2014. június 22., vasárnap

Most nyugszik le a vérem, zúgó vasárnap volt. Semmi extra, semmi fennakadás, de most hogy csend van, és ágyban a két gyerek, érzékelem az egész napos ramazurit. Mi lesz velünk júliusban? Gyúrok erősen az ovi szünetre...
Pakolászok holnap pár képet, mert annyira mostohán kezelem őket és a blogírásra sem akkor van érkezésem, amikor megszáll a nagybetűs ihlet, hanem csak pótlás van és elmaradás, önkergetés, halogatás.
Íjjajj úgy élvezem én a napokat, sajnálom, hogy hétköznapi karaktervetésben nem vagyok jó, mert sokszor elkap a jó érzés, hogy mennyire jó ezt a két fiú gyermeket pátyolgatni, mennyire jó látni őket nőni, okosodni, fejlődni (még akkor is ha rángatnám vissza az időt, hogy ne rohanjon, még nem élveztem ki fenekestül az egészet) Rácsodálkozom elbűvölve Lóci fejlődésére, és ledöbbenek Mózi okosságán, leleményességén, szó és mondatszerkesztésén. Olyan igazi ovis bugris, Lóci meg másolja mindenben :). Szép álmokat!



2014. június 19., csütörtök

Debrecen - Rimini

Nagyon vacillálok, hogy aludjak-e egyet vagy írjak... Szerintem lesz mindkettő :).
A kuckóról beszámoltam, a többit még színezgetem fejben. Próbálom rendszerezni, hogy később visszaolvasva is élmény legyen (nekünk legfőképp) és hogy ne legyen benne túl sok leütés, de a szerethető karakterek és helyszín átsüssön. Lesz, ami lesz, majd max később fabrikálok rajta. 
Hosszú előkészület előzte meg az utazást, de este 8-kor kocsiba pattanva Budapestig sem jutott eszembe olyan dolog, hogy na, b@sszus..., az otthon maradt :)). Kezdek profi lenni a rendszerezésben is. Külön kis hátizsák az úton szükséges pelenkának, nedves ilyen-olyan törlőknek, pót kisgatya stb. Külön táska a lábunknál lévő kajának, nasinak. Előre hámozott, darabolt nagy doboz sárgarépa, alma egészben megmosva nekünk, alma héjastól darabolva Mózinak, alma hámozva darabolva Lócinak. Mazsolák, frissen sütött tökmagvas pogi, márványos joghurtos-barackos süti stb... Külön volt csomag a strand holminak, mint úszógatyák és fürdőruhák, gumicsónak, úszógumi, felfújható strand labda, waboba, karúszó, vizipisztoly, strandlepedő, tengerparti mamuszok, homokozójátékok stb. Külön volt csomagolva a két gyereknek, külön nekünk úgy rendszerezve, hogy kb mikor megérkezünk mi fog először kelleni, mi legyen felül, mi legalul. Külön volt tisztálkodós holmi, külön elsősegély, külön az ottani kajázós, főzős motyó, tányérokkal, sajtszeletelő, hámozó, fakanál minden. Ezeken túl vittünk kempingszékeket, hűtőládát, gázfőzőt, főző állványt
(ezt ajánlom mindenkinek, mert jócskán növeli a kényelmi faktort), kempingasztal, árnyékoló pop-up strandsátor, 2 személyes felfújható matrac, 1 személyes felfújható matrac, 1 személyes önfelfújós matrac, lámpák, ledek, szerszámok, kis ásó :))), nagy babakocsi, felakasztható zuhanyozó. Ami elmaradt az a lapát és seprű, illetve direkt elmaradt a grillező, de ez legközelebb jön, mert befért volna, és nagyon nagy hasznát vettük volna. Így csak szimatoltuk a szomszédok sültjeit...
Kiváltottuk Lócinak a személyit, és az uniós biztosítási kártyát, Attila intézte a többi biztosítást autóra is, teljesen át lett vizsgálva az autó is az út előtt, hogy ne érjen meglepetés minket, GPS, magazinok (bár ezt nem is akartam túltervezni, hogy ne frusztráljon, hogy nem tudok olvasni).
Éjszakai vezetést terveztünk közösen, én a magyarországiban benne lettem volna, de végül Attila tolta, itt-ott hajnalban már megállva és aludva 20 perceket, ha nagyon kellett. A gyerekek tündérien viselték, pisilni, inni meg-meg álltunk, de le a kalappal előttü(n)k. Ha kempingezéshez kell jó tanács, ötlet, KERESSETEK bátran ;-)!

2014. június 18., szerda

Camping Rubicone - A sátor - ... mert szeretjük

Mózi fél 10-től oviban, maradék fiúk alszanak, a szárítókra egyelőre nem fér több ruha, olasz kekszek és kávé árnyékában mi jobb dolgom lenne, mint kalimpálni a gépen :).
Minden évben megállapítjuk, hogy jövőre nehéz lesz űberelni az idei nyaralást. Végre felavattuk a tavaly vásárolt sátrat. Azt kell, hogy mondjam, esküvő nélkül is lehet valakinek lakodalmas sátra, és mennyezetről lógó "csillárja" ;-). Akkkkora impozáns példány, hogy a kempingben is csodájára jártak. Egyébként a lakóautók/lakókocsik vs. sátrak aránya kb 100:2. De nyugodtan mondhatjuk, hogy elvittük a sátor-díjat.
Ennek annyira nem örültünk, amikor fel kellett állítani most először élesben 12 órás, sőt több... éjszakai vezetés, forgolódás, navigálás, rosszul letérés után a sziesztázni való dög melegben 2 (akkor erősen lábatlankodónak titulált) gyerek mellett.
Amikor viszont állt, akkor leporoltuk a kezünket, kettőt hátra léptünk, és hümmögve mondtuk, hogy ez jobb, mint hittük. És hatalmasabb. Szerintem nem volt még Attilával ilyen komoly közös projektünk, mint ez a sátorállítás :). 2 szobás (2*3 fős), és egy vicc nélküli kocsibeállós :D. Este amikor behordtuk a főző pultot, a kinyitott kemping székeket, beparkoltunk a nagy babakocsival a cuccok mellé, akkor is volt lazán hely a motyónknak, ruháknak, hűtőládának, úszóguminak, csónaknak. A kemping pedig rendszerint olyan hatást keltett bennem, mint a Dirty Dancing film. Folyamatos programok, medencés fitness aerobik Stefano-val, golfpálya, játszótér, animátorok, este show műsor a gyerekek/felnőttek bevonásával, amfiteátrum, bár, bolt, fullos zuhanyzó, mosoda, mosogatási lehetőség, több utcányi sátor és lakókocsi hely, bungalow-k jakuzzival, kis terasszal, Ristorante, híd, és persze mind ez a tengerparton. Ahol nap közben latin tánctanulást folyt. Éljen a Camping Rubicone. Fura azért, hogy itthon mennyire nincsen kultúrája ennek a kempingezésnek, pedig ha az idő is remek, akkor nagyon-nagyon f@szányos tud lenni. Mind ketten megállapítottuk, hogy amikor újságoltuk itthon bárkinek, hogy sátorral megyünk akaratlanul is védekezve tálaltuk, mert ez itthon inkább ciki számba megy. Túlnyomórészt olaszok és németek voltak nagyon fullos felszereléssel, lakóautókkal, terasszal, virággal, edényekkel. Többször körbe cirkáltuk a területet, hogy ötletet merítsünk, mit kell jövőre beszerezni. Nyitottunk is egy külön oldalt a noteszban, hogy oda szaporítsuk az ideákat, pedig már idén is elég alaposak voltunk. Attila biztos, ami biztos csekkolta az eladó használt lakókocsikat is a neten, hogy mire nyugdíjasok leszünk magunkévá tegyünk egy ilyet. Azt mondta, jobb ha már most elkezdünk spórolni a lakóautó fogyasztására is :). Az egy dolog, hogy mi élveztük, de nagyon kíváncsi voltam, hogy a gyerekek hogyan fogják. Még annál is jobban :)). Mózinak volt külön szobája, és ott is aludt, nem jött át!! Lóci éjszak itthon kelt 2*, de most Attila vállalta az altatást, putyulgatást (sőt, neki hamarabb bealszik Lóci), ami annyira jól sikerült, hogy az első nap után (vagy a második) felhagytunk végleg a szoptatással!!! Nem csak éjszaka, de a nappalival is! Persze nem tolerálta minden szomszéd olyan jól Lóci éjszakai ébredését az elején, az egyik német beszólt valamit...

2014. június 6., péntek

Asszonyok, asszonyok!

Hölgyeim, Uraim!

Még két napig lecsaphattok 2.790 HUF-ért a fürdőruhás macákra, utána nemzetközi szereplésük lesz, azon azért sok múlik ;-). Megmutatják bájaikat az olasz haboknak. Készült azóta pöttyös fürdőrucis is, nem tudok dönteni, melyik a legbájosabb. Nosza válasszatok Ti! 

Arrivederci

2014. június 4., szerda

Azt hiszem, most jött el az ideje

Nehéz ezeket a bébi, kisgyermek mérföldköveket dátumhoz kötni mert nem arról van szó, hogy felkel reggel a csemete, és ül, jár, tetőt fed. Tanulási folyamat, egyik-másik kicsit hosszadalmasabb. Lóci így volt/van a járással. Addig nem indul(t) el, láttam rajta, amíg nem tudja jól csinálni. Max egy-egy lépést tett, ritkán négyet, de inkább leült és kapaszkodott, figyelt. Ma délután a konyhában megint jött-ment, pakolt, aztán látom, hogy háttal nekem megindult a kutya irányába. Számoltam magamban halkan, és vártam a seggre tottyanást. De nem :). Csak ment és ment, majd szabályosan magától leült :)). Én meg ugyanúgy tapsikoltam, ujjongtam és szétpuszilgattam, mint annak idején Mózit :)). A szurkolás és ünneplés nem (gyerek sor)szám függő. Hát ez is eljött.

2014. június 2., hétfő

Gyermeknap a Városligetben

Kicsit megkésve ezt is befejeztem :))

Csütörtök este felkocsikáztunk Budapestre, mert péntek reggel Sári anyjuknak jelenése volt "Üzletanyu" Konferencián, cuccolt hát az egész család :). Egy-egy hétvégi utazás során az autóban levegőt sem lehet venni a sok motyótól, ráadásul az autópálya elején Attila észrevette, hogy a jobboldali visszapillantó tükör lifeg. Mi sem egyszerűbb, letekertem az ablakot, és lekaptam az egészet, hogy el ne hagyjuk. Necces így vezetni, hogy középen sem lehet kilátni... Őrizgettem a tükröt gondosan, majd a végső kiszálláskor/kipattanáskor, hogy segítsek a parkolásnál bepasszintani az autót, az ölemből leesett, és ripityára tört :((.
A fiúk pénteken az állatkertben kezdtek, amíg én hallgattam az okosokat, majd közös szunya után (ők hármasban mindig jobban alszanak, nincs könyörgés, alkudozás...) késő délután gurultak értem. Mivel Lócikáról még a himlők nem száradtak le, én bár tudtam, hogy nem fertőz, nem találkoztunk senkivel, leszámítva este nővéremmel és 4 kisebb-nagyobb fiával (ő hasonlóan nagy mellénnyel bír oltások tekintetében, náluk nem volt gond, ha benyalja valamelyik, 2 már régen túl esett a 4-ből) :D). Szombatra jutott károly kerti játszóterezés és Decathlon, IKEA. Szegény Mózit itt a játszóház részben kellemetlenség érte, így kb 10-15 perc után telefonáltak is utánunk. hogy menjünk érte :(. Egy jó időre elfelejthetjük ezt a játszót.

Vasárnap vacilláltunk, hogy az ingyenes Városligeti gyermeknapra "fizessünk be" vagy a pénzes Millenárisra.
íjjjaj úgy élvezem én a vezetést!!!
Mivel én utoljára gyerekként voltam a Vajdahunyad várában, erre szavaztam, Attila meg inkább a fizetőssel megszűrt másikra... Jogos volt a félelme, de akkora nagy hatalmas területen zajlott ingyér, hogy eloszlott a népség. Sőőőt! Attila volt, aki kijelentette, hogy jó választás volt, és szokássá tehetjük minden évben ilyenkor. Mózi rettenetesen élvezte, de info szalag hiányában a karjára véstem tollal a telefonszámunkat, ha elkeveredne, akkor a becsületes megtaláló ránk leljen... Jött -ment a lábak között, rajzolt, ugrált, csúszkált, tüzet oltott,

kipróbálta a kukásautót, felállt a platóra is, volt lufi, kukorica, gyros, perec, fagyi... Cirkusz és kenyér. Lóci inkább a babakocsiból fürkészte, nem mertem kitenni, mert csak volt forgalom.