Ez a poszt sem egy füst alatt született

Rome wasn't built in a day...

Nincsenek egetrengető történések felénk. Nem mondom, hogy nem emlegettük/emlegetjük az utóbbi napokban többet Attilával, hogy ideje a gyerekeknek kiröppenni a fészekből, legalább pár napra a nagyszülőkhöz. Az egyik oldalról megvan a "győzelemhez szükséges" 2 oltás, a másik oldalról még csak 1 (update: azóta másik oldalról is). Ettől függetlenül kivárjuk a két hetet is. Volt már olyan nap a héten (mielőtt megjönne, türelmetlenségem a lehető legjobb szeizmográf), hogy du-ra úgy érezetem, ha valaki még egyszer kimondja, hogy ANYA, akkor csomagolok, és veszem a világjáró bakancsom. Most ez az utolsó benyomás így a covid-karantén kapcsán, holott nap közben olyan sokszor megállapítom, hogy annyira cukin tolják, SŐT toljuk ezt az egész sz@rt, ami van. Egy ideje visszavettem az esti elalvás rutinomba (már ha nem alszom el egyből ájultan), a hálaadást, ami anno baromi jól működött, pedig nem is volt tudatos, nem is ömlött minden csatornáról a tudatosság és a hála elcsépelt fogalma, mégis ösztönösen, mélyről fakadóan működött. Most erre éreztem, hogy rá kell segíteni, mert elhagytam valahol az út szélén. Ami egyből bevillan az időszakból még, az esti közös kutyasétáltatás miután a gyerekek lefeküdtek. Régen, gy.e (a gyerekek előtt - a szerk.) mindig így toltuk, aztán elmúlt. Nem hosszú idő ez, de még akkor is visszaöltözök valamennyire, ha egyébként már bekuckóztam a párnák közé.

Először arra gondoltam, ctrl+c - ctrl+v az előző év hasonló időszaka, de nem pont. Lóci is iskolás, így Lola eléggé ujjszopós és elárvult, tavaly közösen nyomták Lócikával a bandázást nap közben, amíg én Mózival tanultam, háztartottam és Attilának segítettem. Most java részt Lócival tanulok munka mellett, az ő tevékenységét koordinálom, fotózom, küldöm, hallgatom, Mózi szinte egyedül űzi a szakmát nap közben. A zárás sűrűjének egy hetét leszámítva elég jól meg tudom osztani a figyelmem Lóci irányába, majd vmicske marad a 'mit eszünk?', 'Anya ezt nem értem' szétszórtan érkező Mózi kérdései és az 'Anya felveszel, megölelsz?' Lola vágyai között. Talán múlt pénteken, amikor észrevétlen folytam át a munkából a mérlegképes tanfolyásba, Lola hozta a párnahuzatot, és jött az ölembe ujjatszopni. Egy darabig ült így mozdulatlanul ölelve, a háttérben Csaba bá’ Elemzés-ellenőrzést tanított, majd a fülembe sutyorogta Lola, hogy BOLDOG VAGYOK. Annyira drága volt (szivecske). Mondtam, hogy én is, és h mitől érzi most így magát. Azt mondta, hogy azért mert ölelem. Iszonyatos erővel jön fel belőle ez a szerelem érzés. Annyira bújik belém, kapaszkodik.

Ötye séta

+Liza

Tavaly azt hittem, hogy nem lesz több rendhagyó húsvét bár az a nagy igazság, hogy ezt az ünnepet nem is sikerült igazán magunkévá tenni. Tuti azért, mert nem hozunk otthonról sem komoly hagyományokat. Lola meg is jegyezte, hogy még életében nem festett tojást... Ami sántít, mert az oviban biztosan volt ilyen alkalom, csak tavaly nem járt, azelőtt meg lehet kicsi volt, és nem próbálkozott vele. Ezt nem hagyhattam annyiban, így a szelektíves séta alkalmával szedtünk leveleket, és hagymahéjas szép fényes barna-vörös-hariZSnyanadrágos tojásokat főztünk, és vágtunk ki tojástartót, öltöztettünk nyuszit, összeragasztópisztolyoztunk közösen velük egy koszorút is. Sütni csak pizzát sütöttünk a grillben és Lidl-ös kakaós csiguszt bent :D. Ennyi fért ki belőlünk idén. Helyette több a séta.

kedvenc hely:
https://www.merrileeliddiardshop.com/printables

Pl a céges lépésszámlálós versenyt megnyertük a vegyes csapattal. Oda is kellett tennem magam, mert alapól nincs meg a 10ezer lépés napi szinten, most erre a hétre átlagban feltornáztam bő 14 ezerre/nap. Ehhez minden nap kimentünk futni, sétálni, jöttek a gyerekek is hol bicajjal, hol futva, hol sétálva. Ez tök jó volt, viszont hamar kiderült, hogy nem fér bele kényelmesen a napba, másból csíptük el :). 

Titus is kamaszodik, gyakrabban visszük ki a Nagyerdőre emberek és kutyák közé, mert itt a falu végén nem tud szocializálódni :). Jár egyéni és csoportos tréningre, és most lesz egyéves nagyfiú. Már kint alszik, lakik teljesen, így a kutyaágyat továbbra is a gyerekek birtokolják. Főleg Lola és Lóci, Mózinak már csak kicsi. Olyan gyorsan nőnek :(. 

asztal alatt kutyaágyban :D,
közös bandázás

Póni lover

Ropi naplója

Csakazértis

Karantén Kakaó

Péntek van, erősen pénteki hangulattal... ;-) Még a hivatalos munkaidőben járunk, párhuzamosan mérlegképes online  tanfolyam, de itt (is) vagyok. Vagy itt se ... :D? 

Mondtam már, hogy szeretem a karantént? Mármint a #homeschool-t és #homeoffice-t. Mózi is olyan ragyogva mondta tegnap, hogy olyan jó, hogy itthon vagyunk mind. Pedig erre az utóbbi évben abszolút nem volt panasz :D. Bele vagyok lazulva, mint a pamut a feladatokba, szerepekbe, amit elvileg megkövetel a helyzet. Eldöntöttem, hogy nem fogok megszakadni ebbe. A tanárokon is érzem, hogy sokkal lightosabban kezelik, nagyon nem is tudják máshogy. Imádom, hogy Lócikának van online órája (Mózinak idén sincs...), űber cuki(k). Ráadásul olyan jó látni a tanárok (osztályfőnök, aki a magyart-matekot tartja online és az angol tanárnő) hozzáállását. Iszonyatos türelemmel és szeretettel fordulnak a gyerekekhez. Számomra rendesen megható. Én hatszor megőrültem és a Dunának szaladtam volna már. Valaki mindig közbeszól, eltűnik, megtréfálja a technika ördöge, nem kapcsolja ki a mikrofont, váltogatják a hátteret, gerjednek, matatnak. Ma Lócikát lógatta be Attila az angol órába fejjel lefelé :D. Van egy tanuló-bázis fent mellettem, így hallom folyamatosan az órát (napi 1-2 van), illetve besegítek ha kell. Mózi gyűri egyedül lent, vele átnézzük este/du, befotózzuk, küldjük, amit kell. Lola szegény kicsit elárvult, csapódik ide-oda, ül az ölemben, ha lehet még extrábban ölelgetős koala maci. Egyébként nincs összefüggő tanulási idő, rajzolással, gyurmázással, legózással, főzéssel, lomolással van tűzdelve minden nap. Az esték/délutánok viszont rövidek nekem/nekünk. Munka után lenne jó játszani, foglalkozni főleg Lolával, de sorolnom sem érdemes itt, hogy mi mindenre kellene még ebben a pár órában időt és energiát szánni - ti is pont ebben a cipőben vagytok. 

Online matek óra

Lolát vmelyik nap meghívta játszani az ovis barátnője egy másik kislánnyal együtt egész napra, Mózinak is volt egy pizsi partyban végződő szülinapi buli meghívása a lezárás előtt, én előre felszívtam magam egy Bükk túrával, Attila pedig a lőtéren lazít hétvégente.

Anya töltőn

Óriási sláger itthon  a kutya kb 6. ágya :D. A gyerekek lecsaptak erre, és második hete alszanak felváltva benne, Titus még hozzá sem fért :)))). 

Esti birkó - Attila alulmaradt :D

Ráadásul jön a tavaaaasz. Nyilnak a jácintok, nárciszok, tulipánok a kertben, bőszen túrnak a vakondok, megjött a mosógép, nem kell mamához hordani a mosnivalót. Kell ennél több? 

Távozz tőlem Sá(n)tán!!

Tudom, hogy írtam már korábban (talán a karantén x. hetében, amikor tavasszal itthon voltunk), hogy olyan kezd lenni, mintha a dementorok kiszívták volna belőlem az erőt... És rémes belegondolnom, hogy ahhoz képest hol vagyok most :(. És hogy ezek szerint mindent alul lehet múlni brutálisan. 40 évem során nem voltam ennyire depressziós, mint mostanában, nehezen találom a kapaszkodókat, amin elkezdhetek felfele mászni. Ideig óráig igen, de utána eltűnnek ezek is. Vmelyik héten még januárban kivettem szerdán egy nap szabit, mert tömbösítve intéztem pár dolgot, de azzal kezdtük a napot, hogy Ágival bementünk az egyetemre az irodájába, hozott fokhagymás kiflit, megkávéztunk, majd kimentünk bőgni a Békás tóra. Na jó, főleg csak én. Vagy elmentünk shoppingolni, ahol én végül semmit nem vettem ahogy szoktam :D.

Ebben a fos időszakban, a gyerekek szülinapja volt a fény az éjszakában, meg az ÖTYÉs pallagi havas-napos séta a névnapom alkalmából.

Télen-nyáron ÖTYE

Olvasni januárban még hoztam a formám, most februárra kialudt bennem a kíváncsiság erre is. Pontosabban amikor jó könyveket olvasok, utána kicsit érdektelen vagyok az újak iránt.

Ez egy beragadt, megkezdett gyógy-posztnak indult (akkor csak a sürgető kibuggyanásig jutott, de elszámoltam 10-ig), mert az írás nekem feloldozás, feldolgozás, hangos gondolkodás, amikor kiviszem a szememet téglatestemen kívülre, hogy onnan nézzen vissza magamra. Van sok munka itt még, de azt a mocskosul ratyi hangulatot meguntam, és 2 hete kb összekaptam magam. Reggel Béres Alexandra tornával indítok legalább heti 4 alkalommal, és futás is kell. Most a séták szaporodtak fel, mert Poszikó itthon van Brüsszelből pici Lilivel. 

Múlt héten bemerészkedtem az irodába, mert összebeszéltünk, és a csoport java része bent volt. Nagggyon durva, de szeptember óta, én most találkoztam először élőben a munkatársaimmal. Úgy gondoltam, hogy hetente egyszer bejárok, de azt nem igen. Max havonta, két hetente. Kevésbé volt hatékony :) Nyilván első bent töltött nap, szétnézés, beszélgetés, kávégéppel ismerkedés, csak egy cigire ugorjuk le (nem, nem én továbbra sem), viszont a betanulási szakaszban óriási előnye lett volna. Mondanám, hogy öreg vagyok, mert kb tényleg :D az átlag korhatár fölött vagyok, de még nem érzem annyira szakadékszerűnek. A másik pedig, hogy bő 10 éve pont erről az irodatelepről távoztam, csak azóta benőtte még néhány üvegkalicka, több lett az autó, lett konditerem (aminek örülök, mert lehet futópadozni majd ebéd helyett, de nagyon fura volt visszamenni. Az egész irodai légkör mellbevágó volt. Emlékszem, hogy voltam bent pár alkalommal Kiskatánál anno multi irodában és olyan távolinak éreztem és idegennek az open office-t, olyan rideg és "na-ez-nekem-nem-hiányzik" érzést ébresztett akkor bennem, erre tessék. Itt vagyok. És ez az érzés bent rám szakadt megint. Hogy egy aprócska fogaskeréken vagyok egy aprócska barázda, aki be van kötve a rendszerbe, csinálja a dolgát, de nem okozna különösebb fennakadást, ha berozsdálna, mert egy mozdulattal kipattintható, majd - anélkül, hogy a működő egész lassítana vagy egy pillanatra beállna a bokszutcába - a kis alkatrész pótolható. Pont ezzel egyidőben a nlc.hu-n volt egy interjú a 'Jelmez-Art'os Debreczeni Ildikóval, ahol a jelmezkészítést tanultam 10-11 hónapig, ... Nyilván tökre bekönnyesedett a szemem. Annyira fel tudok nézni azokra az emberekre, akik valami ilyen szintűt létrehoztak magukból, és akkora kudarcélmény nekem, hogy feladtam másért, amire pillanatnyilag nagyobb szükségem van/volt.

Na jó, megyek dolgozni, meg kocsit takarítani és magamat ráncaba szedni, párhuzamosan (mert ennyit már elértem a FS-nél, hogy heti egyszer legalább a hétfői meetingen kapcsoljunk kamerát, és ne a képernyőbe beszéljünk csak), és a farsangi jelmezvarrások nyomait elpakolom fent. Idén sem bírtam megállni, hogy ne essek neki pár jelmeznek, de tudtam, hogy ez csak éjszaka valósulhat meg. Nagyon örülök, hogy megint kiterjesztettem a határaimat még akkor is, amikor éjjel nem így gondoltam mindig félárbócon lógó szemmel. Jelmezvarrást hétvégén még megfejeltük egy fánksütéssel, így bezárt az idei farsangi hangulat is.

Dobálok képeket a teljesség igénye nélkül. Ti pedig feldobhatnátok pár jó könyv ötlettel, zenével, filmmel, sorozattal, karatén-programmal.

Szülinapok - szívemben bomba van...

 Az érzékszerveim baromi tompák. Olyan színtelennek és szagtalannak érzem a hónapokat, na de a január az tartogat bőven kibillenésre lehetőséget. 3 szülinap!!! 8, 5 és 10. A három legkedvesebb szülinap, amiben ráadásul rendesen részt vettem anno, és azóta is. Ez bennem akkora fieszta, hogy elmondani nem tudom annak a sokfajta színű tüzijátéknak a színét, robbanásának zaját. A lehető legeslegjobb dolog, ami történt velem. Annyi videó és kép került a szemem elé a múltból, hogy itt már nem is akarom rommá ismételni önmagamat, hogy rendesen meghatódós napok ezek. (Van is egy aktuális kedvenc, ami annyira elfelejtődött, hogy totál az újdonság varázsával hatott. Lóci. TIPIKUS LÓCI :D) Hanyat vágom ilyenkor magam, és hagyom hogy vakargassa ez a sok szép kedves emlék a hasam. Hirtelen ha kérdeznétek, és egyetlen benyomást kellene felírnom, hogy mit hoztak el a gyerekek bennem, akkor azt mondanám, hogy eddig azt hittem egy oktávnyi érzelem van bennem, és kiderült, hogy csudát. Nagyon jól tolom szopránban és altban is. Soha nem tapasztalt intenzitásban nyalnak képen és terítenek le ezek. Imádom.

Időrendben, ahogy a szülinapok követik egymást januárban.

Lóci 8 - január 4.

Talán az Ő személyisége áll a legközelebb hozzám. Pontosabban személyiségileg a legjobban hasonlítunk. Úgy érzem, az ő mozgatórugói és működése, viselkedési mechanizmusa kristálytiszta számomra. Ez olyan biztonságot ad, más részről jól lenne, ha az ő érdeklében sok mumusomtól meg tudnék szabadulni, hogy ne örökítsem tovább.  Hiszem, hogy mindenkettőnk középső státusza erős kapocs köztünk. Még épp csak kúszott, de már akkor megállapítottam, hogy baromi jó mozgása van. Ezt azóta is tartom. Olyan önfeledten szakad ki belőlem a nevetés, amikor ökörködik és fürdés előtt/után nyargalászik, táncikol (?). Irigylem ezt a fajta fesztelenségét, amit én valahol út közben elveszítettem. De a fesztelenség mellett ott húzza a másik pólus. A túlzott görcsök, a görcsös akarás. Teljesítmény orientált a legapróbb dolgokig. Mindent centire, kilóra, darabra, percre, körre, forintra, 'aranyalmára' bármilyen racionális mértékegységre lebontva értelmez. Folyamatosan hatással akar lenni a környezetére. Vagy megfeleléssel válaszol, vagy pont lázadással (még most csak kicsiben) vagy vicceskedéssel vagy makacs sértődéssel, csak figyeljünk rá. Amikor makacsul duzzog, baromira behozza a kicskori érzéseimet, amivel nekem még most is dolgom van... Lóci tömören. Egy kétlábon járó akarás minden pozitív értelmezésével és kötelező nehézségeivel. A beszéde viszont még mindig nem tiszta. Már pörög az R betű, csak nem használja aktívan. Nagyon hosszan és részeletesen magyaráz, elvész a részletekben, ezért még mindig jelen vannak a kicsit sefüle-sefarka mondatok. Este érzem igazán rajta, hogy még nagyon-nagyon szüksége van rám, szükségünk van egymásra. És ez olyan jóóóó. Kapaszkodik a nyakamba, hogy aludjak vele, Ő velem akar aludni, maradjak ott. Susmorog a fülembe a napi eseményekből még valamit, amit eddig esetleg batartott, de ilyenkor buggyannak ki. Maradj mindig ilyen maki Lóci!

És csatolom a videót. A legjobb. Most ez a kedvencem. Milliószor megnéztem, és milliószor imádom!!!! Mivel Mózinál nem tapasztaltuk meg a hisztit, mert tudományos munkatárs volt már akkor is, Lóci volt az első, akivel a hiszti élményét átéltük. A videóban itt csak duzzogás van tökéletesen passzoló kellékekkel, amit a legjobb arányban használ Lócika. Biggyesztett száj, hatalmas pillogó szemek, testartás. A duzzogás mestere, egy meg nem értett duzzogó. Maximálisan átérzem :D. Éééédes.

(egyébként fura. Telón a videót nem adja be, csak gépről vagy ha internetes verzióra váltok. mindegy, linkelem ITT is)

barackos-túrós-2 féle pudingos

Idén foci láz van

Isten éltessen Lócika!!!

Folyt.köv majd Lolával és Mózival. Ide fogom frissíteni, de ma már nem biztos, hogy ideáig jutok.

Tartsatok ki!

 Zárás ide vagy oda, tartsatok ki, jövök ide is. Csak volt itt 3 szülinap, névnap, elkezdődött valami belső építkezés, ami kb már nem tűrt halasztást, szóval vértezzétek fel magatokat, mert Rátok is zúdítok belőle...

ezt meg csak úgy :D

Szerintetek mennyire alszom...? - Mózi PONT most 10

 ... semennyire :). Egy tízéves (!!) Anya átvirrasztott éjszakája címet kaphatná a mai nap (is). Ha akarnék sem tudnék hunyni. December óta különösen intenzíven rá vagyok hangolódva Mózira a receptoraimmal, és ha csak nézem, meghatódom. 10 év. Az első kerek szám. Az első helyiérték ugrás. Az iskolából is úgy jöttünk el du, hogy a kaput átlépve, emlékeztette magát, hogy utoljára lép ki 9 évesen, legközelebb úgy jön be, hogy két számjegyű lesz :).

Hányszor neki kezdtem ennek a posztnak fejben, pl mikor a decemberi gyerekszoba festéssel és ágyszereléssel egy időben Mózi hímzett születési értesítőjét is felújítottam: kiszedtem a keretből, kimostam, vasaltam, és felragasztottam... Erre rakódott/rakódik a Sanyikám okozta ellágyulás, ha csak arra az értesítőre nézek. Mert ezt Tőle kaptuk, ő hímezte (szivecske). 

Vagy akkor is, amikor elém ugrott egy könyvből az a Kodály Zoltán idézet, hogy "Az anya nem csak a testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel".

Vagy mikor a napokban pici kori videókat néztem. Te jó ég.... Remélem, megszületett már a feltaláló, aki sikerre viszi az időgép megalkotását, és vissza tudunk röppenni ideig-óráig, mert annyi-annyi mindent szeretnék még egyszer újraélni.

Mózi 1 éves

Mózi 2 éves

Mózi 3 éves és itt is

Mózi 4 éves

Mózi 5 éves

Mózi 6 éves

Mózi 7 éves

Lola 5

 Sajnos ez tavaly elmaradt, de visszadátumozva legalább képügyileg mentem, ami menthető.

 Hosszú, árnyéktűrő szomorúságom mára annyira elgazolt bennem, hogy Attila egyetlen kérdése: “Megcsináljam a második kávédat?” beöntés volt. Megindította bennem a - talán rég elzárt - könnyeket. Nagyon rég nem sírtam, pedig kell/kéne. Nekem biztos, mert átmos, tisztít. Lényeglátó bölccsé tesz :). Jajj nekem :D. És mindig gyanús, ha nem jön. Ha meg tudok annyira keményedni, ha ki tudok annyira száradni, mint mostanában. 

BUÉK!

Mózi - Az a fene nagy testvéri szeretet :D

 Ez a karácsony és időszak (az elmúlt pár hónap) a két ünnep közével dobál rendesen. Az időszak önmagában persze kevés. A tartalom az okozója. A tartalomfelelős pedig én vagyok a saját színházamban. Tudom jól. Én szeretem a belassulást, sőt. Elemben vagyok a lassú sodrásban. Kevésbe világít benne a fáziskésésem. De csak egy darabig van erre igényem, mert különben ellustulok. Utána megint pörgök, majd megint kell a széthúzó idő, hogy utolérjem magam és benneteket. Még mindig keresem a helyem, keresem magamat bennem, mert egy ideje nincs meg. El-elcsípjük egymást egy-egy kanyarban, de utána megint kicsúszok a saját markomból. Oltári elcsépeltnek tűnik, hogy az élet értelmét keresem, de jelenleg baromi céltalan. Helyesebb az eszmétlen. Hiányzik belőle az a velős nagy MIÉRT, ami mozgásban tart. Erről nem 2020 tehet. Sem a korona. Sem a 40 (vagy lehet...?). Kb úgy érzem, fölösleges nyúlnom bármihez, mert jobbá nem tudom tenni, akkor meg minek kapirgásszak a tömegben. Most csak akkor érzem jónak magam ha jó könyv van a kezemben. A többihez most gyenge vagyok. Visszaolvasva egyértelmű, hogy ideje futnom egyet, mert megint megáll a vérkeringésem, és elhajlok, mint egy csendes fűzfa.

Boldog Új Évet Kívánok Nektek!!!

Karácsony karácsony után

 Laposan kúszó szemmel pillogtam félszegen körbe a testét. Biccentett fejem, hullámba szaladó, kíváncsian aggódó szemöldököm is bocsánatot motyogott. Megadóan rogytam elé (lúdbőrös voltam a fűtetlen szobában) és nyúltam hozzá: ‘itt vagyok-itt vagyok, lenne magyarázatom, ha kérdeznél....’ hadartam magamban, hogy ne halljam tiltakozását, cérnát-tépő nyígását. De nem haragudott. Örült és dorombolt. Mindketten. Én bűnbánóan nyomtam a pedált, Ő pedig zakatolt a kezeim alatt. 

Részlet: Seres Sára - Kiskarácsony, 2020karácsony című művéből

:D