Ezt gyorsan írom is, mert olyan jó élmény volt és a hétköznapok erodálják egyből.
A teniszt tavaly kezdtük Sanyikámmal, Ő azóta is nagyon elszántan űzi. Egy élsportoló veszett el benne, ha újrakezdhetné az életét profi teniszezőnek tanulna, minden percét ennek dedikálná kiskorától. Nálam ennyire nem elvadult a helyzet, valszeg azért, mert nem érzem azt a szintű fejlődést, amit szeretnék, ettől függetlenül nagyon szeretem. A kezdeti nagy eufóriában tavaly karácsonykor rákerestem, milyen tornák vannak a közelben, mert az akkor új menedzseremmel az első közös 1:1 téma a tenisz volt, és mondta, hogy Bécsben szokott lenni. Így leptem meg magunkat egy-egy belépővel az elődöntőre, amire az elmúlt hétvégén került sor.
 |
| Wiener Stadthalle |
Minden utazás előtt standard, h fejben nem vagyok ott kb az indulás előtti pillanatig. Valahol félúton kezd el hígulni bennem a rákészülésig torlódó sokminden, ami addig viszi a fókuszt a (mini)szünidőről. Ahogy hagyom el az otthont és az itthoniakat, lazulok bele a szabadság érzésbe. Nem vagyok görcsös előreszervező, főleg ha gyerekek sem jönnek. Tudom, h találunk szállást, tudom, hogy sok jó megoldás és variáció létezik egy mini (vagy nem mini) kiruccanás kivitelezésére. Anno így csapattuk a kerótúrákat is ❤️, és kb ennyire volt előre szervezett a milánói kiruccanásunk is :). A szerda este foglalt és fizetett szállást csüti nap közben visszamondták túlfoglalás miatt, így egy gyors újratervezés után közel az esemény helyszínéhez foglalt Eszter szobát a Mercure-ba. Egyedül a mélygarázsba lejutás volt izgi, mert nagyon szűk volt, illetve a parkoló helyeket is olyan tervezhette, aki életében nem vezetett, de még csak nem is látta, hogy kell vezetni :D. Szerencse, h nem én voltam a sofőr, mert lehet, kiszálltam volna, és kerestem volna egy bárkit, aki leáll nekem 😂. Sanyikám nem szívbajos ennyire.
Pénteken reggel 9 körül indultunk, egy megállással/tankolással pikk-pakk kiértünk. A szobát elfoglalva ittunk egy-egy koktélt a bárban, majd nagyon jó tempóban megnéztük a nevezetességek javát 😁. Visszafelé sétálva beültünk koktélozni és vacsizni, este pedig Ninja Warriort néztünk hámlasztó/bőrpuhító zokniban :))).
 |
| Biztosan épp keresem a 10 legfontosabb látnivalót 😂 |
 |
| 😂😂👌🏻 |
Szombaton 1-kor kezdődött a tenisztorna, ami 8 percre volt a szállástól, reggel még jutott idő egy gyors sétára és reggelire Schönbrunnban. Az idő szürkés volt és szitáló, szemben az előző napi ragyogással, amivel nem bírok betelni. Imádom az indián őszt. Ez egy jó kétórás séta volt, majd hazaérve boltra vadásztunk. Kiderült, h nemzeti ünnep volt kint, semmi nem volt nyitva, kivéve az állomást, ami 1 percre volt a hoteltől, és olyan volt, mint a pláza. Sőt a debreceninél jóval igényesebb is. Itt ettünk, ittunk, majd elsétáltunk a stadthalle-ba.
Életünk első tenisztornája volt ez, de biztosan nem az utolsó. Nem igazán volt viszonyítási alapunk, így persze h meglepetésként ért az expo jelleg a támogatók standjaival, sok kajálási lehetőséggel, teniszes játékokkal, repi-nyereményekkel. Azt bántuk, h nem értünk oda hamarabb, mert az első elődöntő kezdetéről, a bevonulásról így is lemaradtunk. Mire megtaláltuk a helyünket, leadtuk a kabátot, felkapaszkodtunk a 11.sorhoz, már nem akartuk felállítani az egész sort, nem a helyünkre ültünk. Szuperül beláttuk a pályát, jók voltak a fények, szögek. És a hangulat is. Párossal kezdődött az elődöntős nap, az osztrákok miatt kifejezetten jó hangulat volt. Ekkora távolságból olyan egyszerűnek és befuthatónak tűnik a pálya. A 2. nap után már biztosra vettem, hogy zsír profin tudnék ütni, szaladni, becsúszni, röptézni, lecsapni, helyezni… Nem beszélve a 212 km/h szervákról. Sima liba 😂. A páros elődöntő után két egyénit néztünk meg. Eszter mindig utána irodalmazott a játékosoknak, h hányadikok voltak a világ ranglistán, kik is ők. Annyira felspanolt minket az első nap, hogy vettünk jegyet a vasárnapi döntőre is. A szünetekben (amik rövidek voltak) kint kóricáltunk a standok között, tetováltattunk, ittunk, fotófülkében fotózkodtunk, elvegyültünk a tömegben.
A vasárnapi két döntő már nem volt annyira fesztelen, ott már volt tétje a játéknak és a szurkolók sem voltak annyira tomboló extázisban. Az orosz játékosnak az egyik be is szólt, de nagyon kultúrált módon a második felszólalása után kivezették a biztonságiak. Egy foci meccsen nem maradna szurkoló a lelátókon 😂.
Nem bántam meg, hogy beneveztem magunkat erre, feltöltött a tenisz, a csajos rötyögés, séta, koktélozás. Vasárnap az eredményhirdetés után téptünk is haza, fél 10-re már itthon voltam :).
Jack Draper nyerte az egyéni ATP500-as tornát
