Télen-nyáron karácsony

Megint egyszerre több minden van a fejemben. Kérdés-válasz, ebből a kettő legerősebb. Nincs sorrend. 

Lola egy BONUS-gyerek. Továbbra sem tudom, hogy ez a lány-fiú különbség, de annyira laza vele az élet, annyira vidám, annyira lassú (?), inkább nem nehéz. Ha ébren van sem igényli a folyamatos szórakoztatást, eljátszik, szopogat a lábam körül, kúszik, négykézláb még csak egyet-egyet ugrik, gagyarászik, eszeget, kóstolgat. Reggel ha ébred vagy olykor éjszaka is észreveszem, hogy nem sír csak fekszik mellettünk vigyorogva vagy dünnyög valamit, aztán visszaalszik keresztül-kasul :). A foga miatt még mindig vannak esti kihágások, nehezen érkező megnyugvások, de ez most átmeneti. Egy mosolygós játékbaba. Oviban is csüngnek körülötte a lányok, vagy bárhova megyünk valamelyik kislány biztosan tologatja, vagy a szomszéd Dóri is CSAK nézi.

Télen-nyáron karácsony. Tegnap visszarakták másfél hónap után a konyhát némi tunningolással (a munkalap volt a főkolompos), ma visszakötik a csapokat, és ez kb 2-2 téglát levett a vállamról. Annyira jó fényes és tágas a lakás, azt érzem nem hiányzik se tengerpart, se hegyvidék, se hajókázás, csónakázás, városnézés. Ha itt egyszer normális rend lesz, és 2 óra hosszat tudok EGYBEN olvasni, nekem az fel fog érni most egy last minute wellness üdüléssel. Attila és Mózi a hétvégén elmennek Hutára, nekünk pedig lesz időnk Lócikával egymásra. Utána cserélünk.
És hogy a csudába ne koronáztuk volna meg a konyhát egy finom szilvás-csokis muffinnal. Lóci volt a megrendelő ;-), nagy muffinos. Főként csokis.

Kedvenc Audienciám

Volt már, akitől kaptam kedvenc posztot, és olyan jóóó ezeket újra olvasni... A napokban több anyukának is megemlítettem, hogy ééén, aki a lassúságot és a megélést hirdetem szerdán a játszótéren vert tarkón a felismerés, mikor Lócikával fűzfavesszőt kerestünk a Békás tó parton 'pecázáshoz', Lolát Nagyanya tologatta, Mózi maradt a játszótéren, hogy nagyon-nagyon könnyű dolgunk volt egy gyerekkel (akkor persze ez nem tűnt fel még ;-)). Szoktam figyelni első/egy - gyerekes szülőket, hogy milyen nyugodtan ásnak ágymás mélyébe, nem csak felszíni kapirgálásra jut minőségi idő és energia. Persze nem felejtem el soha, mikor mi azok voltunk, és minden porcikánkkal Mózira tudtunk koncentrálni. Most a nyáron odáig csúszott a helyzet, hogy többségében három gyerekre jut egy szülő, és sokszor recsitálom, hogy gyorsan öltözzetek, gyorsan vetkőzzetek, gyorsan egyetek, gyorsan fürödjetek, gyorsan üljetek be, gyorsan szálljatok ki, gyorsan stb. Ez így nem jó, és időben jött a tockos most is. Nem letudni és kipipálni akarom a napokat. Ezért kértem az olvasói audienciám, hogy válasszon posztot, mert kívülről más a kedvenc, mint belülről. Szóval válasszatok, mert az Allianz blogversenyén indulok!, és küldjétek el a tukkelutott@gmail.com címre vagy bármely más elérhetőségemre. GYORSAN ;-)

Tudom, hogy fog hiányozni...

cipőkanállal elkutyult "felújítós"kávé

... a kossuthutca (ez így egyben fogalom már, mint dózsapeti). 

Ma egy újabb közös ebéd Sanyikámmal, aki mesterien viseli az állapotát, és a hétfő-keddi jósló fájások után is partiképes és felbujtó partner egy közös ebédeléshez :). Most pedig várom, hogy a vizes visszaszóljon, hogy jön-e ma vagy küld maga helyet valakit, vagy menjek a fiúkért. Lola beszunyált itt, a kossuthutcán , én meg átlógtam egy por kávét venni, azt hörbölöm. Közben pedig annyira élvezem, hogy itt lehetek az üres lakásban. Idegennek érzem már furcsa mód, de akkor is nagyon szeretem a kis lakit. 

Dobjatok már meg pár korábbi poszt címmel, linkkel, tartalmi összefoglalóval, ha volt kedvenc vagy maradandó, mert az Allianz blogversenyt hirdet, ahova 3 poszttal kell neveznem gyerekes témában indulva. tukkelutott@gmail.com-ra célozhattok. Bárki. Nagyon köszönöm.

(ha kapásból nem jut eszembe cím, inkább üresen hagyom :))

Rengeteget simultam mióta elkezdődött az ovi. Pl tegnap 1-re mentünk Nagyanyával a fiúkért, és kint bandáztunk fagyival-sütivel fél 8-ig a Békás tónál anyával, barátnővel és 3 gyerekével, majd véletlenül összefutva újabb anyukával és kislányával. Kedden Barbiéknál díboltunk Mesiékkel és a pulyákkal, ma Mama ment a fiúkért, holnapra még kitalálok valamit, és akkor jól összehoztam a hetet :). Közben én is haladok az itthoni dolgokkal. Jó lesz ez így...

Estére két szem cukorborsó 

Super Bug-HERO

Jelezném, igazi bogárírtó (és mentő) vagyok itthon. A belváros után nehéz lenne szemet hunyni felette, hogy akkora bazi jószágok röpdösnek a lakásban, és annyi az ízeltlábú a plafonon, hogy jesssszus. Hétvégén, ha nem vagyunk, beszövi az étkező asztalt, és a székeket a pókcsalád. Pl őket már nem mentem, hanem taposom :(. Vacsi készítés közben, pedig egy távirányítós akkora böszme nagy darázs repült be, hogy nem láttam még ilyet. (Mózi szerint Szamárdarázs... ~Lódarázs lenne az inkább ;-)). Mint egy kandi kamerában. Mintha kintről távirányította volna be valaki, és úgy zümmögött, mint amelyik most jött le frissen a töltőről, és még nagyon stréber. A gyerekek előtt csak nem ijedezhetek, konyharuhával addig csalapáltam, amíg eltaláltam, megszédült (nehezített pálya, hogy a falon nem ér csapni, csak megbólintani szabad), akkor gyorsan rádobtam a rongyot, de nem mertem így megfogni, hogy át ne csípjen a réseken, így belebújtam a kertészkedős kesztyűbe, aminek gumi a tenyér része, és azzal nyaláboltam fel, reptettem ki. Vállveregetés nekem :) - 0-1, hazai pályán

Utána a gyerekek hálójából hajtottam ki egy nagy hímszúnyogot, mert Lóci félt, nem aludt el. Ezt sem szabad lecsapni, csak kihessegetni, szobán kívül wc papírral felcsippenteni, lehúzni :), 0-2. Tegnap egy imádkozó sáskát sikerült bogárfigyelőbe zárnunk, most befőttesüvegben salátát nyammog még. Holnap szabadjára engedem. 0-3. Ráadásként tegnap a száradó ruhákon kapaszkodott egy jó körmös-karmos húsos pók. Váááá...!!! 

Lola ma 7 hónapos

...mi pedig Sanyikámmal Sanyikám SZERINT közelítünk a 40-hez azért tudunk ilyen keveset találkozni :)) ;-). Elröppent a nyár, holnap mi kezdjük is az ovit. Nyilván nem mi, csak a fiúk. A hétre még rövidített napokat tervezek, és délutánonként szintén beiktatunk játszikat, barátnőket, mert annyira érzem, hogy bár itthon töménytelen dolog és feladat lenne, és lesz mindig is, a gyerekek sokkal jobban muzsikálnak, ha van türelmem és figyelmem rájuk, így ezt teszem. Az itthoni függöny varrás és takarítás, pakolás stb halad picit lassabban (még lassabban...). 

Lolika szegény pont abban a fázisában tart, hogy leteszem, és belekezdek valamibe, addigra már borul is nála (vagy benne) a mécses. Nagyon jön a foga, nyáladzik rendesen, de még mindig nem bökte át az első fogacska az ínyét. Gyakran altatom rövidke időkre, mert felsír, felzajoljuk. Bízom az ovikezdésben, hogy picit nyugodtabb lesz ő is. Olyan cuki ahogy halad, ma pl amíg Attila füvet nyírt, én a függönyökből próbáltam felvarrni odaaraszolt a - konyha híján földön beüzemelt - kávégéphez, darálóhoz, és összeszopogatta a kiszóródott kávé morzsákat, és a tömörítő tamperrel "pecsételt". Fincsi illata lett. Kis cappuccino baba :)).

Pénteken nyomtunk egy Pagony játszit Borikával és Sanyikámmal, mert mindjárt szül, és örültem, hogy még össze tudtuk hozni, és láttam utoljára nagy pocakkal frissen és üdén. Javasolnám én is a harmadikat, ha valaki ilyen jól bírja és még mindig ilyen rengeteg türelme van ;-). Ne vacillálj a gondolattal, még egyszer babázhatnánk közösen :D. Vagy nem. Lóci és Bori között is 7 hónap van, pont mint Lola és Panka között lesz. Ez mind jól bevált sorminta. Tényleg 40-hez közelítve már ilyen ünnepszámba megy egy-egy ötye, egy-egy találka. Mindenkinél havazás van. Kiskatát pl egyszer láttam a nyáron! Ok, kétszer. Jó lenne már egy kis nyugodalom. Egy nagy büdös SEMMI. - Mózi szerint :). Sokszor használja ezt mindenre, bármire.

milyen jó, hogy Sanyikám lelkes fotós!!! köszönjük a kukorica jancsi képeket ;-)

Annyira cikáznak bennem a gondolatok, kicsit olyan érzés, mintha folyamatosan rázna az áram. Mindig jut eszembe újabb valami, bármi, amit vagy leírni, vagy megcsinálni, vagy kikészíteni, felhívni, kell/szeretnék. Rengeteget fejlődtem halogatás terén, sőt kinőttem pár számmal Pató Pál gúnyáját. Muszáj volt, mert az idő rettenet szűkös jószág, és fojtogat ha nem csinálom egyből. Lola a napokban nagyon fogzik, ezért annyi a félbemaradt dolog körülöttem nap közben, hogy estére is jut jócskán belőle. Ma este mikor leültem vacsorázni Lócikával szembe, szétömlött pillanatra bennem a nyugalom, hogy mennyire jó ülni, és egy dologra koncentrálni. Semmi másra. Közben ott ült velem a Kis Maki hatalmas szemeivel  betöltve a látóteremet, annyira szívta a tekintetem, mint egy szerelmes kamasznak, és kifüstölte a fejemből a zsibvásárt. Olyan nagyon bújós-puszilós mostanában, amennyire Mózi tüske böki. Ezt érzem mese olvasás közben is. Kikapcs és nyugalom. Mert bármi van, ha mesélek, közben nem tud rotálni az agyam (már ha igazán mesélek, és nem csak felolvasok).

Valszeg nem fogom utólag bőlére ereszteni a beszámolókat, de volt Lóci névnap, Telkibánya kalandparkozással sok gyerekkel jó muri, ami nem fog ide férni max pár képben.

Elindult a nehezített pálya, most már tényleg három gyerekünk van, Lolát sem elég locsolni. Szenved a foga miatt, de olyan jól elvan 10-20 percekre a fiúkkal játszadozva a gyerekszobában. Sőt észnél kell lenni, mert elér dolgokat ha nem figyelünk, és elfelejtjük, hogy mozog. Öröm etetni, eddig alma-barack nagy kedvenc. Végre mennyiségeket is eltűntet nem csak maszatol. Ok, még azért óvatosan olvassátok ezeket a nagy szavakat, de tényleg :). Imádom az összes kis porontyot, minden fáradtságot és heveny idegbetegséget megér ;-).

... és KÚSZIK

Vége a röghöz kötésnek. Látványosan halad Lola, nem csak körbe, mint a napraforgó, de gyorsabban mint a trombitafolyondár. Annyira cuki, ahogy a pucér lábujjhegyén tolja el magát :). Ő is örül neki, bár ma pont elég nyűgi pók, viszem sétálni őket a faluba.

van KARIZMA...
illetve befőttes gumival elszorított csukló és egyéb hajlatok ;-)

KIADÓ

Eladó, kiadó most a szívem..., NOT

Viszont a Kossuth utca kiadó sorba került. Ma végre ki is takarítottuk Marcsival, ki van festve, kipakolva. A napokban beélesítem a hirdetést is, addig is ha valaki vagy valakinek a valakije vágyik a belváros lüktetésére, karnyújtásnyi közelségben postára, FÓRUMra, térre, szökőkútra, mozira, színházra, finom fagyizókra, éttermekre, kantinokra, orvosi rendelőre, buszra, villamosra, trolira, ovira-iskolára, nem szeretne sokat cipekedni, lépcsőzni emeletre, szereti a nagy belmagasságot az fontolgathatja, hogy becuccol hozzánk lakni vagy dolgozni.

Azért most rendesen sajgott a szívem... Nagyon szerettem itt lakni kettesben, hármasban, négyesben, ötösben élére... :)), és ez így nagyon szerencsés felállás, hogy a miénk maradhat.

Posztolom majd ide (is) a hirdetés linkjét.

Ritka, hogy a firkász Sári a billentyű fölött vacillál, és nem kezd egyből klimpírozni rajta, ha írni akar :). Most épp az igény kapott el, de hamarabb, mint az ihlet, így inkább Orange is the new black lesz belőle, mint posztmodern poszt. Holnap hátha.

Opel, sosesem Popeye ;-)

Ez a remek csak úgy bevillant  Mózi gyakori szó és mondatszerkezeteiből, amit félre hall, vagy ő alkot. Hallom a hangját, ahogy harsogja, kántálja, dünnyögi ezeket.

Ilyen még az örök felvezető mondat, amivel Lola mellé kucorodik. 

Baba Lola, finom volt a cici tejcsi?

Csi-csing, Büdös Láb!

Nem mindnek emlékszem az eredetére, de ha jó a kedv, akkor pl ez a csi-csing büdösláb sokszor mandínerezik a négy fal között vagy a játszin.

Néha csiklandoz a fény az alagút végéről, hogy elkészülünk valahára. Van még híja, van még finomítanivalója bőven, ami majd halad apránként, de nagy-nagyon imádjuk, ami kész. A lehető legjobbkor fogtunk bele a felújításba, mert a fiúkra elég egy kisgatya, mert könnyen szárad minden, mert meleg van és sokáig világos. Nem tűntem el, nem estem le a létráról, nem buggyantam meg, csak kevesebb a lézengő energia, amit blogolásra fordíthatok. Pedig fejben írok mindig, most is, és sajnálom, hogy főként ott, hogy hiányos a Lola beszámoló, pedig tapsikol, ha mondjuk neki, hogy TAPSI-TAPSI, tartja a kezét a csip-csip csókára, örökösen vigyorog, én meg úgy-de-úgy imádom, hogy ennél jobban nem lehet. A fiúk is kezdenek picit lenyugodni, elég volt hozzá 2 nap türelem és játék egyből érződik a hatása, egyből ömlik belőlük a hiány, hogy Anya, ugye milyen jó, hogy játszunk? Most már minden nap fogunk? Újra simulékonyak vagyunk, picit bennem/bennünk is laposodik a tajték, mert Attila is feszült, csúcsra járatott rendesen.

Pár kép a strandról:

Folytatom is a ruha pakolást, olyan jó érzés mindent tisztán, újracsavarozottan, filckorongokkal ellátva, rendszerezve, kijavítva elpakolni. Ennél már csak nagyobb kihívás meg is őrizni, fenntartani.

Lola is kanalazgat

Lola hétvégén átesett a tűzkeresztségen, elnyammogta az első kanálka almát. Tűkkel ütöm ezeket a képeket is az oldalra. Nem volt különösebb fintorgás, forgolódás, inkább csak a kanalat akarta megkaparintani az Attila kezéből. Négyen szurkoltunk körülötte :)). Móziról most nem tudom prezentálni a féléves képet, utólag bepótolom, de Lóciról csatolom. Cuki Makik...

Lola 2016 07 30

Lóci 2013 07 04

Több haszontalan ennivaló fogy

Pár napja keresztül-kasul rág a rozsdás bűntudat. Egyetlen ponton éreztem feloldozást. Köszönöm Kollár Ági :). Mert az élet tánc... Néha egy lépés előre, kettő hátra. És nem működik a robot-pilóta üzemmód menedzser zsebkönyv mintájára. Hús-vér ember vagyok, és feloldoztam magam, hogy igenis olykor nagyon idegesítenek a saját gyerekeim. Borzasztóan sok tud lenni. Ráadásul elértem olyan erősen azt a szintet, hogy szeretnék egy hét full gyermekmentes övezetet, hogy nagyon rettenetesen. Tudom, hogy nem "rosszabbak" egy rizsszemnyivel sem a többinél, tudom, hogy csak több figyelemre, több anyára, több közös időre és játékra vágynak ezért fejtegetik a bőrt rólam, tudom, hogy cukik és imádom őket, de olyan hamar kihoznak a sodromból a fiúk. Annyit szófogadatlankodnak vigyorogva a képembe. Főleg Mózi. És ki is mondta. Hogy ő velem akar lenni... A helyi nagyik nélkül sehol nem lennénk, viszont ez azzal is jár, hogy nincs 1 hetes falun levés, tyúkokkal szaladgálás, nudli söndörgetés, fólia sátor építés, meggyszedés, eper kacsolás 10 fillérekért. Tévedés ne essék. Nem elégedetlen vagyok, csak belül mélységesen fáradt és türelmetlen. Magammal, hogy nem bírom, és hogy erre vágyom. Máskor is jártam már ilyen nem akarok pelenkázni, nem akarok etetni, fürdetni stb állapotban. Most egyszerűen csak nyugodt olvasásra, tervezgetésre, saját ténykedésre vágyom, de nem egy-egy napra. Baj az, ha valaki ki/lemerül? Kukacosabb vagyok azért, mert ezt be merem vallani? Most már mindegy :))

Tegnap azért megálltunk a ZUZUnál fűnyírókat nézegetni, az AXIÁL-nál mezőgazdasági géepket, mert már sokat emlegették. A hétre iktatunk strandot, voltunk állatkertben, játszin, de most ennyi a kapacitás. A többi energia eloszlik a földön evésben, fürdőszobában mosogatásban, egyeztetésben. Este annál jobb a nyugiban leülni, és rálátni a folyosóra vagy arra, ami kész és szép. 

Képeket mellékelek, ha átjött a telefonról. Bocs, most ennyi.

(a színek teljesen véletlenek, fel sem tűntek akkor)