2024. augusztus 30., péntek

Utolsó nyári napok - előrehozott műtét

 Az augusztus huszadikai hosszúhétvége után kiderült, hogy előre kell hozni 10 nappal a műtétem, mert ciklushoz kötött, és az utóbbi három hónapban megborult az addig szinte tökéletes sorminta, és kevésbé tervezhető :(. 

A július és augusztus derűsen, stresszmentesen telt, nagyon jól félre tudtam tenni az aggodalmaimat a júniusi kedvezőtlen lelettemmel kapcsolatban, jó volt a nyár, tartalmas, aktív. Huszadika után kezdtek viszont bekúszni megint a szorongató érzések. Nem vészesen még. Szükségem volt vérvételre, EKG-ra, mellkasröntgenre az altatás miatt, minden olajozottan és időben történt, szép eredményekkel ahhoz, hogy biztonsággal műthető legyek. Ma hajnalban pedig felutaztunk Pestre, én már elfoglaltam a szobámat, volt újabb orvosi konzultáció, altatás ismertetés, és megint bennem van a szorító ideg. Mert ami miatt itt vagyok, csak nem egy torokgyulladás, és csak nem lehet elbagatellizálni. Bár meg se szólalt volna az orvos, de tudom, hogy ez a dolga, és az én fejem sem lehet a homokban. Az a képzet, hogy velem semmi rossz nem történhet, néha meginog, és ezt az érzést, félelmet nem szeretem.

Ha felébredtem, jelentkezem

2024. augusztus 19., hétfő

Vége van a nyárnak

 … nagy bánata van a Sárika madárnak :)). 

Ritkább lesz a bejelentkezés, majd a szeptemberi újrabootolásról írok feltétlenül. Túl egyhangúak a posztok, nincs nagy dráma, nagy fennakadás, nagy küzdelem. Csak szimplán zajlik az élet, suhan az idő, és fognám vissza, h időzzön többet nálunk.

Itthon mindig selejtezek/rendszerezek valahol, valamit, most a ‘konyha-kamra-hűtő’ szentháromság megint jó lesz, a garázs-padlás-mosókonyha pedig  jobb ha be van csukva 😁. Töménytelen cuccunk van. Sokat hőbörgök miatta, néha a fulladás kerülget. Főleg ha belegondolok hány fordulóval áramlik be és hánnyal ki. A családok átmeneti otthona a mentsváram. Oda semmit nem sajnálok elvinni. 


Megint tiszta kívül-belül - béke belém

Kb 6 napig ez is makulátlan 😁 - extra békesség nekem

Valszeg rám tört valami kapuzárási pánik (vagy bármi is legyen, nem bánom), mert ez a bicajozás annyira lelkesít, álmodok róla tarka vicceseket, elmegyek amikor csak tudok pár órára tekerni, és apait-anyait beleadva hajtok, mintha a Tour de France-on lennék legalább Vas Blanka 😂. Ilyenkor totálisan elmásznak a határok bennem, hogy mi a normál, mi a túlzás. Átesek vajon a ló túloldalára, és ha igen, vannak-e már elegen a túloldalon, hogy legalább puhára essek? Már az őszön-télen agyalok, hogy akkor hol és mikor fogok tudni kijárni a drótparipámmal, hova is tekerek, mi a cél? Kell egyáltalán vagy elég csak, hogy élvezem? Analitikus énem fürdőzik a statisztikában. Vagy a táv több vagy a km vagy nem kattog a térdem, vagy jobb a pulzusom, vagy kevesebb a kg (vagy épp több 😁), jobb a fitnesz-kor vagy a VO2 max. Annyira kellenének hegyek, legalább pici emelkedők. A széllel nagyon harcolunk. Néha hangosan mondom, hogy “a f@xomba…!” amikor szembeszáll velem. Próbálom megszelídíteni magamban ezt a dühödt hasztalan hisztit, és az előnyét látni. Hegy nincs, szél van. Tessék neki örülni, ez is egy plusz funkció ezen a nagy lapos tenyéren. Most így vagyok. És ez most így megint annyira pont jó/túl jó. 

A szabadság alatt sok mindent megvalósítottunk a gyerekek kedvéért is. Szerettek volna strandolni, szerették volna ha itt is alszik Bendi, voltunk moziban is Gru 4-et nézni. Szerettek volna tejszínhabos-nutellás gofrit M&Ms-szel, voltunk Pesten Cyberjumpolni, Balázs Kicks sneaker boltjában, Valter Ati Grinta kávézójában és bicikliboktjában/szervizében (ami szemben van a budai Reflexshoppal). Lolával alkottunk az Egész évben Findusszal könyvből újrahasznosított kisautót, nagyon várta már. Volt itt Poszika a gyerekekkel egyik nap. Lett medencézés, focizás, tenisz, családi filmezés, főzés, Szmöre burgerezés, almáspite fagyival, vezetés, kutya-oltás, gyerekeknek kullancsoltás. Szerintem kitett magáért a család, és még el sem fáradtam. Idén egyszer sem mondtam, gondoltam, hogy akár kezdődhetne is a suli 😁, sőt. Úgy érzem magunkat, mint a covid idején. Hogy nekünk ez jó, boldogulunk egymással a handicap-ekkel együtt ❤️.

Lőrinc napi almáspite

csak fagyival

bubble tea - számomra értelmezhetetlen őrület 🤷🏻‍♀️

Bendi szülinapi mozi - Gru 4


Úgy szerettem az ilyen uncsitesós
együttalvásokat én is ❤️

Grinta ❤️

❤️

❤️
pacek! - én ezt a sneaker túlkapást sem érthetem 🙌🏻

Lolával alkottuk a diófej családot

annyira szeretem az ilyesmit
Enni is és csinálni is.

Cyberjump - majd rövid videó is lesz



nap vége, IKEA 😂


a strand lángos nélkül, mint a Dallas Bobby nélkül 😂


2024. augusztus 10., szombat

Életünk napjai

 Szerintem életünk legjobb szakaszában vagyunk. Mind családilag, mind egyénileg. Én most eléggé érzem az egyensúlyt. Élvezem a munka combos részét, és élvezem letenni is. Nem mondom, h mindenre pont tudok annyi időt szánni, mint szeretnék, pl a főzés sokszor napokon keresztül kimarad vagy csak nagyon alapszinten működik. Pl mirelit gombóc/nudli formájában 😂. Pedig fontosnak tartanám, h viszonylag normális minőségű ennivalót együnk. Szeretem az insta videókat, amikor pár fogás össze van készítve a hűtőben a családnak, és olyan guszti módon ‘pikk-pakk’ készülnek el. Nem nagy dolgok, de csupa zöldséges. Mindig mentem le a videókat, aztán ha másnak nem, legalább magamnak összeütöm. Attila is jobban odafigyel, meg a biciklizés is segít, de 10kg-ot ledobott magáról. Szerintem annak egy része rajtam kötött ki, mert mozgás ide vagy oda, én soha nem voltam annyi kg, amit mostanában már súroltam. Lehet, vmi előzetes menopauza ez már, sőt. Mindegy is. Amíg van kedvem és energiám mozogni, addig nem érdekel. 


vörösbabos taco

A futás eléggé kiszorult a nyáron, pedig most a héten bölcsen megállapítottam, hogy nekem ez az alap mozgásformám. Ha futni bírok, akkor mindent bírok. Sajnos most nagyon nyögvenyelősen bírtam, de engem ez tart fiatalon. Akkor jobban bírom a kerót, a munkát, a hétköznapokat. Totál kisöpri a fejem, kinyújtja az idegeim. Még akkor is ha megpurcanok közben. Nincsenek is vérmes terveim ezzel, de 7-10km-t szeretnék kellemes érzéssel lefutni 6 perc/km alatt. 

Voltunk Attilával bikefittingen, hogy beállítsák a kerót a legideálisabban a méreteimhez, hajlékonyságomhoz, stílusomhoz. Életemben nem mértek le ilyen pontosan, szereltek rám kis szenzorokat, hogy terhelés közben mutassa, hogy érzem magam, jók-e a szögek. Néztek pedáldinamikát, hogy tekerek és hol fejtek ki erőt. Nagyon király volt. Soha nem volt a lábamon még clips-es cipő, most ilyenem is van, ma felavatom, de tartok tőle, hogy elvágódok hamarabb, mint hogy ki tudjam pattintani a pedálból. 

Mózi mindig is szetetett biciklizni, de most ő is érzi veszettül a különbséget országúti és tracking között. Kölcsönadtam neki az enyémet, amikor kimentünk a BMW-hez, és röpült. Én meg majd’ megfulladtam az övén. El is kenődtem, hogy nem a kondim javult, csak a bicikli lett nagyon ‘GOD’ alattam 😁. Azóta hol velem jön ki, hol Attilával vagy közösen. Jót is tesz neki egy kis mozgás, örülök, h ráharapott erre.  



🚴🏻🚴🏻‍♀️🚴🏻


❤️



❤️

Lócinak beindult a foci augusztusban, Lola pedig nagyon nem várja a sulit egyelőre. Nem csodálom. Aranyéletük van itthon 😁. Iszonyat önállóak, mindig készít valaki valamit éppen a konyhában. Lócikának a tojásos ham&eggs a kedvence, de a panini sütőbe is előszeretettel pakolnak ezt-azt. Lola még mindig rettenet anyás, szeparációs szorongó (?), ha este vacsorázni bemegyek, akkor is pityereg néha, hogy “de nekem csak Anya kell!” ❤️.

❤️


Örülés van 😍

Tényleg, szeptemberben lesz a műtétem, előtte még kell mennem Pestre az altatóorvossal konzultálni, kell még labor, tüdőszűrés, belgyógyászat. Nem mondom, h full nyugodt vagyok ezen a vonalon, de most egyelőre nem feszítem a feszkót magamban. A vérnyomásom elég alacsony, a múltkor rám is hozta Apa és Kiskata a frászt, mert 77/49 volt, azóta naplóznom kell és inni minimum napi 2 litert a háziorvos utasítására, és egy kardiológiát útba ejteni. … Csak vénülök :).  Ha tényleg megvan a 2 liter folyadék, akkor felkapaszkodik a v.nyomás 100 fölé, de ha nincs meg, akkor csak 87-92 körül mozog. Nálam az ivás sajnos mindig kritikus, egyszerűen nem hiányzik, nem kívánom. Nem elfelejtem, hanem nem bírok ennyit magamba tölteni. Vettem már water drop-ot, de az sem segít. Ehhez a vérnyomáshoz a pulzusom sem sok, mert nyugalmi állapotban 56. 

Voltunk Seres-találkozón is (Attila nem jött, mert Poszikáékért ment volna a reptérre, de nem engedték őket felszállni, mert vmelyik gyereknek lejárt az uti okmánya). Ez a találka mindig jó szokott lenni, de annyian vagyunk és ahhoz rövid a nap, hogy tartalmas beszélgetések szülessenek. De arra pont alkalmas, h képbe kerüljük ki éppen merre és mit csinál.