták el annyiszor a labdát stb. Amit én kaptam ezért…. Huhhh 😂 

- Mózi nagyon felsős, egyedül megy reggel, egyedül jön du, még a különórák nála nincsenek rögzítve, mert az MCC-s angolra várunk. Kapott egy osztályfőnöki dícséretet, mert az utcán lehibajavítózott a barátjával egy horogkeresztet.

- Elég jól képben voltam, időben fedtem, küldtem, regisztráltam, foglaltam, kódoltam, jeleztem mindent. Egyetlen foci helyettesítést néztem be pályaügyileg, hogy hova kell vinnem Lolát, de ez is áthidalható volt.

- jutott idő mozgásra, futásra, jógára, barátnős találkára/videóhívásra, főzésre, suliba kajákat csomagolásra, munkába ebédet. pAttilával megkoronázandó vasárnap gyorsan körbetekertük a Tisza-tavat most megállás/ebéd nélkül, ami nekem azért nem volt piskóta, elég jól bedurrant a combom, Attila meg mint a varrógép hol előre tekert, hol hátra, hogy tesztelgesse az új bringáját, csak egyszer zúgott el majdnem. Az ősszel még csinálunk pár ilyet, annyira jó ❤️

És volt itt meg kimaradt őszre-töltő program, mert idén is sikerült, igaz eléggé az uccsó pillanatban, de összehoznunk egy strandolást Sanyikámmal és a gyerekekkel (képet majd engedélyeztetek), és családilag is Tiszáztunk egy jót augusztusban.

Újabb alapanyag a háztartásban a fekete vagy ‘tiltott’ rizs

Keveslem

 Keveslem a szeptember elsejei posztokat a feedjeimben, így töltök a social médiára egy kupicával én is. 

Most abszolút nem volt vészes a nyári szünet, nem éreztem, hogy alig várom, h kezdődjön a suli, sőt. Augusztusban sikerült színezni a nyári élményeken, részletgazdagabb, mozgalmasabb lett. Ma nem is annyira az vágott mellybe, hogy Lola is iskolába lépett, hanem hogy Mózi hatodikos. Most kezdte a sulit, és lassan ballag 😭. Valamiért nagyon meghatott ez a nap. A legtöbb kalóriát az évnyitón égettem el, hogy kordában tartsam a könnyeimet, és ne érezzem úgy, hogy vennék egy naaagy levegőt, és elsírnám magam. Csak úgy. Mert annyira meg tudnak hatni a saját gyerekeim csak azzal, hogy vannak, és nőnek, és fejlődnek 🥹. Ha pedig mellé még aláfestő zene is szól, jajj nekem. Így nyitottuk meg az idei tanévet immár három ‘Lillás’ kis Univerzummal. LolA A osztályos lett, LóCi C-s, Mózi/Beni pedig B-s, teljes az ABC ❤️.

Lola izgatott volt, de őt nem egyszerű elbűvölni, már most féltem azt, aki majd szemet vet rá, és le akarja venni a lábáról 😂. Mikor érte mentem, kérdeztem, milyen volt az első nap, azt mondta uncsi, mert végig ülni kellett. Pedig nekem már az évnyitón és az iskolába váró levelek olvasása közben megszületett a benyomás, hogy mennyit készültek a leendő tanító nénik, gyerekek, akik verseket/dalokat/táncokat tanultak a nyáron, tantermet dekoráltak, videót szerkesztettek, névtáblát gyártottak stb. Nagyon jó elsős tanító nénink lesz. Aki pedig a mai közoktatásban végzi a tanulmányit, az vagy megnyekken vagy örök túlélő lesz 🤘🏻.

Lócika most kunkorodott mellém, hogy meséljek. A múltkor, mikor idebújt azt mondta, hogy azt szereti a legjobban, mikor teli van a hasa és mesélek neki ❤️. Hát mesélek, amíg csak szeretné.

Melós - Sára jó munkás ember

 Októbertől supervisor leszek. Amellett, hogy nagyon örülök, hogy minden évben tudtam tágítani a határaimat, és árnyalni a személyiségemet az új helyzetnek, közegnek köszönhetően, azért most van jócskán fosás is bennem, mert nagy csapatot kapok, 12+ főt, és a cégnél is ismeretes, hogy a leköszönő supervisor viszi eddig a prímet a másfél évével, mert előtte 1 évig nem maradt meg senki a pozícióban :(. Csak annyi nyugtat, hogy meghalni senki nem fog a kezeim/tetteim által, ha nem megy, elköszönök, nem csinálok belőle büszkeséget, elég bölcs vagyok már hozzá :)))). Vagy nem.  A hosszú futások alkalmával anno, ha mást nem is, ennyit megtanultam, hogy nem fogok nagy svunggal indítani, nem akarok majd bizonygatni senkinek semmit, csak örülni ennek a lépcsőfoknak. A meghallgatás után egy héttel, amikor a BSC igazgató kiírt egy 'SV pozi feedback' meetinget, akkor már biztosra vettem, hogy egyelőre nem sikerült, de már scope-ban vagyok, majd elmondják, miben kell még fejlődni stb, aztán arra a kérdésre, hogy hogy vagyok, izgulok-e, csak annyit tudtam mondani, hogy mind a két lehetőségre fel vagyok készülve :D.

- És mit szólnék egy harmadikhoz??

??? 

Na itt kezdtem izgulni, mert hirtelen a 3. út az 'elküldenének a cégtől???’ kérdőjel lett volna. De nem. Amiről eddig nem tudtam, hogy a jelenlegi SV-nek már új pozija van/lesz, és én vihetném tovább a meglévő csapatot, ha vállalom. Tehát nem is azt, amire pályáztam... Ez gyomorgörcsös kicsit, mert nagy a fluktuáció a csaptban, nagyon nem egy nyugger munka, sok RU és több ERP, SAP átállások és tranzíció, és tudjuk, hogy elég spártai vagyok magammal szemben, és sajnos - ha tudomásul veszem, ha nem - szétszórt elme vagyok, annak minden pozitív és negatív velejárójával…. Elő is szedtem egy korábbi DISC elemzésemet, ami 8 évvel ezelőtti, és most csináltatok egy frisset, hogy igazán az orrom előtt legyenek azok a pontok, amikre tudatosan figyelnem kell, és treníroznom magam ahhoz, hogy ne égjek ki fél év után, és ne mondjon fel mindneki miattam. Izgalommal vegyes reményekkel várom, hogy fel tudok-e nőni majd a feladathoz. Pont úgy éreztem magam, mint a ‘duplacsíkos’ terhességi teszttel a kezemben, hogy akarom, de azt sem tudom, mi következik. Együtt fogunk felnőni a csapattal 😁.

Augusztusi nyár végi

Olvaszd fel jég szívemet!
Lócika faragta nekem a mélyhűtőből 💙

Voltam 3 nap szabadságon a múlt héten, hogy kicsit tudjak lélekben is a gyerekekkel lenni, mert Attila egy hét Amerika után importált egy hét covidot, és meglepően ramatyul volt, nekem meg sok lett a két hét, hogy csak én vagyok hadra fogható felnőtt, és a munkán túl a heti 6 foci edzés, bevásárlás, főzés, kutyasétáltatás, mindenki életben tartása az én felelősségem lett. Rá kellett hát pihennem :D. Ebben a nagy pihenésben VÉGRE kijutottunk a strandra, átjöttek a szomszéd gyerekek medencézni, bevásároltunk a sulira, néztünk karnevált,  Farmer expot, voltunk a Volt egyszerben... (ezt Lócika rég mondja, konkrétan tél óta). Jutott idő a konyhában karamellát csinálni, kicsit főzőcskézni, itt aludt Bendi is, amíg Attila tengeren túl volt, elintéztük a szürkerendszámot, a sportorvost és a szemüveget is Lócinak, Ágival is összehoztunk egy vasárnap reggeli mozgást, és Attila a Loki-Bécs meccsre már ki tudta vinni őket. A foci edzések alatt/mellett/között futni csak nagyon minálba bírtam, mert egyszerűen nem megy, meleg van, fulladok. Viszont a jóga nagyon jól nyújt, végre elérem a talpamat, le tudok hajolni, hasizmozni van erőm az árnyékban, meg sétálni a klinika telepen, amíg Lola is rúgja a bőrt. 

Vans láz van
(Gyönyörű, babaarcú gyermekem 😍)

Loki-Bécs… - hagyjuk

Mózi tiszta Elvis P. ezen a képen 😂😍

Újabb idényre leigazolva 😍

Nem vagyok elérhető 

Volt egyszer… nyári kiadás
(a téli ITT)

Strand után elpilledve

Gofri-sütő kis kukta

Lizi-Lola 😍

Olyan jó, hogy ez is összejött idénre ❤️

Majd’ egy órára beragadtunk a kocsiba az esti biciklis felvonulás idejére a Bethlen utcán

Már nem emlékszem, mikről számoltam itt be pontosan, de Lola is elkezdett focizni augusztustól a DEACban, ami heti 3 foglalkozás fél 6-tól, Lócinak meg fél 5-től másik heti 3 nap... Most ez így nyáron nagyon kaffer, mert minden időt a pályák közötti ingázásban kihasználok arra, hogy ne üljek. Mindegy hogy mit csinálok, csak mozgásban legyek. Ez lehet kocogás, hasizom, ugrálókötél, séta. Ez nagyon jó érzés egyébként, mert már meg-megcsap annak az emléke, amikor télen, a szürkeségben, a korán sötétedő délutánokon az orromat sem lesz kedvem kidugni a paplan alól kb. Egyébként nagyon szeretem a lecsendesülő őszi napokat is. Várom.

Lola nőtt a legnagyobbat a nyáron. Eltűnt a kicsi lányom, lett egy vagány(kodó) kis tini, aki kint bandázik állandóan a település fiaival és Dórival, innen jött a a nagy foci láz is, mert állandóan rúgják a bőrt, sötétedés után pedig megy a bicikli bújócska. Rendesen irigy vagyok erre, olyan jó, hogy így összeverődött a gyerek-sereg, többen a Lillába is járnak, nem lesz egy elveszett kis elsős szeptembertől (sem).

Beadtam a derekam egy medencézős partira, mert amikor ki vagyok pihenve, úgy tudom ezt is értékelni, hogy milyen jó, hogy ilyen szociális életet élnek a gyerekek, hogy nem csak a négy fal között penészednek. Van mindig fújás-kibékülés, sok jó koszos és kiszakadt ruha, amivel fennakadnak az ágakon bújócska során a sötétben, de ez sem érdekel, sőt. Még akkor sem, ha Mózit rendszerint nyúzom ezzel, hogy megint mi az atyaúristent csinált, hogy minden új szettje szakadt, festékes, tintás, nem tudom, milyen... 2 szülinapi parti meghívás is volt még múlt hétvégén.

 További családi feladatokat kell kiszerveznünk, és bár a gyerek taxiztatás időpocsékolásnak tűnik, hogy A-ból B-be elvigyük, várjunk stb, mégis ezek azok a napok hétköznaponként, amikor összevagyunk zárva a kocsiban, és beszélgetni tudunk, érzékeljük egymás feszkóját, hangulatát, örömét. Szóval ez itt még kérdőjel, viszont nem akarok a hét minden napján emiatt dolgozni este, mert nem sikerült a végére érni semminek. 

folyt. köv holnap

Utolsó hónap a nyárból

 Honnan lehet biztosra tudni? Beindul az újrabootolás érzése, az új év kezdése, az új esélyek latolgatása, a korábban eltervezett dolgokra ránézés, hol is járnak - még ha nem is komolyan kimondott dolgok, kőbevésett szavak voltak, de úgy jön alapból. Annyira gyorsan reppent el ez az év eddig, megint olyan sikamlós kicsi szines kigyó, ami rövidnek és keskenynek tűnik, folyamatos gyűrűzésben van, első ránézésre nem is halad, aztán kiderül, mégis. És itt a vége. Sajnos nem tudtam tartalmasan eltölteni a nyarat a gyerekekkel, családdal. Valahogy mindig sok a terv, kevés a megvalósulás, fojtogat a számonkérés, miért nem jutottunk még ki a strandra, miért nem jutunk le a Tiszához, miért nem jönnek át a szomszéd gyerekek, mikor jön Bendi itt aludni, mikor megyünk úszni járni, mikor lesz ovi búcsúztató kerti party Lola elmaradt szülinapjával egybekötve, mikor lesz átalakítva a lakás, hogy 3 iskolás gyerek is elférjen úgy, ahogy szeretne, mikor lesz időm megtanulni kézenállni stb :(((. Annyira jó vagyok már a nemet mondásban, hogy lassan el kellene kezdenem igeneket is használni.

Mózi fantasztikusan önálló és komoly. Tényleg vissza kell fogni, mert túlságosan is érettnek gondolja magát, és nyilván nem az még mindenben. Ettől függetlenül pl olyan kitartóan és következetesen gondját viseli a kerti medencének, ami csak azzal a feltétellel lett beüzemelve, hogy segít karbantartani. Hálózik, vízminőséget ellenőríz, klórtablettázik, szűrőt mos, felkever, mindig szól, hogy időben fedjük le, ha kell utána pótolja a vizet, cseréli a lábmosót, meg is követeli mindenkitől, hogy használja. Ő nyírja a füvet is a kertben, mert imádja. Minden vágya egy vezethető fűnyíró :D.

Tegnap thait főztünk közösen, neki az a kedvence, és még július közepére beígértem ezt neki... Olyan jól el lehet vele beszélgetni, csak néha érzem soknak azt, hogy "Anya, tudtad...?", és látszólag mindent tud, mindent megnéz, szétszed, kérdez. Vannak vele komoly beszélgetések, mert Ő annyira bízik bennünk, kérdez, mesél, folyamatosan kalibrálja/kalibráljuk a kis iránytűnt benne. Rég elmúlt belőlem az az érzés, hogy minden gondolatát és lépését ismerem, persze nem is kell ennek így lenni, gyűlnek a vakfoltok, és csak a bizalomban bízhatunk, hogy ez mindig ki fog tartani. 

Nincs bennem szorongás, hogy akarunk-e 6 ostályosba menni, mert abszolút nem. Örülünk Zsolti bácsinak az ofőnek, hogy ő végig viszi őket nyolcadikig. Nem eldöntött a napközi és a suli utáni idő kérdése, az étkezések megoldása, mert nem szeretne már maradni, viszont nála a tanulást nem lehet csak rábízni, kell segítség, és nagyon kell a sport. Sajnos marad a kötelezően eldöntött úszás, nem keresgélünk, és bízunk abban, hogy majd valamira csak ráharap úgy, mint Lóci. A biciklizést ilyennek mondja, de az is inkább csak a szórakozás, kint a faluban bandázás, tekercsélés-játszin csücsüléssel, de abból sem a komolyabb sport. Ahonnan sportnak lehetne nevezni, már nem annyira csábító. Mivel a fókuszát nehéz huzamosabb ideig egyirányba terelni, ezért mindenben nagyon hullámzó teljesítményt nyújtunk. Mert a hullámvölgyekben befeszül, megmakacsolja magát és mint egy kis támadó bogár fröcsögi szét a mérgét, haragját mindenkire. Ilyenkor nem használ szép szó, meggyőzés, kényszerítés. Egy idő után elmúlik, lehiggad, és bocsánatot kér. De ott abban a pillanatban sajnos eszköztelen vagyok. 

Elvittem az ortopédiára, mert görbe, és szerencsére nem vészes, csak hanyagtartása van, viszont heti 2szer minimum úsznia kell. Igyekszem beilleszteni a saját időbeosztásomba is az úszást, hogy ne törjön bele a bicskánk. Ezt fél évig fogjuk űzni, utána meglátjuk sikerül-e annyira szokássá tenni, hogy ha nem úszást, de valami sportot válasszon, és lássa a hatását, érezze a szükségét.

Nagyon szeretne már mutálni, olyan szépen kúsznak be a fürdőszobába is a dezodorok, parfümök, arclemosók, amik a kamaszodás nélkülözhetetlen kellékei. Hatalmas szivecskéket dobálok, amikor Attila facebbokon küldi át az x éves emlékeket, amikor picike volt, én pedig picike Anya voltam még óriási reményekkel és jóval nagyobb türelmemmel. 

Lóciról kövi posztban írok, hogy ülepedjen, mert az utóbbi pár napban megint nagyon borzolja az idegeim. Érzek egy-két apróbb területet a személyiségén, amiről picit többet kellene türlmesen beszélgetnünk ahhoz, hogy formálódjon, egyre többször kerül társasági helyzetekben a perifériára, és ő meg van győződve róla, hogy nem hibás csak a többiek... Nála a türelem olyan, mint egy villanó fény. Pont addig is tart.

A meg-nem-értett középső 

Lola. Olyan nehéz nagy testvérek mellett kicsinek megtartani egy kicsit. Amit ilyenkor Mózi még sehol nem csinált vagy látott/hallott, attól egyszerűen nem lehet megkímélni. Ezzel szemben sok mindenben korábban önálló. Az hogy óvodásként maximálisan magának pakol össze egy táborra hibátlanul, és két nappal korábban, jelzi mi hiányzik még, mit nem talált, emlékeztet rá rendszeresen, kikészíti a bejárathoz, és épp csak rá kell néznem, vagy javasolni másik táskát, ami talán praktikusabb. Gondol váltásra, elég egyszer felolvasni a listát. Nyilván nagyon várta is a tábort, de akkor is ledöbbentem, mennyire ügyes. LÁtom, hogy kutyanehéz lesz féken tartani azokat a vágyakat, amik az én megítélesem szerint nem egy korabeli kislánynak valók, még akkor sem, hogy ha ezek ma a normalitás közepén vannak, és megtalálni azokat a pontokat, amik viszont elférnek. Legalább nyáron. Tudom, hogy én elég maradi szülő vagyok, elég komolyan kőbevésett értékekkel, így is sokat hígultam, és pont Lola volt az, aki már sokat hígitott. Pl a Campuson nem engedtem meg, hogy full gyöngyösre alapozóval minden féle party smink kellékkel kifenjék. Engem borzaszt az ilyen kicsi lányok látványa, és annyira sajnálom őket. 

Várja a sulit, én is nagyon kíváncsi vagyok rá, hogyan éli majd meg, azt hiszem nem lesz gond a szociális beilleszkedéssel, a többit majd meglátjuk. A pöszeség nem áll sehol, és ez csak a mi számlánkra írható. Még kalapáljuk a nyáron is.

Nem nagyon tudok most képeket csatolni, mert vagy mindenki hiányos öltözékben van, vagy más gyereke is rajta van, akiket nem tudok megkérdezni, hogy kitehetem-e.

"Ideje, hogy aktívabb legyen"...

 Ápolgatom a munkában meggyűrődött lelkem, és nagyon lightosan tolom a hetet, mindenki szabin van, itthon is csak két gyerekkel működünk (Mózi még Tatán), és nagyon kényelmesen telnek a napok, mert baromi jól el vannak a ‘kicsik’, nincs veszekedés, hanem nagy egyetértésben játszanak, medencéznek, bandáznak kint a többiekkel, alig kell kérni valamit, és azt sem 100*. Ez most a megdöbbentő szint :D. Lola is része már az Ondódi Bandának, ahol többnyire csak fiúk vannak, egy korabeli kislányt meg egy Mózi évfolyamtársa Dórit kivéve, ők alkotják a lány bázist. Lazáskodik is bőven Lola, élvezi, hogy 'nagy', tegnap a Campuson is olyan full flegma fejjel álldogált karbatett kézzel a Valmar koncerten, holott ő bömbölteti a kocsiban mindig.  Itthon néha csak felkurjant, hogy elmentem Dóriékkal, medencéznek a szomszédban (nyilván ezt visszafelé is el kell majd sütni, de én/mi továbbra is elég nehezen engedünk magunkhoz ennyire közel 'kvázi' idegeneket :( . Ezen tudatosan kellene nagyon változtatnom, de szó szerint ódzkodom tőle. De nem tudok normális magyarázatot rá, csak annyit, hogy nem komfortos.).

Nézem a képeket, mi maradt le életünk lapjairól :)

- Lola iskolai felvételije/kálváriánk, ami végül jól sült el.

Első és második körre sem került be 3. gyerekként a Lilla Téribe, hiába járnak már oda a fiúk is, volt zokogás, felháborodás. Végül sikerrel jártunk, és Lolával így 32-32 lett a létszám a két elsős osztályban (ami mellesleg brutál sok, tudom :( ) 

Attila itt közölte vele a jó hírt,
aznap Ő ment érte

- Lola szó szerinti utolsó ovis napja, és a miénk is :((

Nem tudom, Ő milyen érzelmekkel élte meg, nekem nagyon furcsa volt lefotózgatni a kedvenc játékain, amiket kért. Lőttünk a törölközőről, a cipőhúzásról, az ajtóról, az utolsó kapun belépésről :(((. Én érzem, hogy még mindig nem csordogált át minden rétegemen a tudat, mert mikor kicsit megállok, és belegondolok, akkor olyan nagyon gyerekkori nyár vége depresszió fog el, ami a lezárás, eleresztés része.

Hold

reggeli rutin bő 4 éven keresztül 1.

reggeli rutin bő 4 éven keresztül 3.

Kedvenc játékok 1.
homokban túrás, ásás, formázás

Kedvenc játékok 2.
csuszi

reggeli rutin bő 4 éven keresztül 2.

Aranytulipán csoport

Kedvenc játékok 3.
csúszda

Utolsó nap az oviban

Itt volt a helye bő négy évig - KÖSZÖNJÜK!

- megvan az idei első 14km egyben

Sajnos meghaltam, ez még nem a könnyeden átrepült 14 km volt, sőt. Kb a felét  átszenvedtem, és olyan szánalmasan küzdőnek éreztem magam :(. Csak azzal próbáltam közben vígasztani magam, hogy az nem szánalmas, hogy valaki küzd valamiért. Sőt, pont ennek kellene szépnek lennie, hogy még így is csinálom, pedig belehalok kb :). Miért evidens az számomra, hogy nekem izzadság nélkül ennek mennie kellene könnyűszerrel...? A fejlődés korántsem egyértelmű. Ami régen olyan jól ment, most nem. Nem tágul a tüdőm, nem jut be elég oxigén úgy érzem. Pontosabban csak van fejlődés. Áprilisban 5 km ment. Pont. Nem fojtogatom magam. Bocs.

- Kiskata 40 éves lett!!! 

Katával volt egy 'csörténk' januárban, amit én robbantottam fel. Nem vagyok meggyőzve még mindig, hogy jól tettem-e, volt-e jogom hozzá, meddig tart egy barátnő szerepe/jogköre :(. Abban a pillanatban, illetve előtte jó ideje maximálisan éreztem, hogy szükséges ezt felszínre forgatnom, Ő viszont nem érezte szükségét, így nagyon balul sült el az időzítés... Nem önző céllal tettem, sőt. Viszont az én oldalamról tudok csak beszámolni ennyi hónap távlatából, hogy volt-e értelme. Katára mindig is kb húgomként tekintettem, születésünktől fogva ismerjük egymást, volt némi fogalmunk az eltérő neveltetési sátorról, amit a szüleink húztak fölénk, ismertük az életszakaszainkat, a kinlódásainkat, és a sikerélményeket is. Régóta működött bennem, egy 'megmentési ösztön'. Valami olyan visszahúzó erő, hogy megmutassam, hogy ha kettőt-hármat visszalépnénk,  ha vissza tudnám őt oda húzni, ahol szerintem ‘rosszul lépett’, és onnan újra startolna az én elgondolásom szerint, akkor egy csapásra működhetne minden jól, jobban (tudom, hogy a 'jól' elég sok kérdést hagy maga után, és leírva is túl sok az ‘én véleményem’, a ‘szerintem’ stb ...) Hát ez robbant fel, és vehetjük sikeresnek, hogy felrobbant, és kipukkant, mert elmúlt. Mert megszűnt a kényszer, és maradt a kíváncsi szemlélő/érdeklődve figyelő szemszög. Ami a Kata oldaláról lehet csak különösen üdítő :( :). Nem akarom átrántani már az én nézőpontomba, még akkor sem - ha arról vagyok meggyőzve, hogy jó lenne, nem akarok tükröt tartani, mert lehet, nem mindenki tud/akar pont abba belenézni, szóval ez egy nagyon kemény dió, rengeteg minden van ezzel kapcsolatban bennem, de most ide ez pont elég, és nem fogok kibugyogtatni semmit. Mert nem kell. Felnőtt bennem az elfogadás, hogy lehet embereket úgy szeretni, ahogy vannak (és nem csak mondani, hanem tényleg úgy érezni). Ez nekem is óriási könnyebbség, és megtapasztalás. Az én szerepem, nem a megmentés, nem megoldónak kell lennem. Csak ott kell lennem, ha szükséges, ha éppen kellek. Ezek mellett pedig sokkal nagyobbra nőttek bennem Kata értékei. Mert most nincs, ami árnyékolja, ami árnyékot talán én növesztettem (ez még csak feltevés bennem, nem jött az AHA-érzés, hagyom, hogy kicsit dolgozzon)

Itt leszek Katám! Nagyon boldog szülinapot kívánok itt is, megint is, sokszor is!!! Nagyon várom Máltát, jó lesz nekünk.

Úgy, ahogy vagy… ❤️

- Sanyikámnál terasz-avató. 

Ez tavalyról elmaradt, most pedig olyan jól összehoztuk egy rövidebb munkanap után. Kép nem készült, de állandó evésben-ivásban voltunk, és annyira olyan jó érzés volt, hogy olyan letisztult, és nyugis minden Sándorom körül :). Minden olyan szép és új, mindennek helyen van, szóval nagyon kellemes volt.

- Zsibi nagyanyával és velem. 

Annyi motyónk összegyűlik állandóan, meg Anyánál is van, hogy ezeket olykor-olykor (kb eddig összesen 3*) kivittük/kivitték a zsibire. Nagyon támogattam az ötletet, mert ez az élet másik pólusa. Ráadásul ügyesen tanulják az idegenekkel a kommunikációt, és ami pénz összejön az az övéké. Szerintem idén nem lesz több ilyen, mert megérni nem éri meg, hogy több hétvégénket ebben a nagy melegben erre szenteljem, de lehet ősszel még futnak majd egy kört. Ruhák, táskák, játékok, cipők, régi gépek... Mózinak különösen kincsesbánya a többi stand :D.

Zsibogó 2023

- Tiszeszentimre, Nagyi "szülinapja"

Napraforgót szedtünk Nagyinak,
mert mindig virágzik a szülinapján

Mamival

- Mózi Attilával Bp-en a MondonConon (a múltkori a ComiCon volt) a Reflexshop standnál segít. Úgy szereti ezeket a megmozdulásokat. Áraz, csomagol, pakol, fülel-figyel, értékesít.

Critical Mass ;-)

- Beüzemeltem a kerti medencét, kamrát-garázst pakoltam, AKSD hulladékudvar következik, Családok átmeneti otthonába motyó elszállítva.

Dolce vita

még töltés alatt, kb 18 fok körül :D

"Szilvásgombóc, oh-oh-oh-oh, megkóstolható!

És benne van a kenyér, benne van a víz

Benne van a tudás, benne van az íz!

Benne van az idő, benne van a só!

Benne van a válasz: embernek lenni jó!"

Sári Kondo - állandóan pakolok/szortírozok valamit :D

- Mózi Tatán, mi itthon

MCC tábor indulás

- Campus

Péterfy Borin az áramszünet előtt

És a Béka még egész jó bőrben van 😍
Emlékeztek? A testét (+kezét-lábát) én varrtam ennek 5 évvel ezelőtt 🥹

Épp jégkirálynőt játszik 😁

Folyt. köv, ebédidőben a kicsiknek mesélek 😘