Egy ideje foglalkoztunk már a költözés gondolatával, belőttük az aranyközéputat a tanya és az óváros között, nézegettük a hirdetéseket, voltunk terepszemlén pár helyen Lola érkezése előtt, de valami hibádzott mindig. Olyat szerettünk volna, ami már egyből a mi stílusunk, és nem kell egetverő átalakításokat eszközölni, építkezésbe semmiképpen nem akartunk fogni, szerettünk volna nagy kertet ha már van szomszéd, hogy ne ő keverje meg a reggeli kávénkat. Attila kettőnk közül az "antiszoc", ő ellenne a kietlen tanyán emberek nélkül, nekem viszont szükségem van a társaságra vagy inkább annak lehetőségére, még ha nem is bandázunk az utcában mindenkivel. Ilyen ismérvek és szűrők mellett 2 ház maradt fent a rostán és végül győzedelmeskedett a nagyobb hosszútávú potenciállal rendelkező, amiben hihetetlen, hogy 3 nap után otthonosan mozgok és magunkénak érzek, és nem mardos a vágy a belváros után. Oks, tudom, hogy ez még most a nyaralós feeling rész, de az hogy fény van és tér körülöttünk hihetetlenül felemelő. Pedig olyan nagy emberek vagyunk, hogy nem is tudom, miért igényeljük ezeket a méreteket. Lehet az intellektuális részünk kívánja ;-). Mózi is felállított egy fontos szempontot. Azt mondta, olyan házba költözzünk csak, ahol van komposztáló!!! Fontos :). Így ezt már ki is alakítottuk a kert végében.
Egy hét alatt összepakoltam a lakást, a konyhához volt segítségem, és tudtam selejtezni, szortírozni, hogy ne kelljen az összes dobozt feltépni már az első éjszakához. Feliratoztam, és csupán egy-két vegyes doboz maradt a végére, mert vasárnap délben megjött a négy fős költöztető csapat, és olyan pöpecül, olyan tempósan, olyan szakszerűen betetriszezte a motyót a teherautóba három óra alatt, hogy úgy képzeltem lesz időm a maradékot még normálisan bepakolni, mert már nem fértünk, így is olyan lett a lakás az utolsó napokra, mint egy labirintus. Annyi hely maradt, hogy lapjával tudjunk közlekedni. Nagyon nem bántuk meg, hogy nem barátokkal, ismerősökkel kínlódtunk a cuccolással, hanem profikra bíztuk. Egy kör nem is volt elég, de csapok egy reklám blokkot GÁSPÁR JÓZSEFnek és CSAPATÁnak, akik belfi és külfi fuvarozók, költöztetők. Elérhetőség: +36 20 9511 068, fuvarpakkolj12@gmail.com. Természetesen a kontaktot Sanyikáméktól kaptuk, akik januárban tesztelték a csapatot és nagyon elégedettek voltak. Köszönjük a fülest. A pakolás elején a kicsi fiúk is segítettek olyan lelkesek voltak. Vitték egyesével a darabokat, illetve Mózinak megígértük, hogy a toronyventilátort ő teheti be az autóba. Utána Mamánál pocoltak. Vasárnap estére pedig itt volt minden fontos, pár apróság maradt még a Kossuth utcán, amiből már csordogált is át azóta. Videóra vettük a fiúkat, ahogy meglátják a házat, és szaladgálnak a felfedező túrán. Vettünk nekik fiús pálinkát (= gyerek pezsgő :)), este már itt volt fürcsi, vacsora, fekvés. Szerintem nagyon jól alkalmazkodtak az új helyhez, Lócin érzek több hisztit, bújósabb, ölelgetősebb, többször mondja, hogy szeretem anyát (néha megnyalja a nadrágomat, és azt mondja, azért csinálja, mert nagyon szeret :)). Egy este volt, amikor nehezebben aludt el vagy mondta, hogy velünk akar, de aztán bebújtam hozzá, és azóta sincs gond. A játékokat ma bontotta ki Mózi, egyébként fel sem tűnt nekik, hiszen annyira élvezik még a kertet, hogy ovi után is egyből kint vannak, illetve reggel is. Korán keltek a hét első felében, viszont feküdni későn fekszenek. Remélem, sikerül még most vasárnap bepótolni belőle valamit. Lola gyönyörűen debütál, neki még tényleg csak a cici és anya az elsődleges. Ha az van, akkor nagy baj nem lehet. A többiek pedig habcsókok a tortán :). Egyetlen szív-fájdalmam van (de nem is kell ilyen nagyon komolyan venni), hogy nem szopik éjszaka. Nekem ezt még meg kell szoknom, hogy akármiért felkel éjszaka, isten ments, hogy cicit dugjak a szájába. Akkor inkább elkezd sírni. Megkeresi a kiskezét, simogatom a hátát-hasát, és ez pont elég neki, hogy visszaaludjon...
És hát mi? Mi is nagyon-nagyon. Első éjszaka, este füleltük az új hangokat, mi sípol, mi kattog, mi puttyog. Húzgáljuk még a fiókokat, nyitogatjuk még az ajtókat, keressük a dolgok helyét, a dobozokból csak a legfontosabbakat szemezgettük ki, mert több lépcsőben, de szeretnénk magunkra igazítani a házat. Elsőként a belsejét. A belsejének egy részét. Csutakolom bútorokat, edényeket, hogy minden tisztán kerüljön be, de itt sem lesz másként, folyik a cseresznye lé a konyhabútor oldalán, tükröződik a sok pracli nyom a sütőn, mikrón. Sebaj :).
Egy darab képet nem készítettem még, ezen a fronton is felzárkózom.
