Két keréken a Tiszán

 Program ilyen hamar még nem született meg, amiben én is részt vettem :D. Báááár..., érnek meglepetések.

Mindjárt vissza is tekerek az előzményig. Talán Mózi kerótúrás tábor említésére jött egy reakció Esztertől (egyelőre nem merem itt a blogban leírni többet, hogy Sanyikám, mert az előzőben jó sokszor megtettem :)), hogy olyan jó lenne megint tekernünk, mint anno. Egy-két üzi váltás, és le is zsíroztuk június 18-at, az első szóbajöhető opciót. Szinte bele sem mertem élni magam. Már csak azért sem, mert én azóta kb nem bicikliztem. Ok kisebbeket Tiszaszőlős-Szentimre környékén max, illetve a városon belül, de 5 éve kb az is a nullához konvergál. Megszakad a szívem (itt is éppen), ha a németországi dunamenti, vagy osztrák (Salzkammergut) túrákra, de akár balcsis kerótúrákra gondolok. Életem meghatározó élményei ezek. Olyan szeletek, amik rengeteget adtak ahhoz a személyiséghez, aki akartam lenni. Kezdve a sok-sok röhögéssel, útvonal  tervezéssel/nem tervezéssel, cígöléssel vonatról fel-le, megszakadással, lejtőn ereszkedéssel, szakadó esővel, sátrazással, májkrémes pufi búzán éléssel, gyönyörködéssel és a végére egy vegyi fegyver arzenállal a batyuban, ami a minimál felszerelés miatt gyűlt be :D:D. 

Az 5. ilyen csajos-hármas (Eszter, Pata - Paál Kata) kerótúra Franciaországba már miattam nem valósult meg, mert jött Mózi. És azóta is jön, jönnek, hol nálam, hol Sanyikámnál, hol Patánál. Lassan viszont elérjük azt az állapotot, ami annyira belém égett vmelyik német (?) vonat állomáson, ahol a cuccunk lent maradt, amíg a kerókat felpakoltuk a vonatra. Az ajtó becsukódott, és elment velünk, a fekete kerós táskák pedig ott maradtak a peronon. Visszavonatoztunk, és ott láttunk olyan 'idős' (akkor annak vélt) vidám asszonyokat, akik szintén keróztak beöltözve. Akkor megállapítottuk, hogy mennnnnyire nagyon jó ez, és hogy mi is ilyenek leszünk. És annyira jó lenne. Van bennem nyilván félsz: hogy ne várjam majd vissza azt a gondtalan fiatalságot, mégis úgy érzem: hamarosan REUNION!

Sanyikámmal kb az összes mérvadó élményünk a fiatal 20-as éveinkhez köthető. Gimis barátság, közös albérlet, Milánó, kerótúrák gyöngysora, így aztán különösen vártam, tudunk-e mit kezdeni egymással kettesben egy napon keresztül. Na jó, sejtettem, hogy menni fog.

Annyira hirtelen szerveztük le, hogy bele sem mertem a gondolatba helyezkedni, aztán már itt is volt. Én vettem fel fél 9 körül, mert a Galaxyba befér két keró, ha le vannak fektetve az ülések, illetve Gyula segített betetriszezni őket, a vonatos élmény így kimaradt :). Amit lefixáltunk, hogy Aperollal indítunk egyből vhol Tiszafüreden az olasz körutunk emlékére. Jöjjön hát egy then and now fotó (2008-2021)

THEN

and...

NOW

Persze itt még annyira frissek voltunk és olyan könnyű dolga volt az aperolnak is, hogy felmerült a gondolat, hogy az autót ott hagyjuk, végig koccintunk ahol csak tudunk, utána vagy Gyula értünk jön vagy vonatozunk, és holnap az 5 gyereket felpakolva a vonatra visszajövünk majd az autóért :D. Neki is lódultunk karattyolva, tök jó volt hogy alig volt forgalom, így lekerültek a textilek felülről, és maradt a fürdőruha. Abádszalókon viszont, amikor a lejtőn legördülve bekerekeztünk az étterem mellé, és venné fel Eszter a pólót jön rá, hogy hát Ő azt ide tette a kis szíj alá... Elhagytuk. Valahol. Nem baj, menjünk vissza, kb emlékszünk arra kis öböl szerűségre az úton, ahol lehúzódtunk vetkőzni. Egészen 12 km-t visszakarikáztunk, de nem lett meg. Sem a biztos pont, hogy na itt álltunk meg, sem a póló... Kitikkadva megebédeltünk Szalókon, előtte megáztattuk a lábainkat a Tiszában. Nem volt bőséges az ebéd, de annyira meleg volt, és ez már csak picit később derült ki nálam, hogy elfogyott az üzemanyag, gyorsabban égetem, mint anno, és egy műzli szelet kevés reggelire. Sarud körül éreztem, hogy már baromira fáj a fejem, pedig inni sokat ittam, nem csak magamhoz képest, de olyan bizonytalannak éreztem magam, és hányingerem is lett. Megmegálltunk inni, de volt egy pont, amikor tényleg felmerült bennem, hogy megérezném-e előre, ha el akarnék ájulni. Lefeküdtem kicsit a fűbe, nagyon kényelmesre vettük a tempót, szaporodott az árnyék is, és a végére egész jól magamhoz tértem :D. A Mózi új cangáját vittem el, mert az enyém annyira koszos volt, illetve felavattam, mielőtt ő megy. Úúúúgy feltörte a fenekemet, hogy a törölközőn kellett ülnöm, de a lekeverő hekkezés után már vissza sem bírtam csüccsenni, csak kiállva tekertem :D. Hát, mit ne mondjak. Az állóképességem kb negyede marad meg korábbról. A felére jó lenne azért visszatornázni. Mindezekkel együtt annyira nagyon jó(k) volt(unk).

pólókereső +24 km-rel együtt,
végül 94 km után hányás és ájulás nélkül :) - COMPLETED

Megpróbálok CD-ről visszakeresni pár kerótúrás kedvenc képet, ne menjetek messzire.

Sándorom 40

Aki igazából nem Sándor és az esemény lezajlásakor még nem 40. És legkevésbé sem az enyém :D. Szóval ez a nyitány elég clickbait-re sikerült :)). Bocs ;-).

Azóta persze lecsorogtak a napok, így már nem csak én vagyok az elárvult negyvenes az ÖTYÉben.

Tavasszal 2 party-t kerekítettünk Katával. Volt ugye a Marika babaváró (aki azóta eufórikus Anya lett) és ez a jubileumi szülinap, amit most mindjárt kigömbölyítek.

Törtük a fejünket Katával, hogy mi az a kompatibilis program, ami karantén idejére is befér, mert akkor még nem volt szó nyitásról, elbír egy darab kismamát, de legfőképp nem fog ki egy lassan 40-es öreg mameszon, aki valami kényszeres mérhető, számottevő teljesítményt szeretne produkálni, hogy az idő múlása kevésbé fájjon (halkan megjegyzem, maximálisan értem és érzem az igényt - talán ez a legerősebb kapocs köztünk, és jaj, ha valamelyikőnk kigyógyul ebből). Ráadásul a legjobb formáját is akarja hozni. Szerintetek mennyire volt körömrágós a rákészülés erre :D? Főleg mert a program nem foghat ki egy MÁR 40-es nyannyeron sem, aki tárt karokkal vár minden célszalagot átszakító negyvenes barátnőjét a szakadék túloldalán ;-). Mi lesz itt pár év múlva... :D. Egyébként nem féltem magunkat. Bármennyit is tudunk rinyálni narancsbőr, lógó mell, hasi röcögők szaporodása, szarkalábak, süketség, remegés és demensség miatt, fantasztikus egység vagyunk, akik nagyon tudnak derülni ezeken (IS).

A partit előre kellett hoznunk, mert Marika és Béla nagyon nem volt észnél matekból, mikor családot terveztek, és erősen elcélozták a dátumot. Olyannyira, hogy PONT Eszter 40. szülinapjára volt Marika kiírva. Így ejtenünk kellett a zötykölődős lovas bekocsikázást az ismerős barátokból szervezett Giro d'Italia-szerű BOLDOG SZÜLINAPOT ESZTER! felvonulásba, minden hazai amatőr szintű sport létesítmény zárva volt, így se életveszélyes, fekete pályás falmászás, se forma 1 halálkanyarral, se semmi nem jöhetett szóba. Ejtőernyő, rafting rég kipipálva részükről. Megpróbáltunk a másik igényére koncentrálni, hogy csúcsformában legyen, és Kiskata megmentette az agyalást egy remek fotós gondolatával :D :D. Erre fűztük fel az eseményt. A fotós nem annyire a mi ízlésünk, picit klisés, ami kapóra jött, mert ezt tovább lehetett nagyítani (már ha lehetett egyáltalán megugrani azt a szintet :D). Az, hogy a program sminkkel és fodrásszal kezdődik, azt tudtuk, Teams-en legalább kétszer összeültünk egyeztetni programot, ajándékot, dekort, feladatokat, határidőket. Közösen vásároltunk be a party boltban olyan TIPIKUS party kellékeket, aztán a Skálából került vadító ocelot mintás, necc karmegoldással kombinált dress ;-), egyéb kellék a házi fotóstúdióhoz. Természetesen a sok poén dolgot ellensúlyoztuk leheletyni finom karkötővel, közös ÖTYE grafikonnal (Atyám... látszik, hogy munka mellet, ebédidőben pötyögök, szóval.... :D) grafikával, állandó és fix negyvenes ajándéknak kikiáltott címkefelhővel keretezve, amit én is kaptam. 

A terv az volt, hogy 10-kor vesszük fel Sanyikámat otthon náluk. Kata jött ki reggel még hozzánk, hogy a fotóstudiót berendezzük, a kellékeket beállítsuk, mert itt nálunk, Ondódon kötöttünk ki a végén. Hiszen erre geci jó bulik szoktak lenni - bocs :D.

Mire reggel Kata kijött, én kidekoráltam, amit ki kellet, megterítettem. Este/délután úgy éreztem magam, miután Attila a 3 gyerekkel elutazott Hutára (Itt megjegyzem, és megköszönöm újból, hogy egyáltalán ezt az opciót szóba hozta, és bevállalta, hogy addig elutaznak a gyerekekkel, hogy itt-alvós tudjon lenni a móka-pussz), mint karácsonykor szoktam, hogy minden egyszerre legyen szalonképes. Leveleket vágtam, lufikat fújtam, rendeztem, koszorút tunningoltam, ültetőkártya, megállító tábla, flamingós koktél keverő, szalvétagyűrű (köszönjük MÖMAX), keretezés, csomagolás, fotózásra képkeret eszkábálás. Én naív azt hittem, elvonul a család és majd este még lesz időm kényelmesen csak filmet nézni az ágyból :D. Nem volt.

Kata nagyon tettrekészen és frissen lemenedzselte a studió berendezését, hozott nagy plüss nyulat, régi bőröndöt, vettünk művirágokat, piros LOVE álló feliratot, piros tollas boát, spirálos függőt, rózsaszirmokat. Marika eltette Béla egyik fehér ingét és a magassarkúját, Kata hozott fekete szatén köntöst, vettünk piros olvasószemüveget is, így azt hiszem eléggé tökéletesre gyúrtuk ezt a vonalat :D.

Szóval 10 előtt, útban az elő-ünnepelthez, bepattant még Marika az autóba. Esztert felvéve egyből koccintottunk egy kis ‘pirosbogyós szörpös’ pezsgővel eperrel. Időre mentünk sminkes Kingához. Ide sajna csak egy ember jöhetett be, ez lettem én, mert Kinga is babát vár, Marika is, Kata vezetett még, én viszont ittam és legfőképp itattam. Most sem csalódtunk Kingában nagyon jól kikerázta Sándoromat :D. Innen irány a fodrász. Szerencsére most vágatott, festetett nem rég Eszter, így olcsón megúsztuk a szárítást :)). Itt a fodrász előtt a kocsiból kikászálódva a bontott pezsgővel, eperrel és koktélos (nincs itthon pezsgős :D) üveg poharakkal készült egy olyan jó kismamás kép. Marika fogja a pezsgős üveget, aki a nagy pocakjára löttyintette, és így mentünk meg a DIVINUSba... Már jöttünk el, amikor a portaszolgálat odaszólt Lillának a fodrásznak, hogy hozzá jöttek-e alkohollal, mert nem szabad behozni...

minek iszik, aki nem bírja :D

kész a fodrász is

A szülinapos

Ebédelni a Padli teraszát választottuk, mint 4 jóllakott csecsemő, alig bírtunk tovább indulni. A végcél innen már csak Ondód, és a fotóstudió. Felnyaláboltuk a tortát, Kata és Marika, amíg Esztert sminkelték, bepakolták a csomagtartóba a vacsorára szánt elemózsiát.

Mennyei Kispadli ebéd

Itt kint aztán megköszöntöttük a teraszon, átadtuk az ajikat, és elfújta a gyertyát a #kapdbenegyven tortadísz árnyékában. Elég hamar belebújt az ocelot mintás streccs ruhába, és nagyon sok jó spontán kép készült a kertben traktoron, gumicsizmával, talicskával, rózsaszállal :D :))). Marika végül nem aludt kint, így az esti studió fotozásról sajnos lemaradt, és a közös projektoros tánctanulásról - You don't own me az Elvált nők klubjából (mindenről nem csatolok képet ;-)).

ezen már csak hárman este,
Manyeszka csak elfáradt a nap végére

nyáridéző flamingós szülinapi dekor

#kapdbenegyven - valaki nem várta ezt a napot ;-)

... karján a négyszirmú ÖTYE lóhere karkötővel,
aminek egy-egy szirma mi vagyunk 

Megérkezett a grafika, amit rendeltünk

Ez volt az alap hozzá, pici módosítással ...
Kitaláljátok-e ki ül a háttérben :)?

Marika alatt a terszon gumis lepedő, ha szülne :D

Valahogy így segítettük/emeltük át a retteget 40 küszöbén Esztert. Remélhetőleg, mostanra megemésztette, és ő is úgy érzi, nem olyan rettenet ez, sőt. Ennyi jó barát és család mellett akár még elviselhető is. Pusszantás.

(bocs, lehet fogok még itt-ott csiszolni, de olyan rég áll itt megkezdve, pótolgatva, hogy most már kipakoltam, ne tartsa fel a sort :))

Tudjátok-e, mi következik?

 Tudjátok, mi jön el 5 évente?

Úgy bizony... A blog ráncfelvarrása, stílusigazítása, updatelése borítókép, profil és menüpontok terén. Ez mindig egy nagy levegő, mert 5 év alatt annyira hozzám nő, hogy nehéz levetkőztetni és újraöltöztetni, viszont erősen aktuális.

Ez egy éppen 5 éves kép júliusról a felújítás közepéről, csak hogy látszódjon, hány év az 5... :)

ÖTYE partiszervezők - Liza babaváró, #holacellux #pisilnemkell

Kiskatával tavasszal különösen kiélhettük magunkat parti- és meglepiszervezés terén:). Mi voltunk/vagyunk ketten a négyből, aki idén nem jubilál, nem szül, nem házasodik, nem költözik, nincs új munkája, így összedugtuk a fejünket telefonon vmikor tavasz elején, és első lépésként létrehoztuk a 2 titkos Viber csoportot Babyshower és Eszti 40 néven. Mikor a Marika eseménye lezajlott, picit megkönnyebbültünk (én biztosan), hogy már nem kell annyira erősen koncentrálni, hogy jó csoportba írjunk, és hogy a közös négyes ÖTYE felületen ne szóljuk el magunkat :D. Marika hátteret is változtatott, hogy időben feltűnjön, ha vmit rossz helyre posztol.

Liza nagyon várunk!
(Lizáról egyből a rókatündérre asszociáltunk,
így a róka volt a fő csapás)

Kis karácsony, nagy karácsony :)))

Az első esemény Marika babaváró bulija volt. Valszeg benne van az is, hogy érettebb fejjel éltem már át az ő terhességét, várakozását, illetve az hogy kívülről látok be, de annyiszor tolult fel bennem és értékeltem azokat a megmoccanásaimat, ami akkor bennem (túl)keményen működött: a meglevő dolgaim, teljesítményem ne romoljon, sőt..  Az anyaságom ne takarja ki a nem-anya énem, csak úgy mellékesen legyek benne erölködés nélkül vérprofi :)). Mózi várás alatt nem is tudtam megadni magam maximálisan. Aztán szép lassan nyakig elmerültem benne. Manyit egyből elnyelte a hullám :D Az egész babavárás, fészeképéítés. Folyamatosan dokumentálta nekünk félpuckos képekkel, videókkal, túlcsordulásokkal, lakberendezésekkel a folyamatot, így rendesen közel érzem (szivecske). Rengetegszer került előtérbe bennem az én kemence állapotom, amit imádtam. MINDET. Volt hogy muszáj volt félre tolnom az éppen aktuális feladatomat, mert elolvastam a Lola születését vagy a Lócika hazaérkezését, Mózi sors- és szerepfordító 'családalapítását'. (Megint megveregetem a vállam és nyakamba akasztom az érmet, hónom alá csapom a plakettet, hogy ezeket leírtam, konzerváltam.)

A szervezés közben a lelkesedésünk közös volt, és szerintem a végeredmény maximálisan tükrözte. Az eseménynek a Veres Petya adott otthont Katáéknál a kertben, fedett teraszon. Mindig rájövök, hogy annyira szeretek csapatban szervezkedni, dolgozni. Már csak a készülődés, dekorálás, csomagolás, várakozás, lufifújásért megérte volna ;-). #holacellux 

Annyi ajándékkal készültünk, és ez mind kijött 1.500 forintból ajándékutalvánnyal együtt, sőt még vissza is járt belőle :D. Készültünk tipikus babaváró játékokkal, ami közül a legjobb a Ki ismeri legjobban Marika és Béla csecsemő korát? volt. Megtudhattuk többek között azt is, hogy Marika besamelen nőtt fel, Béla pedig összeturmixolt töltöttkáposztán húslevessel hígítva :D.D:D. A babanaplót megkezdtük egy szösszenettel (szivecske).

BEST ÖTYE - egyen maszkban ;-)

Ami sosem hiányozhat az ilyen ÖTYE találkozásokból az evés... Gitta mennyei gombás rétest sütött padlizsán és avokádó krémet, salátát rittyentett, epres tortát a Padliból rendeltünk!! Sanyikámmal át- és bevállaltuk a koccintgatást, mert Kata sem alkoholizál és Marika nyilván nem ;-). Én vállalom a tejfakasztást is :D. Szíttuk a D-vitamint, és a röhögés mindig garantált. Olyan jó, hogy vagyunk így együtt négyen.

Liza a lehető legjobb helyet választotta magának, és már most annyi szeretetet raktározott a kis 'púpjaiba'.

Pár kép ömlesztve.

Mesteri szinten űzzük a döglést

A következő Sanyikám 40. előrehozott szülinapi beszámolója lesz.

Újra itt!

Jajj, de jóó, megtaláltam véletlenül a saját kapcsolómat, ami reálból átkattint humánba, katonából anyába, nőbe!! 

Van itt több megkezdett poszt is, de nem tudtam kibontani, mert annyira nem jött az ihlet. Amikor katona vagyok, sőt inkább robotpilóta, akkor csak a feladatok egymásutánja adja a vázát a napoknak és az ebbe préselhető idő, amit rendszerint hajlítani kell, kéne, hogy minden beleférjen. De ma végre, megint sikerült a visszakapcsolás. 

Mikor reggel széthordtam a gyerekeket - Lola volt a sorban az utolsó -, császkáltam vissza az autóhoz, és az ovi oldalában ‘Ricsaj Peti zöld kerítése’ mellett, a napos-árnyas foltok villózásában az aszfalton hentergő pár cserebogár after party-ja indukálta az átkattintást. Annyira nagyon hiányzott a fiúk ovis időszaka, amikor megálltak cserét gyűjteni, bottal-kézzel pituszkálni, és minden mozzanata ennek az intézményes kornak. Hüpp... Itt nem állt meg az érzelmi cunami, mert elhagyva a Debrecen táblát és a körforgalmat leterített a gimnáziumi évvégék felszabadultság érzése. Amikor túl vagyunk az összes témazárón, le vannak zárva a jegyek, és jön az az istentelen nagy szabadság-érzés. Ez most egy elfojtott tüsszentés élményével hatott. Hogy az idő, a körülmény adott, de nem érzem a feelinget :(((. Ahhh... Pedig igazán nem panaszkodhatok (nem is teszem), mert volt most kikapcsolódó, parti-szervező lehetőség.

Ha nincs érkezésem pont akkor írni, amikor kibújna valami mondanivaló, gyűjtöm csokorba, címszavakba, és felhízlalva posztolom. Ez inkább csak sorvezető, ha az elmúlt időszak képeire ránézek a telefonomban. 

1. Visszatérés karanténból (Lolának ma debütàlt, ez volt csak az első napja karatén után - 05.10.)

2. ÖTYE parti-szervezők

a.) Marika baby shower

b.) Sanyikám pre-40 szülinap

3. Munka-tanulás/nem tanulás

4. Anyáknapja - a legjobb

Visszatérés a karanténból: Április 19-től újra indult az ovi-suli, mi szerettük volna ha a gyerekek maradnak itthon legalább egy hetet. Az első kérvényt elutasították a fiúk részéről, tovább pedig nem mentünk. Egy extra napot csaptunk így hozzá a karanténos helyzthez. Amennyire belém égett a múltkori időszak, ez most annyira jött, és ment. Baromi rövid volt/rövidnek tűnik innen. Lola a héten kezdte még csak az ovit, abszolút nem akart menni, és nála könnyebben kivitelezhető volt, hogy maradjon. Reggel óriásikat aludt, majd fent szöszmötölt/játszott nálam, kijárt Attilával kutyázni, de látszott hogy ingerszegény a környezet neki nap közben. Volt hogy az asztalára borulva elaludt mellettem, amíg én dolgoztam. Annyira drága gyerek. A lehető legjobb arányban keveredik benne a csajos vonal, és a vagány amazon a 2 fiú tesó miatt. Nyilván ez az arány bármerre tolódna, tökéletes elegynek érezném :D. Annyira szereti a fiúk kinőtt pólójait, pulcsijait, hogy ma pl rakétás pólóban, farmerben és simi-tapis rózsaszín baseball satyiban ment egy nagy cucukornissal a hóna alatt. Nem véletlenül forgolódnak utána az utcán és sutyorognak össze a hátunk mögött (szivecske).

Ő Cucukornis :)

Örökösen kirobbanó energiabomba, amikor nem magát kell hosszan szórakoztatni, és vannak körülötte, foglalkoznak vele. Annyira vidám, incselkedő, szerethető. Épp annyira picibaba még, amennyire kell, bújós, ölelős, imádnivaló: a legjobb dolog, ami még történhetett velünk. Nyomokban tartalmaz még hisztit, amihez viszont már én érzem magam öregnek... :D. És a legjobb, hogy szereti magát. Sminkel reggelente (szájfény és gyöngyházfényű szemhéjpúder, amit sajnos bojkottáltam), öltözködik, és nagyon szeret kapni. Bármit :).

A fiúk megkezdték a sulit, szerintem nekik is nagyon jót tesz a társaság. Lócikán érzem, hogy amennyire jól startolt annyira megtelt, elfáradt, megunta. Ráadásul nem engedi javítani magát, ezen egymásnak is szoktunk feszülni, mikor gyakoroljuk a hangos olvasást, és mellé olvas, és kijavítom. Egyből hőbörög, hogy de ő azt olvasta, tudja, ne javítsam, várjam meg amíg kibogarássza. Szoktam is várni, sőt. De amikor már tovább lépett a következő szóra, akkor csak jelzem. Az o-u (ö-ü, és ezek hosszú párja), valamint a b-d-p kutyulódik... És pont. Szeretném már ha sokkal folyékonyabban menne ez, mert most bogarászás van a sok betű között. El is lustáztuk a napi gyakorlást, annyira nyugodt voltam felőle. Most megvan a böjtje. Az írásban rendszeresen lemaradnak az ékezetek, sokszor a pontok és a T áthúzása... Az, hogy még nem helyesen ír, hanem sokszor ahogy hallja, az nem zavar. Szóval ezzel még szivatnunk kell egymást év végéig, hiába lenne már jó kiereszteni. Nagyon szépen kialakult év közben az R-betű pörgetés, hátha a túlzott lezsersége (maszatos ábrázat, összefogkrémezett póló, kiforduló nadrágzseb, vállról leeső  kardigán, kikötődő cipőfűző) is fog még alalkulni. A szórakozottságában kicsit magamra ismerek :D. A héten pl így nyomta egész du, az utcán is így tollasozott :D - lsd az első képet róla ;-)

Imádja a gyíkokat, apró kis hüllőket, kétéltűeket, bogarakat, és soha nem tapasztalt dino-lázban ég.

Lola gumicsizmája kacsaláb és Lola pici gumipapucsa...

Ő Csussz, a sokadik gyík-pajtás a kertben.
(Ez épp Martinkán)

Állandó gyurmázásban, rajzolásban van.

Hután sem tűnt fel neki, hogy nem a saját nadrágjában van, csak hogy EZ KICSIII!!! :D

Mózi pedig nagyon érik. Nagyon válik le. Szép óvatosan, hogy ne fájjon... Aminek kifejezetten örülök, hogy az iskolában egyre több a haver, egyre jobban bekapcsolódik a focizásba, közös játékba. Azért néha megereszti, hogy - Anya, én úgy érzem, néha kilógok a sorból...

Édesem. Nincs is azzal semmi baj, SŐT!!!

Jár külön angolra, mert már év eleje óta a negyedikes angol vizsgától fél, és a heti két alkalom homloklebeny torna is megvan. Eltűntek a zsörtölődések a tanulással kapcsolatban, persze előfordul, hogy fél 10-kor derül ki hogy még van fogalmazás házi, utána du az, hogy ez még sem volt házi, de neki legalább megvolt :D. Témazárós felkészülést közösen gyűrjük (már ha tudunk róla, hogy lesz), segítek feldolgozni az anyagot, átbeszélni stb.

Folyt. köv