Sorolhatnám, hogy mi nehéz, mi sok, mi nem megy, de meguntam. Annyira bele vagyok ragadva ezekbe a darálós hétköznapokba, hogy alig hagyok eszmélési időt a szépre, jóra. Pl, h Lőrincke (a sulis takarító néni hívja így, meg mondja neki: Lőrincke, tudod Te, hogy mennyire szeretlek?) köhögés miatt itthon van, és a legkomolyabb mai teljesítménye az volt, hogy videó alapján megtanult fogpiszkálót szétdobálni/fricskázni a lakásban 😂. Amíg ilyen szintű dolgaink (problémáink, feladataink) vannak, addig baj nem lehet. Rendesen megirigyeltem ezt a zabhegyező napot tőle. Én sem veszem már annyira komolyan magam, de így könnyű is, h az operatív munka terhe nem engem nyom már, végre enyém csak a koordinálás, összetartás, fejlesztgetés, automatizálás, track-elés, monitorozás.
Holnap pl a debreceni csapattal (aki nem lesz szabin) felmegyünk a pesti csapathoz irodázni majd elmegyünk a cyberjump-ba, kövi héten pedig csapatépítőre megyünk a nyíregyházi állatkertbe. Várom.
Volt egy hétfő-keddi vezetői workshop változás management köré építve, amiket én szoktam szeretni, de most nem voltam annyira a toppon, olyan mísz elégedetlenkedő hangulatban hagytam magam mögött az otthoniakat, mert nem akartam menni. Attila akkor jött haza egy hét Németországból, haza már együtt jöttünk.
Amit várok még munka fronton az egy coaching program egy Franklin Coveys nővel, biztosan ebből is fogok tudni elhozni hasznos dolgokat.
Vannak események, amiket kihagytam, pl a nyárvégi balatoni kiruccanásunk Attila biciklis, majd’ 27 órás tekerése apropóján, amikor megint felállítottuk a naaagy lakodalmas családi sátrat. Nagyon jó élmény volt Balatonföldváron. Ez kb 4 nap volt, de a gyerekek a legjobb nyári napok között emlegetik. Hogy ide menjünk minden évben. Ámen :). Attila pedig megint nagyot ugrott: 370 km tekerés egyben alvás nélkül bő 3500m szintemelkedéssel. Ő sosem szarral gurigázik. Ha valamit elkezd, azt csak iszonyatos energiával tudja csinálni ❤️.
A képek vége őszi hutai.
Visszatérek ide is.
