Olyan meghatódós lettem. Pedig nem akarok ennyire. A héten toltam a nagy kombájnt Lóci alatt a téren, és az egyik ablakpárkányon szemmagasságban (ami nektek egyébként kb. derékmagasság...) megláttam egy megpusztult kis verebet felemelt fejjel puha-pihés tollal az álla alatt :(. Annyira ember bébi jellege volt. Olyan kis elesett, törékeny. Még ez is meg tud hatni. Ennyire, hogy posztot szül. Egyébként mióta gyerek van a háznál sokkal aggódósabb vagyok. Kimondatlanul. Egy része normális. De egy része mélyről fakadó szorongás lehet. Főleg Mózinál éreztem ezt a kórházban, amikor született, de Lócinál is, és azóta is fel-felüti a fejét. Képtelen marhaságok, amik nem valósulhatnak meg szerencsére, de átlibbennek a fejemen. Gyorsan el is hajtom, és csodálkozom, hogy miért vagyok ilyen hülye.

Csomagolom a maradék pipát is

Ott fejeztem be, hogy alvás-nem alvás. Biztos, hogy az a baj, hogy túl sokat alszik Lóci nap közben, túl nyugis, túl érdeklődő, módfelett tündérbögyörő. Valamikor ki kell a zsákból bújni a szögnek.

Alap esetben, ha nincs semmi különleges, akkor 7 körül elkezdődik az esti szeánsz. Fürdés, előtte általában vacsora, mese, szoptatás, összebújás, 1-2 éneklés, néha vetítés. Mózi adja az esti menet csontvázát, és Lóci körülrágja. Mivel nem vagyok görcsösen órához igazított szoptatógép, ezért lehet, hogy nyugisabban, lehet hogy feszültebben kezdjük a fürdést. Az biztos, hogy a vízben minden megoldódik, ott ellazul, élvezi a meleget, a csobogást, ha Mózi locsolgatja locsolóval a hasát. Az öltözés már nem mindig sima ügy, de inkább itt borul fel az egyensúly. Mózit Attila intézi (ha nem nyűgi pók, mert akkor csak anya, és nem pizsama, és nem kiszáll, és nem fürcsi-pancsi, és nem pelenka, csak bili pisi, 100* is cseppenként). A mese az ágyban esti babakakaóval és Lóci etetéssel indul. Legszerencsésebb esetben Kicsi bealszik, vagy megnyugszik annyira, hogy letehető. Akkor van kényelmes idő, hogy Mózival összekucorodjunk, beszélgessünk. Ha nem alszik be, és sír, akkor nekem kevésbé kényelmes, de Attila tartja kint a frontot. A bölcsi beszokás alatt nagyon igényelte Mózi, hogy anya nem kimegy, anya bebúj picit, és fogja a kezem. Ha távozni készülök, akkor mint egy kis pióca rám veti magát és sír. Ezt sikerült elég jól visszaredukálni, hogy még egy utolsó vers vagy ének, utána puszi és anya ki fog menni. Működik. Ha eddig csendben is volt Lóci, akkor kb mostanra elkezd sírni.... És innentől kezdve sír tizenegy-fél tizenkettőig. Ölben is biztosan. Nem akarom cicire tenni, hogy  később ne legyen nagyobb harc anélkül elaludni (meg mert most evett), viszont arra sem szeretnék rászokni, hogy Attila a lakásban babakocsiztassa. Ha nagyon kész vagyok, akkor belemegyek. És 10 perc múlva biztosan alszik a kocsiban. Ha az ölemben alszik el, akkor viszont nem tudom becsempészni az ágyba, mert tuti felébred az első rezdülésre. Akkor is ha 40 percet várok, amíg igazán elszenderül a karomban. Fél tizenkettő körül aztán nagyon elég szokott már lenni, így csak az a vége, hogy a hónom alá kapom, cici a szájába, és szunya van. Ha elég éber vagyok, akkor be-becsempészem az ágyába, ha nem akkor marad köztünk, mellettünk. Mózi is így volt sokáig, de amikor elkezdett forogni rutinosan, akkor már féltem, hogy legördül, és akkor visszatettem az ágyba. Ez is el fog következni. Addig viszont este inkább sírjon az ölemben, amíg meg nem nyugszik, inkább lógjon a szeren éjszaka, amikor igényli, inkább legyek fél őrült :) este, mint hogy cumit dugjak a szájába. Mondom ezt most, amíg nem értem el a végemet. Ez nem azt jelenti, hogy a harmadiknál ne legyek már annyira kimerült és kiégett, hogy beadjam a derekam, de egyelőre van bennem szufla.
Cumi és/vagy ujjszopás megosztja a világot. Mindenkinek van véleménye, elképzelése és tapasztalata valamelyik mellett/ellen. Én ha kell, az ujja mellett döntök. Azt akkor kapja be, amikor kell, amikor legnagyobb szüksége van rá bármi miatt. Az az ő döntése. A cumibevetést legfőképp a külvilág akarja/nem akarja. Egyszer azért, hogy csendben legyen, és ne mondjon semmit (ezt is meg tudom érteni... - szó se róla), utána meg pont ő akarja elvenni, amikor úgy ítéli meg, hogy már "nagy" fiú/lány, ha már "nem való", ha már "nem tetszik", mert nem lehet érteni, mit beszél alatta. Akkor erőszakkal eltesszük, és valami más vigaszt, feszültséglevezetést talál a gyerek. Pl körömrágást, kis párnába bújást, egyebet. Ez csak az én személyes véleményem. És nem jelenti azt, hogy nálunk esetleg nem így lesz később. Lóci nagyon szájába tömködős gyerek. Illetve olyan rettentő erős benne a kismajom reflex. Úgy kapaszkodik mindenbe, ami elsuhan a keze vagy a szája előtt, hogy csoda. Akkor mára már nagyon okos voltam :), levezetem majd a feles energiám a vasalnivalóban.

Csicseriborsókrém. És ebben az esetben nem humusz. Próbálok minél kevesebb tejterméket enni, de ez nem azt jelenti, hogy semmit. Csak azt kerülöm ki, amit nagyon megbírok állni, meg amit nem, azt is csökkentettem. Pl a sajtot, joghurtot, kefírt. Utóbbi kettőt Húsvét óta nem ettem 1 kefír kivételével, de a Pannónia sajtról nem tudom teljes mértékben levenni a szemem, ha benyúlok a hűtőbe.

Olyan változatát kerestem a csicseriborsónak, ami nem joghurt alapú. Legalább 12 óra áztatás után megfőzöm enyhén sós/"vegetás" vízben, majd nem öntöm le az összes főző vizet, hanem összeturmixolom. Belekeverem a felaprított zöldpetrezselymet és újhagymát, olivaolajat és mustárt. Kész!! Nagyon szeretem pufi búzával. Mózi is. Mennyiségeket nem írok. Nálam is szemre megy a játék. Ha álmos vagyok, és szűk a szemem, akkor mindenből kevesebb kerül bele.

Mózi szépen kommunikál: És ez így igaz :). Olyan aranyosan beszél, ragoz. Olyan jókat kezd mondani. Pl. Amikor itt volt a gyereksereg megcsapta az orromat a kakaszag... Kérdezem Mózit, hogy van kaka? Azt mondta nincs, és már feküdt is a határa, emelte fel a lábát, hogy nézzem meg. Mondtam, hogy tényleg nem, csak megcsapta az anya orrát. Csendben volt. Láttam, hogy feldolgozza a hallottakat. Mikor felöltöztettem, és felállt, orrba vágott. Mondtam, hogy ezt nem szabad, mert fáj anyának. Erre mondja, hogy Megcsap anya orrát kakaszag... :D. Ezeken túl is olyan jó szavakat és kifejezések használ, leaglább is olyan furán hangzik még a szájából. Na még ezt leírom, aztán nem osztok meg egyelőre többet, elkezdtem írni füzetbe őket. Fürdésnél a szappanbuborék fújó kis hengeres dobozát ráhúzta a fütyijére. Attila kérdezete mosolyogva, hogy mi ez? Mit csinálsz, Mózi? 

- Zsebet.

Lóci tündérbogyó: Kétség nem fér hozzá. Anya is mondta (mármint az enyém), hogy már megható, mennyire cuki. Eldünnyög az ágyban egyedül, nézegeti a kezét vagy mikor mit, döngicsél, visongat, ha valaki megjelenik a látóterében, akkor kezével lábával röpköd és mosolyog nagyon. Úúúúúgy, de úgy örül, ha foglalkozunk vele. A halakat különösen szereti nézni az akváriumban. Főleg a nagy narancssárga papagáj sügéreket. Követi a szemével oda-vissza, néha bólint a fejével, mint fékezéskor, elinduláskor a bólogató kutya a kocsi ablakban. Én pedig nem győzöm neki hangosan mondani, és szorongatni a puha testét, szagolgatni a pofiját, hozzányomni az én arcomhoz, hogy mennyire imádom :)!!! Ő meg kacagja. 

Egyelőre

Megpróbálom a pipákat kicsomagolni, részletezni. Jutok, amíg jutok, de mára már hasznos tevékenységre alkalmatlan vagyok, elszállt minden affinitás. Max kivasalok még három inget, és megnézünk két Big Bang-et :D. 

Bölcsőde: Kijelenthetem, hogy megszoktuk. Húsvét után indult a beavatás, és 4 nap után ötöt itthon töltöttünk, majd két hét bölcsi, és reggeli zokogás után öt napot megint itthon betegeskedtünk, de aztán újult erővel három hetet legyűrtünk. Most fogyasztjuk a negyedik hetet, és eddig nincs baj. Elfogyott a reggeli sírás is, ha nem ácsingózok sokat a bejáratnál, és nem búcsúzkodunk, és nem akkor kezdjük megbeszélni Márti nénivel a gyereknapi programot, illetve, hogy elfogyott a pelenka vagy hasonló. Mert ha látja Mózi, hogy nem távozom egyből, akkor rázendít. Egyébként szépen eszik, alszik, játszik (hol egyedül, hol csoportosan) sokat rámol, borít, de pakol is utána :). Lilla is nagy kedvenc lett. Valamelyik este az ágyban összebújva megeresztette, hogy Sze(re)tem Anyát. Majd: Sze(re)tem Lillát is. Köhömmm... 

Alig vártam, hogy elsőként elhangozzék a szájából délután, hogy Bőcsi Yo! Látom, hogy feldobva jön el, ugrabugrál, tapsikol, itthon felismerhetően "énekel". Nem dallamot, csak szaval. Na, nem mint Petőfi, de a kis sorok végét befejezi, meg ha lassan éneklek, akkor fázis késéssel mondja utánam. Most a Körben áll egy kislányka a favorit, illetve a Zöld erdőn, ibolya virág...

Tudom, hogy imádják a gondozó nénik. Ami nem csoda. Az ölemből hetykén most is odavetette Erzsike néninek, hogy Elmentem! és dobta a puszit :D. Márti nénit is emlegeti itthon, hogy szereti, mesél itthon ha kérdezgetem.

Az még nem tisztázott, hogy mit jelent az, hogy nagyon jól evett. Vagy hogy pontosan mekkora adagokról van szó. Mert itthon is ha teljesen egyedül eszik, és nem segítek be, akkor sokkal kevesebb csúszik le sokkal hosszabb idő alatt, mert a vége maszatolásba torkollik, elkalandozik, megunja. Úgy jövünk haza uzsonna után, hogy a sarki pékségnél mondja, hogy kifli vagy pogácsa. Azt megeszi itthon, meg egy banánt vagy eszeget almából, ebéd maradékból.

Állatkert: Nem voltunk még korábban, mert úgy ítéltük meg, felesleges, nem értékelné még különösebben. Nem tévedtünk. Pünkösdkor is még izgalmasabb volt a játszótér és a pénzbedobós helikopter. A kis pápaszemes maki tetszett, ott ácsingóztunk egy darabig, de inkább mászókázott az elkerítő rudazaton vagy motorozott a díszburkolaton. Attila szórta a Zoo Csemegét, mert nyilván azt sem merte még ő odaadni vagy normálisan beszórni :). Javában a kerítés elé sikerült. Ettől függetlenül jól éreztük magunkat, csak még mindig korai. Ahhoz biztosan, hogy kijelentse, biológus szeretne lenni, mint Attilapa egykor ;-).

Gyereknap alkalmából Nagyanya meghívta az összes unokát a Hangyaboly Játszóházba. Ez telitalálat volt. Nekünk, felnőtteknek az tetszett legjobban, hogy a tenger játékot nem nekünk kell szétválogatni, és elgórálni, hanem angolosan távozhatunk. Mózi annyira cukin tud örülni. Felváltott lábbal magsastérdemelésben topog, a kezét összekulcsolja vagy tördeli, és közben erőltetetten nevet, kurjongat. Csúszdázott itt nagymama, anyuka mindenki. Lóci baba csak ringatózott a függő székben. Jött Dodó, Barna, Juditka, mind az összes unokatestvér is.

Vasárnap a 2 nagy unokatestvér jött át délelőtt dorbézolni, majd a négy fiút közösen sétáltattuk át anyáékhoz ebédre. 4 fiú! Durván festettünk :D. Ráadásul korban is úgy tűnhetett, mintha mind a mi fészekaljunk lenne. Egy lassan 8 éves, egy bő 4 éves, egy bő 2 és egy egy bő 0. A zebrán átérve utánunk is iszkolt egy nő, hogy: Jézus szereti Önöket!! :D Magyarázkodni idő sem lett volna, hogy a fele nem a miénk, már futott is át a villogó zöldön. Így csak jól összekuncogtunk Attilával, és bízom benne, hogy legalább fele annyira szeret Jézus, mintha mind a miénk lenne.
Szombaton délben a Refiben volt kiállítás, ahol Juditka cuccai is fel voltak sorakoztatva, és mi mind elmentünk a megnyitóra. Majdnem mindannyian. Volt szerencsém kb fél órára együtt maradni egy zsák bolhával. Amíg a felőttek hallgatták bent a szót, én kint maradtam a "lovakkal" (5 fiú, de ebből egy Lóci, aki cserepesnövény). Fél óra után bementem kihívni anyát, hogy most jöjjön, mert a 4 100 fele szalad, és hiába van a Református Kollégiumnak szépen ápolt belső kertje, és első nekifutásra gyerek legeltetésre megfelelő terepe, közelről nézve fele se tréfa. 2 csap is átellenben, az egyiken slag, a másik meg spriccel 45 fokban. Nem én fedeztem fel, hanem Ők. Mózi ebben extrán veszélyes, mert az sem számít, ha bunda van rajta vagy mínusz 50 fok, akkor is pancsolna. Szaladgáltam a 2 kút között, másztak a fára, közben elkezdett esni, igyekeztem összeterelni őket az árkádok alá, a szél felborította a 2 lábon álló kukákat, ez is jó játéknak tűnt, és közben jöttek ki pisszegni nekem, hogy halkabban. AHHHA!! Majdem mondtam nekik, hogy cseréljünk :). Eleven egy társaság, meg délre fáradt is. Alá feküdtek a pénztárt és bejáratot jelző felállított fa táblának, hogy az a kisház, a portán megkaparintottak valami régi cipős dobozt, és a nem használt szárnyat lezáró vaskerítésen kezdtek el felmászni. Mondtam is a végén, hogy ha ma már nem találkozunk, akkor is elég volt ez az egy óra....

Pipa

Történt sok minden. Sok kétgyermekes családban zajló. Bölcsi beszokás, pipa. Állatkert, pipa. Hangyaboly játszóház, pipa. Gyereknap, pipa. Unokatestvérekkel találka. pipa. Esti altatás-nem alvás héttől - fél tizenkettőig, pipa. Tengerentúlra nyúló vasalnivaló, pipa. Erőfeszítések ellenére általában szaladó lakás, pipa. Csicseriborsókrém recept próbálgatása, pipa. Mózi szépen kommunikál, pipa. Lóci tündérbogyó, pipa. Egyéb, pipa. Később folytatom a beszámolót, pipa....

Tűpróba

Amíg fő a spenót, beélesítem ezt a posztot is. Úgy határoztam, hogy van annyi feles kapacitásom, hogy beépítek a blogba még egy menüpontot, aminek a nevét szavazás útján Te is befolyásolhatod. Szerintem sejthető, mi lesz belőle :). Mielőtt a MESKÁ-ra is feltornázok pár kis összeőckölt puhaságot, itt teszem próbára őket. Varrok megrendelésre is, illetve, amikkel elkészültem töltöm majd fel az oldalra árral, információval, Ti pedig vásárolni fogtok tőlem ;-). Ámen.

Hétfő

"Hétfő" van. Legalábbis új munkahét első napja. Ilyenkor aztán klikkelgettek az oldalra, hogy vajon pakoltam-e fel valami csemegét. De nem. Mert azon dolgozom, hogy megszavaztassalak benneteket hamarosan. Csak ezt meg kell bütykölnöm picit. Be kell építenem annak lehetőségét, hogy egy poszton belül voksolni tudjatok ;-). Mindezek előtt nyomok egy tornát, mert hamarosan fürdőruhás megjelenésem lesz. Jáájj :))! Nyakunkon a nyár.

Nyitott Akadémia - Dr. Kádár Annamária

Lányok, Asszonyok!

Ma 19:00-tól a Lovardában a Nyitott Akadémia roadshow keretében Kádár Annamária (Mesepszichológia) "fellépő" teszi tiszteletét Debrecenben. Tessék jönni!

Mózi-mozi

Tegnap bevezettem Mózit a mozi világába. Véletlenül fedeztem fel csütörtökön az Apolló Mozi oldalán kiplakátolva, hogy mozi ünnep lesz a gyerekeknek, és a kínálatban ott áll Bartos Erika Bogyó és Babócája. Én a falra mászok tőle, pontosabban a mesélő hangjától, de nyilván tud valamit, ha a gyerekek ennyire oda vannak érte. Mózi is ismeri, de nem mondanám fanatikusnak. Inkább mintha csak a biztonságérzetéhez tartozna hozzá, hogy ha azt mondja "Kopp-kopp" (így emlegeti régről a mézeskalács sütős fejezetet a szarkával), akkor a laptopon megjelenik/megjelenhet a mese. Hát erre vettem jegyet. 13 mese egyben, orrvérzésig. Jajj :)! Lényegtelen is, ha látom az átszellemült, vidám ábrázatát. Mondogattam neki már szombaton, hogy moziba megyünk holnap. Jó lesz? Lesz benne naaaagy TV. Az előadások előtt, lehetett rajzolni, ragasztgatni, fújták nekünk a lufikat. Rágcsálnivalót direkt nem akartam vinni, de pár szem aszalt áfonyát és mazsolát beszórtam a táskámba (nem egy az egybe...). Biztosra vettem, hogy 6 mesét sem fog egyben kibírni, csak kicsi még. Meg olyan, mintha férge lenne ;-) izeg-mozog, nem áll meg 2 percre sem. Nagyon cuki volt. Fogta a kezem szépen, és mint mindig, mikor elsőnek jár valahol meglepett, szemlélődő, raktározza a látottakat. Aztán feloldódik, és indul a pörgés. Ahogy lekapcsolódott a nagy lámpa, és a vászon megelevenedett, jobban fókuszált a lépcsősor végéin égő kékes fényre, valamint az ajtó fölött világító EXIT feliratra... 

Még csak a 3. mesénél tartottunk, amikor lerúgta a papucsát az előttünk húzódó árokba, majd  csápjaival tapogatásnak indult a széksor alján és a lépcső körül. Még vissza tudtam fogni egy darabig, aztán hallatszott a sötétben, hogy valaki pisilést emleget, 1-1 gyerek ki is ment, majd vissza. A 10-11. mese körül összeszedtük magunkat, indulásra készen ki is vonultunk, de a pénztártól vissza kellett fordulni. Akkor már le sem ültünk, csak a lépcsőre. Ő csak 1 percre, majd megindult fel-le, mint zsidóban a fájdalom, mutogatta a vetítő kalyibát, ahonnan a fény indult. Végül a vászon előtti téren kötött ki lufival rohangálva. Több se kellett. Csatlakozott Zsófi is hozzá, illetve még egy jó adag gyerek :D. Hát így esett, hogy először mentünk a moziba be.

Lóci csak itthon mozizott

A név kötelez

A kicsi fiú nagyon komolyan veszi a Lóci nevet. Hivatásszerűen űzi a táplálkozást. Nem eszik gyakrabban, mint igény szerint (ami 3-4 órákat jelent, ritkán kevesebbet, éjszaka 1* kel), de azt olyan élvezettel, szörcsögéssel, cuppogással, röfögéssel, hogy elérte 4 hónaposan a 7 kg-ot és a 63 cm-t. Nektek ezek a számok nem mondanak semmit - nyilván, számomra akkor is a meghökkentő kategória, hogy Ő így gyarapszik, én bezzeg egy dekát nem tudok lefaragni a kerületemből :). Még a végén tényleg óriás lesz. Mózi Manó félévesen volt majdnem 7 kg. 

Támadás az anyai hormonok ellen

Vasárnap hazafuvaroztam Tiszaszentimrére a család hölgy tagjait és a fiúkat, hogy Dédik, Nagymama, Nagynénik, Keresztapák is egy helyen legyenek. Nagyon szép idő volt a kertben, ezek mindig pozitív energiával töltenek fel. Tudtam anyák napja alkalmából pedikűrözni, futni, teraszon ebédelni, aztán pedig késő délután itthon és a másik nagymamánál folytattuk a napot.

Tartozok viszont egy igazmondással :). Mózit csak azért szerettem volna bölcsibe adni áprilisban, hogy május első vasárnapjára legyen esélye megtanulni egy szép anyák napi verset... Még akkor is ha csak most kezd el ragozni és igeidőket használni :). 

Nem így történt. Egy hetet megint itthon volt láz, csúnya köhögés és takony miatt. Tegnap újra kifutott a porondra. Ott is aludt, ott is uzsonnázott. Azért ennyire nem megy könnyen, mint leírva, de csak belejövünk. Reggel sír, hogy nem megyünk, utána, mint aki tudja a dolgát, és a helyzetébe beletörődik, mossa a kis kezét, törölközik, fésülködik (!), aztán a puszinál rákezd, hogy Hazaaa, nem bölcsibe. 

Tegnap be is hívtak a csoportszobába, és kaptam tőle kis virágot (Anyaaa, hapci! - így hívja a virágokat), illetve egy kis piros papír szívet, amire ő ragasztgatta fel a formalyukasztóval kivágott színes virág és szívecske motívumokat... 

Olyan rettentő cuki volt. Az üzenőfüzetbe Márti néni írt anyák napi verset, meg ragasztott virágot a nagymamáknak és az anyukának is. Csak az orvosi rendelőben olvastam el, amíg vártam hogy Lócival bebocsátást nyerjünk, és hát még így is megkönnyeztem :). Mi lesz itt később...

Mentovics Éva: A legdrágább anyukának

Ezernyi kis apró jellel
tudattam, hogy létezem.
Számlálgattad a napokat,
vajon mikor érkezem?

Később aztán ágyam mellett
álmot hozott szép dalod.
Hogyha néha nyűgös voltam,
karod lágyan ringatott.

Mint napfény a fellegek közt,
szivárvány a rét felett,
úgy hinted szét éltet adó,
melengető fényedet.

Akárhányszor születnék is,
nem kellene más nekem,
azt kívánnám századszor is,
mindig, mindig légy velem.

Kezemben e kis virággal
tiszta szívből kiáltom:
Te vagy nekem a legdrágább
Anyuka a világon.

Lóci a kis úthenger

Május elsején, a munka ünnepén, a nagy többség nem dolgozik... Nem úgy Lóci. A héten már nekikezdtem megörökíteni, hogy megfordul hátról hasra, de nem sikerült, mert nem fordult meg. Szinte biztos voltam benne, hogy lemaradok az eseményről, csak ott találom meg valahol hősi hasonfekve, mert én közben Mózi körül intézkedek. A két legidősebb férfi délután aludt, Lócival mi a szőnyegen sütkéreztünk. Én sütkéreztem, ő kőkeményen dolgozott. Harapdáltam a számszélét, de nem akartam segíteni. Nagy erőlködések révén meghajlította maga körül a teret! Közel 7 kg-ot nem egyszerű megfordítani közel négy hónaposan ... :D

(majd tolom a videót is róla)