Szerintem életünk legjobb szakaszában vagyunk. Mind családilag, mind egyénileg. Én most eléggé érzem az egyensúlyt. Élvezem a munka combos részét, és élvezem letenni is. Nem mondom, h mindenre pont tudok annyi időt szánni, mint szeretnék, pl a főzés sokszor napokon keresztül kimarad vagy csak nagyon alapszinten működik. Pl mirelit gombóc/nudli formájában 😂. Pedig fontosnak tartanám, h viszonylag normális minőségű ennivalót együnk. Szeretem az insta videókat, amikor pár fogás össze van készítve a hűtőben a családnak, és olyan guszti módon ‘pikk-pakk’ készülnek el. Nem nagy dolgok, de csupa zöldséges. Mindig mentem le a videókat, aztán ha másnak nem, legalább magamnak összeütöm. Attila is jobban odafigyel, meg a biciklizés is segít, de 10kg-ot ledobott magáról. Szerintem annak egy része rajtam kötött ki, mert mozgás ide vagy oda, én soha nem voltam annyi kg, amit mostanában már súroltam. Lehet, vmi előzetes menopauza ez már, sőt. Mindegy is. Amíg van kedvem és energiám mozogni, addig nem érdekel.
|
vörösbabos taco |
A futás eléggé kiszorult a nyáron, pedig most a héten bölcsen megállapítottam, hogy nekem ez az alap mozgásformám. Ha futni bírok, akkor mindent bírok. Sajnos most nagyon nyögvenyelősen bírtam, de engem ez tart fiatalon. Akkor jobban bírom a kerót, a munkát, a hétköznapokat. Totál kisöpri a fejem, kinyújtja az idegeim. Még akkor is ha megpurcanok közben. Nincsenek is vérmes terveim ezzel, de 7-10km-t szeretnék kellemes érzéssel lefutni 6 perc/km alatt.
Voltunk Attilával bikefittingen, hogy beállítsák a kerót a legideálisabban a méreteimhez, hajlékonyságomhoz, stílusomhoz. Életemben nem mértek le ilyen pontosan, szereltek rám kis szenzorokat, hogy terhelés közben mutassa, hogy érzem magam, jók-e a szögek. Néztek pedáldinamikát, hogy tekerek és hol fejtek ki erőt. Nagyon király volt. Soha nem volt a lábamon még clips-es cipő, most ilyenem is van, ma felavatom, de tartok tőle, hogy elvágódok hamarabb, mint hogy ki tudjam pattintani a pedálból.
Mózi mindig is szetetett biciklizni, de most ő is érzi veszettül a különbséget országúti és tracking között. Kölcsönadtam neki az enyémet, amikor kimentünk a BMW-hez, és röpült. Én meg majd’ megfulladtam az övén. El is kenődtem, hogy nem a kondim javult, csak a bicikli lett nagyon ‘GOD’ alattam 😁. Azóta hol velem jön ki, hol Attilával vagy közösen. Jót is tesz neki egy kis mozgás, örülök, h ráharapott erre.
|
🚴🏻🚴🏻♀️🚴🏻 |
|
❤️ |
|
❤️ |
Lócinak beindult a foci augusztusban, Lola pedig nagyon nem várja a sulit egyelőre. Nem csodálom. Aranyéletük van itthon 😁. Iszonyat önállóak, mindig készít valaki valamit éppen a konyhában. Lócikának a tojásos ham&eggs a kedvence, de a panini sütőbe is előszeretettel pakolnak ezt-azt. Lola még mindig rettenet anyás, szeparációs szorongó (?), ha este vacsorázni bemegyek, akkor is pityereg néha, hogy “de nekem csak Anya kell!” ❤️.
|
❤️ |
|
Örülés van 😍 |
Tényleg, szeptemberben lesz a műtétem, előtte még kell mennem Pestre az altatóorvossal konzultálni, kell még labor, tüdőszűrés, belgyógyászat. Nem mondom, h full nyugodt vagyok ezen a vonalon, de most egyelőre nem feszítem a feszkót magamban. A vérnyomásom elég alacsony, a múltkor rám is hozta Apa és Kiskata a frászt, mert 77/49 volt, azóta naplóznom kell és inni minimum napi 2 litert a háziorvos utasítására, és egy kardiológiát útba ejteni. … Csak vénülök :). Ha tényleg megvan a 2 liter folyadék, akkor felkapaszkodik a v.nyomás 100 fölé, de ha nincs meg, akkor csak 87-92 körül mozog. Nálam az ivás sajnos mindig kritikus, egyszerűen nem hiányzik, nem kívánom. Nem elfelejtem, hanem nem bírok ennyit magamba tölteni. Vettem már water drop-ot, de az sem segít. Ehhez a vérnyomáshoz a pulzusom sem sok, mert nyugalmi állapotban 56.
Voltunk Seres-találkozón is (Attila nem jött, mert Poszikáékért ment volna a reptérre, de nem engedték őket felszállni, mert vmelyik gyereknek lejárt az uti okmánya). Ez a találka mindig jó szokott lenni, de annyian vagyunk és ahhoz rövid a nap, hogy tartalmas beszélgetések szülessenek. De arra pont alkalmas, h képbe kerüljük ki éppen merre és mit csinál.