Azt hittem, min. Mózi negyedik általános iskolás koráig kitart grafomán hajlamom, és akkor is tudatosan fogom elzárni a csapot, hogy már ne teregessem ki a családi szennyest, ne tegyem kirakatba a képesebb felünket.
Ezt így alakítja most az idő és az energia, illetve az ihlet és a fontossági sorrend. Amit nagyon sajnálok benne, hogy Loláról nem sok írásos emlék marad fent, pedig hajjaajjj.... A szőke angyal vs szőke kis boszi is megérdemelne néhány posztot.
Kerekitek is egy bölcsődeit, mert elmaradtam azzal kapcsolatban, hogy a beszoktatásról megemlékezzem.
Olyan bölcsit kerestem, ami elsődleges szempont szerint útba esik. És nyilván, a 0. ki nem mondott szempont az volt, hogy szimpatikus is legyen. Az első felmerült lehetőség nem jött össze, mert vagy túl hamar kezdhettünk volna, és azt még nem szerettem volna bevállalni tavaly november elején, vagy túl későn. Végül nyert - és vele együtt mi is egy helyet Lolának - egy csendes pici, családi bölcsi retro kivitelben :). Az összes felnőtt szereplő elnyerte a tetszésemet, és február elejével, a legádázabb baci-küzdelmes időszaban megkezdtük a beszokást. Lassan szagolgattunk be, először az udvarra, teraszra rövid időkre, és pont úgy jutottunk beljebb, mint ahogy a farkas farolt a zsákba. Először csak a hátsó lábacskánk, majd egy hét kimaradás a gondozó Zsuzsa néninek, aztán az egyik hátsó lábunk, majd egy hét takony és köhögés nekem, amivel nem akartam gyerekek közé menni, végül, amikor úgy tűnt, hagy nyert ügyünk van, Lola dőlt ki 2 hétre. Aztán csak bejutottunk, de egyetlen nap full műszak után, Lola megint lerottyant, és úgy Isten igazából Húsvét utántól számítom, hogy meghódítottuk a bölcsit. A kimaradásunkon kívül semmi nem nehezítette a helyzetet. Egyetlen könnycsepp sem... :) :(. Várrtam, hogy valaminek kell történnie. Sőt, már-már úgy gondololtam, itthon lehet a gebasz, ha ennyire jól veszi az akadályokat :D. Se az evéssel, se az alvással, se az elválással nem volt gond. Egyedüli észrevétel, hogy rettentő anyás lett, és a délután maradék részét kb az ölemben töltötte ujjszopással. Szóval azért valahol csak kibújt. Vannak barátnők, Lili és Lilla, szépen rendezgette a terepet, amíg láttam, és ahogy itthon is szüksége van a fiúk mellett az életben maradásra. Néha visítva, arrább taszítva a zavaró tényezőket. Vmelyik délután úgy értem oda, hogy pont elkaptam, ahogy a kis kerítés mellett, ami a két udvarrészt választja szét, bandázott a két térfél magja. Lola is ott támasztotta a kerítést, fél lába a gumi labdán, fiúk-lányok vegyesen. Nagyon cukin mutattak :)).
A gondozó nénik is lelkesedtek, hogy milyen szépen és ügyesen intézi a dolgokat, bár minden gyerek ilyen érzelmi biztonsággal és ügyességgel érkezne. Nyilván óriási könnyítás neki a két nagyobb fiú testvér. Én annak tudtam be ezt a sima kezdetet is, hogy annyiszor látta, ahogy a fiúkat elvittük oviba, elköszöntünk, értük mentünk. Ez volt az alap, ez volt természetes. Azóta reggel 8-tól délután négyig (szerdán és pénteken kb 3-ig) ügyes csaj a bölcsiben. Januártól pedig majd az oviban.
Annyira változik, és annyira természetes ez. A beszéde lassan nyílik, de mostanra egész jó. Kb Mózi egy évvel ilyenkori korának megfelelően. Pedig őt is későnek éreztem beszédfejlődésben. Most tart az olyan mondatszerkesztéseknél, amiben van már érthető szó, mellé egy hangutánzó szó, és egy mutogatás :D. Nagyon cuki. A fiúkat továbbra is TÁTÁnak hívja. De ez nem gyűjtő fogalom, mint a báty vagy testvér, hanem TÁTÁ=Mózi, TÁTÁ=Lóci. Rendszeresen mondja és mutatja, hogy "TÁTÁ úsz" (és közben a kiskezével tesz egy fordított mellúszás karmozdulatot). Nyilván, hogy Mózi és Lóci megy úszni. Vagy úszni voltak. Vagy amíg úsznak, ő Mamánál van. "Én Mama, TÁTÁ úsz".
Az olyan egyszerű mondatok, mint "Mama/Nyanya/Dói/Apa elmegy" már sima ügy. Fogom is még gyűjteni ide, mert annyira kedvesek ezek. A kedvencem a PIPIC volt, ami a pici, de már azt is jól használja. Olyan szépen eljátszik a fiúkkal, de ez öltözködésben és eszközhasználatban is nagyon kijön. Pl az ovis ballagás előtt alig tudtuk ráhúzni a ruhát/szoknyát. Ordított. Már majdnem feladtam, és azt mondtam, megyünk bölcsis homokozós szettben. Aztán nagy duzzogva bevágta a pipát, sőt estére elég jól meg is barátkozott vele.
Nekem pedig hihetetlen hogy ennyit jelent fejben a felszabadulás. Nem zsizseg a fejem, nem kergetem magam annyira, nem potyognak ki olyan mértékben a szitán gondolatok, feladatok. Képes vagyok lassan előre egy hetet tervezni, látni, átgondolni. Azért ez hatalmas lépés, bármennyire is siralmasan fest leírva. Sőt, lesz ez még jobb is ;-)
