Üzembehelyezés

Amint ígértem, képet a Mózi kalendáriumáról csak most csatolok, mert elkészült. Nem 10 perces munka volt... Az szent, hogy minden évben nem készül ilyen "nagyágyú", viszont fogjuk még ezt látni pár advent alkalmával. Úgy sem tud magáról még a ded, hátha nem ismeri fel. A kis vödrökben mágneses fabetűk vannak (persze ezeket is én festettem, mágneseztem), és karácsonyra pont össze áll belőle valami. Folytatom még, és mellékelek képeket a többi szöszmötölésemről. Most még megtehetem. Csak a mosatlan és a vasalnivaló vár rám. Értük meg nem kár.

Elmaradásaimat pótoltam. ITT

Holnap már Advent

Meg lehet gyújtani az első koszorút. Kinél hogy működik persze. Valaki megelégszik szimplán egy gyertyával :).

Nekem még addig tobozt kell szednem futás közben az erdőn, viszont némi dekorációt már levarázsoltam a kamra felső polcáról. Találtam tavaly varrt Hóembereket is, és ezzel megindult a kellemes jó érzés, mikor Mózi manóval otthon voltam még csinos, de esetlen partra vetetett cetként ;-), és hatalmasakat aludtam, úsztam, hímeztem, alkottam meg Klinikára jártam. Ma is 10-kor keltünk. De tavaly volt olyan, hogy délután 3-kor keltem fel (és nem szimplán arról van szó, hogy addig olvastam az ágyban vagy ilyesmi, hanem akkor ébredtem fel az esti lefekvésből.... :)) Szerintem ezekre az éjszakákra tartalékoltam.

Biztosan mindenki a saját gyermekkori karácsonyát érzi a legtitokzatosabbnak és kellemesebbnek, és hót zicher, hogy találna kifogásolnivalót az enyémben, én mégis alig várom, hogy azt a csuda sok titkot, illatot és boldogságot tovább passzoljam a gyerkőcnek, mint amit mi kaptunk a szülőktől. Talán ezért is vagyok annyira besózva. Azért még mindennel én sem vagyok kész. Pl a menüt sem tudom, hogy mi lesz. Hagytam picurka tágulási teret.

A mai nap több szempontból izgalmas :)

A legfőbb, hogy ostrom alá vehetőek az újságos standok, ugyanis megjelent a Kismama magazin Seres Sára szerény jómagam :) rövidke írásával *. Neeem. Nem csak beleolvasunk egy kihelyezett szamárfüles példányba. Odanyújtjuk néninek barátságos mosollyal, hogy EZT szeretnénk. Ha közlékenyebb formában talált meg a reggel minket, azt is elújságolhatjuk, hogy a decemberi lapszám különös értékkel bír, ugyanis régi kedves jóbarátunk/ismerősünk/rokonunk, egyszóval szívünk szottya is ott van a lapok közé zárva.

A második jó hír, hogy ma van a DotcommerceDay, így 400 webáruház szállít ingyenesen ez alkalomból. Az egyiktől tudom, hogy megéri rendelni:

http://www.dotcommerceday.hu/kedvezmenykinalat?kedvezmenyezo=reflexshop, a többiért nem vállalok felelősséget, átbogarászását Rátok bízom.

Nem felejtettem el a képet sem, csak úszok kicsit a dolgokkal. Viszont a karácsonyi lapokat már elkészítettem.

* Nem eredeti verzióban jelent meg. Kicsit megszabták. Biztosan azért, hogy Mózi képe nagyobb méretben elférjen :)

Mózi Cila 10 hónapos

Majd összephotostoppolok róla egy valamit, mivel ezzel ismerkedek a napokban. Most míg szunyál rendbe varázsolom a lakás töredékét. Visszavárlak benneteket.


Szánom-bánom, de nincs most időm, hogy saját gyártású digitális scrapbook lapot rittyentsek, és túl sokáig sem szeretném húzni. Maradjunk most ennyinél.Mózi betöltötte 23-án a tizedik hónapot is. Lassan 74 cm, és elmúlt 8 kg. Továbbra is 6 darab fogacskával büszkélkedhetünk, viszont ez a 6 erőteljesen kezd a szoptatás rovására menni :( Elkezdte ugyanis használni, és előszeretettel cincál vele. Már félve nyújtom neki a cickókat, és hát... nem vagyok mazochista. A harmadik harapás, és felkiáltás után nem próbálkozunk többet. Ha álmos, akkor nem harapdál. Attól tartok, a tej fogja kárát látni. Meglátjuk. Nem leszek erőszakos.Ezt leszámítva ügyesen áll, egyre kevesebbet bukik orra, profin le tud térdelni, nagy sebességgel kotor négykézláb, és ma elmajszolgatta Stendhal: Vörös és Fekete könyvének a gerincét. Jó étvágyú kis napközis.  Eszeget sajtot, túrót, húsokat, joghurtot, zöldséget, gyümölcsöt, kenyeret, kiflit. Az újdonságokkal szemben is egész vállalkozó szellem. A birsalma minden kanala után megrázkódott teljes hosszában, fintorgott, de már tátogott is :). Az idegenekkel felettébb barátkozó. Egyből felkéredzkedik mindenki ölébe. Vigyorog egész nap. Ezek mellett akaratos, de egyelőre leszerelhető. Az éjszakai alvás még most sem tökéletes... De továbbra is bizakodó vagyok. Státusz riportom végére értem, 11. hónapba léphet

Ez most nem Mózi videó

Viszont elkészült végre a céges reklám szösszenet a pesti üzletről:

Kukkantsátok meg Ti is, meg persze mamámék :).

Minek iszik, aki nem bírja?

Gondoltam, az elhűlt részeket az alján felmelegítem. Alig tettem be, már pukkant is.... :D

Eddig csak a virslit szerettük robbanásig melegíteni, most már ezt is felvezetem a repertoárba.  

Ökör iszik magában...

....ühümm, ... meg a GYED-en lévő anyuka. Muszáj voltam forralni egy kis forraltbort ha már díszítéshez mézest sütök. Mózi is lisztes, mert fel-felnyalábolom, hogy megszeretgessem :). Közben ő keveri a zenét, pakolja a szekrényt. Benti elfoglaltságot kerestünk, hogy a veszélyes szmogból ne szippantsunk túl sokat.

November 15-ig tudtam titkolni...

"Mit kell úgy aggódni, ha valamit nem a Nagy Könyv szerint csinálok. Különben meg nyilván tudtam már 100 éve négykézláb közlekedni, csak izgalmasabb volt felállni, kapaszkodva elindulni, motorozni, mint négykézlábazni, amit mindenki tud :). Persze láttam, anyát csak izgatja a téma, néha idióta ketrecben kergült oroszlán módjára rótta a köröket körülöttem a szőnyegen, hogy ellessem a technikáját. Nem akartam ennél jobban felbőszíteni, megmutattam hát neki, hogy én is tudok így közlekedni. Újra helyreállt a családi béke..."

Facebook vs. Non-Facebook

Mivel nem vagytok elég aktívak az Év Honlapja szavazást illetően, megkönnyítem a dolgotokat azzal, hogy nem kell FB account, se belépés, keresgélés stb, pusztán a szavazok klikk előtt be kell gépelnetek a véletlenül generált krix-krax számsort itt: 

http://azevhonlapja.hu/index.php?option=com_evhonlapja&view=palyazat&palyazatId=4143

Ez fontos nekem/nekünk, ezért dobogtassátok meg kis szívemet egy plusz vokssal. 

Cserébe megnézhetitek hogyan motorozik Mózi a nyúlon.

MYYB 2011

9. alkalommal került megrendezésre a Magyar Yo-Yo Bajnokság Budapesten, így nekünk is fent volt a helyünk. Meg persze JOY-napok is dúlt :)). Megmondom én az őszintét..., úgy Isten igazából nekem nem ez volt a fő utazási célom. Hanem, hogy véééégre találkoztam Bettivel. Úgy lett volna a legtutibb, ha csak ketten tudunk egy jót locsi-fecsizni, és közben nem kell egy kialvatlan Mózival birkózni, aki a banános túrót a nadrágomra meg a sajátjára hadonászta. Az övé kisebb probléma, mert neki nem néz ki cikin egy nagy fehér folt a combján, nekem annál inkább... Papírostól megszopogatta a tejkaramellát, és vérig volt sértve, hogy mire pont elérte az édes részt, eltávolítottam a kezéből. Miután csökkent a koncentráló képességem 2 irányba, Mózit egyszerűen bedugtam a kocsiba, és némi rikoltozás után beszunyált. Maradt még majdnem 20 percünk Bettivel :). Így is megérte.

Késő délután átpakoltuk a koordinátáinkat az Opera mögé, ahol még zajlott a bajnokság, de kaptunk egy kulcsot a játszóhoz. Csak édes kettecskén randalíroztunk. Tetszett :D. Merítek majd belőle ötletet, hogy hogyan nyerhetnénk itthon több nettó felületet a gyerek részére. Élvezte az új játékokat, színeket, anyagokat. Gondolom, X ezredikek voltunk, akik ott hagyták a nyálukat a bébi játékokon, de hát ez van.... Később sem lesz beleszólásom, hogy kivel keveredik a nyála. Egyedül a kismotor kerekeit nem engedtem lenyalogatni, de máshol nem kellett beavatkoznom :)

Babakeksz háztartási módra

Egy doboz bio gyárival már elfogyasztottunk, de tudtam, hogy a következő adagot már én csinálom. Találtam receptet, kicsit átformáztam, így született meg a sütőtökös-banános-almás rozslisztes babakeksz. Állagra tökéletes: kívül száraz, de nem kell hódnak lenni hozzá, belül puhányos. Cukormentes, pusztán a gyümölcs adja a édeskés ízt, tojás és tejmentes, egyszóval épp ekkorka gyerkőcnek való. Ez főpróba volt, hogy megállja-e majd a helyét a karácsonyi naptárban. Szerintem menni fog. Recept a szerkesztőségben.

Én viszont inkább maradok az olasz finomságoknál, no de Mózinak még nem kell ismernie azokat. Ráér még vele.

Újabb szavazás, ha már ilyen jól belejöttünk

Most kicsit diszkrimináltan, kizárólag Facebook profillal rendelkező olvasóimhoz szólok. Na nem mintha nekem lenne ilyenem, szóval semmi sértődés, én is a kisebbséghez tartozom :).

A feladat a következő. Év Honlapja választás zajlik, még szép, hogy a Reflexshop sem maradhat ki, főleg ha már harmadik helyet vágott zsebre az Ország Boltja választáson.

https://www.facebook.com/pages/Az-%C3%89v-Honlapja/278378782177242

1. Csatlakozz az Év Honlapja szavazóihoz!

2. Válaszd ki az e-kereskedelem kategóriát!

3. Add le a szavazatod a REFLEXSHOP-ra!

Szavazás után pedig mindenki lubickolhat az oldal csudálatos termékei között, irány a http://reflexshop.hu/!

Köszönöm Nektek!

Csinglingling száncsengő

Mózi ma délután kicsit nagymamázott, én meg végre valahára befejeztem az adventi kalendáriumát. Fényképet majd az üzembehelyezett változatról csatolok, mert még van vele némi teendő. Ez volt az első nagyobb keresztszemes munkám, és a felszínével elégedett is vagyok. A hátulja...? Hát arról pedig eszembe jutott az a sütemény sütésünk, amit Annával fabrikáltunk egy szalagavatóra. Alapnak piskótában gondolkoztunk. Kb eddig volt sikeres a project. Amíg csak gondolkoztunk. Mert utána, hát köhömm... :) A tészta úgy a könnyed felhő és a kérges cipőtalp között félúton megállt. Nem baj - gondoltuk. Majd a puding. Ahha... Az meg görcsös lett és folyásnak indult. No problem, még mindig megmentheti a tejszínhab. Abban az időben még nem lehet kapni divatos, de nem finom 'hab szprét', így neki eresztettük a habverőt. Már akkor abba kellett volna hagynunk, amikor vajat köpültünk belőle, de valami isteni szikrában bíztunk. Így lett belőle túró. Esküszöm, hogy azóta jobban mennek ezek a dolgok. A következő adag hab már vállalható lett. Arra legalábbis, hogy elfedje a göröngyös pudingot. Valamit még hiányoltunk róla. Reszeljünk rá akkor egy kis Jolly Joker Katica tortabevonót. Kár volt. Találtunk még elfekvő kis zászlókat is a fiókban, beledöfködtük azokat is. Úgy nézett ki a tálon, mintha az EU csúcstalálkozóra sütöttük volna :D. 

Szóval most így fest a hímzés hátulja. Jobb, ha nem nézünk mögé.

Szellemkastély

Kereken, napra pontosan 11 hónapja nem léptem át a Ygomi (korábbi, szülés előtti munkahelyem - a szerk.) küszöbét. 2010. december 3-án letettem a lantot, és 4-én szombaton Attilával begurultunk kocsival, hogy elhozzuk a motyómat. 11 hónap telt el. Most is csak véletlenül jött az ötlet, mikor Barbival és a pulyákkal kocsikáztunk, hogy ha már a közelben vagyunk, ugorjunk be. Nem éreztem hirtelen, hogy majd' egy év elsurrant, pedig már csak 5 ember kergeti egymást a nagy hodályban (meg az éppen ott állomásozó APEH revizorokat), ahol korábban 300-an is dolgoztunk. Sok-sok kismamát, kispapát kinevelt a cég, lehet ebbe  ment tönkre :). Még éppen időben mutattam meg Mózinak, hol dolgozott anya egykor. Karistoltak kicsit a földön, megszopogatták a lábtartókat, vezetékeket, addig mi csacsorásztunk a romok felett Mesivel és Annamarival. Majd hussss, ahogy jöttünk, el is tűntünk. Azt hiszem, ez volt az utolsó látogatásunk...

Jó reggelt Mindenkinek!

Ma jól indul a reggel. Nem borítottam be a kefírt az ágyba (bár még a tejeskvt sikerülhet), és információt nyertem arról, hogy a decemberi Kismama magazinban megjelenik egy rövidke írásom, és Mózi Cicu fényképe. Lehet, nem kellett volna elkiabálnom, de ezt írták nekem, én meg Nektek. Ha majd mégis mást írnak, helyesbítek utólag, de olyan jól jönnek az ilyen hírek ilyen nyomi időben. Így aztán tessék megvenni, de legalább az újságosnál beleolvasni a számba majd.

Sanyikám! Te pedig ahogy ígérted: ráhozhatod a szívbajt Gyula vitézre azzal, hogy megveszed a magazint, és lazán ott felejted a petőfi téri szobában a kanapén ;-) Bízom benne, hogy Gyula nem olvassa a blogot...