London 2023 részleteiben_Vol 3 - uccsó eresztés

(amíg a bőrgyógyásznál csücsülök, pötyögöm a londoni trip maradékát, még mindig sokszor jut eszembe)

A 4 napból kettőn délelőtt szitált/szemerkélt az eső, borongott, a maradékban igazi londoni turista idő volt. Amikor takony volt, akkor behúzódtunk enni, vonatra vártunk, vagy az M&Ms sok emeletes csoki boltban garázdálkodtunk. A gyerekeknek ez volt a legnagyobb élmény, pedig különösebben nem volt interaktív vagy wow. Valszeg a színek és a néhol plafonig érő színenként hangolt csoki drazsék voltak a nagy számok. Fejtek is a gyerekek bőszen, vettünk itthonra adagolót, forrócsoki port. Azt olvastam ez a világ legnagyobb csoki boltja, nem tudom, hogy csak az M&Ms -ek között vagy négyzetméter, szint, értékesítés alapján. Nekem pl a szemközti Lego jobban tetszett. Mindig elhűlök mi mindent megépítenek legoból :))

London eye a mi szemünkkel

Soookat sétáltunk, napi 12-14 km-t is a városban, Temze parton, hidakon. Az egyik napsütéses napon hajókáztunk Greenwich-be, parkoztunk, múzeumoztunk. Újra és újra megállapítottuk, hogy ezek az ingyenesen látogatható tárlatok, múzeumok is annyira igényesek, tiszták, nem leamortizàltak, nincs szétlopva, kispórolva. A gyerekeknek külön volt terem, lehetett daruzni, kirakodni a kikötőben, morzézni, ágyút sütögetni :)). 

elsörözgetnék most is ezen kis csolnakon ;-)
(nem sok kép van, amit Mózi nem trollkodott szét :D)

A nulla délkörön állva

Lolának meg kell nőnie, mert a
legtöbb családi szelfiből kilóg :D

Sláger számba ment a kicsiknél a Burger King :))). Milyen jó, hogy itthon ilyen limitáltan látogatjuk ezeket, mert most kész atttakció volt ennyiszer ott enni. Lóci és Lola mindig ezt választották, mi inkább a Pret a Manger-t.

Nem hagyhattuk ki az emeletes buszt sem :D,  de a Dungeon-t Lola kis virágos lelke miatt nem vállaltuk be, azt majd legközelebb. Mivel a szállás nyugat Londonban volt, és utolsó nap a gép csak este indult, ezért a kofferokat begórtuk egy megőrzőbe, hogy tehermentesen tudjuk az utolsókat szippantani a londoni levegőből. 

Mindjárt az én sorszámom jön, kilövöm az uccsó posztot, ebéd mellé mazsolázzatok belőle, hátha Ti is kedvet kaptok egy kiruccanáshoz.

Ez Mamának készült a lengyel bolt előtt,
amíg én visszaszaladtam a bankkártyámért 😁

Eeeevening Standard!

És persze összehoztuk indulás előtt a 9 és 3/4. vágányt is a King's Cross-on ❤️

patagonia

London 2023 részleteiben_Vol 2 - ami belefér

Ott fejeztem be, hogy Lolával aludtam az első éjszaka. Még meséltem egyet a Bárány Boldizsárból, aztán összekucorodva aludtunk el. Annyira cuki, bújós-anyás. Óóóóriási szerelem tüze ég gyermeki szívében.

1. nap - Hyde Park, Harrods, Buckingham P. és környéke, National History Museum

Reggel látszott, hogy az idő kivirul, használható lesz, rá kell ugranunk gyorsan a csapadékmentes napra. Némi döglés, ébredezés, telónyomkodás, tv-kapcsolgatás után nyakunkba vettük Londont. Nem győztem lelkendezni a londoni külváros hangulatáért, annyira tetszenek ezek a kis porták, házak, felfelé építkezés, bár valószínűleg lakni nem szeretnék ilyenben. Attila mindig fel is hívta rá a figyelmemet, hogy milyen szűkek a bejáratok, közel a szomszéd, papírvékonyak a falak, de nem is lalkni mennék. Viszont a hangulata, stílusa a reggeli újsággal bedobva itt-ott annyira más volt. És pont ezek a "más" élmények, hangulatok, emberek, épületek, napok hiányoznak. Pont ezért akarok menni, pont ezért érzem, hogy alám gyújtottak, és amennyire eddig nem tettem két lépést az utazásért, mert különösebben nem hiányzott, most azt érzem, hogy annyi mindent szeretnék látni, mutatni a gyerekenek Nem vonzott eddig a Kelet. Most baromira. Na de ez csak némi mellékes.

Egy cuki reggeliző helyen kezdtünk, a gyerekek ettek valami giga nagy és ilyen-olyan cuccal díszített-töltött croissant-t teával, én maradtam reggelire csak egy jó kávénál. A metró felé sétálva, betértünk egy charity shopba, nem is egyszer, Attila talált magának könyveket, Lócika meg gumi álarcokat próbálgatott :D. Az állomáson sakkoztunk a legjobb jegyvásárlási kombót nézegetve, hogy hány naposat vegyünk, melyik zónában fogunk mozogni, kell-e minden gyereknek, amikor mondta az ellenőr, hogy ha van külön bankkártyánk, akkor Attila húzza le elsőnek, vele menjenek át a gyerekek, utána pedig én. A föld alatt nem látjuk közben a várost, de ahhoz rövid volt az idő, és elsődleges cél a főbb turisztikai látványosságok voltak most gyerek programokkal megspékelve.

Little Ealing - energetizálva, teli hassal

Első napra befért a Hyde Park mókusozással, kacsa-hattyú nézéssel hessegetéssel, jó sok sétával, némi fázással Lócika részéről, aki eljött reggel egy széldzsekiben egy pulcsival, de én odaadtam neki a pót pulcsimat, hogy túlélje a napot :). A parkból átsétáltunk a Harrodsba, itt is jó sokat elnézelődtünk a játékosztályon (az egyik legjobb élmények között szerepeltek a naaaagy emeletes játékboltok). Nagy legófugurák, állatok, járműek, és a sötétbőrű biztonsági őr, aki olyan jó fej volt, hogy pacsit adott és kapott :))). Azóta is többször szóbakerült itthon, hogy még a biztonsági őr is milyen jó fej volt.

kicsit fúj a szél :D - Lócika itt fotózott egy didergő libát,
aki nem volt hajlandó a vízbe menni :D
(majd becserkészem tőle a képet)

Lego Friends

Lócika egy 4900 fontos kis mackót ölelget :))
(bocs, az a zsiráf volt, ez csak 3600 font)

Szerettem volna még kihasználni a jó időt, átsétáltunk a Buckingham palotához. Itt a zebránál egy kis csete-patéba is belefutottunk, rendőr oszlatta a balhézókat. Őrségváltás pont nem volt, csak egy szimpla csere, erre nem is várakoztunk, nem is terveztünk vele, mert ez annyira nem mozgatta a fantáziánkat. Mózi itt bevágta a durcit megint, már nem emlékszem min, csak hogy nem akart fényképre sem állni :). Ő egyre jobban bontogatja a szárnyát, határait, pl hajnövesztésben van, kérdezte, hogy megnövesztheti-e. Én meg mondtam, hogy miért ne, ennél nagyobb lázadással ne legyen dolgunk :D. Szóval most december óta nő, legalább annyira, hogy össze tudja majd fogni :)). De eljött már az első olyan mondat is, hogy alig várja hogy elköltözzön itthonról, és ő már 16 évesen el fog innen cuccolni. Szóval nála fel-felüti a fejét ilyen-olyan szájhúzogatás, igyekszem nem túlreagálni ezeket, hanem előkotorni az emlékeimből, amikor én voltam pont ilyen mísz és hullámzó, kiszámíthatatlan hangulatú. Még ott épp nem tartunk, hogy az utca másik oldalára átmenjen, mert ciki velünk, de valszeg azért nem mert főleg autóval közlekedünk sajnos.

Itt már rá sem állt a képre (Lola őt sasolja) :),
de mutatom a kamera másik oldalát :D

... aztán végül mégis becsatlakozott.

Először nagyon fintorgott a képen,
akkor csináltunk direkt egy mindenki vágjon 'a-sz@r-is-ízetlen' fejű ábrázatot
majd megenyhült a 'ferde tükörben'

Tiszta apja ❤️

A palotától visszasétáltunk a Természettudományi Múzeumba, na ez baromi jó volt. Legjobban nekem a földrengés szimulátor tetszett, meg az őslények. Ez tényleg egy olyan program, ahol pl kaksi idő esetén óóórákat el lehet tölteni, nézelődni, olvasgatni, hallgatni. Azt hiszem az első napon itt zártuk a sort. Ja, és ami még nekem nagyon tetszett, hogy ingyenes ;–)

2. nap - megpróbálom este folytatni

London 2023 részleteiben_Vol 1 - készülés, repülés

A nyugalom neked mi?

Ideje lenne megszoknom, hogy az a fajta nyugodalmas idő és rákészülés, ami nekem nyugodalmasságot jelent, kb nem létezik rég :D. Hogy a nyugodalmas időnek dedikált szakasz előtt is van egy nyugodalmas rákészülés, és a dedikált szakasz után is van egy nyugodalmas lekeverés :D :D

Ez időszalagon interpretálva így néz ki :))

sűrű napok | nyugis rákészülés |  n y u g i | nyugis lekeverés | sűrű napok

Na jó, ezt leírva/rajzolva már így is bőven túlmutatok a luxus kategórián, viccesen is hangzik :D - bocs. De én nagyon szeretek kényelmesen készülni (és ez nem a sebességre vonatkozik, hanem valahogy a fizikális és a lelki sík összhangja csúszik el ilyenkor nálam). Mint most. Hogy hiába ment el a család többi része bő két órája, már azon taposok, hogy jajjj, még annyi mindent akartam csinálni ebben az időben, és még sehol sem vagyok, hogy ezt a keveset sem tudom lazán kiheverni. Félre is toltam minden kötelezőt, és a blogolást választom. Mert ez még eleven, és minden nap eszembe jut többször, még napi szinten merengek a képek fölött. Mózi telefonján azóta is számol az időzítő, mert a King's Cross-t elhagyva rányomott a vonaton a stopperra, és nézi, hogy 23-49-118-120 stb órája még a vonaton voltunk, és vissza akar menni.... Hát ja.

* Minden ott kezdődött, hogy nagyon szeretném a sok tárgyiasult dolog helyett az élményeket gyűjteni. Olyan pikk-pakk felnőnek a gyerekek, és most még lehet velük utazni, nyaralni, most vagyunk pont abban az állásban, hogy a nagy még el akar jönni velünk (bár sokszor van durcogás), a kicsi meg már kiruccanás-proof, mert akar, tud tekerni (ha még km-ben nem is olyan sokat), tud jóóó sokat sétálni, túrázni, mindent megold egyedül, így csak az alkalmazkodás egymáshoz a legfőbb kihívás ilyenkor. Szóval a kicsi se kicsi már, a nagy se túl nagy még. Jártam már Londonban, de nem ennyire részleteiben éltem át, mint most családilag, és mennyi minden maradt még feltáratlan. Lola még nem ült repcsin - na nem mintha lemaradt volna valamiről így 7 évesen :D, de annyira adta magát az ötlet, hogy ne várjak arra, hogy mikor lesz pont jó, hanem tágítsak a naptáraba bele helyet neki. A decemberben kapott fél havi fizunkat, amolyan éves infláció kiigazításként kaptuk váratlanul, én pedig boldogan foglaltam és vettem jegyet a családnak Londonba tavaszra kari ajándékként!!!! Most március végére. Na nem teljesen végére, mert negyedéves zárás van, egy pénzügyes munkában legalább a tervezhetőségnek ez a része adott. Előre tudom, mikor lesz workday -2 vagy WD5 év végén, és ezekre a napokra nem tervezek. Nevettem is a múltkor, mikor Barbival bent voltunk a cégénél, és február 2-án Kende szülinapja volt, hogy mégis hogyan tervezhetett ő így gyereket/szülést pénzügyesként :D. 

Első családi repülés

Bevallom:

- stresszel a tervezés, mert mindig úgy érzem, hogy ha valamit kiválasztok, tuti nem néztem jól körbe, biztosan lett volna jobb ajánlat, szállás, ügyesebb átgondolással, alaposabb utánajárással, kérdezéssel, olvasással, nyitottabb szemmel járással legalább 0,4%-ot tudtam volna spórólni a teljes költségvetésből stb-stb. Ha ezt a kényszeremet le tudom vetni, akkor minden szép és jó. Egy valami hibádzik még. 

- az utolsó pillanatban reagálás. Rengeteget javultam, és az utolsó pillanatot sem kell már feltétlenül annak értelmezni, de pl az áhított Harry Potter túránkról lemaradtunk, mert hiába tudtam, hogy előre kell vennünk a jegyet, azzal nem számoltam, hogy ez egy olyan szintű időpont foglalás is, hogy márciusban már csak ötőnknek május végére lett volna helye :(. Szóval ha ilyet terveztek, akkor hóóóónapokkal előtte csekkoljátok le, és vegyétek meg a helyeteket. Tudtam, hogy így is ki fogjuk tudni tölteni az időt maximálisan, de az még olyan jó gyerekes program lett volna. Így vissza kell mennünk majd jó időben is ;-)

Szóval jegyek megvoltak, de mélyen folyamatosan bennem volt, hogy remélem, nem változik meg nagyon az indulás-érkezés ideje, többször csekkoltam, hogy biztosan jó dátumra emlékszem-e, hogy szállás foglalásnál se szopjam be :D. A szállást sem bíztam véletlenre. Régi kint élő ismerősnek írtam, aki foglalkozott lakáskiadással, hogy ajánljon megbízhatót, ahol biztos nem húznak le rólunk felesleges bőrt, nem kell high-tech, mert kb csak aludni fogunk ott. Így foglaltam apartmant és 2 fős szobát a Szent István Házba, ami a kint élő római katólikus magyaroknak egy összetartó közössége, és programokat, koncerteket is szerveznek, ápolják a magyarságot stb. Tipikus londoni külvárosi rész tégla házacskával, fehér és/vagy kék színes ajtókkal, ablakokkal, iskolával. Amikor a szállást is lefoglaltam, kifizettem, visszaigazoltattam, akkor nyugodtam meg egy lépcsőfoknyit. Ja meg amikor az útlevelek is megjöttek, mert azt is meghosszíbbítattam. Teljes nyugalom csak akkor járt ám át, amikor a gép letette a kerekeit a debreceni kifutón, és haza is értünk :D. Igen, fosok a repüléstől, nem kicsit... Régen nem, csak mióta gyerek van. Azzal magyaráztam, hogy annyira félelmetes a gondolat, hogy egyedül maradnak stb :( Viszont sajna nem voltam nyugodtabb most sem, pedig most együtt voltunk. Egy csöppet odafele lazább voltam, mert Attila vett nekem egy szilva páleszt a reptéren :D. 

Fáradtnak tűnsz...

A gyerekeknek nem is mondtam, hogy fosok, hogy ne keltsek bennük pánikot, de azért Lócikán is érzékeltem izgalmat, meg kérdezte, hogy nem zuhan-e le stb. Kb egy repcsi látványától görcsbe rándult már a gyomrom karácsony és az indulás között. Szóval tőlem ez extra bátorság volt.

Szent István Ház, nyugat-London

* Pénteken még mindenki dolgozott, volt suli-ovi, és este 7-kor indult a gép innen Db-ből. Abszolút nem kívántam sem felutazni még Pestig, se haza kocsikázni, így ez kézenfekvő volt, még akkor is ha WizzAir tud lenyúlós lenni nagyon. Legközelebb kikalkulálom majd az uccsó km-ig a másik opciót is. Vagy nem :). Rettenet fáradt voltam, mert sok mindent próbáltam előre dolgozni, és hajnal 2-ig gyűrtem, meg a pakolás, összekészülés, szorongás sokat kivett belőlem. A gyerekek nagyon fel voltak pörögve, főleg mert Attila a szilva pálinka mellett a gyerekeknek vett gumi cukrot és kólát is. Pontosan szááltunk fel, 2:45 perc volt a repülés, semmi okom nem volt a rettegésre, szépen szálltunk fel és le is, közben meg játszottunk a gyerekekkel, állandóan pisilni jártak, és cuccoltak egyik helyről a másikra, hogy ki üljön az ablak mellé. Amikor megérkeztünk a gépen várakoztunk még aránylag sokat, már elkezdtek tankolni is, de nem kaptunk lépcsőt. Aztán a csomagokra is sokat vártunk, de a gyerekek jól elviháncoltak a csomagszállító futószalagon, és addigra olyan késő lett, hogy nem kinlódtunk a bejutással tömegközlekedéssel, hanem Uber-rel mentünk. Félúton cserélve, hogy a fiúk élvezzék a jobbos kormányt és a vezetést elölről is. Lola beszunyált. A szálláson jó meleg volt, én Lolával aludtam első éjszaka.

Debreceni repülőtér

Lócika sasol kifele, nézi a fényeket

Nyuszi is a fedélzeten

Kezd hosszú lenni az út

Várjuk a csomagokat

Folyt. köv.

Márciusi kikelet (sőt azóta el is múlt)

 Túl vagyunk március idusán (sőt…), és még nem tettem tiszteletem itt egy friss-roppanós tavaszi poszttal, pedig már gazdag volt a hónap családi összeröffenésekben. 

-» Anya (az enyém) betöltötte a kerek 70-et, és be jó lenne ilyen hetvenesnek lenni majd… Vannak napok, amikor öregebbnek érzem magam nála, sőt 😂, ő mindig is diáklány marad 😁. Nem is kellene lehet itt ezzel a  fáradsággal “elbüszkélkednem”, hiszen csupa jó példa vesz körbe, csak kopiznom kell, de most megint az idő múlásának egy olyan erős nyomát látom magamon, hogy megint meg kell barátkoznom a látvánnyal, ténnyel, amihez idő kell.

Itt még kurta a csapat

Mózi mondta, hogy idén már jó sokat találkoztunk Nagyanyáékkal, és igen. A tavalyi év második fele, elég gyérre sikerült, mindig csak kergettük magunkat, de most itt volt a december, a karácsony, a gyerekek szülinapja, Géza papa névnap, Dóri névnap, Anya mami szülinapja. Szeretem ezeket az 'álló időket', mert ott, a Piac utcán mindig megáll velem, elmúlik a sebesség kényszer, jólesik a semmittevős teázás-kávézás, beszélgetés. Ilyenkor átjönnek Dóriék, bandáznak a gyerekek is, sül palacsinta, kerkedik kolbászos katonás kenyér ;-), szóval ezek olyan jók. És hogy milyen hetvenes szeretnék lenni? Ilyen aktív, ilyen újat tanulni akaró, szenvdéllyel gyakorló, jógázó, Apával állandóan mozgásban lévő (régiség vásárokat látogató országszerte), kiállítás megnyitókat látogató, nemezelő workshopoló Pesten, rokonikapcsolatokat karbantartó, hársfavirágzást sörözve ünneplő, önszorgalomból duolingozó-nyelvet tanuló, nyugdíj mellett dolgozó. Ehhez képest az én energiaszintem a térdemig ér csupán. 

Jöttek Juditkáék, nagy Lola, Dózsapetiék, elmentünk ebédelni, hogy ne kelljen senkinek sem főzni, mosogatni, csak egy kis welcome pogácsa, káposztásrétes, és Firtos mennyei szülinapi tortája volt 'házi' produktum. És hogy mire vágyik egy hetvenes szülinapos? 1hetes jóga és nemezelő tábor kombóra a hegyekbe. Isten éltessen Mami!

Az én hetvenéves Anyukám ❤️

-» És ha már energiaszint, akkor van itt még mire néznem :D. Apa kapott március 14-én állami kitüntetést, Balogh Rudolf díjat, ami a magyar fotográfia legrangosabb díja. Van egy olyan Vörösmarty 'mondás', hogy "Legyen minden magyar utód különb ember, mint apja volt"... Ezzel végképp olyan magasra tette a lécet előttünk, hogy jeleztem, én sajnos csak átbújni tudok ezalatt. Büszke vagyok nagyon, és úgy szeretem, hogy az idő múlásával Apával tudok a legjobban mélyebb rétegekről beszélgetni. Érdekelt, hogy mit jelent számára a díj, mi húzta őt eddig, akarta-e ezt konkrétan, érezte-e, mikor átvette, hogy 'Na, ha Apám ezt látta volna...' (nekem ez volt az első gondolatom, hogy ez megfogalmazódott benne, de nem). Bemásolom ide, mert ez adja vissza legjobban talán. Apa a pénztárcájában őrízte az Északnyugati átjáró szöveget, és most meg van az átjáró, őt ez húzta régről.

Az én állami kitüntetett Apukám ❤️

AZ ÉSZAKNYUGATI ÁTJÁRÓ, miként az minden szabad nép képzeletében él, nem más, mint egy szűk, rejtett, nehezen fellelhető ösvény, mely a titokzatos Kelet felé vezet. De tágabb értelemben ez az ösvény a hírnév és dicsőség, a kincsek és kalandok regényes útja. Hány ember él köztünk, aki szüntelenül a saját Északnyugati Átjáróját keresi, és feláldozza egészségét, minden erejét, sőt egész életét ebben a keresésben. És ki merné állítani, hogy az ilyen álomkergetők meddő, de reménysugaras törekvése kevesebb boldogságot rejt magában, mint az okosabbak és józanabbak élete, azoké, akik otthon ülnek, a biztonságban ásítoznak, és soha nem kockáztatnak semmit sem. Kinevetik azokat, akik a legendás átjárót keresik, a kivezető utat a mindennapos élet szürkeségéből. Kinevetik őket, de mosolyuk mintha savanyú volna... (KENNETH ROBERTS)

„Élete középső szakaszában a legtöbb ember megszokja a hétköznapok taposómalmát, és olyan gépiesen végzi mesterségét, ahogyan nyakkendője csokrát köti meg reggelenként, Pedig hány olyan ember van ezek közt, aki valamikor saját egyénisége szerint akarta megformálni életét, sőt még a világot is meg akarta egy kissé változtatni! Ezek maguk sem tudják, mikor és hogyan rozsdásodtak meg, mikor és hogyan koptak el annyira, hogy beleférjenek a tucat csomagolásba. Az a lelkesedés, mellyel átlagon felüli céljaikért munkálkodtak, éppen olyan észrevétlenül hűlt ki, mint minden ifjúkori szerelem. Így jutottak el odáig, hogy ifjúságuk lelke – ha fel is támadna – úgy érezné magát férfikoruk gondolatvilágában, mint egy kísértet a régi kastélyban, melyet új gazdája modern bútorokkal rakott tele. Nincs a lelki életnek még egy ilyen titokzatos, hajszálfinom jelensége, mint ez az átalakulás, mely lassanként, fokozatosan következett be náluk. Minden ismerősük, minden rokonuk hozzájárult egy-egy fertőző lehelettel, amit beszélgetés közben az aljas alkalmazkodás hazugságait hangoztatva, vagy feltálalta piszkos tapasztalataiból levont korlátolt következtetéseit. De néha talán egy asszony szemsugara vakította meg őket annyira, hogy életük igazi útjáról mellékösvényre tévedtek” 

-» Kis Padlizsán ÖTYE Brunch: Ez egy vasárnap délelőtti nagyon finom és szép színes reggeli/délelőtti volt. Szeretem látni, hogy teli a Padli, hogy Marikáék fáradhatatlanul dolgoznak rajta, benne, átéltek költözést, covidot, energiaválságot, és még mindig akkora nyugalom oda betérni, olyan tisztán átjön a lelkük, életmódjuk az egész menüsoron, bútorzaton, képfolyamokon, és mindig sok-sok évet kívánok magamban Nekik (meg nem csak magamban, de ilyen fohászként valahogy mindig bennem van). Azt hiszem jócskán volt/van közük a zöldséghangsúlyosabb, hússzegény növényi alternatívákat próbálgató étrendemhez. 

-» Attilkó szülinap. Nem készült közös kép, mert Mózi bedurcázott a nap folyamán kétszer is, de a torta vágáskor annyira, hogy nem volt hajlandó odajönni se. Ettől függetlenül voltunk családilag bowlingozni, ez volt az első alkalom, tök cukin gurítottak a gyerekek, még Lola is jól boldogult segítség nélkül. Utána léghokiztak, kosaraztak a fiúk a játékteremben. Délelőtt áramszünet volt itt Ondódon, még szerencse, hogy a tortát előző este megcsináltam, mert így kimentünk a pályára focizni, kosarazni mind, bementünk Mamáékhoz is du, mert ő is sütött nagyon finom almás tortát, amit azóta is emlegetnek a gyerekek. Én reprodukáltam azt, amit Firtos csinált, nem volt rossz ez sem. Mangós mák torta mangós-barackos kompót réteggel, és egy hétvégén majd még elbújunk a hegyekbe :).

Isten éltessen Attilkó ❤️!

-» Lola iskolai meghallgatás Nem mondom, hogy most kezdtük még az ovit vele, mert ott a covid miatt már nagyon távolinak tűnik, pedig 2019 januárban startoltunk. Most pedig sulis meghallgatás... Hozta a formáját a suliban, kérdezték, hogy szeret-e számolni, mondta, hogy igen. Akkor számolunk egy kicsit közösen? Van kedved - kérdezte az egyik tanító néni kedvesen. Most inkább ne. :D :D mondta Lola. Most nincs kedvem. Amikor beléptünk a terembe, akkor mondták, hogy a tesókat ismerik, és biztosan meséltek már a suliról. Mit szoktak mesélni, kíváncsiskodtak? Hááát, nem csak jót - mondja Lola :D :D. Szóval meg volt a belépőnk...

-» Mózi (alias Benedek) névnap. Névnapjára thai vacsorát kért. Nem főztem még eddig hivatalos thai ételt wokban, de megleőpen jó lett, fogom még ezt űzni. Azóta is emlegeti, és köszöni. Édes.

-» London: Jézuska hozta még a repjegyeket- ezt majd külön posztban holnap megpróbálom megírni, amíg eleven az élmény.